29. fejezet. :)

Megérkeztem Manók!! :) ♥ Sajnálom a késést, de Apu magával vitte a laptopom, így nem tudtam részt hozni, mert a másik gépet 3-an használjuk és általában nekem jut a kevesebb idő. :D De most, hogy hazaért, megígérem, hogy visszaáll a rendszeresség. :) Annyit még, hogy ebben a részben összefűzöm a két blogom. A Move-ot és ezt. Remélem tetszeni fog nektek! :D (Ja... és rövidebb, mint szokott lenni, de most ennyire volt időm. Sajnálom, de remélem elég kielégítő számotokra! :) )

Anita: Én nem mondok semmit előre.. :D Jobb lesz-e vagy rosszabb? Majd meglátjátok! ;) ♥
Ildikó: Köszönöm és igen, visszatért! :) ♥ Tényleg örülök neki. :D
Directioner: Hát nem lepődtem meg.. csak egy valamin. Miért lenne már vége!? :O Még nem terveztem... még egy dolgot mindenképpen bele akarok írni és nem tudom melyik részben legyen benne. Majd még eldöntöm. :) Hát igen, Sophie makacs... de Zayn is.! ;) Igyekeztem és köszönöm! ♥
Anonymus: Alexandrááá!!! :D Köszönöm, hogy megtiszteltél... de máskor ne tedd. :"D ♥ :*

Akkor rám már nincs is szükség. 

- Zayn, mi a jó édes francot keresel itt!? - hallottam meg barátnőm hangját, mire kinyitottam szemem és gyorsan lejjebb csúsztam a takaró alatt, ugyanis egy szál semmibe voltam. - Sophie!? Valami magyarázatot esetleg kapunk? - érdeklődött felvont szemöldökkel, mellette pedig karba tett kézzel állt Harold és gyanúsan méregetett minket.
- Hát az úgy volt... - kezdtem bele, de Zayn félbeszakított.
- Újra együtt vagyunk. Talán fáj? - fel akart kelni, de rájött, hogy szintén úgy van, mint én, így maradt a takaró takarásában. Tessáék rögtön levették, miért nem kelünk fel és fogták a fejüket. Látszólag ők nem pártolják ezt az újrakezdést...
- Öltözzetek fel és Sophie. - nézett rám szigorúan Tess. - Utána beszélnünk kell! - azzal kiviharoztak és becsukták az ajtót. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Valahogy éreztem, hogy nem fog tetszeni nekik ez a felállás, de az én életem és ebbe ők nem szólhatnak bele.
Miután mind a ketten felöltöztünk, megbeszéltük, hogy Zayn visszaköltözik, de a sajtóval majd egy picit később közöljük a dolgokat, hiszen még csak most szakítottam Tommal. Minden újság úgy hozná le az egészet, hogy "a két sztár nem volt szingli öt percig" vagy valami hasonló...
- Szerinted most jön a nagy fejmosás? - kérdezte, miközben összekulcsolta kezeinket és elindultunk le Tessáékhoz, természetesen Tróger kíséretében. A lépcső tetején még megállított és magához húzott. - Hátha eltiltanak minket egymástól. - rosszfiús mosollyal nézett rám, majd a következő percben ajkait éreztem enyémeken. Elnevettem magam, majd folytattuk utunkat, le a kivégző brigádhoz. Ahogy gondoltuk, értetlen és egyben mérges arc kifejezéssel ültek a kanapén, mire felvontam szemöldököm.
- Nem lehetne, hogy nem szóltok bele? - tettem fel az egyetlen kérdést, ami bennem kavargott. Tess nagyon jól tudja, milyen ideges is tudok lenni arra, aki irányítani akarja az életem és megmondani, hogy mit tegyek és mit ne. - Ti is azt csináltok, amit akartok, szerintem ehhez nekem is van jogom! - néztem erélyesen Tessára, aki megadóan sóhajtott egyet majd felállt és megölelt.
- Tudod, hogy nem szólok bele az életedbe, de nem tudom hogy ez jó ötlet-e... - suttogta, miközben ölelt. - Ha te így jónak látod, legyen. Elfogadom a döntésed, de nem pártolom. - lépett egy picit hátrébb tőlem és magyarul kezdtünk el társalogni, vagyis ő még csak próbálkozott. Így legalább a fiúk nem értették miről van szó. Hál' Isten Tesst is hajtja valami, hogy anyanyelvi szinten megtanulja a nyelvet és elég jól halad, még egy-két hiba és pontatlanság van nála, de kinél nincs!? - Tudd, hogy itt leszek melletted, bárhogy is lesz. Oké? - mosolyodott el, mire bólintottam, majd széles vigyorral az arcunkon váltottunk egy újabb ölelést és a következő pillanatban a fiúkra néztünk. Mind a ketten értetlen fejjel meredtek ránk és úgy tűnt, mintha ők is megbeszélték volna ezt az egészet, mert Harry és Zayn igen csak sutyorogtak az előbb, amíg mi nem igazán figyeltünk. Mindegy...
- Na, srácok! Mit csinálunk ma? - néztem körbe, ők meg megvonták vállukat. Harry Trógerrel kezdett el játszani, addig mi azon agyaltunk, mit csináljunk az Új Év első napján... Miután mindenki beszélt a szüleivel, család tagjaival, amellett maradtunk, hogy felmegyünk a mozi szobába és filmet nézünk. Így is lett, de mikor arra került a sor, hogy válasszunk egyet, hát mondanom sem kell, mi lett belőle... Zayn és Harry valami akció filmet akartak megnézni, Tess egy vígjátékot választott, én meg csak kapkodtam a fejem köztük és úgy döntöttem, hogy amíg vitatkoznak, én berakok egy DVD-t. Találtam egy sorozatot. A címe Odaát (Supernatural). 8 évad volt meg belőle és én még nem láttam. Gondoltam, ez jó lesz addig, amíg nem nyugszanak meg. Bekapcsoltam, helyet foglaltam és már néztem is az első részt. Nem is figyeltem a többiekre, mert annyira lekötött. Egyszerűen beleszerettem ebbe a sorozatba. A főszereplők helyesek voltak, a történet maga pedig megfogott.
- Harry. - hallottam meg hirtelen Zayn hangját. - Ez nem Bella pasija? - meredt értetlenül a vetítő vászonra, mire feléjük kaptuk a fejünket. Milyen Bella és mi? Ismerik a főszereplőket? Teljesen ledöbbentem. Sosem hallottam még tőlük erről a sorozatról, sem ezekről a színészekről.
- Ismeritek őket? - kérdeztem végül, ők meg bólintottak.
- Tudnotok kell, hogy nem Paul az igazi managerünk, hanem George Blake. Paul csak a kisebb ügyeinket intézi, de a pénzügyeink és szinte minden George kezében van. Ő pedig Bella és Jess apukája. A lányok a híres New York-i tánc iskolába járnak és velük voltunk nyaralni Fiji-n még október végén, november elején. - ahogy Zayn elmesélte, Tess szemei fennakadtak.
- Csak azért nem vittelek, mert a lányok nem igazán kedveltek akkor minket, mondjuk szerintem most se jobban, csak nem utálnak. Eleanor és Danielle sem voltak ott és úgy gondoltam, hogy akkor nem lenne igazságos ha vinném a barátnőm. Különben is... rengetegen voltunk. Georgék voltak eleve négyen, mi öten, pluszba még jött Bella pasija, Jensen, aki a sorozatban játszik meg a társa Jared. Szerintem kicsit sokan is voltunk, de ettől függetlenül jó volt kikapcsolódni. - magyarázta meg Harry, hogy miért is hagyta is itthon Tesst, ő meg csak vágott egy grimaszt és lerendezte ezt az egészet. De ott fennakadtam, hogy Bella nem bírja a srácokat. Hogy lehet őket utálni!?
- Tök mindegy, attól még imádom a sorozatot. - emeltem vissza tekintetem a vászonra és folytattam a filmet. Szinte egész délután itt ültünk és sorozatoztunk. Az első három évadot egyhuzamban megnéztük és rájöttem, hogy én a megszállottja vagyok ennek. Démonok, vámpírok, boszorkák, szellemek és persze a valóság. Nem is értem miért nem hallottam eddig erről az egészről. - Beleszerelmesedtem. - jelentettem ki, mire Zayn felvonta a szemöldökét és furcsa tekintettel jutalmazott.
- Akkor rám már nincs is szükség. - kelt fel, de utána nyúltam és visszahúztam. Ahogy lehuppant mellém, rögtön hozzábújtam, ez a cselekedetem pedig egy kacajt váltott ki belőle. - Amúgy ha gondolod akkor jövőhéten, mikor megyünk Amerikába Georgehoz, jöhetsz velünk és elmegyünk egyet kicsit felmelegedni. - nézett a szemembe, nekem pedig tetszett az ötlet. Heves bólogatásba kezdtem, ő meg már hívta is Pault, hogy szóljon Georgenak, kettővel több fő lesz az egyik próbán és utána ha van rá esély, elmennénk egyet kikapcsolódni. Paul beleegyezett, Tessával meg őrjöngtünk, hogy végre mehetünk valahova napozni. Nekünk a tél kész kínzás. Én mindig is jobban szerettem a nyarat. Meleg van, napsütés és akkor buli az élet. Persze mások szerint az első hó romantikus és ha azzal vagy, akit szeretsz, akkor nem lehet mást csinálni, mint élvezni. Én szeretem a havat .... bentről nézni.


/Amerikában/

- Tess! - szóltam rá, mert a kocsiban konkrétan a bordáim között járt, mert ő nézelődni akart és én ültem az

ablaknál... - Szállj már ki az oldalamból, mert nem tudom mit csinálok veled.! - fenyegettem meg, mire megingatta a fejét és nagy nehezen visszarendeződött helyére. Úgy csinál, mint egy öt éves kislány, közben meg egy híres sztár, akinek pörög a karrierje. Annyi klipje van már és száma, hogy hihetetlen.
- Lányok, előre szólok, hogy George lányai, Bella és Jess nem igazán rajonganak értünk. - mutatott végig magukon Zayn, mire Danielle, Eleanor és mi figyelmesen hallgattuk őket tovább. - Előfordulhat, hogy csak egy grimaszt kaptok tőlük, esetleg egy-két beszólást, de ne feszegessétek a húrt. Rendben? - kérdezte végül, mire mind a négyen bólintottunk. Nem sokkal ezután egy hatalmas sárga ház felhajtójára gurult be a kocsi. Elsőre az futott végig agyamon, hogy a két lány biztos egy elkényeztetett plázacica és azért nem szeretik a fiúkat, mert nem elég jók nekik, de aztán rájöttem, hogy még nem is láttam őket és így nem akarok véleményt mondani. A környezet szép volt és viszonylag csendes.
A kocsiból kiszállva, összekulcsolt kezekkel indultunk az ajtó felé. Bekopogtunk és egy szőke lány nyitott ajtót.
- Szia Jess. Apukádhoz jöttünk. - mosolygott rá Niall, mire a lányokkal összenéztünk és mindannyiunk arcára egy gyanakvó mosoly ült ki. Niall barátunk szerelmes lenne!?
- Apa, itt vannak a sztárocskáid. - kiabált be a házba és beengedett minket is. Hangja semleges volt, de a megszólítás lenéző. Pár percen belül megjelent George a managerük, akinek bemutattak minket, majd mehettünk a dolgozó szobába, mert a Where We Are Turnéról tárgyaltak a srácok és csak utána próbálnak. A lányokkal mi meghúztuk magunkat a szoba egyik kanapéján és zenére lettünk figyelmesek. Aqua-Barbie girl!? Mi a fene folyik itt?
- Csak a lányaim. Az emeleten van a tánctermük és egy csoportnak tanítanak épp egy koreográfiát. Felmehettek, megnézhetitek őket. - mosolygott ránk George, mi meg rögtön felpattantunk és felsiettünk az emeletre. A zenére figyeltünk, így megtaláltuk a tánctermet és mikor benéztünk egy csapat gyerek táncolt, egy szőke lány meg ritmusra tapsolt és közbe mondta mi nem jó és mit hogyan csináljanak. Gondolom, ő lehet Bella. Első ránézésre rendes lánynak tűnik. Laza stílus, mosolygós arc és olyan tipikus táncos kinézete van. Biztos, hogy hip-hop-os, egyszerűen látszik rajta.
- Nagyon ügyesek voltatok! Ha ezt a versenyen is így csináljátok, nyerhettek. - pacsizott le velük, ők meg vigyorogtak és boldogok voltak. - Egészségetekre és holnap a verseny előtt találkozunk. - kacsintott rájuk. Elköszöntek egymástól és a picik már el is tűntek. - Sziasztok. - nézett ránk kérdőn, mire mi beljebb léptünk.
- Szia. Bella, ugye!? - kérdeztem tőle, mire mosolyogva bólintott.
- Hármatokat felismertem. Sophie, Tessa és Danielle, ha minden igaz. És ki a negyedik ember? - közvetlen volt és barátságos. Nem is értem a fiúk miért mondták róla, azt, amit.
- Eleanor. - mutatkozott be, ő meg egy bólintással letudta.
- Hogy kerültetek ti ide!? - vont kérdőre minket, majd a következő pillanatban kopogtak. Bella odasietett és kinyitotta, de ahogy meglátta ki áll az ajtóban, arcára kiült a közömbösség és egy kis csalódottság is. Egy magas, barna hajú srác lépett beljebb. - A fiúk? - érdeklődött, mire a srác közölte, hogy körülbelül tíz percen belül itt vannak. Bella egy bólintással letudta, majd újra felénk fordult. - Szóval... mit is kerestek itt? - kérdezte újra, mire Tess felvonta szemöldökét. Nem tetszett neki a hangsúly.
- A(z) One Directionnel jöttünk. Mi lennénk a barátnőik, ha esetleg nem tudnád. - válaszolt ugyanolyan gúnnyal a hangjában barátnőm, mint amilyenben a kérdés érkezett.
- Mindent értek. - tudott le minket ennyivel, majd beengedte a sok kis srácot a táncterembe. - Sziasztok! - csináltak egy hatalmas ölelést, majd megbeszéltek valamit és bemelegítettek a fiúk. - Ha más nincs, akkor mi szeretnénk hasznosan tölteni az időnket. - lépett a Hi-Fi-hez és kikereste a zenéjüket. A lányokkal már csak azért sem akartunk kimenni, így leültünk az egyik sarokba és vártuk, hogy a srácok táncoljanak. Elfoglalták a helyüket és már indult is a zene. (2:00-tól. nézzétek a videót) A fiúk nagyon jól nyomták. Ügyesek voltak. Bella és az a srác büszkén néztek rájuk. Megtapsoltuk őket, hiszen megérdemelték.
- Fiúk ez remek volt! A valóság show-ba is menjen. - kacsintott rájuk a srác, ők meg bólintottak. - De ma befejezzük a másik táncot és ha azzal megvagyunk, akkor végeztünk is. - ahogy kijelentette a srácok elszomorodtak. Nem értettünk semmit, de mikor próbálták jobb kedve deríteni őket, megtudtuk, hogy Belláéknak jön a félév és vizsgázniuk kell. Egy tánc iskolába ez táncolást jelent, így nem maradna idejük a srácokra. Kis idő múlva a fiúk elfogadták ezt az egészet és mondták, hogy akkor legalább a második táncot tanulják még meg. Gyorsan tanulnak, az egyszer biztos. Nem volt fél óra, mire teljesen összerakták.
- Na, akkor táncoljuk el egybe és ha sikerül, nyugodt szívvel engedünk el titeket az America's Got Talentbe. - mosolygott Bella, a srácok meg bepörögtek a műsor neve hallatán. A srácok elfoglalták a kezdő pozíciót és indult is a zene. (1:05-től) A srácok elsőre megcsinálták hibátlanul, aminek az eredménye hatalmas vigyor és öröm lett. Ölelkeztek, ugráltak és őrjöngtek.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy segítettetek nekünk és ha majd híres táncosok leszünk, ti lesztek a managereink. - mosolyogtak a fiúk, mire Bellák magukhoz ölelték őket. Egyikünk sem hitte el, hogy ez ugyanaz a Bella, aki az előbb tök lazán lenézett minket úgy, hogy semmit nem tud rólunk.
Könnyes szemekkel búcsút vettek egymástól, majd a srácok leléptek.
- Mi nem próbálunk? - kérdezte a srác Bellát, mire ő megvonta a vállát, majd ránk nézett.
- Ki szórakoztátok magatokat? Az jó... akkor viszlát. - fordított hátat nekünk, de ez egyikünknek sem tetszett.
- Na idefigyelj kiscsillag. - állt fel Tess és Bella elé lépett. - Kinek képzeled te magad!? Lenézel minket, sugárzik az utálat a hangodból felénk is és a fiúk iránt is. Mi a fészkes fene bajod van? Semmit nem ártottunk neked, ha jól tudom és a fiúk se. Vegyél vissza az arcodból, mert az, hogy apuci ilyen embereket ismer, mint a srácok, nem jelenti azt, hogy te is olyan nagy ember vagy... - osztotta ki, Bella meg állt előtte mosolyogva.
- A srácoknak köszönhettem, hogy apa elhanyagolt engem is és a húgomat is. A srácoknak köszönhetem, hogy szinte sosem volt otthon és mondhatom azt, hogy nem is ismerem a saját apám. Mindig velük volt, mindig a munka volt fontos számára. Ti meg!? Te és Sophie merő véletlenségből akkor lettetek híresek, mikor összejöttetek a srácokkal. Húha... micsoda csoda! Ti miért nem tudtok olyan lenni, mint mondjuk Eleanor? Ő elég régóta együtt van Louival, simán lehetne modell az alakja alapján, de nem... ő nem akar híres lenni! Így is elég neki az, ami most van. Danielle már előtte is híres volt, hogy összeállt Liammel. Szóval szerintem te csak ne mond meg nekem, mit csináljak. Egyáltalán nem érzem magam nagy embernek. Elköteleztem magam a tánc mellett és azért csinálom, mert szeretem és ez által akarok híres lenni, nem apa miatt vagy anyu végett. Én aminek eddig is tanultam, azt csinálom és csinálni is fogom, amíg csak élek. Fogalmad sincs róla, hogy miért vagyok ellenséges a srácaitokkal. Már amelyikkel. Niallt, Louist és Liamet mondjuk úgy, hogy megkedveltem. De még nem tartoznak az imádom őket kategóriába... eltűröm őket, de csak apu miatt. Te meg maradj magadnak és ne hápogj nekem, mert annak ellenére, hogy egy évvel idősebb vagy nálam, semmivel sem tudsz többet. Sőt ha teljesítenünk kéne.. olyan mutatnék neked, leesne az állad. - kacsintott neki Bella, Tess meg meglepődve állt ott. Egyikünk sem számított erre a kirohanásra és őszinteségre. Ha igaz az, amit mondott, akkor az utolsó három éve az apja nélkül telt el és ezt egyikünk sem akarta. Én tudom milyen az, ha nincs ott az egyik szülőd.
- Bella. - kedvesen szólaltam meg. - Tudom milyen érzés lehetett az, hogy édesapád mindig távol volt tőled. Én az anyukámat veszítettem el lassan 3 éve. Nekem nem kell megmagyaráznod, miért is vagy dühös a fiúkra. Megértelek. - ahogy kijelentettem, mindenki felém nézett. Bella arcán együttérzés látszott, mire egy halvány mosoly kúszott arcomra.
- Akkor már érted. Pont az a három év, ami nagyon fontos volt számomra. - hangja normalizálódott és beszélgetni kezdtünk. A végére a srác, aki jött lelépett, mert Bella nem foglalkozott vele, se mi. Mondhatom azt, hogy megkedveltük egymást. Megbeszéltük, hogyha lesz alkalmunk rá, akkor meghívjuk táncolni egy koncertünkre vagy egy klipünkbe vagy bármi. Látszólag örült az ajánlatnak. Még sokat beszélgettünk, majd a fiúk szakítottak félbe minket.
- Sziasztok. - léptek beljebb, majd értetlen arckifejezéssel bámultak ránk.
- Bella épp most akart táncolni nekünk. Gyertek nézzétek meg. - hívtuk beljebb őket, Bella meg gyilkos tekintettel méregetett. Meg akarom mutatni neki, hogy a srácok nem olyanok, mint amilyennek gondolja őket. - Táncolj nekik. Hidd el, hogy mások, mint a beképzelt sztárok. - szólaltam meg magyarul, ő meg elkerekedett szemekkel meredt rám. - Igen, tudok magyarul, na de nyomás. - noszogattuk még egy kicsit, majd beadta a derekát és indított magának zenét. (Nem Bella van a vidiben.) Mikor megláttuk, hogy mit is tud, az állunk is leesett. A srácok is csak bámulták és mi sem tudtuk levenni róla szemünket.
- Wáóó Bella. Ez igen! - hatalmas tapsban törtünk ki, ő meg legyintett egyet.
- Ez valami hihetetlen volt. - kezdték el dicsérgetni a fiúk is, amit csak megköszönt. Nem sokáig maradtunk ez után, mert mindenki fáradt volt a hosszú út miatt, így visszamentünk a hotelbe és egy gyors vacsora, tusolás és beszélgetés után mindenki ment aludni. Hosszú nap volt a mai és eseménydús.
- Szeretlek picur. - adott egy jó éjt csókot Zayn, majd fejem mellkasára hajtottam és hamar álomba merültem.

ui: Sajnálom, hogy rövid és borzasztó, de most valamiért nem ment.... :S :)

Zsó. xx. :) ♥