Sziasztok! :) Meg is érkeztem a következő résszel. :) Nagyon sajnálom a több mint ezt a sok kimaradást, de egyszerűen nem volt időm leülni és megírni... mindig közbe jött valami, de jó hír, hogy most viszont itt van! :)
Még annyi, hogy a blognak lett egy Bétája, aki nem más, mint Tóth Fanni. :) A nyáron ő fog helyettesíteni, tehát ő fogja írni a blogot. Ha kifogásolni valótok lenne bármivel kapcsolatban, akkor írjatok egy üzenetet Julcsinak, aki az én segítőm volt eddig is. Julcsit itt éritek el. :
Egyellőre csak ennyit... A történethez pedig kellemes olvasást! :) ♥
: Szerencsére!! :D Köszönöm, de nem kell túlozni.! Nem írok én olyan jól... :) Siettem! ♥
Az egész hetem kész rémálom volt, pedig azt hittem, hogy csak jó lehet. Hát tévedtem... Az érettségin túl vagyunk, már csak az eredményekre várunk. Miután kijöttünk az utolsó vizsgáról is, Tessel fellélegeztünk, hogy ezt is túl éltük és végre nyár van! De abba nem gondoltam bele, hogy az életem ennyire megváltozik, mert Zayn barátnője vagyok. Fura...
- Jó reggelt! - nehezedett fölém Zayn. Vasárnap van, apu holnap fog megjönni az üzleti útjáról, szóval még a ma estét itt töltöm. Ez alatt az egy hét alatt talán boldogabb voltam, mint az utóbbi két évben bármikor.
- Neked is. - suttogtam mosolyogva, mire Zayn összekulcsolta a kezünket és megcsókolt. Másik kezem tarkójára csúsztattam, míg ő az oldalam cirógatta. Napról napra szorosabb lett köztünk minden. Még akkor sem akadt ki, mikor suliból hazaértem és idegességemben lekiabáltam a fejét. Akkor is, mint most egy csókkal hallgattatott el és nyugtatott meg. Mindig tudta mit kell csinálnia és nagyon örültem neki, hogy a dolgokat az én tempóm szerint csinálta. A bizalmam felé már akkora lett, hogy tegnap este melltartóra és bugyira engedtem magam vetkőztetni, ami nagyon nagy szó. Ha belegondolok, hogy két hete egy visszahúzódó, önbizalom hiányos, tapasztalatlan lány voltam, most meg itt fekszem egy ágyban a világ legjobb pasijával és hagyom, hogy a hasamat puszilgassa, akkor nagyon sokat változtam.
- Ma mit csinálunk? - kérdezte két csók között, de számomra ilyenkor nagyon megerőltető dolog a gondolkodás.
- Döntsd el te. - nyomtam még egy utolsó puszit a szájára, majd gyengéden lelöktem magamról és kikászálódtam az ágyból. Magamra kaptam az első ruhadarabot, ami a kezembe akadt és lementem a konyhába. Vettem elő müzlit és tejet majd mind a kettőnknek csináltam egy-egy adagot. Öntöttem mellé innivalót is és ezeket felpakoltam egy tálcára, majd visszamásztam vele az emeletre. Zayn belefúrta magát a takaró és a párnák közé és szerintem vissza is aludt, így a tálcát letettem az éjjeli szekrényre, majd leültem mellé.
- Zayn. - simogattam a hátát és közelebb hajoltam a füléhez. - Hoztam reggelit. - pusziltam meg a nyakát és fel akartam kelni, de akkor elkapta a kezem és magára rántott. - Te hazug. - vigyorogtam rá, ő meg egy pimasz, féloldalas mosollyal ajándékozott meg.
- Szeretem az ilyen ébresztőket. - puszilta meg az arcom, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe. - Hmmm... - morgott egyet, mire felvontam a szemöldököm. - Jól áll neked az ing és a francia bugyi párosítás, főleg ha az ing az enyém. - kacsintott, amitől nekem le kellett hajtanom a fejem. Két hét után is zavarba tud hozni... Hihetetlen, felfoghatatlan, de imádom! Imádom azt, ahogyan bánik velem, a gesztusait felém, a megnyilvánulásait, a türelmét velem szemben, de legfőképpen magát az embert! - Imádom mikor zavarban vagy. - vigyorodott el, majd egy gyors mozdulattal fordított rajtunk és maga alá gyűrt.
- Nem szereted, ha te vagy alul? - incselkedtem vele.
- Szeretem, de azt jobban ha az áldozatok alattam vannak. - vágott vissza, én meg afféle "igen?" fejjel néztem rá.
- Áldozat? Én is az lennék? - firtattam tovább a dolgot. - Csak annyi vagyok neked?
- Ha csak az lennél, nem foglalkoznék ennyit veled. Nem így viselkednék és nem csinálnék ilyeneket. - nyomott egy puszit a fülem alatti érzékeny bőrfelületre, de olyan intenzíven csinálta, hogy egy halk nyögés hagyta el számat. - Nem erőlködtem volna annyit azzal, hogy megszeress, valamint akkor már nem lennénk egy ágyban. Sőt... valószínű, hogy már nem is hallanál rólam semmit. - nézett mélyen a szemembe. - Még számomra is hihetetlen módon kötődöm hozzád és már nem bírnám ki nélküled. Szeretlek! - ajkait enyémekre nyomta és finoman ízlelgetni kezdte. Nyelvével bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki, így nyelve elkapta enyémet, azok pedig játszottak egymással. Gerincemen kellemes bizsergés futott végig, mire még közelebb vontam magamhoz. Nyelve kapott enyém után és én teljes testemmel beleremegtem. Minden egyes alkalommal csókja megőrjít, megrészegít és önkívületi állapotba hoz. - Hiszel nekem? - kérdezte, mire én bólintottam egy aprót. Arcomon egy levakarhatatlan mosoly ékeskedett és ahogy azokba a mogyoróbarna szemekbe néztem.... - Éhes vagyok, együnk! - vigyorogva szállt le rólam Zayn, majd a tálcát az ágyra rakta. Még mindig mosolyogva láttam neki a reggelinek és közben bekapcsoltuk a TV-t. Természetesen a hírcsatornára mentünk, de meg is bántuk.
- Zayn Malik úgy tűnik nem szingli többé. Barátnőjét először a Brit Awardson láthattuk, ahol még barátokként viselkedtek vagy mégsem? Már ott is láthattunk egy-két lopott puszit. Azóta látták már őket a parkban, Zayn háza előtt, a titokzatos barátnő házánál is megfordultak már és a lány iskolájánál is. A nevét még nem tudjuk, csak annyit, hogy idén végez a középiskolába, csak úgy, mint Harry Styles barátnője. Valószínű, hogy a lányok barátnők, mert sokszor látták őket együtt. Vajon tényleg azért vannak a világ leghíresebb fiúbandájának egy-egy tagjával, mert szeretik őket, vagy esetleg más van a háttérben!? Nézzenek minket legközelebb is, remélhetőleg több információval tudunk szolgálni. - fejezte be a műsorvezető. Megrökönyödve ültem az ágyon... Persze, hogy szeretem Zaynt! Nem is értem, hogy feltételezhetnek bármi mást...
- Nyugi! - húzott magához az előbb említett fiú, én pedig megöleltem. - Jobb lesz hozzászokni az ilyenekhez. - búgta a nyakamba, én meg sóhajtottam. Tényleg jó lesz megbarátkozni ezzel, mert ez még csak a kezdet. Vagyis már annak a folytatása... Twitteren már őrültek háza van.
- Szeretlek. - adtam egy puszit nyakára, mire még szorosabban magához vont. Annyi előnyöm van még, hogy nem tudják a nevem...
- Amúgy kitaláltam mit csinálunk ma. - tolt el egy picit magától, mire kíváncsi tekintettel pásztáztam. - Az előbb hívott egy nagyon jó ismerősöm, hogy fesztivál lesz és hogy fellépnek. Elmegyünk, megnézzük őket. Mit szólsz hozzá? - kérdezte meg végül, mire én hevesen bólogattam. Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás.
- Mit csinálnak? - érdeklődtem már a konyhában, mikor visszavittük a koszos edényeket.
- Táncolnak. - felelte kurtán, nekem pedig felcsillant a szemem. Mindig is csodáltam a táncosokat. Amit ők csinálnak, a mögött rengeteg gyakorlás van és legfőképpen kitartás. Nekem biztos nem lenne...
- Mikor ? - faggattam tovább. Mindent úgy kell kihúzni belőle harapófogóval. Néha már az idegbaj szélén állok emiatt, de én elfogadom így. Ennyi hibája van és ezt szeretem benne.
- Egykor lesznek ők, előttük meg más csapatok, zenekarok és előadók. - jelentette ki, mire az órára néztem. Tizenegy óra, szóval neki kell állnunk készülődni, mert nekünk egy óra bőven kell. Zayn is annak ellenére, hogy fiú elég sokat szöszmötöl a fürdőben és mindig a hajával. Bár szerintem mindegy mit csinál vele, mindenhogyan jól néz ki.
- Mész fürdeni vagy mehetek? - fordultam felé. .
- Mehetsz. - mosolygott rám, mire nyomtam egy puszit az arcára és már siettem is fel az emeletre. Először Zayn szobájába mentem, ahol előkutattam valami fesztiválos ruhát és már futottam is a fürdőbe. Benn beálltam a zuhany alá, majd egy gyors hajmosás és fürdés után ki is szálltam alóla. A tükör előtt álltam törölközőbe tekerve és gondolkodtam, hogy mit is kezdjek magammal. A hajamat átdörzsöltem, majd úgy ahogy volt megszárítottam. Nem volt kedvem se kivasalni, se begöndöríteni, így maradtam az eredetinél. Felvettem a ruhám, ami egy fehér rövidnadrág, neon zöld ujjatlan és fehér converse összeállítást takar. A sminkem most egy kevés szemceruza és szempillaspirál volt. Miután késznek nyilvánítottam magam, kiléptem a fürdőből és lesétáltam a nappaliba, ahol Zayn a TV-t nézte. Nem vette észre, mikor beléptem így szép csendben mögé osontam.
- Búúúú. - fogtam meg a vállait, mire ő felugrott. - Igeeeen. - kárörvendtem, ő meg szúrós szemekkel méregetett. Tudtam, hogy ha most elkap, akkor én ezt még megbánom. De az ilyet nem lehet kihagyni.
- Szóval Sophie, szeretsz a tűzzel játszani? - magabiztos léptekkel közelített felém, mire én a kanapé túloldalára szaladtam. Gonosz mosoly bujkált szája sarkában és körözni kezdtünk.
- Így semmire nem fogsz menni. - kacsintottam neki. - Inkább menj fürdeni, szeretném megnézni a haverodat, ahogy táncol. - mutattam az emelet felé, ő meg megrázta a fejét. - Mi az, hogy nem!? Én szeretném látni őket... - biggyesztettem le a számat, de ő csak megvonta a vállát. Tudtam, hogy ez a bosszú az előbbiért, de lehetne kicsit kíméletesebb is. Tudja, hogy belelkesültem az egésztől és most meg szórakozik velem. Az ilyenekkel a sírba visz... - Megyek nélküled! - dugtam ki a nyelvem majd a kijárathoz siettem. Lenyomtam a kilincset és épp kinyitottam az ajtót, mikor egy kéz visszanyomta. Megfordultam és a fölém magasodó Zaynre néztem.
- Hogy is volt? - nyomott neki az előbb említett tárgynak és kezeivel a fejem mellett támaszkodott. Orrával megbökte enyémet, majd ajkait az enyémekhez érintette. Direkt nem csókolt meg, hogy engem kínozzon. És ez még nem volt elég neki, apró puszikkal lepte el arcom, állkapcsom vonalát és nyakam. A számat szándékosan kihagyta, én viszont már az őrület határán álltam. Ha ő nem csókol meg, én fogom... Egyik kezét a tarkómra csúsztatta és közelebb vont magához. Száját a fülem alatti vékony bőrre nyomta és egy igen intenzív csókkal hintette be. Ajkaim szétnyíltak és belenyögtem ebbe az egészbe, aminek hatására elmosolyodott. Élvezi, hogy uralkodik felettem, de én ezt nem hagyom tovább. Most nem. Egyik kezemmel hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Utat akartam törni magamnak, amit Zayn készségesen meg is adott. Nyelveink igen hevesen játszottak egymással és ez Zaynből egy férfias, mélyről jövő morgást csikart ki. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy ezt én váltottam ki belőle. - Megyek fürdeni. Sietek. - nyomott még egy puszit a számra, majd már el is viharzott. Mosolyogva néztem utána majd visszaslattyogtam a nappaliba és kikapcsoltam a TV-t. Miután ezzel megvoltam, felmentem a szobába és a mobilom után kutattam. Rövid keresgélés után megtaláltam és tárcsáztam a már jól ismert számot.
- Szia! - hallottam meg barátnőm vidám hangját.
- Szia Tess. Mizu?- érdeklődtem, mert ha jól tudom ő is épp Harrynél időzik.
- Készülünk valami fesztiválra. Arra? - kérdezett vissza, nekem meg felcsillantak a szemeim.
- Mi is oda készülünk. Akkor ezek szerint ott találkozunk! -vigyorogtam, de ő ezt nem láthatta.
- Akkor majd ott beszélünk, most megyek, kezdek valamit a fejemmel... - hadarta el Tess, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Feltápászkodtam az ágyról majd az erkélyajtóhoz mentem. Kinyitottam és kiléptem rajta. Innen fentről nézve az udvar még csodásabb és szebb. A kinti pagoda szó szerint rabul ejtett. Annyira gyönyörű volt, nyugodt és csendes.
Leültem az erkélyen lévő hintaágyba és gondolkodni kezdtem. Először a sulin, de aztán valahogy áttértem Zaynre. Pár hete még megrémültem tőle, mert nem ismertem. Akkor csak annyit láttam belőle, hogy uralkodni akar felettem, irányítani, de legfőképpen azt, hogy megakarja mutatni a tekintélyét. Ki is használta, hogy egy fejjel nagyobb nálam és erősebb. Mostanra viszont megismertem a másik énjét, amit egyszerűen szeretek. Odafigyel rám, nem erőltet semmit, viszont a testiségi része ugyanúgy megmaradt. Ha kedve tartja csak nekinyom valakinek, "megkínoz" majd elenged. De nem bánom... Egy rossz szavam nem lehet rá vagy a tetteire. Minden mozdulatából sugárzik a szeretet, viszont más meg sem közelíthet. Maximum haver, régi ismerős. Egyből védelmező üzemmódba vált át, amivel keveredik az uralkodási és bizonyítási vágya is. Igen, neki is vannak hibái, mint minden embernek, de én ezek ellenére is szeretem. Igen, biztosan ki merem jelenteni.. Szeretem...
- Kész vagyok. - jött ki Zayn is az erkélyre, mire felugrottam a székből.
- Mehetünk? - vigyorogva kérdeztem tőle, mire ő megrázta a fejét. Szomorúan néztem rá, ő meg elnevette magát. Na most megint nem értettem semmit...
- Csak akarok egy képet csinálni rólad. - vette elő a mobilját, mire egy "mostezkomoly?" fejjel meredtem rá. - Na csak egyet! - nézett rám kölyök kutya szemeivel, amire sosem tudtam nekem mondani, így beadtam a derekam. Sóhajtva fordítottam oldalra a fejem, majd valami mosoly félét erőltettem az arcomra. - Gyönyörű vagy. - nyomott egy puszit arcomra, miután végzett majd pötyögni kezdett mobilján. Miért van nekem olyan érzésem, hogy én ezt a képet viszont látom twitteren?
- Legalább megnézhetem? - néztem rá, mire felém fordította a telefonját. Hát nem a legjobb kép, de elmegy.
- Úgy is tudom, hogy neked nem tetszik... De most őszintén, neked melyik fotó tetszik rólad!? - tette fel a költői kérdést, mire karba tettem a kezeimet. - Jó, értettem. - adta meg magát, majd visszamentünk a szobába, bezártuk az erkélyajtót és már indultunk is lefele. Útközben összeszedtem a telefonomat és egy kis pénzt, majd már mentünk is a kocsihoz.
- A gyerekzárat mikor óhajtod levenni? - fordultam Zayn felé, mikor leparkoltunk.
- Majd ha felnőttél. - kacsintott majd kiszállt és átszaladt az én oldalamra. Kinyitotta nekem az ajtót és mint egy úriember, kisegített. Amint a lábam a talajra ért, Zayn becsukta a kocsit és nekinyomott az oldalának.
- Egyet ígérj meg nekem. - nézett mélyen a szemembe. Először megijedtem, hogy valami baj van, de semmi ilyen jelet nem láttam.
- Mit? - kérdeztem egy rövid gondolatmenet után.
- Ott bent. - mutatott a mögöttünk lévő ráccsal elkerített fesztiválozókra. - Mindig mellettem leszel és bármi van, szólsz!- döntötte homlokát az enyémnek, aminek hatására orrunk is összeért. Elmosolyodtam ezen az egészen. Ebből is látszik, hogy félt, pedig annyira nem vagyok elveszett bárány...
- Ezt megígérhetem. - ahogy kimondtam, mohón ajkaimra tapadt, de ezt egy paparazzi félbeszakította. Nekünk már mindegy, úgy is tudják, hogy együtt vagyunk...
- Sophie!? - hallottam meg egy ismerős hangot mögöttünk, mire odanéztem. Arcomon hatalmas mosoly jelent meg, mikor megláttam a hang tulajdonosát. - Sophie! - tárta szét a karjait ölelésre, amit én elfogadtam. - Na, milyen a szünet? - érdeklődött, mire elmosolyodtam.
- Eddig tökéletes... - jelent meg egy még szélesebb és levakarhatatlan görbület az arcomon, majd újra az "idegen" nyakába ugrottam. Kilencedik óta, Tessán kívül ő az egyetlen személy, aki tud mindent és mindig mellettem állt. Legjobb barát.
- Khm... - hallottam meg Zayn hangját, mire elengedtem haveromat.
- Zayn, ő itt Tom. Gimnáziumi osztálytárs, legjobb barát. Tom, ő pedig Zayn, a barátom. - mutattam be őket egymásnak, mire ők kezet fogtak. Zayn szemeiben újra láttam azt a tipikus "ő az enyém" érzést, így picit arrébb húztam Tomtól. Nem szeretnék sem haragban lenni egyikükkel sem, így muszáj beszélnem vele.
- Zayn! - néztem a szemébe. - Ő a legjobb barátom Tessa után. Mindent tud rólam és öt éve ismer. Kérlek viselkedj normálisan.
- Sophie... Láttam hogy nézett rád. - csattant fel egy picit hangosabban, mint kellett volna.
- Kérlek higgy nekem! - kulcsoltam össze kezeinket, majd felpipiskedtem magam és nyomtam egy puszit az arcára. Zayn szorosan magához ölelt és most először éreztem rajta azt az igazi féltékenységet. De fogalmam sem volt róla, hogy miért, hiszen tudja, hogy nekem csak ő van. Előtte még csak fiúm sem volt, akkor most, hogy lett, megcsalnám!? Néha nem értem a logikáját. - Szeretlek. - suttogtam, majd fejem mellkasának döntöttem.
- Én is téged. - nyomott egy puszit a hajamba, majd kézen fogva mentünk vissza Tomhoz, aki mellett egy olyan személy ágaskodott, akit a hátunk közepére nem kívántunk. És... és... jól láttam!? Tom megcsókolta!? Ennek elment az esze!?
- Ne menjünk oda. - állítottam meg barátomat, mire ő is odanézett. Rögtön kapcsolt, majd vettünk egy 180 fokos fordulatot és bementünk a fesztiválozók közé. - Remek... már csak ő hiányzott... - kezdtem el mérgelődni, mire Zayn felkuncogott.
- Aranyos vagy, ha mérges vagy. - nyomott egy puszit az arcomra, majd a színpad felé vettük az irányt, hogy megnézzük az előadókat. Bár én csak a táncosokat várom, de őket nagyon. És a mai napomat még az a hárpia sem ronthatja el, mert nem hagyom! Itt van velem Zayn, aki most már meghatározó szerepet tölt be az életem és nemsokára itt lesz Tess is, aki szinte a testvérem. Szóval Ő ebbe nem rondíthat bele... és nem is fog!
Remélem nem haragszotok nagyon, ezért a sok a kihagyásért és még elolvassátok a fejezetet... valamint lesz még egy-két kedves ember és ír kritikát! Legyen az jó vagy rossz, minden jöhet! :) Szeretlek titeket! :) ♥
Zsó. xx. :)
