4. fejezet :)

Sziasztok! :) Szeretném bevezetni azt a valamit valamiért dolgot, szóval minimum 3-4 komi és hozom az új részt. :) Nem akarok gonosz lenni, csak szeretném tudni, hogy mennyire jó amit írok... Egy-két feliratkozónak is rettentően örülnék! :) ♥



swagmaster*: Nagyon örülök neki, hogy tetszik! :) ♥ Harry és Tessa szálról is lesz majd hír, de ez inkább Sophieról fog szólni. :) De persze lesz Tessás rész is. :D Meghoztam. ;) ♥
E.*: Nyugi, nem lesz semmi baj! :D Ez sem lesz mindig ilyen, csak azért valahol én úgy gondolom, hogy egy fiú álljon a sarkára és álljon ki magáért, ne hagyja magát. :) Számomra ilyen egy férfi és igen tényleg valóban közelebb áll hozzám ez a blog és tudod is hogy miért. :) Nem haragszom meg, mindenkinek szíve joga, hogy olvassa-e vagy sem. :) Én a valóságban is nemet mondtam volna, mert Zayn erősebb, de majd meglátod, hogy nem mindig lesz így. :)) ♥♥
egy lány: Örülök neki, hogy tetszik a sztori! :) ♥ Még minden titok a történettel kapcsolatban és igyekeztem, amennyire tudtam! :D

EZ A HARMADIK NAP, HOGY ISMER...

Reggel barátnőm szó szerint kirántott az ágyból és egy 'menj öltözni, itt vannak a fiúkkal' a szekrényem elé lökött. Fel sem fogtam mit beszélt, így csak álltam ott, mint valami hülye és vártam, hogy történjen valami.
- Sophie! - kólintott fejbe barátnőm. - Itt van Harry és Zayn, nem hallottad? - folytatta, én meg észhez tértem.
- Hogy kik? - kaptam a fejemhez, ő meg hevesen bólogatott, jelezve, hogy nem kamuzik. De mit keresnek ők itt ilyenkor? - Mit akarnak ezek hajnalok hajnalán? - indultam el az ágyam felé, hogy én bizony visszafekszem ha törik ha szakad.
- Hajnal? 11 óra van... - hallottam a szarkazmust a hangjában, de nem érdekelt. Mindennap korán kelek, a hétvége az enyém. Akkor addig alszok, ameddig akarok! Visszahuppantam az ágyamba, magamra húztam a takaróm és becsuktam a szemem. Hallottam, ahogy Tess kivonul a szobámból miközben egy 'reménytelen' szó hagyja el a száját. Nekem még reggel volt bármihez is, főleg Zaynhez. Tegnap este elérte nálam, hogy már ne utáljam. Nem mondanám, hogy barátok lettünk, de nem is gyűlölöm. Olyan semmilyen érzésem van vele kapcsolatba, egyelőre....
Hallottam, ahogy kinyílt az ajtó és valaki bejött. Először azt hittem, hogy Tessa jött vissza, hogy kirángasson az ágyból, de pár másodperccel később megéreztem azt a jellegzetes mentolos cigis illatot és tudtam, hogy ki a hívatlan vendégem. Reméltem, hogyha látja, hogy alszom elmegy, de nem így történt. Odajött az ágyamhoz, majd leült mellém. Egyik kezem megfogta és felemelte. El sem tudtam képzelni, hogy mit akar csinálni, amikor egy apró puszit lehelt rá. Ahogy puha ajkai súrolták kézfejemet, kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést, csak azt tudtam, hogy még érezni szeretném.
- Istenem ha tudnád, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél. - halkan beszélt, mintha félne, hogy meghallanám vagy esetleg más. Hangja teljesen más volt mint tegnap vagy azelőtt. Kellemes és lágy, szó szerint angyali, míg máskor az a tipikus rossz fiús.
Odahajolt az arcomhoz és nyomott rá egy puszit, mire már kénytelen voltam megmozdulni. Kikívánkozott belőlem a mosolygás és az, hogy lássam az arcát. Nem tudom megmagyarázni miért, csak ezt éreztem. Lassan kinyitottam a szemem és megpillantottam kissé borostás arcát és csillogó barna szemeit, egy különös érzés tört rám. Elmosolyodtam és feljebb tornásztam magam az ágyban, mire ő is közelebb ült.
- Jó reggelt szépségem. - nyomott egy puszit az arcomra és miután fejét elhúzta az enyémtől, csodálkozva nézett rám. Tudtam, hogy miért, hiszen máskor mindig ellenkeztem, most viszont hagytam magam, sőt még akartam is azt a puszit.
- Neked is! - varázsoltam magamra egy halvány mosolyt majd kiszálltam az ágyból és az ablakhoz mentem. Kinyitottam majd felültem az ablakpárkányra és onnan néztem vissza Zaynre, aki végignézett rajtam és benedvesítette ajkait. Lehet, hogy a rövidnadrág és póló pizsikombináció nem épp a megfelelő, ha ő is itt van. - Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem hosszú hallgatás után, mire ő felállt és odasétált elém. Beállt a lábaim közé, majd egy féloldalas mosoly húzódott az arcára.
- Érted jöttem. - villantotta meg a fogsorát, mire én felvontam a szemöldököm. - Beszéltem apukáddal, megengedte, hogy ma este nálam aludj. Megbeszéltük, hogy legkésőbb holnap délután itthon vagy. - ismertette a felállást, én meg csak kamilláztam. Apu megengedte egy fiúnak, hogy nála aludjak!? Na jó... itt valami nincs rendjén.
- Miből gondolod, hogy nálad akarok aludni? - néztem fel az arcára és az csak úgy ragyogott. Egy ilyen 'ébresztő' után természetesen nem mondtam volna nemet neki, de azért ódzkodtam ettől az egésztől, hiszen csak két napja ismerem.... Apu úgy tűnik elfogadta, de talán nem ismeri. Persze van Zaynnek az érzékeny oldala is, amit az előbb hallottam, de mindenkinek a csábász énjét mutatja. Kíváncsi vagyok, hogy a rajongói melyiket ismerik.
- Miért nem így van? - kérdezte kacér mosollyal az arcán.
- Nem... - vágtam rá gyorsan, hiszen két napja se ismerem. De este már aludjak nála... Végül is apu is realistán gondolkodik. Eddig áldottam az eszét, de most lehet, hogy fejbe verném egy lapáttal.
- Hát most már mindegy, mert apud nem lesz itthon és el kell jönnöd. - emelte fel az állam, mert időközben a szemem anyu fényképére tévedt. Elmerengtem azon, hogy most ő mit tanácsolna, mit mondana, de nem jutott eszembe semmi értelmes...
- Ajj Malik.. - sóhajtottam egyet, majd felakartam kelni a helyemről, de nem engedett. Lehajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. Egy halvány mosoly került rá majd felhúzott a helyemről és összekulcsolt kezekkel indultunk le Tessáékhoz, akik a kanapén ültek és igen beszélgettek. Nem akartuk megzavarni őket, így a konyhába mentünk, ahol aput találtam. Elengedtem Zayn kezét, majd megöleltem aput, aki egy mosollyal nyugtázta az egészet.
- Kicsim ma nem leszek itthon este, így Zaynnél fogsz aludni. - közölte lazán dolgokat. Közben figyeltem az arcát és semmi különöset nem vettem észre rajta. Furcsa... most vagy kicserélték vagy beletörődött abba, hogy van valaki más férfi is, aki érdeklődik utánam.
- Igen, tudom... - varázsoltam magamra egy apró mosolyt, majd Zaynre néztem, aki a konyhapultnak támaszkodva állt és engem méregetett a szemével. Egy féloldalas mosoly húzódott arcára mikor tekintetünk összeakadt. Ahogy azokba a barna szemekbe néztem, megint éreztem azt a különös, felfoghatatlan érzést, mint reggel, amikor keltegetett. Fogalmam sem volt, hogy mi ez, de nem volt rossz, sőt...
- De én megyek is. - kelt fel apu a székről, nyomott egy puszit a fejemre, kezet fogott Zaynnel majd el is tűnt. Pár perccel később csak az ajtó csukódását hallottam és azt, ahogyan elhajt az autójával. A mosoly az arcomon még mindig ott volt, mikor elindultam kifele a konyhából, de Zayn visszahúzott és a mellkasunk összeért.
- Sophie. - suttogta a nevem, miközben apró puszikat hagyott a nyakamon. Nem volt se erőszakos, se tolakodó. Nyugodt volt és szenvedélyes, ami most nagyon is tetszett. Szemem becsuktam, mikor a fülem alatti részhez ért. Ajkaim szétnyíltak és egy halk nyögés hagyta el azokat, ami igencsak tetszett neki, mert egyre intenzívebben csinálta. Sóhajaim jelezték neki, hogy tetszik, amit csinál, így szájával feljebb tévedt. Nedves puszikat hagyott az állkapcsom vonalán majd az arcomon is és végül a szám sarkába. - Szedd össze a cuccod és menjünk. - nedvesítette be száját, miközben az enyémet nézte. Tudtam, éreztem, hogy megakar csókolni, de nem tette. Mintha nem is az a Zayn lenne, akit két napja megismertem.
Felmentem az emeletre és kerestem valami elfogadható ruhát, majd bevágtattam a fürdőbe. Tessa állt a tükör előtt és próbált kezdeni magával valamit, de nem igazán jött össze.
- Hát te? - néztem rá nevetést visszatartva, mert a szempillaspirállal sikeresen összekente magát.
- Ne nevess már. - szólt rám, mikor belőlem előtört a nevethetnék. - Inkább segíts! - nézett rám kétségbeesetten, majd 10 perc múlva teljes harci díszben állt a szobámban. Ha akarok tudok nagyon gyors is lenni, szóval egy hatalmas taps nekem. De én még nem voltam kész, mert Tessel foglalkoztam, így visszamentem és végre átöltöztem normális ruhába. Most kivételesen kicsit erősebb sminket raktam magamra. Szemceruza, szemhéjpúder, szempillaspirál és egy kis szájfény. Hajam leengedtem és tettem fel egy sapit is, majd késznek nyilvánítottam magam. Visszamentem a szobámba, ahol Zaynt találtam és a ruháim között kutatott, ráadásul nem is a pólók között vagy a nadrágoknál, hanem a fehérneműs fiókomban.
- Zayn Malik. - kaptam ki a kezéből a fekete csipkés melltartóm és azzal a sebességgel tettem is vissza a fiókomba. Fülig vörösödve toltam vissza a helyére, majd fordultam meg.
- Az lesz a kedvencem. - vigyorgott kajánul, én meg a cipőm orrát kezdtem tanulmányozni, mintha olyan érdekes lett volna. Zayn az állam alá nyúlt és finom erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek, amik szó szerint csillogtak. Szája sarkában bujkált egy kis mosoly, mire én is halványan elmosolyodtam. - Édes vagy, mikor zavarban vagy. - suttogta a fülembe, mire borzongás futott végig egész testemen és hirtelen felindulásból megöleltem Zaynt. Tetszett meglepődöttsége és az, hogy szorosan magához húzott. Fejem mellkasába fúrtam és vettem egy mély lélegzetet. Valahogy az illata mindig is tetszett, ezt el kell ismerjem...

- Kész vagyok. - jelentettem ki, mikor elpakoltam a cuccaimat és a telefonomat zsebre vágtam. Zayn és Harry valamit beszéltek, addig mi a nappaliba a kanapén sugdolóztunk. Azért még is csak itt voltak a fiúk is és kitudja mennyire figyeltek ránk.
- Ma Zaynnél alszom. - súgtam oda barátnőmnek, mire ő felugrott és ugrálni kezdett, majd észbe kapott és vissza leült mellém. A srácok, egy 'nők' fejjel letudtak minket és folytatták. - Az ilyeneket mellőzhetnéd. Csak aludni megyek. Én a kanapén, ő meg a saját ágyán és meg van oldva. - kacsintottam rá, ő meg fejbe vágott.
- Sophie, miért nem fogod fel, hogy szeret téged? - fordult felém egész testével, én meg megráztam a fejem.
- Szeret? Tess ez a harmadik nap, hogy ismer. - forgattam meg a szemeimet. Szeret? Azt kétlem... Lehet, hogy csak egy jó játék vagyok számára, amin kiéli magát aztán eldob.
- Attól még látom, hogy néz rád. Emlékszem az arcára mikor kisegített téged a bokorból és te nem láttad, hogy ma reggel is milyen nagy örömmel sietett fel hozzád. - darálta el mondandóját, majd a végén tekintetem Zaynre vezettem. Nem tudom mióta hagyták abba a beszélgetést, de mind a ketten minket figyeltek. Jobban mondva Harry Tessát nézte, míg Zayn engem. Arcán hatalmas mosoly volt és szemei is csillogtak. Ahogy észrevette, hogy őt nézem nagy léptekkel elindult felém, Harry meg már Tessát karolta át. Nem tudom, hogy ők merre, hol tartanak a kapcsolatukat nézve, de elég jól haladnak, ahogy látom. Rámosolyogtam barátnőmre, ő meg vissza és csupán szemmel megbeszéltünk mindent. Ahogy Zayn odaért, leült mellém a kanapéra és egyik kezét a hasamra csúsztatta úgy húzott közelebb magához. Mellkasának dőlve néztem Tessáékra, akik szintén hasonló pózban ültek mellettünk.
- Lányok addig beszéljétek ki magatokat, amíg itt együtt vagyunk, mert mindjárt elrabolunk titeket. - vigyorgott Harry és nyomott egy puszit Tessa fejére. Elmosolyodtam ezen a gesztuson, majd akarva akaratlanul is közelebb bújtam Zaynhez. Nem tudom, hogy mit csinál vagy mi a terve, de ha az, hogy megszerettesse magát velem, akkor jó úton halad. Három napja konkrétan a hátam közepére nem kívántam, most meg itt ülök vele és jól érzem magam. Tessa után ő az első ember akinek sikerült elfelejtetnie velem anyut kis időre, mert ha vele voltam, nem gondoltam rá.
- Miért? Nincs telefon és egyéb? - kérdezte barátnőm, mire én elmosolyodtam. Tudtam, hogy elő fog rukkolni valami ötlettel. Hiszen én is tudni akarok majd mindent a randijukról és ő is tudni akarja, hogy mit fogunk csinálni.... Mondjuk arra én is kíváncsi vagyok.
- De akkor egymással foglalkozunk és nem a barátokkal. - felelte Zayn, én meg felültem és felé fordultam.
- És ha még is? - vontam fel a szemöldököm, ő meg nagy szemeivel rám nézett. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki ez a stílus, de pont nem érdekel. Mindig én voltam a háttérben mindenhol és mindig én húztam meg magam, most épp itt az ideje kitörni a megszokott csendből és rendből.
- Akkor büntetés lesz. - húzott közelebb magához és a fülembe suttogta, úgy, hogy a többiek ne hallják meg. Belebokszoltam a vállába válaszként, mire elkapta a kezem és visszahúzott magához. Fejét a nyakamba fúrta és egy apró puszit nyomott rá, amibe beleborzongtam. Most már nem ez az első alkalom, hogy ezt érzem és furcsa módon még tetszik is. - Látom már nem vagy annyira ellenséges. - meleg lehelete csikizte a nyakam, én meg vissza felültem és akkor láttam csak, hogy Tessa és Harry vigyorogva néznek minket. Egyből tudtam, hogy barátnőm mire gondol, de nem.... ez még nem jele annak. Legalább is szerintem.
- Még lehetek. - kacsintottam Zaynnek, mire az arcára egy féloldalas mosoly kúszott. Mielőtt bármit is csinálhatott volna Tessához fordultam és megöleltem.
- Hajrá és azért sunyiban majd kérek helyzetjelentést. - suttogtam neki, ő meg egy apró biccentéssel jelezte, hogy vette a lapot.
- De te is. - válaszolta mosolyogva miután elengedtük egymást. Hál istennek a fiúk semmit nem értettek ebből a három szavas mondatból, mert a többit nem hallották. Tessel összenéztünk és elmosolyodtunk. Milyen jó, hogy a barátnők tudnak telepatikus úton is beszélgetni.


/Tessa szemszöge/

- Mehetünk? - kérdezte Harry, mire bólintottam és felvettem a táskám, amibe belepakoltam a holmimat, ugyanis nem csak Sophie az, aki idegen helyen alszik. Igen, Harry meghívott magához. Amikor három napja beleestünk a bokorba az én drágalátos barátnőmmel akkor ez a két srác segített ki minket és mikor megláttam a kis fürtöst, hát.... erre nem találtam még jó szót. Azóta eltelt három nap. Az első napon még csak SMS-eztünk, a másodikon már együtt fagyiztunk ezért nem jöttem egyből Sophiehoz, csak még nem akartam elmondani neki. Tudom, hogy ő kicsit konzervatívabb a baleset óta, ami súlyos nyomot hagyott az életében, így majd egybe elmondok neki mindent. És hát ma már ott alszok nála... mondjuk ebbe én is nagyon nehezen egyeztem bele, hiszen nem ismerem. Hosszú győzködések árán mentem csak bele és úgy, hogy anyu és apu is megengedték.
- És mit fogunk csinálni? - kérdeztem tőle már a kocsiban ülve, mire ő egy pillanatra elszakította a tekintetét az útról és rám nézett. Szemében örömöt láttam, amitől nekem mosolyognom kellett.
- Este elviszlek valahova, addig meg bemutatlak a többieknek. - ismertette a tervet, majd újra az utat kezdte el nézni.
- Milyen többieknek? - a srácoknak? Most komolyan a bandának akar bemutatni? vagy kinek??
- Hát a srácoknak. - felelte lazán és csak akkor vettem észre, hogy leparkolt. Egy nagy fehér ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk az autóból és csak akkor láttam meg egy biztonsági őrt. Szóval akkor egyből a fiúkhoz jöttünk. Harry összekulcsolta ujjainkat és bátorítóan rám mosolygott. Vettem egy nagy levegőt és megindultunk az ajtó felé. Harold lazán benyitott és egy hatalmas és gyönyörű helyen találtam magam.
- Megjöttünk! - kiáltotta el magát, mire az emeletről csordaként futott le 5 ember. - Sziasztok. - köszöntötte őket Hazza, majd maga mellé húzott. - Ő itt Tessa. Tessa, ők itt a többiek. - vigyorgott, majd elém lépett a szőkeség.
- Ha jól tudom te vagy Niall. - mosolyogtam rá kedvesen, mire ő hevesen bólogatott. - Akkor te vagy a haspók is ugye? - félve kérdeztem rá, mert nem akartam senkit sem megbántani rögtön az első találkozás alkalmával.
- Igen. - vigyorgott a mellette álló magas, barna rövid hajú srác, aki tudomásom szerint Liam.
- Liam, ugye? - lépett egyet előre, majd megölelt. Hirtelen jött, de még időben tudtam reagálni rá, így visszaöleltem. Mellette állt egy barna hosszú hajú lány, aki szerintem Danielle lehetett. Mögöttük pedig ha jól tudom Louis és párja Eleanor, vártak a sorukra. Mindenki egy-egy öleléssel köszöntött majd leültünk a nappaliba beszélgetni. Én Harry és Niall közé kerültem. Harry fél kezével átkarolt és magához húzott, így mellkasának dőlve beszélgettem a többiekkel. Láttam, hogy Danielle és Eleanor is igen méregetnek minket, persze kedvesen és tudtam mi lesz az első kérdésük ha hármasban leszünk. De hát erre számíthattam volna, főleg ha Harryvel ilyen apróságokat csinálunk, mint például megfogjuk egymás kezét, megöleljük egymást és a többi...
- Na, menj készülődni. El és Dani segítenek. - kelt fel Harry a helyéről. - Addig én is hazamegyek, átöltözök és 7-re itt vagyok érted. - nyomott egy puszit az arcomra majd el is tűnt. Remek... most honnan tudjam, hogy milyen ruhát vegyek fel? Hiszen semmit nem mondott.
- Gyere, segítünk. - és már húztak is felfelé a lányok, hogy segítsenek a kinézetemen...


Remélem elnyerte tetszéseteket ez a rész is. És akkor olyan 4 komi vagy +1 feliratkozó után jelentkezem az új résszel. :) ♥
Zsó. xx. :)