3. fejezet :)

Meghoztam a következő részt, remélem ez is tetszeni fog nektek. :) Még nem szabok se komihatárt, sem mást, mert még úgy gondolom, hogy nem tartok olyan szinten a bloggal, hogy lehessen... :) De azért egy-két kritikának örülnék. Jöhet hideg is, meleg is, csak tanulok belőle. :) ♥

E.*: Ez volt a tervem.! :) Teljes más történetet szeretnék írni és más stílusban is. Ezek szerint jól haladok. :D És ne bántsd szegényt, vagy ha nagyon akarod, vigyél engem is és te bántod, én meg kiengesztelem érte. xd :D Siettem! :D ♥
swagmaster*: Pontosan. :D Köszönöm és igyekeztem, amennyire csak tudtam! :) ♥
egy lány: Köszönöm szépen !:) ♥ Hát akármi lehet belőle. ;)

ÉN NEM VAGYOK JÁTÉKSZER, SEM RIBANC...

Az autóban egy darabig teljes csend uralkodott. Zayn az utat figyelte, én meg semmit nem csináltam, csak tördeltem az ujjaimat. Mikor Zayn ráunt erre, kezét az enyémre tette és megrázta a fejét.
- Megérkeztünk. - állította le az autót és kiszállt. Ki akartam nyitni az ajtót, de nem tudtam. Bezárta.... csak hogy ne tudjak megszökni. Felhorkantam, mikor kinyitotta nekem és úriemberként viselkedett. Kisegített az autóból, majd bezárta azt és egyik kezét újra a derekamra fonta, csak úgy, mint a házunk előtt. Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, mikor bementünk az étterembe és Zayn a helyiség egyik legeldugottabb zugába vezetett. Az asztalunkon égett két szál gyertya és az egész meghitt lett volna, ha nem vele kell eljönnöm. Szerencsémre egymással szembe ültünk le, mert ha mellé kell ülnöm, biztos, hogy elkalandozna a keze...
- Némasággal büntetsz? - kérdezte, mire ráemeltem a tekintetem és megláttam azt a pimasz vigyort az arcán. Megráztam a fejem, választ adva és pár másodperccel később mély kuncogása hallatszott.
- Jó estét! - köszöntött minket egy fiatal pincér srác, majd a kezünkbe adta az étlapokat. - Inni mit hozhatok? - figyelme rám irányult, ami igencsak nem tetszett Zaynnek.
- Én egy szénsavmentes vizet kérnék. - válaszoltam gyorsan, majd rápillantottam az előttem ülő srácra, aki idegesen méregette a pincérfiút. Ha szemmel ölni lehetett volna, a srác már régen halott lenne.
- Ugyanezt. - felelte gyorsan, majd miután a pincér eltűnt, (aki elég sietősre fogta) rám nézett és szemében egyfajta haragot láttam, csak nem értettem, hogy mire. Azon kaptam magam, hogy őt bámulom és ő is engem néz. Hirtelen elvörösödhettem majd elnéztem másik irányba, hogy még véletlenül se találkozzon tekintetünk. - Hány éves vagy Sophie? - próbálta oldani a feszültséget.
- 18. - kurtán válaszoltam neki, csak mert már túl akartam lenni ezen az estén.
- És volt már fiúd? - tette fel a következő kérdést, amire nem válaszoltam. Nem akartam kimondani a színtiszta igazat, hiszen ciki lett volna. De ahogy láttam nem is kellett, mert Zayn egyből értette, hogy mi van...
- Kimegyek a levegőre picit. - álltam fel a helyemről és már ott sem voltam. Az étterem falának dőlve nézelődtem és gondolkodtam. Mit is akarok én itt? Semmit.... A bolond játékainak köszönheti, hogy itt vagyok, mert normális esetben a barátnőmmel lennék otthon és filmet néznénk.  Egy fiú sem váltott ki még belőlem ilyen érzéseket, ő viszont egy nap alatt eljuttatott arra a szintre, hogy ha a közelembe kerül és játszadozik, ne tudjak megállni a lábamon. Fogalmam sincs hogyan vagy miért csinálja, de hatással van rám....
- Min gondolkodsz ennyire? - takarta el előlem a kilátást Zayn hatalmas testével. Mellette én csak egy porcelánbabának tűnök.
- Mi közöd van hozzá? - csattantam fel, mert most jutott csak el a tudatomig, hogy igen csúnya játékot játszik velem. Még nem volt dolgom fiúval, de ha az összes ilyen, ne is legyen...  Meglepődtem magamon, hiszen sosem voltam az a kiabálós vagy kiakadós fajta. De most ráförmedtem Zaynre.
- Már tegnap tudtam, hogy te kihívás leszel. - préselt megint a falhoz. Előállt ugyanaz a szitu, mint tegnap. Ráadásul az időpont is majdnem ugyanaz.... - De azt szeretem. - hajolt a nyakamhoz, de picit arrébb húztam a fejem, így nem tudott csinálni semmit sem, bár én sem, mert csak addig tudtam mozdulni, míg nem ütköztem kezének.
- Miért én? - kérdeztem tőle, mikor szemembe nézett. Most kivételesen álltam tekintetét. Válaszokat akartam elég sok megválaszolatlan kérdésemre és ezeket csak Zayn tudta megválaszolni. - Miféle játékot űzöl velem és a legfontosabb, hogy miért vagy ilyen erőszakos? - zúdítottam rá a legfontosabb kérdéseimet és tartottam magam. Valahogy úgy éreztem, hogy ha most elbizonytalanodom és gyáva leszek, sosem fogom megtudni.
- Erőszakos? Baby, te még nem tudod, hogy az mi. - kacsintott majd egyik kezét a tarkómra vezette, a másikat pedig a derekamra, úgy húzott közelebb magához. Szinte mindenünk összeért és az arcunk is egy centire volt egymástól. Orra hegyével megbökte enyémet és szemeit le sem vette ajkaimról, majd egy féloldalas mosoly húzódott arcára. - Megmutassam, hogy az milyen? - célzott az előbbi témánkra, mire ingattam a fejem. Ajka súrolta az enyémet, de nem csókolt meg. Egy mély sóhaj hagyta el számat, ami Zayn arcára egy önelégült mosolyt csalt. Mindegy mit csinálok, úgy is ő nyer...
- Hazamegyek. - jelentettem ki határozottan, majd kibújtam Zayn kezei közül és gyors léptekkel indultam hazafele. Egyetlen célom az volt, hogy minél előbb beszélhessek Tessával. Fogalmam sincs, hogy mit csinál Zayn, de én nem akarok egy játékszer lenni számára, akit kedvére ugrathat. Én nem egy játékbaba vagyok, akit levesz a polcról és játszik vele egy órát, majd visszateszi és egy másikat vesz le. Nem...
- Sophie! - hallottam meg, hogy valaki a nevem kiabálja. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki az. Szaporábban szedtem lábaimat a végén már futottam. Nem érdekelt merre, csak el tőle. Befutottam egy kis ösvényre, ami egy erdőbe vezetett. Nem tudtam hol vagyok, de valahogy nem is izgatott. Futottam, ahogy lábam bírta, de mit érek én az ő hatalmas lábai ellen!? Pillanatok alatt a nyomomban volt és még mindig a nevem kiabálta. - Sophie! Állj meg, kérlek! - hallottam egyre közelebbről a hangját, mire gyorsítottam, bár a lábaim már jelezték, hogy nem bírják sokáig. Befutottam az egyik fa mögé, remélve, hogy nem látott meg. A fa törzse mentén lecsúsztam a földig és hallgatóztam. Lépéseket hallottam, mire óvatosan kilestem a fa mögül. Zayn mérges tekintettel pásztázta az erdőt és engem keresett. Ahogy ránéztem, összerezzentem. A düh és a méreg sugárzott belőle és igen ijesztő volt. Igen, féltem tőle... és eddig is volt bennem egy érzés, ami miatt tartottam/tartok tőle.
- Szóval itt vagy. - szólalt meg egy hang mögöttem, mire sikítottam egy nagyot és felugrottam.
- A francba Zayn! - néztem rá még mindig rémültem. Hihetetlenül megijedtem. A szívem a torkomban dobogott és a légzésem is szapora volt, de nem csillapodhatott, mert Zayn folytatta a játékát.
- Mit gondolsz hova menekülsz, édes? - simította meg az arcom, mire elhúztam a fejem. Kezét derekamra fonta és magához húzott. Kezem mellkasára tettem, hogy tartsam a távolságot, már amit teremteni tudtam ebben a helyzetben. Szemeivel arcom fürkészte, míg én elnéztem oldalra és azon gondolkodtam, hogy innen hogyan fogok hazajutni. - Félsz tőlem? - hangja meglágyult és szinte rá sem ismertem. Félve pillantottam rá és tekintetéből fájdalmat olvastam ki. Utálom az ilyen csalódott szemeket...
- Nem. - hazudtam neki. Én meg a jó szívem. Egyszer úgy is az fog a sírba vinni. Egy halvány mosolyt varázsoltam arcomra, hogy hihetőbb legyen az állításom. Úgy tűnik bejött, mert Zayn arcán egy féloldalas mosoly jelent meg és egy puszit nyomott az arcomra. Csodák csodájára nem folytatta játékát és elengedett. Reméltem, hogy tudja az utat haza, mert én már azt sem tudom hol vagyunk. Csendben sétáltam Zayn mellett és a földet pásztáztam, amikor megfogta a kezem és ujjait az enyémekre kulcsolta. Nem húztam el kacsómat, mert most kivételesen akartam, hogy ez legyen. Ijesztő az erdő ilyen sötétben és nem is biztonságos. Nem sétáltunk olyan sokat és már kinn is voltunk az erdőből. Egyenesen az autó felé vettük az irányt és mikor odaértünk maga felé fordított.
- Sophie. - nézett a szemembe. - Különleges vagy. - lépett egyet közelebb, én pedig lecövekeltem. A lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem, így kiszolgáltatottá váltam Zayn számára. Tudtam, láttam, hogy élvezi ezt az egészet. Hogy azt csinál, amit akar, nem tudok ellenkezni. Túl gyenge vagyok hozzá képest... - Más lány régen rám vetette volna magát és valószínű, hogy már az ágyban lennénk, de te nem. Ez számomra hihetetlen. - jött még közelebb, én meg felvontam a szemöldököm.
- Én nem vagyok játékszer, sem ribanc. - jelentettem ki elég határozottan, azt hiszem... Zayn egy félszeg mosollyal karolta át derekam. Hajamat eltávolította a sebről és megnézte a tegnap rajtam hagyott 'sebet'. Szemében még mindig büszkeség csillogott, hogy ezt ő csinálta és nem más.  Kezemmel visszahelyeztem a hajam a helyére, ami Zaynnek nem igazán tetszett. Ahogy rám nézett, láttam szemében, hogy ő nem csak az a rámenős srác, akinek mutatja magát. Igen is többet érez, csak nem meri kimutatni vagy valami oknál fogva nem akarja.
- Gyere, hazaviszlek. - nyitotta ki a kocsiajtót, megvárta míg beszállok majd becsukta. Gyors léptekkel kerülte meg az autót és beült a volán mögé. Bekötöttük magunkat, majd a motor felbúgott és már indultunk is. Szintén csend volt, de most nem olyan, mint amikor jöttünk. Nem éreztem feszültséget vagy bármi mást, különösen jól éreztem magam. A házunk előtt Zayn leparkolt és kiszállt. Próbáltam kinyitni az ajtót, de most is bezárta vagy gyerekzárat rakott rá, így meg kellett várnom, míg ő kívülről kisegített. Bekísért az ajtóig majd búcsúzásképp megöleltem. Igen, én őt és most nem ő engem. Meglepődtem magamon, de valahol örültem is neki.
- Erre az estére biztos, hogy emlékezni fogok. - mosolyogtam, ő pedig egyetértően bólintott. - Akkor jó éjt Zayn. - nyitottam ki az ajtót, de mielőtt beléphettem volna, megfogta a kezem és visszahúzott. Szemével végig ajkaimat nézte, míg feje közeledett enyém felé, de még is arcra puszi lett belőle. Ezt a döntését díjazom, kivételesen. Miután végleg elköszöntünk egymástól, becsuktam az ajtót és felmentem az emeletre. A szobámban Tess laptopozott és mikor beléptem szó szerint a nyakamba ugrott. Mindent el kellett mesélnem neki másodpercről másodpercre. Mikor mit éreztem és a többi. Mintha kihallgatáson lettem volna, olyan érzésem volt.
- Megszeretted? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán. Én meg elgondolkodtam, hogy most hányadán állok a dolognak, de értelmes döntésre nem jutottam.
- Azt nem mondanám, hogy megszerettem, csak egy fokkal jobban kedvelem, mint tegnap. - zártam le itt a témát és valami kényelmes ruha után kutakodtam a szekrényemben. Miután találtam egy rövidnadrágot és egy kényelmes pólót, elvonultam a fürdőbe. Lemostam a sminkem, átöltöztem és kicsit felfrissültem. A seb a nyakamon már nem is olyan vészes, így már nem kell annyira rejtegetnek. Visszamentem a szobámba és megágyaztam mindkettőnknek.
- És te miért vagy ilyen jó kedvű? Mi történt, amiről lemaradtam? - kérdeztem tőle már az ágyból, mire ő fülig vörösödött. Már tudtam, hogy a fürtös lesz a dologban, történetesen Harry. A neveket is csak azért tudom, mert ismerem a bandájukat.
- Harryvel skypon beszélgettünk és megbeszéltük, hogy a hétvégén elmegyünk valahova. - 100

wattos mosollyal közölte mindezt, mire megöleltem. Örültem, hogy neki ilyen jól halad a dolog, hiszen ismeri a srácot és a fontosabb dolgokat tudja róla, míg én csak azt tudom, hogy Zayn Malik a neve és meg van a telefonszáma... Van különbség. Miután mindent kibeszéltünk magunkból, éjfél volt, így lekapcsoltuk a villanyt. Az éjjeli szekrényem felé fordultam fordultam és megláttam rajta a fényképet anyuról. Elmosolyodtam majd lehunytam a szemem és igen hamar álomba merültem.


Remélem sikerült valami elfogadhatót összeraknom nektek, de ez most nagyon nem tartozik azok közé... :/ Na sebaj, majd a következő. :)
UI: Kérlek komizzatok és iratkozzatok fel! Fontos lenne!! :) ♥
Zsó. xx. :)