8. fejezet. :)

Sziasztok! Itt a rész és szülinapom alkalmából akartam ma kirakni. Ez egy ajándék tőlem nektek! :) ♥ Az előző részhez kaptam 5 komit és most már 6 feliratkozóm is van. Köszönöm nektek!! :))) ♥♥A következő részt 4 komi +1 feliratkozó után hozom!!!! :) ♥ Addig is pedig jó olvasását ehhez és kérnélek titeket, hogy fejtsétek ki a véleményeteket. Lehet az jó vagy rossz, csak építkezni tudok majd belőle!!!!



swagmaster*: Valahogy fel kell csigázni az olvasókat. :D Igyekeztem, ahogy csak tudtam. ♥
Vanessza: Köszönöm szépen, én is téged! :) ♥
egy lány:) : Hát most majd kiderül tévedtél-e. :D És hát titkokat még mindig nem árulhatok el..:P Siettem! :) ♥
Niksiie: Köszönöm, hogy itt is velem vagy és hogy a másikat is nézed. :) ♥ És meg is hoztam az új részt.
Névtelen: Julcsi siettem, de ahogy mondtam, szülinapomon hozok részt. :) és így is lett. :D remélem tetszik. :) ♥

ITT AZ IDŐ, HOGY ÚJRA BOLDOG LEGYEK!

Az ajtóban Liam aggódó arcával találtam szembe magam. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, majd pár perccel később leesett, hogy talán be kéne hívni. 

- Gyere be. - tártam ki jobban az ajtót, hogy be tudjon jönni, majd a nappaliba mentünk. 

- Sophie. - nézett rám aggódva. - Nem kertelek. Valójában miattad és Zayn miatt vagyok itt. - kezdett bele, én meg sóhajtottam egyet. Eleanor egy kicsit pletykás, de ettől függetlenül szeretem. - Tudom, hogy milyen Zayn ha nőkről van szó. DE hidd el, hogy nem az a rendes énje. - halványan elmosolyodtam erre a mondatára. - Hidd el, hogy nem bántana sohase. - bizonygatta. Próbáltam hinni neki, de bármennyire is szeretem Zaynt, a csuklómon van a bizonyíték, hogy de... bántana... 

- Liam, nézd. Én ezeket tudom. - ahogy kimondtam, láthatóan megkönnyebbült. - De ezt... - vettem le a csuklómról a vizes rongyot és megmutattam neki a lila, megzúzódott felületet. - Nem csinálhatta véletlenül. - simított végig a sebes, feldagadt bőrön és szemében megbánás tükröződött, pedig Zayn csinálta. 

- Sajnálom. - kötözte vissza, én meg megráztam a fejem. Elmosolyodtam majd megöleltem Liamet, miután végzett. Csak azért képes volt idejönni, hogy kibékítsen minket. Hihetetlen nagy szíve van! 

- Köszönöm, de nem kell. - ültem vissza vele szembe, majd kelhettem is fel, mert csengettek. Odamentem, erőltettem magamra egy halvány mosolyt majd kinyitottam. 

- Szia. - köszöntöttem halkan, mikor megláttam az ajtó előtt ácsorgó személyt. - Gyere be. - invitáltam beljebb, majd szintén a nappaliban kötöttünk ki. Amikor Liam meglátott minket, már ugrott is fel. 

- Akkor én megyek is. - jött oda és megölelt bátorításképp és közben egy 'hajrá'-t súgott a fülembe. Zaynnel lepacsiztak majd már el is tűnt. Ahogy Liam becsukta az ajtót, Zayn magához ölelt. Fejem vállába fúrtam és mélyet szippantottam illatából. Ebben az ölelésben benne volt minden. Éreztem rajta, hogy bánja amit tett. Éreztem, hogy ha tudná visszacsinálná. Benne volt az elmúlt két nap, de a legfontosabb talán a gyengédség. Egy kicsit eltolt magától és megfogta mind két kezem, majd a csuklómon lévő csuklószorítóra tévedt tekintete. Óvatosan lehúzta, majd a vizes ruhát is letekerte és mikor meglátta mit művelt velem szemében rémület tükröződött. Elakartam húzni karomat, de nem engedte. Óvatosan ajkaihoz emelte őket majd gyenge csókot lehelt ujjai nyomára. Belebizsergett egész testem apró mozdulataiba és térdeim megremegtek. 

- Sophie. - nézett rám és csak akkor láttam meg szeme sarkában a könnyeket. - Nagyon sajnálom. Nem tudom miért változtam meg olyan hirtelen. Nem akartam! - Engedte el a kezeimet majd sajátjait a derekamra kulcsolta. - Tudom, hogy nem szereted ha erőszakos vagyok és ha uralkodni akarok feletted, erre már rájöttem. Tényleg sajnálom a reggeli incidenst. - hajtotta le a fejét, én meg  halványan elmosolyodtam majd nyomtam egy puszit arcára. Meglepődött reakciómon és óvatosan nézett szemembe.
- Zayn. - sóhajtottam egyet, így is időt nyerve, hogy összegezzem a gondolataimat. - Nem haragszom rád, de nem is rajongok ezért az oldaladért. Utálom ha valamit rám erőszakolnak, ha akaratom ellenére kell csinálnom valamit vagy ha éppen nem törődnek velem annyira, hogy észrevegyék, hogy akkor abban a percben nem játszom... - ahogy ezeket részleteztem, láttam rajta, hogy érti mire célzok. - Nem utállak, sőt szeretlek, de így nem tudok megmaradni melletted. Honnan tudjam mikor fogsz újra erőszakos lenni? Nem szeretnék félelemben élni... - ültem le a kanapéra, jelezve, hogy nagyjából mindent elmondtam. De tudtam, hogy most kell vallanom, mert ha nem, máskor nem fogom tudni megtenni. Még van elég erőm hozzá. - Hihetetlen, hogy fájdalmat okoztál nekem, de az még inkább, hogy én még ezek után is szeretlek. - ahogy kimondtam Zayn felkapta a fejét és odajött hozzám majd megállt előttem. Felemeltem a buksim, mire felhúzott magához és ajkaimra tapadt. Megbocsátottam neki és ezt érezte rajtam, mert olyan közel vont testéhez, amennyire az lehetséges volt. Belevesztem csókunkba, aminek hatására gyomromban ezer és ezer lepke röpködött öngyilkossági kísérletet végighajtva, térdeim megrogytak és szívem hevesen kalapált.
- Sophie ha megígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet vagy ehhez hasonlót és eltüntetem a durva oldalam, lennél a barátnőm? - nézett mélyen a szemembe, mire megráztam a fejem. Szemei elkerekedtek, én meg gyorsan tátottam a szám a magyarázatra.
- Ha feltételek kellenek, már régen rossz. - kezdtem bele, majd arcát figyeltem. Némán bólintott, mire arcát kezeim közé fogtam és kényszerítettem, hogy most ő nézzen az én szemembe. - Leszek a barátnőd feltételek nélkül, rendben? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon, mire hihetetlenül felnevetett és tarkómnál fogva magához vont még egy hosszú, forró csókra. Talán megbánom, hogy ilyen hamar megadtam neki magam. Kitudja.... de egyet biztosra tudok. SZERETEM!
- Köszönöm! - nézett mosolyogva a szemembe, mire villantottam egy 100 wattos mosolyt. Ahogy megöleltem, apu belépett az ajtón.
- Sziasztok! - csatlakozott az ölelésünkhöz, így már hárman álltunk a nappali közepén. - Na, de Zayn menj a lányom közeléből. - engedett el minket és szigorú arccal meredt Zaynre. Szemeim kitágultak és afféle "ne már" fejjel fordultam apu felé. Zayn sem értett semmit, hiszen apuval tegnap nagyon jól kijöttek. - Csak vicceltem. - nevette el magát apa, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.
- Apu. - öleltem meg újra majd miután elengedtem, felmentem az emeltre, egyedül hagyva Zaynnel.  Fenn ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni széles mosollyal az arcomon. Sok volt nekem ez a mai nap... Ma volt minden. Vallomás, veszekedés és kibékülés... szerintem egy nap ennyi különfélét nem érezhet egy ember. - Ez már nem egészséges. - beszéltem magamban, majd a csörgő telefonom után nyúltam, de egy sikeres mozdulattal leestem az ágyról. Ilyen az én formám. Az ágyamon eszméletlen hangerővel üvöltött Demi Lovato-tól a Heart Attack. Gyorsan felpattantam majd a fülemhez kaptam a telóm.
- Szia Sophie. - hallottam meg Tessa hangját. - Csak szólok, hogy 2 perc és nálatok vagyunk. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Vagytok? Kikkel jössz? - húztam össze a szemöldököm és vártam a válaszára.
- A srácokkal és a csajokkal. - felelte lazán majd hallottam, hogy nekiállnak kiabálni a háttérben. Elnevettem magam a beszólásokon, majd miután elköszöntem, letettem a telefont. Leszaladtam a földszintre és Zaynéket kerestem, akik a konyhában ültek és beszélgettek. Az ajtófélfának támaszkodva hallgattam őket.
- Remélem tudod, hogy Sophienak te vagy az első barátja. - nézett apu Zaynre, én meg elvörösödhettem, mert arcom lángolt, mintha muszáj lett volna neki.
- Igen, tudom. - felelte Zayn nyugalommal a hangjában. - De ez csak jó. Legalább is szerintem. - halványan mosolygott majd felém kapta fejét. Kinyújtotta a kezét, jelezve, hogy menjek oda. Eleget tettem kérésének és odasétáltam mellé, majd leültem egy székre.
- A fiúk és a lányok is mindjárt jönnek. - jelentettem be, mire Zayn bólintott, apu meg nem akadt ki rajta. Pedig eddig csak Tessa és a húga szoktak átjönni, most viszont leszünk egypáran. De szerintem örül neki, hogy végre élem egy kicsit az életem. Most kezdtem el belátni, hogy ez a két év önsanyargatás volt... Igen, hiányzik anyu. Nagyon is, de az élet megy tovább és tudom, hogy fentről figyel engem és mindent megtesz, hogy segítsen.
- Sophie én holnap elutazom egy hétre... - vágta közbe apu, mire kikerekedtek a szemeim.
- Hova mész? - kérdeztem vissza gyorsan, majd éreztem egy kezet a combomon és felnéztem Zaynre. Rám mosolygott, amiből azt vettem le, hogy már kitalálta a következő heti programom.
- El kell repülnöm Las Vegasba, mert valami megbeszélés lesz a cégnél, amihez mi tartozunk. Szóval ha nem lenne gond akkor Zaynnél lennél. Az előbb megbeszéltünk mindent. - összenéztek egy pillanatra és tekintetükben bizalmat láttam. Megvontam a vállam, majd felugrottam a helyemről, mert csengettek. Odaszaladtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam, mire Loui, Harry és Niall felkaptak és levegőben tartva futottak velem.
- Tegyetek már le! Ledobtok! - visítoztam, mint a fába szorult féreg, de ők csak azért se tettek le. - Halljátok! - de ahogy ezt kimondtam, abban a pillanatban Loui megbotlott és elengedett, aminek köszönhetően Harry és Niall elvesztették az egyensúlyukat és a nappali kellős közepén egymás hegyén-hátán feküdtünk. - Idióta barmok! - nevettem együtt velük és próbáltam feltápászkodni, de valaki a lábamon időzött, így csak nyöszörögtem egy sort, mert eléggé beütöttem az oldalam.
- Mit csináltok? - kérdezte Zayn komoly fejjel, mikor látta, hogy én fekszem alul... Loui az egyik lábamon, Harry a másikon és Niall meg keresztbe a derekamon.
- Grillezünk, miért minek látszik? - vetette oda Harry flegmán, majd végre leszállt rólam és segített Louisnak és Niallnak is. Két erős kar segített felállnom a földről és mikor felnéztem Zayn ijedt tekintetével találtam szembe magam.
- Nyugi. Minden rendben. - mosolyogtam egy halványat, mert nem akartam, hogy nekiessen a fiúknak, pedig az oldalam iszonyatosan fájt. Így legalább nem a csuklómra figyelek majd.
- Biztos? - aggódó szemekkel nézett végig rajtam, én meg bólintottam. Arca megenyhült és magához húzott egy rövid csókra, azért még is csak tolerálni kell a többieket. Mosolyogva váltam el tőle, mert a többiek hangos "hú"-zásba kezdtek.
- Ááááá. - ugrott a nyakamba Tessa, Eleanor és Danielle, aminek köszönhetően újra a földön kötöttünk ki és amilyen peches vagyok, pont ugyanarra az oldalamra estem. Felszisszentem majd elnevettem magam és megöleltem a lányokat.
- Én is titeket, de megint én vagyok alul. - löktem le magamról őket, mire felkacagtunk és feltápászkodtunk a talajról.
- Sophie szerintem te szeretsz alul lenni. - veregette meg a vállam Niall, mire fejbe kólintottam. A többiek kinevették majd leültünk a nappaliba a kanapékra. Zayn szorosan magához húzott és nyomott egy puszit a fejemre. Mosolyogva figyeltem mindenkit, de gondolhattam volna, hogy még csak most jönnek a keresztkérdések.
- Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Tess hatalmas vigyorral az arcán, mire egyszerre bólintottunk. Elismerő pillantásokat kaptunk, mire én elvörösödtem és belefúrtam a fejem Zayn vállába. Halkan felkuncogott és végigsimított hátamon, amitől bizsergés futott át testemen. Elmosolyodtam majd ránéztem a többiekre és csak akkor tűnt fel Tessa és Harry összefonódott keze.
- Khm... - köszörültem meg a torkom, mire felém kapták a fejüket. - És ti? - kérdeztem vigyorogva, mire Tess fülig vörösödött és bólintott. Eleanor és Danielle afféle "mi erről miért nem tudtunk már" fejjel néztek rá, mire barátnőm közelebb bújt Haroldhoz. Kinevettük egymást, majd rájöttünk, hogy már csak egy emberünk szingli, Niall. De ahogy elnéztem ő sem sokáig lesz már facér, mert igen bújta a telefonját és bőszen nyomkodta.
- Sophie, én felmegyek, összepakolok ti maradjatok csak és érezzétek jól magatok. - indult el az emeletre, mi meg skandáltunk egy "oké"-t.
- Na mit csináljunk? - néztem körbe, mire a legtöbbet megvonták a vállukat.
- Üvegezés? - pattant fel Loui és meg se várta a válaszunkat, már rohant is egy üres üvegért. Vigyorogva ingattam a fejem, majd leültünk a földre egy körbe és vártuk Louit. Miért érzem azt, hogy ez nem volt jó ötlet? - Itt is vagyok! - ült le Eleanor és Harry közé, majd középre rakta az üveget. - Akkor Louisosan játsszuk. Aki nem felel a kérdésre vagy nem csinálja meg a feladatát az mindig levesz egy ruhadarabot.
- Legyen. - ment bele Niall és Harry egyszerre. Mi lányok összenéztünk, mert hát nem volt valami sok ruha rajtunk... Időközben a többiek is beleegyezte, csak mi maradtunk. De Tessa és Eleanor bólintottak először, mi pedig Danival gondolkodtunk.
- Ajj... oké. - adtuk be a derekunkat, majd Loui megpörgette az üveget. Mindenki feszült figyelemmel kísérte a pörgő tárgyat, ami végül Liamet szemelte ki magának.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Loui csillogó szemekkel. Gyermekded lélek.
- Mivel még az elején vagyunk, így felelek. - mosolygott halványan Liam, mire Loui gondolkodni kezdett. Zayn átölelte a derekam és közelebb húzott magához, amíg barátunknál kattogtak a kerekek.
- Hogyha választanod kéne Danielle és köztem ki lenne az? - rebegtette a szempilláit, mire mind felnevettünk. Liam fogta a fejét és sírós szemekkel nézett Louira.
- Hát ez nehéz döntés lesz.... de ha azt nézem, hogy Danielle aranyos, kedves, okos és nem utolsó sorban jól néz ki, így őt választom. Sajnálom, de elhagylak. - szipogott, majd Dani-hoz bújt, aki nyomott egy puszit a homlokára.
- Megjegyeztem! Többet nem kapsz répát! - na itt én már teljesen kész voltam. Felnevettem majd fejem Zayn vállába fúrtam.
- Már most végem van, mi lesz még ezután? - néztem rá vigyorogva, mire ő megvonta a vállát és adott egy puszit.
- Na, pörgetek. - azzal már forgott is köztünk az üveg, ami Harryt szúrta ki. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte Liam sunyi arccal, amit eddig még tőle sose láttam.
- Merek. - felelte halál nyugodtan Harry, mire Liam agya kattogni kezdett. Már előre féltem, hogy mit talál ki, hiszen az előbb is lazán beoltotta Louit, minden erőlködés nélkül.
- Holnap délig nem csókolhatod meg Tessát és nem alhattok együtt egy ágyban. Ha még is megtörténne valami ezek közül, kivasalhatom a hajad. - vigyorgott pimaszul, mire Haroldtól egy gonosz tekintetet kapott válaszul. Tessa egy "ezt még megbosszulom" fejjel meredt Liamre, aki csak megvonta a vállát, majd lepacsizott Zaynnel.
- Gonoszak vagytok! - néztem rájuk szigorúan, amihez Danielle és Eleanor is csatlakoztak. A fiúk csak vigyorogtak ezen az egészen, majd Harry megpörgette a palackot. Nagy mázlimra nálam állt meg. Felsóhajtottam és már most gondolkodtam azon, hogy mit választok.
- A kérdés a szokásos. - kacsintott rám Harry, mire én morfondíroztam, hogy mit válasszak. Ha felelek akkor úgy is Zaynnel kapcsolatos lesz a kérdés, de ha merek.... kitudja. Próba cseresznye.
- Merek. - jelentettem ki félénken, Harry pedig pimaszul vigyorgott. Ez már az a pillanat volt, amikor megbántam, hogy ezt választottam.
- Sophie. Egy napig Zayn rabszolgája leszel. - nézett ránk kajánul, mire én összeráncoltam a szemöldököm. - Ez annyit tesz, hogy teljesíted a kéréseit bármi is legyen az. - kacsintott, én meg a tenyerembe temettem az arcom.
- Nem muszáj belemenned, de akkor le kell venned valamit. Amúgy meg semmi olyat nem fogok kérni. - suttogta a fülembe Zayn, mire bólintottam, jelezve, hogy legyen.
- De most én jövök. - pörgettem meg az üveget, ami nagy szerencsémre Tessánál állt meg.
- Jaj. - felelte rögtön, mire én elmosolyodtam. De most nem akartam gonosz lenni vele, bármit fog választani, mert annyira nem vagyok kegyetlen, hogy már az első alkalommal leégessem Harry előtt.
- Nyugi. Felelsz vagy mersz?
- Felelek. - vágta rá egyből, mire már kattogott is az agyam, hogy mit kérdezhetnék. Mivel én már eléggé ismerem, így szinte mindent tudok róla, de a többiek nem.
- Első csók. Kivel, mikor és hol? - tettem fel a kérdést, amire én tudom a választ, de mások nem.
- De hiszen ezt tudod. - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Igen, de más nem. És különben sem tudnék semmit kérdezni. Túlságosan is ismerlek. - kacsintottam rá és nekidőltem Zayn vállának, várva Tessa válaszát.
- Az első csókom 14 évesen volt a parkban és a srácot Gregnek hívták. - válaszolt a feltett kérdéseimre, majd már pörgette is az üveget. Tudom, hogy Tess idióta, így képes nagy baromságokat is kitalálni, szóval nem szerettem volna, ha engem pörget ki, de szerencsémre Loui lett az.
- Merek. - meg se várta a kérdést és szerintem rosszul tette. Tessa arckifejezése nem volt szívhez szóló, szóval már előre féltettem Louit.
- Akkor te ma az udvaron alszol két pokróccal maximum és az öltözéked pedig legyen egy miniszoknya, amit majd Sophie ad, valamint egy bikini felső. - vigyorgott gonoszul, de ahogy láttam  nem igazán hatotta meg Louit. Valahogy éreztem, hogy ennek még itt nincs vége, de ezt nem most fogjuk megtudni.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis Niallt, mert közben ő rá került a sor.
- Merek. - vágta rá bátran, mire a mi viccmesterünk felpattant a helyéről és megcélozta a konyhánkat.
- Sophie segítenél egy kicsit? - kiabált vissza, mire felkeltem és utána siettem. A konyhában már rendetlenség volt. Előpakolt szinte mindent, amit csak talált. - Csinálunk Niallnek egy mindent bele szendvicset, jó? - kérdezte vigyorogva, mire én fintorogva néztem az éppen készülő kotyvalékra. Az alján joghurt volt vaj helyett, aztán valami paprikás szalámi, majonéz, gabonapehely és még csak ennyi volt meg.
- Jó. Csináljuk. - adtam be a derekam és beálltam mellé. Amit csak találtunk beledobáltuk. Nutella, savanyú uborka, tejszínhab, ketchup, sajt és végül Loui rakott rá egy sárgarépát. Rátettük a zsemle tetejét és egy kistányérra pakoltuk. Kirázott a hideg már a gondolattól is, hogy ezt meg kell ennie a mi kis ír manónknak.
- Itt vagyunk. - ültünk vissza a helyünkre és Niall elé raktuk a tányért. - Ez egy Sophie és Loui féle specialitás. Minimum két harapást enned kell belőle. - adta ki az utasításokat Louis, én meg a tenyerembe temettem az arcom és nevettem. - Na lássuk. - noszogatták szegény Niallt, én meg felemeltem a buksim és fintorogva néztem a gyártmányra. Niall lazán megfogta és beleharapott. Még nézni is rossz volt.
- Fúúj. - mondtuk egyszerre a lányokkal, a fiúk meg nevettek.
- Nem is olyan rossz. - nyammogta Niall, nekem pedig felfordult a gyomrom.
- Meg ne edd. - vettem ki a kezéből és vissza kivittem a konyhába. Hallottam. ahogy utánam kiabál, hogy "add vissza", de nem. Én ilyet nem etetek meg senkivel sem. Undorító és ha nem akarjuk, hogy holnap az egész napot a WC-n töltse, akkor nem eszi meg. - Na pörgess és ne hisztizz. - szóltam rá, ő meg vágott egy grimaszt és tette, amit mondtam.
- Merek. - már válaszolt is Zayn, mert most ő következett.
- Sophie legcikisebb ruhájában, cipőjében és sminkben kell szerelmet vallanod az utcán egy fiúnak. - adta ki az utasításokat, én meg nevetve indultam el az emeletre és húztam magam után Zaynt, aki bosszúsan morgott egyet. Fenn bevágtattunk a szobámba és beálltam a szekrényem elé. Tudtam mit fogok ráadni, hiszen nekem is van olyan ruhám, amit mástól kaptam és soha nem venném fel, mert borzasztó.
- Tessék. - adtam a kezébe a rózsaszín spagettipántos Barbie-s fölsőmet, egy zöld testhez álló miniszoknyát és átléptem a cipős szekrényemhez. - Magassarkú ugye? - tettem fel a költői kérdést, mert abban a pillanatban a kezébe adtam a fekete tűsarkúmat, aminek az oldalára egy 'i love sex' felirat volt. Nem az én stílusom.
- Na jó... - nézett döbbenten a ruhákra, én meg csak vigyorogtam ezen az arckifejezésen. - Én ezeket nem veszem fel... vetkőzni fogok. - tette le az ágyra a göncöket. Megmondom őszintén, hogy látni akartam bennük Zaynt.
- Ne már. - kezdtem el nyafogni neki, mire ő felvonta a szemöldökét.
- Nem akarod látni a szexi testem? - fogta meg a kezem és magához húzott. Szemébe néztem és egy pimasz vigyor húzódott arcára.
- Szexi? Csak szeretnéd... - bújtam ki kezei közül és átsiettem az ágyam másik felére. Zayn arca egy afféle "megbánod te ezt még" -et sugárzott, én meg széles mosollyal néztem rá. - Bújj bele a ruhákba. - mutattam az ágyon lévő kupacra, ő meg megrázta a fejét.
- De nem ám. - lépett fel az ágyamra és közelített felém. Egy ideig hagytam had jöjjön közelebb, higgye azt, hogy megadom magam. De amikor odaért és elkapott volna, elugrottam onnan, így Zayn leesett a földre. Tudtam, hogy ezért nagy büntetés fog járni, így én már menekültem is le a földszintre a többiekhez.
- Na most segítsetek. - bújtam el Liam és Danielle mögé, mert Zayn viharzott lefele a lépcsőn.
- Mit csináltál? - vigyorgott Dani, mire elröhögtem magam.
- Odaadtam neki a ruhákat, picit felpiszkáltam, majd miattam leesett az ágyról. - soroltam el, mire mindenkiből kitört a nevetés. Dani ölelésre tárta a karjait, én meg engedelmeskedtem neki. Ezt Zayn zavarta meg, mert kikapott barátnőm kezei közül és megindult velem az emeltre. - Segítség! Meg fog enni! - kiabáltam lefele és csak nevetést hallottam.
- Hogy is volt? - tett le az ágyra és ráült a csípőmre. Kezeimet leszorította a fejem mellett és fölém hajolt. Szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok és arca vidám volt. - Szóval szerinted nem vagyok szexi? - fülemhez hajolt és egy apró csókot lehelt az érzékeny felületre, amit ma reggel készített.
- Nem. - feleltem és próbáltam erősnek tűnni, de ez ebben a helyzetben szinte lehetetlen volt. Zayn végigcsókolta a nyakam és az arcom a számat szándékosan kihagyta, így kínzott engem. Aztán feltolta a pólómat, így szabad teret nyert a hasamhoz. Egy mélyről jövő nyögés hagyta el számat mikor egy gyengéd puszit nyomott az alhasamra....





Remélem életben maradok és nem öltök meg azért, mert itt hagytam abba.. :) Szeretem az olvasóimat!♥  4 komi és + 1 feliratkozó után itt vagyok a kövivel. :**
Zsó. xx . :) ♥

7. fejezet. :)

Aloha! :) A következő rész 4 komi és +1 feliratkozó után érkezik! :)) Remélem tetszik nektek annyira a sztori, hogy feliratkozzatok és komizzatok.. :)


Julcsi: Csak remélni tudom, hogy te voltál a névtelen komizó. :D Köszönöm! :) ♥ De tudod, hogy nem jobb a t**d***. ;) És nem hagylak cserben titeket! :)
swagmaster*: Örülök, hogy tetszik! :) Köszönöm szépen! :) ♥
Vanessza: Köszönöm, én is imádlak!! :) ♥
egy lány: Köszönöm!!!! :) ♥ Nagyon siettem! :D

"...DE MOST MÁR EZ A LISTÁM IS BŐVÜLT..."

Reggel előbb ébren voltam, mint Zayn, így kikeveredtem az ágyból és lemásztam a konyhába. Ittam egy pohár vizet, majd nekiálltam reggelit készíteni. Nem tudtam, hogy Zayn mit szeret, így csináltam palacsintát és pirítóst is. Megterítettem az asztalt és épp a palacsintákat akartam odavinni, mikor két kar fonódott a derekam köré és egy puszit kaptam az arcomra.
- Már azt hittem elmentél. - sóhajtott Zayn, mire felé fordultam és elmosolyodtam.
- A ruháim és a táskám nélkül? Nehezen... - raktam le az asztalra a poharakat is, majd megcsodáltam művemet. - Csináltam reggelit. - vigyorogtam, majd leültünk az asztalhoz és nekiálltunk eltüntetni az előttünk lévő kajákat.
- Istennő vagy! - kaptam a dicséretet, ami jól esett. Egy bólintással válaszoltam, majd felkeltem és összeszedtem a tányérokat és összekoszolt eszközöket. Elakartam mosogatni, de Zayn leállított és bepakolt a mosogatógépbe. Elmosolyodtam majd otthagytam őt. A nappaliba keveredtem és ott is kutakodni kezdtem a táskám után, de semmi. Remélem nem vitték magukkal, mert akkor miben megyek haza?
- Még mindig nincs meg? - kérdezte Zayn, miután már a nappalit, a fürdőket és a szobákat is bejártuk. Sehol sem találtuk. Legyintettem egyet, majd levágódtam a vendégszobában lévő ágyra. A plafont bámultam és gondolkodtam, hogyha táska lennék hova bújnék!? De sajnos ez a dolog csak a filmekben jön be, így most nem segített.
- Nyugi meg lesz! - ült rá a csípőmre Zayn, majd két kezével megtámaszkodott a fejem mellett és fölém hajolt. - Miattam örökre így maradhatsz, jól áll a pólóm. - kacsintott majd egy halk kacaj kíséretében, amit pirulásom váltott ki belőle, a nyakamra tapadt. Egy kevés bőrt a fogai közé vett, amit szívni kezdett. Tudtam mit csinál, hiszen egyszer már túlestem ezen, de most más volt. Belebizsergett a gerincem, a melegség szétáradt bensőmben és szaporábban vettem a levegőt. Egyik kezét a tarkómra csúsztatta és még közelebb vont magához, ami szinte lehetetlen volt, de neki sikerült.
- Sophie. - nézett a szemembe, én pedig próbáltam szívverésem lelassítani és normál állapotba visszaállítani, ami sehogy sem sikerült. - Sosem éreztem még ilyet. Én... - kezdett bele, de láttam, hogy nehezen szedi össze a gondolatait és megfontolja, hogy kimondja-e, amit szeretne. Láttam, hogy erőt vett magán és sóhajtott egyet. - Azt hiszem beléd szerettem. - suttogta, mire nekem kidülledtek a szemeim. Akkor igaza volt Eleanornak...
- Zayn... - próbáltam kicsikarni magamból valami értelmes mondatot vagy bármit, de nem ment. Szeret!? Zayn Malik szeret!? - Én nem is tudom mit mondhatnék. - kezdtem bele és szemeiben csalódottságot láttam. Mardosni kezdett a lelkiismeret furdalás, hiszen mennyi mindent csinált már, ami nekem jó volt, most is itt fekszem vele és szerelmet vallott, de én nem tudom mit érzek.
- Nem is kell mondanod semmit. - mosolyodott el halványan, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot és megcsókolt. A gyomromban mintha ezer és ezer lepke röpködött volna és öngyilkossági kísérletet akartak végre hajtani. Leírhatatlan érzés volt. Kezeim a nyaka köré fontam és úgy húztam közelebb magamhoz, ami tetszett neki, mert elmosolyodott majd újra rátapadt ajkaimra. Most már sokkal hevesebb volt és intenzívebb, mint pár másodperccel ezelőtt. Beletúrtam hajába, mire egy halk nyögés hagyta el száját, így kifejezve, hogy tetszik neki amit csinálok. Kezével pólóm alá nyúlt és hasam kezdte simogatni, mire kirázott a hideg, persze jó értelemben. Ajkai is útnak indultak. Először arcomon, aztán a nyakamon haladt végig, majd a mellkasom azon részére tért át, amit a póló láttatni engedett. Közben keze bejárta oldalam, a hasam és hátam majd feljebb merészkedett és mikor hozzáért mellemhez, egy halk nyögés szaladt ki számon. Kezemmel végigsimítottam Zayn felsőtestén majd megkerestem pólója alját és benyúltam alá. Ujjaimmal kockáin játszottam, ami tetszett neki és ezt egy halk morgással fejezte ki. Mind két kezem hasára tettem és egy picit eltoltam magamtól, mikor melltartóm kapcsát kezdte keresni. Tudtam, hogyha most nem állítom le, akkor olyat is csinálhatok, amit később megbánnék.
- Bocsi, csak... - kezdtem bele, de egy puszival elhallgattatott.
- Tudom. - mosolyodott el majd lekászálódott rólam és felsegített. Még egyszer körülnéztünk ebben a szobában, de a táskám csak nem lett meg. A fürdőben is megnéztem még egyszer, de szintén úgy jártam, mint a szobával, semmi...
- Nincs meg véletlenül Eleanor száma? - néztem Zaynre, mikor már több, mint fél órája kóvályogtunk a házban és még mindig nem volt meg a cuccom.
- Nincs, de Louié igen. Egy pillanat. - azzal már tárcsázta is a számot. - Szia Loui. El? Légyszí. Köszi. Szia El. Hova raktad Sophie cuccait? Ja, oké. Akkor 10 perc múlva. Szia. - és letette a telefont majd felém fordult.
- Na? - kérdeztem mosolyogva, mire ő elnevette magát és leült a kanapéra.
- Elvitték magukkal. 10 perc és hozzák. - egy bólintással lereagáltam majd bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy a poharat letettem és megfordultam Zaynbe ütköztem.
- Bocsi. - néztem fel rá, mire arcára egy féloldalas mosoly húzódott. Megráztam a fejem és kikerültem. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyen erős és különös érzéseket váltson ki belőlem a puszta jelenlétével. Még nem vagyok biztos benne, de talán én is... szeretem...
- Hova ilyen sietősen? - kapott a kezem után mikor kiakartam menni a hátsókertbe. Ahogy visszahúzott mellkasának csapódtam és karjaival körbefont. Jól esett elbújni ölelésében, belefúrni fejem a mellkasába és érezni azt a bódító illatát.
- Megszököm. - azzal kibontakoztam karjából és kisiettem az udvarra. Hallottam ahogy siet utánam, így gyors léptekkel a kert végében kötöttem ki. Vigyorogva igyekezett felém Zayn és kitárta karjait, jelezve, hogy el fog kapni. Hát oké... játszunk. Mivel Tessa húga, Jessie mindig fogócskát játszott velem, így mondhatom, hogy van gyakorlatom az ilyesmiben. Sikeresen kicseleztem Zaynt, majd megindultam a medence felé és megálltam, mikor szembe kerültem a 'támadómmal'. A medence két végéről mutogattunk egymásnak és nevettünk, majd köröztünk.
- Nem állnál meg? - kérdezte Zayn nevetve, mire megráztam a fejem.
- Nem adom könnyen magam. - kacsintottam majd elindultam felfedezni a kert többi eldugott részét is. Találtam egy kis kerti pagodát, egy grillezésre alkalmas helyet és mellette kinti asztalt székekkel. Az egész nagyon hangulatosan volt megcsinálva, ráadásul a szomszédok sem láttak át, mert a kerítés mellé tuják voltak ültetve minden felől és azok elég magasra nőttek, így mindent eltakartak.
- Megvagy! - kapott fel Zayn és megpörgetett a levegőben. Vigyorogtam még akkor is, mikor már letett és komolyan méregetett szemeivel.
- Mit szeretnél? - kérdeztem még szélesebb mosollyal, mire ő közelebb jött és homlokát az enyémnek döntötte, így orrunk is összeért.
- Téged. - nyögte ki ezt az egy szót és mohón ajkaimra tapadt. Elmosolyodtam, majd teljesen átadtam magam az érzésnek. Tegnap ilyenkor még az első csókon sem voltam túl, most meg már... Engem csak egy dolog zavar igazán... az, hogy nem ismer. Biztos azt hiszi, hogy nekem olyan tökéletes életem van, pedig korántsem.
- Zayn. - eresztettem felé egy halvány mosolyt majd gondolkodtam, hogy hogyan adhatnám tudtára az életemben zajló dolgokat. Hogy mi is van velem pontosan. - Remélem tudod, hogy én nem ilyen vagyok... - kezdtem bele, mire összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Sosem kérdezted, hogy milyen az életem, én pedig fölöslegesen meg sem említettem. Hiszen elég keserű. Két éve anyu meghalt rákban... - csuklott el a hangom a végére és lehunytam a szemem. Anyu emléke még elég rendesen bennem volt, így könnyekkel küszködve néztem Zaynre, aki megrökönyödve hallgatott. - Azóta apuval élek, testvérem nincs. Egyedül Tessa tudott felvidítani egy kicsit, de most már ez a listám is bővült. - néztem hatalmas boci szemeibe és vettem egy mély levegőt. - Veled. - ahogy kimondtam, magához ölelt. Karjai között egyfajta biztonság érzetem volt és sikerült egy picit megnyugodnom.
- Sophie. - emelte fel a fejem és bocsánatkérő szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért érzi rosszul magát, hiszen neki megvan mindene... - Sajnálom. Ígérem, hogy többet nem kell szomorkodnod semmiért sem. Igaz, hogy nem tudom visszapörgetni az időt, de segíthetek. - törölt le egy kósza könnycseppet arcomról, mire halványan elmosolyodtam. Fejem mellkasának döntöttem és mélyen beszívtam illatát. Egyre inkább érzem azt, hogy enélkül élni nem tudnék, de még nem vagyok biztos ebben...
- Köszönöm. - néztem fel rá és egy puszit nyomtam szájára, majd kézen fogva jöttünk vissza a házba. Benn Eleanor várt ránk a táskámmal a kezében.
- Ezt még megbosszulom. - néztem rá szúrósan, de a végére elnevettem magam. Tulajdonképpen vicces volt az egész. Mindent feltúrtunk ezért az egy táskáért, kaptam kölcsönbe egy pólót Zayntől és hát jól elvoltunk egymással. Köszönhetően a keresgélésnek, szóval ez csak jót tett.
- Gondolom nem esett nehezedre Zayn pólójában aludni. - vigyorgott rám El, mire elpirultam, mert eszembe jutott a tegnap esti csók és a mai kis "pihenő" a vendégszobában. - Tudtam. - ugrott a nyakamba, mire mi csak felkuncogtunk. - Remélem azért vigyáztál rá. - fordult Zayn felé, aki felvonta a szemöldökét és fél kezével átkarolt.
- Az életemnél is jobban. - nyomott egy puszit a nyakamra, ahova ma egy újabb "sebet" készített. Beleborzongtam ebbe az egészbe és közelebb álltam hozzá, mert nagynak éreztem a köztünk lévő távolságot.(fél lépés...)
- Jó rátok nézni. Csak úgy sugároztok! - adta át a tatyómat, majd felszaladtam az emeletre és egyből a fürdőbe igyekeztem, ahol gyorsan rendbe szedtem magam. A hajammal nem kezdtem semmit sem, csak hagytam laza hullámokban, majd felvettem egy kék pólót és egy farmernadrágot. Felkaptam a conversem és már késznek is nyilvánítottam magam. Összepakoltam magam után majd kiléptem a fürdőből és vissza lementem a többiekhez.
- Kész is vagyok. - ültem le Zayn mellé a kanapéra, mire magához húzott és ráérősen megcsókolt.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte a velem szemben helyet foglaló Eleanor, mire széles mosollyal az arcomon bólintottam.
- Megadod a számod? - néztem a barna ciklonra, mire ő átdobta nekem a telóját és én is ezt tettem a sajátommal, majd miután beütöttük a számunkát visszadobtuk. Gyorsan pötyögni kezdtem az SMS-t úgy, hogy Zayn semmit ne lásson belőle, mert azért elég fura lenne...
"Nyugi. Nem járunk... "
És már el is küldtem neki. Mikor El megnézte, szemei szikrákat szórtak felém, én meg megráztam a fejem.
- Na, de nekem haza kéne mennem, mert holnap iskola és semmit nem tanultam még. - álltam fel, de abban a pillanatban huppantam is vissza, köszönhetően Zaynnek. Egy gyors mozdulattal körbefonta csípőmet és magához vont, szóval nem nagyon volt esélyem elmenni.
- Apukáddal azt beszéltük, hogy elég lesz ha délután hazamész. - nézett a szemembe, de én megráztam a fejem. Próbáltam felállni, de nem engedett. Eleanor ezt persze viccesnek találta, de én nem. Sosem szerettem ha rám erőszakoltak valamit. Utána én már nem tudom jól érezni magam. Mérgesen néztem Zaynre, akit szórakoztatott próbálkozásom.
- Most azonnal elengedsz vagy soha többet nem fogsz látni. - néztem komolyan a szemébe, de ő poénnak vette így még meg is harapta a nyakam. Felszisszentem, mert nem volt valami kellemes.
- Nyugi Sophie. - húzott közelebb magához. Vagyis csak akart, mert annyi terem még volt, hogy ezt megakadályozzam. Nem tetszett a viselkedése, nagyon nem. Újra erőszakos volt és uralkodó.
- Engedj el! - emeltem fel a hangom, mire végre megérezte, hogy most nem hülyéskedem. Elengedett és nagy szemekkel nézett rám. - Hazamegyek és egyedül! - elindultam az emeletre a táskámért. Becsörtettem Zayn szobájába, felkaptam a táskám és a telefonom, majd gyors léptekkel indultam vissza.
- Sophie. - kapta el a kezem Zayn és visszafordított. Pillanatok alatt nekinyomott az ajtónak és megakart csókolni de elfordítottam a fejem. - Mi a baj? - kérdezte suttogva, mire megráztam a buksim és próbáltam valahogy megmenekülni szorításából, de lefogta a csuklóimat és még erősebben préselt az ajtóhoz.
- Te vagy a baj! - mondtam ki, ami először az eszembe jutott. Azt hiszi most, hogy elmondtam mi is történt két éve, akkor ismer... pedig nem. Sok minden van, amit még tudnia kéne rólam ahhoz, hogy az ismeretségi körébe tartozhassak. - Mindig teszel valami olyat, ami miatt újra megtudlak utálni. - jelentettem ki, mikor elkezdte csókolgatni a nyakam, de most se a gyengédséget se a bizsergést nem éreztem. - Engedj már el! - förmedtem rá, mire a szemembe nézett és megszorította a csuklómat.
- De értsd meg, hogy szeretlek Sophie és nem hagylak elmenni. - erélyesen beszélt, mire én egy határozott mozdulattal kirántottam sajgó csuklóimat a kezéből, megfordultam és kivágtam az ajtót.
- Felejts el Zayn. - fordultam vissza. - Számodra csak egy játék vagyok. Egy játék, amivel kedvedre játszol! De nem.... tévedsz ha azt hiszed ismersz! Felejtsd el a számom, a lakcímem és engem is. - könnyek gyűltek a szemembe, ahogy ezeket a szavakat kiejtettem. Fájtak, de muszáj volt. Amíg nem ismerem őt valójában, nem engedhetem meg, hogy bármit is csináljon. Egyszer kedves és gyengéd, másszor meg erőszakos és erélyes. Nem tudom melyik az igazi énje, de ha a második, akkor köszönöm szépen nem kérek belőle.
Kiviharoztam az udvarból is és fogtam magamnak egy taxit. Beülve lediktáltam a címet és amíg utaztunk, küldtem egy SMS-t Tessnek, mert tegnap óta semmit nem hallottam róla. A csuklóm iszonyatosan lüktetett és meglátszódtak Zayn ujjainak a nyomai. Remek... most rejthetem el apu elől. Negyed órás kocsikázás után megálltunk a házunk előtt, kifizettem a taxist és már siettem is befelé. Benn egyből a szobámba siettem és levágtam a cuccaimat a földre. Mérges voltam, csalódott és összetört... Reméltem, hogy ez a durva magatartása eltűnik vagy legalább előttem nem látszódik, de tévedtem. Kezeim rettenetesen fájtak, pedig csak szorította. Bementem a fürdőbe és egy vizes ruhával lekötöttem, majd raktam rájuk csuklószorítót, hogy apunak semmi ne tűnjön fel. Lefeküdtem az ágyamba és a plafont bámulva gondolkodtam. Nem tudtam mit kéne csinálnom, hiszen életemben ő volt az első fiú, akinek felkeltettem az érdeklődését és ő is az enyémet. A telefonom csörögni kezdett, mire megnéztem a kijelzőt...Zayn... Sóhajtottam egyet, majd határozott mozdulattal kinyomtam a telefont. Már kezdtem kicsit jobban megkedvelni erre megint visszanyerte durva énjét. Én abból szeretnék kimaradni. Az a két nap, mikor kedves volt és gyengéd. Hagyta, hogy az én tempóm szerint haladjanak a dolgok, tetszett! De ez....
A telefonom megint jelzett, de most csak egy SMS-em jött. Fellélegeztem mikor Tess nevét láttam meg.
"10 perc és nálad vagyok! Miért hagytad ott Zaynt???? Eleanor mondta, hogy elviharoztál..."
Remek... akkor már tud róla. Mindegy... majd megmagyarázom neki.
Feltápászkodtam az ágyamról és az asztalomhoz mentem, majd bekapcsoltam a laptopom. Ahogy bejelentkeztem felléptem Twitterre. A követőim száma rohamosan növekedett, amit nem értettem. Bár annyira nem érdekelt, így görgettem lefele az üzenőfalon, amikor a szemem megakadt egy kiíráson, amit Zayn írt ki.
"Azt hiszem ezt megérdemeltem.... Szeretem, de az uralkodás vágyam, mint kiderült nagyobb! Megbántottam azt a személyt, akit a legjobban szeretek és most bűnhődök! Az első szerelem felejthetetlen..."
Ezek szerint bánja, amit tett. Úgy döntöttem, hogy visszaírok neki, mert az utolsó mondata biztos, hogy nekem szólt. Azt mondtam felejtsen el, de ha igaz, amit kiírt, akkor nem tehetem ezt vele.
"@zaynmalik az első szerelem felejthetetlen, viszont az első csalódás életre szóló..."
Ahogy elküldtem, könnyek lepték el szemem és alig tudtam levegőt venni. Rájöttem, hogy hiányzik, pedig még fél órája sincs, hogy otthagytam. Igaz, hogy bántott, de nem szándékosan...
Letöröltem könnyeimet, majd visszafordultam a laptophoz és Zayn válaszát olvastam.
"@sophiemoore tudom... de soha nem fogom elfelejteni mekkora fájdalmat is okoztam neked, ha érted mire gondolok."
Persze, hogy értettem. Vettem egy mély levegőt és átgondoltam magamban mindent. Ha mind a ketten ilyen rosszul vagyunk emiatt, akkor ez jelent valamit.
"@zaynmalik igen, értem. Egy tanács: a telefonod legyen a közeledben." 
Ahogy válaszoltam neki, lecsuktam a laptopom és egy pillanatra lehunytam a szemem. Sok minden járt a fejemben és tudtam, hogy el kell döntenem hányadán állok a dolognak. Amikor Zayn nem akart uralkodni felettem, imádtam vele lenni. A tegnap estét és a ma délelőttöt is imádtam. Ahogy visszagondoltam az első csókomra aztán ahogy a vendégszobájában bevallotta mit is érez és hogyan bánt velem. Milyen szeretetteljesen voltak mozdulatai, tettei. Bizsergés futott végig rajtam és tudtam, hogy szeretem. Eddig nem mertem bevallani még magamnak se, de most már kimerem jelenteni.
Az ágyamhoz mentem és felvettem róla a telefonom. Kikerestem Zayn számát és ráakartam nyomni a hívás gombra, de még nem álltam készen, hogy beszéljek vele, így csak SMS-t írtam.
"Ha gondolod, akkor ma gyere át valamikor és megbeszéljük ezt az egészet..."
El is küldtem, majd elterültem. A plafont bámultam, mikor valaki csengetett. - Ilyen gyorsan nem érhetett ide... - mondtam magamnak, majd feltápászkodtam és elindultam le a lépcsőn. Átvágtattam a nappalin, majd megálltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt és kinyitottam. Hirtelen nem tudtam hogy reagálni az ajtóban álló személyre...


Remélem ez a rész is tetszett nektek... :)) ! ♥ 4 komi és 1 feliratkozó után hozom a következő részt!! :) ♥
Zsó. xx. :) 

6. fejezet. :)

Sziasztok Manók! :) ♥ 4 komi után itt vagyok az új résszel!!! :D ♥ Nem is akarok most sokat rizsázni, hiszen minek?? Szóval jó olvasást! ;)


swagmaster*: Köszönöm szépen és örülök neki, hogy tetszik! :D ♥
Julcsi: Csak mert tudom, hogy te voltál az a névtelen. ;) Köszönöm szépen és igen, imádok olvasni! :D ♥ És a segítséget is köszönöm! :D
Vanessza: Köszönöm szééééépeeen! :D ♥ Igyekeztem! :)
egy lány: Köszönöm szépen! :D ♥ és örülök, hogy kíváncsi vagy! ;)

EZ MOST KOMOLY!?

Zaynből lehetetlen kiszedni bármilyen titkot. Egész kocsiút alatt azzal próbálkoztam hátha megtöröm, de nem sikerült. Azonban mikor megláttam, hogy hova jöttünk, igen furán nézhettem rá, mert elnevette magát. 

- Remélem ez csak szívatás akar lenni, mert hogy én innen ki nem szállok... - néztem körbe. Mindenhol fotósok és riporterek. A vakuk villogtak és mindenki Zayn nevét skandálta. A többieket is kiszúrtam a nagy tömegben és a lányokat. Tessa, Eleanor és Danielle... És én erről miért nem tudtam? 

- Nem szívatás. - szállt ki Zayn majd gyorsan megkerülte a kocsit mit sem törődve a sok firkásszal és kinyitotta nekem az ajtót. A fényképezők megállás nélkül kattogtak, mi meg csatlakoztunk a többiekhez. Zayn keze végig a derekamon pihent és egy percre sem engedett el maga mellől. 

- Te tudtál róla? - néztem Tessa felé, aki megrázta a fejét. 

- Mikor elindultunk ide, akkor mondta Harold. - nézett a mellette magasodó göndörre, ő meg széles vigyorral válaszolt neki. Egy sóhajtás hagyta el a számat, majd kihúztam magam és úgy viselkedtem mintha minden vágyam lett volna, hogy itt legyek. 

- És ti? Az előbb megkínoztatok és otthagytatok... szép, mondhatom. - nevettem el a végét, mire ők megvonták a vállukat. Rájöttem, hogy ki kihez tartozik és arra is, hogy éppen a vörös szőnyegen állunk. A fiúknak kérdéseket tettek fel, majd miután megunták és a manager úgy gondolta, hogy elég volt, bementünk a hatalmas terembe és leültünk a számunkra kijelölt helyre, a színpad mellett közvetlen. Egyik oldalamon Zayn, a másikon Tessa ült és beszélgettünk. 

- Na mesélj. - fordult felém teljesen és vigyorgott. Én is hátat fordítottam Zaynnek és elmeséltem neki mindent. A filmet, hogy utána megijesztett, hogy megbántottam, hogy kibékültünk és hogy a lányok mit műveltek velem. Végighallgatta, majd elnevette magát, amire Harry és Zayn is felfigyeltek. Mi meg úgy tettünk, mintha ott se lennének. Elrángattak minket egy díjátadóra, de úgy, hogy nem tudtunk róla és ez elvileg randi... Aha, jó. Szerintünk ennyi jár nekik. 

- Sopie. - karolta át Zayn a hasam és fejét a vállamra tette. Harry is ugyanezt tette Tessával, így már négyen beszélgettünk tovább egészen addig, amíg meg nem kezdődött az este. Minden híres színész, énekes és egyéb itt volt, egy terembe velem. Fel sem fogtam ezt az egészet, bár nem is igazán foglalkoztatott, inkább az, hogy a fiúk hozzanak díjat haza. 

- Harry ott a kedvesed. - lökte oldalba Loui(azt hiszem) Harryt, ő meg kínosan felnevetett és megrázta a fejét. A színpadra Taylor Swift érkezett, mi meg Tessel összenéztünk és elnevettük magunkat. Rémes az a fehér ruha rajta, meg ha nem playbackről énekelne mennyivel jobb lenne? 

- Ennyire tetszik? - kérdezte suttogva Zayn, mire megráztam a fejem. 

- Ez nevetséges. - néztem a színpadon táncoló lányra, aki éppen két srác vállán ült és forgatták, majd mikor letették elkerekedtek a szemeim. A fehér ruha eltűnt és felváltotta egy fekete rövid. - Na ez meg még jobban. - bújtam közelebb Zaynhez. - Playbackről énekel, ráadásul se nem pop, se nem country stílusban, amit állítólag képvisel és hopp... elfelejtett énekelni. - magyaráztam, Zayn meg megállás nélkül nevetett. - De rossz. - szólaltam meg, amikor ráénekeltek a playbackra és tisztán hallani lehetett. Azt is, hogy hamis , meg hogy ott szól alatta az eredeti. 

- Remélem azért a mi előadásunk jobb véleményt kap. - búgta a fülembe, mire kirázott a hideg és nyomtam egy puszit arcára. Látszott rajta, hogy meglepődött ezen, mert mosolyogva fürkészte arcom, amin szintén szétterült egy vidám vigyor. - Sajnos mennem kell, mindjárt mi jövünk. - ölelt magához olyan szorosan, ahogy csak tudott és még egy puszit is kaptam a nyakamra. Neki ez a mániája vagy a kedvenc felülete vagy tudom is én.... de nem bánom. 

- Szóval csak barátok, mi? - kérdezte Tess vigyorogva, mire bólintottam. Elvégre Zayn és én csak barátok vagyunk vagy tévednék...!?
- Azok hát. - erősítettem meg a válaszomban, majd vártuk a srácokat. Előttük persze egy csomóan szerepeltek, akiket vagy mosolyogva vagy felállva néztünk végig, mert olyan jó volt. Egyedül Taylor énekelt playbackről, amit szerintem mostanra már meg is bánhatott, hiszen elég nagy égés volt ez neki.
- Sophie. - szólított meg Eleanor, mire mosolyogva néztem rá. - Remélem tudod, hogy Zayn szeret téged... - nyögte ki ezt a mondatot, én pedig lepadlóztam. Szeret!? Az nem lehet, hiszen nem is ismer. Szinte semmit nem tud rólam, sem a múltam, sem a jelenem, sem semmim. Tudja a nevem és a számom. Ennyi.
Még mindig némán bámultam rá és feldolgoztam az előbb hallottakat. Nekem ez akkor is furcsa.
- Az..az.. nem lehet... - mondtam alig hallhatóan, de ők minden egyes szót kristály tisztán értettek. A színpad felé fordultam, ahol éppen megjelentek a fiúk. Legújabb feldolgozásukat, a One Way Or Another-t adták elő hihetetlenül jól, legalább is nekem nagyon tetszett. Egész előadás alatt Eleanor szavain gondolkodtam. Vajon igaza lehet? De ha igen, akkor sok kérdésemre választ kapnék, bár szerintem ez abszurd. Első látásra szerelem? Sosem hittem benne. Kislányként mindig azt vártam, hogy jöjjön egy szőke herceg fehér lovon és majd elvisz magával, de tudtam, hogy ez nem így lesz, hiszen csak úgy nem szerethetünk bárkit. Ezért is tartom különösnek ezt a mondatot. "Remélem tudod, hogy Zayn szeret téged". Ismétlődött bennem folyamatosan ez az egy kijelentés, még akkor is, mikor a fiúk visszaértek hozzánk.
- Nagyon jók voltatok. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt majd megöleltem egytől-egyig őket. A lányok is hasonlóképpen tettek, majd mindenki visszaült a helyére és vártuk az eredményhirdetést. Mikor a műsorvezető a színpadra lépett kezében a nyertesek nevét tartalmazó kártyákkal, nagyot dobbant a szívem. Nagyon szorítottam a srácoknak, hiszen két kategóriában is jelölték őket és ha mind a kettőt megnyernék, remek lenne!
- A legjobb brit csapat díjat pedig kapja.... - kezdtek bele, mire mi összekulcsoltuk a kezünket és reménykedtünk, ugyanis ez az egyik jelölése a fiúknak. - A Mumford és Sons. - jelentették ki, mire mi csalódottan néztünk össze. A fiúk természetesen tapsoltak és közben mosolyogtak, mert még sem tűnhetnek bunkóknak, de szerintem ők érdemelték volna a díjat. Megöleltem Zaynt vigasztalásképp, mire ő még közelebb vont magához. Mintha a saját testébe szeretett volna húzni, csak ne engedjem el. Értettem a célzást, így fejem a vállára hajtottam és közben hallgattam, hogy a lányok miket súgnak össze. Nem zavart vagy csak szimplán nem érdekelt, valahogy fontosabbnak éreztem, hogy Zayn jobban legyen.
- Még ott a másik díj. - suttogtam fülébe, mire ő nyomott egy puszit a fülem alatti érzékeny bőrre és elhúzódott, mert a másik kategóriát akarták bejelenteni. Most csak Zaynnel kulcsoltuk össze a kezünket és úgy szorítottam, hogy az ujjperceim elfehéredtek. És sikerült nekik! Megnyerték! A srácok felugrottak és a csoportos ölelés most sem maradhatott el. A fiúk ugráltak egy sort örömükben, majd Loui felkapta Eleanort megpörgette a levegőben és megcsókolta. Liam is magához húzta Danit egy csókra, mi Tessel pedig mosolyogva néztük őket.
- Gratulálok. - vigyorogtam Zaynre, mikor elém lépett. Egyik kezét derekamra vezette majd közelebb húzott magához és mélyen a szemembe nézett. Tekintetéből sok mindent tudtam kivenni. Láttam benne, hogy legszívesebben megcsókolna, de nem fogja megtenni. Láttam az örömöt, de volt mögötte egy kis csalódottság is. Láttam, hogy vágyakozik valami után, de nem tudom, hogy mi után, de talán a legfontosabb, amit észrevettem az a gyengédség volt.
Másik kezével a tarkómnál beletúrt a hajamba és nyomott egy puszit az arcomra. Természetesen a vakuk végig villogtak, ami egyikünket sem zavart, hiszen mi tudjuk mi az igazság, ők meg kreáljanak maguknak belőle valami sztorit.
- Köszönöm. - döntötte homlokát az enyémnek, én meg mosolyogva vesztem el mogyoróbarna szemeiben. Tekintetével a lelkembe látott és tudtam, hogy mire gondol. Sajnos a színpadra kellett menniük átvenni a díjat, így véget vetettünk a meghitt pillanatnak.
- És te is belé. - karolt át El, mire felé kaptam a fejem. Arcán hatalmas mosoly volt és bólintott egy aprót. Dani és Tess is igen beszélgettek valamiről és csak sejtem, hogy Tessékől volt szó, mert fülig vörösödött majd elnevette magát.
- El. - fordultam a lány felé, aki kíváncsi pillantással jutalmazott. - Nem tudom mit érzek. - mondtam ki az igazat, ő meg elmosolyodott. Fáradtan sóhajtottam egyet, mert meguntam, hogy azon gondolkodjak, hogy éppen mi kavarog bennem. Két éve mást sem csinálok, mint mindig a legjobb formám mutatom vagyis próbálom, de belefáradtam. Zayn is azt hiszi rólam, hogy visszahúzódó, de egyben vidám lány vagyok. Na... ez nem igaz!
- Sophie, most vagy abban, az úgy mond stádiumban, hogy nem tudod eldönteni mit is érzel. Viszont látszik rajtad. - ültünk vissza a helyünkre, majd Eleanor felém fordulva folytatta. - amikor Zaynre nézel vagy ő rád, egyszerűen csillog a szemed és mosolyogsz. Szerintem ez annak a jele, hogy szereted. Csak egy kérdésem lenne, amire biztos tudsz válaszolni. - bólintottam, mire szólásra nyitotta a száját, de a fiúk épp visszaértek és lerohantak minket. Zayn is fel volt pörögve és ennek hatására felemelt és pördült velem egyet.
- Zayn. - nevettem. - Tegyél le! - nevettem még mindig, mire végre a lábam a talajhoz ért. - Idióta vagy. - nyomtam egy puszit az arcára, mire ő közelebb vont magához és kaptam egy szájra puszit. Hirtelen jött, így nagyon meglepődtem rajta és ahogy láttam Zayn is rájött mit csinált és szemeiben megbánás tükröződött. Megráztam a fejem és viszonoztam a pusziját. Ebből bajom nem lehet, hiszen nem volt rendes csók...
- Köszönöm. - suttogta majd megölelt. Ma a kapcsolatunk rohamosan javult és ez Zaynnek köszönhető, aki nem volt se erőszakos, se akaratos. Hagyta, hogy minden az én tempóm szerint menjen és ez tetszett.
- Sophie. - rántott ki Tessa, Danielle és Eleanor Zayn kezei közül. Mind a hárman csillogó és kíváncsi szemekkel néztek rám, mire elmosolyodtam.
- Nincs köztünk semmi, csak egy... na jó kettő szájra puszi volt! - magyaráztam és közben mutogattam. Nem tudom kik nézhettek komplett idiótának, de most nem is érdekel. Ez csak 2 puszi volt...
- Persze. - vigyorgott Dani. - Mi meg vakok vagyunk, nem? - hirtelen megölelt és mivel alig fogtam fel a hirtelenséget, épp hogy csak reagáltam rá és köré fontam karjaimat. - Kérlek ne hagyd magára Zaynt. - suttogta a fülembe, én pedig bólintottam. Nem tudom, hogy értette vagy mire gondolt, de amíg tehetem nem hagyom magára.
A csajokkal kilelkiztük magunkat, addig a fiúk interjút adtak majd Paul és két testőr vezetésével visszamentünk az autókhoz. Elbúcsúztam mindenkitől majd Zaynnel beültünk a kocsiba. Semelyikünk sem szólalt meg. Vagy a puszi miatt vagy nem tudom. Őszintén? Fogalmam sincs, hogy miben lehetek biztos. Nem tudom se azt, hogy mit is érzek valójában, se azt, hogy Zaynben milyen érzések kavarognak. Semmit!!!!! Utálok tudatlan lenni...
- Éhes vagy? - kérdezte mikor beértünk a nappaliba és levettem a magassarkúm, így újra visszanyertem eredeti magasságom, ami azt jelenti, hogy egy fejjel kisebb lettem Zaynnél. Válaszképp megráztam a fejem, majd levágódtam a kanapéra. Zayn is követte a példámat és mellém ült.
- Gratulálok a díjhoz. - próbáltam oldani a köztünk lévő feszültséget és látszólag sikerült is, mert elmosolyodott és felém fordította fejét. Szemei csillogtak és annyi gyengédséget, lágyságot sugároztak, amit még korábban sosem tapasztaltam. Elvesztem tekintetében és arra lettem figyelmes, hogy közelebb ült. Egyik kezét a derekamra csúsztatta majd egy hirtelen mozdulattal elfektetett és fölém hajolt.
- Köszönöm. - kaptam újra egy puszit, majd az arcomra is egyet, aztán elindult lefelé. Végig az állkapcsom vonalánál, a fülem alatti részen, a nyakamon át egészen a kulcs csontomnál lévő gödröcskéig. Testem beleremegett mozdulataiba és egy sóhajtással adtam tudtára, hogy tetszik, amit csinál. - Már alig látszik. - célzott a 3 nappal ezelőtt készített 'bélyegére' és nyelvével körberajzolta azt. Közben egyik keze felfedező útra indult és végigsimított combomon, majd a szoknya alá vezette.
- Zayn! - állítottam le, mikor intimebb területre tévedt a kacsója. Adtam egy puszit neki majd felültem és elindultam az emeletre. A lépcsőről még visszafordultam egyszer és láttam, ahogy vigyorogva megrázta a fejét. Elmosolyodtam majd mielőtt kiszúrhatott volna, felszaladtam az felső szintre. Megkerestem Zayn szobáját, majd kutatni kezdtem a cuccaim után, amit a lányok a délután folyamán eltüntettek. Körülnéztem de a táskám sehol sem láttam, sőt a délutáni ruháimat sem.
- Mit keresel? - csukta be Zayn a szobája ajtaját, mire felé fordultam és elmosolyodtam.
- A délután a lányok elrakták a táskám meg a ruháim és nincs meg... - ismertettem vele a helyzetet, mire ő a szekrénye elé lépett és kihúzott onnan egy szürke pólót.
- Tessék, vedd fel ezt. - adta a kezembe az előbb kiválasztott anyagot. - A táskád meg majd megkeressük holnap. - kaptam egy puszit, majd rámutatott a szobájából induló másik ajtóra, jelezve, hogy ott átöltözhetek. Besurrantam az ajtón majd a biztonság kedvéért be is zártam. A zuhanyzást is letudtam 10 perc alatt, ami nálam rekordnak számít, majd magamra kaptam Zayn pólóját, ami a combközépig ért és elvesztem benne. Így öltözködés közben rájöttem arra, hogy valójában nagyon megkedveltem Zaynt. Kis idő múlva talán több is lehet ebből az egészből, kitudja?
- Kész vagyok. - léptem ki az ajtón és rámosolyogtam az ágyon heverésző Zaynre, aki egy alsónadrágban volt és így tökéletes rálátásom volt izmos, kidolgozott hasára. Szemeivel tetőtől talpig feltérképezett majd egy pimasz mosolyra húzódott szája. Elpirulva kaptam el a tekintetem majd megindultam az ajtó felé, hogy átmenjek a másik szobába. Lenyomtam a kilincset, de abban a pillanatban, hogy kinyitottam az ajtót, egy erős kéz csukta vissza és fordított magával szembe.
- Hova mész? - kérdezte a 'támadóm', miközben egyik keze a derekamra fonódott.
- A másik szobába. - feleltem magától értetődően, mire ő megrázta a fejét. Összeráncolt szemöldökkel vártam a magyarázatát az előbbi mozdulatra, amit meg is kaptam.
- Miért mennél másik szobába? Itt alszol velem. - pár másodperc múlva pedig már a karjaiban tartott és az ágy felé igyekezett. Óvatosan lehelyezett a párnák közé, majd lefeküdt mellém. Egy ideig nem szólt semmit, sőt meg sem mozdult. Végig engem bámult, ami egy idő után zavaró volt, így felé fordítottam a fejem.
- Mi az? - eresztettem meg egy halvány mosolyt, mire fölém nehezedett és igéző tekintetét az enyémbe fúrta. Semmit nem szólt csak figyelt. Nem bírtam állni a tekintetét, így elfordítottam a fejem, de ez az állapot nem tartott sokáig, mert megfogta az állam és fejem visszahelyezte előbbi helyzetébe. Másodpercek sem teltek el, de én alig bírtam felfogni mi történt. Zayn feje egyre csak közelített az enyém felé, majd ajkaink összeértek. Nyelvével végigsimított alsó ajkamon bejutást kérve, amit meg is adtam neki. Nyelveink heves csatát vívtak egymással, majd levegő hiányában elváltunk egymástól. Bennem szétáradt a melegség és két év után végre boldognak éreztem magam.
- Sophie. - suttogta a nevem, én meg elpirulva néztem szemeibe. Nyomott még egy puszit a számra majd ledőlt mellém és összekulcsolta kezeinket. - Köszönöm, hogy én lehettem az első. - lágy csókot lehelt kézfejemre, majd magunkra húzta a takarót és magához húzott. Fejem mellkasának döntöttem és mélyen beszívtam illatát. Fogalmam sem volt, hogy mit is érzek, de tetszett ez az érzés.
- Jó éjszakát. - puszilt bele a hajamba, mire elmosolyodtam.
- Jó éjt. - válaszoltam majd lehunytam a szemem. Igazából még gondolkodni szerettem volna, de annyira fáradt voltam, hogy az álommanók hamar eljöttek értem, miközben Zayn egyenletes szuszogását hallgattam.

Köszönöm szépen a komikat és a plusz egy feliratkozót, így 4 feliratkozóm van már. :)) !! ♥ Imádlak titeket! :* A következő részt 4 komi után hozom! :)
Zsó, xx. :)♥

5. fejezet. :)

Megjöttem! :) 3 feliratkozó és 3-4 komment általánosságban már most az elején!?? Köszönöm nektek!!! :) ♥ Most + 1 feliratkozó és hozom a részt! :))) Nagyon szépen köszönöm a komikat, hihetetlenül jól esnek és ösztönöznek, hogy folytassam.:) ♥ A többit majd lent. ;)


swagmaster*: Köszönöm! :)) ♥ Igyekeztem és hát most fény derül a titkokra. :D
Vanessza Tabajdi: Köszönöm szépen, ez igen jól esett!! :* ♥
Schmak Alina: Köszönöm! :) ♥ De azért ez sem olyan király blog, lehetne jobb is, de ez vagyok én! :)
egy lány :) : Köszönöm! :) ♥ Örülök, hogy eltaláltam ezt is. :D Siettem ahogy csak tudtam! :D

ÉN NEM MEGYEK SEHOVA...

/Tessa szemszöge/
A lányok felhúztak az emeletre és ott szó szerint kacsáztunk. Nem is láttam, hogy merre melyik szobaajtón mentünk be, csak azt vettem észre, hogy benn vagyunk.
- És most? - néztem rájuk mikor nem csináltunk semmit csak álltunk és néztük egymást. Meg kell hogy mondjam igen csak szép lányok és illenek a srácokhoz már kinézetre is.
- Most elmész letusolni, addig mi előkészítjük a ruhádat. Hajat is kell mosnod. - tette hozzá gyorsan Eleanor majd kinyitott egy ajtót, ami a szobából vezetett a fürdőbe és betuszkolt rajta. - És most! - kiabálta be és hallottam, hogy mosolyog. Nem szóltam semmit, csak engedelmeskedtem az akaratuknak és ledobáltam magamról a ruháimat. Beálltam a zuhany alá és elgondolkodtam. Vajon Harry mit gondol rólam és miért pont én? Ezekre a kérdésekre szeretnék válaszokat kapni, de minél előbb.
Gyorsan megmostam a hajam is, majd kikászálódtam a zuhanyzóból. Tekertem egy törölközőt a hajamra és magamra is és belenéztem a tükörbe. Igazából nem  is tudom, hogy mit láttam benne... Mosolyogtam és most teljesen más volt, mint eddig. Olyan felszabadult és jó kedvű voltam, mint még soha. Talán ez Harrynek köszönhető?
- Kész vagy? - zökkentett ki a gondolataimból Danielle, mikor kopogott az ajtón. Gyorsan kinyitottam majd kiléptem. Mosolygós arcokkal találkoztam, mert ő is és El is széles mosollyal vártak, kezükben a ruhámmal, ami csodálatos volt, de lerakták az ágyra és felém indultak.
- Akkor haj és smink, majd a ruhád. - ültetett le El és kibontotta a hajam, miközben Danielle a sminkes cuccok után kutakodott. Csak akkor láttam, hogy rajtuk is más a smink és igen csak jól néztek ki. Nem értettem, hogy ők miért sminkelték át magukat, de nem tudtam megkérdezni, mert olyan gyorsan dolgoztak rajtam, hogy alig bírtam követni mit csinálnak. Eleanor megszárította a hajam és a jobb oldalamra csatolta.
- Én kész vagyok. - jelentette ki, mikor megnézte, hogy a csatok jól vannak-e rögzítve.
- Én is. - felelte Dani, aki a sminkemmel bajlódott egészen eddig. Mosolyogva nyomták a kezembe a ruhámat, amit egy picit jobban szemügyre vehettem. Fehér térd fölé érő szoknya volt, elől merész dekoltázzsal. Nekem nagyon tetszett és reméltem, hogy Harrynek is elnyeri majd a tetszését.
- Menj, öltözz, aztán had csodáljunk meg teljes egészében. - tuszkoltak vissza a fürdőbe. Benn magamra kaptam a ruhám és a tükör felé fordultam. Az állam is leesett, mikor megláttam magam. Soha nem néztem ki még ilyen jól és ezt csak is a lányoknak köszönhetem. A sminkem és a hajam profi módon volt megcsinálva és a ruha sem volt utolsó. Egyből beleszerettem és reméltem, hogy majd megtarthatom. Kinyitottam a fürdőajtót, de a szobában nem találtam senkit sem... Az ágyon volt egy papír, rajta egy egysoros üzenettel.
"Ha végeztél, maradj a szobában, majd Harry jönni fog. 
El és Dani.:)"
- Hát jó.. - motyogtam magamnak, majd jobban megnéztem a szobát. Vendégszoba lehetett, mert semmi arra utaló jelet nem találtam, hogy itt lakna valaki. Az egésznek kellemes kék színe volt és mellette fehér szekrénnyel és egy nagy franciaággyal. Hirtelen eszembe jutott Sophie, így gondoltam, hogy írok neki egy SMS-t.
"Szia boszi. Na mizu?:)"
És már el is küldtem az üzenetet. Amíg a válaszra vártam, odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Az udvarra láttam rá, ami gyönyörű volt. Hatalmas nagy medence, mellette egy apró kis ösvény szerű valami, ami egy padhoz vezet, de volt kerti asztal, grill és ha jól láttam szauna!? Ja igen... elfelejtettem, hogy ők sztárok. Nem is úgy viselkednek. Nem hordják fenn az orrukat, nem nagyképűek, sőt...
A telefonom rezegni kezdett, mire gyorsan megnyitottam az üzenetet.
"Kiakadtam... Szét sminkelték a fejem, a hajamat is megtépték és most meg estélyibe akarnak öltöztetni! SEGÍTSÉÉÉG!"
Ahogy végigolvastam a sorokat, kuncogni kezdtem. Igen, Sophie nem az a tipikus szoknyás lány. Sosem szerette ha tonna vakolat van rajta, ezért is szép a bőre. Mindig kivette a kezemből a sminket, ha látta, hogy sokat akartam rakni magamra és mondta, hogy " ne kend már magad annyira, gyönyörű vagy!" Sosem hittem el neki, hiszen nem vagyok sem szép, sem semmi... csak egy átlagos lány, de ő mindig elhitette velem, hogy több vagyok. Ezért (is) szeretem őt annyira.
"Nyugi! Bírd ki.... Az én kedvemért vagy Zayn kedvéért. ;) Az estélyi meg nem is olyan rossz... hova mentek?"
Pötyögtem vissza, majd újra a kilátásra tapadt tekintetem. Valami nagyon megfogott ebben a helyben. Talán az a meghitt kis hely a paddal vagy egyszerűen az egész. Elmerengtem, majd a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam.
"Senki kedvéért! :P 2-t könnyebbet... Nem tudom... Zayn nem mondta meg és itt hagyott az a két idegen lány is, akik segítettek elkészülni. Te mit csinálsz?"
Valahogy ismerős volt a szituáció. Engem is itt hagyott Eleanor és Danielle. Harry nem mondott semmit és most egyedül vagyok, csak úgy, mint Sophie.
"Ugyanez... De megyek, mert hallottam egy autót a ház előtt leparkolni és ha lebukunk az nem lesz jó... Kitartás, szeretlek!♥"
Ahogy elküldtem hallottam, hogy becsukódik a bejártai ajtó és hangokat hallottam. Gondoltam, hogy elindulok le, mert már nem bírok itt megmaradni. Kinyitottam az ajtót és körülnéztem. A hangokból tájékozódtam, mert itt aztán el lehet tévedni. Megtaláltam a lefelé vezető lépcsőt és elindultam a többiekhez. Leérve senki nem vett észre, mert mind a nappaliban beszélgettek. Ahogy belestem, egy emberként fordultak felém.
- Na mi az? Ennyire rossz? - kérdeztem mikor senki nem szólalt meg és mindenki engem nézett. Kicsit kínos volt és bár én nem vagyok olyan, mint Sophie, de ez nagyon is zavart. Harry megindult felém és arcán hatalmas mosoly volt. Ahogy gyönyörű, smaragd zöld szemeivel végigmért, belepirultam.
- Gyönyörű. - suttogta a fülembe, mikor megölelt. Jól esett közelsége és legszívesebben így maradtam volna, de nem lehetett. A többiek, mármint a fiúk, mert a lányok nem voltak itt, odajöttek és mosolyogva megölelgettek.
- Akkor kész van mindenki? - nézett körbe Harry, mire mindenki bólogatni kezdett, majd a lépcső felé fordultunk, mert hangokat hallottunk. Eleanor és Danielle jöttek le csodálatos ruhákban és hajjal valamint sminkkel.
- Wáó. - ennyit tudtam kinyögni. Nagyon szépek lettek, bár eddig is azok voltak. Ahogy körbenéztem csak akkor tűnt fel, hogy a fiúkon szmoking volt és mi lányok pedig estélyikben feszítettünk. - Hova megyünk? - tettem fel a kérdést, mikor kiléptünk a házból és Harry a derekamra vezette a kezét.
- Díjátadóra. - nyomott egy puszit az arcomra majd kinyitotta nekem az autó ajtaját, megvárta míg beülök majd becsukta. Mögénk Danielle és Liam kerültek, a másik autóval pedig Eleanor és Loui jöttek, valamint Niall.
- Milyen díjátadó? - kérdezősködtem tovább, mert semmit nem tudtam és ez zavart. Nem szeretek tudatlan lenni.
- Brit Awards. - felelte kurtán Harry, nekem meg elkerekedtek a szemeim. - És Sophie is jön. - tette a kezét a combomra, amit nem ráztam le, bár lehet, hogy jobb lett volna. Így Dani és Liam nekiálltak komplikálni. Lehet, hogy el kellett volna mondani, hogy szimplán barátok vagyunk csak és hogy elvileg most egy randira tartunk...

/Sophie szemszöge/

Amikor Tessáék elmentek, mi is összeszedtük magunkat és miután bezártam az ajtót, elindultunk Zaynhez. Az autóban csend volt, csak a rádió szólt és éppen az egyik kedvenc számom, Aura Dione-tól a Friends. Tessával szoktuk hallgatni és olykor-olykor még rá is szedett, hogy énekeljem vele, ami nagy szó, mert én utálom a hangomat.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte Zayn, mikor látta, hogy elbambultam. Ránéztem és elvesztem gyönyörű barna szemeiben. A szemkontaktusnak Zayn vetett véget, mert tekintetét visszaemelte az útra.
- Csak a zene.... Tessel sokat szoktuk hallgatni. - feleltem kérdésére, majd kinéztem az ablakon és rá kellett jönnöm, hogy ismeretlen helyen járok. Vagy csak nem emlékszem a környékre...
- Énekelni is szoktátok? - ez a kérdés váratlanul ért. Most vagy belelát a gondolataimba vagy csak ráérzett. Szerintem inkább a második.
- Tessa igen. - néztem újra rá. Elidőztem arcán és ő ezt minden bizonnyal észrevette, ugyanis szája sarkában apró mosoly bujkált. Elgondolkodtam azon, hogy miért nem vagyok olyan ellenséges vele, miért lágyultam meg és mi a célja velem? Ezekre nem kaptam válaszokat, de szeretnék.
- És te? - kérdezett újra, mikor leparkoltunk egy hatalmas ház előtt. Kiakartam szállni az autóból, de most is, mint eddig, zárva volt. Gyerekzár imádlak! Amint kiengedett az autóból, bementünk a házba és belülről még gyönyörűbb volt, mint kívülről. Ahhoz képest, hogy fiú, elég tiszta és rendes a háza. Nincs benn cigiszag és nincs rendetlenség.
- Szép. - néztem körbe mosolyogva és ezzel ki is kerültem az előző kérdését. Nincs hangom és eddig csak Tess hallott énekelni. Maradjon is így.
- Köszi. - felelte majd bement a konyhába. Addig én levettem a cipőm és félre raktam, majd kicsit körülnéztem. A nappaliba tévedtem, ami egyszerű volt, de nagyszerű. Ahogy beléptem egyből egy kellemes hangulatú kandallóval találtam szembe magam, középen egy kis asztal, két oldalán kanapéval és az egész világos volt, ami köszönhető a bútorok színének és az ablakoknak.
- Kérsz valamit? - ölelt át hátulról két kar és fejét nyakamba fúrta. Nyomott rá egy apró puszit, majd hajamba túrt. Gondolom zavarta a sapka, mert egy hirtelen mozdulattal eltávolította a fejemről és az egyik kanapéra hajította. Magával szembe fordított és egyik kezét tarkómra, másikat pedig derekamra vezette, úgy húzott közelebb magához.
- Köszönöm, nem. - válaszoltam neki és közben próbáltam állni tekintetét, de nagyon nehezen ment, sőt... szinte sehogy se. Ő persze élvezte, hogy zavarba tud hozni ilyen kis apróságokkal is, mint például ha huzamosabb ideig néz rám azzal az igéző tekintetével. - E..e..elengedsz? - nyögtem ki nagy nehezen ezt az egy szót, mire megrázta a fejét.
- Miért nem bízol bennem? - orra érintette arcomat és egy apró puszit nyomott rá, majd haladt lefelé. - Miért félsz tőlem? - kérdezett újra, majd megint kaptam egy puszit, de most már a nyakam és az állkapcsom találkozására. - Sophie, én nem akarok neked rosszat. - suttogta a fülembe, mire kellemes bizsergés futott végig gerincemen. Fogalmam sincs mit tesz velem, de a közelében csak még gyengébb vagyok, mint általában. Viszont olyan biztonságban érzem magam, mint még soha.
- Zayn. - toltam el egy picit magamtól, mire mélyen szemembe nézett és kezével cirógatni kezdte halántékomat. Így elég nehéz volt megszólalni... Nyitottam szám, hogy folytassam, de egy sóhajtás hagyta el azt. - Nem félek tőled. - mondtam ki ami először a nyelvem hegyére került. Zayn féloldalasan elmosolyodott majd közelebb vont magához és ajkait az enyémhez érintette. Nem csókolt meg, de éreztem rajta, hogy szeretne. Mivel még nem volt dolgom fiúval, így az első csókon sem vagyok túl és szerintem tudja, sőt biztos!
- Megőrjítesz. - suttogta a számba, én meg egy pillanatra lehunytam a szemem és kikeveredtem kezei közül. A kanapéhoz sétáltam és onnan néztem vissza rá. Arckifejezésből rájöttem, hogy nem érti miért csináltam ezt, igazából én se. Csak furcsa nekem ez az egész... hogy valaki ilyeneket mond nekem és tesz velem. Eddig senki nem csinált ehhez hasonlókat és most így egyszerre, kicsit sok vagy nem tudom, lehet, hogy még is csak félek!? - Sophie, - jött oda Zayn és megfogta a kezem. Nem néztem a szemébe, szégyelltem magam. Mivel a földet tanulmányoztam, Zayn az állam alá nyúlt és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Sosem csinálnék semmi olyat, ami neked nem jó. - kezdett bele mondandójába és éreztem, hogy itt még nincs vége. - Lehet, hogy ez a harmadik nap, hogy ismerlek, de szeretném ha örökre az enyém lennél. Más vagy, mint a többi lány és ez jó. Remélem egyszer elérem azt, hogy megbízz bennem. - zárta le gondolatát, én meg hirtelen felindulásból megöleltem. Nem tudom meddig állhattunk így a nappaliba, de egyikünk sem akart véget vetni a meghitt pillanatnak.
- Na, mit fogunk csinálni? - törtem meg végül a csendet és elhúzódtam tőle, mire ő egy halvány mosolyt eresztett meg felém.
- Amit szeretnél. - ült le a kanapéra, én meg gondolkodni kezdtem.
- Nézzünk filmet. - ajánlottam fel, mire Zayn bólintott, majd felállt és a TV elé sétált, vagy is az alatta lévő polchoz és válogatni kezdett.
- Vígjáték, horror, rajzfilm esetleg más? - nézett rám, én meg megvontam a vállam. Mindegy mit nézünk, csak ne horrort, de ahogy ismerem és mivel fiúból van úgy is azt választ. És a gyanúm beigazolódott. Végső Állomás 4!?
- Akkor viszont készítsünk valami hányózacskót vagy tudom is én. - ültem le a kanapéra, ő meg felnevetett. Ahogy mélyen búgó hangja betöltötte a szobát, melegség áradt szét bennem és egy apró mosoly kúszott arcomra. Leült mellém, fél kezével átkarolt, így én a mellkasának dőlve figyeltem a filmet. Ez abból a szempontból volt jó, hogy amikor morbid rész volt, csak belefúrtam a fejem és így nem láttam. Mikor vége lett a filmnek, fellélegeztem és felültem. De mivel a filmben sok véres és undorító rész volt, remegtem. Zayn persze ezt viccesnek tartotta, így kinevetett és közben is, mikor eltakartam a szemem vagy éppen befogtam a fülem. Rájöttem, hogy a horror filmek nem nekem valók, de a Paranormal Activity-t nevetve néztem végig még Tessával.
- Búú. - ugrott mögém Zayn, mikor a konyhában voltam és ittam egy pohár vizet. Felsikítottam, majd a pohár kiesett a kezemből és széttört, a tartalma pedig kifolyt. Megfordultam és azzal a lendülettel akartam pofon csapni Zaynt, de elkapta a kezem és magához húzott. Remegésem nem csillapodott, sőt ennek köszönhetően még erősödött is.
- Normális vagy Malik? - néztem rá dorgálón, ő meg felkacagott, de mikor észrevette, hogy remegek egyből alábbhagyott a jókedve és magához ölelt.
- Sajnálom. - suttogta és meleg lehelete csikizte a nyakam. A félelem miatt még közelebb bújtam hozzá, amit ő ki is használt és felkapott a karjaiba, majd elindult velem az emeletre. Fenn bevitt egy szobába és letett az ágyra. Remegésem egy picit csillapodott, de Zayn kezét még mindig nem akartam elengedni. Ő természetesen örült ennek és befeküdt mellém. Ahogy körülnéztem a szobába, rájöttem, hogy ez Zayné. Kék szoba, nagy franciaággyal, két tükörrel(?) és kék bútorok, valamint egy ajtó, ami szerintem a fürdőbe vezethet. - Mindjárt jön két lány, akik segítenek neked elkészülni estére. - szólalt meg hosszas hallgatás után, mire felvontam a szemöldököm.
- Miért, hova megyünk? - próbáltam kicsikarni belőle a választ, de lehetetlen. Ő sosem mondja el mit tervez, mindig előtte 2 perccel tudom meg, vagy csak akkor ha már ott vagyunk...
- Majd meg tudod. - nyomott egy puszit az orromra, mire elmosolyodtam.
- Igen, megkérdezem a lányokat. - vigyorogtam, mire ő fölém könyökölt és a szemembe nézett. Kezemmel próbáltam eltolni és kikászálódni alóla, de ráült a csípőmre és kezeimet a fejem mellé szorította.
- És ha ők sem mondják el? - próbálkozott. Elgondolkodtam valami frappáns visszaszóláson, amivel felpiszkálhatom kicsit, csak hogy visszakapja az előbbit.
- Akkor nem megyek sehova se! - jelentettem ki határozottan, mire szúrós szemekkel nézett rám. Elértem amit akartam, mert láttam rajta, hogy ez idegen neki. Gondolom mivel sztár, senki nem mondott neki nemet soha, nem utasították vissza, most meg ....
Leszállt rólam és az ajtó felé indult. Felültem az ágyban, de akkorra már egyedül maradtam benn. Megbántottam, pedig csak piszkálni akartam kicsit. Torkomba gombóc keletkezett és nehezemre esett a nyelés. Mellkasomat hatalmas súly nyomta és rosszul éreztem magam. Talán még is megszerettem!? Nem tudom mi ez az érzés, csak azt tudom, hogy utána kell mennem.
Felpattantam az ágyról és kinyitottam az ajtót, amin tíz perce behozott. Megtaláltam a lépcsőt és óvatos léptekkel indultam el lefelé. Nem tudtam, hogy most mi fog történni, csak azt akartam, hogy újra szent legyen a béke.
A nappaliban ült és meredt maga elé. Mikor beléptem a kis helységbe, fejét felém fordította, majd vissza. Ebbe a mozdulatába megsemmisültem. A bűntudat elég rendesen mardosott és forgott velem a szoba.
- Zayn. - szólaltam meg erőtlenül majd leguggoltam elé. Tekintetéből nem haragot, hanem csalódottságot olvastam ki, ami még inkább bántott. - Sajnálom. Csak hülyéskedtem. - tettem kezeimet térdére, ő meg arcomat fürkészte. - Tudod, hogy úgy is elmentem volna veled, hiszen akkor is elmentem mikor nem akartam. - mondtam ki a színtiszta igazat, mire megfogta kezem és felhúzott az ölébe. Lovaglóülésben ültem rajta, ő pedig derekamat karolta át.
- Tudom, csak furcsa volt hallani, még ha hülyeségből is mondtad. - nézett mélyen szemembe. - Engem nem igazán szoktak visszautasítani és még szoknom kell, hogy te nem adod magad könnyen. - halvány mosoly jelent meg arcán. Megkönnyebbültem, hogy nem haragszik rám.
- Tényleg sajnálom. - néztem rá kölyökkutya szemekkel, mire elnevette magát és mellkasára húzott, úgy ölelt meg. Fogalmam sincs mi ez az érzés vele kapcsolatban, hiszen ha nincs velem hiányzik, ha megbántom, mint az előbb, olyan lelkiismeret furdalásom lesz, mint még soha és a legfontosabb, hogy ha a közelében vagyok, biztonságban érzem magam és .... talán.... szeretem....
- Megzavartunk valamit? - hallottam meg egy idegen hangot mögöttem, mire felugrottam és két lánnyal találtam szembe magam.
- Nem. - válaszoltam gyorsan, mielőtt céklavörösre pirultam volna.
- Akkor lányok segítetek Sophienak? - állt fel Zayn is és átkarolta a derekam. A lányok persze a szemükkel követték ezt a mozdulatsort és a végén elmosolyodtak. Zayn kérdésére válaszként bólintottak majd elragadtak tőle és már vonszoltak is az emeletre. Fenn egy másik szobába estünk be és már kaptam is az instrukciókat. El kellett mennem fürdeni és hajat mosni kötelezően. Eddig még semmi bajom nem volt vele... de amikor végeztem és egy csomó vakolatot raktak rám, meg még a hajamat is szétcincálták, kifutottam a folyosóra egy szál törölközőben.
- Sophie! - jött utánam az egyik lány. A nevüket nem kérdeztem meg, ez valahogy kiment a fejemből, de az most jobban izgatott, hogy visszanyerjem normális kinézetem. Mindig is utáltam ha tele voltam sminkkel. - Gyere vissza! - fogott meg az egyik és visszafele húzott.
- Hogy is hívnak? - néztem rá, mikor sikerült megkapaszkodnom egy ajtófélfában.
- Eleanor. - válaszolt gyorsan, majd újra húzni kezdett.
- Eleanor. - szólítottam meg, mire érdeklődve pillantott rám. - NEEEEM! - mondtam egy picit hangosabban, mire Zayn kijött a saját szobájából alsónadrágban. Szemem elidőzött felsőtestén, amit észre is vett és egy féloldalas mosoly húzódott szájára.
- Mi folyik itt? - jött közelebb, mire mi Eleanorral egyszerre kezdtünk bele a mondandónkba. Zayn a fejét kapkodta közöttünk, majd befogta a számat és hagyta, hogy El beszéljen. Aha, csak szerette volna. Beleharaptam a kezébe, mire felszisszent és visszahúzta.
- Én így nem megyek sehova. - mutattam az arcomra, ő meg egy 'úgy is tudom, hogy jössz' fejjel letudott. Ráadásul le is szedett az ajtófélfáról és segített Eleanornak, hogy a szobában kössek ki... újra. - Ezért még számolunk Zayn Malik! - kiabáltam ki miközben becsukódott az ajtó. Danielle már előkészítette a ruhámat és mikor megláttam lepadlóztam. Estélyi... Sosem szerettem őket, így a Szalagavatón is, amilyen gyorsan csak tudtam, lecseréltem. Nem az én stílusom.
- A.a. - mondtam már vagy huszadjára, a két lány pedig már fáradtan sóhajtott egyet. Aztán összeszedték a ruháimat, a táskámat, amiben az alvós cuccaim voltak és elindultak az ajtó felé.

- Addig nem jöhetsz ki, amíg fel nem veszed a ruhát. És mivel minden mást elviszünk, így csak az van! - nézett vissza a másik lány, azt hiszem Danielle a neve. Eltűntek és becsukták az ajtót. Szinte ki sem léptek az ajtón, a telefonom jelzett és mikor megláttam Tessa nevét, megkönnyebbültem. 10 percig csak válaszolgattunk egymásnak, majd az ő kedvéért felvettem a ruhát, ami egy lila combközépig érő szoknya volt, merész dekoltázzsal. Megnéztem magam a nagy tükörben majd egy sóhajtással kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. A folyosó üres volt, így lementem a földszintre, ahol Zayn várt rám szmokingban. Szemeivel végigmért, amibe elég rendesen belepirultam és tekintetem a földre szegeztem. Közelebb jött és felemelte a fejem.
- Gyönyörű vagy! - nyomott egy puszit az arcomra majd összekulcsolta a kezünket és elindultunk kifele. Bezárta az ajtót, majd beültünk az autóba és elindultunk. Fogalmam sem volt hov
a megyünk, de valami puccos hely lehet, ha így ki kellett öltöznöm...



Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész is... :))) ♥ Akik bátorítanak és mellettem állnak, azoknak nagyon szépen köszönöm és remélem, hogy nekik elég kielégítő részeket írok, ha nem jelezzétek komiban.!!!
+1 feliratkozó és hozom az újat! :):)
Zsó. xx. :)♥

FIGYELEM!!!!

Sziasztok! 

Még nem résszel jelentkezem, ugyan is ti, olvasók elintéztétek, hogy lelkileg padlóra kerüljek...(tisztelet a kivételnek, mert van!!!)
Nagyon sajnálom, hogy ez a blog más, mint a másik. De értsétek meg, hogy ez közelebb áll hozzám, mint az!! Attól. hogy írjátok, hogy mennyire máshogy írok és mennyire arrogáns és agresszív Zayn, még nem fogok változtatni. De az, hogy a másikat elolvassátok, ezen meg látjátok, hogy új rész van és amikor meg merem kérdezni, hogy olvastad-e az új részt, közlöd, hogy láttam, hogy van, de nem olvastam. Konkrétan a földhöz vágtok ezzel.!!! Ha nem tetszik a blog, akkor van az, hogy nyíltan megmondod és nem csesztetsz, hogy lehetne olyan, mint a Crazy Life With Love.... Talán még akadnak páran akik olvassák ezt is, de ha elrontjátok a kedvem nem tudok minőségi részt hozni és emiatt más nem fogja élvezni.!! Ha nem tetszik valami, reklamálni a gyártóknál, de én nem vagyok boxzsák, hogy rajtam töltsétek ki dühötöket vagy fejezzétek ki nem tetszésetek!
Mindig voltak olyanok, akiknek nem tetszett, amit csináltam/csinálok, DE nem tudok mindenkinek a kedvére tenni értsétek meg! Akinek tetszik olvassa, akinek nem az meg tartsa meg magának a bunkó és kegyetlen beszólásait, mert ezzel engem tipor a földbe...

Azok, akik viszont szeretik és olvassák a blogom NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! ♥ A következő rész hamarosan érkezik és remélem, hogy tetszeni fog. ! :**

Az utálkozóknak üzenem, hogy ha az a céljuk, hogy összetörjenek szólok, hogy nem fog menni... Nem vagyok sem puhány, sem nyámnyila. Van elég nagy szám, megtudom védeni magam, de azért van egy bizonyos határ, amit minden gerinces ember tud és nem lép át, szóval kérlek titeket, hogy a vélemény nyilvánítással okosan, mert amilyen stílusban érkezik, olyanban megy vissza. !;)

Akik pedig várják a következő részt és szeretik amit és ahogyan írok, azoknak pedig.... :

Remélem megértitek, hogy én is emberből vagyok... 

Zsó. xx. :)

4. fejezet :)

Sziasztok! :) Szeretném bevezetni azt a valamit valamiért dolgot, szóval minimum 3-4 komi és hozom az új részt. :) Nem akarok gonosz lenni, csak szeretném tudni, hogy mennyire jó amit írok... Egy-két feliratkozónak is rettentően örülnék! :) ♥



swagmaster*: Nagyon örülök neki, hogy tetszik! :) ♥ Harry és Tessa szálról is lesz majd hír, de ez inkább Sophieról fog szólni. :) De persze lesz Tessás rész is. :D Meghoztam. ;) ♥
E.*: Nyugi, nem lesz semmi baj! :D Ez sem lesz mindig ilyen, csak azért valahol én úgy gondolom, hogy egy fiú álljon a sarkára és álljon ki magáért, ne hagyja magát. :) Számomra ilyen egy férfi és igen tényleg valóban közelebb áll hozzám ez a blog és tudod is hogy miért. :) Nem haragszom meg, mindenkinek szíve joga, hogy olvassa-e vagy sem. :) Én a valóságban is nemet mondtam volna, mert Zayn erősebb, de majd meglátod, hogy nem mindig lesz így. :)) ♥♥
egy lány: Örülök neki, hogy tetszik a sztori! :) ♥ Még minden titok a történettel kapcsolatban és igyekeztem, amennyire tudtam! :D

EZ A HARMADIK NAP, HOGY ISMER...

Reggel barátnőm szó szerint kirántott az ágyból és egy 'menj öltözni, itt vannak a fiúkkal' a szekrényem elé lökött. Fel sem fogtam mit beszélt, így csak álltam ott, mint valami hülye és vártam, hogy történjen valami.
- Sophie! - kólintott fejbe barátnőm. - Itt van Harry és Zayn, nem hallottad? - folytatta, én meg észhez tértem.
- Hogy kik? - kaptam a fejemhez, ő meg hevesen bólogatott, jelezve, hogy nem kamuzik. De mit keresnek ők itt ilyenkor? - Mit akarnak ezek hajnalok hajnalán? - indultam el az ágyam felé, hogy én bizony visszafekszem ha törik ha szakad.
- Hajnal? 11 óra van... - hallottam a szarkazmust a hangjában, de nem érdekelt. Mindennap korán kelek, a hétvége az enyém. Akkor addig alszok, ameddig akarok! Visszahuppantam az ágyamba, magamra húztam a takaróm és becsuktam a szemem. Hallottam, ahogy Tess kivonul a szobámból miközben egy 'reménytelen' szó hagyja el a száját. Nekem még reggel volt bármihez is, főleg Zaynhez. Tegnap este elérte nálam, hogy már ne utáljam. Nem mondanám, hogy barátok lettünk, de nem is gyűlölöm. Olyan semmilyen érzésem van vele kapcsolatba, egyelőre....
Hallottam, ahogy kinyílt az ajtó és valaki bejött. Először azt hittem, hogy Tessa jött vissza, hogy kirángasson az ágyból, de pár másodperccel később megéreztem azt a jellegzetes mentolos cigis illatot és tudtam, hogy ki a hívatlan vendégem. Reméltem, hogyha látja, hogy alszom elmegy, de nem így történt. Odajött az ágyamhoz, majd leült mellém. Egyik kezem megfogta és felemelte. El sem tudtam képzelni, hogy mit akar csinálni, amikor egy apró puszit lehelt rá. Ahogy puha ajkai súrolták kézfejemet, kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést, csak azt tudtam, hogy még érezni szeretném.
- Istenem ha tudnád, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél. - halkan beszélt, mintha félne, hogy meghallanám vagy esetleg más. Hangja teljesen más volt mint tegnap vagy azelőtt. Kellemes és lágy, szó szerint angyali, míg máskor az a tipikus rossz fiús.
Odahajolt az arcomhoz és nyomott rá egy puszit, mire már kénytelen voltam megmozdulni. Kikívánkozott belőlem a mosolygás és az, hogy lássam az arcát. Nem tudom megmagyarázni miért, csak ezt éreztem. Lassan kinyitottam a szemem és megpillantottam kissé borostás arcát és csillogó barna szemeit, egy különös érzés tört rám. Elmosolyodtam és feljebb tornásztam magam az ágyban, mire ő is közelebb ült.
- Jó reggelt szépségem. - nyomott egy puszit az arcomra és miután fejét elhúzta az enyémtől, csodálkozva nézett rám. Tudtam, hogy miért, hiszen máskor mindig ellenkeztem, most viszont hagytam magam, sőt még akartam is azt a puszit.
- Neked is! - varázsoltam magamra egy halvány mosolyt majd kiszálltam az ágyból és az ablakhoz mentem. Kinyitottam majd felültem az ablakpárkányra és onnan néztem vissza Zaynre, aki végignézett rajtam és benedvesítette ajkait. Lehet, hogy a rövidnadrág és póló pizsikombináció nem épp a megfelelő, ha ő is itt van. - Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem hosszú hallgatás után, mire ő felállt és odasétált elém. Beállt a lábaim közé, majd egy féloldalas mosoly húzódott az arcára.
- Érted jöttem. - villantotta meg a fogsorát, mire én felvontam a szemöldököm. - Beszéltem apukáddal, megengedte, hogy ma este nálam aludj. Megbeszéltük, hogy legkésőbb holnap délután itthon vagy. - ismertette a felállást, én meg csak kamilláztam. Apu megengedte egy fiúnak, hogy nála aludjak!? Na jó... itt valami nincs rendjén.
- Miből gondolod, hogy nálad akarok aludni? - néztem fel az arcára és az csak úgy ragyogott. Egy ilyen 'ébresztő' után természetesen nem mondtam volna nemet neki, de azért ódzkodtam ettől az egésztől, hiszen csak két napja ismerem.... Apu úgy tűnik elfogadta, de talán nem ismeri. Persze van Zaynnek az érzékeny oldala is, amit az előbb hallottam, de mindenkinek a csábász énjét mutatja. Kíváncsi vagyok, hogy a rajongói melyiket ismerik.
- Miért nem így van? - kérdezte kacér mosollyal az arcán.
- Nem... - vágtam rá gyorsan, hiszen két napja se ismerem. De este már aludjak nála... Végül is apu is realistán gondolkodik. Eddig áldottam az eszét, de most lehet, hogy fejbe verném egy lapáttal.
- Hát most már mindegy, mert apud nem lesz itthon és el kell jönnöd. - emelte fel az állam, mert időközben a szemem anyu fényképére tévedt. Elmerengtem azon, hogy most ő mit tanácsolna, mit mondana, de nem jutott eszembe semmi értelmes...
- Ajj Malik.. - sóhajtottam egyet, majd felakartam kelni a helyemről, de nem engedett. Lehajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. Egy halvány mosoly került rá majd felhúzott a helyemről és összekulcsolt kezekkel indultunk le Tessáékhoz, akik a kanapén ültek és igen beszélgettek. Nem akartuk megzavarni őket, így a konyhába mentünk, ahol aput találtam. Elengedtem Zayn kezét, majd megöleltem aput, aki egy mosollyal nyugtázta az egészet.
- Kicsim ma nem leszek itthon este, így Zaynnél fogsz aludni. - közölte lazán dolgokat. Közben figyeltem az arcát és semmi különöset nem vettem észre rajta. Furcsa... most vagy kicserélték vagy beletörődött abba, hogy van valaki más férfi is, aki érdeklődik utánam.
- Igen, tudom... - varázsoltam magamra egy apró mosolyt, majd Zaynre néztem, aki a konyhapultnak támaszkodva állt és engem méregetett a szemével. Egy féloldalas mosoly húzódott arcára mikor tekintetünk összeakadt. Ahogy azokba a barna szemekbe néztem, megint éreztem azt a különös, felfoghatatlan érzést, mint reggel, amikor keltegetett. Fogalmam sem volt, hogy mi ez, de nem volt rossz, sőt...
- De én megyek is. - kelt fel apu a székről, nyomott egy puszit a fejemre, kezet fogott Zaynnel majd el is tűnt. Pár perccel később csak az ajtó csukódását hallottam és azt, ahogyan elhajt az autójával. A mosoly az arcomon még mindig ott volt, mikor elindultam kifele a konyhából, de Zayn visszahúzott és a mellkasunk összeért.
- Sophie. - suttogta a nevem, miközben apró puszikat hagyott a nyakamon. Nem volt se erőszakos, se tolakodó. Nyugodt volt és szenvedélyes, ami most nagyon is tetszett. Szemem becsuktam, mikor a fülem alatti részhez ért. Ajkaim szétnyíltak és egy halk nyögés hagyta el azokat, ami igencsak tetszett neki, mert egyre intenzívebben csinálta. Sóhajaim jelezték neki, hogy tetszik, amit csinál, így szájával feljebb tévedt. Nedves puszikat hagyott az állkapcsom vonalán majd az arcomon is és végül a szám sarkába. - Szedd össze a cuccod és menjünk. - nedvesítette be száját, miközben az enyémet nézte. Tudtam, éreztem, hogy megakar csókolni, de nem tette. Mintha nem is az a Zayn lenne, akit két napja megismertem.
Felmentem az emeletre és kerestem valami elfogadható ruhát, majd bevágtattam a fürdőbe. Tessa állt a tükör előtt és próbált kezdeni magával valamit, de nem igazán jött össze.
- Hát te? - néztem rá nevetést visszatartva, mert a szempillaspirállal sikeresen összekente magát.
- Ne nevess már. - szólt rám, mikor belőlem előtört a nevethetnék. - Inkább segíts! - nézett rám kétségbeesetten, majd 10 perc múlva teljes harci díszben állt a szobámban. Ha akarok tudok nagyon gyors is lenni, szóval egy hatalmas taps nekem. De én még nem voltam kész, mert Tessel foglalkoztam, így visszamentem és végre átöltöztem normális ruhába. Most kivételesen kicsit erősebb sminket raktam magamra. Szemceruza, szemhéjpúder, szempillaspirál és egy kis szájfény. Hajam leengedtem és tettem fel egy sapit is, majd késznek nyilvánítottam magam. Visszamentem a szobámba, ahol Zaynt találtam és a ruháim között kutatott, ráadásul nem is a pólók között vagy a nadrágoknál, hanem a fehérneműs fiókomban.
- Zayn Malik. - kaptam ki a kezéből a fekete csipkés melltartóm és azzal a sebességgel tettem is vissza a fiókomba. Fülig vörösödve toltam vissza a helyére, majd fordultam meg.
- Az lesz a kedvencem. - vigyorgott kajánul, én meg a cipőm orrát kezdtem tanulmányozni, mintha olyan érdekes lett volna. Zayn az állam alá nyúlt és finom erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek, amik szó szerint csillogtak. Szája sarkában bujkált egy kis mosoly, mire én is halványan elmosolyodtam. - Édes vagy, mikor zavarban vagy. - suttogta a fülembe, mire borzongás futott végig egész testemen és hirtelen felindulásból megöleltem Zaynt. Tetszett meglepődöttsége és az, hogy szorosan magához húzott. Fejem mellkasába fúrtam és vettem egy mély lélegzetet. Valahogy az illata mindig is tetszett, ezt el kell ismerjem...

- Kész vagyok. - jelentettem ki, mikor elpakoltam a cuccaimat és a telefonomat zsebre vágtam. Zayn és Harry valamit beszéltek, addig mi a nappaliba a kanapén sugdolóztunk. Azért még is csak itt voltak a fiúk is és kitudja mennyire figyeltek ránk.
- Ma Zaynnél alszom. - súgtam oda barátnőmnek, mire ő felugrott és ugrálni kezdett, majd észbe kapott és vissza leült mellém. A srácok, egy 'nők' fejjel letudtak minket és folytatták. - Az ilyeneket mellőzhetnéd. Csak aludni megyek. Én a kanapén, ő meg a saját ágyán és meg van oldva. - kacsintottam rá, ő meg fejbe vágott.
- Sophie, miért nem fogod fel, hogy szeret téged? - fordult felém egész testével, én meg megráztam a fejem.
- Szeret? Tess ez a harmadik nap, hogy ismer. - forgattam meg a szemeimet. Szeret? Azt kétlem... Lehet, hogy csak egy jó játék vagyok számára, amin kiéli magát aztán eldob.
- Attól még látom, hogy néz rád. Emlékszem az arcára mikor kisegített téged a bokorból és te nem láttad, hogy ma reggel is milyen nagy örömmel sietett fel hozzád. - darálta el mondandóját, majd a végén tekintetem Zaynre vezettem. Nem tudom mióta hagyták abba a beszélgetést, de mind a ketten minket figyeltek. Jobban mondva Harry Tessát nézte, míg Zayn engem. Arcán hatalmas mosoly volt és szemei is csillogtak. Ahogy észrevette, hogy őt nézem nagy léptekkel elindult felém, Harry meg már Tessát karolta át. Nem tudom, hogy ők merre, hol tartanak a kapcsolatukat nézve, de elég jól haladnak, ahogy látom. Rámosolyogtam barátnőmre, ő meg vissza és csupán szemmel megbeszéltünk mindent. Ahogy Zayn odaért, leült mellém a kanapéra és egyik kezét a hasamra csúsztatta úgy húzott közelebb magához. Mellkasának dőlve néztem Tessáékra, akik szintén hasonló pózban ültek mellettünk.
- Lányok addig beszéljétek ki magatokat, amíg itt együtt vagyunk, mert mindjárt elrabolunk titeket. - vigyorgott Harry és nyomott egy puszit Tessa fejére. Elmosolyodtam ezen a gesztuson, majd akarva akaratlanul is közelebb bújtam Zaynhez. Nem tudom, hogy mit csinál vagy mi a terve, de ha az, hogy megszerettesse magát velem, akkor jó úton halad. Három napja konkrétan a hátam közepére nem kívántam, most meg itt ülök vele és jól érzem magam. Tessa után ő az első ember akinek sikerült elfelejtetnie velem anyut kis időre, mert ha vele voltam, nem gondoltam rá.
- Miért? Nincs telefon és egyéb? - kérdezte barátnőm, mire én elmosolyodtam. Tudtam, hogy elő fog rukkolni valami ötlettel. Hiszen én is tudni akarok majd mindent a randijukról és ő is tudni akarja, hogy mit fogunk csinálni.... Mondjuk arra én is kíváncsi vagyok.
- De akkor egymással foglalkozunk és nem a barátokkal. - felelte Zayn, én meg felültem és felé fordultam.
- És ha még is? - vontam fel a szemöldököm, ő meg nagy szemeivel rám nézett. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki ez a stílus, de pont nem érdekel. Mindig én voltam a háttérben mindenhol és mindig én húztam meg magam, most épp itt az ideje kitörni a megszokott csendből és rendből.
- Akkor büntetés lesz. - húzott közelebb magához és a fülembe suttogta, úgy, hogy a többiek ne hallják meg. Belebokszoltam a vállába válaszként, mire elkapta a kezem és visszahúzott magához. Fejét a nyakamba fúrta és egy apró puszit nyomott rá, amibe beleborzongtam. Most már nem ez az első alkalom, hogy ezt érzem és furcsa módon még tetszik is. - Látom már nem vagy annyira ellenséges. - meleg lehelete csikizte a nyakam, én meg vissza felültem és akkor láttam csak, hogy Tessa és Harry vigyorogva néznek minket. Egyből tudtam, hogy barátnőm mire gondol, de nem.... ez még nem jele annak. Legalább is szerintem.
- Még lehetek. - kacsintottam Zaynnek, mire az arcára egy féloldalas mosoly kúszott. Mielőtt bármit is csinálhatott volna Tessához fordultam és megöleltem.
- Hajrá és azért sunyiban majd kérek helyzetjelentést. - suttogtam neki, ő meg egy apró biccentéssel jelezte, hogy vette a lapot.
- De te is. - válaszolta mosolyogva miután elengedtük egymást. Hál istennek a fiúk semmit nem értettek ebből a három szavas mondatból, mert a többit nem hallották. Tessel összenéztünk és elmosolyodtunk. Milyen jó, hogy a barátnők tudnak telepatikus úton is beszélgetni.


/Tessa szemszöge/

- Mehetünk? - kérdezte Harry, mire bólintottam és felvettem a táskám, amibe belepakoltam a holmimat, ugyanis nem csak Sophie az, aki idegen helyen alszik. Igen, Harry meghívott magához. Amikor három napja beleestünk a bokorba az én drágalátos barátnőmmel akkor ez a két srác segített ki minket és mikor megláttam a kis fürtöst, hát.... erre nem találtam még jó szót. Azóta eltelt három nap. Az első napon még csak SMS-eztünk, a másodikon már együtt fagyiztunk ezért nem jöttem egyből Sophiehoz, csak még nem akartam elmondani neki. Tudom, hogy ő kicsit konzervatívabb a baleset óta, ami súlyos nyomot hagyott az életében, így majd egybe elmondok neki mindent. És hát ma már ott alszok nála... mondjuk ebbe én is nagyon nehezen egyeztem bele, hiszen nem ismerem. Hosszú győzködések árán mentem csak bele és úgy, hogy anyu és apu is megengedték.
- És mit fogunk csinálni? - kérdeztem tőle már a kocsiban ülve, mire ő egy pillanatra elszakította a tekintetét az útról és rám nézett. Szemében örömöt láttam, amitől nekem mosolyognom kellett.
- Este elviszlek valahova, addig meg bemutatlak a többieknek. - ismertette a tervet, majd újra az utat kezdte el nézni.
- Milyen többieknek? - a srácoknak? Most komolyan a bandának akar bemutatni? vagy kinek??
- Hát a srácoknak. - felelte lazán és csak akkor vettem észre, hogy leparkolt. Egy nagy fehér ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk az autóból és csak akkor láttam meg egy biztonsági őrt. Szóval akkor egyből a fiúkhoz jöttünk. Harry összekulcsolta ujjainkat és bátorítóan rám mosolygott. Vettem egy nagy levegőt és megindultunk az ajtó felé. Harold lazán benyitott és egy hatalmas és gyönyörű helyen találtam magam.
- Megjöttünk! - kiáltotta el magát, mire az emeletről csordaként futott le 5 ember. - Sziasztok. - köszöntötte őket Hazza, majd maga mellé húzott. - Ő itt Tessa. Tessa, ők itt a többiek. - vigyorgott, majd elém lépett a szőkeség.
- Ha jól tudom te vagy Niall. - mosolyogtam rá kedvesen, mire ő hevesen bólogatott. - Akkor te vagy a haspók is ugye? - félve kérdeztem rá, mert nem akartam senkit sem megbántani rögtön az első találkozás alkalmával.
- Igen. - vigyorgott a mellette álló magas, barna rövid hajú srác, aki tudomásom szerint Liam.
- Liam, ugye? - lépett egyet előre, majd megölelt. Hirtelen jött, de még időben tudtam reagálni rá, így visszaöleltem. Mellette állt egy barna hosszú hajú lány, aki szerintem Danielle lehetett. Mögöttük pedig ha jól tudom Louis és párja Eleanor, vártak a sorukra. Mindenki egy-egy öleléssel köszöntött majd leültünk a nappaliba beszélgetni. Én Harry és Niall közé kerültem. Harry fél kezével átkarolt és magához húzott, így mellkasának dőlve beszélgettem a többiekkel. Láttam, hogy Danielle és Eleanor is igen méregetnek minket, persze kedvesen és tudtam mi lesz az első kérdésük ha hármasban leszünk. De hát erre számíthattam volna, főleg ha Harryvel ilyen apróságokat csinálunk, mint például megfogjuk egymás kezét, megöleljük egymást és a többi...
- Na, menj készülődni. El és Dani segítenek. - kelt fel Harry a helyéről. - Addig én is hazamegyek, átöltözök és 7-re itt vagyok érted. - nyomott egy puszit az arcomra majd el is tűnt. Remek... most honnan tudjam, hogy milyen ruhát vegyek fel? Hiszen semmit nem mondott.
- Gyere, segítünk. - és már húztak is felfelé a lányok, hogy segítsenek a kinézetemen...


Remélem elnyerte tetszéseteket ez a rész is. És akkor olyan 4 komi vagy +1 feliratkozó után jelentkezem az új résszel. :) ♥
Zsó. xx. :)