11. fejezet. :)

Sziasztok! :) Igyekeztem nektek hozni a következő részt, bár ez most nehezebb művelet volt, mivel apu magával vitte a laptopom Bábolnára, így a másik gépről kellett írnom. De azt meg megosztva használtuk tesómmal és anyummal, így sokkal kevesebb időm volt. Sajnálom, hogyha sokat vártatok a részre, de remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást! :) ♥

egy lány :) : Köszönöm ! :) ♥ hát így talán elérek valamit az olvasóknál, mert nem igazán tetszik a blog az embereknek.. :/ de aztán majd meglátom idővel.. :)) és nem Zaynnek lett baja... ;)
Vanessza: Köszönöm! :) ♥ Azért ennyire nem kell túlozni! :))

 MÁR ÚGYIS SAMANTHA A BARÁTNŐD...

"A látvány, ami fogadott, teljesen lesokkolt. Csak álltam ott, mint egy idióta és fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne csinálnom. Csak álltam és éreztem, ahogy a könnycseppek elárasztják arcom..."

Megfordultam és gyors léptekkel indultam meg az ajtó felé. Időközben magamra kaptam a conversem és becsaptam magam után az ajtót. Könnyeim elhomályosították az utat, de nem is foglalkoztam vele. Hagytam, hogy a lábaim vezessenek. Talán még soha életemben nem futottam így, mint most. De nem éreztem magam fáradtan, vagy éppen kimerültnek. Egyszerűen csak kiakartam adni magamból a dühöt és a csalódottságot és ez így sikerült. Mikor kicsit letisztult az agyam, észrevettem, hogy a parkba tévedtem. A parkba, ahol először találkoztunk Zaynnel. Kerestem egy padot és leültem. 

- Sophie? - ült le mellém valaki, mire odafordítottam a fejem és Tessa húgával, Jessievel találtam szemben magam. 

- Szia. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt, mire Jess megölelt. Szorosan magamhoz húztam a tíz éves kislányt, mert most jól esett valaki közelsége. Hihetetlen, hogy mennyi szeretet árad egy ekkora kislányból.
- Miért sírsz? - kérdezte, mire legyintettem egyet. Nem egy kislányra fogom rázúdítani a bajomat. Talán nem is értené meg, bár kitudja. - Kérlek mond el! - nézett rám kiskutya szemekkel, én meg sóhajtottam.
- Nem tudom Tessa mondta-e de ugye a napokban szert tettünk két igen rendes és normális srácra. Legalább is eddig azt hittem. Na most Zayn az előbb a saját házamban csókolta meg Samanthát, az osztály plázacicáját. - a mondat végére könnyek szöktek a szemembe újra és Jessie megfogta a kezem.
- Sophie biztos valami félreértés. - próbált nyugtatni, de nem igazán ment. Láttam! - Menj vissza és beszélj vele. Sophie lehet hogy csak 10 éves vagyok, de tudom, hogy amit most érzel, nem jó! Ez ellen pedig tenni kell. - csak hallgattam Jesst és ámultam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen okos és hogy ennyire olvas az emberekben.
- Nem tudnék most megszólalni a közelében. Még túl friss a dolog... - egy halvány mosoly került arcomra, ahogy Jess szemeibe néztem. Egyfajta nyugodtság áradt a kislányból.
- És ha elkísérlek? - ajánlotta fel Jessie, én meg ráemeltem a tekintetem.
- Köszönöm, de nem akarok beszélni vele... - kaptam a zsebemhez, mert rezegni kezdett és megszólalt a csengőhangom. Demi Lovato-tól a Heart Attack. Mikor megláttam a kijelzőn, hogy ki keres, ki akartam myomni, de Jess elvette tőlem a mobilom és megnyomta a felvesz gombot.
- Szia. Jessie vagyok, Tessa tesója. - mutatkozott be neki, közben pedig kihangosította.
- Szia. Sophie? - hallottam meg a hangját, mire a gyomrom görcsösen összerándult és elkapott a sírhatnék.
- Itt van. - beszélt Jess helyettem, aminek részben örültem, részben pedig nem. Örültem, mert nem nekem kellett dumálnom, de nagyon mérges is voltam rá, mert mondtam neki, hogy nem akarok beszélni vele és mégis erőltette.
- És beszélhetnék vele? - érdeklődött Zayn, én pedig hevesen megráztam a fejem. Hál' istennek Jess értette.
- Szerintem most nem akar beszélni veled. - folytatta Jessie, mire hálásan néztem rá.
- De én szeretnék vele. - hallottam hangján, hogy ideges és kezd türelmetlen lenni.
- Nem én tehetek róla, hogy magadra haragítottad. - mondta Jess, de úgy beszélt, ahogy még soha nem hallottam. Tíz évesen tudott úgy beszélni, hogy a másikban lelkiismeret furdalást ébresszen. Az a gúny és megvetés... Van mit tanulnom.
- Te ebbe ne ártsd bele magad. - kezdett kikelni magából - A hangod alapján lehetsz max nyolc éves. Mit értesz te ehhez? - ment át Zayn is gorombába.
- Tíz éves vagyok, bocs! És lehet, hogy nem értek hozzá, de azt tudom, hogy Sophie nem magától van padlón, vagy tudom is én, hogy mondják... - gesztikulált mellé, én meg halványan elmosolyodtam. Nagyon-nagyon aranyos volt!
- Mindegy, hogy nyolc vagy tíz. Nem érdekel ez most ebben a pillanatban. Az inkább, hogy hol van Sophie és beszélnem kell vele. Add neki a telefont. - adta ki az utasítást, mire Sophie összeráncolta a szemöldökét. - Kérlek. - zárta le a gondolatát Zayn, Jessie pedig rám nézett. Tagadóan ingattam a fejem és könyörgőn pillantottam rá. Sóhajtott egyet és szólásra nyitotta a száját.
- Szerintem hagyd békén Sophiet. - próbálta megértetni vele, de reménytelennek bizonyult.
- De muszáj! - vitatkoztak tovább, én meg úgy döntöttem, hogy addig sétálok egyet. Nem akarom hallani a mentegetőzését. Mi értelme lenne? És ha annyira érdekelné a dolog, akkor utánam jött volna és nem telefonálgat. Hogy is gondolhattam, hogy egy olyannak, mint Zayn, tényleg kell egy hozzám hasonló, tapasztalatlan lány? Buta voltam és naiv. De mit tehettem volna, hisz már az első alkalommal olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket eddig senki. Négy-öt nap alatt elérte, hogy ne tudjak levegőt venni nélküle, most meg fél perc alatt a földbe taposott. És nincs egy hete se, hogy ismerem...
- Miért? - kérdeztem magamtól és letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról. Sosem éreztem magam ilyen  csalódottnak... és fél órája még vidám és boldog voltam, most meg...
- Bocsánat. - kerültem ki a férfit, akinek véletlenül nekimentem. Fél lépést arrébb mentem és ki akartam kerülni, de megfogta a kezem és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Ahogy belenéztem szemeibe, pillangók ezreit éreztem a hasamban, de aztán magamhoz tértem és eszembe jutott, hogy mit is csinált.
- Engedj el, kérlek. - nyökögtem a szavakat és egy újabb sírás határán voltam.
- Nem! - jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon, én meg összerezzentem. - Ne félj. Csak arra kérlek, hallgass meg. - tekintetem a talajra szegeztem és némán bólintottam egy aprót. Karomat kihúztam kezei közül és úgy követtem őt az egyik padhoz. Láttam rajta a megbánást és azt, hogy fáj neki, hogy megvonom tőle a testiséget. Nem vagyok hülye én sem, szóval tapogassa Samanthát, mert ő kell neki.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem alig hallhatóan mikor leültünk.
- Jessie elmondta. - adott egy gyors választ és utána nem hagyott megszólalni. - De nem ezért vagyok itt. Sophie mit láttál? Csak a csókot? Annak van előzménye és befejezése. - fordult felém egész testével, de én még mindig a földet pásztáztam. - Amikor felmentél az emeletre pakolni, valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót és az a szőke lány állt előtte...
- Samantha. - egészítettem ki a meséjét. Valahogy most hitetlen voltam.
- Igen, ő. Meg sem várta, hogy köszönjek neki, bejött a házba, én meg mérgesen utána. Benn elkezdett téged ócsárolni és folyton azt bizonygatta, hogy ő jobb nálad.
- Ezek szerint jobb is, mert megcsókoltad. - fojtottam bele a szót, majd felkeltem a padról és elindultam vissza, Jesshez.
- Azt mondtad meghallgatsz. - húzott vissza Zayn és karjával átfonta derekamat, esélyt sem hagyva a menekülésre.
- De legalább az igazat mondanád. - feleltem halkan.
- Azt hiszed, hazudok neked? - kérdezte, mire én egy aprót biccentettem. - Ezt már délután elmondtam neked. Szeretlek! És akit szeretek, annak nem hazudok. - ismételte önmagát, én meg csak álltam ott.
- Jó, mindegy. Már úgyis Samantha a barátnőd. - próbáltam lefejteni magamról kezeit, de még közelebb vont magához és erősen tartott.
- Sophie! - emelte fel a hangját, én meg féltem. Tudtam, hogy ezzel felidegesítettem, de ez kikívánkozott belőlem. - Legalább hallgass végig. - kérlelt, mire megadóan sóhajtottam egyet. - Nem én csókoltam meg. Téged keresett és bement a konyhába. Utánamentem, hogy kitegyem a házból, de mikor ezt megpróbáltam, úgy alakította az egészet, mint amit láttál. Megcsókolt és én ellöktem magamtól, utána hallottuk becsapódni az ajtót. Láttam a táskád a lépcső alján és hihetetlenül mérges lettem. Kilökdöstem a lakásból azt a csajt, ő meg közölte velem, hogy egyszer a pasija leszek, mire becsaptam az ajtót. Benne megkerestem a mobilom és a lakáskulcsod, majd elindultam utánad. Mikor Jessievel beszéltem, arra már bejártam az utcátokat, a sulid és akkor mondta a kicsilány, hogy itt vagytok. Szerintem innentől már tudod. - zárta le a mondandóját, én pedig folyamatosan kattogtam a hallottakon.
- Oké. - hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni és kikecmeregtem kezei közül. Tudom, hogy azt mondta, nem hazudik nekem, de én mégsem akartam hinni neki. Fogalmam sincs miért, de éreztem, hogy van valami , amit nem mondott el. Visszasétáltam Jesshez, aki még mindig ott ült és játszott a telefonom.
- Gyere, hazamegyünk. - nyújtottam felé a kezemet, amit elfogadott és elindultunk.
- Ez nem az én műfajom, de nem hagyom, hogy elmenj. - húzott magához Zayn és ajkait az enyémekre tapasztotta. Egyik kezét derekamra, a másikat pedig a tarkómra csúsztatta, én pedig nyaka köré fontam az enyémeket. - Hiszel nekem? - kérdezte és fél lépéssel hátrébb lépett, de még mindig szorosan tartott.
- Hát... - húztam az agyát, szerintem ennyit megérdemel.
- Sophie. - duruzsolta a fülembe, majd egy apró puszit nyomott a fülem alatti részre. Egész testem beleremegett, a gyomrom fel-le liftezett és szívem iszonyatos tempót diktált.
- Persze. - döntöttem homlokom mellkasának, ő pedig felkacagott.
- Na jó, undik voltatok. - jelentette ki Jessie, mire Zaynnel összenéztünk, majd Jessre és gyorsan az ölünkbe kaptuk, mielőtt menekülni kezdett volna.
- Na neeeeeeem. - nyújtotta el az 'e' betűt és szabadulni próbált, ami lehetetlen volt. Még én se tudok menekülni Zayn kezei közül, akkor egy tíz éves kislány? Hiába a próbálkozás, mind a ketten adtunk neki puszit és mivel egyszerre csináltuk, semmi esélye sem volt megszökni. - Fúj! - ugrott le és megtörölte az arcát.
- Én is téged. - vigyorogtam rá, mire kidugta a nyelvét. A lényeg, hogy imádjuk egymást. - Csak szerettük volna megköszönni, Most mond, hogy nem tetszett... - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Egy sima köszönöm is elég lett volna. - fonta össze a karját maga előtt, én meg nekiálltam csikizni. Szegény pórul járt, mert Zayn is besegített. Sikongatott és nevetett egyszerre, aminek köszönhetően sok paparazzi figyelt fel ránk.
- Holnap benne leszünk az újságokban. - nézett körbe Zayn, majd megfogta a kezem és elindultunk haza. Jess előttünk sétált és szüntelenül nyomkodta a mobilom. - Jessie már most gyönyörű kislány, milyen lesz ha felnő? - kérdezte Zayn, mire elmosolyodtam.
- A legszebb lány, akit valaha is ismerni fogunk. - válaszoltam, majd továbbra is Jesst néztem. Valóban csodálatos lány és még milyen lesz.

- Menjünk ki az udarra! - ajánlotta Jess, mikor már több, mint egy órája bent punnyadtunk.
- Nekem jó. - álltam fel a kanapéról és felvettem a cipőm. Zayn és Jessie is követték a példámat, majd kicsoszogtunk a kertbe. Jess leült a fűbe és mi is letelepedtünk mellé.
- Jessie. - szólította meg Zayn, mire ő egy afféle "gyanús vagy nekem" nézéssel ajándékozta meg. Gyorsan csináltam róla egy képet, majd fel is töltöttem twitterre. "The most beautiful girl in the world. #Loveyou Jessie. ♥ xx."
- Ne nézz így, csak azt akartam mondani, hogy hálás vagyok. Ezért cserébe kérhetsz bármit, teljesítem. - villantott egy féloldalas mosolyt Zayn, Jess meg közelebb ült hozzá és súgott neki valamit. - Ezt megígérhetem. - fogtak kezet, én viszont ebből semmit nem értettem.
- Szabad tudnom róla? - érdeklődtem, mire Jess megrázta a fejét. - Hát jó... - ha nem, akkor nem. Az ő dolguk.
- Nekem viszont haza kell mennem. - jelentette ki Jessie, majd felugrott a fűből, megölelt mindkettőnket és már távozott is.
- Imádom ezt a kislányt. - húzott magához Zayn.
- Én is. Nagyon. Nekem sajnos nincs kis tesóm, se nagy. - döntöttem fejem, vállára. - Pedig én mindig is akartam. - gondoltam vissza azokra az időkre, amikor még anyu élt. Emlékszem, hogy mindig nyaggattam őket ezzel a témával, de ők minden egyes alkalommal mosolyogtak és megsimogatták az arcom. Soha semmit nem fűztek hozzá és lehet, hogy jobb is így.
Zayn egy puszival hozott vissza a valóságba, mire felültem és szembefordultam vele.
- Nagyon sajnálom a mait, de hidd el, hogy én ezt nem akartam. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Elhiszem. - mosolyogtam, majd egy hosszú, forró csókkal lezártuk a témát. Így visszagondolva, butaság volt kételkedni Zayn őszinteségében, hiszen ismerem őt is, de Samanthát is. Tudom, hogy bármit megtenne annak érdekében, hogy Zayn és én ne legyünk együtt. Hát ezt bizonyította is...
- Gyere, menjünk. Persze, csak ha még mindig jó ötletnek tartod. - húzott fel a földről, én pedig bólogattam. Besiettem a házba és felkaptam a táskám, majd elindultam kifele.
- Zayn! Nem láttad a lakáskulcsom? - kiabáltam ki neki, mire besétált és ujján forgatta a kulcscsomóm. - Lopol Malik? - gúnyolódva kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
- Kell még neked a kulcsod? - gonoszul vigyorgott, majd a zsebébe tette. Szóval így játszunk!? Legyen...
Közelebb sétáltam hozzá, majd kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Ajkaimat övéihez érintettem, de nem csókoltam meg. Tudtam, hogy most kell belelendülni, így egyik kezemmel tarkóját cirógattam, másikkal pedig végigsimítottam mellkasán és izmos, kidolgozott hasán. Szemei feketén, vággyal tele csillogtak, ami engem még jobban lelkesített. Egy apró puszit nyomtam szája sarkába, majd áttértem nyakára. Egy kis bőrt a fogaim közé vettem és szívni kezdtem. Közben pedig egyik kezem áttért hátsózsebére, persze tudtam, hogy nem oda tette, de nem akartam , hogy tudja a tervem. Nyakáról visszataláltam szájához és hevesen megcsókoltam. Azonnal kapcsolt és nyelve táncra hívta enyémet. Én pedig kihasználtam az alkalmat és kicsórtam a kulcsot zsebéből.
- Megvan. - kacsintottam neki, majd elléptem tőle. Mikor mind a ketten beültünk a kocsijába, felém fordult.
- Gonosz vagy! - nézett rám szúrós szemekkel. - És ez? - mutatott a nyakán keletkezett lilás-kékes foltra. Elvigyorodtam, mikor rájöttem, hogy az-az én művem.
- Kölcsön tégla visszajár. - vigyorogtam még mindig, Zayn meg egy féloldalas mosoly kíséretében megcsókolt. Mind a ketten belemosolyogtunk, majd miután rendeződtünk, Zaynhez mentünk. A házba beérve dejavu-m lett és csak mosolyogni tudtam.
- Menj fel, pakolj le, addig én rendelek pizzát, ha megfelel. - karolt át hátulról, én meg bólintottam. Kaptam egy puszit, majd felbaktattam az emeletre. Mivel ismerős volt a környezet, a hely és minden, így kiigazodtam a házon. Zayn szobájába leraktam egy székre a táskám, majd a telefonommal az ablakhoz sétáltam és kinyitottam. Rájöttem, hogy ez nem is ablak, hanem erkélyajtó. Ahogy kiléptem, az esti friss levegő megcsapta arcom, a szél hajamba kapott és a kilátás is csodálatos volt.
Tárcsáztam Tessát, aki két csengés után fel is vette.
- Szia húgi. - köszöntött vidáman.
- Csak fél hónappal vagy idősebb, ne nézz le. - tettettem a felháborodást, de nem tartott sokáig, mert elnevettük magunkat.
- Hol vagy most? - érdeklődött Tess.
- Zaynnél, miért? - kérdeztem vissza reflexből.
- Csak kérdeztem. - hallottam hangján, hogy vigyorog. - De most megyek, Jessie mesélni akar valamit. Szeretlek, szia. - le is tette. Meg sem várta, hogy reagáljak valamit.  Na akkor asszem' ma még fejmosás is lesz.
- Még egy fél óra mire kihozzák. - ölelt át hátulról Zayn és fejét vállamra fektette. - Addig mész fürdeni vagy menjek én?
- Én megyek! - ugrottam ki kezei közül és besiettem a szobába. A táskámból kikutattam a pizsim és fehérneműt, majd el is viharoztam a fürdőbe. Az egész megvolt negyed óra alatt, amin meg is lepődtem. Általában egy óra, de most hamar ment. Hát jó...
- Puff. - ugrottam Zayn mellé, aki ennek köszönhetően elejtette a távirányítót. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd megérkezett a vacsi. Zayn átvette, fizetett és neki is láttunk. Fél óra múlva kidőltem a kanapén, Zayn pedig elment fürdeni. Nem telt el tíz perc és a mobilom pittyegni kezdett. Tessa SMS-t küldött.
"Megfojtalak titeket! Idióták... -.-" ! Samanthát meg kinyírjuk! Love! :*"
Jót nevettem rajta, majd felcsoszogtam a hálóba. Beágyaztam és bebújtam a takaró alá. Nem sokkal később Zayn is csatlakozott.
- Tessa írt és üzeni, hogy megfojt minket. - fordultam felé, ő meg elnevette magát.
- Jessie, ugye? - húzott közelebb magához, én meg bólintottam. - Holnap hánykor szeretnél kelni? - nézett a szemembe, én meg gondolkodni kezdtem.
- Innen fél óra a suli, szóval hatkor. - jelentettem ki, ő meg egy aprót biccentett, jelezve, hogy értette. Akkor holnap lesz ébresztőm...
- Szerintem aludjunk, késő van. - nyomott egy puszit a fejemre, majd lejjebb csúsztunk.
- Jó éjt. - hajtottam buksim mellkasára, mire fél kézzel átkarolt.
- Neked is. - kaptam még egy puszit, majd mind a ketten mély álomba merültünk.


Remélem olvasható lett. :)) Majd érkezem a következővel, amikor tudok, de most hajtás van a suliban. :)) Azért egy picivel több kominak, örülnék......:)))
Zsóó. xx. :) ♥

Első díjam! :))

Sziasztok manóóók! :D Képzeljétek, megkaptam a blogom első díját! :D Nagyon szépen köszönöm egy lány:)-nak.!!! ♥




Szabályok:

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

Magamról:
1. Zala megyében, Söjtörön élek. :)
2. Van egy 10 éves húgom, aki szeret kiidegelni... :D
3. 16 éves vagyok és tizedikes egy közgazdasági szakközépiskolában. :)
4. Magas vagyok, szőke hajú és kék szemű. :)
5. Imádom a One Directiont, Olly Murst, Demi Lovatot, Miley Cyrust, a Big Time Rusht és még sok mást... :))) 
6. Szeretem a horror filmeket és a vígjátékokat. :) 
7. Kedvenc zeném: Big Time Rush: Windows Down. 
8. Imádok enni. :D de nem látszik meg rajtam, hál'Isten.... :) 
9. Kedvenc kajám : gyros. :) 
10. Egyik nagy álmom, hogy kijussak Londonba és találkozzak a srácokkal! :) 
11. Kedvenc filmjeim : Nagyfiúk, Másnaposok 1-2, Alkonyat és van egy olyan érzésem, hogy a This is Us is ide fog tartozni. :D

Kérdések és válaszok:

1. Kedvenc színed? - Fekete, kék, lila. :)
2. Mióta írsz blogot? - Tavaly decemberben kezdtem, ez a második blogom. :)
3. Ki a kedvenc 1D tagod? - Niall és Zayn :) 
4. Van háziállatod? - Van. 2 kutya, 4 cica, 1 hörcsög és 1 mókus. :)
5. Kedvenc ruhaboltod? - Misso. :)
6. Mit szeretsz a szabadidődben csinálni? - Blogot írni és a haverokkal lógni. :)
7. Ki legjobb barátod/barátnőd? - Legjobb barátnőm Anna, Évi és Noncsy. Legjobb barátom, Lackó. :) 
8. Ki a kedvenc színészed/színésznőd? - Színész: Johnny Depp. Színésznő: Victoria Justice. :)
9. Hány éves vagy? - 16. :) 
10. Van beceneved? Ha igen, mi? - Van. : Colos, Tündérlány, Rugósnyuszi és Cyberharcos. :D xd
11. Kutyákat vagy a macskákat szereted jobban? - Egyformán. :)

Kérdéseim:
1. Kedvenc énekes? 
2. Kedvenc szín? 
3. Van háziállatod? Ha van, mi? 
4. Hány éves vagy? 
5. Kedvenc étel/ital?
6. Van tesód? Ha van, hány? 
7. Legjobb barát/barátnő?
8. Mióta blogolsz?
9. Kedvenc blog?
10. Hajad, szemed színe?
11. Tervek a jövőre?

Küldöm:

1. IR* - "What doesn't kill you makes you stronger"

2. Patrícia Kossuth - Dreamland - ahol az álmok valóra válnak. 

3. LadyBird_Offical - Valahol már láttalak / American Love Story

4. Csak egy lány - Summer '09 

5. Csedő Zsani - Shine bright, like a diamond 

6. V.xx - Shadow. 

7. Lizzy - Never Say Never 

8. Miss Angel (Anett) - Every Kiss Gets a Little Sweeter. 

9. Cher Brooks - My World Is Like Nobody Else 

10. MsStyles - Where I Went Wrong? 

11. Bu.Bu - When Love is Strong 

10. fejezet. :)

Olah! :) Meghoztam a következő részt is, amihez annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy a szereplők fejezetet bővítettem. Csak mert ebbe a részbe 2 új egyénünk is lesz.
 Beszüntetek mindenféle határt vagy kérést... akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem... De azért a visszajelzések jól esnének. :) Van 6 feliratkozóm és általában csak 3-4 komim... De köszönöm nektek! :)) ♥

swagmaster* : Nagyon örülök, hogy tetszett a rész. Köszönöm és igyekeztem. :) ♥
egy lány:) : Reméltem, hogy elnyeri tetszéseteket. Ezek szerint igen. Köszönöm és siettem. :) ♥
Vanessza: Szülők...:D Az enyémek is szoktak ilyeneket mondani. :) Köszönöm és itt is vagyok. :) ♥

...CSAK A TIÉD...

/Sophie szemszöge/

- Jó reggelt. - puszilt bele Zayn a hajamba, mire kinyitottam a szemeimet és elmosolyodtam. - Fél 7 van, készülődj suliba. - hajolt fölém, én meg morogtam egyet.
- Ezért képes voltál felkelteni? - vontam fel a szemöldököm, ő meg egy pimasz vigyorral ajándékozott meg.
- Mindjárt itt az érettségi, utána addig alszol, ameddig akarsz. - nézett mélyen szemeimbe, én meg bólintottam, ezzel igazat adtam neki.
- Na elmegyek letusolni. - finoman lelöktem magamról és felültem az ágyon. Mielőtt felkelhettem volna, átkarolta a hasam és visszahúzott maga mellé. - Kérlek engedj. - néztem rá, de ő megrázta a fejét.
- Egy csókért cserébe elengedlek. - mormolta a fülembe mély hangján, mire gerincemen kellemes borzongás futott végig. - De most neked kell csinálnod. Eddig mindig én kezdeményeztem, most te jössz! - nézett a szemembe, engem meg elkapott egy érzés. Az az ismerős érzés, amit akkor érzel, mikor először mész iskolába, mikor először ülsz fel a vidámparkban az óriáskerékre és ez ugyanaz az érzés, amit az első randi előtt érzel... Izgalom.
Bátortalanul néztem szemeibe, ő pedig kíváncsi tekintettel pásztázott. Közelebb húzódva hozzá, egyik kezem tarkójára vezettem és csökkentettem a köztünk lévő távolságon. Ahogy szánk összeért, mintha elpárolgott volna belőlem a félénkség és vadul téptük egymás ajkait. Nyelve heves táncra hívta enyémet, amibe én belementem. Hátradöntött az ágyon és beletúrt a hajamba. Kezeimmel bejártam felsőtestét és hátát. Belemosolygott csókunkba, majd szenvedélyes csókokkal hitette be arcom és haladt lefelé. A nyakamon hagyott még egy utolsó nedves puszit majd elvált tőle és a szemembe nézett. Szívverésem eszeveszett tempót diktált még mindig, légzésem továbbra is szapora volt és bensőmet elöntötte a melegség. Kínzó volt számomra itt abbahagyni az egészet.
- Csak egy csókról volt szó. - vigyorgott kajánul, az én arcom pedig égni kezdett. Valószínű, hogy elpirultam. - De ez így sokkal jobb volt. - kacsintott, én meg kezeimet a nyakára kulcsoltam. Nem tudtam egy szót se kinyögni, próbáltam magam normális állapotomba visszaállítani. Ami bevallom nagyon nehezen ment, főleg, hogy egy ilyen srác, mint Zayn könyökölt fölöttem. - De nem zuhanyozni akartál menni? - vigyorgott rám, mire megforgattam a szemeimet és gyengéden lelöktem magamról. Gyorsan kerestem valami ruhát és bevágtattam a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás és hajmosás után magamra kaptam a kiválasztott ruháimat és próbáltam kezdeni valamit a hajammal. Megszárítottam és az alját laza hullámokba sütöttem, amiket hagytam szabadon a hátamra omlani. A sminkemmel nem bajlódtam, csak a szokásos iskolai festéket kentem fel, az-az szempillaspirált, szemceruzát és egy kis szájfényt. Belenéztem a tükörbe és késznek nyílvánítottam magam. Ahogy kiléptem a fürdőből, Tessa őrült sebeséggel vágódott be és zárta magára az ajtót.
- Elaludt. - legyintett Loui, mikor látta az értetlen arckifejezésem.
- Negyed 8 van. - néztem az órára. - Van negyed órája elkészülni. - vigyorogtam majd visszamentem a szobámba. Halkan léptem be, amit Zayn nem vett észre, mert az íróasztalomon lévő képeket nézegette. Semmihez sem ért hozzá, kivéve a kiskori fényképemet. A képen mind a hárman rajta vagyunk és alig lehettem 5 éves, mikor a fotó készült. Régi emlék...
- Nagyon aranyos voltál. - tette vissza a helyére, én pedig közelebb léptem hozzá. - Bár most is az vagy. - karolta át a derekam és közelebb vont magához.
- Esti mesét nem kértem. - kacsintottam rá, ő meg ingatta a fejét, majd a szemembe nézett.
- Nem hazudok... neked nem! - komoly arccal mondta, én pedig hittem neki. Ezt legalábbis elhittem , amin nagyon meglepődtem, mert nekem soha semmit nem tudtak megmagyarázni. - Akit szeretek, azt megtisztelem annyival, hogy őszinte vagyok hozzá. - orrával megbökte az enyémet, mire elmosolyodtam.
- Hiszek neked. - suttogtam, mire arcára egy mosoly kúszott és megcsókolt. Egyik kezét a tarkómra vezette és cirógatni kezdte. Egy mély sóhajtással jeleztem, hogy jól esik, amit csinál. Adott még egy csókot majd a táskámat fölkapva kimentünk a szobámból. A lépcsőn leérve egy jókedvű társaság fogadott minket.
- Jó reggelt! - köszöntöttem a többieket.
- Nektek is! - vigyorgott Niall, miközben egy tál müzli elpusztításán volt. A többiek csak mosolyogtak és tovább beszélgettek.
- Mehetünk! - loholt le a lépcsőn barátnőm és a nyakamba ugrott. - Megpusztulok! - suttogta a fülembe.
- Miért? - toltam picit arrébb magamtól és még mindig suttogva beszélgettünk. Tudjuk, hogy társaságban ilyet nem illik csinálni, de most muszáj volt. Elvégre a legjobb barátnőmről van szó.
- Nem alhattam együtt Harryvel... - szenvedő arckifejezését látva, megsajnáltam. - Ezt még valahogy elviseltem. De nem is csókolhatom meg! - fakadt ki, én meg magamhoz öleltem.
- Nyugi, csak estig kell kibírnod, utána mindent lehet. Elvégre egy napról volt szó és mivel délután játszottunk, így délutánig kell csak ezt csinálnotok. - próbáltam egy kis lelket vinni belé. Nagyon rossz lehet nekik, hiszen egy napja vannak együtt és ilyen feladatot kaptak. Nem érhetnek egymáshoz csak nézhetik egymást. Egy ilyenbe bele is őrülhetnének...
- Az a szerencse, hogy ma suli van... - gondolkodott el, majd az órára nézet. - Ahonnan el fogunk késni, ha nem sietünk. - mutatott a falon heverő kattogó tárgyra, mire ránéztem. Negyed óra múlva kezdődik az első óránk. Még szerencse, hogy 5 percnyire lakoma a sulitól.
- Nekünk mennünk kell! Sziasztok! - gyors léptekkel indultunk meg kifelé, de mielőtt Tess után mehettem volna, valaki visszahúzott.
- Minden nélkül lelépnél? - vonta fel a szemöldökét Zayn.
- Most ne. Kérlek. - néztem rá könyörgőn, de láttam az arcán, hogy nem ért semmit. - Majd elmagyarázom. - nyomtam egy puszit arcára és azzal ott is hagytam. Tolerálni akartam barátnőmet azzal, hogy nem csókolom meg Zaynt, hiszen tudom, hogy ha ő ezt látná valószínű megőrülne, hogy ő viszont nem csókolhatja meg a barátját. Lehet, hogy most Zayn megharagudott, de majd elmagyarázom neki.
- Köszönöm. - nézett rám hálásan Tessa, én meg legyintettem. Ennyit megtudok tenni érte.
Futólépésben indultunk meg az iskolába és pont csengetésre beestünk a terembe. Hátrasiettünk a padunkhoz és helyet foglaltunk. Az első óránk matek, szóval az egész osztály unottan várja a tanárt vagy éppen beszélgetnek, levelezgetnek, telefonoznak és hasonlók, míg mi Tessával előpakoltunk és próbáltuk a sulira rendezni a gondolatainkat.
- Sophie, Tessa! - lépett elénk az osztály legnagyobb dívája egy mélyen dekoltált, sárga miniszoknyában. Samantha...Samantha Johns. Sosem szerettük ezt a lányt és ennek fő oka az volt, hogy ahol tudott, ott tett keresztbe az embernek, mégis ő a suli nagymenője csak mert anyuci meg apuci mindent megad neki.
- Samantha? - vontam fel a szemöldököm és ráemeltem tekintetem.
- Láttunk titeket a díjátadón. - kezdett bele az alázásba, mert általában egy ilyen nyálas kezdés után mindig az jön. - Förtelmesen néztetek ki. - folytatta, mi meg összenéztünk. Ha annyira szörnyűek lettünk volna, akkor nem rólunk csámcsognának az újságok, immár második napja.
- Csakugyan? És abba belegondoltál, hogy minket olyan förtelmesen is elfogadott a világ? Hogy van, aki annyira rondán is szeret minket? Hogy minket többre tartanak, mint téged? - mordult fel Tessa, mire Samantha egy lenéző pillantással vizslatta.
- Többre tartanak? Szeretnek? Elfogadnak? Ne röhögtess már... Csak azért ilyenek veletek, mert két híres sztárnak a barátnői vagytok. De amúgy egy kis senkik vagytok a nagyvilágban, akik két pénzes pasira ráakaszkodtok. - gesztikulált a mondatai mellé, én meg kezdtem ideges lenni. Eddig minden szó nélkül eltűrtem ha beszólt, bántott minket, de most a mai valamiért más... Érzem, hogyha folytatja nem lesz jó vége.
- Egészségedre. - mosolygott Tessa, mire Samantha felvonta a szemöldökét.
- Azt hiszitek, hogy most majd beveszünk titeket a csapatba? Felejtsétek el... ugyanolyanok vagytok, mint a szüleitek. Senkik... - és nálam itt volt vége mindennek.
- Idefigyelj Samantha! - álltam fel a helyemről és az az egy szerencséje volt neki, hogy én ültem belül. - Azt még eltűröm, hogy engem gyalázz meg mások előtt, de azt, hogy a szüleimre mondj bármit is vagy éppen lenézd őket nem engedem! Fogalmad sincs róla, hogy amit te elherdálsz pénz, azt milyen kemény munkával lehet megkeresni. Azzal menőzöl, hogy mennyi jó cuccod van, hogy milyen gazdag vagy és hogy bármit megtehetsz, úgy is a szüleid fizetik ki... De a valóság az, hogy az a pénz a szüleidé és nem a tiéd, de erre te majd csak akkor fogsz rájönni, mikor a saját lábadon kell megállnod a helyed az életben és akkor majd nem lesz Gucchi táska, Bugatti cipő és a többi. - csak úgy dőlt belőlem a szó és ez valószínű az elmúlt öt év. Eddig soha nem mondtam ki hogy mit gondolok, hát most itt az alkalom. - Ébredj fel a tökéletes kis rózsaszín világodból és vedd észre, hogy nem te vagy a minden. Az, hogy a díjátadón nem csili-vili flitteres ruha volt rajtunk, nem jelenti azt, hogy nem nézhettünk ki jól. Rajtad kívül mindenkinek tetszettünk és most nem túlzok. Az újságok két napja ezen kattognak és nem leszólnak minket, sőt, még dicséreteket is kapunk. És mi az, hogy a pénzükért vagyunk a srácokkal? Mi nem olyanok vagyunk, mint te... - mutattam rá, ő meg plázacicás mozdulattal a szája elé kapta a kezét. - Minket a pénz nem érdekel ilyen téren. Nem azért vagyunk velük, merthogy annyit keresnek vagy mert híresek. Nem... mi azért vagyunk velük, mert szeretjük őket, de ezt neked hiába is magyaráznám, a borsóméretű agyaddal sosem fognád fel. Szóval gondolkodj el magadon és ne ártsd bele magad a magánéletünkbe. Fikarcnyi közös sincs hozzá. - kacsintottam neki, majd visszahuppantam a székemre. Az egész osztály tapsolni és fütyülni kezdett, Tessa a nyakamba ugrott, a mi kis dívánk pedig hisztisen a helyére ment és csak puforgott.
- Ezt várta már az osztály öt éve. - mosolygott barátnőm, én meg csak legyintettem. Nem hiszem hogy az osztály az én kitörésemre várt volna.
- Sophie! - kiabált át a termen Tom. Az egyetlen olyan srác az osztályban, akivel első év óta jól megvoltunk. Felmutatta a hüvelykujját, mire kacsintottam neki. Nem tartott sokáig ez az állapot, mert a tanár bejött és kezdtük is az órát. Éreztem magamon, hogy meglehetősen nyugodt vagyok. Legalább is az elmúlt években ilyen nyugodtan még nem ültem egy órán sem.

- Szia. - köszöntem Zaynnek mikor bepattantam a kocsijába, ami a suli előtt várt.
- Szia. - közömbösen odavágta ezt az egy szót, majd már indította is az autót és elindultunk. Tudtam, hogy haragszik a reggeli miatt, de azt nem gondoltam volna, hogy annyira, hogy még csak egy puszit se kapjak tőle.
Hozzánk érve, kikapcsoltam a biztonsági övem és minden köszönés nélkül kiugrottam a kocsiból majd az ajtaját becsukva indultam el a házba. Épp megtaláltam a lakáskulcsom és tettem volna bele a zárba, mikor Zayn a karomnál fogva magához húzott.
- Mi volt ez az egész reggel? - vont kérdőre, én meg sóhajtottam egyet.
- Tessának és Harrynek azt a feladatot adtátok tegnap, hogy egy napig nem csókolhatják meg egymást, nem is alhatnak együtt, semmi. Mind a ketten szenvedtek és nem akartam még megnehezíteni a dolgukat azzal, hogy látnak minket csókolózni. Csak ennyi... - néztem mogyoróbarna szemeibe, ő meg felvonta a szemöldökét.
- Most komolyan? Ennyi? - hitetlenkedett, én meg bólogattam. - De neked ők miért fontosabbak, mint a kapcsolatunk? - szemeivel arcomat fürkészte, én meg elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Fontosabbak? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Nem fontosabbak, csak tudom mi az, hogy tolerálni valakit vagy ez esetben valakiket. Neked sem esne jól, ha fordított helyzetben lennénk, nem? - próbáltam továbbra is elmagyarázni neki ezt az egészet, de nem igazán akarta megérteni.
- De Sophie ha te mással többet foglalkozol... vagy bocsánat, tolerálod őket, mint azt, ami köztünk van, akkor ennek az egésznek mi értelme van? Akkor lehetne köztünk barátság extrákkal, nem? - kezdett el kikelni magából és én semmit nem értettem. Most azért vitatkozunk, mert reggel nem csókoltam meg!?
- Ha te úgy szeretnéd. - válaszoltam megsemmisülve. Azért ekkora ügyet nem kéne csinálni. Erre szokták azt mondani, hogy bolhából elefántot.
- Én azt szeretném, hogy csak az enyém legyél! - tolt neki az ajtónak, én meg felnéztem szemeibe.
- De hiszen csak a tiéd vagyok! - jelentettem ki, mire egy pimasz vigyort ejtett meg és megcsókolt. Nem volt erőszakos, inkább olyan, mintha megbánta volna az előbbi kis összeszólalásunkat.
- Sophie. - fogta két keze közé arcom. - Sajnálom az előbbit, de fontos vagy nekem és nem értettem, hogy miért csináltad azt amit... - döntötte homlokát az enyémnek, így ennek köszönhetően orrunk is összeért.
- Akkor ha legközelebb ilyen lesz és megkérdezed, kérlek higgy nekem. - egy halvány mosolyt engedtem meg felé, ő meg egy aprót biccentett, jelezve, hogy vette.
Kinyitottam az ajtót és bevánszorogtunk rajta, majd a cipőnket lerúgva ledőltünk a nappaliba a kanapéra. Apu nincs itthon és majd csak jövőhéten hétfőn jön haza... Addig mit csinálok? Azon kívül, hogy tanulok...
- Nem akarsz ebbe az egy hétbe nálam aludni? - csillantak fel Zayn szemei, mikor koppant neki, hogy csak ketten vagyunk a házba és ez így is lesz egy hétig.
- Lehet róla szó, de akkor reggel fel foglak ébreszteni, mikor felkelek és te szeretsz sokáig aludni... - elég gyenge próbálkozás, beismerem. De nem volt jobb ötletem, amiért nemet kellett volna mondanom.
- Szerintem ennyi áldozatot hozhatok érted. - mosolygott, én meg vonakodva bólintottam egyet. Kíváncsi leszek, hogy mi sül ki ebből... - Akkor viszont pakolj össze, vagy szeretnél mindennap előtte idejönni és összeszedni a másnapra való holmid? - zökkentett ki gondolataimból, én meg megráztam a fejem. Rám fog férni egy új környezet. Anyu halála óta nem igazán voltam másnál, maximum Tessáéknál, de ők is fél utcányira laknak innen. És ha azt nézem, hogy eddig egyedül Zaynnek sikerült elterelnie a gondolataimat Anyuról, akkor örömmel vele megyek.
- Felmegyek összepakolok. - mosolyogtam rá, majd felpattantam a kanapéról és felszaladtam az emeletre. Fenn előszedtem a sporttáskámat, mert úgy gondoltam, hogy az elég lesz egy hétre, nem kell a bőrönd. Pakoltam bele egy hétre elég felsőt, nadrágot, cipőt és fehérneműket majd bementem a fürdőbe, hogy onnan is kihozzam a szükséges cuccaimat. Miután mindent elpakoltam, amiről úgy gondoltam, hogy kellhet, behúztam a táska cipzárát és leültem az ágyamra. A kezembe vettem anyu fényképét és elmosolyodtam. Ha jobban megnézem a képet, rá kell jönnöm, hogy egy picit hasonlítok rá. Ugyanolyan a hajunk és a szemünk is. Rettentően hiányzik, de tudom, hogy fentről figyel és segít, ahol csak tud. Mert ő ilyen ember. Mert ő csupa szív ember. Mert ő az anyukám!
- Szeretlek. - pusziltam meg a képet, majd visszatettem a helyére és felkaptam a sporttáskám. Körülnéztem még egyszer, hogy nem-e hagyok itt valamit, majd az ajtót becsukva, elindultam lefele. Hangokat hallottam a földszintről és fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet a hívatlan vendégünk. Gondtalanul lebattyogtam a lépcsőn, majd a lépcső legalsó fokára letettem a táskám és elindultam a nappali felé.
- Zayn ké... - kezdtem bele, mikor beléptem a helyiségbe, de rögtön belém is fagyott a szó. A látvány ami fogadott, teljesen lesokkolt. Csak álltam ott, mint egy idióta és fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne csinálnom. Csak álltam és éreztem, ahogy a könnycseppek elárasztják arcomat...

 Remélem tetszett a rész és hogy várjátok a következőt. Nincs komihatár, se semmi, érkezem amikor tudok. Lehetőleg minél előbb!!!! :)) ♥
Zsó. xx. :)

9. fejezet. :)

Manóóók! :D Megérkeztem a következő résszel! :) Még mindig csak 6 rendszeres olvasóm van... Ennyire nem éri meg feliratkozni? Vagy mi a baj a bloggal?? Kérlek írjátok meg komiba.. :) Az új részhez is szintén 4 komit+1 feliratkozót kérnék!!! :) ♥ Hideg-meleg komment is jöhet, csak tanulok belőle. :D de jelezzétek valamilyen formában, hogy olvassátok a sztorim... :)


swagmaster*: Köszönöm! :) ♥ És siettem, hogy ne kelljen olyan sokat várni.. :)
Vanessza: Köszönöm és reméltem hogy a feladatok jók lesznek, bár itt még nincs vége... ;) ♥
egy lány: Köszönöm!!! :) ♥ Siettem és az sosem baj, ha kíváncsi vagy. :D
Névtelen: Köszönöm szépen a kedves szavakat, de biztos van olyan, ami nem az igazi a sztoriban. :) de hát aztán kinek mi, én csak örülök, hogy tetszik nektek! :) ♥

MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ...

Ahogy Zayn lágy csókokkal hintette be testem minden egyes porcikáját, szívem hevesebben vert, légzésem felgyorsult és ha nem lettünk volna az ágyon, tuti, hogy összeesek. 

- Zayn.. - nyögtem ki nehezen a nevét, mire rám emelte tekintetét. Szemei csillogtak és látszódott bennük a vágy. - Öltöznöd kell. - nyomtam egy puszit arcára és próbáltam letuszkolni magamról, de ő erősebbnek bizonyult. 

- Én parancsolok most neked, szóval maradunk és nem érdekelnek a többiek se. - kacsintott majd felkelt az ágyról és kulcsra zárta az ajtóm. Megráztam a fejem és próbáltam kikeveredni az ágyamból, de Zayn átkarolta a derekam és magához húzott. Hátam mellkasához ért és éreztem szívverését, lélegzetvételét és mindent. 

- Kérdezhetek valamit? - suttogva kérdeztem, mire ő fejét a nyakamhoz hajtotta és egy apró puszi kíséretében bólintott. - Miért pont én? - tettem fel a még megválaszolatlan kérdésemet, mire Zayn gyengéden maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. 

- Mert te más vagy, mint a többi. - kezeimet a sajátjai közé vette és ajkaihoz emelte. - Mikor véletlenül belelöktelek a bokorba és utána kihúztalak, már akkor tudtam, hogy te egyszer úgy is az enyém leszel. - apró csókot lehet jobb hüvelykujjamra. - Más voltál, mint Tessa. Nem mertél a szemembe nézni és féltél. Bevallom, tetszett, hogy ilyen szende vagy. - áttért mutató ujjamra. Végig a szemembe nézett, én viszont már alig bírtam tartani a szemkontaktust. Tekintetem lehajtottam és éreztem, ahogy a pír elönti arcomat. Zayn halkan felkuncogott. - Olyan ártatlan vagy és tiszta. Számomra ez új és nagyon tetszik. - időközben áttért másik kezemre és ott is minden egyes ujjamnál mondott valami szépet majd egy puszit kaptam ujjbegyeimre. - Már ott tudtam, hogy beléd szerettem, mikor a bokros eset után hazahoztunk és beszáguldoztál a házba, minden köszönés nélkül. - mosolyodott el pimaszul, én meg visszagondoltam arra az estére, ami 4 napja volt. Önkéntelenül is elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem minden egyes percre. 

- 4 nap alatt elérted nálam azt, hogy szeresselek. Hihetetlen. - halkultam el a végére és mosolyogva néztem összekulcsolt kezeinkre. Zayn adott egy puszit az arcomra, mire ráemeltem tekintetem és mosolyogva próbáltam olvasni arcáról, de nem hagyta, mert ajkaimra tapadt. Lágyan csókolt és hátradöntött az ágyon. Kezeimmel hajába túrtam, ami tetszett neki és ezt egy halk morgással fejezte ki. Csókunk egyre hevesebb lett és a végén Zaynről lekerült a póló. Kezemmel bejártam izmos felsőtestét és játszadoztam kockáin. 

- Tubicáim! - kopogtatott Loui az ajtón, mire Zaynből egy mérges sóhaj tört fel. - Ezt majd este, addig meg öltözz fel Zayn és had lássuk, hogy végrehajtod a feladatod. - kiabálta befelé, én meg nevetve befogtam Zayn száját.
- Mindjárt ráadom a ruhákat, csak nagyon ellenkezik. De max 3 perc és lenn leszünk. - néztem végig barátom szemébe, aki meg tudott volna ölni.
- Siessetek! - azzal már Loui el is ment az ajtó elől, én meg Zayn elé tartottam a ruhákat. Tagadóan megrázta a fejét, én meg dorgálón néztem rá.
- Ugye tudod, hogy te mit kaptál feladatodnak egy 10 perce... - használta ki a feladatomat, én meg megráztam a fejem.
- Ne élj vissza vele! - emeltem fel a mutatóujjam, majd a ruhákra mutattam. Zayn megadóan sóhajtott, én pedig egy győztes mosollyal keltem fel ágyamról és indultam a kijárat felé. Mikor visszanéztem, akkor szenvedett a szoknyával, ami elég vicces látvány volt. Széles vigyorral az arcomon siettem vissza a többiekhez, akik már tűkön ülve várták a mi Zaynünk.
- Fél perc.. a szoknyával bajlódik és még a magassarkú hátra van. - ültem le a helyemre, a többiek meg nevetve várakoztak. Amikor hallottuk, hogy az emeleten kopog valami, érdeklődve fordultunk a lépcső felé.
- Sophie! - kiabálta Zayn, mire felálltam és a lépcső aljához sétáltam. - Hogy megyek le innen? - kérdezte, mire mindenki felnevetett. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és mikor megláttam, hogy néz ki, röhögő görcsöt kaptam. - Ezt még visszakapod. - nyomott egy puszit az arcomra, majd kézen fogva lementünk. A többiek kifeküdtek, mikor megpillantották a rossz fiút szoknyában, toppban és magassarkúban. Mondjuk a zoknit levehette volna...
- Akkor drága Zayn, menj ki az utcára és fogj magadnak egy fiút, akinek szerelmet vallasz. - kacsintott neki Niall, mire Zayn lazán bemutatott és bosszúsan topogott az ajtó felé. Széles vigyorral siettünk utána, mert látni akartuk az egész akciót.
- Szia cica. - állított meg az utcán egy fiút és nyálas hangon köszöntötte. - Csak szerettem volna elmondani, hogy beléd zúgtam. Hiszen annyira gyönyörű vagy, mint egy csokor kóró. Remélem nem bánod, hogy más vagyok és még lehet ebből valami. - rebegtette meg a szempilláit és próbálta csábítgatni szegény srácot, mi meg a hasunkat fogva nevettünk rajta.
- Végre valaki, aki olyan, mint én... más! - szólalt meg a srác vékony hangján és ölelésre nyitotta a karjait, Zayn meg megrökönyödve nézett rá. - Na Baby, hova megyünk este? - folytatta tovább, mire mi összenéztünk és még hangosabb nevetésben törtünk ki.
- Te oda, ahova akarsz, én meg vissza a házba a barátnőmhöz. - koppintotta le a srácot és futott felénk a magassarkúban, aminek hatására a cipő sarka letörött, Zayn meg elesett. Nekem itt már annyi volt. Niall vállának támaszkodva nevettem és hallottam, ahogy Zayn káromkodik egy sort, majd felpattant és besietett a házba. Benn mindenki dőlt a nevetéstől, míg a művész úr elment átöltözni.
- Csak Zaynnek lehetett akkora szerencséje, hogy egy buzit fogott ki. - nevetett tovább Loui, mi meg elgondolkodtunk ezen a mondaton. Pár másodperc múlva mindenki heves bólogatásba kezdett és csak nevettünk.
- Niall rettegj. - tért vissza közénk Zayn és bosszús tekintettel nézett a szöszire. Ő csak legyintett. Ezért az egészért, én is megcsinálnék bármit. Vicces volt és feldobta a napunkat. Ahogy gondolkodtam, csak azt vettem észre, hogy Danielle arcára kiült a félelem, ugyanis Zayn őt pörgette ki.
- Felelek. - már mondta is, meg sem várta a kérdést. Mondjuk lehet, hogy én is így reagáltam volna rá.
- Hogyan vallanál szerelmet Liamnek, ha nem lennétek még együtt és neked kéne megtenned az első lépést? - lágyult meg Zayn hangja és azt hiszem rájött, hogy nem Danin kéne leverni Niall hülyeségét.
- Szóban. - kacsintott, mire mindenki nevetni kezdett. Végül is a kérdésre válaszolt. Okos, azt már megfigyeltem, de hogy így kibújjon egy kérdés alól...
- Rosszul tettem fel a kérdést... többet ekkorát nem hibázhatok. - nevetett Zayn is, mire Dani csak megvonta a vállát, adott egy csókot Liamnek és pörgetett.
- Na drágám felelsz vagy mersz? - fordult Eleanor felé, mire ő nagyra nyílt szemekkel meredt az üvegre. Sóhajtott egyet és körbenézett.
- Felelek. - jelentette ki, én meg bátorítóan pillantottam rá.

/Tessa szemszöge/

Nem is tudom elmesélni igazából, hogy mi történt ezalatt a két nap alatt. A díjátadó, Harry, Sophie és Zayn és még sorolhatnám. Olyan gyorsan forogtak az események, hogy alig tudtam követni. A díjátadó után szétszéledtünk. Loui és Eleanor mentek Louiékhoz, Danielle és Liam Daniékhoz, Niall sajnos egyedül ment vissza a közös házba, míg Harry és én Haroldnál kötöttünk ki és Sophie pedig Zaynhez ment. Az esténk egy szóval jellemezve tökéletes volt. Csak mi ketten voltunk, aminek külön örültem. Valami erős szál fűz Harryhez, annak ellenére is, hogy alig ismerem 4 napja... Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyire megtudja szerettetni magát velem. Tegnap a filmnézés óta teljesen boldog vagyok. De szó szerint. Harry igaz, hogy kicsit izgulva, félve és dadogva, de megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, amire én igent mondtam. Nem kellett átgondolnom semmit, sem haboznom, sem semmit... a reakcióm a kérdésére gyors volt és lényegre törő. Egyszerűen szeretem és hihetetlen, hogy ezt mondom ilyen kevés idő után, de már olyan lett számomra, mint a levegő. Valamit nagyon tud, ha ilyen mély érzéseket vált ki belőlem.
- Na akkor El drágám meséld el nekünk a múltkori boltos esetet, amikor még a biztonsági őr is nevetett rajtad. - kacsintott Dani Eleanorra. Mindenki összenézett, Eleanor meg gyilkos pillantással jutalmazta.
- Azt lesheted. Még szerencse, hogy rétegesen vagyok öltözve. - azzal a mozdulattal levette a fejéről a napszemüveget. Cseles... - De én jövök. - fogta meg az üveget és egy "meneküljetek" pillantást vetett mindenkire.
- Ajajj. - nézetem furán, mert az üveg pont nálam állt meg. - Merek. - mosolyogtam bátran. Nem gondoltam semmi rossz szándékot Eleanortól, hiszen ő nem olyan.
- Akkor te ma kinn alszol Louissal és neked is csak két takaród lesz, valamint a ruhád egy férfi boxer, egy melltartó és ha reggel felkeltek közölnöd kell Louissal, hogy jó volt az este cica. - kacsintott rám a lány, én meg nagyra nyílt szemekkel meredtem rá. Miután felfogtam, hogy mit mondott El, végignéztem magamon, de semmit nem tudtam levenni, mert csak egy nadrág és egy póló volt rajtam. Én hülye ilyenkor saruban és kardigán nélkül vagyok...
- Ez bosszút követel. - morgolódtam egyet, majd megpörgettem az üveget, de Zayn megállította, mire mind kérdőn körbenéztünk.
- Szerintem hagyjuk abba. - adta meg az egyszerű magyarázatot. - Sophienak és Tessának is tanulni kell holnapra, hiszen egy hét múlva érettségiznek. - juttatta eszembe a vizsgákat... remek!
- Jó hogy mondtad... - sóhajtott egyet Sophie is, majd fájdalmasan összenéztünk. Még egyáltalán nem vagyunk túl semmin, főleg nem a nehezén.
- Jövőhéten hétfőn érettségi? - kérdezte Eleanor együtt érzőn, mire mi egyszerre bólintottunk.
- Menni fog. Igaz Tess? - nézett rám Sophie mosolyogva, mire én bólintottam. Egész évben agyon tanultuk magunkat, ismételtük az előző éveket, váratlanul tettünk fel egymásnak kérdéseket, amire ha nem tudtuk a választ, átolvastuk újra azt a leckét és így tovább. Még van egy hetünk a suliból, de az már csak a szerenád és a ballagás hete lesz, kivéve a holnapot. Hétfőn még van egy utolsó vizsgánk és végeztünk.
- Na, de akkor mi megyünk is. Tanuljatok csak, mert ha nem lesz jó az érettségi, minimum egy fejmosás jár majd érte. - kezdett el Liam apáskodni. Sophieval összenéztünk és felvontuk a szemöldökünket.
- Miért ne sikerülne? - néztem kérdőn rá, mire ő megvonta a vállát. - Egész évben erre tanultunk, csak meg lesz... - bizonygattam inkább magamnak, mint sem neki. De én bízom benne, hogy meglesz!
- De ha most elmennek, akkor neked meg Louinak nem kell teljesítenek a feladatokat... - vigyorgott gonoszul Sophie és tudtam, hogy valamit kitalált.
- Akkor megcsinálják máskor. - tiltakoztam gyorsan, mielőtt ismertetné a többiekkel a tervét, de tudtam, hogy ez nem fogja visszatartani.
- De nem ám... - ellenkezett barátnőm. - Apu úgy is elutazik holnap egy hétre. Szóval akkor ma itt is alhattok akár. Reggel már nem lesz itthon. - közölte velünk a tényeket, én meg afféle "megbánod te ezt még" fejjel néztem rá.
- Nem tudod mit vállalsz be. - nézett rá Danielle mosolyogva, mire Sophie csak megvonta a vállát.
- Akkor ma itt maradunk! - ugrott fel Louis és mint valami hülye, pattogott össze vissza. - Én a kanapén alszom! - jelentette ki nagy lelkesedéssel, mire mindenkitől egy fura nézést kapott.
- Szívem te ma kinn alszol Tessával együtt. - vigyorgott gonoszul Eleanor. Kezdek megijedni ettől a lánytól, pedig nem arról vagyok híres, hogy bárkitől is féljek.
- Jól van Asszony! - tette a sértődést a mi vicc mesterünk. - Nem kapsz több répát! - durcizott tovább, mi meg egész egyszerűen kinevettük. Az egész délutánunk ilyen jó hangulatban telt, még annak ellenére is, hogy közben Sophieval tanultunk. A srácok túráztattak minket különböző kérdésekkel, amik még segítettek is, mert így több mindent sikerült megjegyeznünk.

- Tessa, Louis! - hallottam, hogy valaki lentről kiabál, mire gyors léptekkel leindultam a lépcsőn.
- Igen? - kérdeztük egyszerre Louival, mikor leértünk.
- Ti az udvaron alszotok! - figyelmeztetett minket Danielle is, én meg egy "már te is?" nézéssel ajándékoztam meg. - Miért nincs még rajtatok a maskarátok? - vont kérdőre minket, mire Loui fáradtan felsóhajtott és lekapta magáról a kardigánját valamint a melegítőnadrágját. Mikor ránéztem, kitört belőlem a nevetés. A rózsaszín miniszoknya és zöld bikini felső igazán jól állt neki.
- Szexi. - kacsintottam neki, mire pukedlizett egyet.
- Te jössz. - vigyorgott, mire én is levettem magamról a felesleges ruhadarabokat és a végén egy melltartóban és boxerben álltam előttük. - Menő. - karolt belém Loui, majd felkaptuk a pokrócainkat és kibaktattunk az udvarra.
- Lesz egy éjszakánk az biztos... - sóhajtottam egyet, majd lehuppantam a földre. Mikor rájöttem, hogy mit mondtam, kikerekedett szemekkel néztem rá, ő meg vigyorgott. - Csitt! - néztem rá szigorúan, mire megrázta a fejét és leült mellém.
- Meg akarjuk bosszulni ezt ugye? - kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.
- De neked én mondtam a feladatot... - sunyi mosollyal jutalmazott.
- Az mindegy. Te is szenvedsz, szóval ez már neked eleve büntetés. Eleanorra gondoltam. - ahogy kimondta a nevét, szemei csillogtak és egy halvány mosoly kúszott arcára. Nagyon szereti azt a lányt és össze is illenek.
- És milyen büntetést gondoltál neki? - vigyorogtam gonoszul, ő meg ránézett az udvaron álló nagy medencére. - Áááá.. már értem. - ugrottam fel a takaróról Louival egyetemben és megindultunk a házba. Eleanor a konyhában ült és Sophieval beszélgetett. Mikor beléptünk felénk fordultak és elnevették magukat. Louival összenéztünk majd bólintottunk. Megindultunk Eleanor felé, aki rosszat sejtve felpattant a helyéről és menekülni akart, de nem jött össze, mert Louis elkapta.
- Louis William Tomlinson! Azonnal engedj el! - dorgálóan nézett rá, de ez a mi répamániásunkat nem hatotta meg. Odamentem hozzájuk, megfogtam El lábait, míg Louis a kezeinél fogva tartotta és úgy indultunk meg kifelé.
- Akkor egy... - kezdtem el számolni, Eleanor megrémülve nézett a jéghideg vízzel teli medencére.
- Kettő. - vigyorgott Loui is, majd összenéztünk.
- Három.! - kiabáltuk a végét és Eleanort nagy lendülettel a vízbe dobtuk.
- Szép munka. - pacsiztunk össze majd visszamentünk a pokrócainkhoz és letelepedtünk. A káröröm a legszebb öröm, szokták mondani. Igaz is... Látni ahogy Eleanor vacog és nehezen kikászálódik a vízből, igazi kárpótlás.
- Ezt még visszakapjátok. - kacsintott, majd besietett a házba.
- Szerintem holnap is ráérünk félni. - feküdtem el a takarón, a másikat pedig magamra terítettem.
- Egyet értek. - vigyorgott Loui, majd ő is elhelyezkedett, betakarózott és szerintem pár perc múlva már aludt is... Azért azt nem gondoltam volna, hogy én ma éjjel kinn éjszakázom a szabad ég alatt két pokróccal, borzalmas szerelésben és Louissal. Minden rosszban van valami jó. Hát ebben talán az előbbi kis bosszúnk.
- Idióták. - mondtam az ég felé nézve, majd lehunytam a szemem és hagytam, hogy az álommanók magukkal vigyenek az országukba.



4 komi +1 feliratkozó után itt vagyok.... :) De csak is az után... ha nem tetszik, amit írok, akkor írjátok le komiba, hogy min változtassak és megteszem. De írjátok meg!!!!! ♥ és Iratkozzatok Fel! ♥
Zsó. xx :)

8. fejezet. :)

Sziasztok! Itt a rész és szülinapom alkalmából akartam ma kirakni. Ez egy ajándék tőlem nektek! :) ♥ Az előző részhez kaptam 5 komit és most már 6 feliratkozóm is van. Köszönöm nektek!! :))) ♥♥A következő részt 4 komi +1 feliratkozó után hozom!!!! :) ♥ Addig is pedig jó olvasását ehhez és kérnélek titeket, hogy fejtsétek ki a véleményeteket. Lehet az jó vagy rossz, csak építkezni tudok majd belőle!!!!



swagmaster*: Valahogy fel kell csigázni az olvasókat. :D Igyekeztem, ahogy csak tudtam. ♥
Vanessza: Köszönöm szépen, én is téged! :) ♥
egy lány:) : Hát most majd kiderül tévedtél-e. :D És hát titkokat még mindig nem árulhatok el..:P Siettem! :) ♥
Niksiie: Köszönöm, hogy itt is velem vagy és hogy a másikat is nézed. :) ♥ És meg is hoztam az új részt.
Névtelen: Julcsi siettem, de ahogy mondtam, szülinapomon hozok részt. :) és így is lett. :D remélem tetszik. :) ♥

ITT AZ IDŐ, HOGY ÚJRA BOLDOG LEGYEK!

Az ajtóban Liam aggódó arcával találtam szembe magam. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, majd pár perccel később leesett, hogy talán be kéne hívni. 

- Gyere be. - tártam ki jobban az ajtót, hogy be tudjon jönni, majd a nappaliba mentünk. 

- Sophie. - nézett rám aggódva. - Nem kertelek. Valójában miattad és Zayn miatt vagyok itt. - kezdett bele, én meg sóhajtottam egyet. Eleanor egy kicsit pletykás, de ettől függetlenül szeretem. - Tudom, hogy milyen Zayn ha nőkről van szó. DE hidd el, hogy nem az a rendes énje. - halványan elmosolyodtam erre a mondatára. - Hidd el, hogy nem bántana sohase. - bizonygatta. Próbáltam hinni neki, de bármennyire is szeretem Zaynt, a csuklómon van a bizonyíték, hogy de... bántana... 

- Liam, nézd. Én ezeket tudom. - ahogy kimondtam, láthatóan megkönnyebbült. - De ezt... - vettem le a csuklómról a vizes rongyot és megmutattam neki a lila, megzúzódott felületet. - Nem csinálhatta véletlenül. - simított végig a sebes, feldagadt bőrön és szemében megbánás tükröződött, pedig Zayn csinálta. 

- Sajnálom. - kötözte vissza, én meg megráztam a fejem. Elmosolyodtam majd megöleltem Liamet, miután végzett. Csak azért képes volt idejönni, hogy kibékítsen minket. Hihetetlen nagy szíve van! 

- Köszönöm, de nem kell. - ültem vissza vele szembe, majd kelhettem is fel, mert csengettek. Odamentem, erőltettem magamra egy halvány mosolyt majd kinyitottam. 

- Szia. - köszöntöttem halkan, mikor megláttam az ajtó előtt ácsorgó személyt. - Gyere be. - invitáltam beljebb, majd szintén a nappaliban kötöttünk ki. Amikor Liam meglátott minket, már ugrott is fel. 

- Akkor én megyek is. - jött oda és megölelt bátorításképp és közben egy 'hajrá'-t súgott a fülembe. Zaynnel lepacsiztak majd már el is tűnt. Ahogy Liam becsukta az ajtót, Zayn magához ölelt. Fejem vállába fúrtam és mélyet szippantottam illatából. Ebben az ölelésben benne volt minden. Éreztem rajta, hogy bánja amit tett. Éreztem, hogy ha tudná visszacsinálná. Benne volt az elmúlt két nap, de a legfontosabb talán a gyengédség. Egy kicsit eltolt magától és megfogta mind két kezem, majd a csuklómon lévő csuklószorítóra tévedt tekintete. Óvatosan lehúzta, majd a vizes ruhát is letekerte és mikor meglátta mit művelt velem szemében rémület tükröződött. Elakartam húzni karomat, de nem engedte. Óvatosan ajkaihoz emelte őket majd gyenge csókot lehelt ujjai nyomára. Belebizsergett egész testem apró mozdulataiba és térdeim megremegtek. 

- Sophie. - nézett rám és csak akkor láttam meg szeme sarkában a könnyeket. - Nagyon sajnálom. Nem tudom miért változtam meg olyan hirtelen. Nem akartam! - Engedte el a kezeimet majd sajátjait a derekamra kulcsolta. - Tudom, hogy nem szereted ha erőszakos vagyok és ha uralkodni akarok feletted, erre már rájöttem. Tényleg sajnálom a reggeli incidenst. - hajtotta le a fejét, én meg  halványan elmosolyodtam majd nyomtam egy puszit arcára. Meglepődött reakciómon és óvatosan nézett szemembe.
- Zayn. - sóhajtottam egyet, így is időt nyerve, hogy összegezzem a gondolataimat. - Nem haragszom rád, de nem is rajongok ezért az oldaladért. Utálom ha valamit rám erőszakolnak, ha akaratom ellenére kell csinálnom valamit vagy ha éppen nem törődnek velem annyira, hogy észrevegyék, hogy akkor abban a percben nem játszom... - ahogy ezeket részleteztem, láttam rajta, hogy érti mire célzok. - Nem utállak, sőt szeretlek, de így nem tudok megmaradni melletted. Honnan tudjam mikor fogsz újra erőszakos lenni? Nem szeretnék félelemben élni... - ültem le a kanapéra, jelezve, hogy nagyjából mindent elmondtam. De tudtam, hogy most kell vallanom, mert ha nem, máskor nem fogom tudni megtenni. Még van elég erőm hozzá. - Hihetetlen, hogy fájdalmat okoztál nekem, de az még inkább, hogy én még ezek után is szeretlek. - ahogy kimondtam Zayn felkapta a fejét és odajött hozzám majd megállt előttem. Felemeltem a buksim, mire felhúzott magához és ajkaimra tapadt. Megbocsátottam neki és ezt érezte rajtam, mert olyan közel vont testéhez, amennyire az lehetséges volt. Belevesztem csókunkba, aminek hatására gyomromban ezer és ezer lepke röpködött öngyilkossági kísérletet végighajtva, térdeim megrogytak és szívem hevesen kalapált.
- Sophie ha megígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet vagy ehhez hasonlót és eltüntetem a durva oldalam, lennél a barátnőm? - nézett mélyen a szemembe, mire megráztam a fejem. Szemei elkerekedtek, én meg gyorsan tátottam a szám a magyarázatra.
- Ha feltételek kellenek, már régen rossz. - kezdtem bele, majd arcát figyeltem. Némán bólintott, mire arcát kezeim közé fogtam és kényszerítettem, hogy most ő nézzen az én szemembe. - Leszek a barátnőd feltételek nélkül, rendben? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon, mire hihetetlenül felnevetett és tarkómnál fogva magához vont még egy hosszú, forró csókra. Talán megbánom, hogy ilyen hamar megadtam neki magam. Kitudja.... de egyet biztosra tudok. SZERETEM!
- Köszönöm! - nézett mosolyogva a szemembe, mire villantottam egy 100 wattos mosolyt. Ahogy megöleltem, apu belépett az ajtón.
- Sziasztok! - csatlakozott az ölelésünkhöz, így már hárman álltunk a nappali közepén. - Na, de Zayn menj a lányom közeléből. - engedett el minket és szigorú arccal meredt Zaynre. Szemeim kitágultak és afféle "ne már" fejjel fordultam apu felé. Zayn sem értett semmit, hiszen apuval tegnap nagyon jól kijöttek. - Csak vicceltem. - nevette el magát apa, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.
- Apu. - öleltem meg újra majd miután elengedtem, felmentem az emeltre, egyedül hagyva Zaynnel.  Fenn ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni széles mosollyal az arcomon. Sok volt nekem ez a mai nap... Ma volt minden. Vallomás, veszekedés és kibékülés... szerintem egy nap ennyi különfélét nem érezhet egy ember. - Ez már nem egészséges. - beszéltem magamban, majd a csörgő telefonom után nyúltam, de egy sikeres mozdulattal leestem az ágyról. Ilyen az én formám. Az ágyamon eszméletlen hangerővel üvöltött Demi Lovato-tól a Heart Attack. Gyorsan felpattantam majd a fülemhez kaptam a telóm.
- Szia Sophie. - hallottam meg Tessa hangját. - Csak szólok, hogy 2 perc és nálatok vagyunk. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Vagytok? Kikkel jössz? - húztam össze a szemöldököm és vártam a válaszára.
- A srácokkal és a csajokkal. - felelte lazán majd hallottam, hogy nekiállnak kiabálni a háttérben. Elnevettem magam a beszólásokon, majd miután elköszöntem, letettem a telefont. Leszaladtam a földszintre és Zaynéket kerestem, akik a konyhában ültek és beszélgettek. Az ajtófélfának támaszkodva hallgattam őket.
- Remélem tudod, hogy Sophienak te vagy az első barátja. - nézett apu Zaynre, én meg elvörösödhettem, mert arcom lángolt, mintha muszáj lett volna neki.
- Igen, tudom. - felelte Zayn nyugalommal a hangjában. - De ez csak jó. Legalább is szerintem. - halványan mosolygott majd felém kapta fejét. Kinyújtotta a kezét, jelezve, hogy menjek oda. Eleget tettem kérésének és odasétáltam mellé, majd leültem egy székre.
- A fiúk és a lányok is mindjárt jönnek. - jelentettem be, mire Zayn bólintott, apu meg nem akadt ki rajta. Pedig eddig csak Tessa és a húga szoktak átjönni, most viszont leszünk egypáran. De szerintem örül neki, hogy végre élem egy kicsit az életem. Most kezdtem el belátni, hogy ez a két év önsanyargatás volt... Igen, hiányzik anyu. Nagyon is, de az élet megy tovább és tudom, hogy fentről figyel engem és mindent megtesz, hogy segítsen.
- Sophie én holnap elutazom egy hétre... - vágta közbe apu, mire kikerekedtek a szemeim.
- Hova mész? - kérdeztem vissza gyorsan, majd éreztem egy kezet a combomon és felnéztem Zaynre. Rám mosolygott, amiből azt vettem le, hogy már kitalálta a következő heti programom.
- El kell repülnöm Las Vegasba, mert valami megbeszélés lesz a cégnél, amihez mi tartozunk. Szóval ha nem lenne gond akkor Zaynnél lennél. Az előbb megbeszéltünk mindent. - összenéztek egy pillanatra és tekintetükben bizalmat láttam. Megvontam a vállam, majd felugrottam a helyemről, mert csengettek. Odaszaladtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam, mire Loui, Harry és Niall felkaptak és levegőben tartva futottak velem.
- Tegyetek már le! Ledobtok! - visítoztam, mint a fába szorult féreg, de ők csak azért se tettek le. - Halljátok! - de ahogy ezt kimondtam, abban a pillanatban Loui megbotlott és elengedett, aminek köszönhetően Harry és Niall elvesztették az egyensúlyukat és a nappali kellős közepén egymás hegyén-hátán feküdtünk. - Idióta barmok! - nevettem együtt velük és próbáltam feltápászkodni, de valaki a lábamon időzött, így csak nyöszörögtem egy sort, mert eléggé beütöttem az oldalam.
- Mit csináltok? - kérdezte Zayn komoly fejjel, mikor látta, hogy én fekszem alul... Loui az egyik lábamon, Harry a másikon és Niall meg keresztbe a derekamon.
- Grillezünk, miért minek látszik? - vetette oda Harry flegmán, majd végre leszállt rólam és segített Louisnak és Niallnak is. Két erős kar segített felállnom a földről és mikor felnéztem Zayn ijedt tekintetével találtam szembe magam.
- Nyugi. Minden rendben. - mosolyogtam egy halványat, mert nem akartam, hogy nekiessen a fiúknak, pedig az oldalam iszonyatosan fájt. Így legalább nem a csuklómra figyelek majd.
- Biztos? - aggódó szemekkel nézett végig rajtam, én meg bólintottam. Arca megenyhült és magához húzott egy rövid csókra, azért még is csak tolerálni kell a többieket. Mosolyogva váltam el tőle, mert a többiek hangos "hú"-zásba kezdtek.
- Ááááá. - ugrott a nyakamba Tessa, Eleanor és Danielle, aminek köszönhetően újra a földön kötöttünk ki és amilyen peches vagyok, pont ugyanarra az oldalamra estem. Felszisszentem majd elnevettem magam és megöleltem a lányokat.
- Én is titeket, de megint én vagyok alul. - löktem le magamról őket, mire felkacagtunk és feltápászkodtunk a talajról.
- Sophie szerintem te szeretsz alul lenni. - veregette meg a vállam Niall, mire fejbe kólintottam. A többiek kinevették majd leültünk a nappaliba a kanapékra. Zayn szorosan magához húzott és nyomott egy puszit a fejemre. Mosolyogva figyeltem mindenkit, de gondolhattam volna, hogy még csak most jönnek a keresztkérdések.
- Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Tess hatalmas vigyorral az arcán, mire egyszerre bólintottunk. Elismerő pillantásokat kaptunk, mire én elvörösödtem és belefúrtam a fejem Zayn vállába. Halkan felkuncogott és végigsimított hátamon, amitől bizsergés futott át testemen. Elmosolyodtam majd ránéztem a többiekre és csak akkor tűnt fel Tessa és Harry összefonódott keze.
- Khm... - köszörültem meg a torkom, mire felém kapták a fejüket. - És ti? - kérdeztem vigyorogva, mire Tess fülig vörösödött és bólintott. Eleanor és Danielle afféle "mi erről miért nem tudtunk már" fejjel néztek rá, mire barátnőm közelebb bújt Haroldhoz. Kinevettük egymást, majd rájöttünk, hogy már csak egy emberünk szingli, Niall. De ahogy elnéztem ő sem sokáig lesz már facér, mert igen bújta a telefonját és bőszen nyomkodta.
- Sophie, én felmegyek, összepakolok ti maradjatok csak és érezzétek jól magatok. - indult el az emeletre, mi meg skandáltunk egy "oké"-t.
- Na mit csináljunk? - néztem körbe, mire a legtöbbet megvonták a vállukat.
- Üvegezés? - pattant fel Loui és meg se várta a válaszunkat, már rohant is egy üres üvegért. Vigyorogva ingattam a fejem, majd leültünk a földre egy körbe és vártuk Louit. Miért érzem azt, hogy ez nem volt jó ötlet? - Itt is vagyok! - ült le Eleanor és Harry közé, majd középre rakta az üveget. - Akkor Louisosan játsszuk. Aki nem felel a kérdésre vagy nem csinálja meg a feladatát az mindig levesz egy ruhadarabot.
- Legyen. - ment bele Niall és Harry egyszerre. Mi lányok összenéztünk, mert hát nem volt valami sok ruha rajtunk... Időközben a többiek is beleegyezte, csak mi maradtunk. De Tessa és Eleanor bólintottak először, mi pedig Danival gondolkodtunk.
- Ajj... oké. - adtuk be a derekunkat, majd Loui megpörgette az üveget. Mindenki feszült figyelemmel kísérte a pörgő tárgyat, ami végül Liamet szemelte ki magának.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Loui csillogó szemekkel. Gyermekded lélek.
- Mivel még az elején vagyunk, így felelek. - mosolygott halványan Liam, mire Loui gondolkodni kezdett. Zayn átölelte a derekam és közelebb húzott magához, amíg barátunknál kattogtak a kerekek.
- Hogyha választanod kéne Danielle és köztem ki lenne az? - rebegtette a szempilláit, mire mind felnevettünk. Liam fogta a fejét és sírós szemekkel nézett Louira.
- Hát ez nehéz döntés lesz.... de ha azt nézem, hogy Danielle aranyos, kedves, okos és nem utolsó sorban jól néz ki, így őt választom. Sajnálom, de elhagylak. - szipogott, majd Dani-hoz bújt, aki nyomott egy puszit a homlokára.
- Megjegyeztem! Többet nem kapsz répát! - na itt én már teljesen kész voltam. Felnevettem majd fejem Zayn vállába fúrtam.
- Már most végem van, mi lesz még ezután? - néztem rá vigyorogva, mire ő megvonta a vállát és adott egy puszit.
- Na, pörgetek. - azzal már forgott is köztünk az üveg, ami Harryt szúrta ki. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte Liam sunyi arccal, amit eddig még tőle sose láttam.
- Merek. - felelte halál nyugodtan Harry, mire Liam agya kattogni kezdett. Már előre féltem, hogy mit talál ki, hiszen az előbb is lazán beoltotta Louit, minden erőlködés nélkül.
- Holnap délig nem csókolhatod meg Tessát és nem alhattok együtt egy ágyban. Ha még is megtörténne valami ezek közül, kivasalhatom a hajad. - vigyorgott pimaszul, mire Haroldtól egy gonosz tekintetet kapott válaszul. Tessa egy "ezt még megbosszulom" fejjel meredt Liamre, aki csak megvonta a vállát, majd lepacsizott Zaynnel.
- Gonoszak vagytok! - néztem rájuk szigorúan, amihez Danielle és Eleanor is csatlakoztak. A fiúk csak vigyorogtak ezen az egészen, majd Harry megpörgette a palackot. Nagy mázlimra nálam állt meg. Felsóhajtottam és már most gondolkodtam azon, hogy mit választok.
- A kérdés a szokásos. - kacsintott rám Harry, mire én morfondíroztam, hogy mit válasszak. Ha felelek akkor úgy is Zaynnel kapcsolatos lesz a kérdés, de ha merek.... kitudja. Próba cseresznye.
- Merek. - jelentettem ki félénken, Harry pedig pimaszul vigyorgott. Ez már az a pillanat volt, amikor megbántam, hogy ezt választottam.
- Sophie. Egy napig Zayn rabszolgája leszel. - nézett ránk kajánul, mire én összeráncoltam a szemöldököm. - Ez annyit tesz, hogy teljesíted a kéréseit bármi is legyen az. - kacsintott, én meg a tenyerembe temettem az arcom.
- Nem muszáj belemenned, de akkor le kell venned valamit. Amúgy meg semmi olyat nem fogok kérni. - suttogta a fülembe Zayn, mire bólintottam, jelezve, hogy legyen.
- De most én jövök. - pörgettem meg az üveget, ami nagy szerencsémre Tessánál állt meg.
- Jaj. - felelte rögtön, mire én elmosolyodtam. De most nem akartam gonosz lenni vele, bármit fog választani, mert annyira nem vagyok kegyetlen, hogy már az első alkalommal leégessem Harry előtt.
- Nyugi. Felelsz vagy mersz?
- Felelek. - vágta rá egyből, mire már kattogott is az agyam, hogy mit kérdezhetnék. Mivel én már eléggé ismerem, így szinte mindent tudok róla, de a többiek nem.
- Első csók. Kivel, mikor és hol? - tettem fel a kérdést, amire én tudom a választ, de mások nem.
- De hiszen ezt tudod. - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Igen, de más nem. És különben sem tudnék semmit kérdezni. Túlságosan is ismerlek. - kacsintottam rá és nekidőltem Zayn vállának, várva Tessa válaszát.
- Az első csókom 14 évesen volt a parkban és a srácot Gregnek hívták. - válaszolt a feltett kérdéseimre, majd már pörgette is az üveget. Tudom, hogy Tess idióta, így képes nagy baromságokat is kitalálni, szóval nem szerettem volna, ha engem pörget ki, de szerencsémre Loui lett az.
- Merek. - meg se várta a kérdést és szerintem rosszul tette. Tessa arckifejezése nem volt szívhez szóló, szóval már előre féltettem Louit.
- Akkor te ma az udvaron alszol két pokróccal maximum és az öltözéked pedig legyen egy miniszoknya, amit majd Sophie ad, valamint egy bikini felső. - vigyorgott gonoszul, de ahogy láttam  nem igazán hatotta meg Louit. Valahogy éreztem, hogy ennek még itt nincs vége, de ezt nem most fogjuk megtudni.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis Niallt, mert közben ő rá került a sor.
- Merek. - vágta rá bátran, mire a mi viccmesterünk felpattant a helyéről és megcélozta a konyhánkat.
- Sophie segítenél egy kicsit? - kiabált vissza, mire felkeltem és utána siettem. A konyhában már rendetlenség volt. Előpakolt szinte mindent, amit csak talált. - Csinálunk Niallnek egy mindent bele szendvicset, jó? - kérdezte vigyorogva, mire én fintorogva néztem az éppen készülő kotyvalékra. Az alján joghurt volt vaj helyett, aztán valami paprikás szalámi, majonéz, gabonapehely és még csak ennyi volt meg.
- Jó. Csináljuk. - adtam be a derekam és beálltam mellé. Amit csak találtunk beledobáltuk. Nutella, savanyú uborka, tejszínhab, ketchup, sajt és végül Loui rakott rá egy sárgarépát. Rátettük a zsemle tetejét és egy kistányérra pakoltuk. Kirázott a hideg már a gondolattól is, hogy ezt meg kell ennie a mi kis ír manónknak.
- Itt vagyunk. - ültünk vissza a helyünkre és Niall elé raktuk a tányért. - Ez egy Sophie és Loui féle specialitás. Minimum két harapást enned kell belőle. - adta ki az utasításokat Louis, én meg a tenyerembe temettem az arcom és nevettem. - Na lássuk. - noszogatták szegény Niallt, én meg felemeltem a buksim és fintorogva néztem a gyártmányra. Niall lazán megfogta és beleharapott. Még nézni is rossz volt.
- Fúúj. - mondtuk egyszerre a lányokkal, a fiúk meg nevettek.
- Nem is olyan rossz. - nyammogta Niall, nekem pedig felfordult a gyomrom.
- Meg ne edd. - vettem ki a kezéből és vissza kivittem a konyhába. Hallottam. ahogy utánam kiabál, hogy "add vissza", de nem. Én ilyet nem etetek meg senkivel sem. Undorító és ha nem akarjuk, hogy holnap az egész napot a WC-n töltse, akkor nem eszi meg. - Na pörgess és ne hisztizz. - szóltam rá, ő meg vágott egy grimaszt és tette, amit mondtam.
- Merek. - már válaszolt is Zayn, mert most ő következett.
- Sophie legcikisebb ruhájában, cipőjében és sminkben kell szerelmet vallanod az utcán egy fiúnak. - adta ki az utasításokat, én meg nevetve indultam el az emeletre és húztam magam után Zaynt, aki bosszúsan morgott egyet. Fenn bevágtattunk a szobámba és beálltam a szekrényem elé. Tudtam mit fogok ráadni, hiszen nekem is van olyan ruhám, amit mástól kaptam és soha nem venném fel, mert borzasztó.
- Tessék. - adtam a kezébe a rózsaszín spagettipántos Barbie-s fölsőmet, egy zöld testhez álló miniszoknyát és átléptem a cipős szekrényemhez. - Magassarkú ugye? - tettem fel a költői kérdést, mert abban a pillanatban a kezébe adtam a fekete tűsarkúmat, aminek az oldalára egy 'i love sex' felirat volt. Nem az én stílusom.
- Na jó... - nézett döbbenten a ruhákra, én meg csak vigyorogtam ezen az arckifejezésen. - Én ezeket nem veszem fel... vetkőzni fogok. - tette le az ágyra a göncöket. Megmondom őszintén, hogy látni akartam bennük Zaynt.
- Ne már. - kezdtem el nyafogni neki, mire ő felvonta a szemöldökét.
- Nem akarod látni a szexi testem? - fogta meg a kezem és magához húzott. Szemébe néztem és egy pimasz vigyor húzódott arcára.
- Szexi? Csak szeretnéd... - bújtam ki kezei közül és átsiettem az ágyam másik felére. Zayn arca egy afféle "megbánod te ezt még" -et sugárzott, én meg széles mosollyal néztem rá. - Bújj bele a ruhákba. - mutattam az ágyon lévő kupacra, ő meg megrázta a fejét.
- De nem ám. - lépett fel az ágyamra és közelített felém. Egy ideig hagytam had jöjjön közelebb, higgye azt, hogy megadom magam. De amikor odaért és elkapott volna, elugrottam onnan, így Zayn leesett a földre. Tudtam, hogy ezért nagy büntetés fog járni, így én már menekültem is le a földszintre a többiekhez.
- Na most segítsetek. - bújtam el Liam és Danielle mögé, mert Zayn viharzott lefele a lépcsőn.
- Mit csináltál? - vigyorgott Dani, mire elröhögtem magam.
- Odaadtam neki a ruhákat, picit felpiszkáltam, majd miattam leesett az ágyról. - soroltam el, mire mindenkiből kitört a nevetés. Dani ölelésre tárta a karjait, én meg engedelmeskedtem neki. Ezt Zayn zavarta meg, mert kikapott barátnőm kezei közül és megindult velem az emeltre. - Segítség! Meg fog enni! - kiabáltam lefele és csak nevetést hallottam.
- Hogy is volt? - tett le az ágyra és ráült a csípőmre. Kezeimet leszorította a fejem mellett és fölém hajolt. Szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok és arca vidám volt. - Szóval szerinted nem vagyok szexi? - fülemhez hajolt és egy apró csókot lehelt az érzékeny felületre, amit ma reggel készített.
- Nem. - feleltem és próbáltam erősnek tűnni, de ez ebben a helyzetben szinte lehetetlen volt. Zayn végigcsókolta a nyakam és az arcom a számat szándékosan kihagyta, így kínzott engem. Aztán feltolta a pólómat, így szabad teret nyert a hasamhoz. Egy mélyről jövő nyögés hagyta el számat mikor egy gyengéd puszit nyomott az alhasamra....





Remélem életben maradok és nem öltök meg azért, mert itt hagytam abba.. :) Szeretem az olvasóimat!♥  4 komi és + 1 feliratkozó után itt vagyok a kövivel. :**
Zsó. xx . :) ♥

7. fejezet. :)

Aloha! :) A következő rész 4 komi és +1 feliratkozó után érkezik! :)) Remélem tetszik nektek annyira a sztori, hogy feliratkozzatok és komizzatok.. :)


Julcsi: Csak remélni tudom, hogy te voltál a névtelen komizó. :D Köszönöm! :) ♥ De tudod, hogy nem jobb a t**d***. ;) És nem hagylak cserben titeket! :)
swagmaster*: Örülök, hogy tetszik! :) Köszönöm szépen! :) ♥
Vanessza: Köszönöm, én is imádlak!! :) ♥
egy lány: Köszönöm!!!! :) ♥ Nagyon siettem! :D

"...DE MOST MÁR EZ A LISTÁM IS BŐVÜLT..."

Reggel előbb ébren voltam, mint Zayn, így kikeveredtem az ágyból és lemásztam a konyhába. Ittam egy pohár vizet, majd nekiálltam reggelit készíteni. Nem tudtam, hogy Zayn mit szeret, így csináltam palacsintát és pirítóst is. Megterítettem az asztalt és épp a palacsintákat akartam odavinni, mikor két kar fonódott a derekam köré és egy puszit kaptam az arcomra.
- Már azt hittem elmentél. - sóhajtott Zayn, mire felé fordultam és elmosolyodtam.
- A ruháim és a táskám nélkül? Nehezen... - raktam le az asztalra a poharakat is, majd megcsodáltam művemet. - Csináltam reggelit. - vigyorogtam, majd leültünk az asztalhoz és nekiálltunk eltüntetni az előttünk lévő kajákat.
- Istennő vagy! - kaptam a dicséretet, ami jól esett. Egy bólintással válaszoltam, majd felkeltem és összeszedtem a tányérokat és összekoszolt eszközöket. Elakartam mosogatni, de Zayn leállított és bepakolt a mosogatógépbe. Elmosolyodtam majd otthagytam őt. A nappaliba keveredtem és ott is kutakodni kezdtem a táskám után, de semmi. Remélem nem vitték magukkal, mert akkor miben megyek haza?
- Még mindig nincs meg? - kérdezte Zayn, miután már a nappalit, a fürdőket és a szobákat is bejártuk. Sehol sem találtuk. Legyintettem egyet, majd levágódtam a vendégszobában lévő ágyra. A plafont bámultam és gondolkodtam, hogyha táska lennék hova bújnék!? De sajnos ez a dolog csak a filmekben jön be, így most nem segített.
- Nyugi meg lesz! - ült rá a csípőmre Zayn, majd két kezével megtámaszkodott a fejem mellett és fölém hajolt. - Miattam örökre így maradhatsz, jól áll a pólóm. - kacsintott majd egy halk kacaj kíséretében, amit pirulásom váltott ki belőle, a nyakamra tapadt. Egy kevés bőrt a fogai közé vett, amit szívni kezdett. Tudtam mit csinál, hiszen egyszer már túlestem ezen, de most más volt. Belebizsergett a gerincem, a melegség szétáradt bensőmben és szaporábban vettem a levegőt. Egyik kezét a tarkómra csúsztatta és még közelebb vont magához, ami szinte lehetetlen volt, de neki sikerült.
- Sophie. - nézett a szemembe, én pedig próbáltam szívverésem lelassítani és normál állapotba visszaállítani, ami sehogy sem sikerült. - Sosem éreztem még ilyet. Én... - kezdett bele, de láttam, hogy nehezen szedi össze a gondolatait és megfontolja, hogy kimondja-e, amit szeretne. Láttam, hogy erőt vett magán és sóhajtott egyet. - Azt hiszem beléd szerettem. - suttogta, mire nekem kidülledtek a szemeim. Akkor igaza volt Eleanornak...
- Zayn... - próbáltam kicsikarni magamból valami értelmes mondatot vagy bármit, de nem ment. Szeret!? Zayn Malik szeret!? - Én nem is tudom mit mondhatnék. - kezdtem bele és szemeiben csalódottságot láttam. Mardosni kezdett a lelkiismeret furdalás, hiszen mennyi mindent csinált már, ami nekem jó volt, most is itt fekszem vele és szerelmet vallott, de én nem tudom mit érzek.
- Nem is kell mondanod semmit. - mosolyodott el halványan, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot és megcsókolt. A gyomromban mintha ezer és ezer lepke röpködött volna és öngyilkossági kísérletet akartak végre hajtani. Leírhatatlan érzés volt. Kezeim a nyaka köré fontam és úgy húztam közelebb magamhoz, ami tetszett neki, mert elmosolyodott majd újra rátapadt ajkaimra. Most már sokkal hevesebb volt és intenzívebb, mint pár másodperccel ezelőtt. Beletúrtam hajába, mire egy halk nyögés hagyta el száját, így kifejezve, hogy tetszik neki amit csinálok. Kezével pólóm alá nyúlt és hasam kezdte simogatni, mire kirázott a hideg, persze jó értelemben. Ajkai is útnak indultak. Először arcomon, aztán a nyakamon haladt végig, majd a mellkasom azon részére tért át, amit a póló láttatni engedett. Közben keze bejárta oldalam, a hasam és hátam majd feljebb merészkedett és mikor hozzáért mellemhez, egy halk nyögés szaladt ki számon. Kezemmel végigsimítottam Zayn felsőtestén majd megkerestem pólója alját és benyúltam alá. Ujjaimmal kockáin játszottam, ami tetszett neki és ezt egy halk morgással fejezte ki. Mind két kezem hasára tettem és egy picit eltoltam magamtól, mikor melltartóm kapcsát kezdte keresni. Tudtam, hogyha most nem állítom le, akkor olyat is csinálhatok, amit később megbánnék.
- Bocsi, csak... - kezdtem bele, de egy puszival elhallgattatott.
- Tudom. - mosolyodott el majd lekászálódott rólam és felsegített. Még egyszer körülnéztünk ebben a szobában, de a táskám csak nem lett meg. A fürdőben is megnéztem még egyszer, de szintén úgy jártam, mint a szobával, semmi...
- Nincs meg véletlenül Eleanor száma? - néztem Zaynre, mikor már több, mint fél órája kóvályogtunk a házban és még mindig nem volt meg a cuccom.
- Nincs, de Louié igen. Egy pillanat. - azzal már tárcsázta is a számot. - Szia Loui. El? Légyszí. Köszi. Szia El. Hova raktad Sophie cuccait? Ja, oké. Akkor 10 perc múlva. Szia. - és letette a telefont majd felém fordult.
- Na? - kérdeztem mosolyogva, mire ő elnevette magát és leült a kanapéra.
- Elvitték magukkal. 10 perc és hozzák. - egy bólintással lereagáltam majd bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy a poharat letettem és megfordultam Zaynbe ütköztem.
- Bocsi. - néztem fel rá, mire arcára egy féloldalas mosoly húzódott. Megráztam a fejem és kikerültem. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyen erős és különös érzéseket váltson ki belőlem a puszta jelenlétével. Még nem vagyok biztos benne, de talán én is... szeretem...
- Hova ilyen sietősen? - kapott a kezem után mikor kiakartam menni a hátsókertbe. Ahogy visszahúzott mellkasának csapódtam és karjaival körbefont. Jól esett elbújni ölelésében, belefúrni fejem a mellkasába és érezni azt a bódító illatát.
- Megszököm. - azzal kibontakoztam karjából és kisiettem az udvarra. Hallottam ahogy siet utánam, így gyors léptekkel a kert végében kötöttem ki. Vigyorogva igyekezett felém Zayn és kitárta karjait, jelezve, hogy el fog kapni. Hát oké... játszunk. Mivel Tessa húga, Jessie mindig fogócskát játszott velem, így mondhatom, hogy van gyakorlatom az ilyesmiben. Sikeresen kicseleztem Zaynt, majd megindultam a medence felé és megálltam, mikor szembe kerültem a 'támadómmal'. A medence két végéről mutogattunk egymásnak és nevettünk, majd köröztünk.
- Nem állnál meg? - kérdezte Zayn nevetve, mire megráztam a fejem.
- Nem adom könnyen magam. - kacsintottam majd elindultam felfedezni a kert többi eldugott részét is. Találtam egy kis kerti pagodát, egy grillezésre alkalmas helyet és mellette kinti asztalt székekkel. Az egész nagyon hangulatosan volt megcsinálva, ráadásul a szomszédok sem láttak át, mert a kerítés mellé tuják voltak ültetve minden felől és azok elég magasra nőttek, így mindent eltakartak.
- Megvagy! - kapott fel Zayn és megpörgetett a levegőben. Vigyorogtam még akkor is, mikor már letett és komolyan méregetett szemeivel.
- Mit szeretnél? - kérdeztem még szélesebb mosollyal, mire ő közelebb jött és homlokát az enyémnek döntötte, így orrunk is összeért.
- Téged. - nyögte ki ezt az egy szót és mohón ajkaimra tapadt. Elmosolyodtam, majd teljesen átadtam magam az érzésnek. Tegnap ilyenkor még az első csókon sem voltam túl, most meg már... Engem csak egy dolog zavar igazán... az, hogy nem ismer. Biztos azt hiszi, hogy nekem olyan tökéletes életem van, pedig korántsem.
- Zayn. - eresztettem felé egy halvány mosolyt majd gondolkodtam, hogy hogyan adhatnám tudtára az életemben zajló dolgokat. Hogy mi is van velem pontosan. - Remélem tudod, hogy én nem ilyen vagyok... - kezdtem bele, mire összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Sosem kérdezted, hogy milyen az életem, én pedig fölöslegesen meg sem említettem. Hiszen elég keserű. Két éve anyu meghalt rákban... - csuklott el a hangom a végére és lehunytam a szemem. Anyu emléke még elég rendesen bennem volt, így könnyekkel küszködve néztem Zaynre, aki megrökönyödve hallgatott. - Azóta apuval élek, testvérem nincs. Egyedül Tessa tudott felvidítani egy kicsit, de most már ez a listám is bővült. - néztem hatalmas boci szemeibe és vettem egy mély levegőt. - Veled. - ahogy kimondtam, magához ölelt. Karjai között egyfajta biztonság érzetem volt és sikerült egy picit megnyugodnom.
- Sophie. - emelte fel a fejem és bocsánatkérő szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért érzi rosszul magát, hiszen neki megvan mindene... - Sajnálom. Ígérem, hogy többet nem kell szomorkodnod semmiért sem. Igaz, hogy nem tudom visszapörgetni az időt, de segíthetek. - törölt le egy kósza könnycseppet arcomról, mire halványan elmosolyodtam. Fejem mellkasának döntöttem és mélyen beszívtam illatát. Egyre inkább érzem azt, hogy enélkül élni nem tudnék, de még nem vagyok biztos ebben...
- Köszönöm. - néztem fel rá és egy puszit nyomtam szájára, majd kézen fogva jöttünk vissza a házba. Benn Eleanor várt ránk a táskámmal a kezében.
- Ezt még megbosszulom. - néztem rá szúrósan, de a végére elnevettem magam. Tulajdonképpen vicces volt az egész. Mindent feltúrtunk ezért az egy táskáért, kaptam kölcsönbe egy pólót Zayntől és hát jól elvoltunk egymással. Köszönhetően a keresgélésnek, szóval ez csak jót tett.
- Gondolom nem esett nehezedre Zayn pólójában aludni. - vigyorgott rám El, mire elpirultam, mert eszembe jutott a tegnap esti csók és a mai kis "pihenő" a vendégszobában. - Tudtam. - ugrott a nyakamba, mire mi csak felkuncogtunk. - Remélem azért vigyáztál rá. - fordult Zayn felé, aki felvonta a szemöldökét és fél kezével átkarolt.
- Az életemnél is jobban. - nyomott egy puszit a nyakamra, ahova ma egy újabb "sebet" készített. Beleborzongtam ebbe az egészbe és közelebb álltam hozzá, mert nagynak éreztem a köztünk lévő távolságot.(fél lépés...)
- Jó rátok nézni. Csak úgy sugároztok! - adta át a tatyómat, majd felszaladtam az emeletre és egyből a fürdőbe igyekeztem, ahol gyorsan rendbe szedtem magam. A hajammal nem kezdtem semmit sem, csak hagytam laza hullámokban, majd felvettem egy kék pólót és egy farmernadrágot. Felkaptam a conversem és már késznek is nyilvánítottam magam. Összepakoltam magam után majd kiléptem a fürdőből és vissza lementem a többiekhez.
- Kész is vagyok. - ültem le Zayn mellé a kanapéra, mire magához húzott és ráérősen megcsókolt.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte a velem szemben helyet foglaló Eleanor, mire széles mosollyal az arcomon bólintottam.
- Megadod a számod? - néztem a barna ciklonra, mire ő átdobta nekem a telóját és én is ezt tettem a sajátommal, majd miután beütöttük a számunkát visszadobtuk. Gyorsan pötyögni kezdtem az SMS-t úgy, hogy Zayn semmit ne lásson belőle, mert azért elég fura lenne...
"Nyugi. Nem járunk... "
És már el is küldtem neki. Mikor El megnézte, szemei szikrákat szórtak felém, én meg megráztam a fejem.
- Na, de nekem haza kéne mennem, mert holnap iskola és semmit nem tanultam még. - álltam fel, de abban a pillanatban huppantam is vissza, köszönhetően Zaynnek. Egy gyors mozdulattal körbefonta csípőmet és magához vont, szóval nem nagyon volt esélyem elmenni.
- Apukáddal azt beszéltük, hogy elég lesz ha délután hazamész. - nézett a szemembe, de én megráztam a fejem. Próbáltam felállni, de nem engedett. Eleanor ezt persze viccesnek találta, de én nem. Sosem szerettem ha rám erőszakoltak valamit. Utána én már nem tudom jól érezni magam. Mérgesen néztem Zaynre, akit szórakoztatott próbálkozásom.
- Most azonnal elengedsz vagy soha többet nem fogsz látni. - néztem komolyan a szemébe, de ő poénnak vette így még meg is harapta a nyakam. Felszisszentem, mert nem volt valami kellemes.
- Nyugi Sophie. - húzott közelebb magához. Vagyis csak akart, mert annyi terem még volt, hogy ezt megakadályozzam. Nem tetszett a viselkedése, nagyon nem. Újra erőszakos volt és uralkodó.
- Engedj el! - emeltem fel a hangom, mire végre megérezte, hogy most nem hülyéskedem. Elengedett és nagy szemekkel nézett rám. - Hazamegyek és egyedül! - elindultam az emeletre a táskámért. Becsörtettem Zayn szobájába, felkaptam a táskám és a telefonom, majd gyors léptekkel indultam vissza.
- Sophie. - kapta el a kezem Zayn és visszafordított. Pillanatok alatt nekinyomott az ajtónak és megakart csókolni de elfordítottam a fejem. - Mi a baj? - kérdezte suttogva, mire megráztam a buksim és próbáltam valahogy megmenekülni szorításából, de lefogta a csuklóimat és még erősebben préselt az ajtóhoz.
- Te vagy a baj! - mondtam ki, ami először az eszembe jutott. Azt hiszi most, hogy elmondtam mi is történt két éve, akkor ismer... pedig nem. Sok minden van, amit még tudnia kéne rólam ahhoz, hogy az ismeretségi körébe tartozhassak. - Mindig teszel valami olyat, ami miatt újra megtudlak utálni. - jelentettem ki, mikor elkezdte csókolgatni a nyakam, de most se a gyengédséget se a bizsergést nem éreztem. - Engedj már el! - förmedtem rá, mire a szemembe nézett és megszorította a csuklómat.
- De értsd meg, hogy szeretlek Sophie és nem hagylak elmenni. - erélyesen beszélt, mire én egy határozott mozdulattal kirántottam sajgó csuklóimat a kezéből, megfordultam és kivágtam az ajtót.
- Felejts el Zayn. - fordultam vissza. - Számodra csak egy játék vagyok. Egy játék, amivel kedvedre játszol! De nem.... tévedsz ha azt hiszed ismersz! Felejtsd el a számom, a lakcímem és engem is. - könnyek gyűltek a szemembe, ahogy ezeket a szavakat kiejtettem. Fájtak, de muszáj volt. Amíg nem ismerem őt valójában, nem engedhetem meg, hogy bármit is csináljon. Egyszer kedves és gyengéd, másszor meg erőszakos és erélyes. Nem tudom melyik az igazi énje, de ha a második, akkor köszönöm szépen nem kérek belőle.
Kiviharoztam az udvarból is és fogtam magamnak egy taxit. Beülve lediktáltam a címet és amíg utaztunk, küldtem egy SMS-t Tessnek, mert tegnap óta semmit nem hallottam róla. A csuklóm iszonyatosan lüktetett és meglátszódtak Zayn ujjainak a nyomai. Remek... most rejthetem el apu elől. Negyed órás kocsikázás után megálltunk a házunk előtt, kifizettem a taxist és már siettem is befelé. Benn egyből a szobámba siettem és levágtam a cuccaimat a földre. Mérges voltam, csalódott és összetört... Reméltem, hogy ez a durva magatartása eltűnik vagy legalább előttem nem látszódik, de tévedtem. Kezeim rettenetesen fájtak, pedig csak szorította. Bementem a fürdőbe és egy vizes ruhával lekötöttem, majd raktam rájuk csuklószorítót, hogy apunak semmi ne tűnjön fel. Lefeküdtem az ágyamba és a plafont bámulva gondolkodtam. Nem tudtam mit kéne csinálnom, hiszen életemben ő volt az első fiú, akinek felkeltettem az érdeklődését és ő is az enyémet. A telefonom csörögni kezdett, mire megnéztem a kijelzőt...Zayn... Sóhajtottam egyet, majd határozott mozdulattal kinyomtam a telefont. Már kezdtem kicsit jobban megkedvelni erre megint visszanyerte durva énjét. Én abból szeretnék kimaradni. Az a két nap, mikor kedves volt és gyengéd. Hagyta, hogy az én tempóm szerint haladjanak a dolgok, tetszett! De ez....
A telefonom megint jelzett, de most csak egy SMS-em jött. Fellélegeztem mikor Tess nevét láttam meg.
"10 perc és nálad vagyok! Miért hagytad ott Zaynt???? Eleanor mondta, hogy elviharoztál..."
Remek... akkor már tud róla. Mindegy... majd megmagyarázom neki.
Feltápászkodtam az ágyamról és az asztalomhoz mentem, majd bekapcsoltam a laptopom. Ahogy bejelentkeztem felléptem Twitterre. A követőim száma rohamosan növekedett, amit nem értettem. Bár annyira nem érdekelt, így görgettem lefele az üzenőfalon, amikor a szemem megakadt egy kiíráson, amit Zayn írt ki.
"Azt hiszem ezt megérdemeltem.... Szeretem, de az uralkodás vágyam, mint kiderült nagyobb! Megbántottam azt a személyt, akit a legjobban szeretek és most bűnhődök! Az első szerelem felejthetetlen..."
Ezek szerint bánja, amit tett. Úgy döntöttem, hogy visszaírok neki, mert az utolsó mondata biztos, hogy nekem szólt. Azt mondtam felejtsen el, de ha igaz, amit kiírt, akkor nem tehetem ezt vele.
"@zaynmalik az első szerelem felejthetetlen, viszont az első csalódás életre szóló..."
Ahogy elküldtem, könnyek lepték el szemem és alig tudtam levegőt venni. Rájöttem, hogy hiányzik, pedig még fél órája sincs, hogy otthagytam. Igaz, hogy bántott, de nem szándékosan...
Letöröltem könnyeimet, majd visszafordultam a laptophoz és Zayn válaszát olvastam.
"@sophiemoore tudom... de soha nem fogom elfelejteni mekkora fájdalmat is okoztam neked, ha érted mire gondolok."
Persze, hogy értettem. Vettem egy mély levegőt és átgondoltam magamban mindent. Ha mind a ketten ilyen rosszul vagyunk emiatt, akkor ez jelent valamit.
"@zaynmalik igen, értem. Egy tanács: a telefonod legyen a közeledben." 
Ahogy válaszoltam neki, lecsuktam a laptopom és egy pillanatra lehunytam a szemem. Sok minden járt a fejemben és tudtam, hogy el kell döntenem hányadán állok a dolognak. Amikor Zayn nem akart uralkodni felettem, imádtam vele lenni. A tegnap estét és a ma délelőttöt is imádtam. Ahogy visszagondoltam az első csókomra aztán ahogy a vendégszobájában bevallotta mit is érez és hogyan bánt velem. Milyen szeretetteljesen voltak mozdulatai, tettei. Bizsergés futott végig rajtam és tudtam, hogy szeretem. Eddig nem mertem bevallani még magamnak se, de most már kimerem jelenteni.
Az ágyamhoz mentem és felvettem róla a telefonom. Kikerestem Zayn számát és ráakartam nyomni a hívás gombra, de még nem álltam készen, hogy beszéljek vele, így csak SMS-t írtam.
"Ha gondolod, akkor ma gyere át valamikor és megbeszéljük ezt az egészet..."
El is küldtem, majd elterültem. A plafont bámultam, mikor valaki csengetett. - Ilyen gyorsan nem érhetett ide... - mondtam magamnak, majd feltápászkodtam és elindultam le a lépcsőn. Átvágtattam a nappalin, majd megálltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt és kinyitottam. Hirtelen nem tudtam hogy reagálni az ajtóban álló személyre...


Remélem ez a rész is tetszett nektek... :)) ! ♥ 4 komi és 1 feliratkozó után hozom a következő részt!! :) ♥
Zsó. xx. :)