3. fejezet :)

Meghoztam a következő részt, remélem ez is tetszeni fog nektek. :) Még nem szabok se komihatárt, sem mást, mert még úgy gondolom, hogy nem tartok olyan szinten a bloggal, hogy lehessen... :) De azért egy-két kritikának örülnék. Jöhet hideg is, meleg is, csak tanulok belőle. :) ♥

E.*: Ez volt a tervem.! :) Teljes más történetet szeretnék írni és más stílusban is. Ezek szerint jól haladok. :D És ne bántsd szegényt, vagy ha nagyon akarod, vigyél engem is és te bántod, én meg kiengesztelem érte. xd :D Siettem! :D ♥
swagmaster*: Pontosan. :D Köszönöm és igyekeztem, amennyire csak tudtam! :) ♥
egy lány: Köszönöm szépen !:) ♥ Hát akármi lehet belőle. ;)

ÉN NEM VAGYOK JÁTÉKSZER, SEM RIBANC...

Az autóban egy darabig teljes csend uralkodott. Zayn az utat figyelte, én meg semmit nem csináltam, csak tördeltem az ujjaimat. Mikor Zayn ráunt erre, kezét az enyémre tette és megrázta a fejét.
- Megérkeztünk. - állította le az autót és kiszállt. Ki akartam nyitni az ajtót, de nem tudtam. Bezárta.... csak hogy ne tudjak megszökni. Felhorkantam, mikor kinyitotta nekem és úriemberként viselkedett. Kisegített az autóból, majd bezárta azt és egyik kezét újra a derekamra fonta, csak úgy, mint a házunk előtt. Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, mikor bementünk az étterembe és Zayn a helyiség egyik legeldugottabb zugába vezetett. Az asztalunkon égett két szál gyertya és az egész meghitt lett volna, ha nem vele kell eljönnöm. Szerencsémre egymással szembe ültünk le, mert ha mellé kell ülnöm, biztos, hogy elkalandozna a keze...
- Némasággal büntetsz? - kérdezte, mire ráemeltem a tekintetem és megláttam azt a pimasz vigyort az arcán. Megráztam a fejem, választ adva és pár másodperccel később mély kuncogása hallatszott.
- Jó estét! - köszöntött minket egy fiatal pincér srác, majd a kezünkbe adta az étlapokat. - Inni mit hozhatok? - figyelme rám irányult, ami igencsak nem tetszett Zaynnek.
- Én egy szénsavmentes vizet kérnék. - válaszoltam gyorsan, majd rápillantottam az előttem ülő srácra, aki idegesen méregette a pincérfiút. Ha szemmel ölni lehetett volna, a srác már régen halott lenne.
- Ugyanezt. - felelte gyorsan, majd miután a pincér eltűnt, (aki elég sietősre fogta) rám nézett és szemében egyfajta haragot láttam, csak nem értettem, hogy mire. Azon kaptam magam, hogy őt bámulom és ő is engem néz. Hirtelen elvörösödhettem majd elnéztem másik irányba, hogy még véletlenül se találkozzon tekintetünk. - Hány éves vagy Sophie? - próbálta oldani a feszültséget.
- 18. - kurtán válaszoltam neki, csak mert már túl akartam lenni ezen az estén.
- És volt már fiúd? - tette fel a következő kérdést, amire nem válaszoltam. Nem akartam kimondani a színtiszta igazat, hiszen ciki lett volna. De ahogy láttam nem is kellett, mert Zayn egyből értette, hogy mi van...
- Kimegyek a levegőre picit. - álltam fel a helyemről és már ott sem voltam. Az étterem falának dőlve nézelődtem és gondolkodtam. Mit is akarok én itt? Semmit.... A bolond játékainak köszönheti, hogy itt vagyok, mert normális esetben a barátnőmmel lennék otthon és filmet néznénk.  Egy fiú sem váltott ki még belőlem ilyen érzéseket, ő viszont egy nap alatt eljuttatott arra a szintre, hogy ha a közelembe kerül és játszadozik, ne tudjak megállni a lábamon. Fogalmam sincs hogyan vagy miért csinálja, de hatással van rám....
- Min gondolkodsz ennyire? - takarta el előlem a kilátást Zayn hatalmas testével. Mellette én csak egy porcelánbabának tűnök.
- Mi közöd van hozzá? - csattantam fel, mert most jutott csak el a tudatomig, hogy igen csúnya játékot játszik velem. Még nem volt dolgom fiúval, de ha az összes ilyen, ne is legyen...  Meglepődtem magamon, hiszen sosem voltam az a kiabálós vagy kiakadós fajta. De most ráförmedtem Zaynre.
- Már tegnap tudtam, hogy te kihívás leszel. - préselt megint a falhoz. Előállt ugyanaz a szitu, mint tegnap. Ráadásul az időpont is majdnem ugyanaz.... - De azt szeretem. - hajolt a nyakamhoz, de picit arrébb húztam a fejem, így nem tudott csinálni semmit sem, bár én sem, mert csak addig tudtam mozdulni, míg nem ütköztem kezének.
- Miért én? - kérdeztem tőle, mikor szemembe nézett. Most kivételesen álltam tekintetét. Válaszokat akartam elég sok megválaszolatlan kérdésemre és ezeket csak Zayn tudta megválaszolni. - Miféle játékot űzöl velem és a legfontosabb, hogy miért vagy ilyen erőszakos? - zúdítottam rá a legfontosabb kérdéseimet és tartottam magam. Valahogy úgy éreztem, hogy ha most elbizonytalanodom és gyáva leszek, sosem fogom megtudni.
- Erőszakos? Baby, te még nem tudod, hogy az mi. - kacsintott majd egyik kezét a tarkómra vezette, a másikat pedig a derekamra, úgy húzott közelebb magához. Szinte mindenünk összeért és az arcunk is egy centire volt egymástól. Orra hegyével megbökte enyémet és szemeit le sem vette ajkaimról, majd egy féloldalas mosoly húzódott arcára. - Megmutassam, hogy az milyen? - célzott az előbbi témánkra, mire ingattam a fejem. Ajka súrolta az enyémet, de nem csókolt meg. Egy mély sóhaj hagyta el számat, ami Zayn arcára egy önelégült mosolyt csalt. Mindegy mit csinálok, úgy is ő nyer...
- Hazamegyek. - jelentettem ki határozottan, majd kibújtam Zayn kezei közül és gyors léptekkel indultam hazafele. Egyetlen célom az volt, hogy minél előbb beszélhessek Tessával. Fogalmam sincs, hogy mit csinál Zayn, de én nem akarok egy játékszer lenni számára, akit kedvére ugrathat. Én nem egy játékbaba vagyok, akit levesz a polcról és játszik vele egy órát, majd visszateszi és egy másikat vesz le. Nem...
- Sophie! - hallottam meg, hogy valaki a nevem kiabálja. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki az. Szaporábban szedtem lábaimat a végén már futottam. Nem érdekelt merre, csak el tőle. Befutottam egy kis ösvényre, ami egy erdőbe vezetett. Nem tudtam hol vagyok, de valahogy nem is izgatott. Futottam, ahogy lábam bírta, de mit érek én az ő hatalmas lábai ellen!? Pillanatok alatt a nyomomban volt és még mindig a nevem kiabálta. - Sophie! Állj meg, kérlek! - hallottam egyre közelebbről a hangját, mire gyorsítottam, bár a lábaim már jelezték, hogy nem bírják sokáig. Befutottam az egyik fa mögé, remélve, hogy nem látott meg. A fa törzse mentén lecsúsztam a földig és hallgatóztam. Lépéseket hallottam, mire óvatosan kilestem a fa mögül. Zayn mérges tekintettel pásztázta az erdőt és engem keresett. Ahogy ránéztem, összerezzentem. A düh és a méreg sugárzott belőle és igen ijesztő volt. Igen, féltem tőle... és eddig is volt bennem egy érzés, ami miatt tartottam/tartok tőle.
- Szóval itt vagy. - szólalt meg egy hang mögöttem, mire sikítottam egy nagyot és felugrottam.
- A francba Zayn! - néztem rá még mindig rémültem. Hihetetlenül megijedtem. A szívem a torkomban dobogott és a légzésem is szapora volt, de nem csillapodhatott, mert Zayn folytatta a játékát.
- Mit gondolsz hova menekülsz, édes? - simította meg az arcom, mire elhúztam a fejem. Kezét derekamra fonta és magához húzott. Kezem mellkasára tettem, hogy tartsam a távolságot, már amit teremteni tudtam ebben a helyzetben. Szemeivel arcom fürkészte, míg én elnéztem oldalra és azon gondolkodtam, hogy innen hogyan fogok hazajutni. - Félsz tőlem? - hangja meglágyult és szinte rá sem ismertem. Félve pillantottam rá és tekintetéből fájdalmat olvastam ki. Utálom az ilyen csalódott szemeket...
- Nem. - hazudtam neki. Én meg a jó szívem. Egyszer úgy is az fog a sírba vinni. Egy halvány mosolyt varázsoltam arcomra, hogy hihetőbb legyen az állításom. Úgy tűnik bejött, mert Zayn arcán egy féloldalas mosoly jelent meg és egy puszit nyomott az arcomra. Csodák csodájára nem folytatta játékát és elengedett. Reméltem, hogy tudja az utat haza, mert én már azt sem tudom hol vagyunk. Csendben sétáltam Zayn mellett és a földet pásztáztam, amikor megfogta a kezem és ujjait az enyémekre kulcsolta. Nem húztam el kacsómat, mert most kivételesen akartam, hogy ez legyen. Ijesztő az erdő ilyen sötétben és nem is biztonságos. Nem sétáltunk olyan sokat és már kinn is voltunk az erdőből. Egyenesen az autó felé vettük az irányt és mikor odaértünk maga felé fordított.
- Sophie. - nézett a szemembe. - Különleges vagy. - lépett egyet közelebb, én pedig lecövekeltem. A lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem, így kiszolgáltatottá váltam Zayn számára. Tudtam, láttam, hogy élvezi ezt az egészet. Hogy azt csinál, amit akar, nem tudok ellenkezni. Túl gyenge vagyok hozzá képest... - Más lány régen rám vetette volna magát és valószínű, hogy már az ágyban lennénk, de te nem. Ez számomra hihetetlen. - jött még közelebb, én meg felvontam a szemöldököm.
- Én nem vagyok játékszer, sem ribanc. - jelentettem ki elég határozottan, azt hiszem... Zayn egy félszeg mosollyal karolta át derekam. Hajamat eltávolította a sebről és megnézte a tegnap rajtam hagyott 'sebet'. Szemében még mindig büszkeség csillogott, hogy ezt ő csinálta és nem más.  Kezemmel visszahelyeztem a hajam a helyére, ami Zaynnek nem igazán tetszett. Ahogy rám nézett, láttam szemében, hogy ő nem csak az a rámenős srác, akinek mutatja magát. Igen is többet érez, csak nem meri kimutatni vagy valami oknál fogva nem akarja.
- Gyere, hazaviszlek. - nyitotta ki a kocsiajtót, megvárta míg beszállok majd becsukta. Gyors léptekkel kerülte meg az autót és beült a volán mögé. Bekötöttük magunkat, majd a motor felbúgott és már indultunk is. Szintén csend volt, de most nem olyan, mint amikor jöttünk. Nem éreztem feszültséget vagy bármi mást, különösen jól éreztem magam. A házunk előtt Zayn leparkolt és kiszállt. Próbáltam kinyitni az ajtót, de most is bezárta vagy gyerekzárat rakott rá, így meg kellett várnom, míg ő kívülről kisegített. Bekísért az ajtóig majd búcsúzásképp megöleltem. Igen, én őt és most nem ő engem. Meglepődtem magamon, de valahol örültem is neki.
- Erre az estére biztos, hogy emlékezni fogok. - mosolyogtam, ő pedig egyetértően bólintott. - Akkor jó éjt Zayn. - nyitottam ki az ajtót, de mielőtt beléphettem volna, megfogta a kezem és visszahúzott. Szemével végig ajkaimat nézte, míg feje közeledett enyém felé, de még is arcra puszi lett belőle. Ezt a döntését díjazom, kivételesen. Miután végleg elköszöntünk egymástól, becsuktam az ajtót és felmentem az emeletre. A szobámban Tess laptopozott és mikor beléptem szó szerint a nyakamba ugrott. Mindent el kellett mesélnem neki másodpercről másodpercre. Mikor mit éreztem és a többi. Mintha kihallgatáson lettem volna, olyan érzésem volt.
- Megszeretted? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán. Én meg elgondolkodtam, hogy most hányadán állok a dolognak, de értelmes döntésre nem jutottam.
- Azt nem mondanám, hogy megszerettem, csak egy fokkal jobban kedvelem, mint tegnap. - zártam le itt a témát és valami kényelmes ruha után kutakodtam a szekrényemben. Miután találtam egy rövidnadrágot és egy kényelmes pólót, elvonultam a fürdőbe. Lemostam a sminkem, átöltöztem és kicsit felfrissültem. A seb a nyakamon már nem is olyan vészes, így már nem kell annyira rejtegetnek. Visszamentem a szobámba és megágyaztam mindkettőnknek.
- És te miért vagy ilyen jó kedvű? Mi történt, amiről lemaradtam? - kérdeztem tőle már az ágyból, mire ő fülig vörösödött. Már tudtam, hogy a fürtös lesz a dologban, történetesen Harry. A neveket is csak azért tudom, mert ismerem a bandájukat.
- Harryvel skypon beszélgettünk és megbeszéltük, hogy a hétvégén elmegyünk valahova. - 100

wattos mosollyal közölte mindezt, mire megöleltem. Örültem, hogy neki ilyen jól halad a dolog, hiszen ismeri a srácot és a fontosabb dolgokat tudja róla, míg én csak azt tudom, hogy Zayn Malik a neve és meg van a telefonszáma... Van különbség. Miután mindent kibeszéltünk magunkból, éjfél volt, így lekapcsoltuk a villanyt. Az éjjeli szekrényem felé fordultam fordultam és megláttam rajta a fényképet anyuról. Elmosolyodtam majd lehunytam a szemem és igen hamar álomba merültem.


Remélem sikerült valami elfogadhatót összeraknom nektek, de ez most nagyon nem tartozik azok közé... :/ Na sebaj, majd a következő. :)
UI: Kérlek komizzatok és iratkozzatok fel! Fontos lenne!! :) ♥
Zsó. xx. :)

2. fejezet. :)

Sziasztok!:) És Meghoztam az új részt, ami remélem már érdekesebb lesz számotokra és hosszabb. Még csak a második fejezet, de már van 2 rendszeres olvasóm!! Köszönöm nektek! :)  Nem tudok még mit mondani, így csak annyit, hogy jó olvasást!:) ♥

E.*: Ne bántsd, még kitudja mi lesz belőle. ;) És ha lesz repjegyed, nekem is szerezz, megyek veled! :D Köszönöm szépen és siettem. :D ♥
egy lány: Köszönöm szépen! :) ♥ és igen teljesen más és az is lesz. :) Siettem!
swagmaster*: Köszönöm szépen! :) ♥ Azért ennyit még te sem hazudhatsz. :D Meghoztam ;)

MÁR MEGINT TE?

Reggel a telefonom zökkentett ki az álmok világából, jelezte, hogy iskolába kell menni. Ásítva kapcsoltam ki az ébresztőt majd felültem az ágyban. Az agyam automatikusan kattogni kezdett Zaynen. Mit akarhat tőlem? Ráadásul pont tőlem? Hiszen még fiúm sem volt és 18 éves vagyok. És mit jelentett a tegnapi SMS? Én nem akarok találkozni vele, hagyjon békén. Nekem tökéletes volt úgy minden, ahogy volt. Vagyis.... nem egészen. Az éjjeli szekrényemre pillantottam, ahonnan anyu mosolygós arca nézett rám. Felvettem a képet és felkeltem az ágyamból. Odamentem az ablakhoz, elhúztam a függönyt majd kinyitottam az ablakot. Kiültem az ablakpárkányra és elmerengtem a képen. Ez akkor készült, mikor 3 éve nyaralni mentünk. Itt olyan boldogok voltunk és szó sem volt semmilyen rákról. Lehet, hogy ez volt a baj, hogy nem fedeztük fel előbb a súlyos betegségét, akkor talán még most is itt lenne velünk. Letöröltem az arcomról egy kósza könnycseppet, majd vettem egy mély lélegzetet és visszatettem a képet a helyére. 

- Kicsim! Reggeli. - hallottam meg apu hangját, mire leszaladtam a konyhába. - Jó reggelt. - nyomott egy puszit a homlokomra. Gyorsan előrehúztam a hajam, hogy a sebet még csak véletlenül se lássa meg és leültem az asztalhoz. 

- Neked is. - rámosolyogtam majd nekiláttam a csokis gofrimnak. Egy szelet ment le meg egy pohár kakaó. - Mész ma dolgozni? - kérdeztem tőle, miután befejeztem a reggelim és bepakoltam a mosogatógépbe. 

- Igen. - válaszolt, majd az órára nézett. - És most fogok elkésni. Szia, légy jó. - már ugrott is fel és fél perc múlva már egyedül voltam. Visszamentem a szobámba és kerestem elő valami ruhát majd bevágódtam a fürdőbe. Lezuhanyoztam és magamra kaptam a ruháim. Sminket sosem vittem túlzásba, sőt volt, hogy nem is raktam, hiszen nem vagyok híve a sminkeljük agyon magunkat dolognak. Most is csak szemceruza és szempillaspirál volt rajtam és nem több. A hajamat laza hullámokba sütöttem és késznek nyilvánítottam magam.
- Sophie! - hallottam meg barátnőm hangját, mire gyorsan előrehúztam a hajam és kiléptem a fürdőből.
- Itt vagyok. - eresztettem egy halvány mosolyt felé, mikor beért a szobámba. - Mehetünk suliba? - kérdeztem tőle, ő meg fintorogva bólintott. Felkaptam az iskolatáskám, amibe tegnap bepakoltam a tanszereket, és már mentünk is le a lépcsőn. Lenn azonban még láttuk, hogy van még időnk bőven, leültünk a nappaliba.
- És tegnap mi volt azzal a jó pasival? - rátapintott a lényegre. Egész eddig sikerült kivernem a fejemből, de most Tessnek köszönhetően újra a gondolataimban motoszkál. Nem válaszoltam neki semmit sem, csak legyintettem. Ezzel a mozdulattal viszont a hajam a szemembe hullott, amit kisimítottam onnan. - Az mi? - kérdezte izgatottan Tessa, majd elkapta a kezem és elhúzta a hajamtól. - Ezt ő csinálta? - célzott a sebre a nyakamon. Odakaptam és eltakartam.
- Igen...- suttogtam, mert félek a sráctól. Csak úgy minden ok nélkül a falhoz préselt, semmi perc alatt lefogta egy kézzel az én kettő kacsómat, ráadásul egy fejjel nagyon nálam és sokkal erősebb.
- Hisz ez jó! - ugrott a nyakamba, én meg kikerekedett szemekkel néztem rá. - Könyörgöm Sophie itt egy helyes srác, aki oda-vissza van érted, ne legyél ilyen kis nyüzüge. - kezdett bele, én meg sóhajtottam.
- Hagyjuk, többet úgy sem találkozom vele. Vagyis remélem. - próbáltam nyugtatni magam, Tess meg rosszallóan ingatta a fejét.
- Reménytelen vagy. - állt elém és fotózni akart. Gyorsan erőltettem magamra egy mosolyt, majd már villant is a vaku. - Ez jó lett. - mosolygott rám és visszaült mellém, hogy megmutassa az előbb készített fényképet. - Te hallod várom már a suli végét, de nagyon. - sóhajtott barátnőm, én meg egyetértően bólogattam.
- De az még nem most lesz. Gyere, menjünk, mert elkésünk. - álltam fel a kanapéról és felhúztam Tesst is. Felvettem a táskámat majd elindultam barátnőm után, aki már régen kinn volt a házból. Kinyitottam az ajtót és lefagytam.
- Mondtam, hogy ma még találkozunk. - vigyorgott pimaszul, én meg észbe kaptam és lehajtottam a fejem.
- Már megint te? Miért nem hagysz békén? - kérdeztem félénken, majd megfordultam és bezártam az ajtót. Mikor kattant a zár, kivettem a kulcsot és a táskámba süllyesztettem. Ki akartam kerülni Zaynt, de nem engedte. Ahogy szórakozott rajtam, láttam mögötte, hogy barátnőm is elfoglalt, mert Harry leköti. Remek, megint az áldozata vagyok. Nekinyomott az ajtónak és elhúzta a hajam. Szemében büszkeség tükröződött, mikor meglátta a nyakamon hagyott vöröses-lilás foltot. Apró, nedves puszikat hagyott rajta majd egy picit feljebb tévedt ajka és a fülem alatti részre nyomta. Egy halk nyögés hagyta el számat, de nem engedtem folytatni. Erőt vettem magamon és kibújtam kezei közül. Fogalmam sincs, hogy csináltam, de megmenekültem. Gyors léptekkel haladtam az iskola felé, ami szerencsémre nincs messze a házunktól. Még az iskola kapuja előtt egy erős kéz megragadta a karom és visszahúzott. A szívem a torkomba ugrott, mikor Zayn magas és erős testéhez szorított, úgy, hogy mozdulni nem tudtam.
- K.. kérlek hagyj. - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, miközben szaporán vettem a levegőt.
- Este érted megyek 7-re és elviszlek vacsorázni. - nyomott egy újabb puszit az arcomra, majd elengedett és elment. A hirtelen jött sok(k)tól megmozdulni sem tudtam. Mi az, hogy 7-re értem jön és honnan szedi, hogy elmegyek vele bárhova is?
- Sophie! - hadonászott Tess a szemem előtt, mire pislogtam párat. Összenéztünk majd besiettünk a suliba. - Mi volt ez az egész? Azt mondtad, hogy nem akarod látni többet... - kezdett el faggatózni, de én még nem dolgoztam fel a ma történteket. Még csak háromnegyed 8 van, de azt sem tudom mi történt.
- Nem is akartam. - sikerült összeraknom egy értelmes mondatot. - Ma nálam alszol! - jelentettem ki határozottan több-kevesebb sikerrel, mert hangom még mindig gyenge volt.
- Oké. - egyezett bele, majd bementünk a terembe és levágtuk magunkat a leghátsó padba. Előpakoltam a könyveimet és kinyitottam őket, hogy még egyszer utoljára át tudjam nézni az anyagokat, hiszen nagydolgozatot írunk. Talán egy sort olvashattam el, mikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Kivettem majd megnyitottam az újonnan érkezett üzenetet.
"Szia édes, hiányoztam? ;) ,xx"
Ahogy elolvastam ezt a rövid sort, a gyomrom összeszorult és az ujjaim ráragadtak a képernyőre és pötyögni kezdték a választ.
"Mit akarsz tőlem?"
Ennyit kérdeztem tőle, nem többet. Van bennem egy kis félsz, mikor a közelemben van, hiszen magas és erős. Ha valami nem tetszik neki pillanatok alatt fölém kerekedhet és azt csinál, amit akar. De a gesztusaival olyan érzéseket vált ki belőlem, amit eddig sose éreztem. Ha csak ezt a felét nézem akkor semmi gond nincs, de mintha lenne egy sötét oldala is, amit rejteget... persze lehet, hogy rosszul érzékelem, hisz még nem volt dolgom fiúkkal.
"Téged. Este a vacsorán szexi legyél.!"
Morogtam egyet, majd elraktam a telefonom, mert kezdődött az óra. Dolgozat közben próbáltam koncentrálni, de valahogy Zayn mindig ott motoszkált a fejembe. Talán azért egy 4-est sikerült írnom, ha nem akkor sem dől össze a világ. A többi óra úgyszintén így telt el, annyi különbséggel, hogy nem írtunk mindegyiken felmérőt.
- Na akkor átjössz már most vagy csak este? - fordultam barátnőm felé, aki éppen a telóját bújta. Sejtettem kivel beszélhet, hiszen arcra csak úgy ragyogott, szemei csillogtak és mosolygott. Egyértelmű, hogy szerelmes. - Hahó! Föld hívja Tessát. - hadonásztam előtte, mire végre megtisztelt figyelmével.
- 5-re átmegyek. Kibírsz nélkülem két órát? - viccelődött, mire megforgattam a szemem.
- Oké, addig dobok össze valami vacsit. - zártam le a témát, majd elköszöntünk egymástól egy öleléssel és a szokásos kézfogásunkkal majd mentünk a saját dolgunkra. Útközben megint rezegni kezdett a mobilom, mire megnéztem ki az.
"Már nem is válaszolsz? Z. xx"
Vettem egy mély levegőt és próbáltam magam egy kicsit bunkóba átrakni. Sajnos anyu halála után nagyon megváltoztam és az a Sophie, aki előtte volt, eltűnt. Szinte semmi nem maradt meg abból a személyiségemből. Egyedül Tessa ismer igazán, senki más. Mindenki tudja a nevem, de a történetem már nem...
"Miért? Kéne?"
Elküldtem majd előszedtem a lakáskulcsom és bementem. Apu még nem volt itthon, így egyedül voltam. Bementem a konyhába és körülnéztem, hogy mi van itthon és mit csinálhatnék.  Miután eldöntöttem, hogy spagettit fogunk enni, felmentem a szobámba és átöltöztem valami kényelmesbe. Zayn elfelejtheti, hogy megyek vele bárhova is.
„Egybe ruhát vegyél fel, légy szíves! ;)”

Szemeim kikerekedtek kérésén és egy pillanatra megálltam. Meg még mit nem? El sem megyek, kezdjük ott.

„Miből gondolod, hogy egyáltalán elmegyek…?”

Gyorsan visszaírtam neki, majd visszamentem a konyhába. Előtte még bekapcsoltam a nappaliba a TV-t háttérzajnak. Semmi érdekes nem volt benne, így maradtam a zenecsatornánál. Alapzajnak tökéletesen megfelel, sőt még jobb is.

A konyhába előszedtem a hozzávalókat és nekiálltam. Épp a tésztát raktam bele a vízbe, mikor a telefonom újra jelzett. Odasétáltam hozzá, majd sóhajtva nyitottam meg az üzenetet.

„Maradhatunk nálatok is, hiszen máshogy is szórakozhatunk.!”

A szemöldököm a magasba ugrott és a pulzusom az egekbe szökött. Most már biztos, hogy az ajtó be lesz zárva Tess megérkezése után. A telóm visszatettem az asztalra, majd folytattam a vacsora elkészítését. Közben persze olyanokon gondolkodtam, hogy Zayn miért pont engem szúrt ki magának? Miért én lettem a célpont? Miféle játékot játszik velem? Egyikre sem tudtam válaszolni. Tegnap találkoztunk, ráadásul véletlenül, hiszen ha figyelek, nem megyek neki és nem esek bele a bokorba, ő pedig nem húzott volna ki. Nem ismer egy napja, de rajtam hagyta bélyegét, olyan érzéseket váltott ki belőlem csupán néhány puszival, hogy alig bírtam talpon maradni és megszerezte a számom. Fogalmam sincs hogyan, de megszerezte. Azt is tudja, hol lakom, szóval neki nincs akadály. Viszont én csak a nevét tudom és ez bosszant. Bár ha megtudja, hogy még nem volt dolgom fiúval, biztos, hogy letesz rólam. Hiszen kinek kellene egy 18 éves tapasztalatlan lány?

- Megjöttem! – kiabált barátnőm és csodák csodájára pontos volt. A vacsi már régen kész van, apu  még nem jött haza, csak Zayn bombázott az SMS-eivel, amikre nem válaszoltam.

- A szobában! – kiabáltam le neki, majd azt hallottam, hogy feltrappol a lépcsőn és énekel. Jó kedvében van, szóval lesz egy jó csajos esténk. - Szia. - köszöntem neki, mikor belépett a szobába. 
- Szia. - ugrott mellém az ágyra és befurakodott a laptop elé. - Na, mi az? Mit nézünk? - kérdezte fél perc csend után. 
- Twitter. - válaszoltam majd görgettem tovább az üzenőfalon. Semmi érdekeset nem találtam rajta, így visszamentem az elejére. Épp átléptem volna YouTube-ra, mikor Tess megfogta a kezem, jelezve, hogy ne. - Mi az? 
- 5-el több követőd van. - mutatott a követők számára és igaza volt. Rákattintottam és megnéztem, hogy kik azok. A szemem is kikerekedett mikor megláttam a neveket. Hallottam már a bandáról és egy számukat nagyon szeretem, de nem mondanám magam hatalmas fanjuknak. Az 5 követő között ott volt Zayn is. Furcsa, hogy nem ismertem fel, bár lehet, hogy ismernem sem kéne... 
- Aha... - tudtam le ennyivel majd átadtam a gépet Tessnek. - Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdeztem tőle az ajtóból visszafordulva. Bólintva jelezte, hogy igen, így leszaladtam a konyhába és felhoztam a vacsoránkat. Miután megettük a kaját, nekiálltunk hülyéskedni. A zene közben üvöltött, mi meg hol táncikáltunk rá, hogy fotózkodtunk. Imádom Tessát, hiszen ő az, aki tudja mikor mitől van/lesz jó kedvem és azt is tudja mi az a határ, ameddig elmegyek. Nem is figyeltük az órát, az idő pedig csak úgy repült. 7 órakor valaki kopogott az ajtón és Tess ment le ajtót nyitni. Én visszahasaltam az ágyra a laptop elé és bekapcsoltam egy másik zenét, majd felmentem Facebookra. Osztálytársak mind fenn lógtak és tervezgették, hogy hova mennek buliba, de ez engem hidegen hagyott. Nagyon nem volt kedvem sehova sem menni, bár Tessnek biztos lett volna, ő kicsit szabadabbra fogja, mint én. 
- Na ki volt az? - kérdeztem barátnőm, mikor becsukta maga után a szobaajtóm. Vártam, hogy mellém fekszik vagy válaszol, de semmi. Villámcsapásként hasított belém a tudat, hogy ki van mögöttem. Egy hirtelen mozdulattal fordultam meg, aminek következtében leestem az ágyról. Azonnal felpattantam és a lehető legtávolabb maradtam tőle. - Mit keresel itt és hol van Tess? - kérdeztem tőle, ő meg pimaszul elmosolyodott. 
- Mondtam, hogy érted jövök 7-re és a barátnőd lenn van. - felelte majd elindult felém. Szememmel egyből menekülő utat kerestem, de lehetetlen volt, hacsak nem ugrom fel az ágyra és át a másik oldalra. Csak az volt a gond, hogy az ágyon maradt a tálca, a laptop és szinte minden. Ha ráugrok vagy leesik valami, vagy összetörik. Most már mindegy, gondoltam magamban, hiszen Zayn már előttem állt. Felnéztem arcára és szemében egyfajta csillogást láttam. Zavartan hajtottam le a fejem és léptem fél lépést hátrébb, de nekiütköztem az éjjeli szekrényemnek. - Menj öltözni, de akár segíthetek is. - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg. Próbáltam undorodó hangot kiadni magamból, ami sikerült is. Óriási piros pont magamnak. 
- Nem szeretnék elmenni sehova. Főleg veled... - suttogtam a végét, de bánatomra meghallotta. Egyik kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához, mire kezeim a mellkasára helyeztem, hogy egy alaptávolság legyen kettőnk között. 
- Biztos? - orra hozzáért arcomhoz majd egy puszit nyomott rá. Fokozatosan haladt lefele és mikor elérte a saját bélyegét a nyakamon, nyelvével körberajzolta majd egy nedves puszival elvált tőle. Légzésem felgyorsult és kezem remegni kezdett. Fel sem fogtam mi történik velem és azt, hogy ezeket az érzéseket ő váltja ki belőlem. 
- Z....Zayn. - nyögtem ki nehezen, mire szemembe nézett. Nem bírtam állni a tekintetét, így elnéztem oldalra. - Elmegyek veled. - suttogtam alig hallhatóan, de gondolom értette, mert még közelebb húzott magához és arcát nyakamba fúrta. 
- Nem fogod megbánni. -  suttogta a fülembe majd nyomott egy nedves puszit a fülem alatti részre és ellépett tőlem. Kacéran kacsintott egyet majd eltűnt az ajtó mögött. Csak álltam ott megsemmisülve és nem értettem, hogy miért egyeztem bele, de ha már igent mondtam.... Szerencsémre barátnőm azonnal a segítségemre sietett és faggatózni kezdett. Nem mondtam neki semmit, mert nem tudtam hogy mi is történik pontosan.... 
Barátnőm kiválasztotta a ruhámat, addig gyorsan letusoltam és hajat mostam. Zayn lenn várakozott, Tess mondta és apuval beszélgetett!? Na, ebből mi sül ki? 
Mikor kész lett a hajam és a ruha is rajtam volt, Tessa villámgyors sebességgel ültetett le az ágyra és kezdte el a sminkem. Csak semmi csicsa, egy kis szempillaspirál, szemceruza, szájfény és már kész is voltam. 
- Csodálatos. - ölelt meg és erre most nagyon nagy szükségem volt. Egy kis erőt adott ahhoz, hogy lemenjek. Amikor a lépcső tetején álltam, hallottam, hogy apu és Zayn nevetnek valamin. Akkor ezek szerint apa megkedvelte.... Ahogy leértem a lépcső aljára egy emberként fordultak felém. Apu szemében büszkeséget láttam, míg Zayn végigmért a szemével és egy pimasz mosoly húzódott szájára. 
- Érezzétek jól magatok. - indult meg felém apu, nyomott egy puszit a homlokomra majd felment az emeletre. Mosolyogva néztem rá majd eltűnt az emeleten. Barátnőm fentről nézett rám és tátogott egy 'itt maradok és este elmeséled'-et, mire csak bólintottam. Meg sem fordultam, két kar fonódott a derekam köré. Hajam elhúzta az egyik oldalról és áttette másikra, majd egy apró csókot lehelt a 'sebemre'. 
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe. Belepirultam ebbe a kis mondatába és elmosolyodtam. Miután elköszöntem barátnőmtől, Zayn félkezével átkarolta a derekam, magához húzott és úgy léptünk ki az ajtón. Egészen az autójáig így tartott magánál, mintha félt volna, hogy elveszít, pedig nem is ismer, egyáltalán nem. A kocsiban bekötöttük magunkat majd elindultunk.... 


Remélem elnyerte a tetszéseteket és erre is kapok komikat! :) A következő rész nem tudom mikor érkezik, ahogy sikerül megírnom, mert ugye a másik blog is ott van még. :) 
Ui: Tivagytokalegjobbolvasók!♥
Zsó. xx. :)

1. fejezet :)

Meghoztam az első részt! :) Remélem nem csalódtok bennem és tudok nektek jó részeket hozni. Ha lenne valaki, aki feliratkozik, annak nagyon-nagyon-nagyon örülnék!:) Persze nem várom el...

egy lány: Köszönöm, hogy itt is velem vagy! :) ♥
E.*: Köszönöm a kedves szavakat és nagyon örülök neki, hogy itt is velem vagy. :) ♥ A gratulációt köszönöm, de még nincs befejezve, bár már nincs sok vissza. :) 2-3 fejezet... igen lassan 4 hónapja írom azt a blogot és eléggé hozzám nőtt, nagyon megszerettem, de mint tudjuk semmi nem tart örökké. És ne aggódj 'édes lányom' teszek róla, hogy élvezettel olvasd ezt is. :) Örülök, hogy eltaláltam a szereplőket, igazából rengeteget gondolkodtam rajtuk... Köszönöm, hogy itt vagy! :) ♥ Csuklószorító előkészítve. ;)

EGYSZER MEGYEK EL OTTHONRÓL...

- Gyere, menjünk el sétálni. - húzott az ajtó felé Tess, én meg fáradtan pillantottam rá. Holnap péntek és két dolgozatot is írunk, ő meg sétálni akar menni, ráadásul ilyenkor, amikor kitudja milyen alakok mászkálnak kinn.
- De holnap írunk két tantárgyból, nem lehet. - ültem vissza a székre, ő meg sóhajtott egyet.
- Sophie hagyd már a tanulást. Délután 3 óta mást sem csinálsz, csak a könyveket bújod. Tudsz mindent és felkészültél. - győzködött. - Gyere, kell neked is egy kis friss levegő.
Végül egy tíz percnyi próbálkozás után beadtam a derekam. Felvettem egy rózsaszín adidas pólót, egy fehér rövidnadrágot és converset, majd elindultunk. Este tíz órakor a sötét London utcáin sétálgatni, nem épp a legbiztonságosabb dolog. Főleg nem egy parkban. De ezt nem tudom megmagyarázni Tessának, ő szereti az izgalmas dolgokat, míg én inkább biztosra megyek veszélytelenül.
- Van még egy hetünk az érettségiig. - ültünk le egy padra és Tess sóhajtva fordult felém. - Mi van ha nem tudom megcsinálni? - kérdezte kétségbeesett tekintettel. Lehet, hogy mindig vidám és jókedvű, de hihetetlenül önbizalom hiányos, amit nem értek. Felesleges, hiszen ő az egyik legokosabb ember, akit ismerek.
- Menni fog, ne aggódj. - tettem kezem a vállára. - Máskor semmit nem tanultál a legnagyobb tz-kre és megírtad ötösre, most egyszer átolvasod az anyagot és hibátlanul megírod. - megmondtam neki a szín tiszta igazat. Az agya, mint egy fényképezőgép. Amit egyszer látott, azt örökre eltárolta és ha szüksége van rá csak kikeresi. Számomra ez felfoghatatlan.
- De ez érettségi, az meg egy sima dolgozat volt. - ellenkezett. Mindig is kitartott a saját véleménye és igaza mellett. Makacssága határtalan.
- Akkor meg fogd fel úgy, mint egy laza dolgozatot, amit nap, mint nap megírunk. - próbálkoztam másképp és úgy tűnt hatott.
- Oké. - válaszolta mosolyogva majd megölelt. Rajta és apán kívül szinte senkim sincs. Az osztályban mi vagyunk a különcök, mert mindig tudjuk az anyagot és tovább akarunk tanulni, míg másoknak a terve az, hogy 'életük végéig lazulnak.' Szép álom. Tessel az első naptól fogva nagyon jóban vagyunk és annak ellenére, hogy teljesen különbözünk, nagyon jól kijövünk egymással. Benne igazi barátnőre leltem és ő az, aki akkor is mellettem volt, mikor igazán mély ponton voltam. Anyu halála eléggé megviselt, hiszen nagyon közel állt hozzám. Mindent megtudtam beszélni vele és bármi problémám volt, mindig fordulhattam hozzá. Amikor itt hagyott minket, szétestem. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek a hiánya ennyire tud fájni, de barátnőm mindig mellettem volt és bármikor ott termett, hogy felrántson a padlóról. Neki köszönhetem, hogy itt vagyok.
- Menjünk haza. - állt fel a padról és felhúzott engem is. - Éneklünk? - nézett rám vigyorogva és meg sem várva a válaszomat, beindította Alexandra Burke-től a The Silence-t. Imádtam ezt a számot, de én nem éneklek. - Na, te is! - bökött oldalba barátnőm, aki már régen énekelte a dalt. A hangja valami csodálatos volt és simán lehetne énekes, de ő nem akar híres lenni. Meg is értem. Nincs magánéletük. Nincs olyan, hogy tabu téma és semmit nem tudnak csinálni a sajtó nélkül. Nem irigylem őket.
- Rád hagyom az éneklést. - kacsintottam neki majd sétáltunk tovább.
- De nem ám. - nézett rám. - Te is énekelj velem. Legalább egy refrént. - könyörgőre váltott át, én meg megforgattam a szemem és elénekeltem a kérését, csak hogy megnyugodjon. - Úristen, gyönyörű hangod van! - szemei csillogtak, én meg csak legyintettem. Miközben Tessán nevettem, aki éppen egy bokorból kászálódott ki, ugyanis megbotlott és belesett, nekimentem valakinek, aminek hatására én is sikeresen a bokorban landoltam.
- Bocsi. - húzott ki egy magas, kreol bőrű, barna hajú és gyönyörű barna szemű srác.
- Semmi baj. - hajtottam le a fejem. - Tess, mehetünk? - néztem barátnőmre, aki rosszallóan nézett rám. Tudtam mire gondol.
- Haver, jössz már? - jött oda egy magas, göndör, barna hajú srác, zöld szemekkel és a kreol bőrű gyerekre nézett.
- Megyek. - válaszolt teljes nyugodtsággal a hangjában. - Lányok, hazavigyünk titeket? - nézett ránk, mire egyszerre válaszoltunk, természetesen két egymásnak ellentmondó választ adtunk.
- Igen, légyszi. - válaszolt barátnőm, de én ezzel egy időben nem-et mondtam. Éreztem, hogy elvörösödök, így lehajtottam a fejem... újra.
- Gyertek. - szólalt meg a fürtös, majd barátnőm elindult utána, magamra hagyva a csillogó szemű fiúval.
- Sophie, ugye? - kérdezte tőlem miután minimum 5 percig csak csendben sétáltunk Tessaék után. Kérdésére egy aprót bólintottam. Gondoltam meg kéne kérdezni, hogy őt hogy hívják, hiszen így bunkónak tűnök.
- És téged hogy hívnak? - kérdeztem és magam is meglepődtem, hogy nem csuklott el a hangom. Még nem igazán volt dolgom pasival, így azt sem tudom, hogy milyen szituációt hogyan kell kezelni.
- Zayn vagyok. - felelte lazán majd az egyik pillanatban felém fordult és közelíteni kezdett. Nekinyomott az egyik ház falának, két kezét a fejem mellett helyezte el és a szemembe nézett. Megijedtem tőle és feszengtem. Tess és az a másik srác már jóval előttünk jártak, így esély nem volt arra, hogy megmeneküljek. Félve pillantottam arcára, nem bírtam állni a tekintetét, így elnéztem. Arcán egy sejtelmes mosoly húzódott és szemei csillogtak.
- Engedj el. - nyögtem ki nagy nehezen ezt a két szót, de meg sem hallotta. Nyomott egy puszit az arcomra, a nyakamra és egy kis bőr részt a fogai közé vett majd szívni kezdte. Hirtelen belém hasított egy igen intenzív érzés, amit nem tudtam hova tenni. Beleborzongtam mindebbe és próbáltam eltolni magamtól a srácot, de teljesen elgyengültem. Ajkaim szétnyíltak és egy apró nyögés hagyta el azokat. Zayn felkuncogott majd nyomott még egy puszit az előbb létrehozott érzékeny bőrfelületre. Felszisszentem, mikor megérintettem a fájó részt. - Most ezt miért kellett? - förmedtem rá, de annak ellenére, hogy ezt hangosra és durvára terveztem, erőtlen lett. A hangom alig volt hallható és megsemmisülve álltam előtte.
- Hogy mindenki tudja, te már foglalt vagy. - villantott egy pimasz mosolyt, mire nekem az egekbe szökött a szemöldököm. Foglalt? Kinek kellenék pont én? És most ha meglátja apa, mit mondok neki? Egyszer megyek el otthonról, akkor is ez történik. Ügyes vagy Sophie. Idegesen löktem el magam a faltól és indultam volna, de Zayn visszanyomott. Jóval erősebb volt nálam és egy fejjel magasabb is, szóval semmi esélyem nem volt ellene. - Ne próbálj szökni, úgy is én viszlek haza. - suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg.
- Kérlek hagyj. - próbáltam újra eltolni magamtól, de gyengének bizonyultam mellette. Egyik kezével lefogta mindkét kacsómat, a másikkal pedig végigsimított állkapcsom vonalán.
- Ne olyan hevesen baby. - azzal egyik kezét a tarkómra vezette a másikkal pedig elengedte kezeimet és a derekamra fonta. Közelebb húzott magához és meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem, így arcra puszi lett belőle. Amint távolabb kerültem, pofon vágtam. Szeme hirtelen dühösbe váltott át majd egy pimasz vigyor terült el arcán. - Kihívás. Azt szeretem. - nyomott még egy puszit az arcomra majd elengedett. Gyorsa léptekkel indultam Tess után. Egy autóból integetett ki nekem, mellette pedig a fürtöske ült. A hajam gyorsan előre rendeztem, hogy ne vegye észre a sebet majd bepattantam a kocsi hátsó ülésére.
- Azt hittem, hogy már sosem jössz. - fordult hátra vigyorogva, én meg mogorván nézhettem rá, mert legyintett és visszaült.
- Nem mehetnénk? - kérdeztem alig hallhatóan.
- Megvárjuk Zaynt és már indulhatunk is. - felelte a göndör vigyorogva, én meg megforgattam a szemeimet. Nem sokkal ezután a hiányzó személy is megérkezett és beült mellém. Végigmért szemével és egy kaján vigyor jelent meg az arcán. Éreztem, hogy arcomra kúszik a pír, így inkább kinéztem az ablakon. Nem telt egy egy perc és egy kéz csúszott a combomra. Kirázott a hideg és lesöpörtem magamról, de ő erőszakosan visszatette. Simogatni kezdte combom belső felét, mire próbáltam picit arrébb húzódni tőle, de nem tudtam az ajtó miatt.
- Megjöttünk. - jelentette ki a fürtös, mire szó szerint kiugrottam a kocsiból. Még szerencse, hogy szomszédok vagyunk Tessel. Elköszöntem tőle majd bementem a házba és bezártam az ajtót. Felszaladtam az emeltre és bevágódtam a szobámba. Mi volt ez az egész? Mit akar tőlem ez a srác?  És ez most mire volt jó? Semmit nem értek és nem is akarok.... Összeszedtem a pizsim és bevonultam a fürdőbe. Hajamat felkontyoltam és közben vetettem egy pillantást az érzékeny területre a nyakamon. Égő vörös színében keveredett néhol egy kis lila is. Ujjamat óvatosan végighúztam rajta és fintorogtam egyet. Rám rakta bélyegét... de miért? Megráztam a fejem, hogy ezek a gondolatok eltűnjenek belőle és lezuhanyoztam. Jól esett a meleg víz és egy kicsit meg is nyugtatott. Kiszálltam a kabinból és megtörölköztem. Gyorsan magamra kaptam a pizsim és már mentem is az ágyba. Alig tettem le a fejem a párnámra, jelzett a telefonom. Kioldottam és megnéztem.
"Holnap találkozunk! Jó éjt Baby ;) xx." 
Azonnal tudtam, hogy ki írta és csak remélni tudtam, hogy nem talál meg holnap. Semmi humorom nincs hozzá és mégis mi ez az egész? Zaklatottan raktam vissza magam mellé a telefonom és csak hosszas próbálkozások után tudtam elaludni.


Remélem elnyerte tetszéseteket az első rész, a másodikkal nem tudom mikor jelentkezem, de érkezem majd! :) Addig pedig iratkozzatok fel és hagyjatok kommenteket. Előre is köszönöm. Zsófi, xx :) ♥

Prológus. :)

Manók! :) Meghoztam a bevezetőt a történetemhez, remélem elnyeri tetszéseteket. :) Ha valami nem tetszik, esetleg ötleted van arra, hogy mit csináljak, min javítsak, írj komit. Nem fogom leharapni a fejed, inkább tanulok belőle. :)
A történethez még annyit, hogy legtöbbször Sophie szemszögéből lesznek leírva a dolgok, ahogy a prológus is. :)
Jó olvasást. xx, Zsófi. :) ♥


Az életem romokban volt, úgy éreztem. Hiszen elvesztettem azt a személyt, aki az életemben nagyon fontos szerepet töltött be. Az édesanyám két éve hagyott itt bennünket. Vesztét a rák okozta. Sajnos az orvosok későn fedezték fel szervezetében a nem kívánatos daganatot és már nem lehetett mit tenni. Azóta a nap óta teljesen elveszettnek éreztem maga. Természetesen legjobb barátnőm, Tess mindig mellettem állt, de az időt ő sem tudta visszaforgatni. Két év alatt sikerült eljutnom addig, hogy mosolyogjak és a külvilág felé azt mutassam minden rendben. De ez csak látszat, hiszen anyukám nagyon közel állt hozzám és rettentően hiányzik. Próbálok erősödni és kis tempóban, de valamennyire sikerül, hiszen itt van az érettségi előttem és azt nem ronthatom el, ha szeretném, hogy felvegyenek az egyetemre....

Remélem valamennyire felkeltette az érdeklődéseteket. :) Az első rész hamarosan érkezik!

Szereplők! :)

Sziasztok!:) Ez a második blogom és remélem, hogy azért ennek is lesz majd valami sikere, ha nem is nagy, de egy kevés.... A történet bevezetését majd a prológusban olvashatjátok, addig pedig itt vannak a szereplők! :)


Főszereplők.:

Sophie Moore 18 éves angilai lány. Legjobb barátnőjével, Tessa Grey-el egy osztályba járnak. Idén fejezik be a középiskolát és szeretnének tovább tanulni. A lányok teljesen különböznek egymástól, hiszen Sophi félénk, visszahúzódó személyiség és szeret a háttérben megbújni. 18 éves létére még nem volt fiúja, így tehát tapasztalatlan, de jön valaki, aki majd segít mindezen.

(Selena Gomez)

Tessa Grey 18 éves angliai lány. Mint már említettem legjobb barátnőjével egy osztályba jár és a jövőjüket is együtt tervezték, hiszen ugyanarra az egyetemre is jelentkeztek. Míg barátnője szelíd és ártatlan, ő koránt sem az. Szereti kifejezni a véleményét és bevállalós lány. Na persze nem arra értem, hogy összeáll fűvel-fával, mert annak ellenére, hogy nem olyan, mint Sophie neki sem volt fiúja. 

(Miley Cyrus)

One Direction tagjai közül ketten felfigyelnek a lányokra, de nem átlagos módon. Remélem őket nem kell bemutatni, így róluk csak ennyit, majd a történetben úgy is kiderül minden. 

(Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles és Louis Tomlinson)

mellékszereplők:

Jessie Grey Tessa 10 éves kishúga, akivel nagyon szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz. Sophie irigyli őket, hiszen neki nem adatott meg, hogy kistestvére legyen, így egyke lányként sok időt tölt barátnőjénél. 

(Mackenzie Foy)

Eleanor Calder a srácokhoz kötődik, mint tudjuk Louis Tomlinson barátnője. A történetbeli szerepére is fény derül hamarorsan. 

(Eleanor Calder)

Danielle Peazer is a fiúk révén lesz ismert a történetben. A szerepére, csak úgy, mint Eleanoréra is később kerül sor. 

(Danielle Peazer)

Samantha Johns Sophie és Tessa osztálytársa. A nagy díva a csapatból és ki nem állhatják. A kát lány örül, hogy végre megszabadulnak tőle, de előtte még Sophienál is sikerül elszakítania a cérnát és a mi csendes, szolid lányunk kiadja magából az elmúlt öt év sérelmeit. 

(Ashley Tisdale) 

Tom Montgomery az egyetlen olyan fiú Tessáék osztályában, akivel Sophie is jóban van. Nem a legjobb barátok, de közel állnak egymáshoz, aminek lesz következménye. Nem is akármilyen... 

(Alex Pettyfer)

ui: Ha új szereplő van, folyamatosan frissül. :) ♥