swagmaster*: Köszönöm! :) ♥ És siettem, hogy ne kelljen olyan sokat várni.. :)
Vanessza: Köszönöm és reméltem hogy a feladatok jók lesznek, bár itt még nincs vége... ;) ♥
egy lány: Köszönöm!!! :) ♥ Siettem és az sosem baj, ha kíváncsi vagy. :D
Névtelen: Köszönöm szépen a kedves szavakat, de biztos van olyan, ami nem az igazi a sztoriban. :) de hát aztán kinek mi, én csak örülök, hogy tetszik nektek! :) ♥
MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ...
Ahogy Zayn lágy csókokkal hintette be testem minden egyes porcikáját, szívem hevesebben vert, légzésem felgyorsult és ha nem lettünk volna az ágyon, tuti, hogy összeesek.
- Zayn.. - nyögtem ki nehezen a nevét, mire rám emelte tekintetét. Szemei csillogtak és látszódott bennük a vágy. - Öltöznöd kell. - nyomtam egy puszit arcára és próbáltam letuszkolni magamról, de ő erősebbnek bizonyult.
- Én parancsolok most neked, szóval maradunk és nem érdekelnek a többiek se. - kacsintott majd felkelt az ágyról és kulcsra zárta az ajtóm. Megráztam a fejem és próbáltam kikeveredni az ágyamból, de Zayn átkarolta a derekam és magához húzott. Hátam mellkasához ért és éreztem szívverését, lélegzetvételét és mindent.
- Kérdezhetek valamit? - suttogva kérdeztem, mire ő fejét a nyakamhoz hajtotta és egy apró puszi kíséretében bólintott. - Miért pont én? - tettem fel a még megválaszolatlan kérdésemet, mire Zayn gyengéden maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.
- Mert te más vagy, mint a többi. - kezeimet a sajátjai közé vette és ajkaihoz emelte. - Mikor véletlenül belelöktelek a bokorba és utána kihúztalak, már akkor tudtam, hogy te egyszer úgy is az enyém leszel. - apró csókot lehet jobb hüvelykujjamra. - Más voltál, mint Tessa. Nem mertél a szemembe nézni és féltél. Bevallom, tetszett, hogy ilyen szende vagy. - áttért mutató ujjamra. Végig a szemembe nézett, én viszont már alig bírtam tartani a szemkontaktust. Tekintetem lehajtottam és éreztem, ahogy a pír elönti arcomat. Zayn halkan felkuncogott. - Olyan ártatlan vagy és tiszta. Számomra ez új és nagyon tetszik. - időközben áttért másik kezemre és ott is minden egyes ujjamnál mondott valami szépet majd egy puszit kaptam ujjbegyeimre. - Már ott tudtam, hogy beléd szerettem, mikor a bokros eset után hazahoztunk és beszáguldoztál a házba, minden köszönés nélkül. - mosolyodott el pimaszul, én meg visszagondoltam arra az estére, ami 4 napja volt. Önkéntelenül is elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem minden egyes percre.
- 4 nap alatt elérted nálam azt, hogy szeresselek. Hihetetlen. - halkultam el a végére és mosolyogva néztem összekulcsolt kezeinkre. Zayn adott egy puszit az arcomra, mire ráemeltem tekintetem és mosolyogva próbáltam olvasni arcáról, de nem hagyta, mert ajkaimra tapadt. Lágyan csókolt és hátradöntött az ágyon. Kezeimmel hajába túrtam, ami tetszett neki és ezt egy halk morgással fejezte ki. Csókunk egyre hevesebb lett és a végén Zaynről lekerült a póló. Kezemmel bejártam izmos felsőtestét és játszadoztam kockáin.
- Tubicáim! - kopogtatott Loui az ajtón, mire Zaynből egy mérges sóhaj tört fel. - Ezt majd este, addig meg öltözz fel Zayn és had lássuk, hogy végrehajtod a feladatod. - kiabálta befelé, én meg nevetve befogtam Zayn száját.
- Mindjárt ráadom a ruhákat, csak nagyon ellenkezik. De max 3 perc és lenn leszünk. - néztem végig barátom szemébe, aki meg tudott volna ölni.
- Siessetek! - azzal már Loui el is ment az ajtó elől, én meg Zayn elé tartottam a ruhákat. Tagadóan megrázta a fejét, én meg dorgálón néztem rá.
- Ugye tudod, hogy te mit kaptál feladatodnak egy 10 perce... - használta ki a feladatomat, én meg megráztam a fejem.
- Ne élj vissza vele! - emeltem fel a mutatóujjam, majd a ruhákra mutattam. Zayn megadóan sóhajtott, én pedig egy győztes mosollyal keltem fel ágyamról és indultam a kijárat felé. Mikor visszanéztem, akkor szenvedett a szoknyával, ami elég vicces látvány volt. Széles vigyorral az arcomon siettem vissza a többiekhez, akik már tűkön ülve várták a mi Zaynünk.
- Fél perc.. a szoknyával bajlódik és még a magassarkú hátra van. - ültem le a helyemre, a többiek meg nevetve várakoztak. Amikor hallottuk, hogy az emeleten kopog valami, érdeklődve fordultunk a lépcső felé.
- Sophie! - kiabálta Zayn, mire felálltam és a lépcső aljához sétáltam. - Hogy megyek le innen? - kérdezte, mire mindenki felnevetett. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és mikor megláttam, hogy néz ki, röhögő görcsöt kaptam. - Ezt még visszakapod. - nyomott egy puszit az arcomra, majd kézen fogva lementünk. A többiek kifeküdtek, mikor megpillantották a rossz fiút szoknyában, toppban és magassarkúban. Mondjuk a zoknit levehette volna...
- Akkor drága Zayn, menj ki az utcára és fogj magadnak egy fiút, akinek szerelmet vallasz. - kacsintott neki Niall, mire Zayn lazán bemutatott és bosszúsan topogott az ajtó felé. Széles vigyorral siettünk utána, mert látni akartuk az egész akciót.
- Szia cica. - állított meg az utcán egy fiút és nyálas hangon köszöntötte. - Csak szerettem volna elmondani, hogy beléd zúgtam. Hiszen annyira gyönyörű vagy, mint egy csokor kóró. Remélem nem bánod, hogy más vagyok és még lehet ebből valami. - rebegtette meg a szempilláit és próbálta csábítgatni szegény srácot, mi meg a hasunkat fogva nevettünk rajta.
- Végre valaki, aki olyan, mint én... más! - szólalt meg a srác vékony hangján és ölelésre nyitotta a karjait, Zayn meg megrökönyödve nézett rá. - Na Baby, hova megyünk este? - folytatta tovább, mire mi összenéztünk és még hangosabb nevetésben törtünk ki.
- Te oda, ahova akarsz, én meg vissza a házba a barátnőmhöz. - koppintotta le a srácot és futott felénk a magassarkúban, aminek hatására a cipő sarka letörött, Zayn meg elesett. Nekem itt már annyi volt. Niall vállának támaszkodva nevettem és hallottam, ahogy Zayn káromkodik egy sort, majd felpattant és besietett a házba. Benn mindenki dőlt a nevetéstől, míg a művész úr elment átöltözni.
- Csak Zaynnek lehetett akkora szerencséje, hogy egy buzit fogott ki. - nevetett tovább Loui, mi meg elgondolkodtunk ezen a mondaton. Pár másodperc múlva mindenki heves bólogatásba kezdett és csak nevettünk.
- Niall rettegj. - tért vissza közénk Zayn és bosszús tekintettel nézett a szöszire. Ő csak legyintett. Ezért az egészért, én is megcsinálnék bármit. Vicces volt és feldobta a napunkat. Ahogy gondolkodtam, csak azt vettem észre, hogy Danielle arcára kiült a félelem, ugyanis Zayn őt pörgette ki.
- Felelek. - már mondta is, meg sem várta a kérdést. Mondjuk lehet, hogy én is így reagáltam volna rá.
- Hogyan vallanál szerelmet Liamnek, ha nem lennétek még együtt és neked kéne megtenned az első lépést? - lágyult meg Zayn hangja és azt hiszem rájött, hogy nem Danin kéne leverni Niall hülyeségét.
- Szóban. - kacsintott, mire mindenki nevetni kezdett. Végül is a kérdésre válaszolt. Okos, azt már megfigyeltem, de hogy így kibújjon egy kérdés alól...
- Rosszul tettem fel a kérdést... többet ekkorát nem hibázhatok. - nevetett Zayn is, mire Dani csak megvonta a vállát, adott egy csókot Liamnek és pörgetett.
- Na drágám felelsz vagy mersz? - fordult Eleanor felé, mire ő nagyra nyílt szemekkel meredt az üvegre. Sóhajtott egyet és körbenézett.
- Felelek. - jelentette ki, én meg bátorítóan pillantottam rá.
/Tessa szemszöge/
Nem is tudom elmesélni igazából, hogy mi történt ezalatt a két nap alatt. A díjátadó, Harry, Sophie és Zayn és még sorolhatnám. Olyan gyorsan forogtak az események, hogy alig tudtam követni. A díjátadó után szétszéledtünk. Loui és Eleanor mentek Louiékhoz, Danielle és Liam Daniékhoz, Niall sajnos egyedül ment vissza a közös házba, míg Harry és én Haroldnál kötöttünk ki és Sophie pedig Zaynhez ment. Az esténk egy szóval jellemezve tökéletes volt. Csak mi ketten voltunk, aminek külön örültem. Valami erős szál fűz Harryhez, annak ellenére is, hogy alig ismerem 4 napja... Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyire megtudja szerettetni magát velem. Tegnap a filmnézés óta teljesen boldog vagyok. De szó szerint. Harry igaz, hogy kicsit izgulva, félve és dadogva, de megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, amire én igent mondtam. Nem kellett átgondolnom semmit, sem haboznom, sem semmit... a reakcióm a kérdésére gyors volt és lényegre törő. Egyszerűen szeretem és hihetetlen, hogy ezt mondom ilyen kevés idő után, de már olyan lett számomra, mint a levegő. Valamit nagyon tud, ha ilyen mély érzéseket vált ki belőlem.
- Na akkor El drágám meséld el nekünk a múltkori boltos esetet, amikor még a biztonsági őr is nevetett rajtad. - kacsintott Dani Eleanorra. Mindenki összenézett, Eleanor meg gyilkos pillantással jutalmazta.
- Azt lesheted. Még szerencse, hogy rétegesen vagyok öltözve. - azzal a mozdulattal levette a fejéről a napszemüveget. Cseles... - De én jövök. - fogta meg az üveget és egy "meneküljetek" pillantást vetett mindenkire.
- Ajajj. - nézetem furán, mert az üveg pont nálam állt meg. - Merek. - mosolyogtam bátran. Nem gondoltam semmi rossz szándékot Eleanortól, hiszen ő nem olyan.
- Akkor te ma kinn alszol Louissal és neked is csak két takaród lesz, valamint a ruhád egy férfi boxer, egy melltartó és ha reggel felkeltek közölnöd kell Louissal, hogy jó volt az este cica. - kacsintott rám a lány, én meg nagyra nyílt szemekkel meredtem rá. Miután felfogtam, hogy mit mondott El, végignéztem magamon, de semmit nem tudtam levenni, mert csak egy nadrág és egy póló volt rajtam. Én hülye ilyenkor saruban és kardigán nélkül vagyok...
- Ez bosszút követel. - morgolódtam egyet, majd megpörgettem az üveget, de Zayn megállította, mire mind kérdőn körbenéztünk.
- Szerintem hagyjuk abba. - adta meg az egyszerű magyarázatot. - Sophienak és Tessának is tanulni kell holnapra, hiszen egy hét múlva érettségiznek. - juttatta eszembe a vizsgákat... remek!
- Jó hogy mondtad... - sóhajtott egyet Sophie is, majd fájdalmasan összenéztünk. Még egyáltalán nem vagyunk túl semmin, főleg nem a nehezén.
- Jövőhéten hétfőn érettségi? - kérdezte Eleanor együtt érzőn, mire mi egyszerre bólintottunk.
- Menni fog. Igaz Tess? - nézett rám Sophie mosolyogva, mire én bólintottam. Egész évben agyon tanultuk magunkat, ismételtük az előző éveket, váratlanul tettünk fel egymásnak kérdéseket, amire ha nem tudtuk a választ, átolvastuk újra azt a leckét és így tovább. Még van egy hetünk a suliból, de az már csak a szerenád és a ballagás hete lesz, kivéve a holnapot. Hétfőn még van egy utolsó vizsgánk és végeztünk.
- Na, de akkor mi megyünk is. Tanuljatok csak, mert ha nem lesz jó az érettségi, minimum egy fejmosás jár majd érte. - kezdett el Liam apáskodni. Sophieval összenéztünk és felvontuk a szemöldökünket.
- Miért ne sikerülne? - néztem kérdőn rá, mire ő megvonta a vállát. - Egész évben erre tanultunk, csak meg lesz... - bizonygattam inkább magamnak, mint sem neki. De én bízom benne, hogy meglesz!
- De ha most elmennek, akkor neked meg Louinak nem kell teljesítenek a feladatokat... - vigyorgott gonoszul Sophie és tudtam, hogy valamit kitalált.
- Akkor megcsinálják máskor. - tiltakoztam gyorsan, mielőtt ismertetné a többiekkel a tervét, de tudtam, hogy ez nem fogja visszatartani.
- De nem ám... - ellenkezett barátnőm. - Apu úgy is elutazik holnap egy hétre. Szóval akkor ma itt is alhattok akár. Reggel már nem lesz itthon. - közölte velünk a tényeket, én meg afféle "megbánod te ezt még" fejjel néztem rá.
- Nem tudod mit vállalsz be. - nézett rá Danielle mosolyogva, mire Sophie csak megvonta a vállát.
- Akkor ma itt maradunk! - ugrott fel Louis és mint valami hülye, pattogott össze vissza. - Én a kanapén alszom! - jelentette ki nagy lelkesedéssel, mire mindenkitől egy fura nézést kapott.
- Szívem te ma kinn alszol Tessával együtt. - vigyorgott gonoszul Eleanor. Kezdek megijedni ettől a lánytól, pedig nem arról vagyok híres, hogy bárkitől is féljek.
- Jól van Asszony! - tette a sértődést a mi vicc mesterünk. - Nem kapsz több répát! - durcizott tovább, mi meg egész egyszerűen kinevettük. Az egész délutánunk ilyen jó hangulatban telt, még annak ellenére is, hogy közben Sophieval tanultunk. A srácok túráztattak minket különböző kérdésekkel, amik még segítettek is, mert így több mindent sikerült megjegyeznünk.
- Tessa, Louis! - hallottam, hogy valaki lentről kiabál, mire gyors léptekkel leindultam a lépcsőn.
- Igen? - kérdeztük egyszerre Louival, mikor leértünk.
- Ti az udvaron alszotok! - figyelmeztetett minket Danielle is, én meg egy "már te is?" nézéssel ajándékoztam meg. - Miért nincs még rajtatok a maskarátok? - vont kérdőre minket, mire Loui fáradtan felsóhajtott és lekapta magáról a kardigánját valamint a melegítőnadrágját. Mikor ránéztem, kitört belőlem a nevetés. A rózsaszín miniszoknya és zöld bikini felső igazán jól állt neki.
- Szexi. - kacsintottam neki, mire pukedlizett egyet.
- Te jössz. - vigyorgott, mire én is levettem magamról a felesleges ruhadarabokat és a végén egy melltartóban és boxerben álltam előttük. - Menő. - karolt belém Loui, majd felkaptuk a pokrócainkat és kibaktattunk az udvarra.
- Lesz egy éjszakánk az biztos... - sóhajtottam egyet, majd lehuppantam a földre. Mikor rájöttem, hogy mit mondtam, kikerekedett szemekkel néztem rá, ő meg vigyorgott. - Csitt! - néztem rá szigorúan, mire megrázta a fejét és leült mellém.
- Meg akarjuk bosszulni ezt ugye? - kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.
- De neked én mondtam a feladatot... - sunyi mosollyal jutalmazott.
- Az mindegy. Te is szenvedsz, szóval ez már neked eleve büntetés. Eleanorra gondoltam. - ahogy kimondta a nevét, szemei csillogtak és egy halvány mosoly kúszott arcára. Nagyon szereti azt a lányt és össze is illenek.
- És milyen büntetést gondoltál neki? - vigyorogtam gonoszul, ő meg ránézett az udvaron álló nagy medencére. - Áááá.. már értem. - ugrottam fel a takaróról Louival egyetemben és megindultunk a házba. Eleanor a konyhában ült és Sophieval beszélgetett. Mikor beléptünk felénk fordultak és elnevették magukat. Louival összenéztünk majd bólintottunk. Megindultunk Eleanor felé, aki rosszat sejtve felpattant a helyéről és menekülni akart, de nem jött össze, mert Louis elkapta.
- Louis William Tomlinson! Azonnal engedj el! - dorgálóan nézett rá, de ez a mi répamániásunkat nem hatotta meg. Odamentem hozzájuk, megfogtam El lábait, míg Louis a kezeinél fogva tartotta és úgy indultunk meg kifelé.
- Akkor egy... - kezdtem el számolni, Eleanor megrémülve nézett a jéghideg vízzel teli medencére.
- Kettő. - vigyorgott Loui is, majd összenéztünk.
- Három.! - kiabáltuk a végét és Eleanort nagy lendülettel a vízbe dobtuk.
- Szép munka. - pacsiztunk össze majd visszamentünk a pokrócainkhoz és letelepedtünk. A káröröm a legszebb öröm, szokták mondani. Igaz is... Látni ahogy Eleanor vacog és nehezen kikászálódik a vízből, igazi kárpótlás.
- Ezt még visszakapjátok. - kacsintott, majd besietett a házba.
- Szerintem holnap is ráérünk félni. - feküdtem el a takarón, a másikat pedig magamra terítettem.
- Egyet értek. - vigyorgott Loui, majd ő is elhelyezkedett, betakarózott és szerintem pár perc múlva már aludt is... Azért azt nem gondoltam volna, hogy én ma éjjel kinn éjszakázom a szabad ég alatt két pokróccal, borzalmas szerelésben és Louissal. Minden rosszban van valami jó. Hát ebben talán az előbbi kis bosszúnk.
- Idióták. - mondtam az ég felé nézve, majd lehunytam a szemem és hagytam, hogy az álommanók magukkal vigyenek az országukba.
4 komi +1 feliratkozó után itt vagyok.... :) De csak is az után... ha nem tetszik, amit írok, akkor írjátok le komiba, hogy min változtassak és megteszem. De írjátok meg!!!!! ♥ és Iratkozzatok Fel! ♥
Zsó. xx :)
- Mindjárt ráadom a ruhákat, csak nagyon ellenkezik. De max 3 perc és lenn leszünk. - néztem végig barátom szemébe, aki meg tudott volna ölni.
- Siessetek! - azzal már Loui el is ment az ajtó elől, én meg Zayn elé tartottam a ruhákat. Tagadóan megrázta a fejét, én meg dorgálón néztem rá.
- Ugye tudod, hogy te mit kaptál feladatodnak egy 10 perce... - használta ki a feladatomat, én meg megráztam a fejem.
- Ne élj vissza vele! - emeltem fel a mutatóujjam, majd a ruhákra mutattam. Zayn megadóan sóhajtott, én pedig egy győztes mosollyal keltem fel ágyamról és indultam a kijárat felé. Mikor visszanéztem, akkor szenvedett a szoknyával, ami elég vicces látvány volt. Széles vigyorral az arcomon siettem vissza a többiekhez, akik már tűkön ülve várták a mi Zaynünk.
- Fél perc.. a szoknyával bajlódik és még a magassarkú hátra van. - ültem le a helyemre, a többiek meg nevetve várakoztak. Amikor hallottuk, hogy az emeleten kopog valami, érdeklődve fordultunk a lépcső felé.
- Sophie! - kiabálta Zayn, mire felálltam és a lépcső aljához sétáltam. - Hogy megyek le innen? - kérdezte, mire mindenki felnevetett. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és mikor megláttam, hogy néz ki, röhögő görcsöt kaptam. - Ezt még visszakapod. - nyomott egy puszit az arcomra, majd kézen fogva lementünk. A többiek kifeküdtek, mikor megpillantották a rossz fiút szoknyában, toppban és magassarkúban. Mondjuk a zoknit levehette volna...
- Akkor drága Zayn, menj ki az utcára és fogj magadnak egy fiút, akinek szerelmet vallasz. - kacsintott neki Niall, mire Zayn lazán bemutatott és bosszúsan topogott az ajtó felé. Széles vigyorral siettünk utána, mert látni akartuk az egész akciót.
- Szia cica. - állított meg az utcán egy fiút és nyálas hangon köszöntötte. - Csak szerettem volna elmondani, hogy beléd zúgtam. Hiszen annyira gyönyörű vagy, mint egy csokor kóró. Remélem nem bánod, hogy más vagyok és még lehet ebből valami. - rebegtette meg a szempilláit és próbálta csábítgatni szegény srácot, mi meg a hasunkat fogva nevettünk rajta.
- Végre valaki, aki olyan, mint én... más! - szólalt meg a srác vékony hangján és ölelésre nyitotta a karjait, Zayn meg megrökönyödve nézett rá. - Na Baby, hova megyünk este? - folytatta tovább, mire mi összenéztünk és még hangosabb nevetésben törtünk ki.
- Te oda, ahova akarsz, én meg vissza a házba a barátnőmhöz. - koppintotta le a srácot és futott felénk a magassarkúban, aminek hatására a cipő sarka letörött, Zayn meg elesett. Nekem itt már annyi volt. Niall vállának támaszkodva nevettem és hallottam, ahogy Zayn káromkodik egy sort, majd felpattant és besietett a házba. Benn mindenki dőlt a nevetéstől, míg a művész úr elment átöltözni.
- Csak Zaynnek lehetett akkora szerencséje, hogy egy buzit fogott ki. - nevetett tovább Loui, mi meg elgondolkodtunk ezen a mondaton. Pár másodperc múlva mindenki heves bólogatásba kezdett és csak nevettünk.
- Niall rettegj. - tért vissza közénk Zayn és bosszús tekintettel nézett a szöszire. Ő csak legyintett. Ezért az egészért, én is megcsinálnék bármit. Vicces volt és feldobta a napunkat. Ahogy gondolkodtam, csak azt vettem észre, hogy Danielle arcára kiült a félelem, ugyanis Zayn őt pörgette ki.
- Felelek. - már mondta is, meg sem várta a kérdést. Mondjuk lehet, hogy én is így reagáltam volna rá.
- Hogyan vallanál szerelmet Liamnek, ha nem lennétek még együtt és neked kéne megtenned az első lépést? - lágyult meg Zayn hangja és azt hiszem rájött, hogy nem Danin kéne leverni Niall hülyeségét.
- Szóban. - kacsintott, mire mindenki nevetni kezdett. Végül is a kérdésre válaszolt. Okos, azt már megfigyeltem, de hogy így kibújjon egy kérdés alól...
- Rosszul tettem fel a kérdést... többet ekkorát nem hibázhatok. - nevetett Zayn is, mire Dani csak megvonta a vállát, adott egy csókot Liamnek és pörgetett.
- Na drágám felelsz vagy mersz? - fordult Eleanor felé, mire ő nagyra nyílt szemekkel meredt az üvegre. Sóhajtott egyet és körbenézett.
- Felelek. - jelentette ki, én meg bátorítóan pillantottam rá.
/Tessa szemszöge/
Nem is tudom elmesélni igazából, hogy mi történt ezalatt a két nap alatt. A díjátadó, Harry, Sophie és Zayn és még sorolhatnám. Olyan gyorsan forogtak az események, hogy alig tudtam követni. A díjátadó után szétszéledtünk. Loui és Eleanor mentek Louiékhoz, Danielle és Liam Daniékhoz, Niall sajnos egyedül ment vissza a közös házba, míg Harry és én Haroldnál kötöttünk ki és Sophie pedig Zaynhez ment. Az esténk egy szóval jellemezve tökéletes volt. Csak mi ketten voltunk, aminek külön örültem. Valami erős szál fűz Harryhez, annak ellenére is, hogy alig ismerem 4 napja... Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyire megtudja szerettetni magát velem. Tegnap a filmnézés óta teljesen boldog vagyok. De szó szerint. Harry igaz, hogy kicsit izgulva, félve és dadogva, de megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, amire én igent mondtam. Nem kellett átgondolnom semmit, sem haboznom, sem semmit... a reakcióm a kérdésére gyors volt és lényegre törő. Egyszerűen szeretem és hihetetlen, hogy ezt mondom ilyen kevés idő után, de már olyan lett számomra, mint a levegő. Valamit nagyon tud, ha ilyen mély érzéseket vált ki belőlem.
- Na akkor El drágám meséld el nekünk a múltkori boltos esetet, amikor még a biztonsági őr is nevetett rajtad. - kacsintott Dani Eleanorra. Mindenki összenézett, Eleanor meg gyilkos pillantással jutalmazta.
- Azt lesheted. Még szerencse, hogy rétegesen vagyok öltözve. - azzal a mozdulattal levette a fejéről a napszemüveget. Cseles... - De én jövök. - fogta meg az üveget és egy "meneküljetek" pillantást vetett mindenkire.
- Ajajj. - nézetem furán, mert az üveg pont nálam állt meg. - Merek. - mosolyogtam bátran. Nem gondoltam semmi rossz szándékot Eleanortól, hiszen ő nem olyan.
- Akkor te ma kinn alszol Louissal és neked is csak két takaród lesz, valamint a ruhád egy férfi boxer, egy melltartó és ha reggel felkeltek közölnöd kell Louissal, hogy jó volt az este cica. - kacsintott rám a lány, én meg nagyra nyílt szemekkel meredtem rá. Miután felfogtam, hogy mit mondott El, végignéztem magamon, de semmit nem tudtam levenni, mert csak egy nadrág és egy póló volt rajtam. Én hülye ilyenkor saruban és kardigán nélkül vagyok...
- Ez bosszút követel. - morgolódtam egyet, majd megpörgettem az üveget, de Zayn megállította, mire mind kérdőn körbenéztünk.
- Szerintem hagyjuk abba. - adta meg az egyszerű magyarázatot. - Sophienak és Tessának is tanulni kell holnapra, hiszen egy hét múlva érettségiznek. - juttatta eszembe a vizsgákat... remek!
- Jó hogy mondtad... - sóhajtott egyet Sophie is, majd fájdalmasan összenéztünk. Még egyáltalán nem vagyunk túl semmin, főleg nem a nehezén.
- Jövőhéten hétfőn érettségi? - kérdezte Eleanor együtt érzőn, mire mi egyszerre bólintottunk.
- Menni fog. Igaz Tess? - nézett rám Sophie mosolyogva, mire én bólintottam. Egész évben agyon tanultuk magunkat, ismételtük az előző éveket, váratlanul tettünk fel egymásnak kérdéseket, amire ha nem tudtuk a választ, átolvastuk újra azt a leckét és így tovább. Még van egy hetünk a suliból, de az már csak a szerenád és a ballagás hete lesz, kivéve a holnapot. Hétfőn még van egy utolsó vizsgánk és végeztünk.
- Na, de akkor mi megyünk is. Tanuljatok csak, mert ha nem lesz jó az érettségi, minimum egy fejmosás jár majd érte. - kezdett el Liam apáskodni. Sophieval összenéztünk és felvontuk a szemöldökünket.
- Miért ne sikerülne? - néztem kérdőn rá, mire ő megvonta a vállát. - Egész évben erre tanultunk, csak meg lesz... - bizonygattam inkább magamnak, mint sem neki. De én bízom benne, hogy meglesz!
- De ha most elmennek, akkor neked meg Louinak nem kell teljesítenek a feladatokat... - vigyorgott gonoszul Sophie és tudtam, hogy valamit kitalált.
- Akkor megcsinálják máskor. - tiltakoztam gyorsan, mielőtt ismertetné a többiekkel a tervét, de tudtam, hogy ez nem fogja visszatartani.
- De nem ám... - ellenkezett barátnőm. - Apu úgy is elutazik holnap egy hétre. Szóval akkor ma itt is alhattok akár. Reggel már nem lesz itthon. - közölte velünk a tényeket, én meg afféle "megbánod te ezt még" fejjel néztem rá.
- Nem tudod mit vállalsz be. - nézett rá Danielle mosolyogva, mire Sophie csak megvonta a vállát.
- Akkor ma itt maradunk! - ugrott fel Louis és mint valami hülye, pattogott össze vissza. - Én a kanapén alszom! - jelentette ki nagy lelkesedéssel, mire mindenkitől egy fura nézést kapott.
- Szívem te ma kinn alszol Tessával együtt. - vigyorgott gonoszul Eleanor. Kezdek megijedni ettől a lánytól, pedig nem arról vagyok híres, hogy bárkitől is féljek.
- Jól van Asszony! - tette a sértődést a mi vicc mesterünk. - Nem kapsz több répát! - durcizott tovább, mi meg egész egyszerűen kinevettük. Az egész délutánunk ilyen jó hangulatban telt, még annak ellenére is, hogy közben Sophieval tanultunk. A srácok túráztattak minket különböző kérdésekkel, amik még segítettek is, mert így több mindent sikerült megjegyeznünk.
- Tessa, Louis! - hallottam, hogy valaki lentről kiabál, mire gyors léptekkel leindultam a lépcsőn.
- Igen? - kérdeztük egyszerre Louival, mikor leértünk.
- Ti az udvaron alszotok! - figyelmeztetett minket Danielle is, én meg egy "már te is?" nézéssel ajándékoztam meg. - Miért nincs még rajtatok a maskarátok? - vont kérdőre minket, mire Loui fáradtan felsóhajtott és lekapta magáról a kardigánját valamint a melegítőnadrágját. Mikor ránéztem, kitört belőlem a nevetés. A rózsaszín miniszoknya és zöld bikini felső igazán jól állt neki.
- Szexi. - kacsintottam neki, mire pukedlizett egyet.
- Te jössz. - vigyorgott, mire én is levettem magamról a felesleges ruhadarabokat és a végén egy melltartóban és boxerben álltam előttük. - Menő. - karolt belém Loui, majd felkaptuk a pokrócainkat és kibaktattunk az udvarra.
- Lesz egy éjszakánk az biztos... - sóhajtottam egyet, majd lehuppantam a földre. Mikor rájöttem, hogy mit mondtam, kikerekedett szemekkel néztem rá, ő meg vigyorgott. - Csitt! - néztem rá szigorúan, mire megrázta a fejét és leült mellém.
- Meg akarjuk bosszulni ezt ugye? - kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.
- De neked én mondtam a feladatot... - sunyi mosollyal jutalmazott.
- Az mindegy. Te is szenvedsz, szóval ez már neked eleve büntetés. Eleanorra gondoltam. - ahogy kimondta a nevét, szemei csillogtak és egy halvány mosoly kúszott arcára. Nagyon szereti azt a lányt és össze is illenek.
- És milyen büntetést gondoltál neki? - vigyorogtam gonoszul, ő meg ránézett az udvaron álló nagy medencére. - Áááá.. már értem. - ugrottam fel a takaróról Louival egyetemben és megindultunk a házba. Eleanor a konyhában ült és Sophieval beszélgetett. Mikor beléptünk felénk fordultak és elnevették magukat. Louival összenéztünk majd bólintottunk. Megindultunk Eleanor felé, aki rosszat sejtve felpattant a helyéről és menekülni akart, de nem jött össze, mert Louis elkapta.
- Louis William Tomlinson! Azonnal engedj el! - dorgálóan nézett rá, de ez a mi répamániásunkat nem hatotta meg. Odamentem hozzájuk, megfogtam El lábait, míg Louis a kezeinél fogva tartotta és úgy indultunk meg kifelé.
- Akkor egy... - kezdtem el számolni, Eleanor megrémülve nézett a jéghideg vízzel teli medencére.
- Kettő. - vigyorgott Loui is, majd összenéztünk.
- Három.! - kiabáltuk a végét és Eleanort nagy lendülettel a vízbe dobtuk.
- Szép munka. - pacsiztunk össze majd visszamentünk a pokrócainkhoz és letelepedtünk. A káröröm a legszebb öröm, szokták mondani. Igaz is... Látni ahogy Eleanor vacog és nehezen kikászálódik a vízből, igazi kárpótlás.
- Ezt még visszakapjátok. - kacsintott, majd besietett a házba.- Szerintem holnap is ráérünk félni. - feküdtem el a takarón, a másikat pedig magamra terítettem.
- Egyet értek. - vigyorgott Loui, majd ő is elhelyezkedett, betakarózott és szerintem pár perc múlva már aludt is... Azért azt nem gondoltam volna, hogy én ma éjjel kinn éjszakázom a szabad ég alatt két pokróccal, borzalmas szerelésben és Louissal. Minden rosszban van valami jó. Hát ebben talán az előbbi kis bosszúnk.
- Idióták. - mondtam az ég felé nézve, majd lehunytam a szemem és hagytam, hogy az álommanók magukkal vigyenek az országukba.
4 komi +1 feliratkozó után itt vagyok.... :) De csak is az után... ha nem tetszik, amit írok, akkor írjátok le komiba, hogy min változtassak és megteszem. De írjátok meg!!!!! ♥ és Iratkozzatok Fel! ♥
Zsó. xx :)
én megintcsak szétröhögtem magamat:'D Zayn...hát valami elképesztő volt:D na meg persze az összes többi és az egész rész:3 nagyon tetszett várom a következőt!:)♥
VálaszTörlésannyira jóó.♥ rengeteget nevettem.:D Zayn..ááá.:D - 5 percen keresztül szakadtam :D Louis-t is megnéztem volna abban a szerelésben ;)
VálaszTörlésnagyon nagyon jó és várom a kövit.♥♥
Nagyokat nevettem,vagyis inkább röhögtem.A szüleim azt mondták,sajnálják,hogy túl hülye vagyok.De...nagyon-nagyon szuper lett!Zayn,Zayn!!Eszméletlen,tényleg!! <3 <3 :)
VálaszTörlés