egy lány: Még előfordulhat olyan is, hogy nem békülnek ki.. ;) Köszönöm! :* ♥
Ildikó: Nagyon szépen köszönöm, de van ennél jobb blog is.. :) Siettem ahogy csak tudtam, de még mindig nem az igazi a rész.. :) köszönööm! :* ♥
MÁR MEGTÖRTÉNT...
- Elviszlek. - kulcsolta össze a kezünket Zayn, majd elköszöntünk a többiektől és beültünk a kocsiba.
- Én egyre jobban félek ettől az egésztől. - jelentettem ki, mikor leparkoltunk a hatalmas stúdió előtt.
- Felesleges. - próbált nyugtatni, ami nem igazán sikerült neki. - Tudom, hogy nem lesz semmi gond. Bízom benned! - préselt a kocsi oldalához és fölém magasodott.
- Remélem igazad lesz. - sóhajtottam, majd indulni akartam, de Zayn ajkait az enyémekre nyomta és még közelebb vont magához.
- Majd telefonálj, ha végeztél. - kacsintott és még egy utolsó csókot nyomott számra. Pár perc múlva már az épületben voltam és Ryant kerestem, de nem találtam sehol.
- Sophie! - szólított meg valaki, mire megfordultam és Ryan állt velem szemben.
- Helló. - mosolyogva köszöntem neki, de még mindig volt bennem egy kis félsz.
- Gyere, idemegyünk. - mutatott egy fehér, két szárnyú ajtóra. Ahogy beléptünk, tátva maradt a szám. Egy hatalmas stúdiószoba tárult elém. Az egész mahagóni színben pompázott, fekete gurulós székekkel és kellemes környezettel.
- Nem lesz semmi extra. Aláírsz még egy papírt, énekelsz egyet és végeztünk. - mosolygott, majd elém rakta a papírokat, amit átfutottam és aláírtam. - Akkor már csak el kell döntened, hogy mit szeretnél énekelni. - jelentette ki, mire gondolkozni kezdtem. Ötletem sem volt, hogy mit, de valamit muszáj. Lejátszottam magamban az összes olyan dal címét, amit tudok kívülről, végül Kelly Clarkson Because of You című zenéjénél maradtam. - Tökéletes választás. - felmutatta a hüvelykujját Ryan, majd betessékelt a mikrofon mögé, megvárta, míg felkészültem, majd adta is a zenei alapot. Egy időben nagyon sokat hallgattam ezt a számot és rengeteget sírtam rá, de ettől függetlenül szívesen éneklem. Miközben énekeltem, becsuktam a szemem, mert így jobban bele tudtam élni magam és könnyebben kijöttek a magas hangok.
- Ez fantasztikus volt! - ujjongott, mikor végeztem, de én csak legyintettem. - Gyere, hallgasd meg! - mutatott a pultra, mire kimásztam a mikrofon mögül és mellé siettem. Ahogy odaértem, már indította is. Sose hallgattam vissza magam. Igazából soha nem fordult meg a fejemben, hogy felvegyem, ahogy éneklek. Furcsa volt most hallani, de azért nem volt olyan borzasztó.
- Mondjuk úgy, hogy elmegy. - jelentettem ki, mikor a refrénhez értünk.
- Te nem vagy normális. Az emberek imádni fognak! - lelkendezett, de én csak hallgattam. Szerintem Tessa kapósabb lesz majd.
- És most hogyan tovább? - néztem szemeibe, de már rájöttem, hogy ez hülye kérdés volt.
- Már két ember megkeresett, hogy szívesen csinálva veled CD-t, videókat és így tovább. - sorolta el, nekem meg az égbe szaladt a szemöldököm. - De neked már van dalszerződ, koreográfusod, stylistod, meg minden, ami kell. - ismertette velem a helyzetet.
- Mi? - csodálkoztam. - Már is? - gondolkodni kezdtem. Ha már ezek megvannak, akkor kész tervei is lehetnek. Ez gyorsan ment.
- Persze. - felelte magától értetődően. - Mielőtt aláírtad volna a papírokat, már akkor megvoltak. Mertem remélni, hogy aláírod. - mosolygott bocsánat kérően, én meg legyintettem. Most már teljesen mindegy.
- De azért jó lenne, ha én is tudnék egy-két tervedről. - dőltem hátra a széken, jelezve, hogy várom a híreket.
- A héten lesz egy találkozod a(z) One Directionnel egy műsorban, ahol te és a fiúk párbajoztok. - jelentette ki, majd megnézte a naptárát. - Pontosítok... holnap! - fejezte be gondolatát, mire elnevettem magam.
- Ezt te sem gondoltad komolyan! - vigyorogtam még mindig.
- Mi a baj ezzel? - kérdezte úgy, mintha semmiről nem tudna.
- Pont nekünk kell párbajozni? - hitetlenkedtem. - Kíváncsi leszek, mit szólnak majd hozzá.
- Nyugi! Zayn szeret téged. - nyugtatgatott, ami felesleges volt, mert nem voltam ideges. Inkább tetszett az ötlet. - Ja és tíz perc múlva itt vannak. - állt fel a helyéről és, mint aki meg se szólalt, elrendezte a papírokat.
- Jól van Ryan. Jössz te még az én utcámba! - fenyítettem be, ő meg elnevette magát.
- Öt évig biztos. - célzott a szerződésünkre. Bólintottam egyet, majd beszélgettünk tovább. Elég sok mindenről volt szó, de kiderült, hogy a srácon elleni párbajból fogjuk megtudni, megállom-e a helyem a szakmában, mert ha ott teljesítek, akkor a közönség talán megszeret.
- Ryan! - hallottunk kívülről egy férfi hangot. Számomra ismeretlen volt, de ahogy láttam, manageremnek nem. Amint belépett a férfi és a vendégeink, rögtön tudtam, hogy ki a hang tulajdonosa. Paul, a srácok managere.
- Sophie. - üdvözölt egy kézfogással, majd leültünk az asztalhoz. Egyik oldalamon Ryan, a másikon meg Paul foglalt helyet és Zayn meg velem szemben. A többi srác csak vigyorgott rajtam, én meg inkább rájuk sem néztem.
- Szóval srácok, holnap lesz egy párbajotok... - kezdett bele Paul és Ryan. Részletesen ismerették velünk az egészet. Ahogy láttam, Zaynnek nagyon nem tetszett ez az egész.
- Pár perc múlva meg is hallgatjuk, hogy el tudjátok-e énekelni a kiválasztott dalokat. - tapsolt egyet Paul, mire kicsit összerezzentem. Nekem nagyon idegen ez az egész. Félek...
- Én nem éneklek! - jelentette ki hirtelen Zayn, mire mind felé kaptuk a fejünket.
- Zayn, olyan nincs! - nézett mérgesen Paul.
- Nem érdekel, nem és kész! - makacsolta meg magát.
- Beszélhetünk négyszemközt? - kérdeztem Zayntől, mire mind a ketten felkeltünk és kimentünk a folyosóra, ahol egy árva lélek sem volt. - Miért csinálod ezt? - néztem a szemébe most először az itt létük óta.
- Mert én nem akarom ezt. - vágta rá idegesen, mire felvontam a szemöldököm és vettem egy mély lélegzetet.
- Pedig muszáj lesz! Fikarcnyit sem értek ehhez, de ahogy mondták, erre szól a szerződés egy kis része is. - próbáltam észhez téríteni, de reménytelennek bizonyult.
- Én meg értek hozzá és tudom, hogy rossz ötlet. Ebből az lesz, hogy éneklünk mind és téged a Directionerek kiutálnak. Taylorral is ez történt és ő is énekes. - magyarázta, de én ingatni kezdtem a fejem. Már értettem mindent. Engem akar védeni... de ennyire nem kell félteni engem. Felesleges.
- De az más. Taylort a magánélete miatt utálták nagyon. Viszont én Twitteren és Facen is egy csomó kedves üzenetet kapok már most. Ne félts ennyire! - győzködtem és végre úgy tűnt, sikerül megtörni.
- Sophie. - préselt a falhoz. Két kezével a falat támasztotta fejem mellett és fölém magasodott. - Ez nem játék. Biztos benne vagy? A műsorban már nem lesz visszavonuló.
- Már végigcsinálom. Leszerződtem, akkor teljesítem a kötelességemet. - jelentettem ki határozottan, ő meg elmosolyodott.
- De a magánéletet nem keverjük ide. - incselkedtem vele, mire magához húzott és túlzok, ha azt mondom, hogy egy hajszál elfért volna köztünk.
- Már megtörtént. - kacsintott egyet, majd nyomott egy puszit a számra. Több is lett volna belőle, ha a fiúk nem szólnak közbe.
- Na, ha szent a béke, akkor mehetnénk énekelni. - vigyorgott Liam, a többiek pedig a háta mögött kuncogtak. Fejcsóválva mentem vissza Ryanékhez és álltam be a mikrofon mögé, mivel úgy döntöttünk, én kezdek. Első dalom Demi Lovatótol a Give Your Heart a Break volt. Ismertem a dalt, sőt imádtam, de én sehol se vagyok hozzá képest. Az ő hangja fényévekre van az enyémtől. Amíg ő befutott énekesnő, addig én még csak most vagyok a karrierem elején, még az is lehet, hogy nem is sikerül.
- Készen állsz? - kérdezte Ryan, mire bólintottam és már indult is a dal.
- The day I first met you.... - kezdtem bele és voltak olyan részek, ahol Zaynre pillantottam. Már ennél az első mondatnál, sunyin vigyorgott rám, mire nekem is mosolyognom kellett és ezek után széles mosollyal folytattam a dalt. - Don't wanna break your heart... - szerintem most kivételesen a legmagasabb hangot is sikerült kiénekelnem. Bár nekem a belső hangom azt súgta, lehetett volna jobb is. Miután végigénekeltem, Zaynre pillantottam, akinek a szemében büszkeség tükröződött, miközben tapsolt a többiekkel együtt. Arcomra kislányos mosoly szökött egy kis pír kíséretében, így lehajtottam a fejem.
- Na, hogy egy kicsit visszanyerd önmagad, a fiúk is eléneklik az egyik dalukat. - mosolygott rám Paul, mire levettem a fejhallgatót, leraktam és kimentem hozzájuk. Mindenki megölelgetett, majd szó szerint Zayn elé toltak. Egyszerűen nem mertem a szemébe nézni. Nem tudtam mit is gondol pontosan.
- Sophie! -emelte fel a fejem az államnál fogva, mire ráemeltem tekintetem és arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. - Ne szégyelld a hangod, mert tökéletes. - vont magához és megcsókolt. Belemosolyogtam, majd hagytam, had menjen énekelni.
- Nagyon szeret téged. - ült le mellém Paul és mosolygott.
- Én is őt. - néztem rá Zaynre, aki épp belekezdett a Little Thingsbe. Végig a szemembe nézve énekelt, nekem pedig iszonyatos tempót diktált a szívem.
- Sophie nagyon jó hatással vagy rá. - bólintott elismerően Paul, mier értetlen fejjel néztem rá. Sose énekelte még ilyen jól. - adta meg a magyarázatot, én meg elmosolyodtam és tapsolni kezdtem, mert a srácok végeztek.
- Te jössz! - mosolygott Ryan, majd már váltottuk is egymást a stúdióban. - Szerintem a következő dalt is ismered. Demi Lovato szintén, a Heart by Heart. - közölte a tényeket, én meg megörültem neki, hiszen most ez a száma nagy kedvencem. A filmet, aminek a betétdala, még nem láttam, de szeretném megnézni.
- When your soul finds the soul... - énekeltem és behunytam a szemem. Teljesen átadtam magam a dalnak, csak a refrénnél néztem Zaynre.
- No there's no one else's eyes, that could see into me. No one else's arms can lift. Lift me up so high. Your love lifts me out of time and you know my heart by heart. - rögtön megértette, hogy mit jelent és szemébe könnyeket láttam. Ezek után már direkt rá néztem, mikor úgy gondoltam, hogy akár rólunk is szólhatna. - Someone comes into you world. Suddenly your world has change forever. - mikor itt ránéztem, Liam átkarolta a vállát és végre nekem is sikerült kicsikarnom belőle valamit, mert meghatódott. Elmosolyodtam, majd így zártam le a dalt. Ahogy befejeztem, tapsvihar keletkezett, így elnevettem magam és megingattam a fejem.
- Csodálatos volt! - örült a fejének Ryan, én meg szép lazán megforgattam a szemeim. - Szerintem most énekeld még el a harmadik számot, mert be van melegítve a hangod. - ajánlotta, mire bólintottam. - Nem tudom mennyire lesz sikere, de Taylor Swift egyik dalát kéne elénekelned. - húzta el a száját.
- Attól függ melyiket. - néztem gyanúsan rá, mert az I Knew You Were Trouble-t vagy a We Are Never Ever Getting Back Togethert nem vagyok hajlandó...
- Nem tudom ismered-e a Haunted-ot. - kérdőn pillantott rám managerem, én pedig bólintottam. Hogy ne ismerném? Sokat sírtam rajta, szóval egyáltalán nem ismeretlen. A zene már indult is, én meg énekeltem. Eszembe jutott Anyu és szemeim megteltek könnyekkel. Mikor meghalt, olyan elveszettnek éreztem magam és ez a dal pont passzolt az akkori időszakomhoz. Végig énekeltem, majd letöröltem a könnycseppeket arcomról és kimentem a stúdióból, de nem hagytam, hogy megölelgessenek, inkább megkerestem a mosdót. Picit felfrissítettem magam, majd belenéztem a tükörbe. Igazából nem voltam szomorú vagy bármi, valójában hiányérzetem volt. Anyu... Rettenetesen hiányzik, pedig már két éve ennek.
Vettem egy mély levegőt, majd kiléptem a mosdóból. Egyből a stúdió felé vettem az irányt.
- Már észre sem veszel? - szólalt meg mögöttem a már jól ismert mély, férfi hang. Elmosolyodtam, majd megfordultam.
- Bocsi. - néztem fel rá, mikor megállt előttem.
- Minden oké? - váltott át aggódóba, mire bólintottam. Késztetést éreztem, hogy megöleljem, így cselekedtem is. Zayn nem ellenkezett, hanem szorosan körém fonta karjait. Fejem, mellkasába fúrtam és mélyen beszívtam bódító illatát.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd összekulcsolt kézzel mentünk vissza a többiekhez. Belépve már csak annyit láttam, hogy Ryan és Paul papíroznak, a srácok meg egyből a nyakamba ugrottak. - Ti nem fogtok énekelni? - néztem rájuk érdeklődve.
- Már megtörtént. - vigyorgott Niall, én meg egy bólintással letudtam.
- Na srácok. Holnap egykor lesz a műsor. Szóval fél egyre gyertek az MTV-hez. - adta ki az utasítást Paul, mi meg egy 'oké'-val letudtuk. - Ja és még valami. Sophie és Zayn. - fordult felénk. - Azt kell mutatnotok, hogy a kapcsolatotoknak semmi köze a karrierhez. - folytatta, majd Ryanre nézett.
- Nyugodtan szóljatok be egymásnak, szekáljátok a másikat, de közbe legyen egy-két ölelés vagy puszi. - részletezte, mire Zaynnel összenéztünk. Láttam rajta, hogy ő nem fog ilyet csinálni.
- Meglátjuk. - mosolyogtam, majd elköszöntünk egymástól és kimentünk a stúdió elé. - Tegnap ilyenkor még a fesztiválon hülyéskedtem, mint átlag ember, holnap meg már egy TV műsorban fogok szerepelni, mint feltörekvő énekes. - fogtam a fejem. - Én ezt nem tudom elhinni. - néztem a srácokra, akik csak vigyorogni tudtak rajtam.
- Ez nem baj. - karolta át a vállam Liam. - Bármi is lesz, mit itt vagyunk neked! - jelentette ki, mire megöleltem. Nem olyan, mintha Zayn lenne, viszont értem, Danielle mit szeret rajta annyira.
- Én sose kaptam még ilyen ölelést tőled. - szomorodott el Niall.
- Én se. - csatlakozott a durcihoz Louis is, mire elnevettem magam.
- Majd ha kiérdemeltétek. - kacsintottam rájuk, mire fintorogtak egyet. Néha elgondolkodom rajta, hogy őt tényleg azok a 19-20 éves srácok, akik a színpadon énekelnek vagy éppen kisgyerekekkel foglalkoznak, Afrikába mennek, hogy segítsenek a rászorulókon és egyebek. Ilyenkor rettenetesen gyerekesek, de őket így kell szeretni.
- De Zayn mindig kap. - kezdett gyerekeskedni Loui, mire felvontam a szemöldököm. Nagyon remélem, hogy csak hülyéskedik.
- Loui! - elnevettem magam. - Még jó, hogy ő mindig kap. Milyen barátnő lennék, ha nem ölelném meg? - tettel fel a számomra költői kérdést, majd fejbe kólintottam és megöleltem. Őrült, mint majom a farkának. Te lökött. - engedtem el, majd összekulcsoltuk a kezünket Zaynnel és elköszöntünk tőlük.
- Nálad jobbat nem is kívánhatnék. - fordult felém és egy gyors puszit nyomott a számra. Elmosolyodtam, majd beszálltunk a kocsijába. Most jut eszembe. Zayn nem is tudja, hogy tudok vezetni. Mondjuk nem is baj, így tudok még meglepetéseket okozni neki.
- Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből holnap. - indultam meg házunk felé, miután Zayn kinyitotta nekem az ajtót. Sajnost még mindig rajta van a gyerekzár. - Szedd már le róla azt a francos zárat! - mérgelődtem, ő meg jót szórakozott rajtam.
- Majd ha nem felejtem el, leszedem. - kacsintott, mire megforgattam a szemeimet. Ahogy ismerem úgyse fogja leszedni.
- Megjöttünk! - kiabáltam el magam, mikor beléptünk a lakásba. Mivel választ nem kaptam, így felmentem az emeletre és benéztem apu szobájába. Már értem miért nem jött a választ, hiszen aludt. Bementem, betakartam, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem Zaynhez, de sehol sem volt. Gondoltam magamban, majd megkeres, ha hiányol, így felmentem a szobámba. Benn lefeküdtem az ágyamra és felhívtam Tesst.
- Kész, végem. - kezdtem bele, mikor felvette.
- Neked is Szia! - nevette el magát, majd folytatta. - Mi a baj?
- Holnap egy TV műsorban fogok szerepelni a fiúkkal, de konkrétan ellenük leszek, mert párbajozunk és el kel énekelnem három dalt, de ha a közönségnek nem tetszem, akkor itt a vége és semmi értelme nem volt az egésznek. Segíts! - hadartam el az egészet egy levegővel, mire két-három perces hallgatás következett.
- Menni fog! Énekeld le a fiúkat! - szólalt meg, mikor azt hittem letette.
- Az lehetetlen, már három éve ezt csinálják. - magyaráztam neki, mikor úgy is tudja.
- Olyan nincs, hogy lehetetlen. - próbált bátorítani, de én akkor se akartam engedni neki.
- Úgyse tudsz meggyőzni, megyek, éneklek és figyeld meg, hogy nem tetszem majd a közönségnek. - le akartam tudni ennyivel, de drága barátnőm ezt nem hagyta.
- Most vagy észhez térsz magadtól, vagy átmegyek és én raklak helyre, de így megzavarnám az estéteket. - hallottam a hangján, hogy mosolyog és tudja, hogy bármennyire is szeretem, de Zayn már közelebb áll hozzám. Persze ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom vagy nem foglalkozom vele, mert nem így van.
- Tudod, hogy szeretlek-imádlak, de meg fogsz haragudni, ha most nem szeretnék találkozni veled? - húztam el a számat.
- Meg fogok! - felelte, mire megállt bennem az ütő. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogja válaszolni. - Csak hülyéskedtem. - nevette el magát, mire fellélegeztem.
- Ezért én még megöllek! - nevettem most már én is. - De most megyek. Jó éjt maki. - köszöntünk el egymástól, majd letettük. Mosolyogva terültem el az ágyamon és a plafont kezdtem bámulni. Sok minden megfordult a fejemben, de igazából a holnapi napról gondolkodtam. De rájöttem, hogy így csak beleképzelek valamit, szóval felhagytam vele. Felkeltem, majd a laptophoz sétáltam, hogy kapcsoljak valamit háttérzajnak. Victoria Justice számát választottam. A Shut up and Dance-t. Nagyon szeretem ezt a számát, így énekeltem és még valami tánc félét is produkáltam mellé, vagy valami ahhoz hasonlót.
- Shut up and dance, show me watcha' got, Shut up and dance are you in or not, You moving your mouth Baby don't speak, well shut up and dance if you're into me. - énekeltem, majd a következő pillanatban Zayn ajkait éreztem az enyémeken. Egyik kezemmel hajába túrtam, míg másikat arcára helyeztem. Ő ezzel egy időben halántékomat cirógatta és másik kezét derekamra vezetve húzott közelebb magához.
- Mire ez a hirtelen jött szeretetbomba? - mosolyogtam rá, ő meg homlokát az enyémnek döntötte.
- Ennek két egyszerű oka van. - kezdett bele. - Az egyik, hogy te mondtad vagyis énekelted, hogy fogjam be és mivel táncolni nem tudok, így ezt jobbnak láttam. - mondta el az első okot, mire éreztem, hogy arcomba vér szökik és elnevettem magam. - A második érvem már nyomósabb ok. Egész egyszerűen, mert szeretlek. - csókolt meg újra, én meg az ájulás határán voltam.
- Amennyire féltem tőled az elején, most annyira szeretlek. - vallottam be, ami már több napja motoszkált bennem. Zayn szemei mégjobban csillogni kezdtek, mint eddig, én meg megtörtem a pillanatot. - Viszont fáradt vagyok és fürödnöm kéne. - közöltem vele, ő meg bólintott, hogy megértette.
- Akkor én megyek. - leindult a bejárati ajtóhoz, ahova kikísértem. - Holnap érted jövök délre. - nyomott egy puszit a számra, majd kilépett az ajtón. Valahogy úgy éreztem, nekem ennyi nem elég és megfogtam a kezét. Ahogy visszahúztam, mintha csak tudta volna mit akarok. Vadul tépte ajkaimat és egyre közelebb és közelebb vont magához. Ez az érzés felülmúlhatatlan. Szó szerint megrészegít...
- Jó éjt. - adtam még egy utolsó puszit neki, majd megvártam, míg beül a kocsijába és elhajt. Visszaslattyogtam a házba, bementem a fürdőbe és egy gyors zuhanyzás után, beleugrottam a pizsimbe. Fáradtam zuhantam bele az ágyamba és már csak annyira volt erőm, hogy elolvassam Zayn SMS-ét.
"Jó éjt Baby. Szeretlek. xx, Zayn. :*"
Elmosolyodtam, majd gyorsan visszaírtam neki és ahogy letettem a fejem a párnámra, már aludtam is.
Remélem azért ez már jobb, mint az előző, ha nem sebaj, majd lesz még milliószor jobb is! ;) ♥
Zsó. xx. :)
imádooom:33 annyira tetszik ez a rész is*-* Mi az hogy előfordulhat olyan, hogy nem békülnek ki? :o ne forduljon elő ilyen! :D olyan cukik együtt*-* nagyon kíváncsi vagyok a párbajra :D:D siess a kövivel :*
VálaszTörlés