5. fejezet. :)

Megjöttem! :) 3 feliratkozó és 3-4 komment általánosságban már most az elején!?? Köszönöm nektek!!! :) ♥ Most + 1 feliratkozó és hozom a részt! :))) Nagyon szépen köszönöm a komikat, hihetetlenül jól esnek és ösztönöznek, hogy folytassam.:) ♥ A többit majd lent. ;)


swagmaster*: Köszönöm! :)) ♥ Igyekeztem és hát most fény derül a titkokra. :D
Vanessza Tabajdi: Köszönöm szépen, ez igen jól esett!! :* ♥
Schmak Alina: Köszönöm! :) ♥ De azért ez sem olyan király blog, lehetne jobb is, de ez vagyok én! :)
egy lány :) : Köszönöm! :) ♥ Örülök, hogy eltaláltam ezt is. :D Siettem ahogy csak tudtam! :D

ÉN NEM MEGYEK SEHOVA...

/Tessa szemszöge/
A lányok felhúztak az emeletre és ott szó szerint kacsáztunk. Nem is láttam, hogy merre melyik szobaajtón mentünk be, csak azt vettem észre, hogy benn vagyunk.
- És most? - néztem rájuk mikor nem csináltunk semmit csak álltunk és néztük egymást. Meg kell hogy mondjam igen csak szép lányok és illenek a srácokhoz már kinézetre is.
- Most elmész letusolni, addig mi előkészítjük a ruhádat. Hajat is kell mosnod. - tette hozzá gyorsan Eleanor majd kinyitott egy ajtót, ami a szobából vezetett a fürdőbe és betuszkolt rajta. - És most! - kiabálta be és hallottam, hogy mosolyog. Nem szóltam semmit, csak engedelmeskedtem az akaratuknak és ledobáltam magamról a ruháimat. Beálltam a zuhany alá és elgondolkodtam. Vajon Harry mit gondol rólam és miért pont én? Ezekre a kérdésekre szeretnék válaszokat kapni, de minél előbb.
Gyorsan megmostam a hajam is, majd kikászálódtam a zuhanyzóból. Tekertem egy törölközőt a hajamra és magamra is és belenéztem a tükörbe. Igazából nem  is tudom, hogy mit láttam benne... Mosolyogtam és most teljesen más volt, mint eddig. Olyan felszabadult és jó kedvű voltam, mint még soha. Talán ez Harrynek köszönhető?
- Kész vagy? - zökkentett ki a gondolataimból Danielle, mikor kopogott az ajtón. Gyorsan kinyitottam majd kiléptem. Mosolygós arcokkal találkoztam, mert ő is és El is széles mosollyal vártak, kezükben a ruhámmal, ami csodálatos volt, de lerakták az ágyra és felém indultak.
- Akkor haj és smink, majd a ruhád. - ültetett le El és kibontotta a hajam, miközben Danielle a sminkes cuccok után kutakodott. Csak akkor láttam, hogy rajtuk is más a smink és igen csak jól néztek ki. Nem értettem, hogy ők miért sminkelték át magukat, de nem tudtam megkérdezni, mert olyan gyorsan dolgoztak rajtam, hogy alig bírtam követni mit csinálnak. Eleanor megszárította a hajam és a jobb oldalamra csatolta.
- Én kész vagyok. - jelentette ki, mikor megnézte, hogy a csatok jól vannak-e rögzítve.
- Én is. - felelte Dani, aki a sminkemmel bajlódott egészen eddig. Mosolyogva nyomták a kezembe a ruhámat, amit egy picit jobban szemügyre vehettem. Fehér térd fölé érő szoknya volt, elől merész dekoltázzsal. Nekem nagyon tetszett és reméltem, hogy Harrynek is elnyeri majd a tetszését.
- Menj, öltözz, aztán had csodáljunk meg teljes egészében. - tuszkoltak vissza a fürdőbe. Benn magamra kaptam a ruhám és a tükör felé fordultam. Az állam is leesett, mikor megláttam magam. Soha nem néztem ki még ilyen jól és ezt csak is a lányoknak köszönhetem. A sminkem és a hajam profi módon volt megcsinálva és a ruha sem volt utolsó. Egyből beleszerettem és reméltem, hogy majd megtarthatom. Kinyitottam a fürdőajtót, de a szobában nem találtam senkit sem... Az ágyon volt egy papír, rajta egy egysoros üzenettel.
"Ha végeztél, maradj a szobában, majd Harry jönni fog. 
El és Dani.:)"
- Hát jó.. - motyogtam magamnak, majd jobban megnéztem a szobát. Vendégszoba lehetett, mert semmi arra utaló jelet nem találtam, hogy itt lakna valaki. Az egésznek kellemes kék színe volt és mellette fehér szekrénnyel és egy nagy franciaággyal. Hirtelen eszembe jutott Sophie, így gondoltam, hogy írok neki egy SMS-t.
"Szia boszi. Na mizu?:)"
És már el is küldtem az üzenetet. Amíg a válaszra vártam, odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Az udvarra láttam rá, ami gyönyörű volt. Hatalmas nagy medence, mellette egy apró kis ösvény szerű valami, ami egy padhoz vezet, de volt kerti asztal, grill és ha jól láttam szauna!? Ja igen... elfelejtettem, hogy ők sztárok. Nem is úgy viselkednek. Nem hordják fenn az orrukat, nem nagyképűek, sőt...
A telefonom rezegni kezdett, mire gyorsan megnyitottam az üzenetet.
"Kiakadtam... Szét sminkelték a fejem, a hajamat is megtépték és most meg estélyibe akarnak öltöztetni! SEGÍTSÉÉÉG!"
Ahogy végigolvastam a sorokat, kuncogni kezdtem. Igen, Sophie nem az a tipikus szoknyás lány. Sosem szerette ha tonna vakolat van rajta, ezért is szép a bőre. Mindig kivette a kezemből a sminket, ha látta, hogy sokat akartam rakni magamra és mondta, hogy " ne kend már magad annyira, gyönyörű vagy!" Sosem hittem el neki, hiszen nem vagyok sem szép, sem semmi... csak egy átlagos lány, de ő mindig elhitette velem, hogy több vagyok. Ezért (is) szeretem őt annyira.
"Nyugi! Bírd ki.... Az én kedvemért vagy Zayn kedvéért. ;) Az estélyi meg nem is olyan rossz... hova mentek?"
Pötyögtem vissza, majd újra a kilátásra tapadt tekintetem. Valami nagyon megfogott ebben a helyben. Talán az a meghitt kis hely a paddal vagy egyszerűen az egész. Elmerengtem, majd a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam.
"Senki kedvéért! :P 2-t könnyebbet... Nem tudom... Zayn nem mondta meg és itt hagyott az a két idegen lány is, akik segítettek elkészülni. Te mit csinálsz?"
Valahogy ismerős volt a szituáció. Engem is itt hagyott Eleanor és Danielle. Harry nem mondott semmit és most egyedül vagyok, csak úgy, mint Sophie.
"Ugyanez... De megyek, mert hallottam egy autót a ház előtt leparkolni és ha lebukunk az nem lesz jó... Kitartás, szeretlek!♥"
Ahogy elküldtem hallottam, hogy becsukódik a bejártai ajtó és hangokat hallottam. Gondoltam, hogy elindulok le, mert már nem bírok itt megmaradni. Kinyitottam az ajtót és körülnéztem. A hangokból tájékozódtam, mert itt aztán el lehet tévedni. Megtaláltam a lefelé vezető lépcsőt és elindultam a többiekhez. Leérve senki nem vett észre, mert mind a nappaliban beszélgettek. Ahogy belestem, egy emberként fordultak felém.
- Na mi az? Ennyire rossz? - kérdeztem mikor senki nem szólalt meg és mindenki engem nézett. Kicsit kínos volt és bár én nem vagyok olyan, mint Sophie, de ez nagyon is zavart. Harry megindult felém és arcán hatalmas mosoly volt. Ahogy gyönyörű, smaragd zöld szemeivel végigmért, belepirultam.
- Gyönyörű. - suttogta a fülembe, mikor megölelt. Jól esett közelsége és legszívesebben így maradtam volna, de nem lehetett. A többiek, mármint a fiúk, mert a lányok nem voltak itt, odajöttek és mosolyogva megölelgettek.
- Akkor kész van mindenki? - nézett körbe Harry, mire mindenki bólogatni kezdett, majd a lépcső felé fordultunk, mert hangokat hallottunk. Eleanor és Danielle jöttek le csodálatos ruhákban és hajjal valamint sminkkel.
- Wáó. - ennyit tudtam kinyögni. Nagyon szépek lettek, bár eddig is azok voltak. Ahogy körbenéztem csak akkor tűnt fel, hogy a fiúkon szmoking volt és mi lányok pedig estélyikben feszítettünk. - Hova megyünk? - tettem fel a kérdést, mikor kiléptünk a házból és Harry a derekamra vezette a kezét.
- Díjátadóra. - nyomott egy puszit az arcomra majd kinyitotta nekem az autó ajtaját, megvárta míg beülök majd becsukta. Mögénk Danielle és Liam kerültek, a másik autóval pedig Eleanor és Loui jöttek, valamint Niall.
- Milyen díjátadó? - kérdezősködtem tovább, mert semmit nem tudtam és ez zavart. Nem szeretek tudatlan lenni.
- Brit Awards. - felelte kurtán Harry, nekem meg elkerekedtek a szemeim. - És Sophie is jön. - tette a kezét a combomra, amit nem ráztam le, bár lehet, hogy jobb lett volna. Így Dani és Liam nekiálltak komplikálni. Lehet, hogy el kellett volna mondani, hogy szimplán barátok vagyunk csak és hogy elvileg most egy randira tartunk...

/Sophie szemszöge/

Amikor Tessáék elmentek, mi is összeszedtük magunkat és miután bezártam az ajtót, elindultunk Zaynhez. Az autóban csend volt, csak a rádió szólt és éppen az egyik kedvenc számom, Aura Dione-tól a Friends. Tessával szoktuk hallgatni és olykor-olykor még rá is szedett, hogy énekeljem vele, ami nagy szó, mert én utálom a hangomat.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte Zayn, mikor látta, hogy elbambultam. Ránéztem és elvesztem gyönyörű barna szemeiben. A szemkontaktusnak Zayn vetett véget, mert tekintetét visszaemelte az útra.
- Csak a zene.... Tessel sokat szoktuk hallgatni. - feleltem kérdésére, majd kinéztem az ablakon és rá kellett jönnöm, hogy ismeretlen helyen járok. Vagy csak nem emlékszem a környékre...
- Énekelni is szoktátok? - ez a kérdés váratlanul ért. Most vagy belelát a gondolataimba vagy csak ráérzett. Szerintem inkább a második.
- Tessa igen. - néztem újra rá. Elidőztem arcán és ő ezt minden bizonnyal észrevette, ugyanis szája sarkában apró mosoly bujkált. Elgondolkodtam azon, hogy miért nem vagyok olyan ellenséges vele, miért lágyultam meg és mi a célja velem? Ezekre nem kaptam válaszokat, de szeretnék.
- És te? - kérdezett újra, mikor leparkoltunk egy hatalmas ház előtt. Kiakartam szállni az autóból, de most is, mint eddig, zárva volt. Gyerekzár imádlak! Amint kiengedett az autóból, bementünk a házba és belülről még gyönyörűbb volt, mint kívülről. Ahhoz képest, hogy fiú, elég tiszta és rendes a háza. Nincs benn cigiszag és nincs rendetlenség.
- Szép. - néztem körbe mosolyogva és ezzel ki is kerültem az előző kérdését. Nincs hangom és eddig csak Tess hallott énekelni. Maradjon is így.
- Köszi. - felelte majd bement a konyhába. Addig én levettem a cipőm és félre raktam, majd kicsit körülnéztem. A nappaliba tévedtem, ami egyszerű volt, de nagyszerű. Ahogy beléptem egyből egy kellemes hangulatú kandallóval találtam szembe magam, középen egy kis asztal, két oldalán kanapéval és az egész világos volt, ami köszönhető a bútorok színének és az ablakoknak.
- Kérsz valamit? - ölelt át hátulról két kar és fejét nyakamba fúrta. Nyomott rá egy apró puszit, majd hajamba túrt. Gondolom zavarta a sapka, mert egy hirtelen mozdulattal eltávolította a fejemről és az egyik kanapéra hajította. Magával szembe fordított és egyik kezét tarkómra, másikat pedig derekamra vezette, úgy húzott közelebb magához.
- Köszönöm, nem. - válaszoltam neki és közben próbáltam állni tekintetét, de nagyon nehezen ment, sőt... szinte sehogy se. Ő persze élvezte, hogy zavarba tud hozni ilyen kis apróságokkal is, mint például ha huzamosabb ideig néz rám azzal az igéző tekintetével. - E..e..elengedsz? - nyögtem ki nagy nehezen ezt az egy szót, mire megrázta a fejét.
- Miért nem bízol bennem? - orra érintette arcomat és egy apró puszit nyomott rá, majd haladt lefelé. - Miért félsz tőlem? - kérdezett újra, majd megint kaptam egy puszit, de most már a nyakam és az állkapcsom találkozására. - Sophie, én nem akarok neked rosszat. - suttogta a fülembe, mire kellemes bizsergés futott végig gerincemen. Fogalmam sincs mit tesz velem, de a közelében csak még gyengébb vagyok, mint általában. Viszont olyan biztonságban érzem magam, mint még soha.
- Zayn. - toltam el egy picit magamtól, mire mélyen szemembe nézett és kezével cirógatni kezdte halántékomat. Így elég nehéz volt megszólalni... Nyitottam szám, hogy folytassam, de egy sóhajtás hagyta el azt. - Nem félek tőled. - mondtam ki ami először a nyelvem hegyére került. Zayn féloldalasan elmosolyodott majd közelebb vont magához és ajkait az enyémhez érintette. Nem csókolt meg, de éreztem rajta, hogy szeretne. Mivel még nem volt dolgom fiúval, így az első csókon sem vagyok túl és szerintem tudja, sőt biztos!
- Megőrjítesz. - suttogta a számba, én meg egy pillanatra lehunytam a szemem és kikeveredtem kezei közül. A kanapéhoz sétáltam és onnan néztem vissza rá. Arckifejezésből rájöttem, hogy nem érti miért csináltam ezt, igazából én se. Csak furcsa nekem ez az egész... hogy valaki ilyeneket mond nekem és tesz velem. Eddig senki nem csinált ehhez hasonlókat és most így egyszerre, kicsit sok vagy nem tudom, lehet, hogy még is csak félek!? - Sophie, - jött oda Zayn és megfogta a kezem. Nem néztem a szemébe, szégyelltem magam. Mivel a földet tanulmányoztam, Zayn az állam alá nyúlt és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Sosem csinálnék semmi olyat, ami neked nem jó. - kezdett bele mondandójába és éreztem, hogy itt még nincs vége. - Lehet, hogy ez a harmadik nap, hogy ismerlek, de szeretném ha örökre az enyém lennél. Más vagy, mint a többi lány és ez jó. Remélem egyszer elérem azt, hogy megbízz bennem. - zárta le gondolatát, én meg hirtelen felindulásból megöleltem. Nem tudom meddig állhattunk így a nappaliba, de egyikünk sem akart véget vetni a meghitt pillanatnak.
- Na, mit fogunk csinálni? - törtem meg végül a csendet és elhúzódtam tőle, mire ő egy halvány mosolyt eresztett meg felém.
- Amit szeretnél. - ült le a kanapéra, én meg gondolkodni kezdtem.
- Nézzünk filmet. - ajánlottam fel, mire Zayn bólintott, majd felállt és a TV elé sétált, vagy is az alatta lévő polchoz és válogatni kezdett.
- Vígjáték, horror, rajzfilm esetleg más? - nézett rám, én meg megvontam a vállam. Mindegy mit nézünk, csak ne horrort, de ahogy ismerem és mivel fiúból van úgy is azt választ. És a gyanúm beigazolódott. Végső Állomás 4!?
- Akkor viszont készítsünk valami hányózacskót vagy tudom is én. - ültem le a kanapéra, ő meg felnevetett. Ahogy mélyen búgó hangja betöltötte a szobát, melegség áradt szét bennem és egy apró mosoly kúszott arcomra. Leült mellém, fél kezével átkarolt, így én a mellkasának dőlve figyeltem a filmet. Ez abból a szempontból volt jó, hogy amikor morbid rész volt, csak belefúrtam a fejem és így nem láttam. Mikor vége lett a filmnek, fellélegeztem és felültem. De mivel a filmben sok véres és undorító rész volt, remegtem. Zayn persze ezt viccesnek tartotta, így kinevetett és közben is, mikor eltakartam a szemem vagy éppen befogtam a fülem. Rájöttem, hogy a horror filmek nem nekem valók, de a Paranormal Activity-t nevetve néztem végig még Tessával.
- Búú. - ugrott mögém Zayn, mikor a konyhában voltam és ittam egy pohár vizet. Felsikítottam, majd a pohár kiesett a kezemből és széttört, a tartalma pedig kifolyt. Megfordultam és azzal a lendülettel akartam pofon csapni Zaynt, de elkapta a kezem és magához húzott. Remegésem nem csillapodott, sőt ennek köszönhetően még erősödött is.
- Normális vagy Malik? - néztem rá dorgálón, ő meg felkacagott, de mikor észrevette, hogy remegek egyből alábbhagyott a jókedve és magához ölelt.
- Sajnálom. - suttogta és meleg lehelete csikizte a nyakam. A félelem miatt még közelebb bújtam hozzá, amit ő ki is használt és felkapott a karjaiba, majd elindult velem az emeletre. Fenn bevitt egy szobába és letett az ágyra. Remegésem egy picit csillapodott, de Zayn kezét még mindig nem akartam elengedni. Ő természetesen örült ennek és befeküdt mellém. Ahogy körülnéztem a szobába, rájöttem, hogy ez Zayné. Kék szoba, nagy franciaággyal, két tükörrel(?) és kék bútorok, valamint egy ajtó, ami szerintem a fürdőbe vezethet. - Mindjárt jön két lány, akik segítenek neked elkészülni estére. - szólalt meg hosszas hallgatás után, mire felvontam a szemöldököm.
- Miért, hova megyünk? - próbáltam kicsikarni belőle a választ, de lehetetlen. Ő sosem mondja el mit tervez, mindig előtte 2 perccel tudom meg, vagy csak akkor ha már ott vagyunk...
- Majd meg tudod. - nyomott egy puszit az orromra, mire elmosolyodtam.
- Igen, megkérdezem a lányokat. - vigyorogtam, mire ő fölém könyökölt és a szemembe nézett. Kezemmel próbáltam eltolni és kikászálódni alóla, de ráült a csípőmre és kezeimet a fejem mellé szorította.
- És ha ők sem mondják el? - próbálkozott. Elgondolkodtam valami frappáns visszaszóláson, amivel felpiszkálhatom kicsit, csak hogy visszakapja az előbbit.
- Akkor nem megyek sehova se! - jelentettem ki határozottan, mire szúrós szemekkel nézett rám. Elértem amit akartam, mert láttam rajta, hogy ez idegen neki. Gondolom mivel sztár, senki nem mondott neki nemet soha, nem utasították vissza, most meg ....
Leszállt rólam és az ajtó felé indult. Felültem az ágyban, de akkorra már egyedül maradtam benn. Megbántottam, pedig csak piszkálni akartam kicsit. Torkomba gombóc keletkezett és nehezemre esett a nyelés. Mellkasomat hatalmas súly nyomta és rosszul éreztem magam. Talán még is megszerettem!? Nem tudom mi ez az érzés, csak azt tudom, hogy utána kell mennem.
Felpattantam az ágyról és kinyitottam az ajtót, amin tíz perce behozott. Megtaláltam a lépcsőt és óvatos léptekkel indultam el lefelé. Nem tudtam, hogy most mi fog történni, csak azt akartam, hogy újra szent legyen a béke.
A nappaliban ült és meredt maga elé. Mikor beléptem a kis helységbe, fejét felém fordította, majd vissza. Ebbe a mozdulatába megsemmisültem. A bűntudat elég rendesen mardosott és forgott velem a szoba.
- Zayn. - szólaltam meg erőtlenül majd leguggoltam elé. Tekintetéből nem haragot, hanem csalódottságot olvastam ki, ami még inkább bántott. - Sajnálom. Csak hülyéskedtem. - tettem kezeimet térdére, ő meg arcomat fürkészte. - Tudod, hogy úgy is elmentem volna veled, hiszen akkor is elmentem mikor nem akartam. - mondtam ki a színtiszta igazat, mire megfogta kezem és felhúzott az ölébe. Lovaglóülésben ültem rajta, ő pedig derekamat karolta át.
- Tudom, csak furcsa volt hallani, még ha hülyeségből is mondtad. - nézett mélyen szemembe. - Engem nem igazán szoktak visszautasítani és még szoknom kell, hogy te nem adod magad könnyen. - halvány mosoly jelent meg arcán. Megkönnyebbültem, hogy nem haragszik rám.
- Tényleg sajnálom. - néztem rá kölyökkutya szemekkel, mire elnevette magát és mellkasára húzott, úgy ölelt meg. Fogalmam sincs mi ez az érzés vele kapcsolatban, hiszen ha nincs velem hiányzik, ha megbántom, mint az előbb, olyan lelkiismeret furdalásom lesz, mint még soha és a legfontosabb, hogy ha a közelében vagyok, biztonságban érzem magam és .... talán.... szeretem....
- Megzavartunk valamit? - hallottam meg egy idegen hangot mögöttem, mire felugrottam és két lánnyal találtam szembe magam.
- Nem. - válaszoltam gyorsan, mielőtt céklavörösre pirultam volna.
- Akkor lányok segítetek Sophienak? - állt fel Zayn is és átkarolta a derekam. A lányok persze a szemükkel követték ezt a mozdulatsort és a végén elmosolyodtak. Zayn kérdésére válaszként bólintottak majd elragadtak tőle és már vonszoltak is az emeletre. Fenn egy másik szobába estünk be és már kaptam is az instrukciókat. El kellett mennem fürdeni és hajat mosni kötelezően. Eddig még semmi bajom nem volt vele... de amikor végeztem és egy csomó vakolatot raktak rám, meg még a hajamat is szétcincálták, kifutottam a folyosóra egy szál törölközőben.
- Sophie! - jött utánam az egyik lány. A nevüket nem kérdeztem meg, ez valahogy kiment a fejemből, de az most jobban izgatott, hogy visszanyerjem normális kinézetem. Mindig is utáltam ha tele voltam sminkkel. - Gyere vissza! - fogott meg az egyik és visszafele húzott.
- Hogy is hívnak? - néztem rá, mikor sikerült megkapaszkodnom egy ajtófélfában.
- Eleanor. - válaszolt gyorsan, majd újra húzni kezdett.
- Eleanor. - szólítottam meg, mire érdeklődve pillantott rám. - NEEEEM! - mondtam egy picit hangosabban, mire Zayn kijött a saját szobájából alsónadrágban. Szemem elidőzött felsőtestén, amit észre is vett és egy féloldalas mosoly húzódott szájára.
- Mi folyik itt? - jött közelebb, mire mi Eleanorral egyszerre kezdtünk bele a mondandónkba. Zayn a fejét kapkodta közöttünk, majd befogta a számat és hagyta, hogy El beszéljen. Aha, csak szerette volna. Beleharaptam a kezébe, mire felszisszent és visszahúzta.
- Én így nem megyek sehova. - mutattam az arcomra, ő meg egy 'úgy is tudom, hogy jössz' fejjel letudott. Ráadásul le is szedett az ajtófélfáról és segített Eleanornak, hogy a szobában kössek ki... újra. - Ezért még számolunk Zayn Malik! - kiabáltam ki miközben becsukódott az ajtó. Danielle már előkészítette a ruhámat és mikor megláttam lepadlóztam. Estélyi... Sosem szerettem őket, így a Szalagavatón is, amilyen gyorsan csak tudtam, lecseréltem. Nem az én stílusom.
- A.a. - mondtam már vagy huszadjára, a két lány pedig már fáradtan sóhajtott egyet. Aztán összeszedték a ruháimat, a táskámat, amiben az alvós cuccaim voltak és elindultak az ajtó felé.

- Addig nem jöhetsz ki, amíg fel nem veszed a ruhát. És mivel minden mást elviszünk, így csak az van! - nézett vissza a másik lány, azt hiszem Danielle a neve. Eltűntek és becsukták az ajtót. Szinte ki sem léptek az ajtón, a telefonom jelzett és mikor megláttam Tessa nevét, megkönnyebbültem. 10 percig csak válaszolgattunk egymásnak, majd az ő kedvéért felvettem a ruhát, ami egy lila combközépig érő szoknya volt, merész dekoltázzsal. Megnéztem magam a nagy tükörben majd egy sóhajtással kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. A folyosó üres volt, így lementem a földszintre, ahol Zayn várt rám szmokingban. Szemeivel végigmért, amibe elég rendesen belepirultam és tekintetem a földre szegeztem. Közelebb jött és felemelte a fejem.
- Gyönyörű vagy! - nyomott egy puszit az arcomra majd összekulcsolta a kezünket és elindultunk kifele. Bezárta az ajtót, majd beültünk az autóba és elindultunk. Fogalmam sem volt hov
a megyünk, de valami puccos hely lehet, ha így ki kellett öltöznöm...



Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész is... :))) ♥ Akik bátorítanak és mellettem állnak, azoknak nagyon szépen köszönöm és remélem, hogy nekik elég kielégítő részeket írok, ha nem jelezzétek komiban.!!!
+1 feliratkozó és hozom az újat! :):)
Zsó. xx. :)♥