22. fejezet. :)

Itt is lennék! :D Szintén késtem, de nem voltam otthon, így esélyem sem volt arra, hogy megírjam... de mostantól talán vissza tudok állni a rendszerességre és remélem azért elolvassátok! :))


egy lány:) : Hát néha kell egy-két depis rész is... hisz olyan nincs, hogy mindig boldogság van. :) Köszönöm és amennyire tőlem telt, siettem!!! :) ♥ A másik blogon meg majd válaszolok. :D
Névtelen: Ha minden igaz, akkor te Anita vagy.. :D Javíts ki ha tévedek. :) Köszönöm szépen, de még mindig nem... :P ♥
Ildikó: Köszönöm, köszönöm és köszönöm! :) De azért nem volt annyira jó.. :) ♥

Taken (foglalt)

- Reggelt'. - mormoltam fáradtan. Egész éjjel csak forgolódtam vagy ha sikerült is elaludnom, újrajátszódott a fejemben minden pillanat a tegnap délután történtekből. Már a gondolatától is kirázott a hideg. Mit tett volna velem az a szemét, ha Zayn nem érkezik meg időben... belegondolni is rossz.
- Hogy vagy? - kérdezte, én meg csak megvontam a vállam.
- Sehogy. - válaszoltam, de tisztán kivehető volt hangomból, hogy nagyon nem vagyok jól. Zayn csak morgott valamit, majd nyomott egy puszit a fejemre. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a gardrób felé vettem az irányt. Bent kerestem valami kényelmes ruhát itthonra, majd magamra kaptam. Az oldalam még mindig ugyanolyan "csodálatos" volt, mint tegnap, pedig reméltem, hogy minden csak egy rossz álom volt. A szám széle sebes volt, de hál' isten arcom visszanyerte régi kinézetét. Zaynnel váltottuk egymást. Én kimentem a gardróbból, ő meg beviharzott. Hova ez a nagy sietség!? Majd elmondja...
Lementem a konyhába, hogy keressek valami reggeli félét. Lent volt már Tessa és Harry is. Ahogy leértem, egyből letámadott barátnőm és agyon ölelgetett. Elmosolyodtam ezen, majd őt Harry váltotta fel.
- Srácok, köszönöm, hogy tegnap segítettetek. - néztem hálásan rájuk, ők meg egy legyintéssel letudtak. Fintorogtam egyet, majd csináltam magamnak egy tál müzlit, de igencsak nehezemre esett legyűrni. De mivel muszáj volt ennem, így magamba erőszakoltam. Ezután Zayn futott le az emeletről és elkapta Tessát, arrébb húzta, majd sugdolózni kezdtek. Felvontam a szemöldököm, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Pár perc múlva Tess felviharzott az emeletre, Zayn pedig telefonálgatni kezdett. Na ezt már egy kicsit furcsának találtam és kérdőn néztem Harryre, aki szintén nem értett semmit. Megvontuk a vállunkat, majd beszélgetni kezdtünk. Igazából konkrét dologról nem, de jó volt.... elterelte a gondolataimat.
- Én imádom a macskákat! - jelentette ki kisfiús mosollyal az arcán, mire felnevettem.
- Én is, de szerintem én minden állatot. - gondolkodtam el, majd bólintottam, hogy belegondolva is igaz, amit mondtam. - Mindig akartam egy selyem majmot. - ahogy kijelentettem, Harryből kitört a nevetés.
- Selyem majmot? Ez komoly? - kezdett el most már inkább visítani, mint nevetni. - Más lány kiscicát kér, hörcsögöt, esetleg madarat, halat és így tovább, erre te majmot. - törölgette könnyeit, én meg csak megvontam a vállam.
- De az olyan cuki! - védtem meg a majmok becsületét, ő meg vigyorogva legyintett egyet. Ezek után még egy csomó értelmetlen témán átrágtuk magunkat, majd befutott Zayn és megállt előttem. Ránéztem és igaz, hogy nem mosolygott, de szemei elárulták.
- Menj fel, öltözz valami utcai ruhába és köszönj el Tessáéktól. - adta ki az utasításokat, én meg felvontam a szemöldököm. - Elviszlek valahova és pár napig biztos távol leszünk. - jelentette ki, nekem pedig kattogni kezdett az agyam.
- De Zayn, nekem kedden meg kell jelennem a nyelviskolában. - azt hittem, hogy ha ezt kimondom el is felejti, mit akart, de tévedtem.
- Már megoldottam. Lerendeztem velük, hogy nekiállhass a tanfolyamnak és ne kelljen kedden bemenned, a papírokat pedig kiküldik neked. - hadarta el, én meg elmosolyodtam.
- Hát akkor... - folytattam volna, de Harry a szavamba vágott.
- Menj már öltözni te csoda csibe. - azzal elindultam az emeletre. A szobámba lépve Tesst pillantottam meg az én bőröndömmel valamint Zaynéval és mind a kettő útra készen össze volt pakolva. Aha... akkor ezt beszélték Zaynnel. Be sem kellett mennem a gardróbba ruháért, mert Tess a kezembe nyomta és elparancsolt a fürdőbe. Benn magamra kaptam a kiválasztott ruhadarabokat és kezdtem valamit a hajammal is. Mikor visszamentem a szobámba, Tessa leültetett a tükrösöm elé és kisminkelt. Olyan gyors volt, hogy nem tudtam követni mozdulatait, de a végeredmény még tetszett is.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd megölelgettem. - Fogalmam sincs mikor, de majd jövök. - fogtam meg a bőröndömet és Zaynét is, majd elindultam lefelé. Lenn elköszöntem Harrytől is, majd miután bepakoltunk a kocsiba, elindultunk. Fogalmam sem volt hova megyünk, de mikor a reptéren megálltunk, néztem egy nagyot.
- Zayn mi ez az egész? - kérdeztem tőle, mikor a magán repülőjéhez értünk. Lecövekeltem. Eldöntöttem, hogy addig nem vagyok hajlandó felszállni rá, amíg nem mondja meg hova is megyünk pontosan. Mondjuk tény, hogy nem akartam hisztisnek tűnni, de a valós ok az volt, hogy eddig még nem repültem.
- Kérlek gyere. - nézett rám könyörgőn, én meg sóhajtottam egyet és felszálltam a gépre. A cuccainkat Zayn felpakolta, majd helyet foglalt mellettem. Nem is érdekelt, hogy repülni fogok, semmi nem érdekelt. Egyszerűen csak felejteni akartam. Semmi nem tudott lekötni. A tegnapi nap elég rendesen belém égett és mindent megteszek annak érdekében, hogy ezt kiverjem a fejemből, bár szerintem sosem fog menni.
- Rendben vagy már? - kérdezte, miközben átkarolt és magához húzott. Fejem mellkasának döntöttem és úgy néztem ki az ablakon.
- Dehogy vagyok... nem aludtam semmit az éjjel vagy ha igen, akkor is újra álmodtam az egészet. Nem tudom elfelejteni és én ebbe beleőrülök. - csak úgy dőlt belőlem a szó. Éreztem, hogy Zayn ideges emiatt, bár nem értettem, hogy most miért is!? Már felesleges, hiszen itt vagyok és nem történt semmi, csak az emlék marad velem örökre.
- Egy hétig távol leszünk mindentől és mindenkitől. Csak remélni tudom, hogy ez majd segít valahogy. - nyomott egy puszit fejemre, én meg elmosolyodtam. Soha senki nem tett értem ilyet. Azért utazni, hogy nekem jobb legyen.... hihetetlen! Most érzem azt két év után, hogy van aki pótolja a bennem lévő űrt. Szeretem őt és belehalnék ha elveszíteném.
- Zayn. - felültem és szemeibe néztem. Kíváncsi tekintettel méregetett, én meg elmosolyodtam. - Köszönöm. - ahogy kijelentettem, felém hajolt és megcsókolt.
- Ez volt a legkevesebb. - mosolygott rám, én meg megráztam a fejem. Ő meg az ötletei. Ezek után csak ültem és bámultam kifelé. Nem tudtam hova tartunk, de nem bántam. Igaza van Zaynnek. Távol mindentől, mindenkitől segít majd felejteni vagy legalábbis enyhíteni ezen az egészen.
Időközben arra lettem figyelmes, hogy szemhéjam egyre nehezebb lett, majd pár perc múlva már a sötétségben voltam. Csak feketeség és hangok. Semmit nem láttam, viszont mindent tisztán hallottam.
"- Sophie. - suttogta valaki a nevem. Körbefordultam, de mindent sötétség borított. Megijedtem. - Az enyém leszel. - hangja nagyon ismerős volt, de nem ismertem fel. - Sophie. - susogta tovább és hangját egyre közelebbről hallottam. Egy idő után mintha valaki átölelte volna derekam. A levegő megfagyott körülöttünk. Nem mertem lélegezni és mikor megéreztem az "idegen" leheletét, testem megfeszült és nem tudtam megmozdulni. Bárhogy próbálkoztam, egyszerűen lehetetlen volt a mozgás. Teljesen biztos voltam abban, hogy Max áll mögöttem. Hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem hátamban, de nem tudtam ellene tenni, mintha kikötöztek volna. Se a karjaim, se a lábaim, se a testem nem engedelmeskedtek nekem. Sikítani próbáltam a fájdalomtól, de Max befogta a számat. Most már láttam alakját és arcát is. Arca sokatmondó volt, de lényegében láttam rajta a bosszú vágyat. Fogalmam sem volt arról, hogyan tud ekkora fájdalmat okozni nekem, ha most már előttem áll. A hátamban hasogató érzés nem akart enyhülni, sőt inkább erősödött. Próbáltam odanyúlni, de nem ment. Csak akkor láttam, hogy tényleg ki voltam kötözve. A falból kivezetett kötelek tartották kezeim és lábaim is. Fejem hosszú próbálkozások után sikerült épp annyira elforgatnom, hogy lássam mi van mögöttem. Nem akartam hinni a szemeimnek. Egy tüzes vasat nyomott bőrömnek, ami belém égette a következő feliratot: "Taken" (foglalt). Akkor abban a pillanatban bennem pattant valami és elsikítottam magam. 
- Hagyj békén! - sikítottam, amilyen hangosan csak tudtam." A következő pillanatban már Zayn aggódó tekintetével találkoztam. Azonnal a hátamhoz kaptam és megnyugodtam, hogy csak egy álom volt az egész. Közelebb bújtam megmentőmhöz, mire ő körém fonta karjait és nyugtatóan simogatta hátam.
- Csak egy rossz álom volt. - suttogta fülembe, nálam pedig akkor törött el a mécses. - Csss, nyugi. Sophie. - tolt el egy picit magától, hogy szemébe nézhessek. Féltem... rettenetesen féltem. Mi van akkor, ha bekövetkezik!? Szemei tele voltak kétségbeeséssel és aggodalommal. Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi baj, megvagyok, de ő nem hitt nekem. - Mond el, kérlek! - hangja nyugtatóan hatott rám, én meg letöröltem egy-két kósza könnycseppet arcomról, majd vettem egy mély levegőt.
- Az álmomban... -kezdtem, de nem tudtam, hogy fejezzem ki magam. - Az álmomban egy sötét szobában voltam és csak a hangokat hallottam. - emlékeztem vissza, ő pedig türelmesen várta a folytatást. - Aztán hallottam, hogy valaki a nevemet suttogja, majd nem sokkal később kijelentette, hogy az övé leszek. - ahogy kimondtam, Zayn arca megfeszült, de nem csinált semmit, még mindig csak várt. - Ahogy megéreztem leheletét testemen és azt, hogy átkarolt, testem megfeszült és nem bírtam mozogni. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, csak azt tudtam, hogy Max van szobában. Pár perc múlva iszonyatos fájdalmat éreztem a hátamban, de nem tudtam mozogni, így megnézni sem tudtam, hogy mi az. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ki vagyok kötözve. A falból lógtak ki kötelek, azok tartottak és nagyon nehezen de hátrafordítottam annyira a fejem, hogy lássam, miért fáj ennyire a hátam. És.... - elcsuklott a hangom. Még mindig nem fogtam fel, hogy mit is álmodtam. - Egy tüzes vassal a hátamba égette, hogy foglalt, aztán sikítottam, hogy hagyjon békén és felébredtem. - ahogy a végére értem, Zayn ökölbe szorította kezét. Láttam, hogy ujjpercei elfehérednek, mire megfogtam kezeit és gyengéden néztem szemeibe. Azonnal leengedte öklét és összekulcsolta ujjainkat.
- Soha nem hagynám, hogy bárki ezt tegye veled. - minden szavát kihangsúlyozta és tudtam, hogy igazat mond. - Szeretlek! - mélyen a szemembe nézett, én pedig halványan elmosolyodtam. Mindig tudja mit kell mondani.
- Tudom. - játszottam vele újra, majd megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba, majd ahogy hajába túrtam, hátradöntött székkel együtt. Meglepődtem, de aztán éreztem, hogy tart és lehelyez a székbe, így csak elmosolyodtam rajta.
- Szóval tudod... - célzott az előbbi egy szavas válaszomra. Gondolom mást várt, de ki nem!? Én viszont szeretek az emberek idegeivel játszani. Kacéran mosolyogtam rá, ő meg felvonta szemöldökét és megejtette rosszfiús mosolyát, amitől teljesen elolvadtam.
- De azért lekászálódhatnál rólam. - próbáltam még egy kicsit felpiszkálni, de ő nem az a fajta srác, aki szót fogad egy lánynak.
- Majd ha megkaptam, ami jár nekem. - kacsintott, én meg megforgattam a szemeimet és úgy tettem, mintha nem tudnám miről lenne szó. - Szerencséd, hogy megérkeztünk. - nyomott egy puszit az orromra, majd felkelt és a csomagjainkért ment. Addig én összeszedtem magam és a már nyitott ajtóhoz léptem. Ahogy leértem a lépcsőn, tátva maradt a szám.
- Zayn Jawaad Malik! Te nem vagy normális. - szóltam picit hangosabban, mire ő is kivánszorgott a repülőből. Dorgálón néztem rá, ő meg csak megvonta a vállát. Ingatni kezdtem a fejem és mikor közelebb lépett hozzám, meg akartam fojtani. - Hogy lehettél ilyen hülye? Dubai? Normális vagy? - vontam kérdőre, ő meg jót szórakozott rajtam.
- Egy sima köszönöm is megteszi. - vette pimaszra, én meg elnevettem magam, majd megcsókoltam. - Azért ez jobb volt. - kacsintott, én meg rosszallóan megingattam a fejem. Miután leszidtam és tudomásul vettem, hogy itt vagyunk, összeszedtük a csomagokat és fogtunk egy taxit. Zayn mondta a címet és már úton is voltunk. Hihetetlenül gyönyörű hely. Minden álmom volt, hogy egyszer ide eljussak és lám... itt vagyok! És azzal, akit a világon mindennél jobban szeretek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, így nyomtam egy puszit Zayn arcára. Meglepődött és kérdőn nézett rám.
- Hát ha te ezen így meglepődsz, akkor többet nem is kapsz puszit. - vigyorogtam, ő meg felvonta a szemöldökét.
- Igazad van... puszi nem is kell. - jelentette ki, én meg afféle "igen?" fejjel néztem rá, mire bólintott. - Nekem ez kell. - azzal megcsókolt. Elmosolyodtam, majd mielőtt jobban lefoglalhattuk volna egymást, a sofőr szólt, hogy megérkeztünk. Pénzt nem kért, csak egy aláírást Zayntől majd már el is hajtott. Elismerően bólintottam, ő meg csak megvonta a vállát, majd gyorsan beléptünk a szállodába. A portás rögtön adott egy kulcsot, majd a hátsó ajtóhoz vezetett minket. Furcsán néztem Zaynre, ő meg bekötötte a szemem. Hirtelen megijedtem, de bíztam Zaynben.
- Na... ne szórakozz velem Malik! - szidtam meg, mikor fél percenként eljátszotta, hogy "itt vagyunk, ja mégse" - Viccesnek érzed magad? - fordultam felé, legalább is reméltem, hogy felé.
- Itt vagyok te méreg zsák. - vigyorgott mögöttem, mire megfordultam. - Aha, hát most már itt.-  újra mögöttem volt. Elnevettem magam. Had szórakozzon, én meg addig is megszabadulhatok a szem kendőtől. Persze, meg ahogy én azt elképzeltem.... Zayn odafigyelt rám és nem engedte levenni. Morogtam egyet, ő meg adott egy arcra puszit, majd megfogta a kezem és tovább vezetgetett. Nem sétáltunk sokat ezek után és megálltunk.
- Levehetem végre? - kérdeztem türelmetlenül, ő meg válasz helyett, csak kikötötte a csomót a kendőről, én meg egy határozott mozdulattal lehúztam a fejemről. Akkor azt hittem elájulok! - Na neeeeeeeeem. - nyújtottam el az e betűt. - Menjünk haza! - fordultam felé, ő meg egy féloldalas mosollyal az arcán ingatta a fejét.
- Sophie. - húzott közelebb magához, ügyelve az oldalamra, ami belül melegséggel töltött el. - Nem azért utaztam el eddig, hogy 5 perc után hazamenjek. Azért jöttem, mert segíteni akarok neked. És ehhez ez kell. Kicsit ki kell szakadnod a megszokott környezetből és magad mögött hagyni a rossz emléket. Hidd el nekem, hogyha hallgatsz rám, jobb lesz! - mélyen a szemembe nézett és minden egyes szót kihangsúlyozott. Hirtelen nem tudtam mit mondani neki, de nem is kellett, hiszen folytatta. - Itt a lehetőség. Egy hét Dubaiban csak te és én vagy visszamegyünk és minden folytatódik ott és úgy, ahogy ott hagytuk. Lehet, hogy nem sikerül Maxot rács mögé juttatni és első dolga az lesz, hogy megkeressen, de én ezt nem akarom. Meg akarlak óvni tőle és egyelőre ezt csak itt tudom megtenni. Mire hazamegyünk, arra lecsillapodnak a kedélyek mindenkinél és minden más lesz. - elgondolkodtam szavain és igazat adtam neki. Ezek a lehetőségek mind-mind fennállnak és a legelső tetszett a legjobban.

- Zayn. - sóhajtottam egyet, ő meg kíváncsian fürkészte arcom. - Maradjunk itt. - ahogy kimondtam, elmosolyodott és ajkaimra tapadt. A csomagjaink a földön landoltak, valahogy azok most nem izgattak minket. - Köszönöm. - suttogtam, mire magához ölelt és fejem vállába fúrtam. A következő percben, mintha energia italt ittam volna, felkaptam a táskáimat és elindultam előre.
- Hé, nyugi! - vigyorgott mögöttem barátom, mikor már harmadszorra próbálkoztam az ajtóval, de csak nem akart kinyílni. - Nálam van a kulcs, nem zavar? - dobta felém, én meg miután elkaptam, belevarázsoltam a zárba és tádáááám.... már benn is voltunk. Az állam is leesett. Gyönyörű volt! Ezek szerint igaz, hogy Dubaiban belül is elképesztően néz ki minden, nem csak kívül.
- Egyszer én még megöllek ezért! - fordultam felé. Csak mosolygott és becipelte táskáinkat. Amíg ő lepakolta, felfedező útra indultam. Úgy gondoltam, hogy a házat majd este úgy is látom, így inkább a partra mentem. Hihetetlen, hogy ennyire egyformán néznek ki a nyaralók...
Levettem a cipőm és úgy sétáltam tovább. A homok szinte égette talpam, a kellemes meleg szellő összeborzolta hajam és csak szimplán nyugodt volt a környezet. Csodálkoztam is, hogy nincs zaj, kiabálás, sikítozás, pedig ez egy strand. De mikor jobban körülnéztem, láttam, hogy ez csak a szálloda lakó részére van fenntartva. A mólóra sétáltam és megálltam a végén. Már most annyira más volt minden.
- Tetszik? - karolta át Zayn a derekam és fejét megtámasztotta vállamon.
- Tökéletes. - fordítottam oldalra a fejem és nyomtam egy puszit arcára. - De... - álltam oldalra, ő pedig szembe velem. - Így élvezetesebb. - kicsit meglöktem, mire a vízben landolt. Nevetve futottam, mert tudtam, ha most utolér, baj lesz. Visszapillantva, láttam, hogy siet ki a vízből, de hál isten volt előnyöm. Szememmel keresni kezdtem valami menedékhelyet, mikor valaki megszólított.
- Sophie? - kérdezte az ismeretlen, mire megfordultam. Nem hittem a szemeimnek. Tom? Mit keres ő itt? Nem is láttam a buli óta...
- Tom! - ugrottam a nyakába, ő meg hirtelen alig tudott reagálni. Majd mikor észbe kapott, szorosan körém fonta karjait, ezzel megnyomva az oldalamon lévő sebet. Nagyon nehezen tartottam magamban a kikívánkozó sikítást, de nem akartam, hogy tudjon a tegnapi dologról. - Mit csinálsz itt? - kérdeztem tőle, miután elengedtem.
- Nyaralni jöttünk. Te? - érdeklődött, mire megvontam a vállam.
- Úgyszintén. - mosolyogtam rá, ő meg összehúzott szemekkel méregetett. Valamin igencsak gondolkodhatott. Csak akkor vág ilyen fejet. Kíváncsian néztem rá, közben láttam, hogy Zayn felénk igyekszik.
- Kivel vagy itt? - bökte ki végre, mire mögé mutattam. Megfordult és egy kis csalódottságot láttam szemeiben, amit nem tudtam hova tenni. - Már értem. - próbált mosolyogni, de én rájövök arra, ha valaki mást mutat, mint amit kéne.
- Tom. - nyújtott kezet Zayn, amit haverom el is fogadott. Zayn jelentőség teljes pillantást küldött felé, mire megforgattam a szemeimet. Rám emelték tekintetüket, én meg afféle "most mi van?" nézéssel válaszoltam. Zayn szemeiben tükröződött, hogy bosszút fog állni az előbbiért, Tom pedig furcsa volt.
- Na, de én megyek. - köszönt el tőlem egy öleléssel, majd intett egyet és már el is tűnt.
- Nem tetszik nekem a gyerek. - szuggerálta továbbra is Tomot, mire adtam neki egy fejbeket.
- Zayn! több mint 5 éve ismerem. Tudom, milyen. - próbáltam megértetni vele, hogy ő semmi rosszat nem akar és haverom, legjobb barátom. Csak sikerül egyszer elfogadnia...
- Hogy is volt? - fordult felém, mire újra futásnak eredtem, de most már nem volt meg az-az előnyöm, mint az előbb. Ajj... Sokkal gyorsabb, mint én és ezt ki is használja. Direkt a parttal ellentétes irányban futottam, hátha úgy megúszom, hogy vizes legyek. - Megvagy. - kapott fel a karjába, mire szemeibe néztem. Csillogtak és szeretetet sugároztak, amitől nekem lepkéim felébredtek. - Ha én vizes vagyok, te is az leszel. - kacsintott és megindult velem a tenger felé. Kapálóztam és ficánkoltam, hogy engedjen el, de nem. Miért is!? Pár pillanat múlva, minden figyelmeztetés nélkül landoltam a vízben...

ui: Sajnálom, sajnálom, sajnálom a késést és azt, hogy ilyen szar lett a rész!!!!!!:///  Ja.. és a legelső kép az idézettel... jegyezzétek meg! ;) 

21. fejezet. :)

Megérkezteeeem! :D Sajnálom a késést, de..... Nem fogok magyarázkodni, a lényeg, hogy nem voltam a toppon, de mást nem tudok mit mondani most, szóval csak jó olvasást! :) :*


Egy lány:) : Nem lehet mindig veszekedni, de én ebből az összeköltözésből, sztárságból és egyebekből elég sok mindent fogok majd kihozni. :D Köszönöm és siettem. :) ♥
Ildikó: Köszönöm szépen, de azért nem... :D Siettem. :) ♥
Bekii^^: Türelem, rózsát terem! ;) :D siettem, ahogy tudtam. :) ♥
Anita: Azért ez nem a legjobb blog... van ennél jobb is! ;) De azért köszönöm szépen! ♥ :)

"... és csak a vér ízét éreztem ..."

- Megjöttem! - kiabálta el magát Zayn a garázsajtóból, mire odaszaladtam segíteni neki. Hát mikor megláttam mennyi cuccal jött, elnevettem magam. Vicces, hogy fiú létére még talán több holmija van, mint nekem! - Ne nevess. - dorgált meg, mire kidugtam a nyelvem, majd a könnyebb táskákat felkaptam és felcipeltem a szobámba. Így is kettőt fordultunk....
- Csináltam helyet a ruháidnak a gardróbban, nyugodtan pakolj be. Addig én kipakolom a kütyüidet. - mutattam a laptopos táskájára és minden elektronikai eszközére. Mikor nekiláttam, rácsodálkoztam. Nem kicsit... nagyon! Laptop, tablet, IPhone, IPad és ez csak pár darab közülük. - Minek ennyi szir-szar neked? - kérdeztem tőle, mire kijött a gardróbból és felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mi az, hogy szir-szar? Ezek életfontosságú dolgok! - vette a szívére a dolgot, én meg egy egyszerű szemforgatással letudtam. - Amúgy meg neked is van! - védekezni kezdett, én meg afféle "komolyan?" fejjel meredtem rá.
- Igen, van egy laptopom és egy telefonom. Neked szinte mindenből kettő van! - mutogattam, ő meg csak megvonta a vállát, majd visszament, hogy befejezze a pakolást. Hát eddig ha ránéztem az íróasztalomra láttam egy laptopot, két hangfalat, egy-két könyvet, laptop töltőt és nagyon mást nem... Most viszont két laptop, egy tablet, töltő mindenhez, egy IPhone, IPad és két mobil. Hát... furcsa.
- Kész vagyok. - csukta be a 'szekrény' ajtót, majd mellém lépett. Az asztalra nézett és elnevette magát. - Tényleg sok kütyüm van. De csak a tiédhez képest. Harry tart mindenből tartalékot is! - mentegetőzött, én meg csak hallgattam. Most szégyenli magát előttem? Nem normális...
- És én Harryvel költöztem össze vagy veled!? Harryvel alszok egy ágyban vagy veled!? Harrynek adtam oda magam vagy neked!? - kötöttem bele mondanivalójába, mire gondoltam elmondok neki egy-két dolgot. A tegnapi baklövésem után, ennyivel tartozom. - Ha most Harryvel lennék ebben a szobában, nem történne ilyen. - nyomtam egy puszit szájára, ő meg csak türelmesen figyelt. - De ha más lenne itt, akkor se. Nekem csak te vagy Zayn. És felesleges mással példálóznod, hisz úgy szeretlek, ahogy vagy. Ha még mindig cigiznél, nem szólnék érte, elhiszed? - kíváncsi tekintettel fürkésztem és egy bólintást kaptam válaszul. - Ez az egész meg csak poén.... Azt se bánnám, ha mindenből tíz darabod lenne, a lényeg, hogy te itt vagy. - néztem fel szemeibe, ő meg elmosolyodott majd magához húzott.
- Szeretlek. - mondta ki azt az egy szót, amitől lepkéim öngyilkossági merényletet folytattak. Ajkait enyémekre tapasztotta, én meg belemosolyogtam majd átadtam magam az érzésnek. Nem volt erőszakos vagy vad. Lágy volt, de minden érzelmet belevitt.
- Tudom. - mosolyogtam rá, mikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Felvonta a szemöldökét, én meg gonoszul vigyorogtam. - Na jó... - kezdtem bele, mert tekintetével akart megölni. - Talán én is téged. - azért még incselkedtem vele picit és gyorsan kikecmeregtem kezei közül, mert tudtam, ha olyan kedvében van, akkor ebből büntetés lesz.
- Sophie Moore! - nézett rám dorgálón, én meg kidugtam a nyelvem, majd kiszaladtam a szobából, le a földszintre és ott is a konyhába, ahol Niall, Liam, Danielle és Eleanor ültek. Na, csak meglesz a társaság.
- Ha Zayn jönne, védjetek meg. - vigyorogtam, ők meg minden ellenkezés nélkül belementek. Szükség is volt rájuk, hiszen ahogy beleegyeztek, Zayn megjelent. - Leül és mindjárt eszünk! - mutattam egy üres helyre, ő meg fenyegetően pillantott rám. Megvontam a vállam, majd gyorsan beraktam a mikróba a kaját, mert időközben kihűlt. Amíg én a konyhába sertepertéltem, a többiek is megérkeztek és helyet foglaltak köztünk. Gondoltam, hogy nem úszom meg, hogy Zayn mellett üljek, de hát jól van. Csak túlélem.
- Mi a kaja? - jött be Tess is segíteni, én meg rámutattam az előttem lévő étel hegyekre. Hát ha ennyien vagyunk, akkor kell ennyi. - Spagetti! - csillogtak a szemei, én meg elnevettem magam. Segített az asztalra pakolni, majd leültünk mi is.
- Sophie, mióta főzől? - nézett rám Eleanor mosolyogva, én meg egy picit lelombozódtam. Amióta anyu meghalt. Sajnos azóta valakinek muszáj volt, mert hát ennünk mégis csak kellett.
- Két éve. - válaszoltam tettetett mosollyal az arcomon, ő pedig átlátott rajtam. Tudta, érezte, hogy valami nem oké, de nem kérdezett rá és ezért hálás voltam neki. - Srácok, addig maradtok majd ameddig akartok, de én négy órakor lelépek. - váltottam gyorsan témát.
- Hova mész? - kérdezte Zayn. Ja, igen.... még neki sem mondtam. Mindenki kíváncsi tekintettel méregetett, én meg válaszra nyitottam a szám.
- Be kell mennem a managerhez, mert fel kell énekelnem az első dalom. - ahogy kijelentettem, mindenki ujjongani kezdett, én meg legyintettem egyet. - Túl gyors és szerintem még semmi értelme nem lenne... - adtam meg a magyarázatot előző cselekedetemre. - Azt sem tudom mit gondolnak rólam az emberek, de már saját dalt énekeljek!? Felesleges... Lehet, hogy nem is szeretnek. - ahogy kijelentettem, mindenki egy emberként kapta elő a telefonját és pötyögtek valamit.
- Na idefigyelj Sophie. Ha olyan kis nyomi vagy, hogy nem látod saját magadtól, majd én megmutatom. - tolta az orrom elé Tess a mobilját, amin egy csomó üzenetet olvastam. Neki küldték, de egy csomóban rólam kérdeztek és arról, hogy mikor fogok legközelebb énekelni. Zayn szintén kapott üzeneteket, ahogy a többiek is.
- Vedd észre, hogy szeretnek! Szóval állj neki annak a dalnak, egy albumnak, videóklippeknek és mindennek, mert hiányolnak téged. Paul mondta, hogy amióta volt a kis párbajunk, egy csomóan jelentkeztek nála, hogy szívesen hallanának élőben. - részletezte Liam, én meg nagyra nyílt szemekkel figyeltem. - Ryan is tud ezekről és elég sok talk show, rádió már keresett. Biztos ma akarta mondani, de hidd el, hogy van értelme folytatnod az éneklést. - és ezzel be is fejezte. Mosolyogva néztem körbe rajtuk, ők meg mind bíztatóan tekintettek rám. Hát ha ők mondják, biztos úgy van. Elvégre Liamék jobban benne vannak ebben a témában, mint én. Reméljük igazuk van.
- Köszönöm Srácok. - pattantam fel és körbe ölelgettem mindenkit. Zayn előtt megálltam és úgy tettem, mint aki milliószor átgondolja, hogy megtegye-e ezt az egyszerű mozdulatot. A többiek jót vigyorogtak ezen, Zayn meg szúrós szemekkel méregetett, aztán elnevette magát, majd megfogta a kezem és szó szerint magához rántott. Nekicsapódva érkeztem, mire gyorsan átkaroltam és fejem mellkasába fúrtam.
- Te kis törperős. - vigyorgott, én meg beleborzongtam.
- Vigyázz a szádra Malik. - fenyegettem meg, ő meg felvonta a szemöldökét. Hát igen.... lehet, hogy nem is vagyok annyira ijesztő, mint ahogy én azt elképzeltem.
- Höhö.... talajradar. - kezdett el a magaságommal piszkálni, én meg kidugtam a nyelvem és visszaültem a helyemre. Még nagyon sokáig beszélgettünk a többiekkel, majd olyan két óra fele, nekiálltak hazaszállingózni. Tessa, Harry, Zayn és én maradtunk.
- Srácok, én a szobámban leszek. Ti meg érezzétek otthon magatokat, ezentúl úgy is itt laktok. - kacsintottam nekik, majd az emeletre siettem és azon belül is a szobámba. Fenn felkaptam a laptopomat a helyéről és leültem vele a kanapéra. Még Tessnél a fejembe vettem, hogy megtanulok magyarul és teszek is ennek érdekében, így nyelvtanfolyamok után kutakodtam. Találtam is egyet, nem olyan messze, London másik felében lenne és azt írták róla, hogy intenzív kurzus és hogy két-három hónap alatt meg lehet tanulni a nyelvet. Bár olvastam, hogy ehhez viszont maximális odafigyelés kell, szorgalom és jó ha az embernek van nyelvérzéke, mert a világ legnehezebb nyelve nyelvtani szempontból. Engem mondjuk ez sem tudott elijeszteni, elég elszánt típus vagyok. Ha a németet megtanultam, akkor ez is menni fog. Gyorsan kitöltöttem a jelentkezési lapot, mert a határidő hétfő, most meg csütörtök van. Kaptam is egy visszaigazoló levelet, hogy köszönik a jelentkezésem és hogy kedden jelenjek meg. Gyorsan leírtam magamnak a címet, kiraktam a tükrömre, majd összecsuktam a laptopot és visszatettem a helyére. El is ment az időm ezzel a keresgéléssel. Negyed négy volt, nekem pedig négyre kell Ryanhez érnem. Gyorsvágtában kaptam magamra valami elfogadható szerelést, átfésültem a hajam, zsebre tettem a telefonom és már siettem is le.
- Elmentem, sziasztok. - kiabáltam el magam, mielőtt kiléptem volna a garázsba. Furcsa volt , hgoy kinyitottam és csak négy autót pillantottam meg és mind a négy Range Rover volt... Na jó, melyik az én kocsim!? Gondolkodni kezdtem, hogy vajon hova állhattam, de egyáltalán nem jutott eszembe. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy nekem van egy kereszt a tükrömön. Gyorsan megvizsgáltam mindegyiket és meg is találtam az enyémet. Beszálltam, majd már mentem is a stúdió felé. Azért ide húsz percre van, szóval hálás voltam magamnak, hogy előbb elindultam. Odaérve, mindenki pörgött, én meg álltam ott értetlenül.
- Sophie! - ölelt meg Ryan, majd bementünk az irodájába, ahol egy öt fős társaság fogadott. Annyira ismerősek voltak nekem ezek a fiúk, csak tudnám, hogy honnan. - Ők azért vannak itt, hogy véleményt mondjanak a dalodról és arról, hogyan énekelsz. Tudom, hogy összetűzésben állnak a haverjaiddal, illetve pasiddal, de kérlek.... ne csináld te is ugyanazt, mint a két banda. - részletezte, nekem meg rögtön leesett, hogy honnan is voltak olyan ismerősek. Ők a The Wanted.
- Sziasztok srácok. - mosolyogtam rájuk. Nekem nincs bajom velük, sőt van olyan daluk, amit kifejezetten imádok, szóval nem lesz nehéz jófejnek lenni.
- Hello. - köszöntek egyszerre, én meg mosolyogva ültem le velük szembe a kanapéra.
- Hallom, hogy ma énekled fel az új dalod. - szólalt meg először Nathan ha minden igaz. Erre én csak bólintottam egyet, majd már be is ért managerem egy hatalmas papír kupaccal a kezében.
- Na mi az Főnök Úr!? Csak nem úszunk az adminisztrációban? - incselkedtem vele, ő meg felvonta a szemöldökét, kidugta a nyelvét, majd helyet foglalt. Elnevettem magam, majd kíváncsian vártam, hogy mi lesz. Elrendezte azt a nagy fehér kupacot és felém nyújtott egy teleírt papírt. Mikor elvettem, elmosolyodtam. - Tell me something I don't know. - olvastam fel a dal címét, ami rögtön megfogott. Egyszerűen csak beleszerettem. Ahogy gyorsan átfutottam a sorokat, rájöttem, hogy ez sima ügye lesz. Imádom a dalt, a dallamát is és az egész tökéletes. Szóval eldöntöttem, hogy nem érdekel, hogy ez az öt tökkelütött mit fog mondani, akkor is az én véleményem lesz a lényeg és én imádom.
- Na? - kérdezte Ryan, mikor úgy látta, hogy átfutottam az egészet és válasz képes vagyok.
- Egyszerűen imádom. Mikor énekelhetem? - kérdeztem rögtön, ő meg felnevetett.
- Énekeld el most itt így, csak úgy, mert ha oda bemész. - mutatott a stúdióra. - Ott már profin kell csinálnod. - jelentette ki, én meg mindenféle beéneklés nélkül belekezdtem. Volt egy-két hang, ami elcsúszott, de összességében jó volt. És igen ritka, ha én magam dicsérgetem. - Szerintem mehetsz is befelé. - kacsintott egyet managerem, majd felpattantam és megindultam befelé. Nathan is felállt és elkapott útközben. Ahogy visszahúzott, akart egy puszit adni, de én hátrébb húzódtam tőle. Ez felejtős...
- Nathan... - néztem rá. Körülbelül egymagasak lehettünk és ez furcsa volt. Megszoktam, hogy Zayn egy fejjel nagyobb nálam, így fel kell néznem rá. Nem tudom... nekem valahogy Nathan részéről nem sugárzik semmi olyan, hogy " húúúúú én vagyok a pasi, vigyázz". Nem szeretem a nyápicokat. - Én már foglalt vagyok. - közöltem vele, majd beálltam a mikrofon mögé. A papírt egyszerűen eldobtam, úgy éreztem, hogy nekem ez megy anélkül is és igazam lett. Kiénekeltem minden hangot egytől-egyig, a szöveget hibátlanul tudtam és egyszerűen csak élveztem. Ez a kedvenc számom. Sosem hittem volna, hogy ilyet mondok. A saját számom ... és még tetszik is. Hihetetlen. !
- Sophie. Azt a hurrikán söpörte mindenit. Ez valami hihetetlen volt. - dicsért oda-vissza Ryan, én meg meghajoltam, majd kivánszorogtam a többiekhez. Ódákat kezdtek zengeni rólam, én viszont leállítottam őket.
- Elég lesz, jó? - vigyorogtam, ők meg hál' isten abbahagyták. Mosolyogva dőltem le a kanapéra, majd Max mellém és fél kezével átkarolt. Mi van ma!? Először Nathan, majd ő... - Max, figyelj... - kezdtem volna, de Ryan a szavamba vágott.
- Fél pillanat és jövök. - ugrott fel, majd már ki is viharzott. Majd fél perc múlva résnyire kinyitotta az ajtót és bedugta rajta fejét. - Srácok, köszönjük, de ha gondoljátok, mehettek. - ezután tényleg elment. Nathan, Tom, Siva és Jay rögtön felpattantak, majd miután elköszöntek, le is léptek. Max is felkelt, de megállt előttem. Felvontam a szemöldököm és felnéztem rá. Hiba volt... Ahogy ráemeltem tekintetem, megcsókolt! Egyből hátrahúztam fejem, felpattantam, a kezem lendült és arcán csattant. Az ütés erőssége miatt feje oldalra fordult, de ő végig mosolygott.
- Undorító vagy! Takarodj innen és soha többet ne merd betenni ide a lábad. - olyan gyűlölettel közöltem vele, hogy még én is megijedtem magamtól. Ő viszont nem tágított, egyre inkább csak közelített felém, én meg hátrálni kezdtem. Mit akar tőlem? Meg egyáltalán kinek képzeli ez magát!?
- Szeretem a tüzes lányokat. - sejtelmesen vigyorgott, én meg undorodó hangot próbáltam kiadni, ami sikerült is. Hatalmas piros pont magamnak.
- Felejtsd el, bármit is akarsz. Barátom van és szeretem! - jelentettem ki olyan határozottan, amennyire csak tudtam, de őt nem érdekelte. Sajnos sarokba szorultam, így ő teljes testével a falnak nyomott és durván csókolgatni kezdte nyakam. Hiába próbáltam megütni, rúgni, nem tudtam, mert kezeimet lefogta, lábával, pedig lábaimat tartotta. Megpróbáltam kikecmeregni szorításából, de lehetetlen volt. - Max, engedj el! MOST!!! - kiabáltam vele, de nem hatotta meg. Próbált megcsókolni, de nem hagytam magam. Elfordítottam a fejem és ez a jelenet vagy milliószor lejátszódott köztünk, mire megunta, felkapott és egyenesen a kanapé felé igyekezett. Bárhogy kapálóztam, nem tudtam megmenekülni előle. Lerakott a kanapéra, majd pólóm alá nyúlt. Egyszerűen borzasztó volt. Egy hirtelen mozdulattal, lerúgtam magamról, majd felpattantam és az ajtó felé igyekeztem, de mielőtt kinyithattam volna, elkapott. Arra még volt időm, hogy telefonomon benyomjam az egyes gombot, mint gyorshívót. A telefont kivette a kezemből és ledobta a földre, de a hívást nem szakította meg.
- Hagyj már békén! Engedj el! - próbálkoztam még mindig a szabadulással, de egyre lehetetlenebbnek bizonyult.
- Nem Cica... Nem engedhetem, hogy egy ilyen jó csaj, mint te, Zayné legyen. Kellesz nekem! - azzal teljes erejéből a kanapénak lökött, majd már ott is volt és lefogta kezeimet. A pólóm egyik pillanatról a másikra széttépte és eldobta. Nadrágom gombját kereste, de nem hagytam és folyamatosan lerúgtam magamról, egy idő után megunta és pofon csapott. Az ütés miatt, szám széle felrepedt és csak a vér ízét éreztem. Könnyeim szüntelenül folytak és nem tudtam mit tenni. Durván beleharapott oldalamba, amitől felszisszentem. Soha életemben nem éltem át, még ekkora borzalmat. Hol van már Ryan!? Miért nem jön vissza!?!?!? Nem hiszem el.... meg fog erőszakolni. Csak sírtam és sírtam, amíg ő leráncigálta rólam nadrágom és melltartóm kapcsa után kezdett kutakodni. Próbáltam mindig úgy helyezkedni, hogy ne érje el, ami sikerült is. Megfeszítettem testem, hogy még véletlenül se tudjon elmozdítani ebből a helyzetből, de már régen rájöttem, hogy messze nem érek fel az ő ereje ellen. Kezeimet hátam mögé feszítette, úgy emelt meg egy picit, majd a következő pillanatban Max a szoba másik felében landolt. Könnyektől elhomályosult látásom miatt nehezen ismertem fel megmentőmet.
- Ne lássalak még egyszer a barátnőm közelében te barom. - rúgott bele Zayn. - Különben a szuszt is kiverem belőled. Hogy vetemedhet valaki ilyenre? Ja bocs, te egy senki vagy... - ütötte tovább. Tessa futott be az ajtón, Harryvel a nyomában. Harry felmérte a terepet és Zaynhez futott, Tess pedig hozzám. Odaadta a nadrágom, amit gyorsan magamra kaptam, de felsőm nem volt, mert az a vadállat széttépte.
- Te gerinctelen féreg. - püfölte tovább Zayn, mire Harry lefogta.
- Haver, ne öld meg... már megkapta a büntetését. Sophienak szüksége van rád. - ennyit hallottam és Zaynnek is ennyi kellett, egyből mellettem termett. Lekapta a pólóját és rám adta. Fájt megmozdulni, minden porcikám sajgott.
- Sophie. - suttogta elhaló hangon, mikor meglátta számat, az arcom, rajta Max keze nyomával és azt, hogy nehezemre esik megmozdulni is. Magához ölelt, mire fejem mellkasába fúrtam. Rázott a hideg, sírtam és minden porcikám remegett.
- Te úristen mi történt itt? Negyed órára tettem ki a lábam. - szörnyülködött Ryan is, mikor belépett a szobába. Én nem tudtam megszólalni, Zayn nem akart, Tessa világosította fel, mert Harry lefogta Maxot, amíg vártuk a rendőröket. Ugyanis az, hogy sztár, nem menti fel. - Sophie. - jött oda és vizslatni kezdett. Egy apró mosolyt erőltettem magamra, amiről senki nem hitte el, hogy igazi, de mégis mosoly volt. Senki nem kérdezett semmit, addig amíg a rendőrök meg nem jöttek. Egyből megbilincselték és elhurcolták azt a mocskot, engem pedig kérdezgettek, de látták, hogy megszólalni sem tudok, így megbizonyosodtak arról, nem hazudok, majd egy "innentől lerendezzükkel" elmentek. Mi is elköszöntünk Ryantől, majd elindultunk kifelé. Beültem Zayn mellé a kocsiba, Harry vezetett, Tess pedig az én autómat vezette mögöttünk.
- Köszönöm srácok. - nyögtem ki ennyit azóta, mióta velük vagyok. Harry biccentett, Zayn meg közelebb húzva magához, nyomott egy puszit a homlokomra. Hál isten hamar hazaértünk, bementem a házba és felmentem az emeletre. Mindenem sajgott, de nem tudtam, hogy most amiatt, mert így jön ki rajtam az idegesség, vagy ezt mind Max okozta... Kerestem valami kényelmes ruhát, ami megfelel pizsinek és elvánszorogtam a fürdőbe. Ledobáltam a ruháimat, majd a tükör elé álltam. Az oldalamon Max harapásának nyoma meglátszott egy kékes-lilás-zöldes nagy folt képében. Az arcom feldagadt, ahogy a szám is, nyakam vöröslött ott, ahol Max szorította, kezeim úgyszintén. Lábaimon szabályosan kivehető volt kezeinek nyoma... és egyszerűen undorodtam magamtól. Bemocskolta testem az a vadállat... Beálltam a zuhany alá, hogy lemossam magamról a "rontást". Ahogy a forró víz átjárta testem, megkönnyebbülés volt. Úgy éreztem, minden egyes vizcseppnél, hogy "tisztább" lettem. Egy órát biztos benn voltam. Tusolás után, megszárítkoztam, a hajam is elrendeztem, majd miután felöltöztem, kiléptem a fürdőből. A többiek a fenti nappaliban ültek, én meg halkan odaálltam a falat támasztva. Tessa ült velem szemben és ahogy kiszúrt, csupán szemkontaktussal megbeszéltünk mindent. Bólintottam egyet és egy halvány mosoly húzódott arcomra. Zayn felém fordult, majd felkelt és elém állt. Szemeiben mérhetetlen bánat tükröződött, én pedig megráztam a fejem .
- Nem te tehetsz róla. - suttogtam neki, de semmi nem változott.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte, én meg válaszra sem méltatva, ajkaimat az övéire nyomtam. Karjait óvatosan körém fonta és picit közelebb vont magához. Egyáltalán nem akart ártani nekem... éreztem a gyengédséget minden mozdulatából. A csókja lágy volt és mámorító. Testem egyből átjárta egy kellemes melegség, bizsergés és egyszerűen nem akartam megszakítani ezt. Ez mind hiányzott Maxból és fúúúj... összehasonlíthatatlan a két ember.
- Szeretlek. - mondtam alig hallható hangon, mikor elváltunk egymástól.
- Mindennél jobban. - nézett szemeimbe, én meg végre egy őszinte mosolyt mutattam.
Még megölelgettem Tesst és Harryt is, hiszen a segítségemre siettek, majd elköszöntem tőlük és bementem a szobámba. Zayn is nem sokkal utánam jött. Bebújtam a takaróm alá nyakig magamra húztam. A következő pillantban besüppedt mellettem az ágy, mire kinyitottam a szemem és Zayn hatalmas nagy barna ékszereibe néztem. Fél kezével átkarolt, majd mellkasára húzott, én meg felszisszentem erre a mozdulatra. Pont ott fogta meg oldalam, ahol Max megharapott. Zayn rögtön elengedett és aggódó pillantást vetett rám.
- Semmiség. - próbáltam nem kimutatni vagy éppen rávezetni arra, hogy hol is fáj. Nem akartam, hogy még idegesebb legyen.
- Sophie. - mondta ki a nevem afféle "nekem ne hazudj" hangsúllyal. Fölém magasodott, majd a takarót derekamig visszahajtotta és feltűrte pólóm alját. Kezemmel egyből takarni akartam a sebes bőr felületet, de ő megfogta a kezem és arrébb tolta. Ránézett a gyönyörű lila foltomra, majd lehunyta szemeit. Így próbált megnyugodni, mert szerintem képes lett volna hülyeséget csinálni. Mikor újra rámnézett, szemében fájdalom látszott, majd apró, gyengéd puszikkal halmozta el a fájó pontot. Pólóm visszatűrte, majd miután a takarót újra magunkra húzta, óvatos mozdulatokkal alakította ki ugyanazt a helyzetet, mint előtte. Elmosolyodtam, majd felnéztem szemeibe.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit szájára, majd fejem visszatettem mellkasára és már csak arra emlékszem, hogy simogatta a hátam, mert nem sokkal utána elaludtam.

ui: Hihetetlenül sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel... nem így terveztem. De a lényeg a lényeg, hogy itt van, meghoztam és remélem tetszett.! :)

Story Of My Life ♥

Végigsírtam az egész klippet.... Annyira jó, egyszerűen imádom.! ♥ 

Döntsünk rekordot Directionerek!!!!!!!! 

Hajráá!!!!!!! :D ♥

http://www.youtube.com/watch?v=W-TE_Ys4iwM&feature=c4-overview&list=UUbW18JZRgko_mOGm5er8Yzg

20. fejezet. :)

Manók! :) Meg is hoztam a következő részt.... Mint látjátok a blogra raktam chatet, szóval írhattok nyugodtan. Csak bátran, nem eszek meg senkit sem! :) Remélem a Story Of My Life-ról senki nem maradt le... ha igen, akkor a zene címére kattintva, meghallgathatjátok. :) Én egyszerűen imádom és főleg a jelentése miatt. Fordítsátok le. :))


Bekii^^: Nem hiszem.. mostanában nem igen megy a fogalmazás. :S Fogalmam sincs miért. -.-" Na mindegy, azért köszönöm szépen és siettem! :* ♥
egy lány:) : Örülök neki, hogy tetszett, ha nekem nem is. :)) Köszönöm szépen és igyekeztem! :) ♥

Ez meg mi volt!?!?!?

Az egész út vidám hangulatban telt, aminek rettentően őrültem. Már csak arra voltam kíváncsi, hova is megyünk. Semmit, ismétlen semmit nem tudtam kiszedni belőle. Megtörhetetlen.
- Megérkeztünk. - állította le a motort, majd kiszállt a kocsiból és átsietett hozzám. Lovag módjára kinyitotta nekem az ajtót és kisegített a kocsiból.
- Hol is vagyunk? - ráncoltam a szemöldököm miközben elindultunk egy hatalmas épület felé. Szerintem még soha az életben nem jártam erre. Zayn nem válaszolt, csak húzott maga után. Az épületben egy hatalmas lépcsősoron kellett végigmennünk. A tetőre kiérve egy 9 személyes megterített asztal fogadott minket, gyönyörű kilátással és .... és.... Louival!? Elnevettem magam, majd Zaynhez fordultam.
- Akkor most ez mi? - kérdeztem, de velem egy időben valaki hangosan suttogott Louinak.
- Te istenverése. Nem azt mondtam, hogy maradj a seggeden? - jött elő Liam és Danielle is. Értetlen fejjel néztem körbe, ők meg csak legyintettek egyet.
- Hé srácok itt a.... - érkezett meg Eleanor és Niall is egy tortával együtt!? Miről maradtam le? Mindenki itt van kivéve Harryt és Tessát. Na jó. Nekem valami nagyon furcsa itt.
- Mi folyik itt? - vontam kérdőre a társaságot. Akkor láttam, hogy a csajok, velem együtt koktélruhákban vannak és a fiúk is elég "csinosba" öltöztek. - Mit csináltok? - tettem fel a legjobban foglalkoztató kérdést és közben gyanakvó fejet vágtam.
- Gyereket órabérbe, miért minek néz ki? - kérdezett vissza Loui, én meg a fejemet fogva nevettem el magam. Ekkora idiótát még nem hordott a hátán a föld. Most komolyan... van olyan, hogy nem valami hülyeséget válaszol vagy tesz?
- Akkor most valaki más is válaszolna? - néztem körbe, mire Louis eljátszotta a sértődöttet. Természetesen ezt nem hagyhattam, így megöleltem, majd egy apró fejbek után újra a többiekre nézve vártam a normális magyarázatot arra, hogy mit keresünk este fél nyolckor egy hatalmas épület tetején mindannyian.
- Igazából csak szerettük volna megünnepelni, hogy Tessával bekerültetek a sztár életbe és ezzel akartunk sok szerencsét kívánni, de Tessáék nincsenek még itt, Loui nem bújt el, így ugrott az egész. - vonta meg csalódottan a vállát Zayn, én meg nem hittem a füleimnek. Ezt tényleg Tess és miattam csinálták? Ezt nem hiszem el... Hihetetlenek!
- Zayn. - léptem elé és szemébe néztem. Szerintem szívügyének tekintette ezt az estét, mert fájdalmas tekintettel pillantott rám. - Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd ajkaimat övéire nyomtam és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ez a nap már nem is lehetne jobb. Minden tökéletes.
- Megjöttünk. - vigyorgott rám Tessa, majd a nyakamba ugrott. Ha Zayn nem fog meg minket, akkor a földön landolunk. Hálásan néztem rá, majd barátnőm felé fordultam, hátha tud valami magyarázatot adni.
- Na, akkor kajálunk utána buli majd haza. - közölte a tervet, én meg felnevettem, majd bólintottam, ezzel jeleztem, hogy benne vagyok. Remek este elé nézünk. - Sophie mellett ülök! - tette fel kezét barátnőm, mire mindenki vitatkozni kezdett. Nem, én ülök mellette, nem mert én... és így tovább. Már nem bírtam hallgatni.
- Elég már! - kiabáltam túl őket, mire végre mindenki rám nézett. - Egyik oldalamon Zayn, a másikon meg Niall, mert ők ketten nem vitatkoztak rajtam. - dugtam ki a nyelvem, majd végre sikerült mindenkinek helyet foglalnia. Idióta majmaim. - De azt megmagyarázhatnátok, hogy minek kellett ehhez egy tetőre jönni? - ráncoltam össze a szemöldököm, majd Zayn belekezdett a magyarázatba.
- Mert különleges estét akartunk. Otthon bármikor kajálhatunk együtt, így meg még érdekes is és szép a kilátás. - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Tessel megköszöntük nekik mindezt és ami eszünkbe jutott. Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy vannak barátaim, hogy nem vagyok egy szürke kisegér és hogy haladok a karrier felé... Egyszóval nekik köszönhetem a mostani életem.
- Tortaaaaaaaaa!!!!! - ugrott fel Niall az asztaltól mikor mindenki végzett a kajával. Fogalmam sincs, hogy a fiúk honnan szedtek pincéreket erre a helyre, de megoldották. Valljuk be, különleges és csodálatos este volt, mégha nem is voltunk kettesben Zaynnel.
A torta is viszonylag hamar elfogyott és mivel Loui türelmetlen volt, mert már buliba akart menni, így felálltunk az asztaltól, megköszöntük a pincéreknek a vacsorát majd már mentünk is le a kocsikhoz. Csodálkoztam, hogy nem tűnt fel a másik elég nagy autó. - Béna vagy Sophie...- közölte velem a belső hangom. Miután elosztottuk, hogy ki melyik kocsiba ül, elindultunk. Egész úton maxon szólt a rádió, ami jobbnál jobb zenéket játszott. Zayn, Harry, Tessa és én is egyaránt énekeltünk és tomboltunk. Már itt jó volt a hangulat és még csak innunk sem kellett hozzá. Durván negyed óra múlva megérkeztünk egy buli elé és már így is hallani lehetett a bentről dübörgő zenét. Bennem mintha elvágtak volna valamit, nem tudtam irányítani magam és mindenáron bent akartam lenni. Hál' isten pár perc alatt bejutottunk. A lányokat magammal rángattam a parkettre és már táncoltunk is. Fogalmam sincs mi ütött belém, egyszerűen csak táncolni akartam. El, Dani, Tess és én is a tánctér kellős közepén ringattuk a testünket a zene ritmusára és ez így ment több, mint fél órán át.
- Nem iszunk valamit? - kiabálta túl a zenét Danielle, mire mind bólintottunk, majd megkerestük a fiúkat. Hol máshol lettek volna, mint a páholyban? Ilyen az élet, ha híres vagy... Lehuppantam Zayn mellé, aki rögtön átkarolt és ajkait enyémekre nyomta. Nyelve ahogy megérintette enyémet, vad táncba kezdett, amibe én is szives örömest benne voltam. Gerincemen most is, mint mindig végig futott az a kellemes bizsergés és egyszerűen csak élveztem.
- Szeretlek. - döntötte homlokát az enyémnek, mire csillogó szemeibe néztem. Elmosolyodtam, majd hogy megerősítsem abban, hogy ez az én részemről sincs másképp, újra megcsókoltam, de ez más volt, mint az előző. Sokkal lágyabb és szenvedélyesebb. - Kérsz valamit inni? - kérdezte, miután levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Bólintottam, ő meg felkelt majd Harryvel együtt elmentek piáért. Addig mi többiek elvigyorogtunk és beszélgettünk. Nem kellett sokat várnunk rájuk. Gondolom kihasználták, hogy nem átlagos emberek. Ilyenkor azért nekik is tetszik, bár szerintem máskor a pokolba kívánják a felhajtást, ami körülöttük van.
- Martinit hoztam, remélem jó. - rakta le elém a poharat, én meg mosolyogva bólintottam. Megköszöntem, majd arra lettem figyelmes, hogy Loui felszólalt. Fogalmam sincs mi értelme volt a mondanivalójának, mert szokás szerint elhülyéskedte, de a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát. Koccintottunk, majd húzóra itta meg mindenki az italát. Láttam egy-két arcon, hogy ez már most megütötte őket. Főleg azokat, akik koktélt ittak, ráadásul a durvábbakat, amikbe nem egy vagy két pia van, hanem öt-hat. Jó este elé nézünk.
- Sziasztok! - kiabálta túl a zenét egy srác. Mikor jobban láttam az arcát, nem hittem a szemeimnek. - Sophie! - tárta ki a karjait ölelésre, mire felugrottam és szó szerint nyakába vetettem magam. Tudtam, hogy ez Zaynnek kicsit sem tetszik, de tudja, hogy csak barát.
- Látom te is élvezed, hogy nincs suli és szabadok vagyunk. - vigyorogtam rá, ő meg hevesen bólogatott. Valahogy éreztem. Mikor utoljára láttam, akkor éppen Samantha száját foglalta le, kíváncsi vagyok, hogy még most is együtt vannak-e. Bár reményeim szerint nem. Samantha csak kihasználja Tom-ot és ő ezt nem látja....
Még váltottunk két szót, majd ő visszament a haverjaihoz, én meg felrángattam mindenkit és behúztam őket a táncolók közé. Nehogymár mindenki punnyadjon. A fiúk bátortalanul táncoltak, így mi lányok fél lépéssel arébb mentünk és ráztuk, amit lehetett. Volt, hogy a hagyományos összesimulós táncot jártuk és ez nem igazán tetszett a srácoknak, így szétválasztottak minket. Ezek után Zayn el sem engedett.
- Velem nem is akarsz táncolni? - hajolt közel a fülemhez és úgy beszélt. Arcomon egy ördögi mosoly jelent meg, majd ringatni kezdtem testem a zene ritmusára. Zayn hátulról átkarolt és velem együtt mozgott. Még sosem táncoltunk így és ez hatalmas hiba volt. Fogalmam sincs, hogy ez miért maradt ki eddig. Egyszerűen csak élveztem. Ahogy testünk összeért és mintha eggyé olvadtak volna... hihetetlen érzés. Időközben még megittunk jó pár pohár italt és tisztán kijelenthetem, hogy Liam és Zayn voltak a legjózanabbak. Én már elértem arra a szintre, hogy ha még egy pohárral iszok, képszakadás lesz, így többet nem ittam, viszont annál inkább táncoltam. Zayn visszament a srácokkal, leültek, mi meg lányok ottmaradtunk és csak szimplán jól éreztük magunkat. Az egyik pillanatban két kezet éreztem meg derekamon. Azt hittem, hogy Zayn az, így meg sem fordultam csak hozzásimulva táncoltam. A lányok idő közben eltüntek valahova, így csak ketten maradtunk. Ahogy táncoltunk egyik pillanatról a másikra felgyorsult minden. Az egyik percben még ringattuk a testünket, a másodikban pedig megcsókolt. Amint ajkaink összeértek, tudtam, hogy nem Ő az. És ez a következő pillanatban be is bizonyosodott, ugyanis Zayn behúzott egyet a gyereknek, majd megfogta a kezem és húzott maga után. Szorításából és lépteiből is éreztem, hogy dühös. Mérhetetlenül mérges és teljesen jogosan. Féltem... Fogalmam sem volt arról, hogy most mi fog történni. Beültetett a kocsiba, bekötött, majd átment a saját felére. Beszállt és már indultunk is. Gyorsan hajtott és egy szót sem szólt hozzám. De nem szándékosan csináltam... én azt hittem ő az és még ittam is. De ő ezt úgysem fogja megérteni. És igaza is lesz, hiszen a pia nem mentség semmire.
Ahogy megérkeztünk hozzám, kiugrottam a kocsiból és beszáguldoztam a házba. Még csak véletlenül sem akartam a szemébe nézni vagy beszélni vele. Felviharoztam a szobámba, becsaptam az ajtóm és a gardróbba érve lerúgtam a magassarkúimat. Lusta voltam a helyére pakolni bármit is, így csak leszórtam mindent a földre, majd máskor megcsinálom alapon. Előkutattam valami pizsamát és átmentem a fürdőbe. A zuhany alá álltam és hagytam, hogy a meleg víz átjárja testem. Fogalmam sincs mi ütött belém. Hogy csókolhattam meg egy vadidegent!? Még ha ittam is... én nem ilyen vagyok.
Rájöttem, hogy a zuhany alatt hülyébbnél hülyébb gondolataim születnek, így gyorsan megfürödtem, majd a törölközőt magamra csavarva kiszálltam a zuhanykabinból. A tükör előtt álltam és szidtam magam. Apa pár órával ezelőtt kért meg arra, hogy vigyázzak erre a srácra, el ne veszítsem. Tessék... erre teszek egy lépést annak érdekében, hogy ennek az ellentetje történjen. Ügyes vagy Sophie.
Megtörölköztem és magamra kaptam a pizsim. A hajamat csak megszárítottam majd már mentem is a szobámba. Beérve fel akartam kapcsolni a villanyt, de Zayn elkapta a kezem, becsukta az ajtóm és nekinyomott. Éreztem rajta a dühöt és a csalódottságot. Egyszerűen nem mertem a szemébe nézni.
- Nézz rám Sophie. - hangja ellenkezést nem tűrő volt. Félve pillantottam rá. Szemeimből akart olvasni, láttam rajta. - Ez meg mi volt!?!? Miért csókoltad meg azt a gyereket? - hangjában harag érződött, én pedig féltem. Tudtam, hogy nem fog bántani, de akkor is féltem.
- Fogalmam sincs... - mondtam ki azt, ami először az eszembe jutott, de tudtam, hogy ezt nem fogja elhinni. - Igazából azt hittem, hogy te vagy az. - halkultam el a végére, ő meg minden bevezetés nélkül vadul ajkaimra tapadt. Meglepődtem. Nem kicsit... nagyon!
- Hozzád ért. Megértintett és megcsókolt. - mondta két csók között, engem pedig a lelkiismeretem mardosott. - Téged, aki az enyém vagy. - folytatta, mire elhúzódtam tőle. Rossz volt ezt így hallani, de be kell ismerni, igaza volt. Egy gerinctelen féreg vagyok... - Nézz a szemembe. - kérte, mire ijedt tekintetem övébe fúrtam. - Mond ki azt, ami benned van. - hangja parancsoló volt, én meg minden gondolkodás nélkül válaszoltam neki.

- Szeretlek. - suttogtam és neki csak ennyi kellett. Ajka újra megtalálta enyémet és kényeztetni kezdte. Ebben a csókban benne volt minden. Harag, düh, szeretet, de legfőképpen bizonyítás vágy. Fölkapott karjaiba, majd elindult velem az ágyam felé. Óvatosan fektetett a párnák közé és közben egy pillanatra sem váltunk el egymástól. Tudtam merre tartunk és tudtam, hogy ő az, akiben megbízhatok és teljes egészében neki adhatom magam. Zayn pólóm alá nyúlva végigsimított oldalamon és hasamon is. Mikor ujjával végigszaladt alhasamon, egész testem beleremegett. Rosszfiús mosolyát megvillantva fejtette le rólam a felesleges ruhadarabot. A pólóm a szoba valamelyik sarkában landolt, én meg viszonzásképp, eltávolítottam Zaynről a trikóját. Fordítottam helyzetünkön, így én kerültem felülre. Eljátszadoztam kockáin. Minden egyes mozdulatom után hagytam egy nedves puszit, majd áttértem nyakára.
Itt már sokkal intenzívebben csókoltam, amit egy halk morgással kifejezett. Elmosolyodtam a tudatra, hogy ezt én váltom ki belőle. Állkapcsa vonalán keresztül tértem vissza ajkaihoz. Zayn kihasználva az alkalmat, újra maga alá gyűrt és ott folytatott mindent, ahol abbahagyott. Apró puszikkal halmozta el alhasam, ami egy halk nyögést váltott ki belőlem. Ahogy haladt felfelé, egyre inkább azt éreztem, hogy nekem ő kell. Mikor melleim azon részére tért át, amit a melltartó láttatni engedett, egy sóhaj hagyta el számat. Zayn a szemembe nézett, majd csak azt vettem észre, hogy megszabadított rövidnadrágomtól is. Szemeivel végigmért, én pedig belepirultam ebbe a mozdulatába.
- Biztos vagy benne? - nézett mélyen a szemembe, én pedig tudtam a választ.
- Igen. - jelentettem ki a lehető leghatározotabban, ami meggyőzte. Ezek után már csak egész egyszerűen hagytam magam neki. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt és egyáltalán nem bántam meg, hogy rábíztam magam. És azt mondom, megérte várni. Most már teljesen biztosan ki merem jelenteni, hogy szeretem őt és ő is engem.


Reggel arra ébredtem, hogy melegem van. Először nem tudtam miért, hiszen csak egy takaró van rajtam, de aztán ahogy magamhoz tértem, elmosolyodtam. Zayn ölelt magához elég szorosan. Kezével átkarolt és lábával szintén. Annyira aranyos volt, hogy nem volt szivem felkelteni. Mondjuk nem is kellett. Pár perc múlva megmozdult. Ahogy résnyire kinyitotta szemeit és rájött, hogy mi is a helyzet, fejét még inkább mellkasomba fúrta. Arcomra széles mosoly ült ki, majd egyik kezemmel hajába túrtam.
- Jó reggelt. - nézett rám mosolyogva. Szemeim csillogtak és csak vigyorogtam.
- Neked is. - nyomtam egy puszit szájára. Lekecmergett rólam és elterült az ágy másik felén. Felé fordultam és figyeltem mozdulatait. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki egy ilyen srácot, mint ő. Már vagy öt perce őt bámulhattam, mikor felém fordult. Belenéztem gyönyörű mogyoró barna szemeibe, ő meg elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy én lehettem az első. - nyomott egy puszit az orromra, én meg kislányos mosolyra húztam számat. Zayn elnevette magát, én meg gondoltam, most már ideje felkelni, így magam köré tekertem a takarót és bementem a gardróbba. Kerestem elő valami kényelmes ruhát, majd magamra kaptam. Mire kiértem a szobából Zayn is felöltözve állt előttem.
- Mi a terv mára? - érdeklődve néztem rá, majd elléptem előle, hogy beágyazhassak. Nem válaszolt, de nem is volt baj, úgy is akartam kérdezni mást is. - Zayn. - fordultam felé, mikor eltűntettem az éjszaka nyomait. - Ideköltözöl? - néztem rá reményteli szemekkel, ő meg megvillantotta rosszfiús mosolyát és bólintott. Örömömben a nyakába ugrottam. Zayn elnevette magát izgatottságomon majd nyomott egy puszit arcomra és letett a földre. Örülök neki, hogy a tegnap este el lett felejtve, így sokkal jobb.
- Akkor én hazamegyek, összepakolok és majd jövök. - nézett vissza rám az ajtóból, mire bólintottam egyet. Elindultam felé, mert akkor már kikísérem, úgy is a konyhába akartam menni. Felugrottam a hátára, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Lusta vagyok lépcsőzni. - adtam meg az egyszerű magyarázatot, ő meg a fejét fogva indult meg lefelé. Mikor leértünk, vártam hogy letesz, de nem így történt. - Zayn, nem akarsz lerakni? - kérdeztem tőle.
- Dehogynem. - vágta rá rögtön, én meg abban a pillanatban sikítottam egyet, ugyanis az én drága barátom úgy gondolta, hogy a kanapéra dob. De szó szerint. - Jól van. Ezért ma nem kapsz kaját. - fenyegettem meg, majd felpattantam és a konyhába siettem. Az igaz, hogy tegnap csináltam vacsorát és nem ettük meg, ma még is csak a fele volt meg. Van a házban egy éhenkórász és azt is tudom, hogy ki az. Elnevettem magam, majd gondoltam, hogy azért mégis csak kéne valamit csinálni, mert ahogy elnéztem, nem csak Tess és Harry van itt. Kicsit több cipőt láttam a fenti nappaliba. Kíváncsi lennék mikor értek haza...
- Jó reggelt. - slattyogott be Niall a konyhába. - Éhes vagyok. - jelentette ki, én meg elnevettem magam.
- Neked is. Hát figyelj tizenegy óra van. Ebéd durván egy óra, másfél múlva kész. Fogalmam sincs mit akarsz enni, de van még sültcsirke, bár az igen kevés. - kezdtem el részletezni, de rápillantva inkább az jött le nekem, hogy fáj a feje. Kerestem elő egy fájdalomcsillapítót, töltöttem neki egy pohár vizet, majd leraktam elé. Hálásan nézett rám majd miután lenyelte a pirulát és megitta a vizet, sóhajtott egy nagyot.
- Már régen rúgtam be ennyire. - fogta a fejét, én meg mosolyogva hallgattam. - Ti miért mentetek el olyan korán? - nézett fel rám egy kevés gondolkodás után. Nem tudtam, hogy most elmondjam-e neki vagy sem.
- Már lényegtelen. - villantottam egy "minden rendben van" mosolyt, ő pedig nem firtatta tovább a dolgot, aminek nagyon örültem. Ahogy láttam feltalálta magát és csinált magának müzlit. Amíg ő csendben falatozott, nekiálltam a kajának, mert ha Niall itt van, az azt jelenti, hogy mindenki más is. Gondoltam, hogy a spagettit mindenki szereti, így azt csináltam. Nem tartott sokáig. Fél óra alatt megvoltam vele. Megterítettem és készítettem elő fájdalomcsillapítót és vizet is egy tálcára. Gondoltam bejárom a szobákat. Most már ideje felmérni a terepet, ki hol fekszik kiütve és kinek kell gyógyszer.
- 'Reggelt!- morogta Tess mikor beléptem szobájába. Harry mellette maszírozta a halántékát és közben fájdalmas képet vágott. Kíváncsi lennék rá, hogy mennyit ittak még miután mi elmentünk.
- Sziasztok. Hoztam nektek vizet és gyógyszert. - raktam le egy-egy pohár vizet az éjjeli szekrényre egy-egy bogyó kíséretében. - Vegyétek be, öltözzetek fel vagy tudom is én. Kész az ebéd és már meg is terítettem. Körbejárom a többi szobát is. - nyomtam egy puszit barátnőm arcára majd már ott is hagytam őket. Az egyik vendégszobában megtaláltam Daniellet és Liamet. Nem ébresztettem fel őket, de hagytam nekik is mindenből egyet-egyet, hátha szükségük lesz rá, majd átnéztem a másik vendégszobába is. Loui és Eleanor szenvedő tekintettel néztek rám, én meg felnevettem. Viccesen festettek.
- Üdvözöljétek a megmentőtöket. - sétáltam az ágyukhoz és a kezükbe adtam a poharakat, gyógyszereket. Miután lenyelték, visszarakták a tálcára a poharakat és visszazuhantak az ágyba. - Csak szólok, hogy kész a kaja, de ahogy elnézem nem eszünk egyhamar. Daniék még alszanak, Tessék rosszabbul festenek, mint ti. Niall itt fenn szenved a nappaliba, Zayn meg elment a cuccaiért, szóval pihenjetek. - világosítottam fel őket a tényekről, majd visszamentem Niallhez. A nappaliban terült ki és várta a bogyó hatását.
- Szerintem még várni kell arra, hogy együnk. Addig én elmegyek rendet rakok a gardróbban. - közöltem vele, de szerintem nem figyelt rám. Mindegy is. Bementem a szobámba és ott is célba vettem a gardróbot. Ha Zayn ideköltözik helyet kéne csinálnom a cuccainak. A tegnapi ruháimat összeszedtem egy kupacba és a szennyest is összegyűjtöttem. Átrendeztem a gardrób egyik részét és teljesen üresen hagytam. Amint ezzel megvoltam, a szennyest elvittem a fürdőbe és gondoltam most már ideje mosni egyet. Ezzel sem szöszmötöltem sokáig. Visszavontultam a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. A twitterem zsongott, de valahogy már nem volt olyan furcsa. Mindenki fényképeket rakott fel rólam és megjelöltek minden hülyeségben. Voltak akik szidtak, mintha muszáj lett volna, de rájuk hagytam. Nem ismernek... Igazából nem érdekelt most ez az egész, így bezártam és átléptem YouTubera. Elindítottam a lejátszási listám, amin az első zene a Wantedtól a We Own The Night volt. Elmosolyodtam mikor meghallottam. Pont passzol az időzítés. Ahogy szólt a zene, alig hallottam meg telefonom csörgését. Gyorsan felkaptam, anélkül hogy lehalkítottam volna a zenét.
- Szia Ryan. - köszöntem manageremnek, majd vártam, hogy miért is keresett.
- Szia. Ma be tudsz jönni olyan fél öt fele? Jönnének a zeneszerzőid és hozzák az új dalodat is az új albumodról. - közölte velem a tényeket, én meg lesokkolódtam. Új zene!? Új album!? Mi van!?
- Hééé... szerintem lassíthatnánk. - mondtam neki félve, ő meg felhorkant.
- Pont most nem szabad. Na mindegy, majd délután megbeszéljük. Addig is szia. - köszönt el, majd letettük. Visszaültem a laptopom elé és csak kattogtam. Hova ez a nagy sietség!? Még csak azt sem tudom, hogy a világ mit gondol rólam, de már albumot adjak ki? Mi van akkor, hogyha semmi értelme nem lesz ennek az egésznek? Ajj... azt sem tudom mihez kezdjek majd a hírnévvel...

ui: Nem lett olyan hosszú rész, mint a többi, viszont szerintem eseménydúsabb. :) Nekem jobban tetszik, mint az előző fejezet és remélem nektek is!!! :)

19. fejezet. :)

Na nem akarok rizsázni, csak annyit, hogy:
1, Egyáltalán nem tetszik nekem ez a rész.... ennél szarabbat talán még sose írtam.. :S
2, itt az interjú, amin csak egy minimálisat alakítottam írás közben, hogy passzoljon a történetemhez. Nézzétek meg. : Alan Carr, Chatty Man show - One Direction.
3, Talán olvasható! :*

Bekii^^: Köszönöm szépen, de azért nem írok én annyira jól, mint már mondtam...:D A blogod pedig tényleg jó és ha megfogadod a tanácsaimat, tökéletes lesz! Sokkalta jobb, mint az enyém! ;)
csak egy lány:) : Köszönöm! :) ♥ Örültem, hogy tetszett. Az interjút nem én találtam ki, csak egy picit alakítottam az egyik Chatty Man-es showjukon. Semmi extra és szerintem ez a rész sem lett jó...:)

És hogy így lett vége, még jobb.

- Hölgyeim és Uraim, fiúk és lányok, kicsik és nagyok, valamint aki aminek érzi magát, a One Direction! - kiabálta el magát a műsorvezető, aki tudomásom szerint Alan Carr és ez a Chatty Man show. Na akkor nevetés nélkül nem ússzuk meg. Csak a mi kapcsolatunkat ne hozza fel!
Miután egy-egy öleléssel üdvözölték egymást, helyet foglaltak a fiúk a kanapén, Alan meg velünk szembe a székében. A lányokkal összenéztünk majd széles mosollyal az arcunkon öleltük meg egymást. Fogalmam sincs, hogy ez most hogy jött, de ez van.
- Ki kér egy italt? - vigyorgott körbe Alan, mire Niall rögtön feltette a kezét, Louis meg mindenki nevében válaszolt. - Egy kis Merrydown cidert? - ajánlotta, mire a srácok is és szerintem a nézők is felvonták a szemöldöküket.
- Azt sem tudom mi az. - felelte Liam, mire Danielle fogta a fejét. Az igazat megvallva, én sem tudtam milyen italról is beszélnek.
- Finom, kifinomult. - vágta rá rögtön a nyúl fogú műsorvezető, majd végigsimított az üvegen.
- Ilyen külsőre hajtok. - vigyorgott Liam, majd észrevétlenül Danira pillantott, aki kacsintott egyet neki. Nagyon szeretik egymást. Meg is érdemlik, hogy boldogok legyenek. Ezek után mindenki kapott abból a híres neves italból, közben meg megbeszélték, hogy Liam haja változott. Milyen meglepő...
- Ezelőtt próbáltál úgy kinézni, mint Harry, nem? - kérdezte Alan ránk pillantva, mire elkaptam a tekintetem. Még a végén felismer, Azt pedig nem szeretném. Velem egy időben a közönség helyeselni kezdett. Danielle vigyorgott, Eleanor meg rajtam nevetett. Hát most na... nem akarok feltűnösködni. Mondjuk lehet, hogy túlzás volt kicsit lejjebb csúszni a széken.... - A rajongóitok az öltözőm előtt voltak. - pakolászott közben Alan, mire Liam felháborodva kérdezett vissza.
- Miért nem a miénk előtt? - grimaszolt is mellé, mire felnevettünk. Ez az interjú jó lesz. Főleg ha minden második percben nevetünk. De szerintem ez a jó és nem az, ahol kínozzák a sztárokat csakhogy valami információt kiszedjenek belőlük.
- Néhányuk elég fiatal nem? Láttam egy lányt az egyetemi ruhájában és azt mondta: Harry, Harry adj a szaftodból! - na itt vége volt mindennek. A lányokkal egymás vállára dőlve nevettünk. Őrült rajongók!
- Neee... én ezt már most nem bírom. - fogtam a hasam, a lányok meg helyeslően bólogattak. Azért ez... Na mindegy, az interjú folytatódott tovább. Alan szórakozott a srácokkal, időközben meg előkerültek a One Direction játékbabák. Hát mondanom sem kell, hogy azokkal mit műveltek. Kiderült, hogy Harryé olyan, mint egy egyetemi előadó és hasonlít Susan Boyle-ra, Liamnek megint a hajával szórakoztak és Harry babája még puszit is kapott. A lányokkal csak szörnyülködtünk néha vagy éppen kacagtunk. Mikor hogy...
- Egy álomban éltek. Elköltöztetek egy felvágós, agglegény lakásba, igaz? - kérdezősködött, mire a srácok csak helyeseltek, mi meg gonoszul vigyorogtunk. Hál isten még nem tudnak arról, hogy a legtöbben közülük a barátnőjükkel laknak. Ha jól tudom, Loui és Eleanor maradtak az 1D házban Niallel együtt, a többiek meg mind szétszéledtek. Vagyis Zayn még nem, de Harry elvileg ma hozzánk költözik. Tessnek megengedtem, elvégre már felnőttek és nekem ebbe nincs beleszólásom. - Mondjátok milyen? Reggeliző? - piszkálta egy kicsit őket, ők meg mosolyogva válaszolgattak.
- Bárcsak. Ikea asztalok. - felelte Niall, mire a lányokkal felnevettünk. Vicces kedvükben vannak és a műsorvezető is. Bár róla azt hallottam, hogy mindig ilyen.
- Mikro. - vágta rá Harry, mire Alan felkapta a fejét.
- Mikro? Istenem! Vízforraló? - kezdett el cinikus lenni, a fiúk meg természetesen folytatták.
- 3-at 2 áráért tányérak a tescoból. - humorizált Niall, majd Alan átvette a szót és kicsit még szórakozott.
- Belső WC . - jelentette ki izgatottan, mi meg fogtuk a fejünket, aztán a következő pillanatban árgus szemekkel meredtem Zaynre, ugyanis kijelentette, hogy Loui, Harry és Niall laknak együtt, a többiek meg külön. Majd egy röpke pillanatra összenéztünk, én meg megráztam a fejem, jelezve, hogy fogja be a száját, nem akarok szerepelni. Hál istennek értette és Louis is látta, mert elterelte a témát, így szegény elég kínos helyzetbe került, mert felhozták a Larrys bromance témát. Sajnáltam, de tudtam, hogy miattam csinálta. Ezt még meg kell hálálnom neki! Ezek után gyorsan lepörgették ezt a témát, mellette még kérdezősködött a műsorvezető, Zaynt nekiállította rajzolni, majd Niall szekálása következett.
- Niall téged betaláltak az idősebb nők. Jöttek a mamák az illetlen ajánlataikkal, fogdostak. - kezdett bele Alan, én meg kíváncsian vártam mi lesz belőle, ugyanis ezt a sztorit még nem hallottam.
- Leedsben voltunk és az a nő odajött és azt mondta: "Ha idősebb nőt keresel" közben odaadta a telefonszámát és a címét. "Ott leszek, adj tíz percet befejezem a munkát és megyek." - mikor végigmondta, nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Volt értelme eljönnöm. Ennyit negyed óra alatt talán még sosem nevettem.
- 72 éves volt. - vágott közbe Loui, mire Alan felháborodva nézett Niallre, mi meg a könnyeinket törölgettük. Hihetetlenek.
- 72? Te csibész, az túl öreg. Mindenki szereti az idősebb nőket, de 72!? - olyan hanglejtéssel mondta, hogy a röhögőgörcs határán álltam. Eleanor a vállamra hajtotta a fejét és rázkódó vállakkal jelezte, hogy ezt még ő sem hallotta és igencsak szórakoztatta.
- Szerintem figyelj, Loui jön. - vigyorgott rá Danielle, mire El felkapta a fejét és gyilkos tekintettel méregette Alant. Elég viccesre sikeredett ez a jelenet is, mögöttünk meg megszólalt valaki.
- Ezek a srácok barátnői. - mutogatott ránk, mire mi leintettük őket.
- Kérj bármit, csak pssssszt. - alkudoztam vele, a lány meg kért mindegyikünktől egy képet és autogrammot. Kifújtuk a bennünk lévő levegőt, majd hátradőltünk a székünkben.
- Neked is van barátnőd, ugye? - kezdte el Alan túráztatni Louist is, mire ő széles mosollyal az arcán bólintott. Még megkérdezte, hogy jól meg vannak-e majd tovább állt Liamre. Furcsa... Olyan mintha ez a barátnő dolog tiltott téma lenne ebben a műsorban, kivéve Harrynél. Nála minden téma szabad... ahogy észrevettem. Liam is megkapta ezeket a kérdéseket és csillogó szemekkel válaszolt, bár látszott rajta a félelem, gondolom nem akart semmi ciki kérdésre választ adni. Erre benyomtak egy képet róluk. Szegény Danielle. Bár Liamnek egy óriási piros pont, hogy így helyt állt.
Keresztbetett ujjakkal reménykedtem, hogy Zaynt kihagyja a sorból.
- Zayn! - szólította meg, én meg vettem egy mély levegőt. - Hogy állsz a képemmel? - folytatta, mire leengedtem. Már megijedtem...
- Őszinte leszek. Ez a legrosszabb képem. - vallotta be, majd a kamerába mutatta. A közönség egy emberként nevetett fel, főleg mikor kiderült, hogy csak egy szemöldöke lett a rajznak. Zayn alá akarta írni, de Alan nem engedte, azzal érvelt, hogy nem fogja kirakni sehova. Kialakították az egész szituációból, hogy olyan lett, mint Gok Wan és Alan közös gyereke... állatok! Ezek után részletezték az új albumukat és minden mást, majd a végén a tánc sem maradhatott el. Mindegyik srác bemutatta a maga tudását, majd a végén mindenki felállva tapsolt nekik. Miután vége lett, a lányokkal visszamentünk a backstagebe. Vártuk a fiúkat, akik csak-csak nem jöttek. Amíg várakoztunk, beszélgettünk, nekem pedig megcsörrent a telefonom.
- Szia Ryan. - szóltam bele vidáman. Szerintem nekem ma már senki nem ronthatja el a kedvem.
- Szia. Figyelj nagy gond lenne ha fél óra múlva itt kéne lenned? Egy óra múlva fotózásod lesz. - jelentette ki, mire ujjongani kezdtem.
- Dehogy lenne gond. Úgyis olyan jó kedvem van. Akkor ott találkozunk, sietek. - vigyorogva beszéltem végig, majd miután letettem, a lányokra néztem. - Szóval ki fog elkísérni fotózásra? - kérdeztem tőlük, mire afféle "komolyan kérdezted?" fejjel meredtek rám.
- Mind a ketten. - karoltak át, majd egy nagy csoport ölelés után, szólni akartam Zaynnek, hogy le kell lépnem, de nem találtam sehol. A lányok szintén tanácstalanok voltak. Fogalmunk sincs, hogy a fiúk hova tűntek, nekem viszont mennem kell. Biztos nem véletlen mondta Ryan, hogy fél órám van odaérni.
- Mindegy, menjünk. - indultam meg az ajtó felé, mikor két kar fonódott a derekam köré.
- Hova, hova? - duruzsolta a fülembe, gerincemen pedig kellemes bizsergés futott végig. Megfordultam, hogy szemeibe nézhessek. Szó szerint megsemmisültem bűnbánó tekintetébe és értetlen fejjel meredtem rá. - Sajnálom, hogy majdnem elkotyogtam. Nem akartam. - mentegetőzött, én pedig rögtön megértettem miről beszél. Elmosolyodtam majd megöleltem. Olyan jól esett megbújni karjai között, hogy legszívesebben sosem engedtem volna el.
- Zayn, nekem mennem kell. - bontakoztam ki nagy nehezen öleléséből, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett szemeimbe. Szerintem mindenféle gondolat végigment benne, hogy vajon miért lépek le. - Fotózásom lesz. - adtam egy gyors magyarázatot, majd nyomtam egy puszit arcára és már kinn is voltam az épületből. A lányokkal sprintelni kezdtünk a stúdió felé. Szerencsékre csak tíz percre van ide, futva csak nyolc. Hamar odaértünk, így gyorsan megkerestem a Ryan Fields feliratú ajtót, majd berontottam. De szó szerint és csak egy centin múlt, hogy meg tudtam állni.
- Neked is szia. - vigyorgott rám, én meg kidugtam a nyelvem. - Eleanor, Danielle. - köszöntötte őket egy-egy kézfogással, majd elnavigált minket a fotózásra, ami csak egy ajtóval volt odébb. Benn a fotósok már az előkészületekkel voltak elfoglalva, a sminkesek előkészítették a terepet és én a stylistoknál kezdtem. Még oda sem értem, már el is húzták a paravánt, hogy senki ne lásson semmit és beadták az első ruhát, amit fel kell vennem. Kicsit meglepődtem mikor megláttam. Csak egy póló, aminek oldalt merész kivágása van, a csípőmig ér és onnan meg be van vagdosva. Furcsállottam, de hát ha ez a kérés...
- Ryan! Te sem gondoltad komolyan... - léptem elé, ő meg elismerően bólintott, mikor végignézett rajtam. Kidugtam a nyelvem, majd grimaszoltam egyet mellé.
- Sophie, nagyon jól áll. - dicsértek meg a csajok, én meg egy "hagyjuk már" nézéssel letudtam őket. Ryan eltoloncolt a sminkesekhez, akik mosolyogva fogadtak és leültettek a székbe. Elég erős sminket kaptam, de őszintén szólva tetszett. Ritkán mondom ezt, hiszen nem vagyok híve a sok sminknek, de ha profik csinálják akkor azért más... A hajamat hullámokba sütötték, majd nyomtak a fejembe egy fekete fullcapet és kész is voltam.
- Na gyere ide drágám. - mutogatott a fotós, én meg összeráncoltam a szemöldököm. Vékony hangja volt férfi létére, rázta a seggét és igen furcsán mozgott. Először megijedtem tőle, de aztán levettem, hogy meleg, így nem voltam szégyenlős előtte, hisz akkor hidegen hagyják a lányok. Elvileg... - Csak annyit kell csinálnod, hogy a bal kezeddel a hajadat fogod, kicsit féloldalasan állsz és a jobb lábadra támaszkodsz. Fejet egy picit feljebb és tökéletes. - mondta az instrukciókat, én meg tettem amit parancsolt és már kész is volt az első kép. Ebből a sorozatból nekem egy tetszett igazán, az első, így azt választottuk ki, ha esetleg kéne valakinek, akkor inkább ezt vigye, meg ebből lesz poszter majd ha híres leszek.
- Következő szett. - adta ki az utasítást a fotós, akit Robnak hívtak. Időközben ezt is sikerült megtudnom.
A következő összeállítás már jóval több ruhát tartalmazott, mint az előző. Elmosolyodtam mikor a kezembe adtak egy Zayn stílusú kardigánt, csak ennek volt virágmintája is. Emellé egy szürke pólót kaptam és egy farmer rövidnadrágot, rajta egy kékes-lilás szalaggal. Gyorsan magamra kaptam őket, majd már szaladtam is a sminkesekhez, akik igazítottak rajtam, a hajamat hagyták ahogy volt és már szaladtam is vissza Robhoz. Elmondta az instrukciókat, csakúgy, mint az előbb és én szintén tettem a dolgom. Őszintén szólva élvezem ezt az egészet. Azt hittem, hogy bánni fogom, hogy magam mögött hagytam a "normális" életem, de nem. Rájöttem, hogy szeretek énekelni és nem szeretnék én lenni a szürke kisegér. A pénz nem is fog érdekelni, ha esetleg a jövőben menne a karrier, mert nem azért csinálom, hanem mert élvezem. Már most... akkor mi lesz később??
- Válassz egyet közülük, ami majd mehetek poszternek ha elérünk oda, de szerintem hamarosan bekövetkezik. - ugrált egy helyben Rob, én meg elnevettem magam és kiválasztottam egyet a fotósorozatból.
- Szerintem is ez a legjobb. - mutatta fel a hüvelykujját Ryan, én meg bólintottam egyet, majd már szaladtam is vissza a stylistokhoz.
- Na most becsajosodunk, de elég rendesen. - kezdték el részletezni, én meg bólogattam, mint a szófogadó gyerek. - Itt ez a szoknya, húzd fel aztán mehetsz is a sminkesekhez. - adták a kezembe a földig érő, kék-fehér csíkos pánt nélküli szoknyát, majd el is húzták a paravánt. Sose szerettem a szoknyákat, de ezt örömmel vettem fel. Egyszerűen beleszerettem a ruhába. Pikk-pakk kész voltam és mintha rám öltötték volna. Tökéletes volt. Legalább is nekem nagyon tetszett. A sminkesek raktam rám egy erős piros rúzst, a szemem is megerősítették, a hajam meg ki lett vasalva. Mielőtt visszamentem volna Robhoz, még a nyakamba akasztottak egy nagy fehér virágos nyakláncot és csak úgy engedtek el.
- Sophie a ló rúgja meg. - ámuldozott az én drága fotósom. - Egyszerűen gyönyörű vagy ebben a ruhában. Mintha neked lett volna kitalálva. - bókolt, én meg legyintettem egyet és beálltam a vászon elé. A fényképező csak úgy kattogott, én vigyorogtam, mosolyogtam, hülye pofákat vágtam és az egészet elhülyéskedtem. De azért lettek normális képek is hál istennek. Ezután jött a feladat, hogy választani kell ezekből is egyet. Nem is volt kérdés, hogy melyik lesz. A legnormálisabb. Bár itt épp egy röhögőgörcs előtt vagyok, viszont szerintem nagyon jó lett. Mivel eddig csak normális képek készültek rólam, kellett csinálni kicsit bolondosabbat is, így miután magamra kaptam az utolsó szetettet és megjártam ugyanazt az utat, mint eddig minden fotósorozat előtt, már a kamera előtt álltam.
- Tessék, fogd ezt és csinálj vele azt, amit akarsz. - adott a kezembe Rob olyan bigyuszt, amivel be szokták mondani, hogy "csapó és hányadik próbálkozás". Fogalmam sincs mi a neve. Csak spontán, ami jött azt csináltam. Rob agyon dícsért, Ryan szintén. Direkt nevettettek és minden hülyeséget kértek, hogy csináljak, de amikor választani kellett, azért mégis csak a normálisabbjából válogattunk, mert nem szeretnénk olyan sztorikat, hogy "Sophie Moore vajon fogyatékos!?" Így egy viszonylag egyszerű képre esett a választásom.
- Sophie rettentően ügyes voltál. Nem sok újonc élvezi ezt az egészet ennyire. - kezdett el szentbeszédet mondani managerem, mikor már újra a saját ruhámban voltam és az irodájában ültünk.
- Pedig egyszerű volt. Nekem nagyon tetszett. - vigyorogtam rá, majd a kiválogatott képek közül egyet kellett választanom. Fogalmam sem volt, hogy miért, de kellett. A legelsőt választottam, amin csak egy póló van rajtam.
- Akkor ez lesz a címlapon. - jelentette ki, én meg szájtátva meredtem rá. Nem volt szó semmilyen címlapról. Csupán egy-két poszterről. Na de címlap!? Máris? Elment az esze...
- Mi van? Magyarázatot kérek! - követelőztem, ő meg bólintott majd leült a székébe.
- A NYLON magazin kérte, hogy készítsünk rólad képeket, mert hatalmas szenzáció vagy és ők akartak az elsők lenni, akik megjelenítenek rólad egy cikket, amiben az eddigi életedről lesz szó, a magánéletedről és erről a pár napról, vagyis a kezdetekről. - közölt velem mindent, mire felvontam a szemöldököm.
- De ezt nem mondtad. Te mocskos! - szidtam meg, ő meg elnevette magát. - Hát jó, de ha a magánélet alatt azt érted, hogy bejöttek és zuhanyozás közben csináltak rólam képet, akkor balhézok . - vigyorogtam el magam, ő meg a fejét fogva sóhajtott egyet. Hát igen, kicsit lefáraszthattam.
- Maximum annyit tudnak írni arról, hogy Zayn és te együtt vagytok és a tegnapi műsorról. Semmi másról ezen kívül. - nyugtatott meg, én meg megforgattam a szemeimet. Miért kell minden firkásznak kitérnie erre!? Miért nem lehet hagyni, hogy had történjen minden úgy, ahogy kell. Miért kell beleszólni és belekavarni? Lehet, hogy Ryan nem mondta, de úgy is tudom, hogy lesz valami kompromittáló ezzel kapcsolatban...
- Ja és a héten fel kéne énekelned egy dalt, amihez később videóklip is lesz. - jelentette ki, mire egy " mit titkolsz még?" fejjel néztem rá.
- Olyan jó, hogy én ezekről tudok. Szerda van. - dugtam ki a nyelvem, amit viszonzott is. Jó, hogy ilyen laza és nem az a begyöpösödött rabszolgahajcsár. Vele élvezet dolgozni és remélem, hogy ez a jövőben is így marad. Viszont most már kíváncsi vagyok arra a számra. A legelső dalom... hűű.. milyen furcsa ezt kijelenteni. - Nem tudod hova lettek a lányok? - néztem rá kérdőn. Már a fotózáson észrevettem, hogy felszívódtak.
- A srácok jöttek értük, mert tudom is én hova kellett menniük. De valaki itt maradt, mert megvárt téged. - kacsintott majd felkelt az asztalától. Megvontam a vállam majd elköszöntem tőle és kiléptem az ajtón. Célba vettem a kijáratot és gyors léptekkel indultam meg felé.
- Már nem is akarsz észrevenni? - hallottam meg egy hangot mögöttem, mire elmosolyodtam, de nem fordultam meg. Pár másodperc múlva két kar fonódott a derekamra és fejét nyakamba fúrta. - Élvezd amíg kínozhatsz, mert utána én jövök. - mormolta, mire engem kirázott a hideg, majd megfordultam karjaiban és gyönyörű mogyoróbarna szemeibe néztem.
-  És szerinted én azt hagyom majd? - vontam fel a szemöldököm, ő meg csak rántott egyet a vállán.
- Az teljesen mindegy. Úgy kerek, ha én nyerek! - kacsintott, mire elnevettem magam. Ez olyan filmesen hangzott és valamiért ismerős is nekem. Mégpedig a Men in Black 3-ban hangzott el ez a mondat. De ez tetszik.
- Na várd csak ki a végét. Nehogy én legyek az erősebb. Tudod még mindig tart az alkunk. - néztem rá gonoszul, ő meg egy keserű bólintással nyugtázta az egészet. Hogy ki fog akadni, ha megtudja, hogy már most megcsókolhatnám, de csak azért se... Én is lehetek egy picit gonosz vele. De ha minden jól megy, akkor ma este véget vetek ennek az egésznek. Kicsit ráuntam erre. - Zayn!!!! - fordultam felé megjátszott mérgesen. - Te felraktál rólam egy képet, ami most készült? - vontam kérdőre, ő meg rosszfiús mosolyával bólintott egyet. Megnéztem mit művelt és eléggé meglepődtem.
"Cause' this love is only getting stronger, So I don't wanna wait any longer. I just wanna tell the world that you're mine, girl oh.. @sophiemoore #Iloveyou♥"
Ahogy elolvastam a szöveget, tudtam, hogy az egyik dalukból idézte, mégpedig a They Don't Know About Usból.  Mindig is imádtam ezt a számukat, így természetesen nem hagyhattam ki, hogy ne kommenteljek alá. Igaz, hogy mi "játszunk" egymással most éppen, de erről nem kell tudni a világnak, ráadásul nem is annyira játék, mert mind a ketten szeretjük egymást. Vagyis remélem másrészről is elmondható...
"They don't know what we do best, It's between me and you, our little secret, But I wanna tell 'em, I wanna tell the world that you're mine, Boy oh... @zaynmalik #Iloveyoutoo♥" 
Igaz, hogy nem közvetlenül a következő sorait idéztem a dalnak és még egy szót változtattam is, de így sokkal jobban átjön a mondanivalója. Láttam, hogy a képen több tízezres kedvencelés, retweetelés és válasz van. Voltak elég gonoszak is, de a nagy része kedveskedő volt. Amikor meglátták, hogy én is komiztak. Mindenki megőrült. Kaptam hideget és meleget is, de hála istennek ittis a jók voltak többségben. Csak mosolyogtam egyet, majd zsebre raktam a telefonom és beültem Zayn mellé a kocsiba.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára, ő meg értetlen fejjel meredt rám. - Először is, hogy leszedted a gyerekzárat. Másodszor meg a képet és a kiírást. - néztem rá, ő meg féloldalas mosolyra húzta száját. - És csak úgy mellékesen. Válaszoltam rá. - kacsintottam egyet, majd hangosítottam a rádión és merő véletlenségből a srácok egyik száma szólt, a One Way Or Another. Mind a ketten énekeltük és hülyéskedtünk közben, majd azt vettem észre, hogy megérkeztünk hozzám. Miután Zayn leparkolt a ház előtt, kiszálltunk és befelé vettük az irányt. Az ajtó nyitva volt, ebből következtettem, hogy Tessa itthon van.
- Megjöttünk! - kiabáltam el magam, mikor beléptünk a nappaliba. Az emeletről érkezett válasz, de mintha az egyik férfi hang lett volna. Afféle "inkább nem akarom tudni" fejjel néztem Zaynre, majd bevágtattam a konyhába és kerestem valami kaját. Hát a tegnapi gyrosból, ami maradt azt Tess megette, így gondoltam csinálok sült csirkét, így előkerestem a fagyasztóból a csirkehusit, majd egy tálba tettem és engem rá egy kevés meleg vizet, hogy gyorsabban kiolvadjon. Amíg erre vártam, előkészítettem hozzá egy tepsit és minden mást, utána visszamentem Zaynhez, aki helyet foglalt a nappaliban és valami szennylapot olvasott. Lehuppantam mellé, mire felém kapta a fejét. Az újságot rögtön letette és közelebb ült hozzám. Egyik kezét mögöttem a kanapén tartotta a másikkal pedig átfonta derekam és olyan közel vont magához, amennyire csak lehetett.
- Este elviszlek valahova. - suttogta a fülembe, engem pedig tetőtől talpig kirázott a hideg. Egyszerűen imádom ezt az érzést. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valaki, aki ilyen érzelmeket tud kiváltani belőlem. - De előtte még lesz egy találkozód is. - kezdte el puszilgatni a nyakam, de egy pillanatra elhúzódtam tőle.
- Kivel? - érdeklődtem, de értelmes választ nem kaptam rá. Hogy is gondoltam azt, hogy elmondja!?
- Majd megtudod. Este hétre beszéltem meg vele és idejön. - árult el még egy-két információt, én meg már reménykedtem, hogy folytatja, de nem. Miért is... Inkább visszatért a nyakamhoz és szép fokozatosan haladt, mindenhol egy apró puszit hagyva maga után. Talált magának egy alkalmas helyet arra, hogy rajtam hagyja bélyegét, de ezt nem engedhettem neki. Nyomtam egy puszit arcára, majd fejem a nyakába fúrva megöleltem.
- Felejtős. Most nem hagyod rajtam a jeled. - suttogtam, ő pedig elnevette magát.
- Ügyes a kis Sophie. Ki akar ismerni... - incselkedett velem, mire kidugtam a nyelvem és felkeltem mellőle. A konyhába siettem, mert már öt óra volt, a kaja még nem volt kész, hétre jön valaki utána meg még Zaynnel megyünk valahova, szóval ügyesnek kell lennem.
A kajával gyorsan készen lettem, így fél hétkor már teljes harcidíszben álltam Tess szobájában. Mint kiderült Harry volt itt vele, mert kipakolták a cuccait. Örülök neki, hogy ebben a nagy házban nem kell egyedül lennem. Már ketten boldogítanak, hát ha még Zayn is idejön.
- Sophie! - kiabált lentről Zayn. Gondolom megjött az a valaki, akivel találkoznom kell. Megöleltem Tessát és Harryt is, majd elköszöntem tőlük és lesiettem a lépcsőn. Mikor leértem, meglepődtem. A nappali kellős közepén apu állt. Szemeiben bánat tükröződött, én meg semmivel sem törődve, odafutottam hozzá és megöleltem. Nem tudnék úgy elválni tőle, hogy haragban vagyunk. Nem menne és valószínű, hogy egy idő után belefáradnék és összetörnék.
- Szeretlek bárhol is leszel. - néztem szemeibe. Csillogtak a könnyektől, de valószínű, hogy én is hasonlóképp néztem ki. - De ígérd meg, hogy amikor csak tudsz, hazajössz! - tartottam neki a kisujjam, ő meg bólintott, majd a szokásos "kézfogás" nem maradhatott el.
- Szeretlek. - ölelt újra magához, én meg boldog voltam. - Nagy köszönettel tartozom Zaynnek. Ő találta ki ezt az egészet. Kérlek vigyázz rá, mert még egy olyan fiút, mint ő, nem fogsz találni. - végig a szemembe nézve mondta, így minden szavát elhittem neki. Apu megköszönte ezt az előbb szóban forgó személynek, majd kiderült, hogy indulnia kell, mert negyed óra múlva megy a gépe. A reptérre már nem mentünk ki vele, így nálunk vettünk könnyes búcsút egymástól. Furcsa lesz nélküle, de remélem hogy gyakran látjuk majd egymást.
Épp a házba sétáltam vissza, mikor megláttam az ajtóban Zaynt. Minden gondolkodás nélkül odasiettem hozzá és a tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csókra. Rögtön kapcsolt és egyik kezét derekamra vezette a másikkal pedig hajamba túrt. Ez hiányzott már mind a kettőnknek és érződött is. Minden érzelem ami kavargott bennünk, ebben a csókban benne volt. Sajnos levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól, mire a szemembe nézett.
- Köszönöm. Nem is tudod, menyit jelentett ez nekem. - hálálkodtam neki, ő meg mosolyogva ingatta a fejét és még egy csókot nyomott számra.
- Újra az enyém vagy. - rosszfiús mosolyát villantotta meg, én meg elnevettem magam. Ennyit arról, hogy még piszkálom egy kicsit. Bár egyáltalán nem bánom, hogy vége ennek az alkunak. És hogy így lett vége, még jobb. - De gyere, menjünk. - szálltunk be a kocsiba, majd elindultunk. Fogalmam sem volt hova
megyünk, de tudtam, hogy tetszeni fog.

ui: Egyszerűen utálom ezt a részt... annyira rosszul írtam meg. -.-" Na mindegy. majd a következő!! ;)

18. fejezet. :)

Itt is lennék!!!!!!! :D Ehhez se fűznék semmit, hiszen mindenki maga dönti majd el, hogy jó-ez az ötletem. Személy szerint, nekem nagyon tetszik. Aztán kinek, mi.... Egy jó tanács. A zenék nevére, amik létfontosságúak mindig adok hozzá linket, ilyenkor piros színű lesz a szövegem. Arra kattintsatok rá és úgy olvassátok a blogot, mert jobban élvezhető, szerintem. (aki esetleg nem tudta volna... )
szóval jó olvasást kívánok hozzá! :) ♥

Bekii^^: Örülök neki, hogy viszont láthattalak a blogomon. :D Elolvastam a tiédet is és azt tudom mondani róla, hogy jó és nagyon jó lesz, ha picivel hosszabb részeket írsz, illusztrálod képekkel, valamint picit lassítasz benne. Ne siesd el, hiszen nem futsz sehova. Nem muszáj háromnaponta részt hoznod, én se úgy csinálom. Akkor hozom, mikor késznek érzem és nem elhamarkodottnak. Persze nekem is vannak rossz írásaim, mint ebben a blogomban is rengeteg, de mind fejlődünk. És a tiéddel ezen kívül semmi gondom nem volt, csak az, hogy nincsenek képek. Sokkal könnyebben beleéli magát az olvasó, ha tudja hogy képzelje el az egészet. De persze nem muszáj beleraknod ha nem akarod, mert úgy is király az egész! Csak így tovább, én pedig köszönöm a kedves szavakat! :) ♥
Ildikó Petelei: Wáó! :D Ilyen szép szavakat még talán senkitől sem kaptam. Nagyon szépen köszönöm! ♥ Először is köszönöm, hogy mellettem állsz te is, de azért a blogom annyira nem jó, mint ahogy azt te írtad. Azért jobb, mint amelyiket szidtam, de az enyém se jó. Szerintem ami igazán jó blog, az a Dark. Az írójára igen felnézek, nem sokan tudnak úgy fogalmazni, én is szeretnék, de nem megy. A fordítói pedig tökéletesen visszaadják a hangulatát, úgyhogy túlzásnak tartom, amit az enyémről leírtál, de ettől függetlenül iszonyatosan jól esett és köszönöm szépen! :) :* És köszönöm a bátorítást, próbálok kitartani mindenben! :)
egy lány:) : Köszönöm szépen! :D  ♥ Örülök, hogy tetszett és remélem a folytatás is tetszik majd. Amúgy szerintem sem gond egy kis vita/veszekedés, főleg, hogy a folytatás emiatt még jobb lesz... vagyis nagyon remélem. :)

SZEREZD VISSZA A BIZALMAM!

"- Én benne vagyok, de én választok dalt. - egyezkedtem vele, ő meg feltette a kezét védekezésképp. Zayn felé fordultam, majd közelebb mentem hozzá. - Akkor ezt a dalt neked éneklem majd, ülj le és hallgasd meg. Tetszeni fog. - olyan szarkazmussal mondtam, hogy még én is megijedtem magamtól. Ahogy Zayn levánszorgott a színpadról, megkértem a DJ-t, hogy tegye fel a zenei alapot és már énekeltem is, Shontelle-Impossible-jét. Ez a dal annyira ide illet most, hogy nem hagyhattam ki. Tudtam, hogy érteni fogja és azt is tudtam, hogy nem fog tetszeni neki... " 

Ahogy énekeltem a dalt, voltak pillanatok, mikor behunytam a szemem, esetleg barátnőmre tekintettem, de legtöbbször Zaynre néztem, csak hogy tudja, össze vagyok törve. Hogy miért? Megbíztam benne, de neki nem számítottam annyit, hogy közölje velem a változásokat. Hagyta, hogy hideg zuhanyként érjen az egész és még ki is használta volna azzal, hogy hozzám költözik. Hatalmasat csalódtam benne, viszont mégsem tudok haragudni rá. És erre egyszerű a magyarázat. Teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem. Soha senki nem keltett bennem ilyen érzéseket, egyedül ő. 

- Tell them all I know now, Shout it from the roof tops, Write it on the sky line, All we had is gone now. Tell them I was happy and my heart is broken, All my scars are open, Tell them what I hoped would be Impossible, Impossible, Impossible, Impossible.... - ahogy a refrénnél Zaynre pillantottam, szemeit mintha könnyek lepték volna el. Nem tudtam, hogy jól látok-e, de ha igen, akkor legalább tudja mit érzek, ha már szavakkal nem tudtam leírni. 

Befejeztem a dalt és a szórakozóhely egyszerre kezdett el tapsolni és őrjöngeni. Gyorsan meghajoltam, majd siettem is Zaynhez, mert beszélni szerettem volna vele. Kíváncsi voltam, hogy most hogy áll ehhez a dologhoz. Most, hogy már ténylegesen tudja mi is kavarog bennem. 

- Zayn. - szólítottam meg, mikor odaértem hozzá. Fájdalommal teli szemekkel pillantott rám, én meg megöleltem. Szorosan körém fonta karjait, de éreztem rajta, hogy semmit nem ért. Ha haragszom rá, akkor miért is ölelgetem!? - Figyelj. - vontam ki magam kezei közül. - Menj fel és énekelj. - változtattam meg az eredeti mondanivalóm, mert a mikrofonos srác igencsak sürgette Zaynt. - Majd utána elmondom. - egy halvány mosolyt eresztettem meg felé, ő meg bólintott és felment a színpadra. Láttam rajta, hogy vacilál, mit is énekeljen, majd miután döntött, közölte a DJ-ssel, ő meg már játszotta is. Ahogy megszólaltak az első dallamok, tudtam melyik dal ez. Bruno Mars Just The Way You Are száma...  Az ő hangján hallani még csodálatosabb volt, mint azt vártam. Fogalmam sem volt arról, hogy ő így gondolja, de jó tudni. Folyamatosan a szemembe nézett és végig nekem énekelte a dalt. Még véletlenül sem szakította meg a szemkontaktust, amit én viszont milliószor megtettem, mert zavarba hozott. 

- Ááááááááááá. - kapott egy hatalmas sikítást a jelen lévő rajongóktól, valamint tapsvihar fogadta az előadását. Ahogy befejezte, meghajolt majd lejött a színpadról és egyenesen felém tartott. Barátnőm egy "kimegyek a mosdóba" szöveggel kettesben hagyott minket. 

- Szóval... - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni. Mintha beragadtak volna a gondolataim. Nem értettem semmit, de tudtam, hogy el kell mondanom az ötletem, mert ez így egyikünknek sem jó. Mind a kettőnkön látszik, hogy szenvedünk a másik nélkül, csak egyikünk sem meri bevallani. Illetve Zayn már mondta... 

- Miért csináljuk ezt? - jött folyamatosan közelebb, én meg megfordultam és elindultam ki a helyiségből. Nem akartam hogy mindenki előtt jelenetet rendezzünk vagy bármi mást, ezért úgy gondoltam, hogy kinn talán nyugodtabban megbeszélhetjük. Mikor kiértünk, írtam egy SMS-t Tessának, hogy az épület előtt vagyunk és hogy majd írok. - Sophie. - jött közelebb, de én nem néztem szemeibe. Nem akarom ezt az egészet folytatni, nem jó ez így nekem. Nem szeretek veszekedni, viszont nálam a bizalom a legtörékenyebb dolog és aki egyszer elvesztette... 

- Zayn lássuk be, hogy így egyikünk sem jó. - néztem rá, ő meg bólintott egyet ezzel jelezve, hogy egyetért. - Viszont nem mutathatjuk azt a nyilvánosságnak, hogy minden rendben, ha egyszer nem igaz. - szerintem érezte mit akarok mondani, mert arcán látszott ahogy mindenféle gondolat végigmegy benne. 

- Most gyorsan verd ki a fejedből, amire gondolsz. Nem fogom itt befejezni. Három hét nekem kevés volt. Én egy életet akarok leélni veled és nem kevesebbet... - ahogy beszélt, teljesen nekinyomott a falnak és megemelte a fejem. Szemeiben egyfajta "most fogd be, én beszélek" csillogás volt. - Nem hiába küzdöttem azért, hogy megszeress. Nem azért erőlködtem ennyit, hogy most itt abbahagyjuk. Nem engedem. Nekem már te lettél az életem és ha most elmész, akkor az életemet vesztem el... - magyarázott. Csodálkozva néztem még mindig szemeibe, mert soha nem mondott ilyeneket. Egyszer sem említett ilyesmit vagy ehhez hasonlót. 

- Zayn... - nyögtem ki a nevét, de nem hagyta, hogy folytassam. Inkább lefoglalta ajkaimat. Lágyan csókolt, mintha el akarná kerülni, hogy fájdalmat okozzon ezzel. Testünk minden porcikája összeért és mintha eggyé olvadtak volna. Ez az, ami már hiányzott nekem. Egész nap megjátszottuk a csókokat is és egyáltalán nem élveztem, ez viszont teljesen más volt. - Szerezd vissza a bizalmam. - suttogtam neki két csók között, mire bólintott egyet. - De nem lesz egyszerű. Fogadunk és a vesztesnek lesz büntetése. - közöltem vele a tényeket, mire felvonta az egyik szemöldökét. - Bármit csinálhatsz, csak nem csókolhatsz meg. Próbálj meg úgy visszakapni, hogy ezt mellőzöd. És ha én megcsókollak, akkor nyertél, tehát újra a tiéd vagyok. Viszont ha ez nem jön össze 3 napon belül, akkor nem költözhetsz oda hozzám és majd meglátjuk mi lesz. - ahogy elmondtam neki a feltételeket, elgondolkodott, de pár másodperc után rábólintott. 

- Neked viszont nincs büntetésed se semmi... - próbálta még csűrni-csavarni ezt, mire megráztam a fejem. 

- Szerinted ha nem jön össze és netalántán addig tartott volna a kapcsolatunk, én mosolyogva fogok majd búcsút inteni neked!? - tettem fel a számomra költői kérdést, ő meg megértette, hogy ezzel mire is célzok. Szerintem én jobban összetörnék, mint ő és ezt nagyon jól tudja. 

- A ma este is beleszámít vagy csak holnaptól kezdjük? - félve kérdezte, én viszont elgondolkodtam. 

- Ezt már mond meg te... nem oszt, nem szoroz. - hagytam rá. ő meg egyből rávágta, hogy holnap és mohón ajkaimra tapadt. Ebbe muszáj volt belemosolyognom, majd gyengéden ellöktem magamtól és visszamentem Tessához a buliba. 

- Mit iszunk? - kérdeztem tőle, mikor átöleltem a vállát, ő meg összerezzent, gondolom váratlanul érte. 

- Vodka-narancs. - rakta le elém a pultos a poharat, megköszöntem majd Tessre néztem, aki kíváncsi szemekkel méregetett. Legyintettem egyet, majd miután kiittuk a poharunk tartalmát, visszamentünk táncolni. Olyan érzés volt, mintha szabadjára engedtek volna minket. Csak a zene ritmusára ringattuk a testünket és élveztük. Voltak olyan pillanatok, ahol azt mondtam, hogy nem ismerem saját magunkat, mert kivetkőztünk magunkból és mint egy party állat, csak riszáltuk a csípőnket. 

- Ne olyan hevesen, még a végén valaki a rajongóid közül lecsap a kezemről. - suttogta a fülembe Zayn, mire megvontam a vállam és most már csak azért is. Tessát húztam magammal és felálltunk a színpadra. Ott elég durván ráztuk, amit lehetett és szó szerint vonaglottunk a zenére. Ahogy láttam Zaynt idegesíti a dolog, a buliban lévő többi srácnak pedig felkeltettük az érdeklődésüket. Milyen jó hogy elvileg mind a kettőnknek van valakije... 

Egyik pillanatban csak annyit éreztem, hogy valaki megfogta a kezem és lehúzott magához. Éreztem, hogy nem Zayn az, hisz nem volt se olyan magas és az illata sem hasonlított. Kíváncsi voltam meddig mehetek el. 

- Szexi vagy. - kiabálta túl a zenét a srác, én meg egy mosollyal köszöntem meg. Nekiálltunk táncolni, ő meg puszilgatni akart, de azt nem hagytam neki és Zayn se, mert odajött, megfogta a kezem és idegesen mutatott a hely egyik sarkára, ahol volt egy kis páholyszerű valami. Én vigyorogva, ő meg puforogva indult meg a díványokhoz. Nem hagyott leülni, átkulcsolta a derekam és olyan közel húzott magához, hogy egy hajszál nem fért volna el köztünk. 

- Ha ez teszt akar lenni, akkor közlöm, hogy nagyon rossz ötlet. - szinte már a számba beszélt, én meg felvontam a szemöldököm. 

- Teszt!? Milyen teszt? Én csak jól érzem magam. - tettem úgy, mintha nem tudnám miről beszél, ő pedig még idegesebb lett. Tudtam, hogy kihúztam a gyufát nála, de ez van. A bizalmamért meg kell küzdeni. 

- Úgy volt, hogy csak holnap kezdjük el. - értetlenkedett, én meg gonosz mosolyra húztam a szám. 

- Nézd meg hány óra van . - kacsintottam neki, majd egy arcra puszi kíséretében otthagytam. Még egyszer visszafordultam, ő meg egy "nemár" fejjel nézett fel a telefonja képernyőjéből. Igen, 0:12. Az-az másnap. Gonosz mosollyal az arcomon mentem vissza Tesshez és táncoltunk tovább. Így ment ez, egészen hajnali háromig, majd ittunk még egy utolsó italt és úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a szórakozóhelyet. Igen, csak egy volt a gond. Mind a ketten ittunk és kocsival jöttünk...
- Na most? - néztem Tessre, aki egy " hagyjál már " fejjel meredt rám. - Én értem, hogy hajnal van, ittál és nem tudsz koncentrálni, de próbáld meg. A kocsit nem hagyhatom itt, mi meg nem gyalogolhatunk haza... - kezdtem el magamban latolgatni a lehetőségeket, mire eszembe jutott valami vagy inkább valaki. Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam is a számot.
- Igen!? - szólt bele egy kómás hang, mire összeráncoltam a szemöldököm.
- Felébresztettelek? - kérdeztem tőle, mert nagyon úgy hangzott.
- Igen, de nem baj. Mondjad. - válaszolt rekedt hangon, én meg sóhajtottam egyet és próbáltam elkezdeni, de rájöttem, hogy hosszú lenne elmesélni, így csak kérdeztem tőle.
- Van benned pia? Vagy tudsz már vezetni? - tettem elsőre ezt a két kérdést, mire hallottam, hogy felkel az ágyról és elkezd öltözködni.
- Odamegyek értetek. Gyalog megyek, szóval negyed óra múlva találkozunk. - közölte, majd már ki is nyomta. Közöltem Tessel, hogy hogyan is állunk, ő meg bólintott egyet és futott az egyik bokor felé. Lehet, hogy nem kellett volna meginni azt az utolsó italt. Mondjuk hál isten én bírom a piát, de ahogy elnézem szegény Tess nem.
- Jól vagy? - húztam ki a bokorból, mikor úgy láttam, hogy mindent kiadott magából, amit lehetett. - Többet nem ihatsz ennyit. - néztem rá dorgálón, ő meg felvonta a szemöldökét. Aha, szóval magánál van.
- Kisasszony! Maga is ugyanennyit ivott. - érvelt, én meg kidugtam a nyelvem, majd leültünk a szórakozóhellyel szembeni kispadra. Beszélgettünk és nevettünk egészen addig, amíg nem érkezett meg a megmentőnk.
- Kocsival jöttök buliba és mind a ketten isztok. Micsoda felelőtlenség! - dorgált meg minket, mire felálltam és egy "ne is folytasd" nézéssel nyugtáztam szavait. Nevetett egyet rajtam, majd átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Menjünk már. Leszakad a lábam! - kiabálta Tess, mire megingattam a fejem és belé karolva eltámogattam az autóig. Szegényemnek holnap nagyon fog fáji a feje. De nem baj, kellett már egy ilyen laza, csajos nap. Végre kikapcsolódtunk egy kicsit az érettségi és úgy minden után.
Tessát beraktuk a hátsóülésre, majd miután bekötöttem, beültem az anyósülésre, a drága megmentőnk meg a vezetői helyet foglalta el. Hazáig meg sem szólaltunk. Ő túl fáradt volt szerintem, Tessa be is aludt hátul, én meg folyamatosan kattogtam, aztán mintha megszállt volna valami. Egyszerűen csak rám jött egy hullám, hogy leszarok mindent! Nehogy már mindig én szenvedjek mindenért. Eldöntöttem, hogy nem veszek fel mindent, különben mindennap problémázhatok valamin.
- Köszönjük szépen a fuvart. - hálálkodtam, mikor beparkoltunk a garázsba és felcipeltük Tesst az ágyába. Gyorsan átöltöztettem pizsibe, majd lefektettem és hagytam had aludjon. Ahogy kijöttem a szobájából, Zayn megragadta a karom és magához húzott.
- Sophie, tudsz róla, hogy holnap benne leszünk az újságokban? - tette fel a számomra még igen furcsa kérdést. Először is ehhez most nekem semmi kedvem, másodszor meg fáradt is vagyok hozzá.
- Nem érdekel. Fáradt vagyok, hisztis, nyűgös és holnap is lesz nap. Had menjek aludni, különben morcos leszek... - néztem szemeibe, majd elmosolyodott. Egy ideig tartottam magam, majd muszáj volt lehajtanom a fejem. Még mindig zavarba tud hozni. Talán sosem fogom megszokni azt, hogy egy ilyen srác, mint ő, van a közelemben.
- Hihetetlenül aranyos vagy, mikor elpirulsz. - húzott még közelebb magához, majd felemelte a fejem és nyomott egy puszit az arcomra. Szóval tartja magát a fogadásunkhoz. Helyes! Végre egy kicsit kínozhatom én is. Hirtelen felindulásból nyomtam egy puszit nyakára, majd fogaim közé vettem egy kis bőrt és szívni kezdtem. Éreztem, hogy szívverése felgyorsul, de a másik pillanatban már csak annyit vettem ki az egészből, hogy Zayn megfogta a csípőmet és picit eltolt magától. Ezt is megéltem... ő saját maga hátrált meg és nem én.
- Arról nem volt szó, hogy így kínzol közben. - próbált valami mérges arcot felvenni, de nemigazán sikerült.
- Szerelemben és háborúban mindent szabad! - kacsintottam egyet, majd bementem a gardróbomba és kerestem valami pizsifélét. Ahogy ezzel megvoltam, átvonultam a fürdőbe, hogy átöltözzek és lemossam a sminkem. Az egész nem vett igénybe tíz percet és már mehettem is a szobámba. Belépve Zaynt pillantottam meg, amint éppen körülnéz. Gondolom meg akarta nézni mit alakítottam ki reggel óta.
- Egy betörő van a szobámban. Milyen érdekes... Ráadásul még ismerem is! - incselkedtem vele, ő meg vigyorogva fordult meg, ezzel láttatni engedte nyakán hagyott bélyegem. Diadalittasan mosolyogtam, amit ő értett is.
- És ezt a holnapi interjún, hogy fogom elrejteni? - kérdezte enyhe humorral a hangjában, mire megvontam a vállam. Belehuppantam az ágyamba és visszapillantottam Zaynre. Fogadás ide vagy oda, hajnal van és ráadásul kocsija sincs, szóval nem engedhetem el.
- Itt alszol? - kérdeztem tőle, mire bólintott, majd gyorsan alsónadrágra vetkőzött és bebújt mellém az ágyba. Háttal feküdtem neki, így félkezével átkarolt és közel húzott magához. Egy apró puszit nyomott a nyakamra, a fülem alatti részre, a nyakam és az állkapcsom találkozására és folytatta. Egyre intenzívebben csinálta, amitől légzésem egyszer szaporább lett és ő ezt érezte, így nem hagyta abba. - Zayn, elég. - próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte és még a hülye is hallhatta a hangomon, hogy nem akarom ezt itt most abbahagyni, viszont nem folytathatjuk.
- Sophie én nem értelek téged. - könyökölt fölém, mire kérdőn néztem rá. - Érzem, látom rajtad, hogy jobban vágysz az érintésemre, rám, mint én rád és akkor itt van ez a fogadás, amit te találtál ki. Mi értelme volt!? - bökte meg orromat az övével, mire sóhajtottam egyet.
- Mert csalódtam benned. - adtam meg az egyszerű választ, ő meg összeráncolta a szemöldökét.
- Azért, mert nem mondtam el a meglepetésed!? Azért, mert apukád megkért ne szóljak neked? Azért, mert végig veled voltam? - bombázott a kérdéseivel, amiken elgondolkodtam. Az ő szemszögéből át sem gondoltam semmit. Lehet, hogy én láttam/éltem meg rosszul és igaza van!? Fogalmam sincs, de most fáradt vagyok ehhez...
- Nézd Zayn, tudod, hogy szeretlek és hogy csak a tiéd vagyok, de most ehhez nincs erőm. Fáradt vagyok és aludni akarok. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszafordultam az oldalamra. Éreztem, hogy visszafekszik mellém, majd újra magához húzott. Tudtam, hogy nem fogja kibírni...

- Vedd már fel az isten szerelmére. - nyöszörögtem, mert Zayn telefonja most már lassan három perce folyamatosan csörgött. Ki az, aki ennyi ideig képes várni, hogy valaki felvegye?
- Igen? - szólt bele fáradt hangon, majd sóhajtott egyet. - Addig még van három óra. Hagyjál már. - kezdett el nyavalyogni, én meg felé fordultam. - Loui elég már! Ott leszek, nyugodj meg. Csak még egy órát had alhassak. - nyomta ki a telefont, majd rám pillantott.
- Ez egy idegbeteg. Esküszöm, egyszer leütöm. - fáradtan fúrtam fejem Zayn nyakába, ő meg készségesen közelebb vont magához. Nem telt sok időbe, mire újra álomba merültünk mind a ketten.
- Jó reggelt. - mosolyogtam a mellettem fekvő srácra, mikor kinyitottam a szemem.
- Ez inkább délután. - nézett a telefonjára, majd sóhajtott egy nagyot. - Egy órám van még, utána indulnom kell. - közölte a dolgokat, én meg elgondolkodtam, hogy ezt most nekem mondta, vagy csak magában beszélt!? Kérdő tekintettel néztem rá, ő meg elnevette magát. Na ezek után meg még fel is vontam a szemöldököm és még jobban nevetett.
- Na most már aztán. - játszottam el a sértődöttet és fel akartam kelni, de még az utolsó pillanatban a kezem után nyúlt és visszarántott maga mellé. - Ez jó játék? Mindig ezt csinálod. - vigyorogtam rá, ő meg bólogatott. Megforgattam a szemeimet, majd megráztam a fejem. - Lehetetlen vagy Malik. - közöltem vele, mire megvonta a vállát. Akkor jó... - Most viszont megnézem Tessel mi van. - ahogy kimondtam már ki is pattantam az ágyból, ügyelve arra, hogy még véletlenül se tudjon visszahúzni. Kisétáltam a folyosóra és bekopogtam barátnőmhöz, hátha már ébren van, de választ nem kaptam így benyitottam hozzá és megláttam az ágyon ülő és a halántékát masszírozó másnapos Tessát.
- Hozok neked egy fájdalomcsillapítót és vizet. - vigyorogtam rá, majd már el is tűntem. Lesiettem a konyhába és előkerestem neki a gyógyszert, töltöttem egy pohár vizet és már mentem is vissza. Beléptem hozzá, odaadtam az életmentő csodaszert, amit hamar le is nyelt, majd világfájdalmas arccal nézett rám.
- Hallod... nekem onnantól, hogy Zaynnel eltűntetek, kiesett minden. - dőlt vissza az ágyába, mire én elnevettem magam.
- Az szép. Pedig utána táncoltunk együtt a színpadon meg ittunk utána is elég rendesen. Aztán rókáztál egyet a szórakozóhely előtt és hazajöttünk. Röviden összefoglalva ennyi. - ültem le mellé, ő meg felnyögött.
- Remek. Akkor úgy szerepelünk majd a címlapokon, hogy Sophie és részeg barátnője vagy Az új énekes és az új botrányhős. Egyre jobb. - szörnyülködött, majd mintha villámcsapás érte volna, felült az ágyban és rám meredt. - Te miért nem vagy másnapos? - vont kérdőre, én meg csak mosolyogtam.
- Bírom a piát. - vontam meg a vállam, majd felkeltem. - De visszamegyek, felöltözök, dobok össze valami kaját aztán meglátjuk mi lesz. - soroltam el neki mindent, ami a fejemben kavargott, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem Zaynhez. Már felöltözve várt rám és csodák csodájára még be is ágyazott. Kicsit meglepődtem rajta, de aztán rájöttem, hogy hova ez a háziasság. A fogadás... nem baj, legalább töri magát, pedig aztán már rég visszakapott, csak olyan jó egy kicsit szívatni. Megérdemli és amíg tudom elhúzom.
- Ez igen. - dicsértem meg, majd elhúztam a gardróbom ajtaját és besétáltam. Kerestem valami kényelmes ruhát, majd fel is vettem. Egy zöld, laza, ujjatlan inget vettem fel, amit elől meg is kötöttem, hozzá zöld, mintás rövidnadrágot és egy fehér converset. Nem volt kedvem kiöltözni. Ahogy kifelé sétáltam a gardróbból, megpillantottam egy kocka szemüveget és muszáj volt felraknom. Teljes egészében kész voltam, így kisétáltam, majd miután senkit nem találtam a szobámba, célba vettem a konyhát. Gondoltam csinálok valami reggelit, mert ha Tess letápászkodik a szobából éhes lesz. Csináltam gofrit meg palacsintát is, elvégre Zayn is itt van és én is éhes vagyok.
- Zayn! - kiabáltam el magam, mire megjelent a nappaliban. - Hol jártál? - kérdeztem tőle, mikor leültünk az asztalhoz.
- Megnéztem a kertet. Nekem nagyon tetszik. - mosolygott rám, majd ahogy végignézett rajtam, benedvesítette ajkait. - És nem csak a kert gyönyörű. - kacsintott egyet, én meg elpirulva nevettem el magam. Zavaromban majdnem elejtettem a poharam, így inkább leraktam az asztalra.
- Együnk. - tereltem el a témát, mire Zayn arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. Nem akartam tudatni vele, hogy láttam, így az evésre koncentráltam, de be kell valljam, hogyha a közelemben van nehéz bármire is figyelnem. Gyorsan megreggeliztünk, majd miután végeztünk, felszaladtam megnézni Tesst, mert szólni akartam neki, hogy elkísérem Zaynt az interjúra, ugyanis kitalálta, hogy utána elmegyünk valahova.
- Tess. - rontottam be hozzá, de azonnal elhallgattam mikor megláttam az ágyon szuszogó barátnőmet. Visszaaludt. Gondolhattam volna. Máskülönben már rég lenn enné a palacsintát. Hagytam neki üzenetet, majd nyomtam egy puszit arcára és visszamentem a nappaliban ácsorgó személyhez.
- Figyelj Sophie, el kéne most indulnunk, mert előbb be kell mennünk hozzám. Át kéne öltöznöm meg kéne a kocsim. - nézett rám, mire bólintottam. Összeszedtem a cuccaimat, ami alatt telefont és lakáskulcsot értek majd már mentem is Zayn után. Hagytam Tessnek a konyhaasztalon egy kulcsot, ha már egyszer ő is itt lakik. Miután bezártam a kaput, összekulcsoltuk a kezünket majd elindultunk. Szerencsénkre csak negyed órára lakik tőlünk, így nem kellett sokat sétáltunk, de így is sok paparazzit láttunk. Az egyik nagyon nem bírt magával és egyik bokorból a másikba ugrált át, mire ránéztem afféle " nyomi vagy " fejjel, de így is csinált
rólam egy képet. Sóhajtottam egyet és vártam hogy Zaynhez érjünk, mert kezdtem paranoiás lenni. Remélem nem ez megy majd a nap huszonnégy órájában, mert akkor be fogok csavarodni.
- Megszokod ám. - mosolygott rám mikor beértünk az ajtón. Felvontam a szemöldököm és megráztam a fejem. Nem hiszem, hogy ehhez hozzá lehet szokni.
- Vagy nem. Ez így olyan, mintha rám lenne állítva a rendőrség. Afféle titkos ügynököt játszanak és ez nem tetszik. - morgolódtam, majd levágódtam a nappaliban lévő kanapéra. Zaynt persze szórakoztatta ez a kicsi kirohanásom, mire szép lazán bemutattam neki.
- Ha most nem kéne sietnem, ezért kapnál. - fenyegetett meg az ujjával, mire kidugtam a nyelvem, ő meg legyintett egyet és már fel is szaladt az emeletre öltözni. Addig előhúztam a telefonom a zsebemből és felléptem Twitterre. Kicsit meglepődtem. Pár ezerrel több követőm volt, mint eddig valamint rengeteg posztban jelöltek meg. Nem néztem meg őket, csak gyorsan beállítottam, hogy a telefonom jelezzen ha valaki olyan ír ki valamit, akit kedvelek és követek is. Különben így egész nap csipog a telefonom.
- Induljunk, fél óra múlva kezdünk. - mutatott a garázs felé, mire felugrottam és mellé léptem.
- Hmm.. - vezettem végig rajta tekintetem, mire magához húzott. Vártam, hogy megcsókol, de nem tette. Hihetetlen, hogy ekkora tartás van benne. Azt hittem, hogy ekkorra már régen vége ennek a hülyeségnek. - Imádom a stílusod. - dicsértem meg, mikor a szemébe néztem. - Imádom a hajad, imádom a szemeidet, imádom a szád, imádom a tested és imádlak téged. - kacsintottam egyet, majd fejem mellkasába fúrtam. Karjaival szorosan fogott magához, én pedig mélyen belélegeztem illatát. Fogalmam sincs milyen parfümöt használ, de ez a világ legjobb illata. A cigit szerintem letette, mert már egy ideje nem érzem rajta...
- Sosem mondtad ezeket. - megrökönyödve nézett rám, mint aki nem akarja elhinni. Szemeiben rengeteg érzelem kavargott, én meg csak mosolyogni tudtam.
- Most viszont igen. - nyomtam egy puszit arcára, majd elindultam a kocsijához. Beültem az anyós ülésre, de mielőtt becsuktam volna az ajtót, megnéztem a gyerekzárat, csakhogy végre leszedjem róla, de Zayn már megtette. Akkor mégsem felejtette el...
Röpke tíz perc alatt a stúdió előtt voltunk, de előröl megközelíthetetlenné tették a rajongók, így a hátsóajtóhoz mentünk. Zayn leparkolt, majd besiettünk az épületbe, még mielőtt kiszúrt volna minket valaki. Benn megláttam Eleanort és Daniellet, mire elmosolyodtam és a nyakukba ugrottam. Már régen láttam őket.
- Hiányoztatok. - öleltem meg őket egyesével is, majd hátat fordítottunk a fiúknak és pletykálni kezdtünk.
- Annyi mindent kell mesélned. Láttuk ám az interjút, hallottunk a tegnap estédről, sőt azt is tudjuk, hogy most Zayntől jössz. - sorolta el ezeket Eleanor, mire felnevettem.
- Milyen jó, hogy nyomon lehet követni az életem. - csóváltam meg a fejem, majd elmondtam nekik mindent, amire kíváncsiak voltak. Viszont én sem hagytam őket, elvégre Danielle táncos, Eleanor meg modellkedik. Nem úgy, mint egy híresség, például Palvin Barbi vagy Axente Vanessa, csak úgy hobbiként. Danielle viszont nagyon is híres és ezt nem csak Liamnek köszönheti. Tehetséges táncos és emellett ő is modellkedik. Hihetetlenek ezek a lányok.
- Sophie. - futott oda Zayn. - Két perc van kezdésig. Paul azt akarja tudni, hogy akartok-e az első sorban ülni, mert akkor csinál helyet. - hadart, én meg fel sem fogtam a kérdést, de bólintottam. A lányokkal gyors léptekkel mentünk Zayn után, majd egy idő után ketté váltunk, mert ő ment a színpad felé, mi meg a nézőtérre. Ahogy mondta, Paul tényleg csinált három helyet legelől, amit mi el is foglaltunk. Alig ültünk le, máris kezdődött az interjú....

Remélem azért tetszett valamennyire ez a rész is, a következőt próbálom majd jobbra írni. :*
Zsó. xx. :) ♥