2. fejezet. :)

Sziasztok!:) És Meghoztam az új részt, ami remélem már érdekesebb lesz számotokra és hosszabb. Még csak a második fejezet, de már van 2 rendszeres olvasóm!! Köszönöm nektek! :)  Nem tudok még mit mondani, így csak annyit, hogy jó olvasást!:) ♥

E.*: Ne bántsd, még kitudja mi lesz belőle. ;) És ha lesz repjegyed, nekem is szerezz, megyek veled! :D Köszönöm szépen és siettem. :D ♥
egy lány: Köszönöm szépen! :) ♥ és igen teljesen más és az is lesz. :) Siettem!
swagmaster*: Köszönöm szépen! :) ♥ Azért ennyit még te sem hazudhatsz. :D Meghoztam ;)

MÁR MEGINT TE?

Reggel a telefonom zökkentett ki az álmok világából, jelezte, hogy iskolába kell menni. Ásítva kapcsoltam ki az ébresztőt majd felültem az ágyban. Az agyam automatikusan kattogni kezdett Zaynen. Mit akarhat tőlem? Ráadásul pont tőlem? Hiszen még fiúm sem volt és 18 éves vagyok. És mit jelentett a tegnapi SMS? Én nem akarok találkozni vele, hagyjon békén. Nekem tökéletes volt úgy minden, ahogy volt. Vagyis.... nem egészen. Az éjjeli szekrényemre pillantottam, ahonnan anyu mosolygós arca nézett rám. Felvettem a képet és felkeltem az ágyamból. Odamentem az ablakhoz, elhúztam a függönyt majd kinyitottam az ablakot. Kiültem az ablakpárkányra és elmerengtem a képen. Ez akkor készült, mikor 3 éve nyaralni mentünk. Itt olyan boldogok voltunk és szó sem volt semmilyen rákról. Lehet, hogy ez volt a baj, hogy nem fedeztük fel előbb a súlyos betegségét, akkor talán még most is itt lenne velünk. Letöröltem az arcomról egy kósza könnycseppet, majd vettem egy mély lélegzetet és visszatettem a képet a helyére. 

- Kicsim! Reggeli. - hallottam meg apu hangját, mire leszaladtam a konyhába. - Jó reggelt. - nyomott egy puszit a homlokomra. Gyorsan előrehúztam a hajam, hogy a sebet még csak véletlenül se lássa meg és leültem az asztalhoz. 

- Neked is. - rámosolyogtam majd nekiláttam a csokis gofrimnak. Egy szelet ment le meg egy pohár kakaó. - Mész ma dolgozni? - kérdeztem tőle, miután befejeztem a reggelim és bepakoltam a mosogatógépbe. 

- Igen. - válaszolt, majd az órára nézett. - És most fogok elkésni. Szia, légy jó. - már ugrott is fel és fél perc múlva már egyedül voltam. Visszamentem a szobámba és kerestem elő valami ruhát majd bevágódtam a fürdőbe. Lezuhanyoztam és magamra kaptam a ruháim. Sminket sosem vittem túlzásba, sőt volt, hogy nem is raktam, hiszen nem vagyok híve a sminkeljük agyon magunkat dolognak. Most is csak szemceruza és szempillaspirál volt rajtam és nem több. A hajamat laza hullámokba sütöttem és késznek nyilvánítottam magam.
- Sophie! - hallottam meg barátnőm hangját, mire gyorsan előrehúztam a hajam és kiléptem a fürdőből.
- Itt vagyok. - eresztettem egy halvány mosolyt felé, mikor beért a szobámba. - Mehetünk suliba? - kérdeztem tőle, ő meg fintorogva bólintott. Felkaptam az iskolatáskám, amibe tegnap bepakoltam a tanszereket, és már mentünk is le a lépcsőn. Lenn azonban még láttuk, hogy van még időnk bőven, leültünk a nappaliba.
- És tegnap mi volt azzal a jó pasival? - rátapintott a lényegre. Egész eddig sikerült kivernem a fejemből, de most Tessnek köszönhetően újra a gondolataimban motoszkál. Nem válaszoltam neki semmit sem, csak legyintettem. Ezzel a mozdulattal viszont a hajam a szemembe hullott, amit kisimítottam onnan. - Az mi? - kérdezte izgatottan Tessa, majd elkapta a kezem és elhúzta a hajamtól. - Ezt ő csinálta? - célzott a sebre a nyakamon. Odakaptam és eltakartam.
- Igen...- suttogtam, mert félek a sráctól. Csak úgy minden ok nélkül a falhoz préselt, semmi perc alatt lefogta egy kézzel az én kettő kacsómat, ráadásul egy fejjel nagyon nálam és sokkal erősebb.
- Hisz ez jó! - ugrott a nyakamba, én meg kikerekedett szemekkel néztem rá. - Könyörgöm Sophie itt egy helyes srác, aki oda-vissza van érted, ne legyél ilyen kis nyüzüge. - kezdett bele, én meg sóhajtottam.
- Hagyjuk, többet úgy sem találkozom vele. Vagyis remélem. - próbáltam nyugtatni magam, Tess meg rosszallóan ingatta a fejét.
- Reménytelen vagy. - állt elém és fotózni akart. Gyorsan erőltettem magamra egy mosolyt, majd már villant is a vaku. - Ez jó lett. - mosolygott rám és visszaült mellém, hogy megmutassa az előbb készített fényképet. - Te hallod várom már a suli végét, de nagyon. - sóhajtott barátnőm, én meg egyetértően bólogattam.
- De az még nem most lesz. Gyere, menjünk, mert elkésünk. - álltam fel a kanapéról és felhúztam Tesst is. Felvettem a táskámat majd elindultam barátnőm után, aki már régen kinn volt a házból. Kinyitottam az ajtót és lefagytam.
- Mondtam, hogy ma még találkozunk. - vigyorgott pimaszul, én meg észbe kaptam és lehajtottam a fejem.
- Már megint te? Miért nem hagysz békén? - kérdeztem félénken, majd megfordultam és bezártam az ajtót. Mikor kattant a zár, kivettem a kulcsot és a táskámba süllyesztettem. Ki akartam kerülni Zaynt, de nem engedte. Ahogy szórakozott rajtam, láttam mögötte, hogy barátnőm is elfoglalt, mert Harry leköti. Remek, megint az áldozata vagyok. Nekinyomott az ajtónak és elhúzta a hajam. Szemében büszkeség tükröződött, mikor meglátta a nyakamon hagyott vöröses-lilás foltot. Apró, nedves puszikat hagyott rajta majd egy picit feljebb tévedt ajka és a fülem alatti részre nyomta. Egy halk nyögés hagyta el számat, de nem engedtem folytatni. Erőt vettem magamon és kibújtam kezei közül. Fogalmam sincs, hogy csináltam, de megmenekültem. Gyors léptekkel haladtam az iskola felé, ami szerencsémre nincs messze a házunktól. Még az iskola kapuja előtt egy erős kéz megragadta a karom és visszahúzott. A szívem a torkomba ugrott, mikor Zayn magas és erős testéhez szorított, úgy, hogy mozdulni nem tudtam.
- K.. kérlek hagyj. - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, miközben szaporán vettem a levegőt.
- Este érted megyek 7-re és elviszlek vacsorázni. - nyomott egy újabb puszit az arcomra, majd elengedett és elment. A hirtelen jött sok(k)tól megmozdulni sem tudtam. Mi az, hogy 7-re értem jön és honnan szedi, hogy elmegyek vele bárhova is?
- Sophie! - hadonászott Tess a szemem előtt, mire pislogtam párat. Összenéztünk majd besiettünk a suliba. - Mi volt ez az egész? Azt mondtad, hogy nem akarod látni többet... - kezdett el faggatózni, de én még nem dolgoztam fel a ma történteket. Még csak háromnegyed 8 van, de azt sem tudom mi történt.
- Nem is akartam. - sikerült összeraknom egy értelmes mondatot. - Ma nálam alszol! - jelentettem ki határozottan több-kevesebb sikerrel, mert hangom még mindig gyenge volt.
- Oké. - egyezett bele, majd bementünk a terembe és levágtuk magunkat a leghátsó padba. Előpakoltam a könyveimet és kinyitottam őket, hogy még egyszer utoljára át tudjam nézni az anyagokat, hiszen nagydolgozatot írunk. Talán egy sort olvashattam el, mikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Kivettem majd megnyitottam az újonnan érkezett üzenetet.
"Szia édes, hiányoztam? ;) ,xx"
Ahogy elolvastam ezt a rövid sort, a gyomrom összeszorult és az ujjaim ráragadtak a képernyőre és pötyögni kezdték a választ.
"Mit akarsz tőlem?"
Ennyit kérdeztem tőle, nem többet. Van bennem egy kis félsz, mikor a közelemben van, hiszen magas és erős. Ha valami nem tetszik neki pillanatok alatt fölém kerekedhet és azt csinál, amit akar. De a gesztusaival olyan érzéseket vált ki belőlem, amit eddig sose éreztem. Ha csak ezt a felét nézem akkor semmi gond nincs, de mintha lenne egy sötét oldala is, amit rejteget... persze lehet, hogy rosszul érzékelem, hisz még nem volt dolgom fiúkkal.
"Téged. Este a vacsorán szexi legyél.!"
Morogtam egyet, majd elraktam a telefonom, mert kezdődött az óra. Dolgozat közben próbáltam koncentrálni, de valahogy Zayn mindig ott motoszkált a fejembe. Talán azért egy 4-est sikerült írnom, ha nem akkor sem dől össze a világ. A többi óra úgyszintén így telt el, annyi különbséggel, hogy nem írtunk mindegyiken felmérőt.
- Na akkor átjössz már most vagy csak este? - fordultam barátnőm felé, aki éppen a telóját bújta. Sejtettem kivel beszélhet, hiszen arcra csak úgy ragyogott, szemei csillogtak és mosolygott. Egyértelmű, hogy szerelmes. - Hahó! Föld hívja Tessát. - hadonásztam előtte, mire végre megtisztelt figyelmével.
- 5-re átmegyek. Kibírsz nélkülem két órát? - viccelődött, mire megforgattam a szemem.
- Oké, addig dobok össze valami vacsit. - zártam le a témát, majd elköszöntünk egymástól egy öleléssel és a szokásos kézfogásunkkal majd mentünk a saját dolgunkra. Útközben megint rezegni kezdett a mobilom, mire megnéztem ki az.
"Már nem is válaszolsz? Z. xx"
Vettem egy mély levegőt és próbáltam magam egy kicsit bunkóba átrakni. Sajnos anyu halála után nagyon megváltoztam és az a Sophie, aki előtte volt, eltűnt. Szinte semmi nem maradt meg abból a személyiségemből. Egyedül Tessa ismer igazán, senki más. Mindenki tudja a nevem, de a történetem már nem...
"Miért? Kéne?"
Elküldtem majd előszedtem a lakáskulcsom és bementem. Apu még nem volt itthon, így egyedül voltam. Bementem a konyhába és körülnéztem, hogy mi van itthon és mit csinálhatnék.  Miután eldöntöttem, hogy spagettit fogunk enni, felmentem a szobámba és átöltöztem valami kényelmesbe. Zayn elfelejtheti, hogy megyek vele bárhova is.
„Egybe ruhát vegyél fel, légy szíves! ;)”

Szemeim kikerekedtek kérésén és egy pillanatra megálltam. Meg még mit nem? El sem megyek, kezdjük ott.

„Miből gondolod, hogy egyáltalán elmegyek…?”

Gyorsan visszaírtam neki, majd visszamentem a konyhába. Előtte még bekapcsoltam a nappaliba a TV-t háttérzajnak. Semmi érdekes nem volt benne, így maradtam a zenecsatornánál. Alapzajnak tökéletesen megfelel, sőt még jobb is.

A konyhába előszedtem a hozzávalókat és nekiálltam. Épp a tésztát raktam bele a vízbe, mikor a telefonom újra jelzett. Odasétáltam hozzá, majd sóhajtva nyitottam meg az üzenetet.

„Maradhatunk nálatok is, hiszen máshogy is szórakozhatunk.!”

A szemöldököm a magasba ugrott és a pulzusom az egekbe szökött. Most már biztos, hogy az ajtó be lesz zárva Tess megérkezése után. A telóm visszatettem az asztalra, majd folytattam a vacsora elkészítését. Közben persze olyanokon gondolkodtam, hogy Zayn miért pont engem szúrt ki magának? Miért én lettem a célpont? Miféle játékot játszik velem? Egyikre sem tudtam válaszolni. Tegnap találkoztunk, ráadásul véletlenül, hiszen ha figyelek, nem megyek neki és nem esek bele a bokorba, ő pedig nem húzott volna ki. Nem ismer egy napja, de rajtam hagyta bélyegét, olyan érzéseket váltott ki belőlem csupán néhány puszival, hogy alig bírtam talpon maradni és megszerezte a számom. Fogalmam sincs hogyan, de megszerezte. Azt is tudja, hol lakom, szóval neki nincs akadály. Viszont én csak a nevét tudom és ez bosszant. Bár ha megtudja, hogy még nem volt dolgom fiúval, biztos, hogy letesz rólam. Hiszen kinek kellene egy 18 éves tapasztalatlan lány?

- Megjöttem! – kiabált barátnőm és csodák csodájára pontos volt. A vacsi már régen kész van, apu  még nem jött haza, csak Zayn bombázott az SMS-eivel, amikre nem válaszoltam.

- A szobában! – kiabáltam le neki, majd azt hallottam, hogy feltrappol a lépcsőn és énekel. Jó kedvében van, szóval lesz egy jó csajos esténk. - Szia. - köszöntem neki, mikor belépett a szobába. 
- Szia. - ugrott mellém az ágyra és befurakodott a laptop elé. - Na, mi az? Mit nézünk? - kérdezte fél perc csend után. 
- Twitter. - válaszoltam majd görgettem tovább az üzenőfalon. Semmi érdekeset nem találtam rajta, így visszamentem az elejére. Épp átléptem volna YouTube-ra, mikor Tess megfogta a kezem, jelezve, hogy ne. - Mi az? 
- 5-el több követőd van. - mutatott a követők számára és igaza volt. Rákattintottam és megnéztem, hogy kik azok. A szemem is kikerekedett mikor megláttam a neveket. Hallottam már a bandáról és egy számukat nagyon szeretem, de nem mondanám magam hatalmas fanjuknak. Az 5 követő között ott volt Zayn is. Furcsa, hogy nem ismertem fel, bár lehet, hogy ismernem sem kéne... 
- Aha... - tudtam le ennyivel majd átadtam a gépet Tessnek. - Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdeztem tőle az ajtóból visszafordulva. Bólintva jelezte, hogy igen, így leszaladtam a konyhába és felhoztam a vacsoránkat. Miután megettük a kaját, nekiálltunk hülyéskedni. A zene közben üvöltött, mi meg hol táncikáltunk rá, hogy fotózkodtunk. Imádom Tessát, hiszen ő az, aki tudja mikor mitől van/lesz jó kedvem és azt is tudja mi az a határ, ameddig elmegyek. Nem is figyeltük az órát, az idő pedig csak úgy repült. 7 órakor valaki kopogott az ajtón és Tess ment le ajtót nyitni. Én visszahasaltam az ágyra a laptop elé és bekapcsoltam egy másik zenét, majd felmentem Facebookra. Osztálytársak mind fenn lógtak és tervezgették, hogy hova mennek buliba, de ez engem hidegen hagyott. Nagyon nem volt kedvem sehova sem menni, bár Tessnek biztos lett volna, ő kicsit szabadabbra fogja, mint én. 
- Na ki volt az? - kérdeztem barátnőm, mikor becsukta maga után a szobaajtóm. Vártam, hogy mellém fekszik vagy válaszol, de semmi. Villámcsapásként hasított belém a tudat, hogy ki van mögöttem. Egy hirtelen mozdulattal fordultam meg, aminek következtében leestem az ágyról. Azonnal felpattantam és a lehető legtávolabb maradtam tőle. - Mit keresel itt és hol van Tess? - kérdeztem tőle, ő meg pimaszul elmosolyodott. 
- Mondtam, hogy érted jövök 7-re és a barátnőd lenn van. - felelte majd elindult felém. Szememmel egyből menekülő utat kerestem, de lehetetlen volt, hacsak nem ugrom fel az ágyra és át a másik oldalra. Csak az volt a gond, hogy az ágyon maradt a tálca, a laptop és szinte minden. Ha ráugrok vagy leesik valami, vagy összetörik. Most már mindegy, gondoltam magamban, hiszen Zayn már előttem állt. Felnéztem arcára és szemében egyfajta csillogást láttam. Zavartan hajtottam le a fejem és léptem fél lépést hátrébb, de nekiütköztem az éjjeli szekrényemnek. - Menj öltözni, de akár segíthetek is. - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg. Próbáltam undorodó hangot kiadni magamból, ami sikerült is. Óriási piros pont magamnak. 
- Nem szeretnék elmenni sehova. Főleg veled... - suttogtam a végét, de bánatomra meghallotta. Egyik kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához, mire kezeim a mellkasára helyeztem, hogy egy alaptávolság legyen kettőnk között. 
- Biztos? - orra hozzáért arcomhoz majd egy puszit nyomott rá. Fokozatosan haladt lefele és mikor elérte a saját bélyegét a nyakamon, nyelvével körberajzolta majd egy nedves puszival elvált tőle. Légzésem felgyorsult és kezem remegni kezdett. Fel sem fogtam mi történik velem és azt, hogy ezeket az érzéseket ő váltja ki belőlem. 
- Z....Zayn. - nyögtem ki nehezen, mire szemembe nézett. Nem bírtam állni a tekintetét, így elnéztem oldalra. - Elmegyek veled. - suttogtam alig hallhatóan, de gondolom értette, mert még közelebb húzott magához és arcát nyakamba fúrta. 
- Nem fogod megbánni. -  suttogta a fülembe majd nyomott egy nedves puszit a fülem alatti részre és ellépett tőlem. Kacéran kacsintott egyet majd eltűnt az ajtó mögött. Csak álltam ott megsemmisülve és nem értettem, hogy miért egyeztem bele, de ha már igent mondtam.... Szerencsémre barátnőm azonnal a segítségemre sietett és faggatózni kezdett. Nem mondtam neki semmit, mert nem tudtam hogy mi is történik pontosan.... 
Barátnőm kiválasztotta a ruhámat, addig gyorsan letusoltam és hajat mostam. Zayn lenn várakozott, Tess mondta és apuval beszélgetett!? Na, ebből mi sül ki? 
Mikor kész lett a hajam és a ruha is rajtam volt, Tessa villámgyors sebességgel ültetett le az ágyra és kezdte el a sminkem. Csak semmi csicsa, egy kis szempillaspirál, szemceruza, szájfény és már kész is voltam. 
- Csodálatos. - ölelt meg és erre most nagyon nagy szükségem volt. Egy kis erőt adott ahhoz, hogy lemenjek. Amikor a lépcső tetején álltam, hallottam, hogy apu és Zayn nevetnek valamin. Akkor ezek szerint apa megkedvelte.... Ahogy leértem a lépcső aljára egy emberként fordultak felém. Apu szemében büszkeséget láttam, míg Zayn végigmért a szemével és egy pimasz mosoly húzódott szájára. 
- Érezzétek jól magatok. - indult meg felém apu, nyomott egy puszit a homlokomra majd felment az emeletre. Mosolyogva néztem rá majd eltűnt az emeleten. Barátnőm fentről nézett rám és tátogott egy 'itt maradok és este elmeséled'-et, mire csak bólintottam. Meg sem fordultam, két kar fonódott a derekam köré. Hajam elhúzta az egyik oldalról és áttette másikra, majd egy apró csókot lehelt a 'sebemre'. 
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe. Belepirultam ebbe a kis mondatába és elmosolyodtam. Miután elköszöntem barátnőmtől, Zayn félkezével átkarolta a derekam, magához húzott és úgy léptünk ki az ajtón. Egészen az autójáig így tartott magánál, mintha félt volna, hogy elveszít, pedig nem is ismer, egyáltalán nem. A kocsiban bekötöttük magunkat majd elindultunk.... 


Remélem elnyerte a tetszéseteket és erre is kapok komikat! :) A következő rész nem tudom mikor érkezik, ahogy sikerül megírnom, mert ugye a másik blog is ott van még. :) 
Ui: Tivagytokalegjobbolvasók!♥
Zsó. xx. :)