15. fejezet. :)

Sziasztok! :) Megérkeztem a következő résszel. :) Remélem tetszeni fog nektek, amikor csak tudtam, ezt írtam. De szó szerint. Suliba, itthon, nyaraláson és ahol csak tudtam. :) Nem is akarok többet rizsázni, csak még annyit, hogy köszönöm a 9 feliratkozót, a 2 rendszeres komit és a több mint 3000 oldalmegjelenítést. :) :* Imádlak titeket!!! ♥

egy lány: Még előfordulhat olyan is, hogy nem békülnek ki.. ;) Köszönöm! :* ♥
Ildikó: Nagyon szépen köszönöm, de van ennél jobb blog is.. :) Siettem ahogy csak tudtam, de még mindig nem az igazi a rész.. :) köszönööm! :* ♥

MÁR MEGTÖRTÉNT...

A lányok röpke fél óra alatt kicsinosítottak és letoloncoltak a nappaliba. Apu elismerően bólintott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Büszke tekintete erőt adott az egész délutánhoz, amire most igencsak szükségem volt.
- Elviszlek. - kulcsolta össze a kezünket Zayn, majd elköszöntünk a többiektől és beültünk a kocsiba.
- Én egyre jobban félek ettől az egésztől. - jelentettem ki, mikor leparkoltunk a hatalmas stúdió előtt.
- Felesleges. - próbált nyugtatni, ami nem igazán sikerült neki. - Tudom, hogy nem lesz semmi gond. Bízom benned! - préselt a kocsi oldalához és fölém magasodott.
- Remélem igazad lesz. - sóhajtottam, majd indulni akartam, de Zayn ajkait az enyémekre nyomta és még közelebb vont magához.
- Majd telefonálj, ha végeztél. - kacsintott és még egy utolsó csókot nyomott számra. Pár perc múlva már az épületben voltam és Ryant kerestem, de nem találtam sehol.
- Sophie! - szólított meg valaki, mire megfordultam és Ryan állt velem szemben.
- Helló. - mosolyogva köszöntem neki, de még mindig volt bennem egy kis félsz.
- Gyere, idemegyünk. - mutatott egy fehér, két szárnyú ajtóra. Ahogy beléptünk, tátva maradt a szám. Egy hatalmas stúdiószoba tárult elém. Az egész mahagóni színben pompázott, fekete gurulós székekkel és kellemes környezettel.
- Nem lesz semmi extra. Aláírsz még egy papírt, énekelsz egyet és végeztünk. - mosolygott, majd elém rakta a papírokat, amit átfutottam és aláírtam. - Akkor már csak el kell döntened, hogy mit szeretnél énekelni. - jelentette ki, mire gondolkozni kezdtem. Ötletem sem volt, hogy mit, de valamit muszáj. Lejátszottam magamban az összes olyan dal címét, amit tudok kívülről, végül Kelly Clarkson Because of You című zenéjénél maradtam. - Tökéletes választás. - felmutatta a hüvelykujját Ryan, majd betessékelt a mikrofon mögé, megvárta, míg felkészültem, majd adta is a zenei alapot. Egy időben nagyon sokat hallgattam ezt a számot és rengeteget sírtam rá, de ettől függetlenül szívesen éneklem. Miközben énekeltem, becsuktam a szemem, mert így jobban bele tudtam élni magam és könnyebben kijöttek a magas hangok.
- Ez fantasztikus volt! - ujjongott, mikor végeztem, de én csak legyintettem. - Gyere, hallgasd meg! - mutatott a pultra, mire kimásztam a mikrofon mögül és mellé siettem. Ahogy odaértem, már indította is. Sose hallgattam vissza magam. Igazából soha nem fordult meg a fejemben, hogy felvegyem, ahogy éneklek. Furcsa volt most hallani, de azért nem volt olyan borzasztó.
- Mondjuk úgy, hogy elmegy. - jelentettem ki, mikor a refrénhez értünk.
- Te nem vagy normális. Az emberek imádni fognak! - lelkendezett, de én csak hallgattam. Szerintem Tessa kapósabb lesz majd.
- És most hogyan tovább? - néztem szemeibe, de már rájöttem, hogy ez hülye kérdés volt.
- Már két ember megkeresett, hogy szívesen csinálva veled CD-t, videókat és így tovább. - sorolta el, nekem meg az égbe szaladt a szemöldököm. - De neked már van dalszerződ, koreográfusod, stylistod, meg minden, ami kell. - ismertette velem a helyzetet.
- Mi? - csodálkoztam. - Már is? - gondolkodni kezdtem. Ha már ezek megvannak, akkor kész tervei is lehetnek. Ez gyorsan ment.
- Persze. - felelte magától értetődően. - Mielőtt aláírtad volna a papírokat, már akkor megvoltak. Mertem remélni, hogy aláírod. - mosolygott bocsánat kérően, én meg legyintettem. Most már teljesen mindegy.
- De azért jó lenne, ha én is tudnék egy-két tervedről. - dőltem hátra a széken, jelezve, hogy várom a híreket.
- A héten lesz egy találkozod a(z) One Directionnel egy műsorban, ahol te és a fiúk párbajoztok. - jelentette ki, majd megnézte a naptárát. - Pontosítok... holnap! - fejezte be gondolatát, mire elnevettem magam.
- Ezt te sem gondoltad komolyan! - vigyorogtam még mindig.
- Mi a baj ezzel? - kérdezte úgy, mintha semmiről nem tudna.
- Pont nekünk kell párbajozni? - hitetlenkedtem. - Kíváncsi leszek, mit szólnak majd hozzá.
- Nyugi! Zayn szeret téged. - nyugtatgatott, ami felesleges volt, mert nem voltam ideges. Inkább tetszett az ötlet. - Ja és tíz perc múlva itt vannak. - állt fel a helyéről és, mint aki meg se szólalt, elrendezte a papírokat.
- Jól van Ryan. Jössz te még az én utcámba! - fenyítettem be, ő meg elnevette magát.
- Öt évig biztos. - célzott a szerződésünkre. Bólintottam egyet, majd beszélgettünk tovább. Elég sok mindenről volt szó, de kiderült, hogy a srácon elleni párbajból fogjuk megtudni, megállom-e a helyem a szakmában, mert ha ott teljesítek, akkor a közönség talán megszeret.
- Ryan! - hallottunk kívülről egy férfi hangot. Számomra ismeretlen volt, de ahogy láttam, manageremnek nem. Amint belépett a férfi és a vendégeink, rögtön tudtam, hogy ki a hang tulajdonosa. Paul, a srácok managere.
- Sophie. - üdvözölt egy kézfogással, majd leültünk az asztalhoz. Egyik oldalamon Ryan, a másikon meg Paul foglalt helyet és Zayn meg velem szemben. A többi srác csak vigyorgott rajtam, én meg inkább rájuk sem néztem.
- Szóval srácok, holnap lesz egy párbajotok... - kezdett bele Paul és Ryan. Részletesen ismerették velünk az egészet. Ahogy láttam, Zaynnek nagyon nem tetszett ez az egész.
- Pár perc múlva meg is hallgatjuk, hogy el tudjátok-e énekelni a kiválasztott dalokat. - tapsolt egyet Paul, mire kicsit összerezzentem. Nekem nagyon idegen ez az egész. Félek...
- Én nem éneklek! - jelentette ki hirtelen Zayn, mire mind felé kaptuk a fejünket.
- Zayn, olyan nincs! - nézett mérgesen Paul.
- Nem érdekel, nem és kész! - makacsolta meg magát.
- Beszélhetünk négyszemközt? - kérdeztem Zayntől, mire mind a ketten felkeltünk és kimentünk a folyosóra, ahol egy árva lélek sem volt. - Miért csinálod ezt? - néztem a szemébe most először az itt létük óta.
- Mert én nem akarom ezt. - vágta rá idegesen, mire felvontam a szemöldököm és vettem egy mély lélegzetet.
- Pedig muszáj lesz! Fikarcnyit sem értek ehhez, de ahogy mondták, erre szól a szerződés egy kis része is. - próbáltam észhez téríteni, de reménytelennek bizonyult.
- Én meg értek hozzá és tudom, hogy rossz ötlet. Ebből az lesz, hogy éneklünk mind és téged a Directionerek kiutálnak. Taylorral is ez történt és ő is énekes. - magyarázta, de én ingatni kezdtem a fejem. Már értettem mindent. Engem akar védeni... de ennyire nem kell félteni engem. Felesleges.
- De az más. Taylort a magánélete miatt utálták nagyon. Viszont én Twitteren és Facen is egy csomó kedves üzenetet kapok már most. Ne félts ennyire! - győzködtem és végre úgy tűnt, sikerül megtörni.
- Sophie. - préselt a falhoz. Két kezével a falat támasztotta fejem mellett és fölém magasodott. - Ez nem játék. Biztos benne vagy? A műsorban már nem lesz visszavonuló.
- Már végigcsinálom. Leszerződtem, akkor teljesítem a kötelességemet. - jelentettem ki határozottan, ő meg elmosolyodott.

- Hihetetlen vagy te nő. - villantotta rám rossz fiús mosolyát, majd megcsókolt. - Viszont egyet meg kell ígérned. - mondta két csók között. Kíváncsi tekintettel pillantottam rá, így jelezve, hogy hallgatom. - Amint bántanak a rajongóik vagy bármi más, szólsz! - ellenkezést nem tűrő hangon közölte mindezt, mire bólintottam. - És kérlek, ne csinálj úgy a managerek előtt, mintha nem is ismernél. - folytatta, én meg idegesíteni akartam, így gondolkodó fejet vágtam.
- De a magánéletet nem keverjük ide. - incselkedtem vele, mire magához húzott és túlzok, ha azt mondom, hogy egy hajszál elfért volna köztünk.
- Már megtörtént. - kacsintott egyet, majd nyomott egy puszit a számra. Több is lett volna belőle, ha a fiúk nem szólnak közbe.
- Na, ha szent a béke, akkor mehetnénk énekelni. - vigyorgott Liam, a többiek pedig a háta mögött kuncogtak. Fejcsóválva mentem vissza Ryanékhez és álltam be a mikrofon mögé, mivel úgy döntöttünk, én kezdek. Első dalom Demi Lovatótol a Give Your Heart a Break volt. Ismertem a dalt, sőt imádtam, de én sehol se vagyok hozzá képest. Az ő hangja fényévekre van az enyémtől. Amíg ő befutott énekesnő, addig én még csak most vagyok a karrierem elején, még az is lehet, hogy nem is sikerül.
- Készen állsz? - kérdezte Ryan, mire bólintottam és már indult is a dal.
- The day I first met you.... - kezdtem bele és voltak olyan részek, ahol Zaynre pillantottam. Már ennél az első mondatnál, sunyin vigyorgott rám, mire nekem is mosolyognom kellett és ezek után széles mosollyal folytattam a dalt. - Don't wanna break your heart... - szerintem most kivételesen a legmagasabb hangot is sikerült kiénekelnem. Bár nekem a belső hangom azt súgta, lehetett volna jobb is. Miután végigénekeltem, Zaynre pillantottam, akinek a szemében büszkeség tükröződött, miközben tapsolt a többiekkel együtt. Arcomra kislányos mosoly szökött egy kis pír kíséretében, így lehajtottam a fejem.
- Na, hogy egy kicsit visszanyerd önmagad, a fiúk is eléneklik az egyik dalukat. - mosolygott rám Paul, mire levettem a fejhallgatót, leraktam és kimentem hozzájuk. Mindenki megölelgetett, majd szó szerint Zayn elé toltak. Egyszerűen nem mertem a szemébe nézni. Nem tudtam mit is gondol pontosan.
- Sophie! -emelte fel a fejem az államnál fogva, mire ráemeltem tekintetem és arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. - Ne szégyelld a hangod, mert tökéletes. - vont magához és megcsókolt. Belemosolyogtam, majd hagytam, had menjen énekelni.
- Nagyon szeret téged. - ült le mellém Paul és mosolygott.
- Én is őt. - néztem rá Zaynre, aki épp belekezdett a Little Thingsbe. Végig a szemembe nézve énekelt, nekem pedig iszonyatos tempót diktált a szívem.
- Sophie nagyon jó hatással vagy rá. - bólintott elismerően Paul, mier értetlen fejjel néztem rá. Sose énekelte még ilyen jól. - adta meg a magyarázatot, én meg elmosolyodtam és tapsolni kezdtem, mert a srácok végeztek.
- Te jössz! - mosolygott Ryan, majd már váltottuk is egymást a stúdióban. - Szerintem a következő dalt is ismered. Demi Lovato szintén, a Heart by Heart. - közölte a tényeket, én meg megörültem neki, hiszen most ez a száma nagy kedvencem. A filmet, aminek a betétdala, még nem láttam, de szeretném megnézni.
- When your soul finds the soul... - énekeltem és behunytam a szemem. Teljesen átadtam magam a dalnak, csak a refrénnél néztem Zaynre.
- No there's no one else's eyes, that could see into me. No one else's arms can lift. Lift me up so high. Your love lifts me out of time and you know my heart by heart. - rögtön megértette, hogy mit jelent és szemébe könnyeket láttam. Ezek után már direkt rá néztem, mikor úgy gondoltam, hogy akár rólunk is szólhatna. - Someone comes into you world. Suddenly your world has change forever. - mikor itt ránéztem, Liam átkarolta a vállát és végre nekem is sikerült kicsikarnom belőle valamit, mert meghatódott. Elmosolyodtam, majd így zártam le a dalt. Ahogy befejeztem, tapsvihar keletkezett, így elnevettem magam és megingattam a fejem.
- Csodálatos volt! - örült a fejének Ryan, én meg szép lazán megforgattam a szemeim. - Szerintem most énekeld még el a harmadik számot, mert be van melegítve a hangod. - ajánlotta, mire bólintottam. - Nem tudom mennyire lesz sikere, de Taylor Swift egyik dalát kéne elénekelned. - húzta el a száját.
- Attól függ melyiket. - néztem gyanúsan rá, mert az I Knew You Were Trouble-t vagy a We Are Never Ever Getting Back Togethert nem vagyok hajlandó...
- Nem tudom ismered-e a Haunted-ot. - kérdőn pillantott rám managerem, én pedig bólintottam. Hogy ne ismerném? Sokat sírtam rajta, szóval egyáltalán nem ismeretlen. A zene már indult is, én meg énekeltem. Eszembe jutott Anyu és szemeim megteltek könnyekkel. Mikor meghalt, olyan elveszettnek éreztem magam és ez a dal pont passzolt az akkori időszakomhoz. Végig énekeltem, majd letöröltem a könnycseppeket arcomról és kimentem a stúdióból, de nem hagytam, hogy megölelgessenek, inkább megkerestem a mosdót. Picit felfrissítettem magam, majd belenéztem a tükörbe. Igazából nem voltam szomorú vagy bármi, valójában hiányérzetem volt. Anyu... Rettenetesen hiányzik, pedig már két éve ennek.
Vettem egy mély levegőt, majd kiléptem a mosdóból. Egyből a stúdió felé vettem az irányt.
- Már észre sem veszel? - szólalt meg mögöttem a már jól ismert mély, férfi hang. Elmosolyodtam, majd megfordultam.
- Bocsi. - néztem fel rá, mikor megállt előttem.
- Minden oké? - váltott át aggódóba, mire bólintottam. Késztetést éreztem, hogy megöleljem, így cselekedtem is. Zayn nem ellenkezett, hanem szorosan körém fonta karjait. Fejem, mellkasába fúrtam és mélyen beszívtam bódító illatát.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd összekulcsolt kézzel mentünk vissza a többiekhez. Belépve már csak annyit láttam, hogy Ryan és Paul papíroznak, a srácok meg egyből a nyakamba ugrottak. - Ti nem fogtok énekelni? - néztem rájuk érdeklődve.
- Már megtörtént. - vigyorgott Niall, én meg egy bólintással letudtam.
- Na srácok. Holnap egykor lesz a műsor. Szóval fél egyre gyertek az MTV-hez. - adta ki az utasítást Paul, mi meg egy 'oké'-val letudtuk. - Ja és még valami. Sophie és Zayn. - fordult felénk. - Azt kell mutatnotok, hogy a kapcsolatotoknak semmi köze a karrierhez. - folytatta, majd Ryanre nézett.
- Nyugodtan szóljatok be egymásnak, szekáljátok a másikat, de közbe legyen egy-két ölelés vagy puszi. - részletezte, mire Zaynnel összenéztünk. Láttam rajta, hogy ő nem fog ilyet csinálni.
- Meglátjuk. - mosolyogtam, majd elköszöntünk egymástól és kimentünk a stúdió elé. - Tegnap ilyenkor még a fesztiválon hülyéskedtem, mint átlag ember, holnap meg már egy TV műsorban fogok szerepelni, mint feltörekvő énekes. - fogtam a fejem. - Én ezt nem tudom elhinni. - néztem a srácokra, akik csak vigyorogni tudtak rajtam.
- Ez nem baj. - karolta át a vállam Liam. - Bármi is lesz, mit itt vagyunk neked! - jelentette ki, mire megöleltem. Nem olyan, mintha Zayn lenne, viszont értem, Danielle mit szeret rajta annyira.
- Én sose kaptam még ilyen ölelést tőled. - szomorodott el Niall.
- Én se. - csatlakozott a durcihoz Louis is, mire elnevettem magam.
- Majd ha kiérdemeltétek. - kacsintottam rájuk, mire fintorogtak egyet. Néha elgondolkodom rajta, hogy őt tényleg azok a 19-20 éves srácok, akik a színpadon énekelnek vagy éppen kisgyerekekkel foglalkoznak, Afrikába mennek, hogy segítsenek a rászorulókon és egyebek. Ilyenkor rettenetesen gyerekesek, de őket így kell szeretni.
- De Zayn mindig kap. - kezdett gyerekeskedni Loui, mire felvontam a szemöldököm. Nagyon remélem, hogy csak hülyéskedik.
- Loui! - elnevettem magam. - Még jó, hogy ő mindig kap. Milyen barátnő lennék, ha nem ölelném meg? - tettel fel a számomra költői kérdést, majd fejbe kólintottam és megöleltem. Őrült, mint majom a farkának. Te lökött. - engedtem el, majd összekulcsoltuk a kezünket Zaynnel és elköszöntünk tőlük.
- Nálad jobbat nem is kívánhatnék. - fordult felém és egy gyors puszit nyomott a számra. Elmosolyodtam, majd beszálltunk a kocsijába. Most jut eszembe. Zayn nem is tudja, hogy tudok vezetni. Mondjuk nem is baj, így tudok még meglepetéseket okozni neki.
- Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből holnap. - indultam meg házunk felé, miután Zayn kinyitotta nekem az ajtót. Sajnost még mindig rajta van a gyerekzár. - Szedd már le róla azt a francos zárat! - mérgelődtem, ő meg jót szórakozott rajtam.
- Majd ha nem felejtem el, leszedem. - kacsintott, mire megforgattam a szemeimet. Ahogy ismerem úgyse fogja leszedni.
- Megjöttünk! - kiabáltam el magam, mikor beléptünk a lakásba. Mivel választ nem kaptam, így felmentem az emeletre és benéztem apu szobájába. Már értem miért nem jött a választ, hiszen aludt. Bementem, betakartam, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem Zaynhez, de sehol sem volt. Gondoltam magamban, majd megkeres, ha hiányol, így felmentem a szobámba. Benn lefeküdtem az ágyamra és felhívtam Tesst.
- Kész, végem. - kezdtem bele, mikor felvette.
- Neked is Szia! - nevette el magát, majd folytatta. - Mi a baj?
- Holnap egy TV műsorban fogok szerepelni a fiúkkal, de konkrétan ellenük leszek, mert párbajozunk és el kel énekelnem három dalt, de ha a közönségnek nem tetszem, akkor itt a vége és semmi értelme nem volt az egésznek. Segíts! - hadartam el az egészet egy levegővel, mire két-három perces hallgatás következett.
- Menni fog! Énekeld le a fiúkat! - szólalt meg, mikor azt hittem letette.
- Az lehetetlen, már három éve ezt csinálják. - magyaráztam neki, mikor úgy is tudja.
- Olyan nincs, hogy lehetetlen. - próbált bátorítani, de én akkor se akartam engedni neki.
- Úgyse tudsz meggyőzni, megyek, éneklek és figyeld meg, hogy nem tetszem majd a közönségnek. - le akartam tudni ennyivel, de drága barátnőm ezt nem hagyta.
- Most vagy észhez térsz magadtól, vagy átmegyek és én raklak helyre, de így megzavarnám az estéteket. - hallottam a hangján, hogy mosolyog és tudja, hogy bármennyire is szeretem, de Zayn már közelebb áll hozzám. Persze ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom vagy nem foglalkozom vele, mert nem így van.
- Tudod, hogy szeretlek-imádlak, de meg fogsz haragudni, ha most nem szeretnék találkozni veled? - húztam el a számat.
- Meg fogok! - felelte, mire megállt bennem az ütő. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogja válaszolni. - Csak hülyéskedtem. - nevette el magát, mire fellélegeztem.
- Ezért én még megöllek! - nevettem most már én is. - De most megyek. Jó éjt maki. - köszöntünk el egymástól, majd letettük. Mosolyogva terültem el az ágyamon és a plafont kezdtem bámulni. Sok minden megfordult a fejemben, de igazából a holnapi napról gondolkodtam. De rájöttem, hogy így csak beleképzelek valamit, szóval felhagytam vele. Felkeltem, majd a laptophoz sétáltam, hogy kapcsoljak valamit háttérzajnak. Victoria Justice számát választottam. A Shut up and Dance-t. Nagyon szeretem ezt a számát, így énekeltem és még valami tánc félét is produkáltam mellé, vagy valami ahhoz hasonlót.
- Shut up and dance, show me watcha' got, Shut up and dance are you in or not, You moving your mouth Baby don't speak, well shut up and dance if you're into me. - énekeltem, majd a következő pillanatban Zayn ajkait éreztem az enyémeken. Egyik kezemmel hajába túrtam, míg másikat arcára helyeztem. Ő ezzel egy időben halántékomat cirógatta és másik kezét derekamra vezetve húzott közelebb magához.
- Mire ez a hirtelen jött szeretetbomba? - mosolyogtam rá, ő meg homlokát az enyémnek döntötte.
- Ennek két egyszerű oka van. - kezdett bele. - Az egyik, hogy te mondtad vagyis énekelted, hogy fogjam be és mivel táncolni nem tudok, így ezt jobbnak láttam. - mondta el az első okot, mire éreztem, hogy arcomba vér szökik és elnevettem magam. - A második érvem már nyomósabb ok. Egész egyszerűen, mert szeretlek. - csókolt meg újra, én meg az ájulás határán voltam.
- Amennyire féltem tőled az elején, most annyira szeretlek. - vallottam be, ami már több napja motoszkált bennem. Zayn szemei mégjobban csillogni kezdtek, mint eddig, én meg megtörtem a pillanatot. - Viszont fáradt vagyok és fürödnöm kéne. - közöltem vele, ő meg bólintott, hogy megértette.
- Akkor én megyek. - leindult a bejárati ajtóhoz, ahova kikísértem. - Holnap érted jövök délre. - nyomott egy puszit a számra, majd kilépett az ajtón. Valahogy úgy éreztem, nekem ennyi nem elég és megfogtam a kezét. Ahogy visszahúztam, mintha csak tudta volna mit akarok. Vadul tépte ajkaimat és egyre közelebb és közelebb vont magához. Ez az érzés felülmúlhatatlan. Szó szerint megrészegít...
- Jó éjt. - adtam még egy utolsó puszit neki, majd megvártam, míg beül a kocsijába és elhajt. Visszaslattyogtam a házba, bementem a fürdőbe és egy gyors zuhanyzás után, beleugrottam a pizsimbe. Fáradtam zuhantam bele az ágyamba és már csak annyira volt erőm, hogy elolvassam Zayn SMS-ét.
"Jó éjt Baby. Szeretlek. xx, Zayn. :*"
Elmosolyodtam, majd gyorsan visszaírtam neki és ahogy letettem a fejem a párnámra, már aludtam is.

Remélem azért ez már jobb, mint az előző, ha nem sebaj, majd lesz még milliószor jobb is! ;) ♥
Zsó. xx. :)

14. fejezet. :)

Köszönöm a kedves szavakat az előző részhez, bár nem érdemeltem meg.... Az a rész borzalmas lett, mint ahogy szerintem ez is. Ezt is és a múltkorit is munkaidőben írtam meg és hát látszik is rajta. Összecsapottak lettek, de ezek ellenére is jó véleményeket kaptam róla. Ennek örültem és örülök is. Azért begépeltem nektek ezt a részt is, hátha elfogadhatónak bizonyul.... remélem azért elolvassátok! :) ♥


Ildikó: Köszönöm szépen a komit, hihetetlenül jól esett és remélem a jövőben is a blog olvasójaként tudhatlak. :) ♥
egy lány: Neked is nagyon szépen köszönöm a komit. Igazán megmelengette a szívemet, hogy úgy gondolod te nem tudnál úgy írni mint ahogy én, de ha nem szeretnél béta lenni, nem erőltetem a dolgot. :) Az is elég nekem, hogy a blog olvasója vagy! :) ♥ Köszönöm. :*

MIÉRT ÖLELGETJÜK AZ ELLENFELEKET!?

- Igen? - szóltam bele kómásan a telefonba.
- Jó reggelt! Ryan Fields. Nem tudom, hogy emlékszik-e rám tegnapról. Én gratuláltam önnek és a barátnőjének a remek szerepléshez. - hadarta el a mondandóját, nekem pedig leesett a dolog. A manager.
- Igen, emlékszem. - ültem fel az ágyban és próbáltam nem felkelteni Zaynt.
- Azért telefonálok, mert érdeklődnék, hogy leszerződne-e hozzám, mint énekes? - tette fel a kérdést, mire már nem bírtam egy helyben megülni. Felpattantam, de a szerencsétlen formámnak köszönhetően inkább kiestem az ágyból, így felébresztettem Zaynt is.
- Te mit csinálsz? - nézett rám, mire én csak legyintettem.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Nem tartom magam jó énekesnek. - válaszoltam Ryannek, közben pedig folyamatosan Zaynre néztem, aki rögtön megértette miről van szó é mérgesen nézett rám. Egyből felkelt és felém indult. Ezzel egy időben én hátrálni kezdtem.
- Mi viszont nagyon is jó énekesnek tartjuk önt. A barátnőjét is felkerestük, de őt az apukája testvére már "lefoglalta". Azt szerettük volna, ha maguk csapatban énekelnek, de így szóló karrierbe kezdhetnek. - folyamatosan tolattam, amíg Ryan mondta a tényeket. Elértem a kilincset, majd gyors léptekkel haladtam a földszintre, Zaynnel a nyomomban. - Akkor a válaszod? Énekesi karrier? - tette fel a kérdést, mire gyökeret eresztett a lábam. Még egy ilyen lehetőségem nem lesz soha, viszont nem tartom magam remek vagy kiváló énekesnek.
- Sophie... - állt meg előttem Zayn, mire felnéztem rá. - Kérlek! - unszolt tovább és a derekamnál fogva magához húzott. Picit megingattam a fejem, mire ő még közelebb préselt magához. Kihasználta gyengeségem és elvette tőlem a mobilom.
- Elvállalja. - szót bele, mire kidülledtek a szemeim. - Akkor majd beszélnek, viszhall. - letette, de én akkor már ott se voltam.
Mindig is utáltam, ha valaki helyettem döntött vagy beleszólt bármibe is, amibe nem kellett volna. Ezzel engem nagyon fel lehet idegesíteni és most Zaynnek sikerült is.
Felmentem a szobába, összeszedtem az elől lévő fontos holmijaimat, majd átsiettem a fürdőbe. Gyorsan rendbe szedtem magam és átöltöztem. Miután mindennel megvoltam, felkaptam a táskám, lenn felhúztam a cipőm és örültem, hogy nem találkoztam össze Zaynnel. Elég nagy döntést hozott meg helyettem és lehet, hogy én nemet mondtam volna. Nem vagyok színpadra való és én ezt tudom is magamról.
- Picur! - fogta meg a kezem és megfordított. Tudja, hogy lehet rám hatással és ezt ki is használja... - Miért haragszol? - tette fel a számomra költői kérdést, mire felvontam a szemöldököm.
- Olyasvalamiben döntöttél helyettem, ami meg is változtathatja az életem! - fakadtam ki, de látszólag őt nem érdekelte
- De tudom, hogy jó hangod van, lazán megállnád a helyed a szakmában. - bizonygatott, de ezzel csak még mérgesebb lettem.
- Zayn! Az, hogy bekerültél az életembe, hatalmas változással járt, de azt nem engedem, hogy a jövőmet is te alakítsd ki, annak ellenére, hogy benne leszel! - kiabáltam rá, majd tekintetéből rájöttem, hogy ezt nem csak gondoltam, hanem ki is mondtam.
- Mit mondtál? - láttam a döbbenetet az arcán, mire én megráztam a fejem.
- Semmit! - halkult el a hangom és megfordultam, azzal a céllal, hogy hazamegyek. Zayn sose tervezne előre egy ilyen lánnyal, mint én... Hogy is gondoltam? Tudhattam volna, hogy csak egy vagyok a sok közül...
Idegesen és csalódottan léptem ki az ajtón, ami segített, hogy ne sírjam el magam. Naiv és nevetséges vagyok. Zayn százszor jobb lányokat megkaphat, én csak játék vagyok neki.
- Sophie! - jött utánam és a kapuban sikerült elkapnia. Tekintetemmel a földet pásztáztam, mert nem mertem a szemébe nézni. Zayn az állam alá nyúlt és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy ránézzek. Belenéztem sötét, szinte fekete szemeibe és azok csillogtak. Fogalmam sem volt, hogy mit is jelent ez az egész. - Komolyan gondoltad azt, amit mondtál? - végig a szemembe nézett és szája sarkában egy apró mosoly bujkált, mikor bólintottam. Azt a fél lépés távolságot is, ami köztünk volt, megszüntette és megcsókolt. Van volt és vággyal teli, olyan, mintha több éve nem érhetett volna hozzám. Gyengéden beleharaptam alsó ajkába, mire felszisszent.
- Megharaptál? - incselkedett, mire vigyorogva bólogattam. - A következményeket is tűrni kell. - jelentette ki játékosan, én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá. Zayn féle bünti... ismerős. Arcomra széles vigyor ült ki, miközben szabadulni próbáltam kezei közül, de reménytelen volt.
- Te szadista! - kaptam a vállamhoz, ahova egy picit beleharapott. - Most fáj! - kezdtem bele egy kis egészséges nyafogásba, de persze nem gondoltam komolyan. Sose voltam hisztis.
- Kapsz rá gyógypuszit. - mosolygott sejtelmesen, majd már kaptam is azt a puszit kárpótlásképp. Azt hittem, hogy ennyi lesz, de tudhattam volna... Ő Zayn! Száját résnyire nyitva hagyta és úgy érintette bőrőm a vállamtól a nyakamig. Nekem is pánt nélküli felsőt kellett felvennem...
- Az illatod. - nyomott egy puszit a kulccsontomnál lévő gödröcskébe. - A bőröd. - haladt felfelé és a nyakamat célozta meg. - A szemed. - folytatta az állkapcsomnál. Minden egyes kimondott szó után kaptam egy-egy puszit. - A szád. - ért hozzá ajkaimhoz. - Egyszóval mindened! Megőrjít. - emelte meg egy picit a fejem és ajkait vadul az enyémekre nyomta. Nyelve rögtön bejutást kért, amit meg is adtam neki. Kellemes bizsergés futott végig gerincemen, mikor tarkómat kezdte cirógatni.
- Bocsi, hogy az előbb kikeltem magamból, csak nem szeretem ha irányítani akarnak. - próbáltam elmagyarázni neki, miért viselkedtem úgy, ahogy.
- Tudom, hogy nem szereted, de én tudom, hogy nagyon tehetséges vagy és nem hagyhattam, hogy a butaságaid miatt nemet mondj. - húzott magához, mire fejem a mellkasába fúrtam. Soha nem gondoltam volna, hogy anyán kívül még fogok valakihez ennyire kötődni. Apu és Tessa is igen sokat jelent nekem, de Zayn túlszárnyalta őket.
- Mi lesz így az egyetemmel? - idegesen néztem fel rá.
- Ugyanúgy beiratkozol, maximum otthagyod, mert sikerül a karrier. - tudta le a problémámat. Nekem még mindig nem tetszett ez az egész... - Tudom, hogy neked egyáltalán nem jön be az ötlet, de kérlek higgy nekem! Én is így álltam hozzá 2 éve, lassan 3. - győzködött, mintha belelátott volna a fejembe, a gondolataimba.
- Ne hasonlíts össze magaddal. Te kiváló énekes vagy, a nyomodba sem érek... - gesztikuláltam a mondandóm mellé, ami egy apró mosolyt csalt Zayn arcára.
- Ne vitatkozz velem! Úgy is én nyerek! - dugta ki a nyelvét. Elnevettem magam, majd összeszedtem a táskáimat.
- Nekem viszont ha kéne mennem. Apu már hazaért. - dobtam a vállamra az egyiket. Nyomtam egy puszit Zayn szájára és el akartam indulni, de nem engedett.
- Nem gondoltad, hogy hagyom, hogy ennyi cuccal sétálj... - rosszallóan ingatta a fejét és átvette a nehezebbeket, amíg nálam csak egy válltáska maradt. Bezárta az ajtót és elsétáltunk az autóig, ahol bepakoltuk a tatyóimat, majd beültünk és már úton is voltunk. - Apukádnak úgy is jelentenem kell a sok rosszaságot. - sejtelmes mosoly húzódott arcára, én meg felvontam a szemöldököm.
- Milyen rosszaságot? - vontam kérdőre, ő meg legyintett egyet. Nagyon utálok tudatlan lenni! - Jól van Zayn, megjegyeztelek. - fenyítettem be, majd mind a ketten az utat figyeltük. Fél óra múlva leparkoltunk a házunk előtt és kikapkodtuk a táskáimat a csomagtartóból. Besiettünk a nappaliba, ledobtuk a nem kívánatos dolgokat, majd a konyhába igyekeztünk, ahonnan tányércsörömpölés hallatszott.
- Búúúú. - ugrottam rá apu hátára, aki megijedt ugyan, de elnevette magát. Rögtön úgy alakította a helyzetet, hogy szorosan magához húzott.
- Hiányoztál Manó. - nyomott egy puszit a fejemre, mire én még szorosabban öleltem. Most érzem csak, hogy mennyire hiányzott nekem.
- Te is nekem. - néztem szemeibe, mire megrázta fejét.
- Ne hazudj! Zayn pótolt engem! - kacsintott ránk, én meg vigyorogva boxoltam bele a vállába. Játékosan odakapott és fájlalni kezdte.
- Zayn nem tud téged pótolni! - váltottam át komolyba. - Te az apám vagy. Egy apa pótolhatatlan! - mosolyogtam, majd újra megöleltem.
- Gyere ide te is. - intette apu Zaynnek, ő meg megrázta a fejét.
- Én csak nézelődöm, nem akarok zavarni. - próbálta magát kimenteni, de mi ezt nem hagytuk. Apa közelebb ment hozzá és mondott neki valamit, úgy, hogy én ne halljam. Zayn pillantása meleg volt és kedves. Fogalmam sincs mit mondott apu, csak azt tudom, hogy igen volt rá a válasz. Azt sikerült leolvasnom Zayn szájáról.
- Én is itt vagyok ám! - háborodtam fel, mikor suttogva kezdtek beszélgetni.
- Tudjuk! - karoltak át két oldalról, majd csináltunk egy nagy ölelést.
- Együnk valamit! - törtem meg a csendet, mire elnevettük magunkat.
- Te aztán tudod, hogy kell megtörni a pillanatot. - indult meg apu a hűtő felé. - Semmi nincs itthon. - csukta be az ajtaját. - Pizza? - nézett ránk, mire mi bólintottunk. Amíg apa megrendelte, visszamentünk a nappaliba és a táskáimat felvittük az emeletre. Gyorsan összeszedtem a mosnivalót és beraktam a helyére. Visszamentünk apuhoz, aki a nappaliban ült és papírokat bújt. Odasiettem hozzá és kivettem a kezéből a fehér köteget, mire mérgesen nézett rám.
- Most jöttél haza... Ne dolgozz már megint. - tettem le az asztalra az előbb szóban forgó tárgyat, majd lehuppantam mellé. - Figyelj Apu! - váltottam át komolyba. - Nem tudom örülsz-e majd neki, de ...- épp elmondtam volna, amit szeretnék, de közbe vágott.
- Énekesi karrierre készülsz. - nem törődöm hangom közölte, ami nála azt jelentette, hogy ideges.
- Honnan tudod? - halkultam el, ő újra a papírokért nyúlt, amit az előbb elvettem tőle és a kezembe nyomta őket. - A szerződésed, amit még alá kell írnod. Két perce ment el a managered és kért, hogy háromra menj be hozzá, megbeszélni a továbbiakat. - kelt fel a kanapéról, mire én felpattantam, de Zayn megelőzött.
- Erről nem Sophie tehet. Én erőltettem reggel ezt az egészet. - próbálta elmagyarázni, de apu hajthatatlan ilyenkor.
- Hagyjuk... nem akartam aláírni a szerződést. Tudod, hogy adok a véleményedre, annak ellenére is, hogy nem mindig fogadom meg. - néztem rá, ő meg a lépcső alján megállt és gondolkodóba esett.
- Hogy jött az ötlet és honnan lett a manager? - kérdezte, mire Zayn odament mellé és elé tolta a telefonját. Tudtam mit mutat neki, de én nem akartam ott lenni, mikor megnézi. Felmentem az emeletre a szobámba és leültem a laptopom elé. Bekapcsolt és a képernyőn megjelentünk Tessával. A szalagavatós ruháinkban voltunk és épp egy ölelést sikerült elkapnia apunak. Annyira jó pillanatkép lett, hogy Tessnek is ezt a háttere... és a legviccesebb az, hogy nem beszéltünk össze...
Ahogy felléptem netre, egyből bekapcsoltam a lejátszási listámat, ami Austin Mahone What about Love című dalával kezdődött. Közben beléptem Facebookra és Twitterre is. Mind a két helyen őrültek háza volt. Facen egy csomó barátjelölés, üzenet és értesítés. Csak a fiúkat igazoltam vissza, meg a lányokat és persze azokat akiket ismertem. Az üzenetek nagy része "rajongói' levél volt, amikkel most nem foglalkoztam. Innen kiléptem és elhűltem a Twitteremen. A követőim száma igencsak megnőtt és mivel a fiúk miatt gyarapodott meg, így gondoltam visszakövetem őket. Próbáltam mindenkit, de egyre többen lettek. Ami tőlem telt, megtettem.
"You're the best person in the world" ♥
Ahogy kiírtam, rögtön retweetelték és kommentelték is. Egy-kettőt elolvastam és mosolyogtam rajtuk, de azon kívül mást nem csináltam. Kiléptem mindenből és ismétlésre raktam Austint. Felkeltem a laptopom elől és az ablakomhoz sétáltam. Kinyitottam, majd kiültem a párkányra. Gondolkodni kezdtem az éneklésen. Ha aláírom a szerződést és netalántán sikerülne a dolog, minden megváltozna. Apu nem örül az ötletnek és vele nem szeretnék rosszban vagy haragban lenni. Viszont ha nem próbálkozom, sose tudom meg, hogy értek-e hozzá. De emellett az egyetem sem menne... Ha a karrier sikerül, mindenképpen ott kell hagynom a manageri sulit, ugyanis annak szerettem volna továbbtanulni.
- Picur. - nyomott egy puszit a vállamra Zayn, amitől egy picit összerezzentem, mert nem hallottam, hogy bejött.
- Fogalmam sincs, mi legyen az egésszel. Annyi pozitívum megfordult a fejemben, de negatívum is... - néztem fel rá.
- Írd alá a szerződést. - rakta le elém, de én csak meredtem rá. - Apukád is benne van... - mondta ki, mire egy "ne hazudj" nézéssel jutalmaztam. - Menj és kérdezd meg, ha nem hiszel nekem. - vágta oda sértődöttem, majd kiviharzott a szobámból. Ezt megcsináltam...
- Hülye vagy Sophie! - korholtam az eszem, majd lehuppantam az asztalomhoz és gyorsan a szerződésre firkantottam a nevem, mielőtt meggondoltam volna magam. Miután ezzel megvoltam, összeszedtem a papírköteget és lementem a nappaliba. Apu valószíná, hogy a szobájában van, Zayn viszont haza is mehetett, ha akart. Kinéztem az utcára, de a kocsija még ott állt, így valahol itt kell lennie. A megérzésem a kert felé irányított és én hallgattam is rá. Ahogy kiértem, megláttam Zaynt a hintaágyban. Arcáról leolvastam, hogy mérges, ráadásul azt is tudom, hogy miért. Most már több, mint két hete együtt vagyunk és tudom, hgoy utálja, hogy nem bízom benne.
Odasétáltam mellé és az ölébe csúsztattam a papírköteget.
- Aláírtam. - jelentettem ki, majd vissza akartam venni, de elkapta a kezem és maga mellé rántott. ahogy lehuppantam, egyből én kerültem elnyomásba.
- Miért nem bízol meg bennem? Reméltem, hogy ennyi idő alatt rájössz, hogy én semmi rosszat nem akarok neked! - nézett végig a szemembe. Sosem mutatta ki, mit érez, most viszont látszott szemeiben, hogy bántja a dolog. - Sophie egy kapcsolat alapja a bizalom. De ha nincs meg, nem tudunk mit kezdeni vele. - minden szavának hatalmas súlya volt és most igazat adtam neki. Nem adott okot arra, hogy hitetlen legyek vele szemben.
- Zayn... - próbáltam valami értelmeset kipréselni magamból, de nem ment.

- Csókolj meg! - állt fel a hintaágyról és várta a reakciómat. Gyomromba hatalmas görcs keletkezett ahogy felálltam a helyemről és Zayn elé léptem. Úgy izgultam, mint érettségi előtt, sőt jobban! Felpipiskedtem magam és ajkaimat gyengéden az övéire nyomtam. Rögtön, ahogy hozzáértem, már cselekedett is. Karjait körém fonta és közelebb préselt magához, mintha a testébe akart volna húzni. Olyan volt, mint az első csókunk, csak milliószor jobb. Lövésen sincs, mivel vált ki belőlem ilyen érzéseket, de rájöttem, hogy menthetetlenül beleszerettem. Levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól és a szemébe néztem.
- Akkor mégis szeretsz. - suttogta, mire bólintottam. Hogy a bánatba ne szeretném!?
- Menjetek szobára! - hallottam meg barátnőm hangját és mögötte egy csapat nevetését.
- Nem tudtam mi hiányzott. -fordultam feléjük vigyorogva, mire Tess a nyakamba ugrott. De nem is a mi társaságunk lenne, ha a többiek nem csatlakoznának, így lett egy nagy csoportos ölelés.
- Miért ölelgetjük az ellenfeleket? - szólalt meg Louis, mire szétrebbentünk. Tessel külön álltuk a többiektől és kidugtuk a nyelvünket.
- Mi úgy is jobbak leszünk! - szekírozta őket Tess, én meg csak vigyorogva bólogattam.
- Pofátlanok! Kihasználtátok a hírnevünket azért, hogy ti is ismertek legyetek. Szégyelljétek magatokat! - dorgált meg minket Liam, mire mi csak megvontuk a vállunkat.
- Nem volt ellenetekre, hogy veletek legyünk. Szóval csitu. - kacsintott rájuk Tessa.
- Úgy ám. Sőt, kettőtök előszeretettel töltötte velünk az időt. - ingázott a szemem Zayn és Harry között, akik felháborodva néztek egymásra, majd ránk.
- Aljas rágalom! Megvezettetek minket! - mutogatott Harold, mire barátnőm felvonta a szemöldökét.
- Mi vagyunk az áldozatok! - jelentette ki Zayn és itt vége volt mindennek, elnevettük magunkat.
- Ti milyen idióták vagytok! - röhögött a mi kis ír manónk is.
- Erre még csak most jöttél rá? - vigyorgott Eleanor, mire Niall megvonta a vállát. Imádom ezt a bandát, visznek egy kis színt az életembe.
- Sophie! Telefon!- kiabált ki apu, mire besiettem és már beszéltem is.
- Igen? - kezdtem bele.
- Hello Sophie, Ryan vagyok. - szólt bele újdonsült managerem.
- Hello. - köszöntöttem és vártam a folytatást.
- Csak azért hívtalak, hogy megkaptad-e a szerződést? - érdeklődött, nekem meg eszembe jutottak a papírok. Gyorsan kiszaladtam a többiekhez és elvettem Zayntől, vagyis csak akartam. Mikor látta, hogy mit szeretnék, a háta mögé dugta és megrázta a fejét.
- Várj egy picit Ryan, nem akarják odaadni! - az utolsó szavakat kicsit kihangsúlyoztam és erélyesen néztem Zaynre.
- Csak ha kapok érte valamit. - felelte az én drága barátom, mire felvontam a szemöldököm.
- Zayn! Kérlek! - próbáltam komolyra fordítani az egész szitut, de ő hajthatatlan volt.
- Zayn, a(z) One Directionból? - kérdezte Ryan, mire rájöttem, hogy mindent Hallott.
- Igen, ő az. És nem adja oda a papírokat. Vinnem kell háromra? - érdeklődtem.
- Szükség van rá. Addig még van három óra, szerintem megszerzed. - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Nagyon remélem. Feleltem és gyilkos tekintettem néztem Zaynre.
- Akkor hajrá és majd délután találkozunk. Szia. - köszönt el és már le is rakta.
- Te idióta majom, add már ide! - vigyorogtam és közben püföltem Zaynt, aki fél kézzel lefogott és magához húzott.
- Ehhez még egy-két gombócot meg kell enned. - kacsintott rám, mire a többiekből kitört a nevetés. Mondjuk ezen én is csak nevetni tudtam.
- Megkapom a papírokat? - kérdeztem, mikor a többiek elvonultak a hintaágyhoz.
- Kapok cserébe valamit? - vette elő rossz fiús mosolyát, amitől a gyomromban szunnyadó összes lepke felébredt. Legelső találkozásunkkor is ugyanígy mosolygott, erre tisztán emlékszem.
- Mit szeretnél? - néztem szemeibe és mosolyogtam.
- Téged! - vágta rá, majd lehet egy csókolt számra és már meg is kaptam, amit akartam. Bevittem őket a házba, ahol éppen apu átvette a pizzákat. Mikor megláttam a sok dobozt, tátva maradt a szám.
- Ennyit?- vettem át tőle hármat.
- Ez az enyém. - tett le egyet az asztalra. - Ez a tiéd és Zaynné. - mutatott az egyikre. Ezeket meg vidd ki és add a többieknek. - mutatott három dobozra, én meg köszönetem jeléül nyomtam egy puszit az arcára. Vigyorogva indultam vissza a többiekhez. Ahogy kiérte az udvarra, Niall mintha tudta volna, hogy pizza van nálam, még két lépést se tettem feléjük, már megfordult és felcsillantak a szemei.
- Most te vagy gondolatolvasó vagy és nagyon megy neked a dolog, vagy ilyen jó a szaglásod... - tettem le az asztalra a dobozokat, mire mindenki köré gyűlt. De mivel a kerti asztalunknál csak hat személynek van hely és mi kilencen vagyunk, így Tess és én elmentünk a hintaágyba egy-egy szelet pizza kíséretében, amíg Danielle beleült Liam ölébe és úgy ettek.
- Na mi van te újdonsült énekes? - vigyorgott rám, mire én rosszallóan ingatni kezdtem a fejem.
- Ez is miattad van! Én nem akartam tegnap énekelni. - mutogattam és közben vigyorogtunk, mint egy idióta.
- Szívesen. ! - ölelt magához, majd mind a ketten elnevettük magunkat és ettük tovább a pizzánkat. Kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni ebből. Mindenki támogat minket, de szerintem csapatban sokkal jobbak lennénk.
- De ígérjük meg a másiknak, hogy soha nem fordulunk egymás ellen. - néztem mélyen szemébe, ő meg a kisujját tartott, majd esküt tettünk. Szokásunkhoz híven a kézfogásunk se maradhatott el. A többiek kinevettek minket, de mi csak megvontuk a vállunkat és beszélgettünk tovább. Mindent átbeszéltünk, amit csak lehetett és rájöttünk, hogy csapatban egyszerűbb lenne mind a kettőnknek, de sajnos már aláírtuk a szerződéseket.
- Sophie. - ült le mögém Zayn, majd a hintaágy végébe húzott. Meglkasának dőltem, míg ő a hintaágynak és kezeit összekulcsolta hasamon. Tessa és Harry is hasonló pózban ültek velünk szemben.
- Na mi is van azzal, hogy ti voltatok az áldozatok? - incselkedett velük Tess, mire a fiúk elnevették magukat.
- Gonosz boszorkányok. - vigyorgott Harry és mutogatott ránk.
- Muhahahaaa. - nevettünk fel egyszerre barátnőmmel, majd összepacsiztunk.
- Tuti, hogy az újságok is hasonlóképp hozzák majd le. - készített fel minket Zayn.
- Nem érdekel, én tudom, hogy mi az igazság. - vágtam rá rögtön. Engem sosem érdekelt, hogy más mit mondott, gondolt, kivéve ha hozzám közel álló személyről volt szó.
- Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek benned. - nyomott egy puszit az arcomra Zayn.
- És még nem is ismeritek az imádni való oldalát. - vigyorgott sunyin Tess, mire kidugtam a nyelvem.
- Fogadjunk, hogy ismerem. - mondta drága barátom magabiztosan, mire Tess gondolkodóba esett.
- Na akadjatok le rólam. - próbáltam menteni magam valahogyan, de mintha meg se hallották volna, beszéltek tovább.
- Lehet, sőt tuti, hogy hármat ismersz belőle. - latolgatta Tess, mire Zayn szeme felcsillant.
- És én miért nem láttam? - nézett furán Harry, mire legyintettem egyet, jelezve, hogy hülyeségeket beszélnek.
- Azért, mert még nem aludtál vele, nem veszekedtetek, nem hoztad zavarba és a többi. - ecsetelte Tess, mire tenyerembe temettem arcom.
- Így van. Imádom nézni, mikor alszik vagy mikor zavarban van, mint most. - mutatott rám, de én csak takartam magam. Úgy utálom, ha én vagyok a téma. - Amikor meg mondja a magáét, hát annál aranyosabb nincs is. - puszilt bele a nyakamba, amibe beleborzongtam.
- Na, ha kellőképp kibeszéltetek, nem beszélhetnénk másról? - néztem picit erélyesebben Tessre, aki igen élvezte ezt az egészet. Pukkadj meg! - kacsintottam barátnőmre, aki elnevette magát és vele együtt Zayn és Harry is.
- Mi folyik itt? - jött oda Loui és beleült az ölembe. Meglepődtem, de aztán szétnyitottam a lábaimat, ő meg leesett a földre. áldom az eszem, hogy nadrágot vettem fel.
- Gonosz törpe. - morgolódva kelt fel és foglalt helyet mellettünk.
- Csigalom, nyugavér. - csókolta meg Eleanor, mi meg pár perc hatásszünet után hatalmas nevetésben törtünk ki.
- Ugye mennyire összeillenek? - kérdezte vigyorogva Danielle, mire mindenki kórusban bólintott.
- Eleanor, Louis kettő lány változatban. - magyarázta meg Liam és ő is beült mellénk, az ölébe húzva Daniellet. Eleanor is helyet foglalt Loui combjain és szegény Niall kuporgott köztünk egymagában.
- Srácok, nekem készülődnöm kell. - keltem fel a helyemről és szembefordultam velük.
- Segítünk! - pattantak fel a lányok is, majd behúztak a házba és felvonszoltak a szobámba...





Meghoztam a következő részt is! Ez sem tartozik a legjobbak közé, mert ezt még a munkahelyen írtam... de azért talán olvasható lett. :)
Zsó. xx. :)

13. fejezet. :)

Sziasztok! :) Itt is lennék a következő résszel... Nagyon sajnálom ezt a sok-sok-sok-sok kimaradást, de egész nyáron dolgoztam.  ígérem, hogy hozok részeket, mert a munka alatt is megírtam egy és felet. (sajnos csak ennyire volt időm) Tudom, hogy ígértem egy segítő társat, de mint kiderült, lett egy blogja, így azzal foglalkozott, de ígérem, hogy ezentúl lesznek új részek!!! :)

egy lány:) : Köszönöm! :) ♥ Azt is, hogy mindig rendszeresen komizol! :* Amúgy meg nem voltak részek nyáron, mert a bétánk vissza mondta, túl sok blogja lett neki és nem bírná még mellettük ezt is. Szóval szüneteltünk... de ha lenne kedved hozzá, szívesen látnálak bétaként. :D
Ildikó : Köszönöm szépen a szép szavakat.! :) ♥ Sajnos nyáron szüneteltem, mert dolgoztam egész végig... De addig is gyűjtöttem az ötleteket! :) Ehhez pedig jó olvasást! :)

"ÉN ÚGY IS JOBB VAGYOK NÁLAD..."

Amikor már a színpad előtt álltunk, megláttam Tessáékat. Tess egy fehér csőfarmert viselt, fehér ujjatlannal és egy aranyozott övvel. Bárhol felismertem volna stílusáról és göndören hullámos hajáról.
- Sziasztok! - ugrottam nyakába, majd a szokásos kézfogásunk sem maradhatott el. Összemosolyogtunk majd visszaálltunk a párunk mellé, de mivel felpörögtünk, így tomboltunk a színpad előtt és sikítoztunk, mikor Demi Lovato énekelt.
- A kis minirakéták. Annyi energiátok lesz ha meglátjátok egymást, hogy az már hihetetlen. - vigyorgott mellettünk Harry, mire mind ránéztünk. Tessel telepatikus úton mindent megbeszéltünk és egy hatalmas sikítás hagyta el a szánkat, amit a fiúk egy nevetéssel letudtak. Hát igen, ha fesztivál van és mi kinn vagyunk, akkor nem unatkozunk. És más se...
- Most pedig köszöntsük Jasmine Meakint és csapatát. - konferálta fel a műsorvezető a következő előadót, mire Zayn a fülemhez hajolt.
- Ők azok. - jelentette ki, majd egy puszit nyomott a nyakamra és együtt néztük a táncosokat, akik Justin Bieber Power számára táncoltak. Eddig nem szerettem ezt a számot, de így ahogy elnéztem őket és a mozgásukat, hirtelen még dudorásztam is. De nem ez volt az egyetlen számuk, mert Macklemoretól a Thrift Shopra is bemutattak egy koreográfiát. Mikor meghallottuk a zenét, Tessel még őrültebbek lettünk. Imádjuk ezt a számot és így, hogy még táncoltak is rá, valami fenomenális lett.
- Még lesz egy. - biccentett Zayn a színpad felé, mikor Tessával nekiálltunk ökörködni. Hát mondanom sem kell, hogy mikor felcsendült a zene, én már visítoztam, mint ahogy a tömeg többi része is. Pitbulltól a Don't stop the partyra koreót csinálni igazán jó ötlet és ráadásul nagyon ügyesek is. Régen láttam már ilyen jó táncosokat, mint ők. Hihetetlenül jól nyomták.
- Ha tudom, hogy meg fogsz süketíteni, nem hozlak el... - vigyorgott mellettem Zayn, mire megöleltem. Legalább megismeri ezt az énem is. Ha Tess a közelemben van, sokkal felszabadultabb vagyok, mint általában, így van ez most is... - De ettől függetlenül imádom ezt a Sophiet is. - vont magához és ráérősen megcsókolt. Meghitt pillanatunkat a műsorvezető beszéde törte meg.
- Már csak pár programunk van, ebből az egyik a karaoke. - ahogy kimondta a tömeg őrjöngeni kezdett és sikítozni. Én egy picit összébb húztam magam és Zaynhez bújtam, mielőtt még felszólítanának a színpadra énekelni. - Természetesen erre nevezni kell, mert a végén kihirdetjük, hogy ki lett a győztes. Senkit nem kényszerítünk semmire, csak és kizárólag azok fognak énekelni, akik szerepelnek majd a papíron. A nevezés 1 perc múlva kezdődik, a karaoke pedig este 7-kor veszi kezdetét. Addig is további jó szórakozást kívánunk. - azzal már el is tűnt a színpadról és felváltotta egy fiúbanda... Olyan ismerősek voltak, de mégsem tudtam megmondani, hogy honnan vagy hogy kik ők.
- Tess. - fordultam felé. - Olyan ismerősek, a zenéjük is. Kik ők? - biccentettem a színpad felé.
- A The Wanted. - morogta Zayn, nekem pedig villanykörte villant a fejem fölött. Így már felismerem őket, szeretem is egy-két zenéjüket, de nem mondanám magam hatalmas rajongójuknak. - Szereted őket? - kérdezte barátom, mire megvontam a vállam.
- Nincs velük bajom. - jelentettem ki, majd hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam Zayn kezét és odahúztam a nevezési helyhez. Nagyokat pislogott rám, mire közelebb hajoltam hozzá. - Benevezem Tesst. - vigyorogtam, ő meg egy "gonosz vagy" nézéssel illetett meg. Csak legyintettem egyet, majd gyorsan lediktáltam a nevét és a szám címét majd már mentünk is el onnan.
- Végig akarod nézni őket vagy csináljunk valamit a karaoke-ig? - egyik kezét a derekamra vezette és közelebb húzott magához. Másik kezét a tarkómra tette és a szemembe nézett. Mogyoróbarna ékszerei csak úgy csillogtak és rabul ejtettek. Szája sarkában egy kaján mosoly bujkált, köszönhetően annak, hogy én ennyitől is megsemmisülök. Elképesztő hatással van rám és ezt Ő nagyon jól tudja, ráadásul még ki is használja.
- Körbenézünk? - kérdeztem suttogva, mire egy bólintás volt a válasz. Elmosolyodtam majd indultam volna, de nem engedett el. Inkább megszüntette a köztünk lévő távolságot és ajkait enyémekre nyomta. A csókja, mint mindig, most is mosolygást váltott ki belőlem.
- Menjünk. - fogta meg a kezem, majd elindultunk körülnézni. Voltunk a céllövöldénél, ahol mind a ketten kipróbáltuk magunkat és bár nekem nem sikerült, Zayn nyert egy kis plüss kutyust, amit nekem adott. Fejcsóválva vettem el tőle, majd egy hála puszit nyomtam arcára. Időközben összetalálkoztunk a többi bandataggal és a barátnőikkel is. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam és ennek köszönhetően csak úgy repült az idő.
- Mindjárt karaoke. - lelkesedett be Loui, mire mindenki visszament a színpad elé. Tessa mit sem sejtve állt be mellém és velünk együtt figyelte a színpadot. A műsorvezető pillanatok alatt megjelent egy papírral a kezében. Valószínű, hogy az énekesek névsora van rajta.
- Jó estét! Ha már ilyen szépen összegyűltünk, mint nézők, mint feltörő énekesek, nem is húznám az időt. Rengetegen várnak már arra, hogy kipróbálják magukat a színpadon és ezt most meg is tehetik! Akkor kezdjük. - kihajtogatta a papírt és felolvasta az első nevet, amit látott. - Az első versenyzőnk nem más, mint Tessa Grey, aki a See You Again című számmal készült. - jelentette ki, mire Tess felkapta a fejét és mérges tekintettel nézett rám. Megvontam a vállam, mint aki nem tud semmiről, majd elkezdtem a színpad felé lökdösni. Nagy nehezen felimádtuk őt az emelvényre, mire kidugta a nyelvét. Elvigyorogtam magam, majd felmutattam a hüvelykujjam, jelezve, hogy menni fog neki. A zenekar belekezdett és pár másodpercre rá, mintha kicserélték volna barátnőmet, tüdejéből énekelt. Sikerült neki teljesen feloldódnia, így táncolt, ugrált és hülyéskedett egyszerre. Úgy csinált, mint aki már tapasztalt énekes. Magabiztosan mozgott a színpadon és nem látszott rajta semmi lámpaláz. Hihetetlen volt.!
- Megöllek! - ugrott a nyakamba, mikor letápászkodott a színpadról. Hatalmas tapsvihar fogadta, amit meg is értettem. Egyszerűen remek volt.
- Nem érdekel! Ezért megéri. Tessa ez isteni volt. ! - ujjongtam, ő meg belebokszolt egyet a vállamba, majd Harryvel kezdett el beszélgetni.
- Én ezt nem hiszem el! Ez tényleg Tessa volt? - kérdezte Zayn, átkarolva a derekam, én meg bólintottam egyet. - De az nem lehet. Beéneklés és minden nélkül ilyen hangokat kiénekelni? Lehetetlen! - csodálkozott ő is, én viszont csak bólogatni tudtam. Az én barátnőm!
- A következő versenyzők.... - folytattuk tovább a sort. Voltak egész jó és rettentően rossz énekesek is, de legalább szórakoztunk egy jót. Aztán valami olyan következett, amire álmaimban sem mertem volna gondolni. - Sophie Moore! - kiabálta a műsorvezető lelkesen a nevem, mire lefagytam. Teljesen kizárt, hogy én oda felmenjek és kiálljak ennyi ember elé énekelni!
- Nyomás! - tuszkolt felfelé Tess és Zayn is, mire egy "ezt még nagyon megbánjátok" nézéssel illettem őket.
- Én úgy is jobb vagyok nálad! - kiabálta valaki a tömegből, mire felvontam a szemöldököm. Mindig is utáltam ha lenéztek, ráadásul úgy hogy nem is ismertek. Ennek köszönhetően felment bennem a pumpa és elhatároztam, hogy úgy fogok énekelni, mint még soha. Bólintottam egyet a zenészeknek, akik már játszották is a felírt dalt, amiről egész eddig fogalmam sem volt. Make it in America. Legjobb! Az elején voltak egy-ketten a tömegben, akik igencsak puffogtak, de aztán megmutattam, hogy én tudok énekelni, ha akarok. Csodálkoztam magamon, de ez akkor abban a pillanatban nem érdekelt. Behunytam a szemem és teljesen átadtam magam a dalnak. Egyszerűen jól esett kiénekelni belőlem minden rosszat. Észre sem vettem és véget is ért a dal. Hatalmas tapsvihar és sikongás ütötte meg fülemet, amitől én elpirultam és gyorsan lesiettem a színpadról. Zayn egyből a karjaiba zárt és belepuszilt a hajamba.
- Csodálatos voltál. - suttogta, majd váltottunk egy gyors csókot, mert a többiek szó szerint kiragadtak a kezei közül. Mindenki ölelgetett és gratulált az előadáshoz, amit egy idő után már nyomasztónak találtam. Tess ezerszer jobb volt nálam és különben is... sosem szerettem a középpontban lenni.
- Köszönjük szépen a részvételt minden versenyzőnek, de megvannak az eredmények. - jelentette ki a műsorvezető, mire elhalkult a tömeg és egy emberként figyeltük a színpadon álló törpe termetű 40-es éveiben járó férfit. - A harmadik helyezett Jessica Stone Taylor Swift dalával a Mine-al. - kiabálta a mikrofonba, mire a lány felszaladt a színpadra és átvette az oklevelét valamint egy kis tasakot. Még egyszer meghajolt majd már sietett is lefelé. - A második helyen Brian Evens végzett Olly murs dalával a Troublemakerrel. - hatalmas tapsvihar fogadta a fiatal srácot, aki szerintem igen jól énekelt. Miután ő is hasonlóképpen tett, mint a harmadik helyezett és visszaért a helyére, a műsorvezető drámai szünetet tartott. - Az első helyen ketten is végeztek. - húzta elő a borítékból a két nevet. - A zsűri nem tudta eldönteni, hogy ki volt a jobb, így mind a kettejüknek felajánlotta egy szerződést egy managerrel. - kezdett egyre érdekesebb lenni a dolog, ahogy fojtatta. - A két ember pedig nem más, mint.... - húzta az agyunkat és csak idegesítette a közönséget, de én tudtam, hogy a két emberből egy, Tessa lesz! Neki kell lennie! - Két lány... - folytatta tovább az emberke, mire a közönség kínjában nevetni kezdett. - Akik megérdemlik ezt a különleges díjat... - és csak-csak idegesítette a népet. - Az Tessa Grey és Sophie Moore. - kiabálta a neveket, én pedig lefagytam. Tess a nyakamba ugrott és már vonszolt is fel a színpadra, én meg még mindig nem fogtam fel. Nyertem volna!? Én!? - Gratulálunk lányok. Remek teljesítmény volt. A manager pedig kinn vár titeket. - kaptuk meg az oklevelet és vele együtt az útbaigazítást is.
- Én ezt nem hiszem el. - álltam meg a backstageben.
- Sophie én mindig is mondtam neked, hogy jó hangod van. Miért nem fogadod el a tényt, hogy nyertél és most egy hatalmas lehetőség van a kezedben? - vallatást tartott Tess, ami most egyáltalán nem hiányzott.
- Mindegy. Menjünk. - mutattam a manager irányába. Most már végigcsinálom, ha már belekezdtem. A manager elmondta, hogy mi is lehet ezután, de nem igazán figyeltem rá. Még arra emlékszem, hogy mondta, másnap megkeres minket, hátha úgy könnyebb lesz döntetnünk.

- Nem Zayn, ezt nem lehet... - dőltem le az ágyba, miután lezuhanyoztam. Zaynnel vitatkozni kezdtünk ezen az egészen, de én még mindig azon az állásponton vagyok, hogy ez nem az én műfajom lenne...
- De lehet, csak nem akarod! - mondta ki a szín tiszta igazat. - Sophie láttam mit tudsz. Azt nem playbackről nyomtad, hanem te magad énekelted, szóval ne mond nekem, hogy nincs jó hangod, mert nem igaz. Én tudom, hogy meg van a hangod és a képességed is ahhoz, hogy énekes legyél. Csak el kell fogadnod. - feküdt le mellém ő is, majd felém fordult. Én folyamatosan a plafont bámultam. Egyszerűen elképzelhetetlen számomra ez a pálya. Valahogy nagyon nem így terveztem a jövőmet. Fogalmam sincs mit fogok mondani holnap a managernek.
- Szerintem meg nem és kész. Meg apu mit mondana? Mi lesz az egyetemmel? Ezekre gondoltál már? Mi van akkor ha sikerül is és befut a karrierem? Mi lesz a terveimmel? - tettem fel egy csomó megválaszolatlan kérdést, ami mint kiderült Zayn fejében nem is számított megválaszolatlannak...
- Apukád úgy is megértené. Az egyetemet lehet levelezőn is végezni és ha tényleg sikerül az egész, akkor akár ott is hagyhatod, felesleges lesz emellett. A terveid nagy részét pedig így is meglehet valósítani majd. Nekem aztán elhiheted. - egyik kezét derekamra vezette és közelebb húzott magához. Fejem mellkasára döntöttem és elgondolkodtam a szavain. Valóban ilyen egyszerű lenne? Nem tudom... Olyan hihetetlenül hangzik.
- Mindegy. Majd holnap eldől. - lezártam a témát és nagyon örültem neki, hogy Zayn vette a célzást és nem firtatta tovább. Nyugtatóan simogatta a hátam, mire sóhajtottam egy nagyot. Felemeltem a fejem és sötét, szinte fekete szemeibe néztem. A gyomromban lévő összes lepke csapkodni kezdett és szívem leírhatatlan tempót diktált. Még mindig nem sikerült megszoknom a látványát és valószínű, hogy sosem fog menni.
- Jó éjt. - mosolyodott el féloldalasan, majd kaptam egy hosszú jó éjt csókot. Apró mosollyal az arcomon hajtottam vissza a fejem mellkasára.
- Jó éjt. - válaszoltam neki, majd hamar álomba merültem.

Még egyszer elnézést, hogy ilyen sokára hoztam az új részt, de remélem kárpótolt titeket.... Ha nem, akkor majd a következő, amit talán jobb lett. :) ♥ Komizni ér! ;)

Feelings! :)

Sziasztok! :) 

Manók! :) lett egy új blogom, amin nem történetet írnék társammal, hanem a való világban előforduló érzelmekről és ilyenekről. :) A címe ebből kifolyólag Feelings lett. :) Bármi kérésetek lenne, hogy milyen érzésről írjunk mit fejtsünk ki, miben segítsünk, kommentben megtehetitek... sőt amint raktunk Chatet rá, ott is. :) Kérlek titeket iratkozzatok fel és segítsetek elindulni vele. :) Ezzel szeretnénk segíteni az embereknek! 

FEELINGS   (Katt a linkre) Kérlek nézzetek be és iratkozzatok fel... persze BLOGLOVINNAL! :) amiről remélem már mindenki hallott! :) 

ui: Szeretlek titeket és előre is köszönöm! :) ♥

Zsó. xx. :) 

12. fejezet. :)

Sziasztok! :) Meg is érkeztem a következő résszel. :) Nagyon sajnálom a több mint ezt a sok kimaradást, de egyszerűen nem volt időm leülni és megírni... mindig közbe jött valami, de jó hír, hogy most viszont itt van! :)
Még annyi, hogy a blognak lett egy Bétája, aki nem más, mint Tóth Fanni. :) A nyáron ő fog helyettesíteni, tehát ő fogja írni a blogot. Ha kifogásolni valótok lenne bármivel kapcsolatban, akkor írjatok egy üzenetet Julcsinak, aki az én segítőm volt eddig is. Julcsit itt éritek el. : KATT. 
Egyellőre csak ennyit... A történethez pedig kellemes olvasást! :) ♥

egy lány:): Szerencsére!! :D Köszönöm, de nem kell túlozni.! Nem írok én olyan jól... :) Siettem! ♥
Vanessza: Köszönöm szépen, de akkor is túlzol! :) ♥

ÁLDOZAT? ÉN IS AZ LENNÉK?

Az egész hetem kész rémálom volt, pedig azt hittem, hogy csak jó lehet. Hát tévedtem... Az érettségin túl vagyunk, már csak az eredményekre várunk. Miután kijöttünk az utolsó vizsgáról is, Tessel fellélegeztünk, hogy ezt is túl éltük és végre nyár van! De abba nem gondoltam bele, hogy az életem ennyire megváltozik, mert Zayn barátnője vagyok. Fura...
- Jó reggelt! - nehezedett fölém Zayn. Vasárnap van, apu holnap fog megjönni az üzleti útjáról, szóval még a ma estét itt töltöm. Ez alatt az egy hét alatt talán boldogabb voltam, mint az utóbbi két évben bármikor.
- Neked is. - suttogtam mosolyogva, mire Zayn összekulcsolta a kezünket és megcsókolt. Másik kezem tarkójára csúsztattam, míg ő az oldalam cirógatta. Napról napra szorosabb lett köztünk minden. Még akkor sem akadt ki, mikor suliból hazaértem és idegességemben lekiabáltam a fejét. Akkor is, mint most egy csókkal hallgattatott el és nyugtatott meg. Mindig tudta mit kell csinálnia és nagyon örültem neki, hogy a dolgokat az én tempóm szerint csinálta. A bizalmam felé már akkora lett, hogy tegnap este melltartóra és bugyira engedtem magam vetkőztetni, ami nagyon nagy szó. Ha belegondolok, hogy két hete egy visszahúzódó, önbizalom hiányos, tapasztalatlan lány voltam, most meg itt fekszem egy ágyban a világ legjobb pasijával és hagyom, hogy a hasamat puszilgassa, akkor nagyon sokat változtam.
- Ma mit csinálunk? - kérdezte két csók között, de számomra ilyenkor nagyon megerőltető dolog a gondolkodás.
- Döntsd el te. - nyomtam még egy utolsó puszit a szájára, majd gyengéden lelöktem magamról és kikászálódtam az ágyból. Magamra kaptam az első ruhadarabot, ami a kezembe akadt és lementem a konyhába. Vettem elő müzlit és tejet majd mind a kettőnknek csináltam egy-egy adagot. Öntöttem mellé innivalót is és ezeket felpakoltam egy tálcára, majd visszamásztam vele az emeletre. Zayn belefúrta magát a takaró és a párnák közé és szerintem vissza is aludt, így a tálcát letettem az éjjeli szekrényre, majd leültem mellé.
- Zayn. - simogattam a hátát és közelebb hajoltam a füléhez. - Hoztam reggelit. - pusziltam meg a nyakát és fel akartam kelni, de akkor elkapta a kezem és magára rántott. - Te hazug. - vigyorogtam rá, ő meg egy pimasz, féloldalas mosollyal ajándékozott meg.
- Szeretem az ilyen ébresztőket. - puszilta meg az arcom, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe. - Hmmm... - morgott egyet, mire felvontam a szemöldököm. - Jól áll neked az ing és a francia bugyi párosítás, főleg ha az ing az enyém. - kacsintott, amitől nekem le kellett hajtanom a fejem. Két hét után is zavarba tud hozni... Hihetetlen, felfoghatatlan, de imádom! Imádom azt, ahogyan bánik velem, a gesztusait felém, a megnyilvánulásait, a türelmét velem szemben, de legfőképpen magát az embert! - Imádom mikor zavarban vagy. - vigyorodott el, majd egy gyors mozdulattal fordított rajtunk és maga alá gyűrt.
- Nem szereted, ha te vagy alul? - incselkedtem vele.
- Szeretem, de azt jobban ha az áldozatok alattam vannak. - vágott vissza, én meg afféle "igen?" fejjel néztem rá.
- Áldozat? Én is az lennék? - firtattam tovább a dolgot. - Csak annyi vagyok neked?
- Ha csak az lennél, nem foglalkoznék ennyit veled. Nem így viselkednék és nem csinálnék ilyeneket. - nyomott egy puszit a fülem alatti érzékeny bőrfelületre, de olyan intenzíven csinálta, hogy egy halk nyögés hagyta el számat. - Nem erőlködtem volna annyit azzal, hogy megszeress, valamint akkor már nem lennénk egy ágyban. Sőt... valószínű, hogy már nem is hallanál rólam semmit. - nézett mélyen a szemembe. - Még számomra is hihetetlen módon kötődöm hozzád és már nem bírnám ki nélküled. Szeretlek! - ajkait enyémekre nyomta és finoman ízlelgetni kezdte. Nyelvével bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki, így nyelve elkapta enyémet, azok pedig játszottak egymással. Gerincemen kellemes bizsergés futott végig, mire még közelebb vontam magamhoz. Nyelve kapott enyém után és én teljes testemmel beleremegtem. Minden egyes alkalommal csókja megőrjít, megrészegít és önkívületi állapotba hoz. - Hiszel nekem? - kérdezte, mire én bólintottam egy aprót. Arcomon egy levakarhatatlan mosoly ékeskedett és ahogy azokba a mogyoróbarna szemekbe néztem.... - Éhes vagyok, együnk! - vigyorogva szállt le rólam Zayn, majd a tálcát az ágyra rakta. Még mindig mosolyogva láttam neki a reggelinek és közben bekapcsoltuk a TV-t. Természetesen a hírcsatornára mentünk, de meg is bántuk.
- Zayn Malik úgy tűnik nem szingli többé. Barátnőjét először a Brit Awardson láthattuk, ahol még barátokként viselkedtek vagy mégsem? Már ott is láthattunk egy-két lopott puszit. Azóta látták már őket a parkban, Zayn háza előtt, a titokzatos barátnő házánál is megfordultak már és a lány iskolájánál is. A nevét még nem tudjuk, csak annyit, hogy idén végez a középiskolába, csak úgy, mint Harry Styles barátnője. Valószínű, hogy a lányok barátnők, mert sokszor látták őket együtt. Vajon tényleg azért vannak a világ leghíresebb fiúbandájának egy-egy tagjával, mert szeretik őket, vagy esetleg más van a háttérben!? Nézzenek minket legközelebb is, remélhetőleg több információval tudunk szolgálni. - fejezte be a műsorvezető. Megrökönyödve ültem az ágyon... Persze, hogy szeretem Zaynt! Nem is értem, hogy feltételezhetnek bármi mást...
- Nyugi! - húzott magához az előbb említett fiú, én pedig megöleltem. - Jobb lesz hozzászokni az ilyenekhez. - búgta a nyakamba, én meg sóhajtottam. Tényleg jó lesz megbarátkozni ezzel, mert ez még csak a kezdet. Vagyis már annak a folytatása... Twitteren már őrültek háza van.
- Szeretlek. - adtam egy puszit nyakára, mire még szorosabban magához vont. Annyi előnyöm van még, hogy nem tudják a nevem...
- Amúgy kitaláltam mit csinálunk ma. - tolt el egy picit magától, mire kíváncsi tekintettel pásztáztam. - Az előbb hívott egy nagyon jó ismerősöm, hogy fesztivál lesz és hogy fellépnek. Elmegyünk, megnézzük őket. Mit szólsz hozzá? - kérdezte meg végül, mire én hevesen bólogattam. Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás.
- Mit csinálnak? - érdeklődtem már a konyhában, mikor visszavittük a koszos edényeket.
- Táncolnak. - felelte kurtán, nekem pedig felcsillant a szemem. Mindig is csodáltam a táncosokat. Amit ők csinálnak, a mögött rengeteg gyakorlás van és legfőképpen kitartás. Nekem biztos nem lenne...
- Mikor ? - faggattam tovább. Mindent úgy kell kihúzni belőle harapófogóval. Néha már az idegbaj szélén állok emiatt, de én elfogadom így. Ennyi hibája van és ezt szeretem benne.
- Egykor lesznek ők, előttük meg más csapatok, zenekarok és előadók. - jelentette ki, mire az órára néztem.  Tizenegy óra, szóval neki kell állnunk készülődni, mert nekünk egy óra bőven kell. Zayn is annak ellenére, hogy fiú elég sokat szöszmötöl a fürdőben és mindig a hajával. Bár szerintem mindegy mit csinál vele, mindenhogyan jól néz ki.
- Mész fürdeni vagy mehetek? - fordultam felé. .
- Mehetsz. - mosolygott rám, mire nyomtam egy puszit az arcára és már siettem is fel az emeletre. Először Zayn szobájába mentem, ahol előkutattam valami fesztiválos ruhát és már futottam is a fürdőbe. Benn beálltam a zuhany alá, majd egy gyors hajmosás és fürdés után ki is szálltam alóla. A tükör előtt álltam törölközőbe tekerve és gondolkodtam, hogy mit is kezdjek magammal. A hajamat átdörzsöltem, majd úgy ahogy volt megszárítottam. Nem volt kedvem se kivasalni, se begöndöríteni, így maradtam az eredetinél. Felvettem a ruhám, ami egy fehér rövidnadrág, neon zöld ujjatlan és fehér converse összeállítást takar. A sminkem most egy kevés szemceruza és szempillaspirál volt. Miután késznek nyilvánítottam magam, kiléptem a fürdőből és lesétáltam a nappaliba, ahol Zayn a TV-t nézte. Nem vette észre, mikor beléptem így szép csendben mögé osontam.
- Búúúú. - fogtam meg a vállait, mire ő felugrott. - Igeeeen. - kárörvendtem, ő meg szúrós szemekkel méregetett. Tudtam, hogy ha most elkap, akkor én ezt még megbánom. De az ilyet nem lehet kihagyni.
- Szóval Sophie, szeretsz a tűzzel játszani? - magabiztos léptekkel közelített felém, mire én a kanapé túloldalára szaladtam. Gonosz mosoly bujkált szája sarkában és körözni kezdtünk.
- Így semmire nem fogsz menni. - kacsintottam neki. - Inkább menj fürdeni, szeretném megnézni a haverodat, ahogy táncol. - mutattam az emelet felé, ő meg megrázta a fejét. - Mi az, hogy nem!? Én szeretném látni őket... - biggyesztettem le a számat, de ő csak megvonta a vállát. Tudtam, hogy ez a bosszú az előbbiért, de lehetne kicsit kíméletesebb is. Tudja, hogy belelkesültem az egésztől és most meg szórakozik velem. Az ilyenekkel a sírba visz... - Megyek nélküled! - dugtam ki a nyelvem majd a kijárathoz siettem. Lenyomtam a kilincset és épp kinyitottam az ajtót, mikor egy kéz visszanyomta. Megfordultam és a fölém magasodó Zaynre néztem.
- Hogy is volt? - nyomott neki az előbb említett tárgynak és kezeivel a fejem mellett támaszkodott. Orrával megbökte enyémet, majd ajkait az enyémekhez érintette. Direkt nem csókolt meg, hogy engem kínozzon. És ez még nem volt elég neki, apró puszikkal lepte el arcom, állkapcsom vonalát és nyakam. A számat szándékosan kihagyta, én viszont már az őrület határán álltam. Ha ő nem csókol meg, én fogom... Egyik kezét a tarkómra csúsztatta és közelebb vont magához. Száját a fülem alatti vékony bőrre nyomta és egy igen intenzív csókkal hintette be. Ajkaim szétnyíltak és belenyögtem ebbe az egészbe, aminek hatására elmosolyodott. Élvezi, hogy uralkodik felettem, de én ezt nem hagyom tovább. Most nem. Egyik kezemmel hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Utat akartam törni magamnak, amit Zayn készségesen meg is adott. Nyelveink igen hevesen játszottak egymással és ez Zaynből egy férfias, mélyről jövő morgást csikart ki. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy ezt én váltottam ki belőle. - Megyek fürdeni. Sietek. - nyomott még egy puszit a számra, majd már el is viharzott. Mosolyogva néztem utána majd visszaslattyogtam a nappaliba és kikapcsoltam a TV-t. Miután ezzel megvoltam, felmentem a szobába és a mobilom után kutattam. Rövid keresgélés után megtaláltam és tárcsáztam a már jól ismert számot.
- Szia! - hallottam meg barátnőm vidám hangját.
- Szia Tess. Mizu?- érdeklődtem, mert ha jól tudom ő is épp Harrynél időzik.
- Készülünk valami fesztiválra. Arra? - kérdezett vissza, nekem meg felcsillantak a szemeim.
- Mi is oda készülünk. Akkor ezek szerint ott találkozunk! -vigyorogtam, de ő ezt nem láthatta.
- Akkor majd ott beszélünk, most megyek, kezdek valamit a fejemmel... - hadarta el Tess, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Feltápászkodtam az ágyról majd az erkélyajtóhoz mentem. Kinyitottam és kiléptem rajta. Innen fentről nézve az udvar még csodásabb és szebb. A kinti pagoda szó szerint rabul ejtett. Annyira gyönyörű volt, nyugodt és csendes.
Leültem az erkélyen lévő hintaágyba és gondolkodni kezdtem. Először a sulin, de aztán valahogy áttértem Zaynre. Pár hete még megrémültem tőle, mert nem ismertem. Akkor csak annyit láttam belőle, hogy uralkodni akar felettem, irányítani, de legfőképpen azt, hogy megakarja mutatni a tekintélyét. Ki is használta, hogy egy fejjel nagyobb nálam és erősebb. Mostanra viszont megismertem a másik énjét, amit egyszerűen szeretek. Odafigyel rám, nem erőltet semmit, viszont a testiségi része ugyanúgy megmaradt. Ha kedve tartja csak nekinyom valakinek, "megkínoz" majd elenged. De nem bánom... Egy rossz szavam nem lehet rá vagy a tetteire. Minden mozdulatából sugárzik a szeretet, viszont más meg sem közelíthet. Maximum haver, régi ismerős. Egyből védelmező üzemmódba vált át, amivel keveredik az uralkodási és bizonyítási vágya is. Igen, neki is vannak hibái, mint minden embernek, de én ezek ellenére is szeretem. Igen, biztosan ki merem jelenteni.. Szeretem...
- Kész vagyok. - jött ki Zayn is az erkélyre, mire felugrottam a székből.
- Mehetünk? - vigyorogva kérdeztem tőle, mire ő megrázta a fejét. Szomorúan néztem rá, ő meg elnevette magát. Na most megint nem értettem semmit...
- Csak akarok egy képet csinálni rólad. - vette elő a mobilját, mire egy "mostezkomoly?" fejjel meredtem rá. - Na csak egyet! - nézett rám kölyök kutya szemeivel, amire sosem tudtam nekem mondani, így beadtam a derekam. Sóhajtva fordítottam oldalra a fejem, majd valami mosoly félét erőltettem az arcomra. - Gyönyörű vagy. - nyomott egy puszit arcomra, miután végzett majd pötyögni kezdett mobilján. Miért van nekem olyan érzésem, hogy én ezt a képet viszont látom twitteren?
- Legalább megnézhetem? - néztem rá, mire felém fordította a telefonját. Hát nem a legjobb kép, de elmegy.
- Úgy is tudom, hogy neked nem tetszik... De most őszintén, neked melyik fotó tetszik rólad!? - tette fel a költői kérdést, mire karba tettem a kezeimet. - Jó, értettem. - adta meg magát, majd visszamentünk a szobába, bezártuk az erkélyajtót és már indultunk is lefele. Útközben összeszedtem a telefonomat és egy kis pénzt, majd már mentünk is a kocsihoz.

- A gyerekzárat mikor óhajtod levenni? - fordultam Zayn felé, mikor leparkoltunk.
- Majd ha felnőttél. - kacsintott majd kiszállt és átszaladt az én oldalamra. Kinyitotta nekem az ajtót és mint egy úriember, kisegített. Amint a lábam a talajra ért, Zayn becsukta a kocsit és nekinyomott az oldalának.
- Egyet ígérj meg nekem. - nézett mélyen a szemembe. Először megijedtem, hogy valami baj van, de semmi ilyen jelet nem láttam.
- Mit? - kérdeztem egy rövid gondolatmenet után.
- Ott bent. - mutatott a mögöttünk lévő ráccsal elkerített fesztiválozókra. - Mindig mellettem leszel és bármi van, szólsz!- döntötte homlokát az enyémnek, aminek hatására orrunk is összeért. Elmosolyodtam ezen az egészen. Ebből is látszik, hogy félt, pedig annyira nem vagyok elveszett bárány...
- Ezt megígérhetem. - ahogy kimondtam, mohón ajkaimra tapadt, de ezt egy paparazzi félbeszakította. Nekünk már mindegy, úgy is tudják, hogy együtt vagyunk...
- Sophie!? - hallottam meg egy ismerős hangot mögöttünk, mire odanéztem. Arcomon hatalmas mosoly jelent meg, mikor megláttam a hang tulajdonosát. - Sophie! - tárta szét a karjait ölelésre, amit én elfogadtam. - Na, milyen a szünet? - érdeklődött, mire elmosolyodtam.
- Eddig tökéletes... - jelent meg egy még szélesebb és levakarhatatlan görbület az arcomon, majd újra az "idegen" nyakába ugrottam. Kilencedik óta, Tessán kívül ő az egyetlen személy, aki tud mindent és mindig mellettem állt. Legjobb barát.
- Khm... - hallottam meg Zayn hangját, mire elengedtem haveromat.
- Zayn, ő itt Tom. Gimnáziumi osztálytárs, legjobb barát. Tom, ő pedig Zayn, a barátom. - mutattam be őket egymásnak, mire ők kezet fogtak. Zayn szemeiben újra láttam azt a tipikus "ő az enyém" érzést, így picit arrébb húztam Tomtól. Nem szeretnék sem haragban lenni egyikükkel sem, így muszáj beszélnem vele.
- Zayn! - néztem a szemébe. - Ő a legjobb barátom Tessa után. Mindent tud rólam és öt éve ismer. Kérlek viselkedj normálisan.
- Sophie... Láttam hogy nézett rád. - csattant fel egy picit hangosabban, mint kellett volna.
- Kérlek higgy nekem! - kulcsoltam össze kezeinket, majd felpipiskedtem magam és nyomtam egy puszit az arcára. Zayn szorosan magához ölelt és most először éreztem rajta azt az igazi féltékenységet. De fogalmam sem volt róla, hogy miért, hiszen tudja, hogy nekem csak ő van. Előtte még csak fiúm sem volt, akkor most, hogy lett, megcsalnám!? Néha nem értem a logikáját. - Szeretlek. - suttogtam, majd fejem mellkasának döntöttem.
- Én is téged. - nyomott egy puszit a hajamba, majd kézen fogva mentünk vissza Tomhoz, aki mellett egy olyan személy ágaskodott, akit a hátunk közepére nem kívántunk. És... és... jól láttam!? Tom megcsókolta!? Ennek elment az esze!?
- Ne menjünk oda. - állítottam meg barátomat, mire ő is odanézett. Rögtön kapcsolt, majd vettünk egy 180 fokos fordulatot és bementünk a fesztiválozók közé. - Remek... már csak ő hiányzott... - kezdtem el mérgelődni, mire Zayn felkuncogott.
- Aranyos vagy, ha mérges vagy. - nyomott egy puszit az arcomra, majd a színpad felé vettük az irányt, hogy megnézzük az előadókat. Bár én csak a táncosokat várom, de őket nagyon. És a mai napomat még az a hárpia sem ronthatja el, mert nem hagyom! Itt van velem Zayn, aki most már meghatározó szerepet tölt be az életem és nemsokára itt lesz Tess is, aki szinte a testvérem. Szóval Ő ebbe nem rondíthat bele... és nem is fog!


Remélem nem haragszotok nagyon, ezért a sok a kihagyásért és még elolvassátok a fejezetet... valamint lesz még egy-két kedves ember és ír kritikát! Legyen az jó vagy rossz, minden jöhet! :) Szeretlek titeket! :) ♥
Zsó. xx. :)

Nyár! :)

Sziasztok! :D 

Sajnos még nem résszel jövök, de már készülőben... 
Viszont van egy nagyon jó hírem.... ITT A NYÁR! :D Vége a sulinak (egy időre), remélem a bizik jók lettek, ha meg nem, ott a következő év javításra. :)
Remélem mindenkinek kellemesen, eseménydúsan és élményekkel teli lesz a szünete.! :) Aki esetleg utazna, Angliába és ott is főleg Londonba, az legyen szíves gondolni ránk ha már ott van és esélye lesz találkozni a srácokkal. :) Nem is akarok többet rizsázni, majd a következő rész elején elmondok egy-két fontos tudnivalót a bloggal kapcsolatban, főleg a nyár miatt. :) Addig pedig jó pihenést és hamarosan érkezem. :)

Hírek! :)

Sziasztok! :) 

Manók hatalmas gondban vagyok! De először a kisebbel kezdeném... Mivel a suliban hatalmas hajtás van, még javítanom kéne, így nem lesz rész és előreláthatólag sem tudok időpontot mondani.. :/ Nagyon sajnálom, de most nem megy... Viszont igyekszem!!!
A másik pedig.... Én egész nyáron dolgozni fogok és a főnököm külön kérte, hogy laptopot ne vigyek, sőt semmi ilyesfajta elektronikai eszközt, mert 1 nem lesz időm rá, 2 lehet, hogy olyan társaim lesznek, akik lenyúlnák... Ez viszont azt jelenti, hogy nem tudok írni nektek részeket. :(
Most nagyon kéne a segítségetek.!!! BÉTA KERESTETIK!!! Aki esetleg nem tudná a béta egy olyan személy, aki ellenőriz, ötletet ad és helyettesít! Akinek van kedve blogot írni, tud fogalmazni (az iskola fogalmazásaira is legrosszabb esetben 4-est szokott kapni), helyesen ír és persze szeret játszani az emberek idegeivel, az jelentkezzen nálam : zsofi19974@citromail.hu   <---- ezen az e-mail címen elértek! :)
Ha szeretitek a blogomat és nem akarjátok, hogy itt vége legyen, akkor segítsetek bétát keresni és ezzel megoldanánk a nyári problémát is! Minden rajtatok múlik! Kérlek titeket!!! :)) ♥
xx, Zsó. :) ♥