29. fejezet. :)

Megérkeztem Manók!! :) ♥ Sajnálom a késést, de Apu magával vitte a laptopom, így nem tudtam részt hozni, mert a másik gépet 3-an használjuk és általában nekem jut a kevesebb idő. :D De most, hogy hazaért, megígérem, hogy visszaáll a rendszeresség. :) Annyit még, hogy ebben a részben összefűzöm a két blogom. A Move-ot és ezt. Remélem tetszeni fog nektek! :D (Ja... és rövidebb, mint szokott lenni, de most ennyire volt időm. Sajnálom, de remélem elég kielégítő számotokra! :) )

Anita: Én nem mondok semmit előre.. :D Jobb lesz-e vagy rosszabb? Majd meglátjátok! ;) ♥
Ildikó: Köszönöm és igen, visszatért! :) ♥ Tényleg örülök neki. :D
Directioner: Hát nem lepődtem meg.. csak egy valamin. Miért lenne már vége!? :O Még nem terveztem... még egy dolgot mindenképpen bele akarok írni és nem tudom melyik részben legyen benne. Majd még eldöntöm. :) Hát igen, Sophie makacs... de Zayn is.! ;) Igyekeztem és köszönöm! ♥
Anonymus: Alexandrááá!!! :D Köszönöm, hogy megtiszteltél... de máskor ne tedd. :"D ♥ :*

Akkor rám már nincs is szükség. 

- Zayn, mi a jó édes francot keresel itt!? - hallottam meg barátnőm hangját, mire kinyitottam szemem és gyorsan lejjebb csúsztam a takaró alatt, ugyanis egy szál semmibe voltam. - Sophie!? Valami magyarázatot esetleg kapunk? - érdeklődött felvont szemöldökkel, mellette pedig karba tett kézzel állt Harold és gyanúsan méregetett minket.
- Hát az úgy volt... - kezdtem bele, de Zayn félbeszakított.
- Újra együtt vagyunk. Talán fáj? - fel akart kelni, de rájött, hogy szintén úgy van, mint én, így maradt a takaró takarásában. Tessáék rögtön levették, miért nem kelünk fel és fogták a fejüket. Látszólag ők nem pártolják ezt az újrakezdést...
- Öltözzetek fel és Sophie. - nézett rám szigorúan Tess. - Utána beszélnünk kell! - azzal kiviharoztak és becsukták az ajtót. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Valahogy éreztem, hogy nem fog tetszeni nekik ez a felállás, de az én életem és ebbe ők nem szólhatnak bele.
Miután mind a ketten felöltöztünk, megbeszéltük, hogy Zayn visszaköltözik, de a sajtóval majd egy picit később közöljük a dolgokat, hiszen még csak most szakítottam Tommal. Minden újság úgy hozná le az egészet, hogy "a két sztár nem volt szingli öt percig" vagy valami hasonló...
- Szerinted most jön a nagy fejmosás? - kérdezte, miközben összekulcsolta kezeinket és elindultunk le Tessáékhoz, természetesen Tróger kíséretében. A lépcső tetején még megállított és magához húzott. - Hátha eltiltanak minket egymástól. - rosszfiús mosollyal nézett rám, majd a következő percben ajkait éreztem enyémeken. Elnevettem magam, majd folytattuk utunkat, le a kivégző brigádhoz. Ahogy gondoltuk, értetlen és egyben mérges arc kifejezéssel ültek a kanapén, mire felvontam szemöldököm.
- Nem lehetne, hogy nem szóltok bele? - tettem fel az egyetlen kérdést, ami bennem kavargott. Tess nagyon jól tudja, milyen ideges is tudok lenni arra, aki irányítani akarja az életem és megmondani, hogy mit tegyek és mit ne. - Ti is azt csináltok, amit akartok, szerintem ehhez nekem is van jogom! - néztem erélyesen Tessára, aki megadóan sóhajtott egyet majd felállt és megölelt.
- Tudod, hogy nem szólok bele az életedbe, de nem tudom hogy ez jó ötlet-e... - suttogta, miközben ölelt. - Ha te így jónak látod, legyen. Elfogadom a döntésed, de nem pártolom. - lépett egy picit hátrébb tőlem és magyarul kezdtünk el társalogni, vagyis ő még csak próbálkozott. Így legalább a fiúk nem értették miről van szó. Hál' Isten Tesst is hajtja valami, hogy anyanyelvi szinten megtanulja a nyelvet és elég jól halad, még egy-két hiba és pontatlanság van nála, de kinél nincs!? - Tudd, hogy itt leszek melletted, bárhogy is lesz. Oké? - mosolyodott el, mire bólintottam, majd széles vigyorral az arcunkon váltottunk egy újabb ölelést és a következő pillanatban a fiúkra néztünk. Mind a ketten értetlen fejjel meredtek ránk és úgy tűnt, mintha ők is megbeszélték volna ezt az egészet, mert Harry és Zayn igen csak sutyorogtak az előbb, amíg mi nem igazán figyeltünk. Mindegy...
- Na, srácok! Mit csinálunk ma? - néztem körbe, ők meg megvonták vállukat. Harry Trógerrel kezdett el játszani, addig mi azon agyaltunk, mit csináljunk az Új Év első napján... Miután mindenki beszélt a szüleivel, család tagjaival, amellett maradtunk, hogy felmegyünk a mozi szobába és filmet nézünk. Így is lett, de mikor arra került a sor, hogy válasszunk egyet, hát mondanom sem kell, mi lett belőle... Zayn és Harry valami akció filmet akartak megnézni, Tess egy vígjátékot választott, én meg csak kapkodtam a fejem köztük és úgy döntöttem, hogy amíg vitatkoznak, én berakok egy DVD-t. Találtam egy sorozatot. A címe Odaát (Supernatural). 8 évad volt meg belőle és én még nem láttam. Gondoltam, ez jó lesz addig, amíg nem nyugszanak meg. Bekapcsoltam, helyet foglaltam és már néztem is az első részt. Nem is figyeltem a többiekre, mert annyira lekötött. Egyszerűen beleszerettem ebbe a sorozatba. A főszereplők helyesek voltak, a történet maga pedig megfogott.
- Harry. - hallottam meg hirtelen Zayn hangját. - Ez nem Bella pasija? - meredt értetlenül a vetítő vászonra, mire feléjük kaptuk a fejünket. Milyen Bella és mi? Ismerik a főszereplőket? Teljesen ledöbbentem. Sosem hallottam még tőlük erről a sorozatról, sem ezekről a színészekről.
- Ismeritek őket? - kérdeztem végül, ők meg bólintottak.
- Tudnotok kell, hogy nem Paul az igazi managerünk, hanem George Blake. Paul csak a kisebb ügyeinket intézi, de a pénzügyeink és szinte minden George kezében van. Ő pedig Bella és Jess apukája. A lányok a híres New York-i tánc iskolába járnak és velük voltunk nyaralni Fiji-n még október végén, november elején. - ahogy Zayn elmesélte, Tess szemei fennakadtak.
- Csak azért nem vittelek, mert a lányok nem igazán kedveltek akkor minket, mondjuk szerintem most se jobban, csak nem utálnak. Eleanor és Danielle sem voltak ott és úgy gondoltam, hogy akkor nem lenne igazságos ha vinném a barátnőm. Különben is... rengetegen voltunk. Georgék voltak eleve négyen, mi öten, pluszba még jött Bella pasija, Jensen, aki a sorozatban játszik meg a társa Jared. Szerintem kicsit sokan is voltunk, de ettől függetlenül jó volt kikapcsolódni. - magyarázta meg Harry, hogy miért is hagyta is itthon Tesst, ő meg csak vágott egy grimaszt és lerendezte ezt az egészet. De ott fennakadtam, hogy Bella nem bírja a srácokat. Hogy lehet őket utálni!?
- Tök mindegy, attól még imádom a sorozatot. - emeltem vissza tekintetem a vászonra és folytattam a filmet. Szinte egész délután itt ültünk és sorozatoztunk. Az első három évadot egyhuzamban megnéztük és rájöttem, hogy én a megszállottja vagyok ennek. Démonok, vámpírok, boszorkák, szellemek és persze a valóság. Nem is értem miért nem hallottam eddig erről az egészről. - Beleszerelmesedtem. - jelentettem ki, mire Zayn felvonta a szemöldökét és furcsa tekintettel jutalmazott.
- Akkor rám már nincs is szükség. - kelt fel, de utána nyúltam és visszahúztam. Ahogy lehuppant mellém, rögtön hozzábújtam, ez a cselekedetem pedig egy kacajt váltott ki belőle. - Amúgy ha gondolod akkor jövőhéten, mikor megyünk Amerikába Georgehoz, jöhetsz velünk és elmegyünk egyet kicsit felmelegedni. - nézett a szemembe, nekem pedig tetszett az ötlet. Heves bólogatásba kezdtem, ő meg már hívta is Pault, hogy szóljon Georgenak, kettővel több fő lesz az egyik próbán és utána ha van rá esély, elmennénk egyet kikapcsolódni. Paul beleegyezett, Tessával meg őrjöngtünk, hogy végre mehetünk valahova napozni. Nekünk a tél kész kínzás. Én mindig is jobban szerettem a nyarat. Meleg van, napsütés és akkor buli az élet. Persze mások szerint az első hó romantikus és ha azzal vagy, akit szeretsz, akkor nem lehet mást csinálni, mint élvezni. Én szeretem a havat .... bentről nézni.


/Amerikában/

- Tess! - szóltam rá, mert a kocsiban konkrétan a bordáim között járt, mert ő nézelődni akart és én ültem az

ablaknál... - Szállj már ki az oldalamból, mert nem tudom mit csinálok veled.! - fenyegettem meg, mire megingatta a fejét és nagy nehezen visszarendeződött helyére. Úgy csinál, mint egy öt éves kislány, közben meg egy híres sztár, akinek pörög a karrierje. Annyi klipje van már és száma, hogy hihetetlen.
- Lányok, előre szólok, hogy George lányai, Bella és Jess nem igazán rajonganak értünk. - mutatott végig magukon Zayn, mire Danielle, Eleanor és mi figyelmesen hallgattuk őket tovább. - Előfordulhat, hogy csak egy grimaszt kaptok tőlük, esetleg egy-két beszólást, de ne feszegessétek a húrt. Rendben? - kérdezte végül, mire mind a négyen bólintottunk. Nem sokkal ezután egy hatalmas sárga ház felhajtójára gurult be a kocsi. Elsőre az futott végig agyamon, hogy a két lány biztos egy elkényeztetett plázacica és azért nem szeretik a fiúkat, mert nem elég jók nekik, de aztán rájöttem, hogy még nem is láttam őket és így nem akarok véleményt mondani. A környezet szép volt és viszonylag csendes.
A kocsiból kiszállva, összekulcsolt kezekkel indultunk az ajtó felé. Bekopogtunk és egy szőke lány nyitott ajtót.
- Szia Jess. Apukádhoz jöttünk. - mosolygott rá Niall, mire a lányokkal összenéztünk és mindannyiunk arcára egy gyanakvó mosoly ült ki. Niall barátunk szerelmes lenne!?
- Apa, itt vannak a sztárocskáid. - kiabált be a házba és beengedett minket is. Hangja semleges volt, de a megszólítás lenéző. Pár percen belül megjelent George a managerük, akinek bemutattak minket, majd mehettünk a dolgozó szobába, mert a Where We Are Turnéról tárgyaltak a srácok és csak utána próbálnak. A lányokkal mi meghúztuk magunkat a szoba egyik kanapéján és zenére lettünk figyelmesek. Aqua-Barbie girl!? Mi a fene folyik itt?
- Csak a lányaim. Az emeleten van a tánctermük és egy csoportnak tanítanak épp egy koreográfiát. Felmehettek, megnézhetitek őket. - mosolygott ránk George, mi meg rögtön felpattantunk és felsiettünk az emeletre. A zenére figyeltünk, így megtaláltuk a tánctermet és mikor benéztünk egy csapat gyerek táncolt, egy szőke lány meg ritmusra tapsolt és közbe mondta mi nem jó és mit hogyan csináljanak. Gondolom, ő lehet Bella. Első ránézésre rendes lánynak tűnik. Laza stílus, mosolygós arc és olyan tipikus táncos kinézete van. Biztos, hogy hip-hop-os, egyszerűen látszik rajta.
- Nagyon ügyesek voltatok! Ha ezt a versenyen is így csináljátok, nyerhettek. - pacsizott le velük, ők meg vigyorogtak és boldogok voltak. - Egészségetekre és holnap a verseny előtt találkozunk. - kacsintott rájuk. Elköszöntek egymástól és a picik már el is tűntek. - Sziasztok. - nézett ránk kérdőn, mire mi beljebb léptünk.
- Szia. Bella, ugye!? - kérdeztem tőle, mire mosolyogva bólintott.
- Hármatokat felismertem. Sophie, Tessa és Danielle, ha minden igaz. És ki a negyedik ember? - közvetlen volt és barátságos. Nem is értem a fiúk miért mondták róla, azt, amit.
- Eleanor. - mutatkozott be, ő meg egy bólintással letudta.
- Hogy kerültetek ti ide!? - vont kérdőre minket, majd a következő pillanatban kopogtak. Bella odasietett és kinyitotta, de ahogy meglátta ki áll az ajtóban, arcára kiült a közömbösség és egy kis csalódottság is. Egy magas, barna hajú srác lépett beljebb. - A fiúk? - érdeklődött, mire a srác közölte, hogy körülbelül tíz percen belül itt vannak. Bella egy bólintással letudta, majd újra felénk fordult. - Szóval... mit is kerestek itt? - kérdezte újra, mire Tess felvonta szemöldökét. Nem tetszett neki a hangsúly.
- A(z) One Directionnel jöttünk. Mi lennénk a barátnőik, ha esetleg nem tudnád. - válaszolt ugyanolyan gúnnyal a hangjában barátnőm, mint amilyenben a kérdés érkezett.
- Mindent értek. - tudott le minket ennyivel, majd beengedte a sok kis srácot a táncterembe. - Sziasztok! - csináltak egy hatalmas ölelést, majd megbeszéltek valamit és bemelegítettek a fiúk. - Ha más nincs, akkor mi szeretnénk hasznosan tölteni az időnket. - lépett a Hi-Fi-hez és kikereste a zenéjüket. A lányokkal már csak azért sem akartunk kimenni, így leültünk az egyik sarokba és vártuk, hogy a srácok táncoljanak. Elfoglalták a helyüket és már indult is a zene. (2:00-tól. nézzétek a videót) A fiúk nagyon jól nyomták. Ügyesek voltak. Bella és az a srác büszkén néztek rájuk. Megtapsoltuk őket, hiszen megérdemelték.
- Fiúk ez remek volt! A valóság show-ba is menjen. - kacsintott rájuk a srác, ők meg bólintottak. - De ma befejezzük a másik táncot és ha azzal megvagyunk, akkor végeztünk is. - ahogy kijelentette a srácok elszomorodtak. Nem értettünk semmit, de mikor próbálták jobb kedve deríteni őket, megtudtuk, hogy Belláéknak jön a félév és vizsgázniuk kell. Egy tánc iskolába ez táncolást jelent, így nem maradna idejük a srácokra. Kis idő múlva a fiúk elfogadták ezt az egészet és mondták, hogy akkor legalább a második táncot tanulják még meg. Gyorsan tanulnak, az egyszer biztos. Nem volt fél óra, mire teljesen összerakták.
- Na, akkor táncoljuk el egybe és ha sikerül, nyugodt szívvel engedünk el titeket az America's Got Talentbe. - mosolygott Bella, a srácok meg bepörögtek a műsor neve hallatán. A srácok elfoglalták a kezdő pozíciót és indult is a zene. (1:05-től) A srácok elsőre megcsinálták hibátlanul, aminek az eredménye hatalmas vigyor és öröm lett. Ölelkeztek, ugráltak és őrjöngtek.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy segítettetek nekünk és ha majd híres táncosok leszünk, ti lesztek a managereink. - mosolyogtak a fiúk, mire Bellák magukhoz ölelték őket. Egyikünk sem hitte el, hogy ez ugyanaz a Bella, aki az előbb tök lazán lenézett minket úgy, hogy semmit nem tud rólunk.
Könnyes szemekkel búcsút vettek egymástól, majd a srácok leléptek.
- Mi nem próbálunk? - kérdezte a srác Bellát, mire ő megvonta a vállát, majd ránk nézett.
- Ki szórakoztátok magatokat? Az jó... akkor viszlát. - fordított hátat nekünk, de ez egyikünknek sem tetszett.
- Na idefigyelj kiscsillag. - állt fel Tess és Bella elé lépett. - Kinek képzeled te magad!? Lenézel minket, sugárzik az utálat a hangodból felénk is és a fiúk iránt is. Mi a fészkes fene bajod van? Semmit nem ártottunk neked, ha jól tudom és a fiúk se. Vegyél vissza az arcodból, mert az, hogy apuci ilyen embereket ismer, mint a srácok, nem jelenti azt, hogy te is olyan nagy ember vagy... - osztotta ki, Bella meg állt előtte mosolyogva.
- A srácoknak köszönhettem, hogy apa elhanyagolt engem is és a húgomat is. A srácoknak köszönhetem, hogy szinte sosem volt otthon és mondhatom azt, hogy nem is ismerem a saját apám. Mindig velük volt, mindig a munka volt fontos számára. Ti meg!? Te és Sophie merő véletlenségből akkor lettetek híresek, mikor összejöttetek a srácokkal. Húha... micsoda csoda! Ti miért nem tudtok olyan lenni, mint mondjuk Eleanor? Ő elég régóta együtt van Louival, simán lehetne modell az alakja alapján, de nem... ő nem akar híres lenni! Így is elég neki az, ami most van. Danielle már előtte is híres volt, hogy összeállt Liammel. Szóval szerintem te csak ne mond meg nekem, mit csináljak. Egyáltalán nem érzem magam nagy embernek. Elköteleztem magam a tánc mellett és azért csinálom, mert szeretem és ez által akarok híres lenni, nem apa miatt vagy anyu végett. Én aminek eddig is tanultam, azt csinálom és csinálni is fogom, amíg csak élek. Fogalmad sincs róla, hogy miért vagyok ellenséges a srácaitokkal. Már amelyikkel. Niallt, Louist és Liamet mondjuk úgy, hogy megkedveltem. De még nem tartoznak az imádom őket kategóriába... eltűröm őket, de csak apu miatt. Te meg maradj magadnak és ne hápogj nekem, mert annak ellenére, hogy egy évvel idősebb vagy nálam, semmivel sem tudsz többet. Sőt ha teljesítenünk kéne.. olyan mutatnék neked, leesne az állad. - kacsintott neki Bella, Tess meg meglepődve állt ott. Egyikünk sem számított erre a kirohanásra és őszinteségre. Ha igaz az, amit mondott, akkor az utolsó három éve az apja nélkül telt el és ezt egyikünk sem akarta. Én tudom milyen az, ha nincs ott az egyik szülőd.
- Bella. - kedvesen szólaltam meg. - Tudom milyen érzés lehetett az, hogy édesapád mindig távol volt tőled. Én az anyukámat veszítettem el lassan 3 éve. Nekem nem kell megmagyaráznod, miért is vagy dühös a fiúkra. Megértelek. - ahogy kijelentettem, mindenki felém nézett. Bella arcán együttérzés látszott, mire egy halvány mosoly kúszott arcomra.
- Akkor már érted. Pont az a három év, ami nagyon fontos volt számomra. - hangja normalizálódott és beszélgetni kezdtünk. A végére a srác, aki jött lelépett, mert Bella nem foglalkozott vele, se mi. Mondhatom azt, hogy megkedveltük egymást. Megbeszéltük, hogyha lesz alkalmunk rá, akkor meghívjuk táncolni egy koncertünkre vagy egy klipünkbe vagy bármi. Látszólag örült az ajánlatnak. Még sokat beszélgettünk, majd a fiúk szakítottak félbe minket.
- Sziasztok. - léptek beljebb, majd értetlen arckifejezéssel bámultak ránk.
- Bella épp most akart táncolni nekünk. Gyertek nézzétek meg. - hívtuk beljebb őket, Bella meg gyilkos tekintettel méregetett. Meg akarom mutatni neki, hogy a srácok nem olyanok, mint amilyennek gondolja őket. - Táncolj nekik. Hidd el, hogy mások, mint a beképzelt sztárok. - szólaltam meg magyarul, ő meg elkerekedett szemekkel meredt rám. - Igen, tudok magyarul, na de nyomás. - noszogattuk még egy kicsit, majd beadta a derekát és indított magának zenét. (Nem Bella van a vidiben.) Mikor megláttuk, hogy mit is tud, az állunk is leesett. A srácok is csak bámulták és mi sem tudtuk levenni róla szemünket.
- Wáóó Bella. Ez igen! - hatalmas tapsban törtünk ki, ő meg legyintett egyet.
- Ez valami hihetetlen volt. - kezdték el dicsérgetni a fiúk is, amit csak megköszönt. Nem sokáig maradtunk ez után, mert mindenki fáradt volt a hosszú út miatt, így visszamentünk a hotelbe és egy gyors vacsora, tusolás és beszélgetés után mindenki ment aludni. Hosszú nap volt a mai és eseménydús.
- Szeretlek picur. - adott egy jó éjt csókot Zayn, majd fejem mellkasára hajtottam és hamar álomba merültem.

ui: Sajnálom, hogy rövid és borzasztó, de most valamiért nem ment.... :S :)

Zsó. xx. :) ♥

28. fejezet. :)

Boldog Új Évet Manók! :) ♥ Remélem azért valamennyire 'józanon' éltétek túl az utolsó napot ! :D 2014 van és úgy gondoltam, hogy a story se maradjon le nagyon, így szintén ugrottam benne.... :D Jó olvasást!!:)


Directioner: Volt egy olyan érzésem, hogy kedvelni fogod az apukáját. :) Remélem, hogy ez a rész még jobban tetszik majd!!! :D köszönöm szépen és utólag is Boldog Új  Évet! :) ♥
Anita: Örülök neki, hogy ennyire szereted őket, ha én nem is... :D Köszönöm szépen és Boldog Új Évet! :) ♥
Ildikó: Nincs harag, inkább örülök, hogy visszatértél! :) Köszönöm és Boldog Új évet! :) ♥

"... Gyűlöllek Zayn..." 

/pár nappal később/

- Sophie, gyere már! Készülődj, mert sose érünk oda! - rángatott fel az emeletre Tess, mire csak megforgattam szemeim. Szilveszteri házibuliba készülünk a közös házba, ahova megint csak nem értem miért vagyok meghívva... Múltkor úgy mentem oda, hogy volt valakim, ma már szingliként teszem. Az újságok hatalmas felhajtást csináltak a szakításból, hiába mondtuk, hogy közös megegyezés volt, nem tágítottak. Két nap alatt elásták magukat előttem. Olyan kreált sztorik lettek belőle, hogy 'Sophie, Tom és egy titkos társ!?', 'Talán terhes?' és stb. Mindegy is. Úgy döntöttem, nem foglalkozom az ilyen gyerekes viselkedésű emberekkel. Mindenki azt hisz, amit akar, mi tudjuk az igazságot.
- Lányok! Kész vagytok már!? - kiabált fel Harry, mire Tess végignézett rajtam. Egyelőre én még ott tartottam, hogy törölközőbe csavarva álltam barátnőm előtt és a hajam is vizesen lógott hátamon. Hallottuk, hogy trappol felfelé a lépcsőn, mire elhúztam szám. Tuti tiszta ideg lesz, ha meglát így, mert ő már egy órája indulni akart és akkor Tess volt ugyanilyen állapotban, mint most én.
- Kiválasztom a ruhád, addig csinálj valamit a hajaddal. Ja és jobban jársz, ha bezárod az ajtót! - biccentett fejével az előbb szóban forgó tárgyra, mire odaugrottam és ráfordítottam a kulcsot. - Igyekezzünk, már tíz óra és fél tízet mondtuk Eleanoréknak. - ingatta fejét, én meg behúztam nyakam. Hát most istenem, nem tehetek róla, hogy belemerültem az olvasásba... Gyorsan előkaptam a hajszárítóm, beszárítottam a hajam és mire végeztem Tess előttem állt a ruhámmal. - Leszarom, hogy tetszik-e vagy sem... felveszed! - nyomta kezembe, betoloncolt a gardróbba, magamra kaptam a ruhát és közben mosolyogtam. Még anyutól kaptam és soha nem volt rajtam. Talán épp itt az ideje. - Gyere, ne tollászkodj! - kiabált be barátnőm, mire elnevettem magam, lekaptam egy fehér táskát a polcról és visszamentem szobámba. Amíg Tess rakott rám egy kevés sminket, elpakoltam telefonom, parfümöt, egy kis pénzt soha nem lehet tudni mi lesz és fogtam a slusszkulcsot. - Cicám. - vigyorgott ez a rabszolga hajcsár itt mellettem. - Cipő is kéne, nem gondolod? - ingatta fejét, majd bement és keresett egy fehér magassarkút hozzá.
- Na, ha most nem töröm ki a nyakam, akkor soha... - álltam fel és végignéztem magunkon.
- Lányok, gyertek már!!! - türelmetlenkedett Harold az ajtóm előtt, mi meg összemosolyogtunk. Annyira furcsán éreztem magam. Tessa feketében volt, én meg fehérben. Érzem, hogy ki fogok tűnni a tömegből.
- Szerintem csinosak vagyunk. - dicsértem meg magunkat, majd egy gyors ölelés után, felkaptuk táskáinkat és kinyitottuk az ajtót.
- Jól van, jól néztek ki, csak menjünk már. Egy órája ott kéne lennünk. - toloncolt minket Harry, de a lépcső tetején megállítottuk. Elvégre magassarkúban mégsem lehet lefutni. Miután kiscicámat elrendeztem, már a kocsiban ültünk és igyekeztünk a buliba. - Hogy az istenbe lehet ennyi ideig készülődni? - szidott minket még mindig, mire mi csak vigyorogva megvontuk vállunkat. Egész úton csak szekírozott minket, így megváltás volt kiszállni a kocsiból.
- Ha te nem ütöd le, én fogom! - néztem barátnőmre, mire ő legyintett egyet. Belém karolt és Hazzt magunk mögött hagytuk. Bekopogtunk, de rájöttünk, hogy ennek semmi értelme, mert nem hallják meg, így benyitottunk és belépve szinte már el is tűntünk a tömegben. Rengetegen voltak! Számítottam arra, hogy a meghívottak nem hagyják ki a(z) One Direction szilvesztert, na de ennyi emberre még álmomban sem gondoltam volna.
- Sophie, Tessa! - állt meg előttünk egy szőke lány. - Kérhetek egy képet és egy autogramot? - nyújtott felénk egy papírt és egy tollat, amit mi elfogadtunk és egy gyors aláírás után visszaadtuk. A kép is hamar elkészült, utána ment mindenki a maga dolgára.
- Akkor én most elmegyek, megkeresem Elt. - kiabáltam túl a zenét, hogy barátnőm megértse, mire ő bólintott, majd Harryvel megláttak valakit és célba vették. Én benyomultam a konyhába, ahol viszonylag kevesen voltak. Megláttam Eleanort és Daniellet beszélgetni a konyhapultnál, mire mögéjük léptem és megkocogtattam vállaikat. Mindketten mosolyogva fordultak meg, majd rám vetették magukat.
- Azt hittük, hogy már nem is jöttök. - nyomott a kezembe Dani egy pohár vodka-narancsot, Eleanor meg rémült arcot vágott. Kérdőn néztem rá, ő meg közelebb hajolt fülemhez.
- Zayn is azt hitte, kihagyjátok a partyt és elvileg lelépett... - adta meg a magyarázatot előbbi arckifejezésére, mire megvontam vállam. Én biztos nem megyek utána és ez a kedvemet sem fogja elrontani. - Na, akkor lányok huzi vagy buzi? - emelte fel poharát, mire Danival csatlakoztunk hozzá, koccintottunk és egy húzásra megittuk poharaink tartalmát. Kellett is afféle kezdő löketnek. Utána még beszélgettünk, táncoltunk és ittunk. Mindenkinek jó kedve volt és ezt még tetőzték a fiúk, mikor megjelentek. Niall rögtön elvitt táncolni, Loui és Eleanor ropták mellettünk, Dani és Liam valamivel hátrébb, mint mi, Harry és Tess meg akkor csatlakoztak hozzánk. Annyian voltunk, hogy fel sem tűnt senkinek, milyen picsás mozdulatokat is tudunk... Mondjuk figyelni kellett a szoknyámra, mert picit rövid lett, ha leguggoltam vagy éppen pucsítottam. Nem érdekelt senki és semmi, hisz a srácokon és a lányokon kívül senkit nem ismertem.
- Srácok! - állt le a zene és Louit láttuk meg egy széken állva. - Három perc múlva éjfél, menjünk ki a kertbe. - intett, majd mindenki egy emberként indult meg. A lányokkal összekaroltunk és mi is követtük a tömeget. Mindenki kabát nélkül ácsorgott kint, de szerintem ez senkit nem zavart, hisz mindenkit fűtött a sok szeszes ital. Az egyetlen dolog, amit kicsit furcsálltam, az Niall volt. Folyamatosan csak ölelgetett és sehova nem volt hajlandó nélkülem menni. Tény, hogy ivott, nem is keveset, de ez nem ok arra, hogy rám hajtson.
- Niall. Maradj. - nevettem, mikor megcsikizett. Abba is hagyta, de átölelt hátulról és fejét vállamra tette. Nagy nehezen lehámoztam magamról és átadtam az egyik haverjának, hogy most foglalkozzon ő vele. Hál' isten Niall velük maradt és nem jött vissza.
- 10. - kezdtük el közösen a visszaszámlálást. Dani állt az egyik oldalamon, másikon meg Tess és mind a ketten belém karoltak. - 3. - mosolyogtunk össze, majd a többiekre.
- 2. - kiabálta mindenki. - 1. - ahogy kimondtuk, egy kar megfordított és mielőtt megnézhettem volna ki a támadóm, ajkaimra tapadt. Rögtön tudtam ki az, de azt is éreztem rajta, hogy részeg. Elhúzódtam tőle és szemeibe néztem.
- Boldog Új Évet. - húzott magához és éreztem, hogy nagyon instabil, így kezét átvetettem nyakamon és elindultam vele a házba. - Elárulok egy titkot. - suttogott fülembe, miközben lassan ugyan, de haladtunk felfelé a lépcsőn. - Megcsaltam a barátnőmet. - suttogta még mindig, nekem pedig fenn akadtak szemeim. Most ezt arra érti, mikor még velem volt vagy a mostani barátnőjére? Mindegy is... részeg, azt sem tudja miket beszél. Nagy nehezen felértünk és elgondolkodtam, melyik is lehet az ő szobája. Mivel karácsonykor jártam az egyikben, csak remélni tudtam, hogy az-az. Bevittem, leültettem az ágyra, mire ő megfogta kezem és közelebb húzott magához. - Ne mond el neki. - belenézett szemembe, mire értetlen fejjel bámultam rá.
- Kinek Zayn és mit? - próbáltam elhúzódni tőle, ne csináljon hülyeséget. Elvégre neki ott van Perrie és most egyáltalán nincs tudatában tetteinek.
- Perrienek és azt, hogy megcsaltam. - dőlt hátra az ágyon, mire megingattam fejem. Mondja itt a hülyeségeit. Annyira szexi, ahogy kiterült, de állj Sophie! Barátnője van!
- Zayn, részeg vagy. Azt se tudod miket beszélsz. Az lesz a legjobb, ha lefekszel aludni. - próbáltam valamennyire megmagyarázni neki, de részeg emberrel nem érdemes vitába szállni, hisz sose hagyja, hogy neked legyen igazad.
- Nem vagyok részeg. - bizonygatta. - És igaz, amit mondtam. - a plafont bámulta folyamatosan. - Én téged szeretlek. - rántott be maga mellé. Nagyon meglepődtem. Először is mert hirtelen jött, másodszor meg azon, amit mondott... Azt hittem, sikerült már továbblépnie, hiszen karácsonykor egy kicsit nagyon a lelkébe gázoltam.
- Ne mondj ilyeneket. Úgy sem gondolod komolyan! - vágtam hozzá a kelleténél egy picit hangosabban. Mérges lettem rá. De szerintem nem is rá, hanem magamra. Féltem, hogy én miattam mennek szét majd Perrievel. Ha kitudódik, hogy megcsókolt és most itt fekszek vele egy ágyban és nem tudok szabadulni szorításából, akkor vége lehet annak, ami kettejük között van. Én pedig nem akarok újra fülig belé szeretni és összetörni.... - Zayn, engedj el! - kiabáltam rá, mire ő meglepetten nézett rám és végül eleresztett. - Én elmegyek, te meg aludj. - néztem vissza az ajtóból és mikor kinyitottam azt, Zayn erős keze nyomta vissza. - Ne kezd... bűzlesz a piától, alig tudsz megállni a saját lábaidon és összevissza beszélsz. Feküdj le aludni! - parancsoltam rá, de ő leszarta.
- Nem vagyok részeg! - lökte el magát az ajtótól és stabilan megállt előttem. Kikerekedett szemekkel néztem rá, várva a magyarázatot előbbi színjátékára. - Tény, hogy ittam, de olyan sokat nem. Az előbbi 'segíts fel a lépcsőn' szitu meg a te ötleted volt. Csak azért mentem bele, mert így hozzád érhettem. - magyarázkodott, mire sóhajtottam egyet és lehunytam szemeim. Nem akartam hinni neki.
- Akkor is hülyeségeket mondtál. Nem csaltad meg Perriet és még mindig őt szereted! Ennek így kell lennie. - vágtam fejéhez, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Sophie, hagyjuk a hülyeségeidet. Sose szerettem. Kényszerből voltam vele, de ennek pár napon belül vége. Megőrülök már mellette... Havernak elmegy, de barátnőnek nem. Nekem te kellesz! - lépett egyet közelebb, én meg egyet hátrébb, de beleütköztem az ajtóba.
- Ha szakítasz is vele... - nyeltem egyet. Fogalmam sincs, hogy közöljem vele, hogy én nem akarok többet ekkorát csalódni. Nem akarok megint hónapokon át azért szenvedni, mert van bennem egy hatalmas űr, amit egy személy tudna betölteni, de ő okozta. - Én nem lehetek újra veled. - ahogy kimondtam, arcán csalódottság suhant át. Utáltam magam, amiért ezt teszem vele, de nem lehet... Én nem szeretnék újra a padlón lenni. Most nagyjából minden rendben velem, kezdem megszokni az egyedüllétet és azt, hogy nem állt meg a világ. A karrierem ugyanúgy megy tovább és az leköti minden szabad percem.
- Miért nem Sophie? Ugyanúgy érzel irántam még most is. Tudom, látom rajtad. Akárhányszor a közeledben vagyok a légzésed felgyorsul és érzem, ahogy érintésemre megremeg tested. Érzem, ahogy bőröd felmelegszik és vágyakozol utánam. - minden egyes szónál közelebb lépett. - Ha most a szemembe mondod, hogy nem szeretsz és soha többé nem akarsz látni, akkor holnaptól megszüntetek veled minden kapcsolatot, nem foglak keresni és semmilyen közös programon nem leszek ott. Csak mond ki. - egyik kezével állam alá nyúlt és felemelte azt, hogy szemeibe nézzek, miközben másik kezét derekamra fonta és magához préselt. - Mond, hogy nem szeretsz. Mond, hogy gyűlölsz és nem kívánsz! - suttogta szinte már a számba, én meg lehunytam szemeim és egy pillanatra elgondolkodtam mit kéne tennem.
- Zayn. - nyögtem ki nagy nehezen. - Én nem bízok benned többé. Szeretlek, ez igaz, de részemről már nincs meg a bizalom. - végig szemeibe néztem és láttam, hogy összetört. Sajnáltam, de így lesz a legjobb mindkettőnknek. - Nem mondom, hogy gyűlöllek, mert nem igaz. Az se igaz, hogy nem akarlak látni soha többé. De nem szeretnék újra a barátnőd lenni. Több, mint egy hónapig, minden este sírtam utánad és miattad. Összetörtél, megsebeztél és otthagytál. Az újságok címlapján virítottál az újdonsült barátnőddel és ez még nem is zavart volna, de széles mosoly volt az arcodon, mikor beszéltél rólatok. Fájt. Fájt minden, amit tettél. Örültem, hogy boldog vagy, de én nem tudtam tovább lépni. Aztán jött Tom. Felsegített a lelki nyomorból és mellettem volt. Egészen mostanáig, de rájöttem, hogy én őt nem szerelemből szeretem, csak barátilag. Téged szerettelek és szeretlek még most is, de bármennyire is fáj, köztünk már nem lehet semmi. Soha nem fogok tudni tovább lépni. Mindig ott lesz bennem egy kis részed. - végre elmondhattam neki, hogy mi is kavarog bennem már hosszú ideje. Látszólag egyáltalán nem számított ilyesmire. - Még úgy is látjuk egymást. - adtam egy puszit arcára, majd megfordultam és kinyitottam az ajtót. - Viszlát Zayn. - köszöntem el tőle és elindultam le a tömegbe. Tessa elkapott a folyosón és közölte, hogy haza kell mennünk, mert Harry nagyon durván kiütötte magát. Itt már csak az volt a gond, hogy mindenki ivott.
- Mikor ittál utoljára és mennyit? - kérdeztem tőle, ő meg elgondolkodott.
- Éjfélkor ittam egy pezsgőt, de azóta semmit. - közölte, mire előszedtem a telefonom és megnéztem az időt. Fél kettő. Én éjfél előtt ittam utoljára vodka-narancsot, szóval akkor én vezetek.
- Rakjuk be Harryt a kocsiba és menjünk. -segítettem neki lecipelni a lépcsőn a mi kis 'angyalkánkat'. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy ő egy angyal és segít mindenkin. Folyamatosan csak nevettünk. Nagy nehezen beültettük a kocsiba, bekötöttük, Tessa pedig mellé ült. Helyet foglaltam a volán mögött és már indultunk is. Hamar véget ért ez a buli, de valahogy nem bánom.
- Sophie. - hajolt picit előbbre Harry és suttogni kezdett, de Tess is simán hallotta. - Elájul... vagyis elárulok neked egy titkot. - folytatta, majd kezét vállamra tette. - Zayn meg akarja kérni a kezed. De cssss... ne szólj neki, hogy elmondtam. - dőlt hátra, én meg meg sem hallva vezettem tovább. Hogyan kérné meg, mikor nem is vagyunk együtt és ez az állapot már július vége óta tart!?
- Na gyere te angyal, mész aludni. - segítettük ki a kocsiból Hazzt, majd segítettünk neki felmenni a lépcsőn. Tess bevitte a szobájukba, addig én megkerestem Trógert és megölelgettem. A szobámba léptem és leesett az állam az engem fogadó látványtól. - Hogy kerülsz ide? - szinte köptem felé a szavakat. - De a legfontosabb... Hogy jutottál be? - idegesen trappoltam be a gardróbba. Magassarkúimat a helyére raktam és kerestem valami megfelelő ruhát pizsinek.
- Még meg van a kulcs, amit adtál a házhoz. - mosolygott önelégülten, én meg megforgattam szemeim.
- Menj haza. Szerintem már elmondtam mindent. - mutattam az ajtó felé, ő meg megingatta fejét. - Zayn! Takarodj ki a házamból, de most rögtön! - kiabáltam rá, ő meg felugrott és elém állt.
- Nem megyek én sehova! Maximum veled az ágyba. Tudom, hogy nem mondtad komolyan, amiket mondtál. - nézett szemembe, mire megráztam fejem.
- Te akartad Zayn! - léptem közelebb. - Gyűlöllek és soha a büdös életbe nem akarlak látni többet! - ütöttem mellkasát, miközben könnyeim útnak indultak. Elkapta kezeimet és próbált szemeimbe nézni, de elfordítottam fejem. - Hagyj békén, menj el. - sírtam, de ő még mindig nem engedett szorításából.
- Tegnap szakítottam Perrievel. - jelentette ki tök lazán, én meg rá emeltem tekintetem. - A megcsalást meg a karácsonyi csókra értettem. Én mondtam, hogy téged szeretlek és kellesz nekem! - vont közelebb magához, mire megingattam fejem. - Ne ellenkezz, tudom, hogy szeretsz. - mosolyodott el és ajkait, enyémekre helyezte, először nem akartam visszacsókolni. - Sophie. - fél centivel hátrébb húzódott. - Mond, hogy szeretsz. - suttogta, én meg megráztam fejem.
- Gyűlöllek Zayn! - erőtlenül, alig hallhatóan válaszoltam, ő meg felnevetett.
- Nem gyűlölsz. Az nem ilyen. Te szeretsz engem. - ölelt magához, mire próbáltam szabadulni, de nem sikerült. És itt volt a pillanat, mikor feladtam.
- Utállak Malik! - szorosan köré fontam karjaimat és mélyen beszívtam illatát. - Utállak. - beszéltem hozzá, mire picit eltolt magától és hevesen ajkaimra tapadt. Úgy döntöttem, hogy átadom magam neki azok ellenére is, amit tett. Ahogy nyelvével utat tört enyémhez, azok hevesen csatáztak egymással. Zayn kezeivel combjaim alá nyúlt, testem pedig ösztönösen reagált a néma kérésnek, így lábaimat derekára fontam, ő pedig az ágyhoz sétált velem és gyengéden lehelyezett. Egyik kezemmel beletúrtam hajába és kicsit meghúztam neki, ami beindította. Harisnyámat eltépte és hamar megszabadított ruhámtól, így fehérneműben feküdtem alatta. Miközben nyakamat kényeztette, benyúltam pólója alá és ahogy játszottam kockáin, minden egyes mozdulatommal feljebb tornáztam az anyagot, majd egy gyors mozdulattal áthúzta fején, így megcsodálhattam tökéletesen kidolgozott felsőtestét. Visszatért nyakamhoz és egy kis bőrt fogai közé vett és szívni kezdte. Annyira intenzíven csinálta, hogy ajkaim szétnyíltak és egy apró nyögés hagyta el azokat. Megmosolyogtatta a tudat, hogy ő váltotta ki belőlem. Keresni kezdte melltartóm kapcsát, mire kuncogni kezdtem. Értetlen fejét látva, megadtam a magyarázatot. - Elől kapcsos. - ahogy kijelentettem, arcán egy pimasz mosoly terült el, majd mielőtt belelendült volna, változtattam helyzetünkön és én kerültem felülre. Végigcsókoltam felsőtestén minden egyes porcikáját, arcát is, persze ajkait szándékosan kihagyva, majd megszabadítottam nadrágjától. Egy szál boxerben feküdt alattam, én meg végigmértem szemeimmel. Egyszerűen csodálatos látvány volt. Ez az, ami hiányzott nekem. Érezni a törődést, a szeretetet és tudni, hogy egy ilyen srác, mint ő, van mellettem. Felbecsülhetetlen érzés. Egész éjjel egymással foglalkoztunk. Mindent megbeszéltük, amit kellett és megállapítottuk, hogy jól kezdődött az év számunkra. - Szeretlek te barom. - húztam magamhoz még egy csókra, ő meg belemosolygott.
- Én is téged. - ölelt át szorosan, majd fejem mellkasára hajtva mosolyogtam. Csak remélni tudom, hogy soha nem fog előfordulni még egyszer az, ami nyáron... - Jó éjt picur. - puszilt bele hajamba, mire még szélesebb mosoly terült el arcomon.

ui: Sajnálom, hogy rövid, de remélem elég kielégítő számotokra. :)
Zsó. xx. :) ♥