Julcsi: Csak remélni tudom, hogy te voltál a névtelen komizó. :D Köszönöm! :) ♥ De tudod, hogy nem jobb a t**d***. ;) És nem hagylak cserben titeket! :)
swagmaster*: Örülök, hogy tetszik! :) Köszönöm szépen! :) ♥
Vanessza: Köszönöm, én is imádlak!! :) ♥
egy lány: Köszönöm!!!! :) ♥ Nagyon siettem! :D
"...DE MOST MÁR EZ A LISTÁM IS BŐVÜLT..."
Reggel előbb ébren voltam, mint Zayn, így kikeveredtem az ágyból és lemásztam a konyhába. Ittam egy pohár vizet, majd nekiálltam reggelit készíteni. Nem tudtam, hogy Zayn mit szeret, így csináltam palacsintát és pirítóst is. Megterítettem az asztalt és épp a palacsintákat akartam odavinni, mikor két kar fonódott a derekam köré és egy puszit kaptam az arcomra.
- Már azt hittem elmentél. - sóhajtott Zayn, mire felé fordultam és elmosolyodtam.
- A ruháim és a táskám nélkül? Nehezen... - raktam le az asztalra a poharakat is, majd megcsodáltam művemet. - Csináltam reggelit. - vigyorogtam, majd leültünk az asztalhoz és nekiálltunk eltüntetni az előttünk lévő kajákat.
- Istennő vagy! - kaptam a dicséretet, ami jól esett. Egy bólintással válaszoltam, majd felkeltem és összeszedtem a tányérokat és összekoszolt eszközöket. Elakartam mosogatni, de Zayn leállított és bepakolt a mosogatógépbe. Elmosolyodtam majd otthagytam őt. A nappaliba keveredtem és ott is kutakodni kezdtem a táskám után, de semmi. Remélem nem vitték magukkal, mert akkor miben megyek haza?
- Még mindig nincs meg? - kérdezte Zayn, miután már a nappalit, a fürdőket és a szobákat is bejártuk. Sehol sem találtuk. Legyintettem egyet, majd levágódtam a vendégszobában lévő ágyra. A plafont bámultam és gondolkodtam, hogyha táska lennék hova bújnék!? De sajnos ez a dolog csak a filmekben jön be, így most nem segített.
- Nyugi meg lesz! - ült rá a csípőmre Zayn, majd két kezével megtámaszkodott a fejem mellett és fölém hajolt. - Miattam örökre így maradhatsz, jól áll a pólóm. - kacsintott majd egy halk kacaj kíséretében, amit pirulásom váltott ki belőle, a nyakamra tapadt. Egy kevés bőrt a fogai közé vett, amit szívni kezdett. Tudtam mit csinál, hiszen egyszer már túlestem ezen, de most más volt. Belebizsergett a gerincem, a melegség szétáradt bensőmben és szaporábban vettem a levegőt. Egyik kezét a tarkómra csúsztatta és még közelebb vont magához, ami szinte lehetetlen volt, de neki sikerült.
- Sophie. - nézett a szemembe, én pedig próbáltam szívverésem lelassítani és normál állapotba visszaállítani, ami sehogy sem sikerült. - Sosem éreztem még ilyet. Én... - kezdett bele, de láttam, hogy nehezen szedi össze a gondolatait és megfontolja, hogy kimondja-e, amit szeretne. Láttam, hogy erőt vett magán és sóhajtott egyet. - Azt hiszem beléd szerettem. - suttogta, mire nekem kidülledtek a szemeim. Akkor igaza volt Eleanornak...
- Zayn... - próbáltam kicsikarni magamból valami értelmes mondatot vagy bármit, de nem ment. Szeret!? Zayn Malik szeret!? - Én nem is tudom mit mondhatnék. - kezdtem bele és szemeiben csalódottságot láttam. Mardosni kezdett a lelkiismeret furdalás, hiszen mennyi mindent csinált már, ami nekem jó volt, most is itt fekszem vele és szerelmet vallott, de én nem tudom mit érzek.
- Nem is kell mondanod semmit. - mosolyodott el halványan, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot és megcsókolt. A gyomromban mintha ezer és ezer lepke röpködött volna és öngyilkossági kísérletet akartak végre hajtani. Leírhatatlan érzés volt. Kezeim a nyaka köré fontam és úgy húztam közelebb magamhoz, ami tetszett neki, mert elmosolyodott majd újra rátapadt ajkaimra. Most már sokkal hevesebb volt és intenzívebb, mint pár másodperccel ezelőtt. Beletúrtam hajába, mire egy halk nyögés hagyta el száját, így kifejezve, hogy tetszik neki amit csinálok. Kezével pólóm alá nyúlt és hasam kezdte simogatni, mire kirázott a hideg, persze jó értelemben. Ajkai is útnak indultak. Először arcomon, aztán a nyakamon haladt végig, majd a mellkasom azon részére tért át, amit a póló láttatni engedett. Közben keze bejárta oldalam, a hasam és hátam majd feljebb merészkedett és mikor hozzáért mellemhez, egy halk nyögés szaladt ki számon. Kezemmel végigsimítottam Zayn felsőtestén majd megkerestem pólója alját és benyúltam alá. Ujjaimmal kockáin játszottam, ami tetszett neki és ezt egy halk morgással fejezte ki. Mind két kezem hasára tettem és egy picit eltoltam magamtól, mikor melltartóm kapcsát kezdte keresni. Tudtam, hogyha most nem állítom le, akkor olyat is csinálhatok, amit később megbánnék.
- Bocsi, csak... - kezdtem bele, de egy puszival elhallgattatott.
- Tudom. - mosolyodott el majd lekászálódott rólam és felsegített. Még egyszer körülnéztünk ebben a szobában, de a táskám csak nem lett meg. A fürdőben is megnéztem még egyszer, de szintén úgy jártam, mint a szobával, semmi...
- Nincs meg véletlenül Eleanor száma? - néztem Zaynre, mikor már több, mint fél órája kóvályogtunk a házban és még mindig nem volt meg a cuccom.
- Nincs, de Louié igen. Egy pillanat. - azzal már tárcsázta is a számot. - Szia Loui. El? Légyszí. Köszi. Szia El. Hova raktad Sophie cuccait? Ja, oké. Akkor 10 perc múlva. Szia. - és letette a telefont majd felém fordult.
- Na? - kérdeztem mosolyogva, mire ő elnevette magát és leült a kanapéra.
- Elvitték magukkal. 10 perc és hozzák. - egy bólintással lereagáltam majd bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy a poharat letettem és megfordultam Zaynbe ütköztem.
- Bocsi. - néztem fel rá, mire arcára egy féloldalas mosoly húzódott. Megráztam a fejem és kikerültem. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyen erős és különös érzéseket váltson ki belőlem a puszta jelenlétével. Még nem vagyok biztos benne, de talán én is... szeretem...
- Hova ilyen sietősen? - kapott a kezem után mikor kiakartam menni a hátsókertbe. Ahogy visszahúzott mellkasának csapódtam és karjaival körbefont. Jól esett elbújni ölelésében, belefúrni fejem a mellkasába és érezni azt a bódító illatát.
- Megszököm. - azzal kibontakoztam karjából és kisiettem az udvarra. Hallottam ahogy siet utánam, így gyors léptekkel a kert végében kötöttem ki. Vigyorogva igyekezett felém Zayn és kitárta karjait, jelezve, hogy el fog kapni. Hát oké... játszunk. Mivel Tessa húga, Jessie mindig fogócskát játszott velem, így mondhatom, hogy van gyakorlatom az ilyesmiben. Sikeresen kicseleztem Zaynt, majd megindultam a medence felé és megálltam, mikor szembe kerültem a 'támadómmal'. A medence két végéről mutogattunk egymásnak és nevettünk, majd köröztünk.
- Nem állnál meg? - kérdezte Zayn nevetve, mire megráztam a fejem.
- Nem adom könnyen magam. - kacsintottam majd elindultam felfedezni a kert többi eldugott részét is. Találtam egy kis kerti pagodát, egy grillezésre alkalmas helyet és mellette kinti asztalt székekkel. Az egész nagyon hangulatosan volt megcsinálva, ráadásul a szomszédok sem láttak át, mert a kerítés mellé tuják voltak ültetve minden felől és azok elég magasra nőttek, így mindent eltakartak.
- Megvagy! - kapott fel Zayn és megpörgetett a levegőben. Vigyorogtam még akkor is, mikor már letett és komolyan méregetett szemeivel.
- Mit szeretnél? - kérdeztem még szélesebb mosollyal, mire ő közelebb jött és homlokát az enyémnek döntötte, így orrunk is összeért.
- Téged. - nyögte ki ezt az egy szót és mohón ajkaimra tapadt. Elmosolyodtam, majd teljesen átadtam magam az érzésnek. Tegnap ilyenkor még az első csókon sem voltam túl, most meg már... Engem csak egy dolog zavar igazán... az, hogy nem ismer. Biztos azt hiszi, hogy nekem olyan tökéletes életem van, pedig korántsem.
- Zayn. - eresztettem felé egy halvány mosolyt majd gondolkodtam, hogy hogyan adhatnám tudtára az életemben zajló dolgokat. Hogy mi is van velem pontosan. - Remélem tudod, hogy én nem ilyen vagyok... - kezdtem bele, mire összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Sosem kérdezted, hogy milyen az életem, én pedig fölöslegesen meg sem említettem. Hiszen elég keserű. Két éve anyu meghalt rákban... - csuklott el a hangom a végére és lehunytam a szemem. Anyu emléke még elég rendesen bennem volt, így könnyekkel küszködve néztem Zaynre, aki megrökönyödve hallgatott. - Azóta apuval élek, testvérem nincs. Egyedül Tessa tudott felvidítani egy kicsit, de most már ez a listám is bővült. - néztem hatalmas boci szemeibe és vettem egy mély levegőt. - Veled. - ahogy kimondtam, magához ölelt. Karjai között egyfajta biztonság érzetem volt és sikerült egy picit megnyugodnom.
- Sophie. - emelte fel a fejem és bocsánatkérő szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért érzi rosszul magát, hiszen neki megvan mindene... - Sajnálom. Ígérem, hogy többet nem kell szomorkodnod semmiért sem. Igaz, hogy nem tudom visszapörgetni az időt, de segíthetek. - törölt le egy kósza könnycseppet arcomról, mire halványan elmosolyodtam. Fejem mellkasának döntöttem és mélyen beszívtam illatát. Egyre inkább érzem azt, hogy enélkül élni nem tudnék, de még nem vagyok biztos ebben...
- Köszönöm. - néztem fel rá és egy puszit nyomtam szájára, majd kézen fogva jöttünk vissza a házba. Benn Eleanor várt ránk a táskámmal a kezében.
- Ezt még megbosszulom. - néztem rá szúrósan, de a végére elnevettem magam. Tulajdonképpen vicces volt az egész. Mindent feltúrtunk ezért az egy táskáért, kaptam kölcsönbe egy pólót Zayntől és hát jól elvoltunk egymással. Köszönhetően a keresgélésnek, szóval ez csak jót tett.
- Gondolom nem esett nehezedre Zayn pólójában aludni. - vigyorgott rám El, mire elpirultam, mert eszembe jutott a tegnap esti csók és a mai kis "pihenő" a vendégszobában. - Tudtam. - ugrott a nyakamba, mire mi csak felkuncogtunk. - Remélem azért vigyáztál rá. - fordult Zayn felé, aki felvonta a szemöldökét és fél kezével átkarolt.
- Az életemnél is jobban. - nyomott egy puszit a nyakamra, ahova ma egy újabb "sebet" készített. Beleborzongtam ebbe az egészbe és közelebb álltam hozzá, mert nagynak éreztem a köztünk lévő távolságot.(fél lépés...)
- Jó rátok nézni. Csak úgy sugároztok! - adta át a tatyómat, majd felszaladtam az emeletre és egyből a fürdőbe igyekeztem, ahol gyorsan rendbe szedtem magam. A hajammal nem kezdtem semmit sem, csak hagytam laza hullámokban, majd felvettem egy kék pólót és egy farmernadrágot. Felkaptam a conversem és már késznek is nyilvánítottam magam. Összepakoltam magam után majd kiléptem a fürdőből és vissza lementem a többiekhez.
- Kész is vagyok. - ültem le Zayn mellé a kanapéra, mire magához húzott és ráérősen megcsókolt.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte a velem szemben helyet foglaló Eleanor, mire széles mosollyal az arcomon bólintottam.
- Megadod a számod? - néztem a barna ciklonra, mire ő átdobta nekem a telóját és én is ezt tettem a sajátommal, majd miután beütöttük a számunkát visszadobtuk. Gyorsan pötyögni kezdtem az SMS-t úgy, hogy Zayn semmit ne lásson belőle, mert azért elég fura lenne...
"Nyugi. Nem járunk... "
És már el is küldtem neki. Mikor El megnézte, szemei szikrákat szórtak felém, én meg megráztam a fejem.
- Na, de nekem haza kéne mennem, mert holnap iskola és semmit nem tanultam még. - álltam fel, de abban a pillanatban huppantam is vissza, köszönhetően Zaynnek. Egy gyors mozdulattal körbefonta csípőmet és magához vont, szóval nem nagyon volt esélyem elmenni.
- Apukáddal azt beszéltük, hogy elég lesz ha délután hazamész. - nézett a szemembe, de én megráztam a fejem. Próbáltam felállni, de nem engedett. Eleanor ezt persze viccesnek találta, de én nem. Sosem szerettem ha rám erőszakoltak valamit. Utána én már nem tudom jól érezni magam. Mérgesen néztem Zaynre, akit szórakoztatott próbálkozásom.
- Most azonnal elengedsz vagy soha többet nem fogsz látni. - néztem komolyan a szemébe, de ő poénnak vette így még meg is harapta a nyakam. Felszisszentem, mert nem volt valami kellemes.
- Nyugi Sophie. - húzott közelebb magához. Vagyis csak akart, mert annyi terem még volt, hogy ezt megakadályozzam. Nem tetszett a viselkedése, nagyon nem. Újra erőszakos volt és uralkodó.
- Engedj el! - emeltem fel a hangom, mire végre megérezte, hogy most nem hülyéskedem. Elengedett és nagy szemekkel nézett rám. - Hazamegyek és egyedül! - elindultam az emeletre a táskámért. Becsörtettem Zayn szobájába, felkaptam a táskám és a telefonom, majd gyors léptekkel indultam vissza.
- Sophie. - kapta el a kezem Zayn és visszafordított. Pillanatok alatt nekinyomott az ajtónak és megakart csókolni de elfordítottam a fejem. - Mi a baj? - kérdezte suttogva, mire megráztam a buksim és próbáltam valahogy megmenekülni szorításából, de lefogta a csuklóimat és még erősebben préselt az ajtóhoz.
- Te vagy a baj! - mondtam ki, ami először az eszembe jutott. Azt hiszi most, hogy elmondtam mi is történt két éve, akkor ismer... pedig nem. Sok minden van, amit még tudnia kéne rólam ahhoz, hogy az ismeretségi körébe tartozhassak. - Mindig teszel valami olyat, ami miatt újra megtudlak utálni. - jelentettem ki, mikor elkezdte csókolgatni a nyakam, de most se a gyengédséget se a bizsergést nem éreztem. - Engedj már el! - förmedtem rá, mire a szemembe nézett és megszorította a csuklómat.
- De értsd meg, hogy szeretlek Sophie és nem hagylak elmenni. - erélyesen beszélt, mire én egy határozott mozdulattal kirántottam sajgó csuklóimat a kezéből, megfordultam és kivágtam az ajtót.
- Felejts el Zayn. - fordultam vissza. - Számodra csak egy játék vagyok. Egy játék, amivel kedvedre játszol! De nem.... tévedsz ha azt hiszed ismersz! Felejtsd el a számom, a lakcímem és engem is. - könnyek gyűltek a szemembe, ahogy ezeket a szavakat kiejtettem. Fájtak, de muszáj volt. Amíg nem ismerem őt valójában, nem engedhetem meg, hogy bármit is csináljon. Egyszer kedves és gyengéd, másszor meg erőszakos és erélyes. Nem tudom melyik az igazi énje, de ha a második, akkor köszönöm szépen nem kérek belőle.
Kiviharoztam az udvarból is és fogtam magamnak egy taxit. Beülve lediktáltam a címet és amíg utaztunk, küldtem egy SMS-t Tessnek, mert tegnap óta semmit nem hallottam róla. A csuklóm iszonyatosan lüktetett és meglátszódtak Zayn ujjainak a nyomai. Remek... most rejthetem el apu elől. Negyed órás kocsikázás után megálltunk a házunk előtt, kifizettem a taxist és már siettem is befelé. Benn egyből a szobámba siettem és levágtam a cuccaimat a földre. Mérges voltam, csalódott és összetört... Reméltem, hogy ez a durva magatartása eltűnik vagy legalább előttem nem látszódik, de tévedtem. Kezeim rettenetesen fájtak, pedig csak szorította. Bementem a fürdőbe és egy vizes ruhával lekötöttem, majd raktam rájuk csuklószorítót, hogy apunak semmi ne tűnjön fel. Lefeküdtem az ágyamba és a plafont bámulva gondolkodtam. Nem tudtam mit kéne csinálnom, hiszen életemben ő volt az első fiú, akinek felkeltettem az érdeklődését és ő is az enyémet. A telefonom csörögni kezdett, mire megnéztem a kijelzőt...Zayn... Sóhajtottam egyet, majd határozott mozdulattal kinyomtam a telefont. Már kezdtem kicsit jobban megkedvelni erre megint visszanyerte durva énjét. Én abból szeretnék kimaradni. Az a két nap, mikor kedves volt és gyengéd. Hagyta, hogy az én tempóm szerint haladjanak a dolgok, tetszett! De ez....
A telefonom megint jelzett, de most csak egy SMS-em jött. Fellélegeztem mikor Tess nevét láttam meg.
"10 perc és nálad vagyok! Miért hagytad ott Zaynt???? Eleanor mondta, hogy elviharoztál..."
Remek... akkor már tud róla. Mindegy... majd megmagyarázom neki.
Feltápászkodtam az ágyamról és az asztalomhoz mentem, majd bekapcsoltam a laptopom. Ahogy bejelentkeztem felléptem Twitterre. A követőim száma rohamosan növekedett, amit nem értettem. Bár annyira nem érdekelt, így görgettem lefele az üzenőfalon, amikor a szemem megakadt egy kiíráson, amit Zayn írt ki.
"Azt hiszem ezt megérdemeltem.... Szeretem, de az uralkodás vágyam, mint kiderült nagyobb! Megbántottam azt a személyt, akit a legjobban szeretek és most bűnhődök! Az első szerelem felejthetetlen..."
Ezek szerint bánja, amit tett. Úgy döntöttem, hogy visszaírok neki, mert az utolsó mondata biztos, hogy nekem szólt. Azt mondtam felejtsen el, de ha igaz, amit kiírt, akkor nem tehetem ezt vele.
"@zaynmalik az első szerelem felejthetetlen, viszont az első csalódás életre szóló..."
Ahogy elküldtem, könnyek lepték el szemem és alig tudtam levegőt venni. Rájöttem, hogy hiányzik, pedig még fél órája sincs, hogy otthagytam. Igaz, hogy bántott, de nem szándékosan...
Letöröltem könnyeimet, majd visszafordultam a laptophoz és Zayn válaszát olvastam.
"@sophiemoore tudom... de soha nem fogom elfelejteni mekkora fájdalmat is okoztam neked, ha érted mire gondolok."
Persze, hogy értettem. Vettem egy mély levegőt és átgondoltam magamban mindent. Ha mind a ketten ilyen rosszul vagyunk emiatt, akkor ez jelent valamit.
"@zaynmalik igen, értem. Egy tanács: a telefonod legyen a közeledben."
Ahogy válaszoltam neki, lecsuktam a laptopom és egy pillanatra lehunytam a szemem. Sok minden járt a fejemben és tudtam, hogy el kell döntenem hányadán állok a dolognak. Amikor Zayn nem akart uralkodni felettem, imádtam vele lenni. A tegnap estét és a ma délelőttöt is imádtam. Ahogy visszagondoltam az első csókomra aztán ahogy a vendégszobájában bevallotta mit is érez és hogyan bánt velem. Milyen szeretetteljesen voltak mozdulatai, tettei. Bizsergés futott végig rajtam és tudtam, hogy szeretem. Eddig nem mertem bevallani még magamnak se, de most már kimerem jelenteni.
Az ágyamhoz mentem és felvettem róla a telefonom. Kikerestem Zayn számát és ráakartam nyomni a hívás gombra, de még nem álltam készen, hogy beszéljek vele, így csak SMS-t írtam.
"Ha gondolod, akkor ma gyere át valamikor és megbeszéljük ezt az egészet..."
El is küldtem, majd elterültem. A plafont bámultam, mikor valaki csengetett. - Ilyen gyorsan nem érhetett ide... - mondtam magamnak, majd feltápászkodtam és elindultam le a lépcsőn. Átvágtattam a nappalin, majd megálltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt és kinyitottam. Hirtelen nem tudtam hogy reagálni az ajtóban álló személyre...
Remélem ez a rész is tetszett nektek... :)) ! ♥ 4 komi és 1 feliratkozó után hozom a következő részt!! :) ♥
Zsó. xx. :)
- Már azt hittem elmentél. - sóhajtott Zayn, mire felé fordultam és elmosolyodtam.
- A ruháim és a táskám nélkül? Nehezen... - raktam le az asztalra a poharakat is, majd megcsodáltam művemet. - Csináltam reggelit. - vigyorogtam, majd leültünk az asztalhoz és nekiálltunk eltüntetni az előttünk lévő kajákat.
- Istennő vagy! - kaptam a dicséretet, ami jól esett. Egy bólintással válaszoltam, majd felkeltem és összeszedtem a tányérokat és összekoszolt eszközöket. Elakartam mosogatni, de Zayn leállított és bepakolt a mosogatógépbe. Elmosolyodtam majd otthagytam őt. A nappaliba keveredtem és ott is kutakodni kezdtem a táskám után, de semmi. Remélem nem vitték magukkal, mert akkor miben megyek haza?
- Még mindig nincs meg? - kérdezte Zayn, miután már a nappalit, a fürdőket és a szobákat is bejártuk. Sehol sem találtuk. Legyintettem egyet, majd levágódtam a vendégszobában lévő ágyra. A plafont bámultam és gondolkodtam, hogyha táska lennék hova bújnék!? De sajnos ez a dolog csak a filmekben jön be, így most nem segített.
- Nyugi meg lesz! - ült rá a csípőmre Zayn, majd két kezével megtámaszkodott a fejem mellett és fölém hajolt. - Miattam örökre így maradhatsz, jól áll a pólóm. - kacsintott majd egy halk kacaj kíséretében, amit pirulásom váltott ki belőle, a nyakamra tapadt. Egy kevés bőrt a fogai közé vett, amit szívni kezdett. Tudtam mit csinál, hiszen egyszer már túlestem ezen, de most más volt. Belebizsergett a gerincem, a melegség szétáradt bensőmben és szaporábban vettem a levegőt. Egyik kezét a tarkómra csúsztatta és még közelebb vont magához, ami szinte lehetetlen volt, de neki sikerült.
- Sophie. - nézett a szemembe, én pedig próbáltam szívverésem lelassítani és normál állapotba visszaállítani, ami sehogy sem sikerült. - Sosem éreztem még ilyet. Én... - kezdett bele, de láttam, hogy nehezen szedi össze a gondolatait és megfontolja, hogy kimondja-e, amit szeretne. Láttam, hogy erőt vett magán és sóhajtott egyet. - Azt hiszem beléd szerettem. - suttogta, mire nekem kidülledtek a szemeim. Akkor igaza volt Eleanornak...
- Zayn... - próbáltam kicsikarni magamból valami értelmes mondatot vagy bármit, de nem ment. Szeret!? Zayn Malik szeret!? - Én nem is tudom mit mondhatnék. - kezdtem bele és szemeiben csalódottságot láttam. Mardosni kezdett a lelkiismeret furdalás, hiszen mennyi mindent csinált már, ami nekem jó volt, most is itt fekszem vele és szerelmet vallott, de én nem tudom mit érzek.
- Nem is kell mondanod semmit. - mosolyodott el halványan, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot és megcsókolt. A gyomromban mintha ezer és ezer lepke röpködött volna és öngyilkossági kísérletet akartak végre hajtani. Leírhatatlan érzés volt. Kezeim a nyaka köré fontam és úgy húztam közelebb magamhoz, ami tetszett neki, mert elmosolyodott majd újra rátapadt ajkaimra. Most már sokkal hevesebb volt és intenzívebb, mint pár másodperccel ezelőtt. Beletúrtam hajába, mire egy halk nyögés hagyta el száját, így kifejezve, hogy tetszik neki amit csinálok. Kezével pólóm alá nyúlt és hasam kezdte simogatni, mire kirázott a hideg, persze jó értelemben. Ajkai is útnak indultak. Először arcomon, aztán a nyakamon haladt végig, majd a mellkasom azon részére tért át, amit a póló láttatni engedett. Közben keze bejárta oldalam, a hasam és hátam majd feljebb merészkedett és mikor hozzáért mellemhez, egy halk nyögés szaladt ki számon. Kezemmel végigsimítottam Zayn felsőtestén majd megkerestem pólója alját és benyúltam alá. Ujjaimmal kockáin játszottam, ami tetszett neki és ezt egy halk morgással fejezte ki. Mind két kezem hasára tettem és egy picit eltoltam magamtól, mikor melltartóm kapcsát kezdte keresni. Tudtam, hogyha most nem állítom le, akkor olyat is csinálhatok, amit később megbánnék.
- Bocsi, csak... - kezdtem bele, de egy puszival elhallgattatott.
- Tudom. - mosolyodott el majd lekászálódott rólam és felsegített. Még egyszer körülnéztünk ebben a szobában, de a táskám csak nem lett meg. A fürdőben is megnéztem még egyszer, de szintén úgy jártam, mint a szobával, semmi...
- Nincs meg véletlenül Eleanor száma? - néztem Zaynre, mikor már több, mint fél órája kóvályogtunk a házban és még mindig nem volt meg a cuccom.
- Nincs, de Louié igen. Egy pillanat. - azzal már tárcsázta is a számot. - Szia Loui. El? Légyszí. Köszi. Szia El. Hova raktad Sophie cuccait? Ja, oké. Akkor 10 perc múlva. Szia. - és letette a telefont majd felém fordult.
- Na? - kérdeztem mosolyogva, mire ő elnevette magát és leült a kanapéra.
- Elvitték magukkal. 10 perc és hozzák. - egy bólintással lereagáltam majd bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy a poharat letettem és megfordultam Zaynbe ütköztem.
- Bocsi. - néztem fel rá, mire arcára egy féloldalas mosoly húzódott. Megráztam a fejem és kikerültem. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyen erős és különös érzéseket váltson ki belőlem a puszta jelenlétével. Még nem vagyok biztos benne, de talán én is... szeretem...
- Hova ilyen sietősen? - kapott a kezem után mikor kiakartam menni a hátsókertbe. Ahogy visszahúzott mellkasának csapódtam és karjaival körbefont. Jól esett elbújni ölelésében, belefúrni fejem a mellkasába és érezni azt a bódító illatát.
- Megszököm. - azzal kibontakoztam karjából és kisiettem az udvarra. Hallottam ahogy siet utánam, így gyors léptekkel a kert végében kötöttem ki. Vigyorogva igyekezett felém Zayn és kitárta karjait, jelezve, hogy el fog kapni. Hát oké... játszunk. Mivel Tessa húga, Jessie mindig fogócskát játszott velem, így mondhatom, hogy van gyakorlatom az ilyesmiben. Sikeresen kicseleztem Zaynt, majd megindultam a medence felé és megálltam, mikor szembe kerültem a 'támadómmal'. A medence két végéről mutogattunk egymásnak és nevettünk, majd köröztünk.
- Nem állnál meg? - kérdezte Zayn nevetve, mire megráztam a fejem.
- Nem adom könnyen magam. - kacsintottam majd elindultam felfedezni a kert többi eldugott részét is. Találtam egy kis kerti pagodát, egy grillezésre alkalmas helyet és mellette kinti asztalt székekkel. Az egész nagyon hangulatosan volt megcsinálva, ráadásul a szomszédok sem láttak át, mert a kerítés mellé tuják voltak ültetve minden felől és azok elég magasra nőttek, így mindent eltakartak.
- Megvagy! - kapott fel Zayn és megpörgetett a levegőben. Vigyorogtam még akkor is, mikor már letett és komolyan méregetett szemeivel.
- Mit szeretnél? - kérdeztem még szélesebb mosollyal, mire ő közelebb jött és homlokát az enyémnek döntötte, így orrunk is összeért.
- Téged. - nyögte ki ezt az egy szót és mohón ajkaimra tapadt. Elmosolyodtam, majd teljesen átadtam magam az érzésnek. Tegnap ilyenkor még az első csókon sem voltam túl, most meg már... Engem csak egy dolog zavar igazán... az, hogy nem ismer. Biztos azt hiszi, hogy nekem olyan tökéletes életem van, pedig korántsem.
- Zayn. - eresztettem felé egy halvány mosolyt majd gondolkodtam, hogy hogyan adhatnám tudtára az életemben zajló dolgokat. Hogy mi is van velem pontosan. - Remélem tudod, hogy én nem ilyen vagyok... - kezdtem bele, mire összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Sosem kérdezted, hogy milyen az életem, én pedig fölöslegesen meg sem említettem. Hiszen elég keserű. Két éve anyu meghalt rákban... - csuklott el a hangom a végére és lehunytam a szemem. Anyu emléke még elég rendesen bennem volt, így könnyekkel küszködve néztem Zaynre, aki megrökönyödve hallgatott. - Azóta apuval élek, testvérem nincs. Egyedül Tessa tudott felvidítani egy kicsit, de most már ez a listám is bővült. - néztem hatalmas boci szemeibe és vettem egy mély levegőt. - Veled. - ahogy kimondtam, magához ölelt. Karjai között egyfajta biztonság érzetem volt és sikerült egy picit megnyugodnom.
- Sophie. - emelte fel a fejem és bocsánatkérő szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért érzi rosszul magát, hiszen neki megvan mindene... - Sajnálom. Ígérem, hogy többet nem kell szomorkodnod semmiért sem. Igaz, hogy nem tudom visszapörgetni az időt, de segíthetek. - törölt le egy kósza könnycseppet arcomról, mire halványan elmosolyodtam. Fejem mellkasának döntöttem és mélyen beszívtam illatát. Egyre inkább érzem azt, hogy enélkül élni nem tudnék, de még nem vagyok biztos ebben...
- Köszönöm. - néztem fel rá és egy puszit nyomtam szájára, majd kézen fogva jöttünk vissza a házba. Benn Eleanor várt ránk a táskámmal a kezében.
- Ezt még megbosszulom. - néztem rá szúrósan, de a végére elnevettem magam. Tulajdonképpen vicces volt az egész. Mindent feltúrtunk ezért az egy táskáért, kaptam kölcsönbe egy pólót Zayntől és hát jól elvoltunk egymással. Köszönhetően a keresgélésnek, szóval ez csak jót tett.
- Gondolom nem esett nehezedre Zayn pólójában aludni. - vigyorgott rám El, mire elpirultam, mert eszembe jutott a tegnap esti csók és a mai kis "pihenő" a vendégszobában. - Tudtam. - ugrott a nyakamba, mire mi csak felkuncogtunk. - Remélem azért vigyáztál rá. - fordult Zayn felé, aki felvonta a szemöldökét és fél kezével átkarolt.
- Az életemnél is jobban. - nyomott egy puszit a nyakamra, ahova ma egy újabb "sebet" készített. Beleborzongtam ebbe az egészbe és közelebb álltam hozzá, mert nagynak éreztem a köztünk lévő távolságot.(fél lépés...)
- Jó rátok nézni. Csak úgy sugároztok! - adta át a tatyómat, majd felszaladtam az emeletre és egyből a fürdőbe igyekeztem, ahol gyorsan rendbe szedtem magam. A hajammal nem kezdtem semmit sem, csak hagytam laza hullámokban, majd felvettem egy kék pólót és egy farmernadrágot. Felkaptam a conversem és már késznek is nyilvánítottam magam. Összepakoltam magam után majd kiléptem a fürdőből és vissza lementem a többiekhez.
- Kész is vagyok. - ültem le Zayn mellé a kanapéra, mire magához húzott és ráérősen megcsókolt.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte a velem szemben helyet foglaló Eleanor, mire széles mosollyal az arcomon bólintottam.
- Megadod a számod? - néztem a barna ciklonra, mire ő átdobta nekem a telóját és én is ezt tettem a sajátommal, majd miután beütöttük a számunkát visszadobtuk. Gyorsan pötyögni kezdtem az SMS-t úgy, hogy Zayn semmit ne lásson belőle, mert azért elég fura lenne...
"Nyugi. Nem járunk... "
És már el is küldtem neki. Mikor El megnézte, szemei szikrákat szórtak felém, én meg megráztam a fejem.
- Na, de nekem haza kéne mennem, mert holnap iskola és semmit nem tanultam még. - álltam fel, de abban a pillanatban huppantam is vissza, köszönhetően Zaynnek. Egy gyors mozdulattal körbefonta csípőmet és magához vont, szóval nem nagyon volt esélyem elmenni.
- Apukáddal azt beszéltük, hogy elég lesz ha délután hazamész. - nézett a szemembe, de én megráztam a fejem. Próbáltam felállni, de nem engedett. Eleanor ezt persze viccesnek találta, de én nem. Sosem szerettem ha rám erőszakoltak valamit. Utána én már nem tudom jól érezni magam. Mérgesen néztem Zaynre, akit szórakoztatott próbálkozásom.
- Most azonnal elengedsz vagy soha többet nem fogsz látni. - néztem komolyan a szemébe, de ő poénnak vette így még meg is harapta a nyakam. Felszisszentem, mert nem volt valami kellemes.
- Nyugi Sophie. - húzott közelebb magához. Vagyis csak akart, mert annyi terem még volt, hogy ezt megakadályozzam. Nem tetszett a viselkedése, nagyon nem. Újra erőszakos volt és uralkodó.
- Engedj el! - emeltem fel a hangom, mire végre megérezte, hogy most nem hülyéskedem. Elengedett és nagy szemekkel nézett rám. - Hazamegyek és egyedül! - elindultam az emeletre a táskámért. Becsörtettem Zayn szobájába, felkaptam a táskám és a telefonom, majd gyors léptekkel indultam vissza.
- Sophie. - kapta el a kezem Zayn és visszafordított. Pillanatok alatt nekinyomott az ajtónak és megakart csókolni de elfordítottam a fejem. - Mi a baj? - kérdezte suttogva, mire megráztam a buksim és próbáltam valahogy megmenekülni szorításából, de lefogta a csuklóimat és még erősebben préselt az ajtóhoz.
- Te vagy a baj! - mondtam ki, ami először az eszembe jutott. Azt hiszi most, hogy elmondtam mi is történt két éve, akkor ismer... pedig nem. Sok minden van, amit még tudnia kéne rólam ahhoz, hogy az ismeretségi körébe tartozhassak. - Mindig teszel valami olyat, ami miatt újra megtudlak utálni. - jelentettem ki, mikor elkezdte csókolgatni a nyakam, de most se a gyengédséget se a bizsergést nem éreztem. - Engedj már el! - förmedtem rá, mire a szemembe nézett és megszorította a csuklómat.
- De értsd meg, hogy szeretlek Sophie és nem hagylak elmenni. - erélyesen beszélt, mire én egy határozott mozdulattal kirántottam sajgó csuklóimat a kezéből, megfordultam és kivágtam az ajtót.
- Felejts el Zayn. - fordultam vissza. - Számodra csak egy játék vagyok. Egy játék, amivel kedvedre játszol! De nem.... tévedsz ha azt hiszed ismersz! Felejtsd el a számom, a lakcímem és engem is. - könnyek gyűltek a szemembe, ahogy ezeket a szavakat kiejtettem. Fájtak, de muszáj volt. Amíg nem ismerem őt valójában, nem engedhetem meg, hogy bármit is csináljon. Egyszer kedves és gyengéd, másszor meg erőszakos és erélyes. Nem tudom melyik az igazi énje, de ha a második, akkor köszönöm szépen nem kérek belőle.
Kiviharoztam az udvarból is és fogtam magamnak egy taxit. Beülve lediktáltam a címet és amíg utaztunk, küldtem egy SMS-t Tessnek, mert tegnap óta semmit nem hallottam róla. A csuklóm iszonyatosan lüktetett és meglátszódtak Zayn ujjainak a nyomai. Remek... most rejthetem el apu elől. Negyed órás kocsikázás után megálltunk a házunk előtt, kifizettem a taxist és már siettem is befelé. Benn egyből a szobámba siettem és levágtam a cuccaimat a földre. Mérges voltam, csalódott és összetört... Reméltem, hogy ez a durva magatartása eltűnik vagy legalább előttem nem látszódik, de tévedtem. Kezeim rettenetesen fájtak, pedig csak szorította. Bementem a fürdőbe és egy vizes ruhával lekötöttem, majd raktam rájuk csuklószorítót, hogy apunak semmi ne tűnjön fel. Lefeküdtem az ágyamba és a plafont bámulva gondolkodtam. Nem tudtam mit kéne csinálnom, hiszen életemben ő volt az első fiú, akinek felkeltettem az érdeklődését és ő is az enyémet. A telefonom csörögni kezdett, mire megnéztem a kijelzőt...Zayn... Sóhajtottam egyet, majd határozott mozdulattal kinyomtam a telefont. Már kezdtem kicsit jobban megkedvelni erre megint visszanyerte durva énjét. Én abból szeretnék kimaradni. Az a két nap, mikor kedves volt és gyengéd. Hagyta, hogy az én tempóm szerint haladjanak a dolgok, tetszett! De ez....
A telefonom megint jelzett, de most csak egy SMS-em jött. Fellélegeztem mikor Tess nevét láttam meg.
"10 perc és nálad vagyok! Miért hagytad ott Zaynt???? Eleanor mondta, hogy elviharoztál..."
Remek... akkor már tud róla. Mindegy... majd megmagyarázom neki.
Feltápászkodtam az ágyamról és az asztalomhoz mentem, majd bekapcsoltam a laptopom. Ahogy bejelentkeztem felléptem Twitterre. A követőim száma rohamosan növekedett, amit nem értettem. Bár annyira nem érdekelt, így görgettem lefele az üzenőfalon, amikor a szemem megakadt egy kiíráson, amit Zayn írt ki.
"Azt hiszem ezt megérdemeltem.... Szeretem, de az uralkodás vágyam, mint kiderült nagyobb! Megbántottam azt a személyt, akit a legjobban szeretek és most bűnhődök! Az első szerelem felejthetetlen..."
Ezek szerint bánja, amit tett. Úgy döntöttem, hogy visszaírok neki, mert az utolsó mondata biztos, hogy nekem szólt. Azt mondtam felejtsen el, de ha igaz, amit kiírt, akkor nem tehetem ezt vele.
"@zaynmalik az első szerelem felejthetetlen, viszont az első csalódás életre szóló..."
Ahogy elküldtem, könnyek lepték el szemem és alig tudtam levegőt venni. Rájöttem, hogy hiányzik, pedig még fél órája sincs, hogy otthagytam. Igaz, hogy bántott, de nem szándékosan...
Letöröltem könnyeimet, majd visszafordultam a laptophoz és Zayn válaszát olvastam.
"@sophiemoore tudom... de soha nem fogom elfelejteni mekkora fájdalmat is okoztam neked, ha érted mire gondolok."
Persze, hogy értettem. Vettem egy mély levegőt és átgondoltam magamban mindent. Ha mind a ketten ilyen rosszul vagyunk emiatt, akkor ez jelent valamit.
"@zaynmalik igen, értem. Egy tanács: a telefonod legyen a közeledben."
Ahogy válaszoltam neki, lecsuktam a laptopom és egy pillanatra lehunytam a szemem. Sok minden járt a fejemben és tudtam, hogy el kell döntenem hányadán állok a dolognak. Amikor Zayn nem akart uralkodni felettem, imádtam vele lenni. A tegnap estét és a ma délelőttöt is imádtam. Ahogy visszagondoltam az első csókomra aztán ahogy a vendégszobájában bevallotta mit is érez és hogyan bánt velem. Milyen szeretetteljesen voltak mozdulatai, tettei. Bizsergés futott végig rajtam és tudtam, hogy szeretem. Eddig nem mertem bevallani még magamnak se, de most már kimerem jelenteni.
Az ágyamhoz mentem és felvettem róla a telefonom. Kikerestem Zayn számát és ráakartam nyomni a hívás gombra, de még nem álltam készen, hogy beszéljek vele, így csak SMS-t írtam."Ha gondolod, akkor ma gyere át valamikor és megbeszéljük ezt az egészet..."
El is küldtem, majd elterültem. A plafont bámultam, mikor valaki csengetett. - Ilyen gyorsan nem érhetett ide... - mondtam magamnak, majd feltápászkodtam és elindultam le a lépcsőn. Átvágtattam a nappalin, majd megálltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt és kinyitottam. Hirtelen nem tudtam hogy reagálni az ajtóban álló személyre...
Remélem ez a rész is tetszett nektek... :)) ! ♥ 4 komi és 1 feliratkozó után hozom a következő részt!! :) ♥
Zsó. xx. :)
úristen te lány:DD először is itt abbahagyni a részt vétek az emberiségnek! a kis erőszakos Zayn visszatért...de remélem azért majd mindent szépen meg tudnak beszélni:) már kíváncsian várom a kövit, siess vele!:3 ♥
VálaszTörlésNagyon-nagyon extra szuper lett!Imádlak!Eszméletlen! :)
VálaszTörléshűű..hát egyszerűen imádom*-*
VálaszTörlésvan egy olyan érzésem, hogy Zayn áll az ajtóban :D vagy tévedek??
remélem minél előbb összejön Zayn és Sophie..♥♥
nagyon várom a köviit..siess! :D♥
áá Zayn..;D Sophie&Zayn♥
VálaszTörléski lehet az?! :DD
imádom ahogy írsz és a másik blogodba is minden nap felnézek h van-e új!:)♥
nagyon várom a köviit:D♥♥
Hallod? Mindenki várja már a folytatást, úgyhogy siess Szöszi ;)
VálaszTörlés