egy lány :) : Köszönöm ! :) ♥ hát így talán elérek valamit az olvasóknál, mert nem igazán tetszik a blog az embereknek.. :/ de aztán majd meglátom idővel.. :)) és nem Zaynnek lett baja... ;)
Vanessza: Köszönöm! :) ♥ Azért ennyire nem kell túlozni! :))
MÁR ÚGYIS SAMANTHA A BARÁTNŐD...
"A látvány, ami fogadott, teljesen lesokkolt. Csak álltam ott, mint egy idióta és fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne csinálnom. Csak álltam és éreztem, ahogy a könnycseppek elárasztják arcom..."
Megfordultam és gyors léptekkel indultam meg az ajtó felé. Időközben magamra kaptam a conversem és becsaptam magam után az ajtót. Könnyeim elhomályosították az utat, de nem is foglalkoztam vele. Hagytam, hogy a lábaim vezessenek. Talán még soha életemben nem futottam így, mint most. De nem éreztem magam fáradtan, vagy éppen kimerültnek. Egyszerűen csak kiakartam adni magamból a dühöt és a csalódottságot és ez így sikerült. Mikor kicsit letisztult az agyam, észrevettem, hogy a parkba tévedtem. A parkba, ahol először találkoztunk Zaynnel. Kerestem egy padot és leültem.
- Sophie? - ült le mellém valaki, mire odafordítottam a fejem és Tessa húgával, Jessievel találtam szemben magam.
- Szia. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt, mire Jess megölelt. Szorosan magamhoz húztam a tíz éves kislányt, mert most jól esett valaki közelsége. Hihetetlen, hogy mennyi szeretet árad egy ekkora kislányból.
- Miért sírsz? - kérdezte, mire legyintettem egyet. Nem egy kislányra fogom rázúdítani a bajomat. Talán nem is értené meg, bár kitudja. - Kérlek mond el! - nézett rám kiskutya szemekkel, én meg sóhajtottam.
- Nem tudom Tessa mondta-e de ugye a napokban szert tettünk két igen rendes és normális srácra. Legalább is eddig azt hittem. Na most Zayn az előbb a saját házamban csókolta meg Samanthát, az osztály plázacicáját. - a mondat végére könnyek szöktek a szemembe újra és Jessie megfogta a kezem.
- Sophie biztos valami félreértés. - próbált nyugtatni, de nem igazán ment. Láttam! - Menj vissza és beszélj vele. Sophie lehet hogy csak 10 éves vagyok, de tudom, hogy amit most érzel, nem jó! Ez ellen pedig tenni kell. - csak hallgattam Jesst és ámultam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen okos és hogy ennyire olvas az emberekben.
- Nem tudnék most megszólalni a közelében. Még túl friss a dolog... - egy halvány mosoly került arcomra, ahogy Jess szemeibe néztem. Egyfajta nyugodtság áradt a kislányból.
- És ha elkísérlek? - ajánlotta fel Jessie, én meg ráemeltem a tekintetem.
- Köszönöm, de nem akarok beszélni vele... - kaptam a zsebemhez, mert rezegni kezdett és megszólalt a csengőhangom. Demi Lovato-tól a Heart Attack. Mikor megláttam a kijelzőn, hogy ki keres, ki akartam myomni, de Jess elvette tőlem a mobilom és megnyomta a felvesz gombot.
- Szia. Jessie vagyok, Tessa tesója. - mutatkozott be neki, közben pedig kihangosította.
- Szia. Sophie? - hallottam meg a hangját, mire a gyomrom görcsösen összerándult és elkapott a sírhatnék.
- Itt van. - beszélt Jess helyettem, aminek részben örültem, részben pedig nem. Örültem, mert nem nekem kellett dumálnom, de nagyon mérges is voltam rá, mert mondtam neki, hogy nem akarok beszélni vele és mégis erőltette.
- És beszélhetnék vele? - érdeklődött Zayn, én pedig hevesen megráztam a fejem. Hál' istennek Jess értette.
- Szerintem most nem akar beszélni veled. - folytatta Jessie, mire hálásan néztem rá.
- De én szeretnék vele. - hallottam hangján, hogy ideges és kezd türelmetlen lenni.
- Nem én tehetek róla, hogy magadra haragítottad. - mondta Jess, de úgy beszélt, ahogy még soha nem hallottam. Tíz évesen tudott úgy beszélni, hogy a másikban lelkiismeret furdalást ébresszen. Az a gúny és megvetés... Van mit tanulnom.
- Te ebbe ne ártsd bele magad. - kezdett kikelni magából - A hangod alapján lehetsz max nyolc éves. Mit értesz te ehhez? - ment át Zayn is gorombába.
- Tíz éves vagyok, bocs! És lehet, hogy nem értek hozzá, de azt tudom, hogy Sophie nem magától van padlón, vagy tudom is én, hogy mondják... - gesztikulált mellé, én meg halványan elmosolyodtam. Nagyon-nagyon aranyos volt!
- Mindegy, hogy nyolc vagy tíz. Nem érdekel ez most ebben a pillanatban. Az inkább, hogy hol van Sophie és beszélnem kell vele. Add neki a telefont. - adta ki az utasítást, mire Sophie összeráncolta a szemöldökét. - Kérlek. - zárta le a gondolatát Zayn, Jessie pedig rám nézett. Tagadóan ingattam a fejem és könyörgőn pillantottam rá. Sóhajtott egyet és szólásra nyitotta a száját.
- Szerintem hagyd békén Sophiet. - próbálta megértetni vele, de reménytelennek bizonyult.
- De muszáj! - vitatkoztak tovább, én meg úgy döntöttem, hogy addig sétálok egyet. Nem akarom hallani a mentegetőzését. Mi értelme lenne? És ha annyira érdekelné a dolog, akkor utánam jött volna és nem telefonálgat. Hogy is gondolhattam, hogy egy olyannak, mint Zayn, tényleg kell egy hozzám hasonló, tapasztalatlan lány? Buta voltam és naiv. De mit tehettem volna, hisz már az első alkalommal olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket eddig senki. Négy-öt nap alatt elérte, hogy ne tudjak levegőt venni nélküle, most meg fél perc alatt a földbe taposott. És nincs egy hete se, hogy ismerem...
- Miért? - kérdeztem magamtól és letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról. Sosem éreztem magam ilyen csalódottnak... és fél órája még vidám és boldog voltam, most meg...
- Bocsánat. - kerültem ki a férfit, akinek véletlenül nekimentem. Fél lépést arrébb mentem és ki akartam kerülni, de megfogta a kezem és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Ahogy belenéztem szemeibe, pillangók ezreit éreztem a hasamban, de aztán magamhoz tértem és eszembe jutott, hogy mit is csinált.
- Engedj el, kérlek. - nyökögtem a szavakat és egy újabb sírás határán voltam.
- Nem! - jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon, én meg összerezzentem. - Ne félj. Csak arra kérlek, hallgass meg. - tekintetem a talajra szegeztem és némán bólintottam egy aprót. Karomat kihúztam kezei közül és úgy követtem őt az egyik padhoz. Láttam rajta a megbánást és azt, hogy fáj neki, hogy megvonom tőle a testiséget. Nem vagyok hülye én sem, szóval tapogassa Samanthát, mert ő kell neki.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem alig hallhatóan mikor leültünk.
- Jessie elmondta. - adott egy gyors választ és utána nem hagyott megszólalni. - De nem ezért vagyok itt. Sophie mit láttál? Csak a csókot? Annak van előzménye és befejezése. - fordult felém egész testével, de én még mindig a földet pásztáztam. - Amikor felmentél az emeletre pakolni, valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót és az a szőke lány állt előtte...
- Samantha. - egészítettem ki a meséjét. Valahogy most hitetlen voltam.
- Igen, ő. Meg sem várta, hogy köszönjek neki, bejött a házba, én meg mérgesen utána. Benn elkezdett téged ócsárolni és folyton azt bizonygatta, hogy ő jobb nálad.
- Ezek szerint jobb is, mert megcsókoltad. - fojtottam bele a szót, majd felkeltem a padról és elindultam vissza, Jesshez.
- Azt mondtad meghallgatsz. - húzott vissza Zayn és karjával átfonta derekamat, esélyt sem hagyva a menekülésre.
- De legalább az igazat mondanád. - feleltem halkan.
- Azt hiszed, hazudok neked? - kérdezte, mire én egy aprót biccentettem. - Ezt már délután elmondtam neked. Szeretlek! És akit szeretek, annak nem hazudok. - ismételte önmagát, én meg csak álltam ott.
- Jó, mindegy. Már úgyis Samantha a barátnőd. - próbáltam lefejteni magamról kezeit, de még közelebb vont magához és erősen tartott.
- Sophie! - emelte fel a hangját, én meg féltem. Tudtam, hogy ezzel felidegesítettem, de ez kikívánkozott belőlem. - Legalább hallgass végig. - kérlelt, mire megadóan sóhajtottam egyet. - Nem én csókoltam meg. Téged keresett és bement a konyhába. Utánamentem, hogy kitegyem a házból, de mikor ezt megpróbáltam, úgy alakította az egészet, mint amit láttál. Megcsókolt és én ellöktem magamtól, utána hallottuk becsapódni az ajtót. Láttam a táskád a lépcső alján és hihetetlenül mérges lettem. Kilökdöstem a lakásból azt a csajt, ő meg közölte velem, hogy egyszer a pasija leszek, mire becsaptam az ajtót. Benne megkerestem a mobilom és a lakáskulcsod, majd elindultam utánad. Mikor Jessievel beszéltem, arra már bejártam az utcátokat, a sulid és akkor mondta a kicsilány, hogy itt vagytok. Szerintem innentől már tudod. - zárta le a mondandóját, én pedig folyamatosan kattogtam a hallottakon.
- Oké. - hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni és kikecmeregtem kezei közül. Tudom, hogy azt mondta, nem hazudik nekem, de én mégsem akartam hinni neki. Fogalmam sincs miért, de éreztem, hogy van valami , amit nem mondott el. Visszasétáltam Jesshez, aki még mindig ott ült és játszott a telefonom.
- Gyere, hazamegyünk. - nyújtottam felé a kezemet, amit elfogadott és elindultunk.
- Ez nem az én műfajom, de nem hagyom, hogy elmenj. - húzott magához Zayn és ajkait az enyémekre tapasztotta. Egyik kezét derekamra, a másikat pedig a tarkómra csúsztatta, én pedig nyaka köré fontam az enyémeket. - Hiszel nekem? - kérdezte és fél lépéssel hátrébb lépett, de még mindig szorosan tartott.
- Hát... - húztam az agyát, szerintem ennyit megérdemel.
- Sophie. - duruzsolta a fülembe, majd egy apró puszit nyomott a fülem alatti részre. Egész testem beleremegett, a gyomrom fel-le liftezett és szívem iszonyatos tempót diktált.
- Persze. - döntöttem homlokom mellkasának, ő pedig felkacagott.
- Na jó, undik voltatok. - jelentette ki Jessie, mire Zaynnel összenéztünk, majd Jessre és gyorsan az ölünkbe kaptuk, mielőtt menekülni kezdett volna.
- Na neeeeeeem. - nyújtotta el az 'e' betűt és szabadulni próbált, ami lehetetlen volt. Még én se tudok menekülni Zayn kezei közül, akkor egy tíz éves kislány? Hiába a próbálkozás, mind a ketten adtunk neki puszit és mivel egyszerre csináltuk, semmi esélye sem volt megszökni. - Fúj! - ugrott le és megtörölte az arcát.
- Én is téged. - vigyorogtam rá, mire kidugta a nyelvét. A lényeg, hogy imádjuk egymást. - Csak szerettük volna megköszönni, Most mond, hogy nem tetszett... - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Egy sima köszönöm is elég lett volna. - fonta össze a karját maga előtt, én meg nekiálltam csikizni. Szegény pórul járt, mert Zayn is besegített. Sikongatott és nevetett egyszerre, aminek köszönhetően sok paparazzi figyelt fel ránk.
- Holnap benne leszünk az újságokban. - nézett körbe Zayn, majd megfogta a kezem és elindultunk haza. Jess előttünk sétált és szüntelenül nyomkodta a mobilom. - Jessie már most gyönyörű kislány, milyen lesz ha felnő? - kérdezte Zayn, mire elmosolyodtam.
- A legszebb lány, akit valaha is ismerni fogunk. - válaszoltam, majd továbbra is Jesst néztem. Valóban csodálatos lány és még milyen lesz.
- Menjünk ki az udarra! - ajánlotta Jess, mikor már több, mint egy órája bent punnyadtunk.
- Nekem jó. - álltam fel a kanapéról és felvettem a cipőm. Zayn és Jessie is követték a példámat, majd kicsoszogtunk a kertbe. Jess leült a fűbe és mi is letelepedtünk mellé.
- Jessie. - szólította meg Zayn, mire ő egy afféle "gyanús vagy nekem" nézéssel ajándékozta meg. Gyorsan csináltam róla egy képet, majd fel is töltöttem twitterre. "The most beautiful girl in the world. #Loveyou Jessie. ♥ xx."
- Ne nézz így, csak azt akartam mondani, hogy hálás vagyok. Ezért cserébe kérhetsz bármit, teljesítem. - villantott egy féloldalas mosolyt Zayn, Jess meg közelebb ült hozzá és súgott neki valamit. - Ezt megígérhetem. - fogtak kezet, én viszont ebből semmit nem értettem.
- Szabad tudnom róla? - érdeklődtem, mire Jess megrázta a fejét. - Hát jó... - ha nem, akkor nem. Az ő dolguk.
- Nekem viszont haza kell mennem. - jelentette ki Jessie, majd felugrott a fűből, megölelt mindkettőnket és már távozott is.
- Imádom ezt a kislányt. - húzott magához Zayn.
- Én is. Nagyon. Nekem sajnos nincs kis tesóm, se nagy. - döntöttem fejem, vállára. - Pedig én mindig is akartam. - gondoltam vissza azokra az időkre, amikor még anyu élt. Emlékszem, hogy mindig nyaggattam őket ezzel a témával, de ők minden egyes alkalommal mosolyogtak és megsimogatták az arcom. Soha semmit nem fűztek hozzá és lehet, hogy jobb is így.
Zayn egy puszival hozott vissza a valóságba, mire felültem és szembefordultam vele.
- Nagyon sajnálom a mait, de hidd el, hogy én ezt nem akartam. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Elhiszem. - mosolyogtam, majd egy hosszú, forró csókkal lezártuk a témát. Így visszagondolva, butaság volt kételkedni Zayn őszinteségében, hiszen ismerem őt is, de Samanthát is. Tudom, hogy bármit megtenne annak érdekében, hogy Zayn és én ne legyünk együtt. Hát ezt bizonyította is...
- Gyere, menjünk. Persze, csak ha még mindig jó ötletnek tartod. - húzott fel a földről, én pedig bólogattam. Besiettem a házba és felkaptam a táskám, majd elindultam kifele.
- Zayn! Nem láttad a lakáskulcsom? - kiabáltam ki neki, mire besétált és ujján forgatta a kulcscsomóm. - Lopol Malik? - gúnyolódva kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
- Kell még neked a kulcsod? - gonoszul vigyorgott, majd a zsebébe tette. Szóval így játszunk!? Legyen...
Közelebb sétáltam hozzá, majd kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Ajkaimat övéihez érintettem, de nem csókoltam meg. Tudtam, hogy most kell belelendülni, így egyik kezemmel tarkóját cirógattam, másikkal pedig végigsimítottam mellkasán és izmos, kidolgozott hasán. Szemei feketén, vággyal tele csillogtak, ami engem még jobban lelkesített. Egy apró puszit nyomtam szája sarkába, majd áttértem nyakára. Egy kis bőrt a fogaim közé vettem és szívni kezdtem. Közben pedig egyik kezem áttért hátsózsebére, persze tudtam, hogy nem oda tette, de nem akartam , hogy tudja a tervem. Nyakáról visszataláltam szájához és hevesen megcsókoltam. Azonnal kapcsolt és nyelve táncra hívta enyémet. Én pedig kihasználtam az alkalmat és kicsórtam a kulcsot zsebéből.
- Megvan. - kacsintottam neki, majd elléptem tőle. Mikor mind a ketten beültünk a kocsijába, felém fordult.
- Gonosz vagy! - nézett rám szúrós szemekkel. - És ez? - mutatott a nyakán keletkezett lilás-kékes foltra. Elvigyorodtam, mikor rájöttem, hogy az-az én művem.
- Kölcsön tégla visszajár. - vigyorogtam még mindig, Zayn meg egy féloldalas mosoly kíséretében megcsókolt. Mind a ketten belemosolyogtunk, majd miután rendeződtünk, Zaynhez mentünk. A házba beérve dejavu-m lett és csak mosolyogni tudtam.
- Menj fel, pakolj le, addig én rendelek pizzát, ha megfelel. - karolt át hátulról, én meg bólintottam. Kaptam egy puszit, majd felbaktattam az emeletre. Mivel ismerős volt a környezet, a hely és minden, így kiigazodtam a házon. Zayn szobájába leraktam egy székre a táskám, majd a telefonommal az ablakhoz sétáltam és kinyitottam. Rájöttem, hogy ez nem is ablak, hanem erkélyajtó. Ahogy kiléptem, az esti friss levegő megcsapta arcom, a szél hajamba kapott és a kilátás is csodálatos volt.
Tárcsáztam Tessát, aki két csengés után fel is vette.
- Szia húgi. - köszöntött vidáman.
- Csak fél hónappal vagy idősebb, ne nézz le. - tettettem a felháborodást, de nem tartott sokáig, mert elnevettük magunkat.
- Hol vagy most? - érdeklődött Tess.
- Zaynnél, miért? - kérdeztem vissza reflexből.
- Csak kérdeztem. - hallottam hangján, hogy vigyorog. - De most megyek, Jessie mesélni akar valamit. Szeretlek, szia. - le is tette. Meg sem várta, hogy reagáljak valamit. Na akkor asszem' ma még fejmosás is lesz.
- Még egy fél óra mire kihozzák. - ölelt át hátulról Zayn és fejét vállamra fektette. - Addig mész fürdeni vagy menjek én?
- Én megyek! - ugrottam ki kezei közül és besiettem a szobába. A táskámból kikutattam a pizsim és fehérneműt, majd el is viharoztam a fürdőbe. Az egész megvolt negyed óra alatt, amin meg is lepődtem. Általában egy óra, de most hamar ment. Hát jó...
- Puff. - ugrottam Zayn mellé, aki ennek köszönhetően elejtette a távirányítót. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd megérkezett a vacsi. Zayn átvette, fizetett és neki is láttunk. Fél óra múlva kidőltem a kanapén, Zayn pedig elment fürdeni. Nem telt el tíz perc és a mobilom pittyegni kezdett. Tessa SMS-t küldött.
"Megfojtalak titeket! Idióták... -.-" ! Samanthát meg kinyírjuk! Love! :*"
Jót nevettem rajta, majd felcsoszogtam a hálóba. Beágyaztam és bebújtam a takaró alá. Nem sokkal később Zayn is csatlakozott.
- Tessa írt és üzeni, hogy megfojt minket. - fordultam felé, ő meg elnevette magát.
- Jessie, ugye? - húzott közelebb magához, én meg bólintottam. - Holnap hánykor szeretnél kelni? - nézett a szemembe, én meg gondolkodni kezdtem.
- Innen fél óra a suli, szóval hatkor. - jelentettem ki, ő meg egy aprót biccentett, jelezve, hogy értette. Akkor holnap lesz ébresztőm...
- Szerintem aludjunk, késő van. - nyomott egy puszit a fejemre, majd lejjebb csúsztunk.
- Jó éjt. - hajtottam buksim mellkasára, mire fél kézzel átkarolt.
- Neked is. - kaptam még egy puszit, majd mind a ketten mély álomba merültünk.
Remélem olvasható lett. :)) Majd érkezem a következővel, amikor tudok, de most hajtás van a suliban. :)) Azért egy picivel több kominak, örülnék......:)))
Zsóó. xx. :) ♥
- Miért sírsz? - kérdezte, mire legyintettem egyet. Nem egy kislányra fogom rázúdítani a bajomat. Talán nem is értené meg, bár kitudja. - Kérlek mond el! - nézett rám kiskutya szemekkel, én meg sóhajtottam.
- Nem tudom Tessa mondta-e de ugye a napokban szert tettünk két igen rendes és normális srácra. Legalább is eddig azt hittem. Na most Zayn az előbb a saját házamban csókolta meg Samanthát, az osztály plázacicáját. - a mondat végére könnyek szöktek a szemembe újra és Jessie megfogta a kezem.
- Sophie biztos valami félreértés. - próbált nyugtatni, de nem igazán ment. Láttam! - Menj vissza és beszélj vele. Sophie lehet hogy csak 10 éves vagyok, de tudom, hogy amit most érzel, nem jó! Ez ellen pedig tenni kell. - csak hallgattam Jesst és ámultam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen okos és hogy ennyire olvas az emberekben.
- Nem tudnék most megszólalni a közelében. Még túl friss a dolog... - egy halvány mosoly került arcomra, ahogy Jess szemeibe néztem. Egyfajta nyugodtság áradt a kislányból.
- És ha elkísérlek? - ajánlotta fel Jessie, én meg ráemeltem a tekintetem.
- Köszönöm, de nem akarok beszélni vele... - kaptam a zsebemhez, mert rezegni kezdett és megszólalt a csengőhangom. Demi Lovato-tól a Heart Attack. Mikor megláttam a kijelzőn, hogy ki keres, ki akartam myomni, de Jess elvette tőlem a mobilom és megnyomta a felvesz gombot.
- Szia. Jessie vagyok, Tessa tesója. - mutatkozott be neki, közben pedig kihangosította.
- Szia. Sophie? - hallottam meg a hangját, mire a gyomrom görcsösen összerándult és elkapott a sírhatnék.
- Itt van. - beszélt Jess helyettem, aminek részben örültem, részben pedig nem. Örültem, mert nem nekem kellett dumálnom, de nagyon mérges is voltam rá, mert mondtam neki, hogy nem akarok beszélni vele és mégis erőltette.
- És beszélhetnék vele? - érdeklődött Zayn, én pedig hevesen megráztam a fejem. Hál' istennek Jess értette.
- Szerintem most nem akar beszélni veled. - folytatta Jessie, mire hálásan néztem rá.
- De én szeretnék vele. - hallottam hangján, hogy ideges és kezd türelmetlen lenni.
- Nem én tehetek róla, hogy magadra haragítottad. - mondta Jess, de úgy beszélt, ahogy még soha nem hallottam. Tíz évesen tudott úgy beszélni, hogy a másikban lelkiismeret furdalást ébresszen. Az a gúny és megvetés... Van mit tanulnom.
- Te ebbe ne ártsd bele magad. - kezdett kikelni magából - A hangod alapján lehetsz max nyolc éves. Mit értesz te ehhez? - ment át Zayn is gorombába.
- Tíz éves vagyok, bocs! És lehet, hogy nem értek hozzá, de azt tudom, hogy Sophie nem magától van padlón, vagy tudom is én, hogy mondják... - gesztikulált mellé, én meg halványan elmosolyodtam. Nagyon-nagyon aranyos volt!
- Mindegy, hogy nyolc vagy tíz. Nem érdekel ez most ebben a pillanatban. Az inkább, hogy hol van Sophie és beszélnem kell vele. Add neki a telefont. - adta ki az utasítást, mire Sophie összeráncolta a szemöldökét. - Kérlek. - zárta le a gondolatát Zayn, Jessie pedig rám nézett. Tagadóan ingattam a fejem és könyörgőn pillantottam rá. Sóhajtott egyet és szólásra nyitotta a száját.
- Szerintem hagyd békén Sophiet. - próbálta megértetni vele, de reménytelennek bizonyult.
- De muszáj! - vitatkoztak tovább, én meg úgy döntöttem, hogy addig sétálok egyet. Nem akarom hallani a mentegetőzését. Mi értelme lenne? És ha annyira érdekelné a dolog, akkor utánam jött volna és nem telefonálgat. Hogy is gondolhattam, hogy egy olyannak, mint Zayn, tényleg kell egy hozzám hasonló, tapasztalatlan lány? Buta voltam és naiv. De mit tehettem volna, hisz már az első alkalommal olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket eddig senki. Négy-öt nap alatt elérte, hogy ne tudjak levegőt venni nélküle, most meg fél perc alatt a földbe taposott. És nincs egy hete se, hogy ismerem...
- Miért? - kérdeztem magamtól és letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról. Sosem éreztem magam ilyen csalódottnak... és fél órája még vidám és boldog voltam, most meg...
- Bocsánat. - kerültem ki a férfit, akinek véletlenül nekimentem. Fél lépést arrébb mentem és ki akartam kerülni, de megfogta a kezem és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Ahogy belenéztem szemeibe, pillangók ezreit éreztem a hasamban, de aztán magamhoz tértem és eszembe jutott, hogy mit is csinált.
- Engedj el, kérlek. - nyökögtem a szavakat és egy újabb sírás határán voltam.
- Nem! - jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon, én meg összerezzentem. - Ne félj. Csak arra kérlek, hallgass meg. - tekintetem a talajra szegeztem és némán bólintottam egy aprót. Karomat kihúztam kezei közül és úgy követtem őt az egyik padhoz. Láttam rajta a megbánást és azt, hogy fáj neki, hogy megvonom tőle a testiséget. Nem vagyok hülye én sem, szóval tapogassa Samanthát, mert ő kell neki.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem alig hallhatóan mikor leültünk.
- Jessie elmondta. - adott egy gyors választ és utána nem hagyott megszólalni. - De nem ezért vagyok itt. Sophie mit láttál? Csak a csókot? Annak van előzménye és befejezése. - fordult felém egész testével, de én még mindig a földet pásztáztam. - Amikor felmentél az emeletre pakolni, valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót és az a szőke lány állt előtte...
- Samantha. - egészítettem ki a meséjét. Valahogy most hitetlen voltam.
- Igen, ő. Meg sem várta, hogy köszönjek neki, bejött a házba, én meg mérgesen utána. Benn elkezdett téged ócsárolni és folyton azt bizonygatta, hogy ő jobb nálad.
- Ezek szerint jobb is, mert megcsókoltad. - fojtottam bele a szót, majd felkeltem a padról és elindultam vissza, Jesshez.
- Azt mondtad meghallgatsz. - húzott vissza Zayn és karjával átfonta derekamat, esélyt sem hagyva a menekülésre.
- De legalább az igazat mondanád. - feleltem halkan.
- Azt hiszed, hazudok neked? - kérdezte, mire én egy aprót biccentettem. - Ezt már délután elmondtam neked. Szeretlek! És akit szeretek, annak nem hazudok. - ismételte önmagát, én meg csak álltam ott.
- Jó, mindegy. Már úgyis Samantha a barátnőd. - próbáltam lefejteni magamról kezeit, de még közelebb vont magához és erősen tartott.
- Sophie! - emelte fel a hangját, én meg féltem. Tudtam, hogy ezzel felidegesítettem, de ez kikívánkozott belőlem. - Legalább hallgass végig. - kérlelt, mire megadóan sóhajtottam egyet. - Nem én csókoltam meg. Téged keresett és bement a konyhába. Utánamentem, hogy kitegyem a házból, de mikor ezt megpróbáltam, úgy alakította az egészet, mint amit láttál. Megcsókolt és én ellöktem magamtól, utána hallottuk becsapódni az ajtót. Láttam a táskád a lépcső alján és hihetetlenül mérges lettem. Kilökdöstem a lakásból azt a csajt, ő meg közölte velem, hogy egyszer a pasija leszek, mire becsaptam az ajtót. Benne megkerestem a mobilom és a lakáskulcsod, majd elindultam utánad. Mikor Jessievel beszéltem, arra már bejártam az utcátokat, a sulid és akkor mondta a kicsilány, hogy itt vagytok. Szerintem innentől már tudod. - zárta le a mondandóját, én pedig folyamatosan kattogtam a hallottakon.
- Oké. - hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni és kikecmeregtem kezei közül. Tudom, hogy azt mondta, nem hazudik nekem, de én mégsem akartam hinni neki. Fogalmam sincs miért, de éreztem, hogy van valami , amit nem mondott el. Visszasétáltam Jesshez, aki még mindig ott ült és játszott a telefonom.
- Gyere, hazamegyünk. - nyújtottam felé a kezemet, amit elfogadott és elindultunk.
- Ez nem az én műfajom, de nem hagyom, hogy elmenj. - húzott magához Zayn és ajkait az enyémekre tapasztotta. Egyik kezét derekamra, a másikat pedig a tarkómra csúsztatta, én pedig nyaka köré fontam az enyémeket. - Hiszel nekem? - kérdezte és fél lépéssel hátrébb lépett, de még mindig szorosan tartott.
- Hát... - húztam az agyát, szerintem ennyit megérdemel.
- Sophie. - duruzsolta a fülembe, majd egy apró puszit nyomott a fülem alatti részre. Egész testem beleremegett, a gyomrom fel-le liftezett és szívem iszonyatos tempót diktált.
- Persze. - döntöttem homlokom mellkasának, ő pedig felkacagott.
- Na jó, undik voltatok. - jelentette ki Jessie, mire Zaynnel összenéztünk, majd Jessre és gyorsan az ölünkbe kaptuk, mielőtt menekülni kezdett volna.
- Na neeeeeeem. - nyújtotta el az 'e' betűt és szabadulni próbált, ami lehetetlen volt. Még én se tudok menekülni Zayn kezei közül, akkor egy tíz éves kislány? Hiába a próbálkozás, mind a ketten adtunk neki puszit és mivel egyszerre csináltuk, semmi esélye sem volt megszökni. - Fúj! - ugrott le és megtörölte az arcát.
- Én is téged. - vigyorogtam rá, mire kidugta a nyelvét. A lényeg, hogy imádjuk egymást. - Csak szerettük volna megköszönni, Most mond, hogy nem tetszett... - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Egy sima köszönöm is elég lett volna. - fonta össze a karját maga előtt, én meg nekiálltam csikizni. Szegény pórul járt, mert Zayn is besegített. Sikongatott és nevetett egyszerre, aminek köszönhetően sok paparazzi figyelt fel ránk.
- Holnap benne leszünk az újságokban. - nézett körbe Zayn, majd megfogta a kezem és elindultunk haza. Jess előttünk sétált és szüntelenül nyomkodta a mobilom. - Jessie már most gyönyörű kislány, milyen lesz ha felnő? - kérdezte Zayn, mire elmosolyodtam.
- A legszebb lány, akit valaha is ismerni fogunk. - válaszoltam, majd továbbra is Jesst néztem. Valóban csodálatos lány és még milyen lesz.
- Menjünk ki az udarra! - ajánlotta Jess, mikor már több, mint egy órája bent punnyadtunk.
- Nekem jó. - álltam fel a kanapéról és felvettem a cipőm. Zayn és Jessie is követték a példámat, majd kicsoszogtunk a kertbe. Jess leült a fűbe és mi is letelepedtünk mellé.
- Jessie. - szólította meg Zayn, mire ő egy afféle "gyanús vagy nekem" nézéssel ajándékozta meg. Gyorsan csináltam róla egy képet, majd fel is töltöttem twitterre. "The most beautiful girl in the world. #Loveyou Jessie. ♥ xx."- Ne nézz így, csak azt akartam mondani, hogy hálás vagyok. Ezért cserébe kérhetsz bármit, teljesítem. - villantott egy féloldalas mosolyt Zayn, Jess meg közelebb ült hozzá és súgott neki valamit. - Ezt megígérhetem. - fogtak kezet, én viszont ebből semmit nem értettem.
- Szabad tudnom róla? - érdeklődtem, mire Jess megrázta a fejét. - Hát jó... - ha nem, akkor nem. Az ő dolguk.
- Nekem viszont haza kell mennem. - jelentette ki Jessie, majd felugrott a fűből, megölelt mindkettőnket és már távozott is.
- Imádom ezt a kislányt. - húzott magához Zayn.
- Én is. Nagyon. Nekem sajnos nincs kis tesóm, se nagy. - döntöttem fejem, vállára. - Pedig én mindig is akartam. - gondoltam vissza azokra az időkre, amikor még anyu élt. Emlékszem, hogy mindig nyaggattam őket ezzel a témával, de ők minden egyes alkalommal mosolyogtak és megsimogatták az arcom. Soha semmit nem fűztek hozzá és lehet, hogy jobb is így.
Zayn egy puszival hozott vissza a valóságba, mire felültem és szembefordultam vele.
- Nagyon sajnálom a mait, de hidd el, hogy én ezt nem akartam. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Elhiszem. - mosolyogtam, majd egy hosszú, forró csókkal lezártuk a témát. Így visszagondolva, butaság volt kételkedni Zayn őszinteségében, hiszen ismerem őt is, de Samanthát is. Tudom, hogy bármit megtenne annak érdekében, hogy Zayn és én ne legyünk együtt. Hát ezt bizonyította is...
- Gyere, menjünk. Persze, csak ha még mindig jó ötletnek tartod. - húzott fel a földről, én pedig bólogattam. Besiettem a házba és felkaptam a táskám, majd elindultam kifele.
- Zayn! Nem láttad a lakáskulcsom? - kiabáltam ki neki, mire besétált és ujján forgatta a kulcscsomóm. - Lopol Malik? - gúnyolódva kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
- Kell még neked a kulcsod? - gonoszul vigyorgott, majd a zsebébe tette. Szóval így játszunk!? Legyen...
Közelebb sétáltam hozzá, majd kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Ajkaimat övéihez érintettem, de nem csókoltam meg. Tudtam, hogy most kell belelendülni, így egyik kezemmel tarkóját cirógattam, másikkal pedig végigsimítottam mellkasán és izmos, kidolgozott hasán. Szemei feketén, vággyal tele csillogtak, ami engem még jobban lelkesített. Egy apró puszit nyomtam szája sarkába, majd áttértem nyakára. Egy kis bőrt a fogaim közé vettem és szívni kezdtem. Közben pedig egyik kezem áttért hátsózsebére, persze tudtam, hogy nem oda tette, de nem akartam , hogy tudja a tervem. Nyakáról visszataláltam szájához és hevesen megcsókoltam. Azonnal kapcsolt és nyelve táncra hívta enyémet. Én pedig kihasználtam az alkalmat és kicsórtam a kulcsot zsebéből.
- Megvan. - kacsintottam neki, majd elléptem tőle. Mikor mind a ketten beültünk a kocsijába, felém fordult.
- Gonosz vagy! - nézett rám szúrós szemekkel. - És ez? - mutatott a nyakán keletkezett lilás-kékes foltra. Elvigyorodtam, mikor rájöttem, hogy az-az én művem.
- Kölcsön tégla visszajár. - vigyorogtam még mindig, Zayn meg egy féloldalas mosoly kíséretében megcsókolt. Mind a ketten belemosolyogtunk, majd miután rendeződtünk, Zaynhez mentünk. A házba beérve dejavu-m lett és csak mosolyogni tudtam.
- Menj fel, pakolj le, addig én rendelek pizzát, ha megfelel. - karolt át hátulról, én meg bólintottam. Kaptam egy puszit, majd felbaktattam az emeletre. Mivel ismerős volt a környezet, a hely és minden, így kiigazodtam a házon. Zayn szobájába leraktam egy székre a táskám, majd a telefonommal az ablakhoz sétáltam és kinyitottam. Rájöttem, hogy ez nem is ablak, hanem erkélyajtó. Ahogy kiléptem, az esti friss levegő megcsapta arcom, a szél hajamba kapott és a kilátás is csodálatos volt.
Tárcsáztam Tessát, aki két csengés után fel is vette.
- Szia húgi. - köszöntött vidáman.
- Csak fél hónappal vagy idősebb, ne nézz le. - tettettem a felháborodást, de nem tartott sokáig, mert elnevettük magunkat.
- Hol vagy most? - érdeklődött Tess.
- Zaynnél, miért? - kérdeztem vissza reflexből.
- Csak kérdeztem. - hallottam hangján, hogy vigyorog. - De most megyek, Jessie mesélni akar valamit. Szeretlek, szia. - le is tette. Meg sem várta, hogy reagáljak valamit. Na akkor asszem' ma még fejmosás is lesz.
- Még egy fél óra mire kihozzák. - ölelt át hátulról Zayn és fejét vállamra fektette. - Addig mész fürdeni vagy menjek én?
- Én megyek! - ugrottam ki kezei közül és besiettem a szobába. A táskámból kikutattam a pizsim és fehérneműt, majd el is viharoztam a fürdőbe. Az egész megvolt negyed óra alatt, amin meg is lepődtem. Általában egy óra, de most hamar ment. Hát jó...
- Puff. - ugrottam Zayn mellé, aki ennek köszönhetően elejtette a távirányítót. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd megérkezett a vacsi. Zayn átvette, fizetett és neki is láttunk. Fél óra múlva kidőltem a kanapén, Zayn pedig elment fürdeni. Nem telt el tíz perc és a mobilom pittyegni kezdett. Tessa SMS-t küldött.
"Megfojtalak titeket! Idióták... -.-" ! Samanthát meg kinyírjuk! Love! :*"Jót nevettem rajta, majd felcsoszogtam a hálóba. Beágyaztam és bebújtam a takaró alá. Nem sokkal később Zayn is csatlakozott.
- Tessa írt és üzeni, hogy megfojt minket. - fordultam felé, ő meg elnevette magát.
- Jessie, ugye? - húzott közelebb magához, én meg bólintottam. - Holnap hánykor szeretnél kelni? - nézett a szemembe, én meg gondolkodni kezdtem.
- Innen fél óra a suli, szóval hatkor. - jelentettem ki, ő meg egy aprót biccentett, jelezve, hogy értette. Akkor holnap lesz ébresztőm...
- Szerintem aludjunk, késő van. - nyomott egy puszit a fejemre, majd lejjebb csúsztunk.
- Jó éjt. - hajtottam buksim mellkasára, mire fél kézzel átkarolt.
- Neked is. - kaptam még egy puszit, majd mind a ketten mély álomba merültünk.
Remélem olvasható lett. :)) Majd érkezem a következővel, amikor tudok, de most hajtás van a suliban. :)) Azért egy picivel több kominak, örülnék......:)))
Zsóó. xx. :) ♥
Samanthát megfojtom..! megijedtem, hogy Sophie nem bocsát meg Zaynnek de szerencsére kibékültek :)♥
VálaszTörlésamúgy nagyon nagyon jó..mint mindig :)♥ Jessie olyan aranyos.:)♥ várom a kövit :) siess :P
OMG!Nagyon-nagyon szuper lett mint mindig!Én sohasem túlzok...csak néha egy kicsit de az sem itt van.
VálaszTörlésNa,szóval.Gratulálok a dijadhoz.Örülök,hogy Te kaptad meg. <3 <3 ;)