14. fejezet. :)

Köszönöm a kedves szavakat az előző részhez, bár nem érdemeltem meg.... Az a rész borzalmas lett, mint ahogy szerintem ez is. Ezt is és a múltkorit is munkaidőben írtam meg és hát látszik is rajta. Összecsapottak lettek, de ezek ellenére is jó véleményeket kaptam róla. Ennek örültem és örülök is. Azért begépeltem nektek ezt a részt is, hátha elfogadhatónak bizonyul.... remélem azért elolvassátok! :) ♥


Ildikó: Köszönöm szépen a komit, hihetetlenül jól esett és remélem a jövőben is a blog olvasójaként tudhatlak. :) ♥
egy lány: Neked is nagyon szépen köszönöm a komit. Igazán megmelengette a szívemet, hogy úgy gondolod te nem tudnál úgy írni mint ahogy én, de ha nem szeretnél béta lenni, nem erőltetem a dolgot. :) Az is elég nekem, hogy a blog olvasója vagy! :) ♥ Köszönöm. :*

MIÉRT ÖLELGETJÜK AZ ELLENFELEKET!?

- Igen? - szóltam bele kómásan a telefonba.
- Jó reggelt! Ryan Fields. Nem tudom, hogy emlékszik-e rám tegnapról. Én gratuláltam önnek és a barátnőjének a remek szerepléshez. - hadarta el a mondandóját, nekem pedig leesett a dolog. A manager.
- Igen, emlékszem. - ültem fel az ágyban és próbáltam nem felkelteni Zaynt.
- Azért telefonálok, mert érdeklődnék, hogy leszerződne-e hozzám, mint énekes? - tette fel a kérdést, mire már nem bírtam egy helyben megülni. Felpattantam, de a szerencsétlen formámnak köszönhetően inkább kiestem az ágyból, így felébresztettem Zaynt is.
- Te mit csinálsz? - nézett rám, mire én csak legyintettem.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Nem tartom magam jó énekesnek. - válaszoltam Ryannek, közben pedig folyamatosan Zaynre néztem, aki rögtön megértette miről van szó é mérgesen nézett rám. Egyből felkelt és felém indult. Ezzel egy időben én hátrálni kezdtem.
- Mi viszont nagyon is jó énekesnek tartjuk önt. A barátnőjét is felkerestük, de őt az apukája testvére már "lefoglalta". Azt szerettük volna, ha maguk csapatban énekelnek, de így szóló karrierbe kezdhetnek. - folyamatosan tolattam, amíg Ryan mondta a tényeket. Elértem a kilincset, majd gyors léptekkel haladtam a földszintre, Zaynnel a nyomomban. - Akkor a válaszod? Énekesi karrier? - tette fel a kérdést, mire gyökeret eresztett a lábam. Még egy ilyen lehetőségem nem lesz soha, viszont nem tartom magam remek vagy kiváló énekesnek.
- Sophie... - állt meg előttem Zayn, mire felnéztem rá. - Kérlek! - unszolt tovább és a derekamnál fogva magához húzott. Picit megingattam a fejem, mire ő még közelebb préselt magához. Kihasználta gyengeségem és elvette tőlem a mobilom.
- Elvállalja. - szót bele, mire kidülledtek a szemeim. - Akkor majd beszélnek, viszhall. - letette, de én akkor már ott se voltam.
Mindig is utáltam, ha valaki helyettem döntött vagy beleszólt bármibe is, amibe nem kellett volna. Ezzel engem nagyon fel lehet idegesíteni és most Zaynnek sikerült is.
Felmentem a szobába, összeszedtem az elől lévő fontos holmijaimat, majd átsiettem a fürdőbe. Gyorsan rendbe szedtem magam és átöltöztem. Miután mindennel megvoltam, felkaptam a táskám, lenn felhúztam a cipőm és örültem, hogy nem találkoztam össze Zaynnel. Elég nagy döntést hozott meg helyettem és lehet, hogy én nemet mondtam volna. Nem vagyok színpadra való és én ezt tudom is magamról.
- Picur! - fogta meg a kezem és megfordított. Tudja, hogy lehet rám hatással és ezt ki is használja... - Miért haragszol? - tette fel a számomra költői kérdést, mire felvontam a szemöldököm.
- Olyasvalamiben döntöttél helyettem, ami meg is változtathatja az életem! - fakadtam ki, de látszólag őt nem érdekelte
- De tudom, hogy jó hangod van, lazán megállnád a helyed a szakmában. - bizonygatott, de ezzel csak még mérgesebb lettem.
- Zayn! Az, hogy bekerültél az életembe, hatalmas változással járt, de azt nem engedem, hogy a jövőmet is te alakítsd ki, annak ellenére, hogy benne leszel! - kiabáltam rá, majd tekintetéből rájöttem, hogy ezt nem csak gondoltam, hanem ki is mondtam.
- Mit mondtál? - láttam a döbbenetet az arcán, mire én megráztam a fejem.
- Semmit! - halkult el a hangom és megfordultam, azzal a céllal, hogy hazamegyek. Zayn sose tervezne előre egy ilyen lánnyal, mint én... Hogy is gondoltam? Tudhattam volna, hogy csak egy vagyok a sok közül...
Idegesen és csalódottan léptem ki az ajtón, ami segített, hogy ne sírjam el magam. Naiv és nevetséges vagyok. Zayn százszor jobb lányokat megkaphat, én csak játék vagyok neki.
- Sophie! - jött utánam és a kapuban sikerült elkapnia. Tekintetemmel a földet pásztáztam, mert nem mertem a szemébe nézni. Zayn az állam alá nyúlt és gyengéd erőszakkal kényszerített, hogy ránézzek. Belenéztem sötét, szinte fekete szemeibe és azok csillogtak. Fogalmam sem volt, hogy mit is jelent ez az egész. - Komolyan gondoltad azt, amit mondtál? - végig a szemembe nézett és szája sarkában egy apró mosoly bujkált, mikor bólintottam. Azt a fél lépés távolságot is, ami köztünk volt, megszüntette és megcsókolt. Van volt és vággyal teli, olyan, mintha több éve nem érhetett volna hozzám. Gyengéden beleharaptam alsó ajkába, mire felszisszent.
- Megharaptál? - incselkedett, mire vigyorogva bólogattam. - A következményeket is tűrni kell. - jelentette ki játékosan, én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá. Zayn féle bünti... ismerős. Arcomra széles vigyor ült ki, miközben szabadulni próbáltam kezei közül, de reménytelen volt.
- Te szadista! - kaptam a vállamhoz, ahova egy picit beleharapott. - Most fáj! - kezdtem bele egy kis egészséges nyafogásba, de persze nem gondoltam komolyan. Sose voltam hisztis.
- Kapsz rá gyógypuszit. - mosolygott sejtelmesen, majd már kaptam is azt a puszit kárpótlásképp. Azt hittem, hogy ennyi lesz, de tudhattam volna... Ő Zayn! Száját résnyire nyitva hagyta és úgy érintette bőrőm a vállamtól a nyakamig. Nekem is pánt nélküli felsőt kellett felvennem...
- Az illatod. - nyomott egy puszit a kulccsontomnál lévő gödröcskébe. - A bőröd. - haladt felfelé és a nyakamat célozta meg. - A szemed. - folytatta az állkapcsomnál. Minden egyes kimondott szó után kaptam egy-egy puszit. - A szád. - ért hozzá ajkaimhoz. - Egyszóval mindened! Megőrjít. - emelte meg egy picit a fejem és ajkait vadul az enyémekre nyomta. Nyelve rögtön bejutást kért, amit meg is adtam neki. Kellemes bizsergés futott végig gerincemen, mikor tarkómat kezdte cirógatni.
- Bocsi, hogy az előbb kikeltem magamból, csak nem szeretem ha irányítani akarnak. - próbáltam elmagyarázni neki, miért viselkedtem úgy, ahogy.
- Tudom, hogy nem szereted, de én tudom, hogy nagyon tehetséges vagy és nem hagyhattam, hogy a butaságaid miatt nemet mondj. - húzott magához, mire fejem a mellkasába fúrtam. Soha nem gondoltam volna, hogy anyán kívül még fogok valakihez ennyire kötődni. Apu és Tessa is igen sokat jelent nekem, de Zayn túlszárnyalta őket.
- Mi lesz így az egyetemmel? - idegesen néztem fel rá.
- Ugyanúgy beiratkozol, maximum otthagyod, mert sikerül a karrier. - tudta le a problémámat. Nekem még mindig nem tetszett ez az egész... - Tudom, hogy neked egyáltalán nem jön be az ötlet, de kérlek higgy nekem! Én is így álltam hozzá 2 éve, lassan 3. - győzködött, mintha belelátott volna a fejembe, a gondolataimba.
- Ne hasonlíts össze magaddal. Te kiváló énekes vagy, a nyomodba sem érek... - gesztikuláltam a mondandóm mellé, ami egy apró mosolyt csalt Zayn arcára.
- Ne vitatkozz velem! Úgy is én nyerek! - dugta ki a nyelvét. Elnevettem magam, majd összeszedtem a táskáimat.
- Nekem viszont ha kéne mennem. Apu már hazaért. - dobtam a vállamra az egyiket. Nyomtam egy puszit Zayn szájára és el akartam indulni, de nem engedett.
- Nem gondoltad, hogy hagyom, hogy ennyi cuccal sétálj... - rosszallóan ingatta a fejét és átvette a nehezebbeket, amíg nálam csak egy válltáska maradt. Bezárta az ajtót és elsétáltunk az autóig, ahol bepakoltuk a tatyóimat, majd beültünk és már úton is voltunk. - Apukádnak úgy is jelentenem kell a sok rosszaságot. - sejtelmes mosoly húzódott arcára, én meg felvontam a szemöldököm.
- Milyen rosszaságot? - vontam kérdőre, ő meg legyintett egyet. Nagyon utálok tudatlan lenni! - Jól van Zayn, megjegyeztelek. - fenyítettem be, majd mind a ketten az utat figyeltük. Fél óra múlva leparkoltunk a házunk előtt és kikapkodtuk a táskáimat a csomagtartóból. Besiettünk a nappaliba, ledobtuk a nem kívánatos dolgokat, majd a konyhába igyekeztünk, ahonnan tányércsörömpölés hallatszott.
- Búúúú. - ugrottam rá apu hátára, aki megijedt ugyan, de elnevette magát. Rögtön úgy alakította a helyzetet, hogy szorosan magához húzott.
- Hiányoztál Manó. - nyomott egy puszit a fejemre, mire én még szorosabban öleltem. Most érzem csak, hogy mennyire hiányzott nekem.
- Te is nekem. - néztem szemeibe, mire megrázta fejét.
- Ne hazudj! Zayn pótolt engem! - kacsintott ránk, én meg vigyorogva boxoltam bele a vállába. Játékosan odakapott és fájlalni kezdte.
- Zayn nem tud téged pótolni! - váltottam át komolyba. - Te az apám vagy. Egy apa pótolhatatlan! - mosolyogtam, majd újra megöleltem.
- Gyere ide te is. - intette apu Zaynnek, ő meg megrázta a fejét.
- Én csak nézelődöm, nem akarok zavarni. - próbálta magát kimenteni, de mi ezt nem hagytuk. Apa közelebb ment hozzá és mondott neki valamit, úgy, hogy én ne halljam. Zayn pillantása meleg volt és kedves. Fogalmam sincs mit mondott apu, csak azt tudom, hogy igen volt rá a válasz. Azt sikerült leolvasnom Zayn szájáról.
- Én is itt vagyok ám! - háborodtam fel, mikor suttogva kezdtek beszélgetni.
- Tudjuk! - karoltak át két oldalról, majd csináltunk egy nagy ölelést.
- Együnk valamit! - törtem meg a csendet, mire elnevettük magunkat.
- Te aztán tudod, hogy kell megtörni a pillanatot. - indult meg apu a hűtő felé. - Semmi nincs itthon. - csukta be az ajtaját. - Pizza? - nézett ránk, mire mi bólintottunk. Amíg apa megrendelte, visszamentünk a nappaliba és a táskáimat felvittük az emeletre. Gyorsan összeszedtem a mosnivalót és beraktam a helyére. Visszamentünk apuhoz, aki a nappaliban ült és papírokat bújt. Odasiettem hozzá és kivettem a kezéből a fehér köteget, mire mérgesen nézett rám.
- Most jöttél haza... Ne dolgozz már megint. - tettem le az asztalra az előbb szóban forgó tárgyat, majd lehuppantam mellé. - Figyelj Apu! - váltottam át komolyba. - Nem tudom örülsz-e majd neki, de ...- épp elmondtam volna, amit szeretnék, de közbe vágott.
- Énekesi karrierre készülsz. - nem törődöm hangom közölte, ami nála azt jelentette, hogy ideges.
- Honnan tudod? - halkultam el, ő újra a papírokért nyúlt, amit az előbb elvettem tőle és a kezembe nyomta őket. - A szerződésed, amit még alá kell írnod. Két perce ment el a managered és kért, hogy háromra menj be hozzá, megbeszélni a továbbiakat. - kelt fel a kanapéról, mire én felpattantam, de Zayn megelőzött.
- Erről nem Sophie tehet. Én erőltettem reggel ezt az egészet. - próbálta elmagyarázni, de apu hajthatatlan ilyenkor.
- Hagyjuk... nem akartam aláírni a szerződést. Tudod, hogy adok a véleményedre, annak ellenére is, hogy nem mindig fogadom meg. - néztem rá, ő meg a lépcső alján megállt és gondolkodóba esett.
- Hogy jött az ötlet és honnan lett a manager? - kérdezte, mire Zayn odament mellé és elé tolta a telefonját. Tudtam mit mutat neki, de én nem akartam ott lenni, mikor megnézi. Felmentem az emeletre a szobámba és leültem a laptopom elé. Bekapcsolt és a képernyőn megjelentünk Tessával. A szalagavatós ruháinkban voltunk és épp egy ölelést sikerült elkapnia apunak. Annyira jó pillanatkép lett, hogy Tessnek is ezt a háttere... és a legviccesebb az, hogy nem beszéltünk össze...
Ahogy felléptem netre, egyből bekapcsoltam a lejátszási listámat, ami Austin Mahone What about Love című dalával kezdődött. Közben beléptem Facebookra és Twitterre is. Mind a két helyen őrültek háza volt. Facen egy csomó barátjelölés, üzenet és értesítés. Csak a fiúkat igazoltam vissza, meg a lányokat és persze azokat akiket ismertem. Az üzenetek nagy része "rajongói' levél volt, amikkel most nem foglalkoztam. Innen kiléptem és elhűltem a Twitteremen. A követőim száma igencsak megnőtt és mivel a fiúk miatt gyarapodott meg, így gondoltam visszakövetem őket. Próbáltam mindenkit, de egyre többen lettek. Ami tőlem telt, megtettem.
"You're the best person in the world" ♥
Ahogy kiírtam, rögtön retweetelték és kommentelték is. Egy-kettőt elolvastam és mosolyogtam rajtuk, de azon kívül mást nem csináltam. Kiléptem mindenből és ismétlésre raktam Austint. Felkeltem a laptopom elől és az ablakomhoz sétáltam. Kinyitottam, majd kiültem a párkányra. Gondolkodni kezdtem az éneklésen. Ha aláírom a szerződést és netalántán sikerülne a dolog, minden megváltozna. Apu nem örül az ötletnek és vele nem szeretnék rosszban vagy haragban lenni. Viszont ha nem próbálkozom, sose tudom meg, hogy értek-e hozzá. De emellett az egyetem sem menne... Ha a karrier sikerül, mindenképpen ott kell hagynom a manageri sulit, ugyanis annak szerettem volna továbbtanulni.
- Picur. - nyomott egy puszit a vállamra Zayn, amitől egy picit összerezzentem, mert nem hallottam, hogy bejött.
- Fogalmam sincs, mi legyen az egésszel. Annyi pozitívum megfordult a fejemben, de negatívum is... - néztem fel rá.
- Írd alá a szerződést. - rakta le elém, de én csak meredtem rá. - Apukád is benne van... - mondta ki, mire egy "ne hazudj" nézéssel jutalmaztam. - Menj és kérdezd meg, ha nem hiszel nekem. - vágta oda sértődöttem, majd kiviharzott a szobámból. Ezt megcsináltam...
- Hülye vagy Sophie! - korholtam az eszem, majd lehuppantam az asztalomhoz és gyorsan a szerződésre firkantottam a nevem, mielőtt meggondoltam volna magam. Miután ezzel megvoltam, összeszedtem a papírköteget és lementem a nappaliba. Apu valószíná, hogy a szobájában van, Zayn viszont haza is mehetett, ha akart. Kinéztem az utcára, de a kocsija még ott állt, így valahol itt kell lennie. A megérzésem a kert felé irányított és én hallgattam is rá. Ahogy kiértem, megláttam Zaynt a hintaágyban. Arcáról leolvastam, hogy mérges, ráadásul azt is tudom, hogy miért. Most már több, mint két hete együtt vagyunk és tudom, hgoy utálja, hogy nem bízom benne.
Odasétáltam mellé és az ölébe csúsztattam a papírköteget.
- Aláírtam. - jelentettem ki, majd vissza akartam venni, de elkapta a kezem és maga mellé rántott. ahogy lehuppantam, egyből én kerültem elnyomásba.
- Miért nem bízol meg bennem? Reméltem, hogy ennyi idő alatt rájössz, hogy én semmi rosszat nem akarok neked! - nézett végig a szemembe. Sosem mutatta ki, mit érez, most viszont látszott szemeiben, hogy bántja a dolog. - Sophie egy kapcsolat alapja a bizalom. De ha nincs meg, nem tudunk mit kezdeni vele. - minden szavának hatalmas súlya volt és most igazat adtam neki. Nem adott okot arra, hogy hitetlen legyek vele szemben.
- Zayn... - próbáltam valami értelmeset kipréselni magamból, de nem ment.

- Csókolj meg! - állt fel a hintaágyról és várta a reakciómat. Gyomromba hatalmas görcs keletkezett ahogy felálltam a helyemről és Zayn elé léptem. Úgy izgultam, mint érettségi előtt, sőt jobban! Felpipiskedtem magam és ajkaimat gyengéden az övéire nyomtam. Rögtön, ahogy hozzáértem, már cselekedett is. Karjait körém fonta és közelebb préselt magához, mintha a testébe akart volna húzni. Olyan volt, mint az első csókunk, csak milliószor jobb. Lövésen sincs, mivel vált ki belőlem ilyen érzéseket, de rájöttem, hogy menthetetlenül beleszerettem. Levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól és a szemébe néztem.
- Akkor mégis szeretsz. - suttogta, mire bólintottam. Hogy a bánatba ne szeretném!?
- Menjetek szobára! - hallottam meg barátnőm hangját és mögötte egy csapat nevetését.
- Nem tudtam mi hiányzott. -fordultam feléjük vigyorogva, mire Tess a nyakamba ugrott. De nem is a mi társaságunk lenne, ha a többiek nem csatlakoznának, így lett egy nagy csoportos ölelés.
- Miért ölelgetjük az ellenfeleket? - szólalt meg Louis, mire szétrebbentünk. Tessel külön álltuk a többiektől és kidugtuk a nyelvünket.
- Mi úgy is jobbak leszünk! - szekírozta őket Tess, én meg csak vigyorogva bólogattam.
- Pofátlanok! Kihasználtátok a hírnevünket azért, hogy ti is ismertek legyetek. Szégyelljétek magatokat! - dorgált meg minket Liam, mire mi csak megvontuk a vállunkat.
- Nem volt ellenetekre, hogy veletek legyünk. Szóval csitu. - kacsintott rájuk Tessa.
- Úgy ám. Sőt, kettőtök előszeretettel töltötte velünk az időt. - ingázott a szemem Zayn és Harry között, akik felháborodva néztek egymásra, majd ránk.
- Aljas rágalom! Megvezettetek minket! - mutogatott Harold, mire barátnőm felvonta a szemöldökét.
- Mi vagyunk az áldozatok! - jelentette ki Zayn és itt vége volt mindennek, elnevettük magunkat.
- Ti milyen idióták vagytok! - röhögött a mi kis ír manónk is.
- Erre még csak most jöttél rá? - vigyorgott Eleanor, mire Niall megvonta a vállát. Imádom ezt a bandát, visznek egy kis színt az életembe.
- Sophie! Telefon!- kiabált ki apu, mire besiettem és már beszéltem is.
- Igen? - kezdtem bele.
- Hello Sophie, Ryan vagyok. - szólt bele újdonsült managerem.
- Hello. - köszöntöttem és vártam a folytatást.
- Csak azért hívtalak, hogy megkaptad-e a szerződést? - érdeklődött, nekem meg eszembe jutottak a papírok. Gyorsan kiszaladtam a többiekhez és elvettem Zayntől, vagyis csak akartam. Mikor látta, hogy mit szeretnék, a háta mögé dugta és megrázta a fejét.
- Várj egy picit Ryan, nem akarják odaadni! - az utolsó szavakat kicsit kihangsúlyoztam és erélyesen néztem Zaynre.
- Csak ha kapok érte valamit. - felelte az én drága barátom, mire felvontam a szemöldököm.
- Zayn! Kérlek! - próbáltam komolyra fordítani az egész szitut, de ő hajthatatlan volt.
- Zayn, a(z) One Directionból? - kérdezte Ryan, mire rájöttem, hogy mindent Hallott.
- Igen, ő az. És nem adja oda a papírokat. Vinnem kell háromra? - érdeklődtem.
- Szükség van rá. Addig még van három óra, szerintem megszerzed. - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Nagyon remélem. Feleltem és gyilkos tekintettem néztem Zaynre.
- Akkor hajrá és majd délután találkozunk. Szia. - köszönt el és már le is rakta.
- Te idióta majom, add már ide! - vigyorogtam és közben püföltem Zaynt, aki fél kézzel lefogott és magához húzott.
- Ehhez még egy-két gombócot meg kell enned. - kacsintott rám, mire a többiekből kitört a nevetés. Mondjuk ezen én is csak nevetni tudtam.
- Megkapom a papírokat? - kérdeztem, mikor a többiek elvonultak a hintaágyhoz.
- Kapok cserébe valamit? - vette elő rossz fiús mosolyát, amitől a gyomromban szunnyadó összes lepke felébredt. Legelső találkozásunkkor is ugyanígy mosolygott, erre tisztán emlékszem.
- Mit szeretnél? - néztem szemeibe és mosolyogtam.
- Téged! - vágta rá, majd lehet egy csókolt számra és már meg is kaptam, amit akartam. Bevittem őket a házba, ahol éppen apu átvette a pizzákat. Mikor megláttam a sok dobozt, tátva maradt a szám.
- Ennyit?- vettem át tőle hármat.
- Ez az enyém. - tett le egyet az asztalra. - Ez a tiéd és Zaynné. - mutatott az egyikre. Ezeket meg vidd ki és add a többieknek. - mutatott három dobozra, én meg köszönetem jeléül nyomtam egy puszit az arcára. Vigyorogva indultam vissza a többiekhez. Ahogy kiérte az udvarra, Niall mintha tudta volna, hogy pizza van nálam, még két lépést se tettem feléjük, már megfordult és felcsillantak a szemei.
- Most te vagy gondolatolvasó vagy és nagyon megy neked a dolog, vagy ilyen jó a szaglásod... - tettem le az asztalra a dobozokat, mire mindenki köré gyűlt. De mivel a kerti asztalunknál csak hat személynek van hely és mi kilencen vagyunk, így Tess és én elmentünk a hintaágyba egy-egy szelet pizza kíséretében, amíg Danielle beleült Liam ölébe és úgy ettek.
- Na mi van te újdonsült énekes? - vigyorgott rám, mire én rosszallóan ingatni kezdtem a fejem.
- Ez is miattad van! Én nem akartam tegnap énekelni. - mutogattam és közben vigyorogtunk, mint egy idióta.
- Szívesen. ! - ölelt magához, majd mind a ketten elnevettük magunkat és ettük tovább a pizzánkat. Kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni ebből. Mindenki támogat minket, de szerintem csapatban sokkal jobbak lennénk.
- De ígérjük meg a másiknak, hogy soha nem fordulunk egymás ellen. - néztem mélyen szemébe, ő meg a kisujját tartott, majd esküt tettünk. Szokásunkhoz híven a kézfogásunk se maradhatott el. A többiek kinevettek minket, de mi csak megvontuk a vállunkat és beszélgettünk tovább. Mindent átbeszéltünk, amit csak lehetett és rájöttünk, hogy csapatban egyszerűbb lenne mind a kettőnknek, de sajnos már aláírtuk a szerződéseket.
- Sophie. - ült le mögém Zayn, majd a hintaágy végébe húzott. Meglkasának dőltem, míg ő a hintaágynak és kezeit összekulcsolta hasamon. Tessa és Harry is hasonló pózban ültek velünk szemben.
- Na mi is van azzal, hogy ti voltatok az áldozatok? - incselkedett velük Tess, mire a fiúk elnevették magukat.
- Gonosz boszorkányok. - vigyorgott Harry és mutogatott ránk.
- Muhahahaaa. - nevettünk fel egyszerre barátnőmmel, majd összepacsiztunk.
- Tuti, hogy az újságok is hasonlóképp hozzák majd le. - készített fel minket Zayn.
- Nem érdekel, én tudom, hogy mi az igazság. - vágtam rá rögtön. Engem sosem érdekelt, hogy más mit mondott, gondolt, kivéve ha hozzám közel álló személyről volt szó.
- Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek benned. - nyomott egy puszit az arcomra Zayn.
- És még nem is ismeritek az imádni való oldalát. - vigyorgott sunyin Tess, mire kidugtam a nyelvem.
- Fogadjunk, hogy ismerem. - mondta drága barátom magabiztosan, mire Tess gondolkodóba esett.
- Na akadjatok le rólam. - próbáltam menteni magam valahogyan, de mintha meg se hallották volna, beszéltek tovább.
- Lehet, sőt tuti, hogy hármat ismersz belőle. - latolgatta Tess, mire Zayn szeme felcsillant.
- És én miért nem láttam? - nézett furán Harry, mire legyintettem egyet, jelezve, hogy hülyeségeket beszélnek.
- Azért, mert még nem aludtál vele, nem veszekedtetek, nem hoztad zavarba és a többi. - ecsetelte Tess, mire tenyerembe temettem arcom.
- Így van. Imádom nézni, mikor alszik vagy mikor zavarban van, mint most. - mutatott rám, de én csak takartam magam. Úgy utálom, ha én vagyok a téma. - Amikor meg mondja a magáét, hát annál aranyosabb nincs is. - puszilt bele a nyakamba, amibe beleborzongtam.
- Na, ha kellőképp kibeszéltetek, nem beszélhetnénk másról? - néztem picit erélyesebben Tessre, aki igen élvezte ezt az egészet. Pukkadj meg! - kacsintottam barátnőmre, aki elnevette magát és vele együtt Zayn és Harry is.
- Mi folyik itt? - jött oda Loui és beleült az ölembe. Meglepődtem, de aztán szétnyitottam a lábaimat, ő meg leesett a földre. áldom az eszem, hogy nadrágot vettem fel.
- Gonosz törpe. - morgolódva kelt fel és foglalt helyet mellettünk.
- Csigalom, nyugavér. - csókolta meg Eleanor, mi meg pár perc hatásszünet után hatalmas nevetésben törtünk ki.
- Ugye mennyire összeillenek? - kérdezte vigyorogva Danielle, mire mindenki kórusban bólintott.
- Eleanor, Louis kettő lány változatban. - magyarázta meg Liam és ő is beült mellénk, az ölébe húzva Daniellet. Eleanor is helyet foglalt Loui combjain és szegény Niall kuporgott köztünk egymagában.
- Srácok, nekem készülődnöm kell. - keltem fel a helyemről és szembefordultam velük.
- Segítünk! - pattantak fel a lányok is, majd behúztak a házba és felvonszoltak a szobámba...





Meghoztam a következő részt is! Ez sem tartozik a legjobbak közé, mert ezt még a munkahelyen írtam... de azért talán olvasható lett. :)
Zsó. xx. :)