szóval jó olvasást kívánok hozzá! :) ♥
Bekii^^: Örülök neki, hogy viszont láthattalak a blogomon. :D Elolvastam a tiédet is és azt tudom mondani róla, hogy jó és nagyon jó lesz, ha picivel hosszabb részeket írsz, illusztrálod képekkel, valamint picit lassítasz benne. Ne siesd el, hiszen nem futsz sehova. Nem muszáj háromnaponta részt hoznod, én se úgy csinálom. Akkor hozom, mikor késznek érzem és nem elhamarkodottnak. Persze nekem is vannak rossz írásaim, mint ebben a blogomban is rengeteg, de mind fejlődünk. És a tiéddel ezen kívül semmi gondom nem volt, csak az, hogy nincsenek képek. Sokkal könnyebben beleéli magát az olvasó, ha tudja hogy képzelje el az egészet. De persze nem muszáj beleraknod ha nem akarod, mert úgy is király az egész! Csak így tovább, én pedig köszönöm a kedves szavakat! :) ♥
Ildikó Petelei: Wáó! :D Ilyen szép szavakat még talán senkitől sem kaptam. Nagyon szépen köszönöm! ♥ Először is köszönöm, hogy mellettem állsz te is, de azért a blogom annyira nem jó, mint ahogy azt te írtad. Azért jobb, mint amelyiket szidtam, de az enyém se jó. Szerintem ami igazán jó blog, az a Dark. Az írójára igen felnézek, nem sokan tudnak úgy fogalmazni, én is szeretnék, de nem megy. A fordítói pedig tökéletesen visszaadják a hangulatát, úgyhogy túlzásnak tartom, amit az enyémről leírtál, de ettől függetlenül iszonyatosan jól esett és köszönöm szépen! :) :* És köszönöm a bátorítást, próbálok kitartani mindenben! :)
egy lány:) : Köszönöm szépen! :D ♥ Örülök, hogy tetszett és remélem a folytatás is tetszik majd. Amúgy szerintem sem gond egy kis vita/veszekedés, főleg, hogy a folytatás emiatt még jobb lesz... vagyis nagyon remélem. :)
SZEREZD VISSZA A BIZALMAM!
"- Én benne vagyok, de én választok dalt. - egyezkedtem vele, ő meg feltette a kezét védekezésképp. Zayn felé fordultam, majd közelebb mentem hozzá. - Akkor ezt a dalt neked éneklem majd, ülj le és hallgasd meg. Tetszeni fog. - olyan szarkazmussal mondtam, hogy még én is megijedtem magamtól. Ahogy Zayn levánszorgott a színpadról, megkértem a DJ-t, hogy tegye fel a zenei alapot és már énekeltem is, Shontelle-Impossible-jét. Ez a dal annyira ide illet most, hogy nem hagyhattam ki. Tudtam, hogy érteni fogja és azt is tudtam, hogy nem fog tetszeni neki... "
Ahogy énekeltem a dalt, voltak pillanatok, mikor behunytam a szemem, esetleg barátnőmre tekintettem, de legtöbbször Zaynre néztem, csak hogy tudja, össze vagyok törve. Hogy miért? Megbíztam benne, de neki nem számítottam annyit, hogy közölje velem a változásokat. Hagyta, hogy hideg zuhanyként érjen az egész és még ki is használta volna azzal, hogy hozzám költözik. Hatalmasat csalódtam benne, viszont mégsem tudok haragudni rá. És erre egyszerű a magyarázat. Teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem. Soha senki nem keltett bennem ilyen érzéseket, egyedül ő.
- Tell them all I know now, Shout it from the roof tops, Write it on the sky line, All we had is gone now. Tell them I was happy and my heart is broken, All my scars are open, Tell them what I hoped would be Impossible, Impossible, Impossible, Impossible.... - ahogy a refrénnél Zaynre pillantottam, szemeit mintha könnyek lepték volna el. Nem tudtam, hogy jól látok-e, de ha igen, akkor legalább tudja mit érzek, ha már szavakkal nem tudtam leírni.
Befejeztem a dalt és a szórakozóhely egyszerre kezdett el tapsolni és őrjöngeni. Gyorsan meghajoltam, majd siettem is Zaynhez, mert beszélni szerettem volna vele. Kíváncsi voltam, hogy most hogy áll ehhez a dologhoz. Most, hogy már ténylegesen tudja mi is kavarog bennem.
- Zayn. - szólítottam meg, mikor odaértem hozzá. Fájdalommal teli szemekkel pillantott rám, én meg megöleltem. Szorosan körém fonta karjait, de éreztem rajta, hogy semmit nem ért. Ha haragszom rá, akkor miért is ölelgetem!? - Figyelj. - vontam ki magam kezei közül. - Menj fel és énekelj. - változtattam meg az eredeti mondanivalóm, mert a mikrofonos srác igencsak sürgette Zaynt. - Majd utána elmondom. - egy halvány mosolyt eresztettem meg felé, ő meg bólintott és felment a színpadra. Láttam rajta, hogy vacilál, mit is énekeljen, majd miután döntött, közölte a DJ-ssel, ő meg már játszotta is. Ahogy megszólaltak az első dallamok, tudtam melyik dal ez. Bruno Mars Just The Way You Are száma... Az ő hangján hallani még csodálatosabb volt, mint azt vártam. Fogalmam sem volt arról, hogy ő így gondolja, de jó tudni. Folyamatosan a szemembe nézett és végig nekem énekelte a dalt. Még véletlenül sem szakította meg a szemkontaktust, amit én viszont milliószor megtettem, mert zavarba hozott.
- Ááááááááááá. - kapott egy hatalmas sikítást a jelen lévő rajongóktól, valamint tapsvihar fogadta az előadását. Ahogy befejezte, meghajolt majd lejött a színpadról és egyenesen felém tartott. Barátnőm egy "kimegyek a mosdóba" szöveggel kettesben hagyott minket.
- Szóval... - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni. Mintha beragadtak volna a gondolataim. Nem értettem semmit, de tudtam, hogy el kell mondanom az ötletem, mert ez így egyikünknek sem jó. Mind a kettőnkön látszik, hogy szenvedünk a másik nélkül, csak egyikünk sem meri bevallani. Illetve Zayn már mondta...
- Miért csináljuk ezt? - jött folyamatosan közelebb, én meg megfordultam és elindultam ki a helyiségből. Nem akartam hogy mindenki előtt jelenetet rendezzünk vagy bármi mást, ezért úgy gondoltam, hogy kinn talán nyugodtabban megbeszélhetjük. Mikor kiértünk, írtam egy SMS-t Tessának, hogy az épület előtt vagyunk és hogy majd írok. - Sophie. - jött közelebb, de én nem néztem szemeibe. Nem akarom ezt az egészet folytatni, nem jó ez így nekem. Nem szeretek veszekedni, viszont nálam a bizalom a legtörékenyebb dolog és aki egyszer elvesztette...
- Zayn lássuk be, hogy így egyikünk sem jó. - néztem rá, ő meg bólintott egyet ezzel jelezve, hogy egyetért. - Viszont nem mutathatjuk azt a nyilvánosságnak, hogy minden rendben, ha egyszer nem igaz. - szerintem érezte mit akarok mondani, mert arcán látszott ahogy mindenféle gondolat végigmegy benne.
- Most gyorsan verd ki a fejedből, amire gondolsz. Nem fogom itt befejezni. Három hét nekem kevés volt. Én egy életet akarok leélni veled és nem kevesebbet... - ahogy beszélt, teljesen nekinyomott a falnak és megemelte a fejem. Szemeiben egyfajta "most fogd be, én beszélek" csillogás volt. - Nem hiába küzdöttem azért, hogy megszeress. Nem azért erőlködtem ennyit, hogy most itt abbahagyjuk. Nem engedem. Nekem már te lettél az életem és ha most elmész, akkor az életemet vesztem el... - magyarázott. Csodálkozva néztem még mindig szemeibe, mert soha nem mondott ilyeneket. Egyszer sem említett ilyesmit vagy ehhez hasonlót.
- Zayn... - nyögtem ki a nevét, de nem hagyta, hogy folytassam. Inkább lefoglalta ajkaimat. Lágyan csókolt, mintha el akarná kerülni, hogy fájdalmat okozzon ezzel. Testünk minden porcikája összeért és mintha eggyé olvadtak volna. Ez az, ami már hiányzott nekem. Egész nap megjátszottuk a csókokat is és egyáltalán nem élveztem, ez viszont teljesen más volt. - Szerezd vissza a bizalmam. - suttogtam neki két csók között, mire bólintott egyet. - De nem lesz egyszerű. Fogadunk és a vesztesnek lesz büntetése. - közöltem vele a tényeket, mire felvonta az egyik szemöldökét. - Bármit csinálhatsz, csak nem csókolhatsz meg. Próbálj meg úgy visszakapni, hogy ezt mellőzöd. És ha én megcsókollak, akkor nyertél, tehát újra a tiéd vagyok. Viszont ha ez nem jön össze 3 napon belül, akkor nem költözhetsz oda hozzám és majd meglátjuk mi lesz. - ahogy elmondtam neki a feltételeket, elgondolkodott, de pár másodperc után rábólintott.
- Neked viszont nincs büntetésed se semmi... - próbálta még csűrni-csavarni ezt, mire megráztam a fejem.
- Szerinted ha nem jön össze és netalántán addig tartott volna a kapcsolatunk, én mosolyogva fogok majd búcsút inteni neked!? - tettem fel a számomra költői kérdést, ő meg megértette, hogy ezzel mire is célzok. Szerintem én jobban összetörnék, mint ő és ezt nagyon jól tudja.
- A ma este is beleszámít vagy csak holnaptól kezdjük? - félve kérdezte, én viszont elgondolkodtam.
- Ezt már mond meg te... nem oszt, nem szoroz. - hagytam rá. ő meg egyből rávágta, hogy holnap és mohón ajkaimra tapadt. Ebbe muszáj volt belemosolyognom, majd gyengéden ellöktem magamtól és visszamentem Tessához a buliba.
- Mit iszunk? - kérdeztem tőle, mikor átöleltem a vállát, ő meg összerezzent, gondolom váratlanul érte.
- Vodka-narancs. - rakta le elém a pultos a poharat, megköszöntem majd Tessre néztem, aki kíváncsi szemekkel méregetett. Legyintettem egyet, majd miután kiittuk a poharunk tartalmát, visszamentünk táncolni. Olyan érzés volt, mintha szabadjára engedtek volna minket. Csak a zene ritmusára ringattuk a testünket és élveztük. Voltak olyan pillanatok, ahol azt mondtam, hogy nem ismerem saját magunkat, mert kivetkőztünk magunkból és mint egy party állat, csak riszáltuk a csípőnket.
- Ne olyan hevesen, még a végén valaki a rajongóid közül lecsap a kezemről. - suttogta a fülembe Zayn, mire megvontam a vállam és most már csak azért is. Tessát húztam magammal és felálltunk a színpadra. Ott elég durván ráztuk, amit lehetett és szó szerint vonaglottunk a zenére. Ahogy láttam Zaynt idegesíti a dolog, a buliban lévő többi srácnak pedig felkeltettük az érdeklődésüket. Milyen jó hogy elvileg mind a kettőnknek van valakije...
Egyik pillanatban csak annyit éreztem, hogy valaki megfogta a kezem és lehúzott magához. Éreztem, hogy nem Zayn az, hisz nem volt se olyan magas és az illata sem hasonlított. Kíváncsi voltam meddig mehetek el.
- Szexi vagy. - kiabálta túl a zenét a srác, én meg egy mosollyal köszöntem meg. Nekiálltunk táncolni, ő meg puszilgatni akart, de azt nem hagytam neki és Zayn se, mert odajött, megfogta a kezem és idegesen mutatott a hely egyik sarkára, ahol volt egy kis páholyszerű valami. Én vigyorogva, ő meg puforogva indult meg a díványokhoz. Nem hagyott leülni, átkulcsolta a derekam és olyan közel húzott magához, hogy egy hajszál nem fért volna el köztünk.
- Ha ez teszt akar lenni, akkor közlöm, hogy nagyon rossz ötlet. - szinte már a számba beszélt, én meg felvontam a szemöldököm.
- Teszt!? Milyen teszt? Én csak jól érzem magam. - tettem úgy, mintha nem tudnám miről beszél, ő pedig még idegesebb lett. Tudtam, hogy kihúztam a gyufát nála, de ez van. A bizalmamért meg kell küzdeni.
- Úgy volt, hogy csak holnap kezdjük el. - értetlenkedett, én meg gonosz mosolyra húztam a szám.
- Nézd meg hány óra van . - kacsintottam neki, majd egy arcra puszi kíséretében otthagytam. Még egyszer visszafordultam, ő meg egy "nemár" fejjel nézett fel a telefonja képernyőjéből. Igen, 0:12. Az-az másnap. Gonosz mosollyal az arcomon mentem vissza Tesshez és táncoltunk tovább. Így ment ez, egészen hajnali háromig, majd ittunk még egy utolsó italt és úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a szórakozóhelyet. Igen, csak egy volt a gond. Mind a ketten ittunk és kocsival jöttünk...
- Na most? - néztem Tessre, aki egy " hagyjál már " fejjel meredt rám. - Én értem, hogy hajnal van, ittál és nem tudsz koncentrálni, de próbáld meg. A kocsit nem hagyhatom itt, mi meg nem gyalogolhatunk haza... - kezdtem el magamban latolgatni a lehetőségeket, mire eszembe jutott valami vagy inkább valaki. Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam is a számot.
- Igen!? - szólt bele egy kómás hang, mire összeráncoltam a szemöldököm.
- Felébresztettelek? - kérdeztem tőle, mert nagyon úgy hangzott.
- Igen, de nem baj. Mondjad. - válaszolt rekedt hangon, én meg sóhajtottam egyet és próbáltam elkezdeni, de rájöttem, hogy hosszú lenne elmesélni, így csak kérdeztem tőle.
- Van benned pia? Vagy tudsz már vezetni? - tettem elsőre ezt a két kérdést, mire hallottam, hogy felkel az ágyról és elkezd öltözködni.
- Odamegyek értetek. Gyalog megyek, szóval negyed óra múlva találkozunk. - közölte, majd már ki is nyomta. Közöltem Tessel, hogy hogyan is állunk, ő meg bólintott egyet és futott az egyik bokor felé. Lehet, hogy nem kellett volna meginni azt az utolsó italt. Mondjuk hál isten én bírom a piát, de ahogy elnézem szegény Tess nem.
- Jól vagy? - húztam ki a bokorból, mikor úgy láttam, hogy mindent kiadott magából, amit lehetett. - Többet nem ihatsz ennyit. - néztem rá dorgálón, ő meg felvonta a szemöldökét. Aha, szóval magánál van.
- Kisasszony! Maga is ugyanennyit ivott. - érvelt, én meg kidugtam a nyelvem, majd leültünk a szórakozóhellyel szembeni kispadra. Beszélgettünk és nevettünk egészen addig, amíg nem érkezett meg a megmentőnk.
- Kocsival jöttök buliba és mind a ketten isztok. Micsoda felelőtlenség! - dorgált meg minket, mire felálltam és egy "ne is folytasd" nézéssel nyugtáztam szavait. Nevetett egyet rajtam, majd átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Menjünk már. Leszakad a lábam! - kiabálta Tess, mire megingattam a fejem és belé karolva eltámogattam az autóig. Szegényemnek holnap nagyon fog fáji a feje. De nem baj, kellett már egy ilyen laza, csajos nap. Végre kikapcsolódtunk egy kicsit az érettségi és úgy minden után.
Tessát beraktuk a hátsóülésre, majd miután bekötöttem, beültem az anyósülésre, a drága megmentőnk meg a vezetői helyet foglalta el. Hazáig meg sem szólaltunk. Ő túl fáradt volt szerintem, Tessa be is aludt hátul, én meg folyamatosan kattogtam, aztán mintha megszállt volna valami. Egyszerűen csak rám jött egy hullám, hogy leszarok mindent! Nehogy már mindig én szenvedjek mindenért. Eldöntöttem, hogy nem veszek fel mindent, különben mindennap problémázhatok valamin.
- Köszönjük szépen a fuvart. - hálálkodtam, mikor beparkoltunk a garázsba és felcipeltük Tesst az ágyába. Gyorsan átöltöztettem pizsibe, majd lefektettem és hagytam had aludjon. Ahogy kijöttem a szobájából, Zayn megragadta a karom és magához húzott.
- Sophie, tudsz róla, hogy holnap benne leszünk az újságokban? - tette fel a számomra még igen furcsa kérdést. Először is ehhez most nekem semmi kedvem, másodszor meg fáradt is vagyok hozzá.
- Nem érdekel. Fáradt vagyok, hisztis, nyűgös és holnap is lesz nap. Had menjek aludni, különben morcos leszek... - néztem szemeibe, majd elmosolyodott. Egy ideig tartottam magam, majd muszáj volt lehajtanom a fejem. Még mindig zavarba tud hozni. Talán sosem fogom megszokni azt, hogy egy ilyen srác, mint ő, van a közelemben.
- Hihetetlenül aranyos vagy, mikor elpirulsz. - húzott még közelebb magához, majd felemelte a fejem és nyomott egy puszit az arcomra. Szóval tartja magát a fogadásunkhoz. Helyes! Végre egy kicsit kínozhatom én is. Hirtelen felindulásból nyomtam egy puszit nyakára, majd fogaim közé vettem egy kis bőrt és szívni kezdtem. Éreztem, hogy szívverése felgyorsul, de a másik pillanatban már csak annyit vettem ki az egészből, hogy Zayn megfogta a csípőmet és picit eltolt magától. Ezt is megéltem... ő saját maga hátrált meg és nem én.
- Arról nem volt szó, hogy így kínzol közben. - próbált valami mérges arcot felvenni, de nemigazán sikerült.
- Szerelemben és háborúban mindent szabad! - kacsintottam egyet, majd bementem a gardróbomba és kerestem valami pizsifélét. Ahogy ezzel megvoltam, átvonultam a fürdőbe, hogy átöltözzek és lemossam a sminkem. Az egész nem vett igénybe tíz percet és már mehettem is a szobámba. Belépve Zaynt pillantottam meg, amint éppen körülnéz. Gondolom meg akarta nézni mit alakítottam ki reggel óta.
- Egy betörő van a szobámban. Milyen érdekes... Ráadásul még ismerem is! - incselkedtem vele, ő meg vigyorogva fordult meg, ezzel láttatni engedte nyakán hagyott bélyegem. Diadalittasan mosolyogtam, amit ő értett is.
- És ezt a holnapi interjún, hogy fogom elrejteni? - kérdezte enyhe humorral a hangjában, mire megvontam a vállam. Belehuppantam az ágyamba és visszapillantottam Zaynre. Fogadás ide vagy oda, hajnal van és ráadásul kocsija sincs, szóval nem engedhetem el.
- Itt alszol? - kérdeztem tőle, mire bólintott, majd gyorsan alsónadrágra vetkőzött és bebújt mellém az ágyba. Háttal feküdtem neki, így félkezével átkarolt és közel húzott magához. Egy apró puszit nyomott a nyakamra, a fülem alatti részre, a nyakam és az állkapcsom találkozására és folytatta. Egyre intenzívebben csinálta, amitől légzésem egyszer szaporább lett és ő ezt érezte, így nem hagyta abba. - Zayn, elég. - próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte és még a hülye is hallhatta a hangomon, hogy nem akarom ezt itt most abbahagyni, viszont nem folytathatjuk.
- Sophie én nem értelek téged. - könyökölt fölém, mire kérdőn néztem rá. - Érzem, látom rajtad, hogy jobban vágysz az érintésemre, rám, mint én rád és akkor itt van ez a fogadás, amit te találtál ki. Mi értelme volt!? - bökte meg orromat az övével, mire sóhajtottam egyet.
- Mert csalódtam benned. - adtam meg az egyszerű választ, ő meg összeráncolta a szemöldökét.
- Azért, mert nem mondtam el a meglepetésed!? Azért, mert apukád megkért ne szóljak neked? Azért, mert végig veled voltam? - bombázott a kérdéseivel, amiken elgondolkodtam. Az ő szemszögéből át sem gondoltam semmit. Lehet, hogy én láttam/éltem meg rosszul és igaza van!? Fogalmam sincs, de most fáradt vagyok ehhez...
- Nézd Zayn, tudod, hogy szeretlek és hogy csak a tiéd vagyok, de most ehhez nincs erőm. Fáradt vagyok és aludni akarok. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszafordultam az oldalamra. Éreztem, hogy visszafekszik mellém, majd újra magához húzott. Tudtam, hogy nem fogja kibírni...
- Vedd már fel az isten szerelmére. - nyöszörögtem, mert Zayn telefonja most már lassan három perce folyamatosan csörgött. Ki az, aki ennyi ideig képes várni, hogy valaki felvegye?
- Igen? - szólt bele fáradt hangon, majd sóhajtott egyet. - Addig még van három óra. Hagyjál már. - kezdett el nyavalyogni, én meg felé fordultam. - Loui elég már! Ott leszek, nyugodj meg. Csak még egy órát had alhassak. - nyomta ki a telefont, majd rám pillantott.
- Ez egy idegbeteg. Esküszöm, egyszer leütöm. - fáradtan fúrtam fejem Zayn nyakába, ő meg készségesen közelebb vont magához. Nem telt sok időbe, mire újra álomba merültünk mind a ketten.
- Jó reggelt. - mosolyogtam a mellettem fekvő srácra, mikor kinyitottam a szemem.
- Ez inkább délután. - nézett a telefonjára, majd sóhajtott egy nagyot. - Egy órám van még, utána indulnom kell. - közölte a dolgokat, én meg elgondolkodtam, hogy ezt most nekem mondta, vagy csak magában beszélt!? Kérdő tekintettel néztem rá, ő meg elnevette magát. Na ezek után meg még fel is vontam a szemöldököm és még jobban nevetett.
- Na most már aztán. - játszottam el a sértődöttet és fel akartam kelni, de még az utolsó pillanatban a kezem után nyúlt és visszarántott maga mellé. - Ez jó játék? Mindig ezt csinálod. - vigyorogtam rá, ő meg bólogatott. Megforgattam a szemeimet, majd megráztam a fejem. - Lehetetlen vagy Malik. - közöltem vele, mire megvonta a vállát. Akkor jó... - Most viszont megnézem Tessel mi van. - ahogy kimondtam már ki is pattantam az ágyból, ügyelve arra, hogy még véletlenül se tudjon visszahúzni. Kisétáltam a folyosóra és bekopogtam barátnőmhöz, hátha már ébren van, de választ nem kaptam így benyitottam hozzá és megláttam az ágyon ülő és a halántékát masszírozó másnapos Tessát.
- Hozok neked egy fájdalomcsillapítót és vizet. - vigyorogtam rá, majd már el is tűntem. Lesiettem a konyhába és előkerestem neki a gyógyszert, töltöttem egy pohár vizet és már mentem is vissza. Beléptem hozzá, odaadtam az életmentő csodaszert, amit hamar le is nyelt, majd világfájdalmas arccal nézett rám.
- Hallod... nekem onnantól, hogy Zaynnel eltűntetek, kiesett minden. - dőlt vissza az ágyába, mire én elnevettem magam.
- Az szép. Pedig utána táncoltunk együtt a színpadon meg ittunk utána is elég rendesen. Aztán rókáztál egyet a szórakozóhely előtt és hazajöttünk. Röviden összefoglalva ennyi. - ültem le mellé, ő meg felnyögött.
- Remek. Akkor úgy szerepelünk majd a címlapokon, hogy Sophie és részeg barátnője vagy Az új énekes és az új botrányhős. Egyre jobb. - szörnyülködött, majd mintha villámcsapás érte volna, felült az ágyban és rám meredt. - Te miért nem vagy másnapos? - vont kérdőre, én meg csak mosolyogtam.
- Bírom a piát. - vontam meg a vállam, majd felkeltem. - De visszamegyek, felöltözök, dobok össze valami kaját aztán meglátjuk mi lesz. - soroltam el neki mindent, ami a fejemben kavargott, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem Zaynhez. Már felöltözve várt rám és csodák csodájára még be is ágyazott. Kicsit meglepődtem rajta, de aztán rájöttem, hogy hova ez a háziasság. A fogadás... nem baj, legalább töri magát, pedig aztán már rég visszakapott, csak olyan jó egy kicsit szívatni. Megérdemli és amíg tudom elhúzom.
- Ez igen. - dicsértem meg, majd elhúztam a gardróbom ajtaját és besétáltam. Kerestem valami kényelmes ruhát, majd fel is vettem. Egy zöld, laza, ujjatlan inget vettem fel, amit elől meg is kötöttem, hozzá zöld, mintás rövidnadrágot és egy fehér converset. Nem volt kedvem kiöltözni. Ahogy kifelé sétáltam a gardróbból, megpillantottam egy kocka szemüveget és muszáj volt felraknom. Teljes egészében kész voltam, így kisétáltam, majd miután senkit nem találtam a szobámba, célba vettem a konyhát. Gondoltam csinálok valami reggelit, mert ha Tess letápászkodik a szobából éhes lesz. Csináltam gofrit meg palacsintát is, elvégre Zayn is itt van és én is éhes vagyok.
- Zayn! - kiabáltam el magam, mire megjelent a nappaliban. - Hol jártál? - kérdeztem tőle, mikor leültünk az asztalhoz.
- Megnéztem a kertet. Nekem nagyon tetszik. - mosolygott rám, majd ahogy végignézett rajtam, benedvesítette ajkait. - És nem csak a kert gyönyörű. - kacsintott egyet, én meg elpirulva nevettem el magam. Zavaromban majdnem elejtettem a poharam, így inkább leraktam az asztalra.
- Együnk. - tereltem el a témát, mire Zayn arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. Nem akartam tudatni vele, hogy láttam, így az evésre koncentráltam, de be kell valljam, hogyha a közelemben van nehéz bármire is figyelnem. Gyorsan megreggeliztünk, majd miután végeztünk, felszaladtam megnézni Tesst, mert szólni akartam neki, hogy elkísérem Zaynt az interjúra, ugyanis kitalálta, hogy utána elmegyünk valahova.
- Tess. - rontottam be hozzá, de azonnal elhallgattam mikor megláttam az ágyon szuszogó barátnőmet. Visszaaludt. Gondolhattam volna. Máskülönben már rég lenn enné a palacsintát. Hagytam neki üzenetet, majd nyomtam egy puszit arcára és visszamentem a nappaliban ácsorgó személyhez.
- Figyelj Sophie, el kéne most indulnunk, mert előbb be kell mennünk hozzám. Át kéne öltöznöm meg kéne a kocsim. - nézett rám, mire bólintottam. Összeszedtem a cuccaimat, ami alatt telefont és lakáskulcsot értek majd már mentem is Zayn után. Hagytam Tessnek a konyhaasztalon egy kulcsot, ha már egyszer ő is itt lakik. Miután bezártam a kaput, összekulcsoltuk a kezünket majd elindultunk. Szerencsénkre csak negyed órára lakik tőlünk, így nem kellett sokat sétáltunk, de így is sok paparazzit láttunk. Az egyik nagyon nem bírt magával és egyik bokorból a másikba ugrált át, mire ránéztem afféle " nyomi vagy " fejjel, de így is csinált
rólam egy képet. Sóhajtottam egyet és vártam hogy Zaynhez érjünk, mert kezdtem paranoiás lenni. Remélem nem ez megy majd a nap huszonnégy órájában, mert akkor be fogok csavarodni.
- Megszokod ám. - mosolygott rám mikor beértünk az ajtón. Felvontam a szemöldököm és megráztam a fejem. Nem hiszem, hogy ehhez hozzá lehet szokni.
- Vagy nem. Ez így olyan, mintha rám lenne állítva a rendőrség. Afféle titkos ügynököt játszanak és ez nem tetszik. - morgolódtam, majd levágódtam a nappaliban lévő kanapéra. Zaynt persze szórakoztatta ez a kicsi kirohanásom, mire szép lazán bemutattam neki.
- Ha most nem kéne sietnem, ezért kapnál. - fenyegetett meg az ujjával, mire kidugtam a nyelvem, ő meg legyintett egyet és már fel is szaladt az emeletre öltözni. Addig előhúztam a telefonom a zsebemből és felléptem Twitterre. Kicsit meglepődtem. Pár ezerrel több követőm volt, mint eddig valamint rengeteg posztban jelöltek meg. Nem néztem meg őket, csak gyorsan beállítottam, hogy a telefonom jelezzen ha valaki olyan ír ki valamit, akit kedvelek és követek is. Különben így egész nap csipog a telefonom.
- Induljunk, fél óra múlva kezdünk. - mutatott a garázs felé, mire felugrottam és mellé léptem.
- Hmm.. - vezettem végig rajta tekintetem, mire magához húzott. Vártam, hogy megcsókol, de nem tette. Hihetetlen, hogy ekkora tartás van benne. Azt hittem, hogy ekkorra már régen vége ennek a hülyeségnek. - Imádom a stílusod. - dicsértem meg, mikor a szemébe néztem. - Imádom a hajad, imádom a szemeidet, imádom a szád, imádom a tested és imádlak téged. - kacsintottam egyet, majd fejem mellkasába fúrtam. Karjaival szorosan fogott magához, én pedig mélyen belélegeztem illatát. Fogalmam sincs milyen parfümöt használ, de ez a világ legjobb illata. A cigit szerintem letette, mert már egy ideje nem érzem rajta...
- Sosem mondtad ezeket. - megrökönyödve nézett rám, mint aki nem akarja elhinni. Szemeiben rengeteg érzelem kavargott, én meg csak mosolyogni tudtam.
- Most viszont igen. - nyomtam egy puszit arcára, majd elindultam a kocsijához. Beültem az anyós ülésre, de mielőtt becsuktam volna az ajtót, megnéztem a gyerekzárat, csakhogy végre leszedjem róla, de Zayn már megtette. Akkor mégsem felejtette el...
Röpke tíz perc alatt a stúdió előtt voltunk, de előröl megközelíthetetlenné tették a rajongók, így a hátsóajtóhoz mentünk. Zayn leparkolt, majd besiettünk az épületbe, még mielőtt kiszúrt volna minket valaki. Benn megláttam Eleanort és Daniellet, mire elmosolyodtam és a nyakukba ugrottam. Már régen láttam őket.
- Hiányoztatok. - öleltem meg őket egyesével is, majd hátat fordítottunk a fiúknak és pletykálni kezdtünk.
- Annyi mindent kell mesélned. Láttuk ám az interjút, hallottunk a tegnap estédről, sőt azt is tudjuk, hogy most Zayntől jössz. - sorolta el ezeket Eleanor, mire felnevettem.
- Milyen jó, hogy nyomon lehet követni az életem. - csóváltam meg a fejem, majd elmondtam nekik mindent, amire kíváncsiak voltak. Viszont én sem hagytam őket, elvégre Danielle táncos, Eleanor meg modellkedik. Nem úgy, mint egy híresség, például Palvin Barbi vagy Axente Vanessa, csak úgy hobbiként. Danielle viszont nagyon is híres és ezt nem csak Liamnek köszönheti. Tehetséges táncos és emellett ő is modellkedik. Hihetetlenek ezek a lányok.
- Sophie. - futott oda Zayn. - Két perc van kezdésig. Paul azt akarja tudni, hogy akartok-e az első sorban ülni, mert akkor csinál helyet. - hadart, én meg fel sem fogtam a kérdést, de bólintottam. A lányokkal gyors léptekkel mentünk Zayn után, majd egy idő után ketté váltunk, mert ő ment a színpad felé, mi meg a nézőtérre. Ahogy mondta, Paul tényleg csinált három helyet legelől, amit mi el is foglaltunk. Alig ültünk le, máris kezdődött az interjú....
Remélem azért tetszett valamennyire ez a rész is, a következőt próbálom majd jobbra írni. :*
Zsó. xx. :) ♥
- Na most? - néztem Tessre, aki egy " hagyjál már " fejjel meredt rám. - Én értem, hogy hajnal van, ittál és nem tudsz koncentrálni, de próbáld meg. A kocsit nem hagyhatom itt, mi meg nem gyalogolhatunk haza... - kezdtem el magamban latolgatni a lehetőségeket, mire eszembe jutott valami vagy inkább valaki. Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam is a számot.
- Igen!? - szólt bele egy kómás hang, mire összeráncoltam a szemöldököm.
- Felébresztettelek? - kérdeztem tőle, mert nagyon úgy hangzott.
- Igen, de nem baj. Mondjad. - válaszolt rekedt hangon, én meg sóhajtottam egyet és próbáltam elkezdeni, de rájöttem, hogy hosszú lenne elmesélni, így csak kérdeztem tőle.
- Van benned pia? Vagy tudsz már vezetni? - tettem elsőre ezt a két kérdést, mire hallottam, hogy felkel az ágyról és elkezd öltözködni.
- Odamegyek értetek. Gyalog megyek, szóval negyed óra múlva találkozunk. - közölte, majd már ki is nyomta. Közöltem Tessel, hogy hogyan is állunk, ő meg bólintott egyet és futott az egyik bokor felé. Lehet, hogy nem kellett volna meginni azt az utolsó italt. Mondjuk hál isten én bírom a piát, de ahogy elnézem szegény Tess nem.
- Jól vagy? - húztam ki a bokorból, mikor úgy láttam, hogy mindent kiadott magából, amit lehetett. - Többet nem ihatsz ennyit. - néztem rá dorgálón, ő meg felvonta a szemöldökét. Aha, szóval magánál van.
- Kisasszony! Maga is ugyanennyit ivott. - érvelt, én meg kidugtam a nyelvem, majd leültünk a szórakozóhellyel szembeni kispadra. Beszélgettünk és nevettünk egészen addig, amíg nem érkezett meg a megmentőnk.
- Kocsival jöttök buliba és mind a ketten isztok. Micsoda felelőtlenség! - dorgált meg minket, mire felálltam és egy "ne is folytasd" nézéssel nyugtáztam szavait. Nevetett egyet rajtam, majd átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Menjünk már. Leszakad a lábam! - kiabálta Tess, mire megingattam a fejem és belé karolva eltámogattam az autóig. Szegényemnek holnap nagyon fog fáji a feje. De nem baj, kellett már egy ilyen laza, csajos nap. Végre kikapcsolódtunk egy kicsit az érettségi és úgy minden után.
Tessát beraktuk a hátsóülésre, majd miután bekötöttem, beültem az anyósülésre, a drága megmentőnk meg a vezetői helyet foglalta el. Hazáig meg sem szólaltunk. Ő túl fáradt volt szerintem, Tessa be is aludt hátul, én meg folyamatosan kattogtam, aztán mintha megszállt volna valami. Egyszerűen csak rám jött egy hullám, hogy leszarok mindent! Nehogy már mindig én szenvedjek mindenért. Eldöntöttem, hogy nem veszek fel mindent, különben mindennap problémázhatok valamin.
- Köszönjük szépen a fuvart. - hálálkodtam, mikor beparkoltunk a garázsba és felcipeltük Tesst az ágyába. Gyorsan átöltöztettem pizsibe, majd lefektettem és hagytam had aludjon. Ahogy kijöttem a szobájából, Zayn megragadta a karom és magához húzott.
- Sophie, tudsz róla, hogy holnap benne leszünk az újságokban? - tette fel a számomra még igen furcsa kérdést. Először is ehhez most nekem semmi kedvem, másodszor meg fáradt is vagyok hozzá.
- Nem érdekel. Fáradt vagyok, hisztis, nyűgös és holnap is lesz nap. Had menjek aludni, különben morcos leszek... - néztem szemeibe, majd elmosolyodott. Egy ideig tartottam magam, majd muszáj volt lehajtanom a fejem. Még mindig zavarba tud hozni. Talán sosem fogom megszokni azt, hogy egy ilyen srác, mint ő, van a közelemben.
- Hihetetlenül aranyos vagy, mikor elpirulsz. - húzott még közelebb magához, majd felemelte a fejem és nyomott egy puszit az arcomra. Szóval tartja magát a fogadásunkhoz. Helyes! Végre egy kicsit kínozhatom én is. Hirtelen felindulásból nyomtam egy puszit nyakára, majd fogaim közé vettem egy kis bőrt és szívni kezdtem. Éreztem, hogy szívverése felgyorsul, de a másik pillanatban már csak annyit vettem ki az egészből, hogy Zayn megfogta a csípőmet és picit eltolt magától. Ezt is megéltem... ő saját maga hátrált meg és nem én.
- Arról nem volt szó, hogy így kínzol közben. - próbált valami mérges arcot felvenni, de nemigazán sikerült.
- Szerelemben és háborúban mindent szabad! - kacsintottam egyet, majd bementem a gardróbomba és kerestem valami pizsifélét. Ahogy ezzel megvoltam, átvonultam a fürdőbe, hogy átöltözzek és lemossam a sminkem. Az egész nem vett igénybe tíz percet és már mehettem is a szobámba. Belépve Zaynt pillantottam meg, amint éppen körülnéz. Gondolom meg akarta nézni mit alakítottam ki reggel óta.
- Egy betörő van a szobámban. Milyen érdekes... Ráadásul még ismerem is! - incselkedtem vele, ő meg vigyorogva fordult meg, ezzel láttatni engedte nyakán hagyott bélyegem. Diadalittasan mosolyogtam, amit ő értett is.
- És ezt a holnapi interjún, hogy fogom elrejteni? - kérdezte enyhe humorral a hangjában, mire megvontam a vállam. Belehuppantam az ágyamba és visszapillantottam Zaynre. Fogadás ide vagy oda, hajnal van és ráadásul kocsija sincs, szóval nem engedhetem el.
- Itt alszol? - kérdeztem tőle, mire bólintott, majd gyorsan alsónadrágra vetkőzött és bebújt mellém az ágyba. Háttal feküdtem neki, így félkezével átkarolt és közel húzott magához. Egy apró puszit nyomott a nyakamra, a fülem alatti részre, a nyakam és az állkapcsom találkozására és folytatta. Egyre intenzívebben csinálta, amitől légzésem egyszer szaporább lett és ő ezt érezte, így nem hagyta abba. - Zayn, elég. - próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte és még a hülye is hallhatta a hangomon, hogy nem akarom ezt itt most abbahagyni, viszont nem folytathatjuk.
- Sophie én nem értelek téged. - könyökölt fölém, mire kérdőn néztem rá. - Érzem, látom rajtad, hogy jobban vágysz az érintésemre, rám, mint én rád és akkor itt van ez a fogadás, amit te találtál ki. Mi értelme volt!? - bökte meg orromat az övével, mire sóhajtottam egyet.
- Mert csalódtam benned. - adtam meg az egyszerű választ, ő meg összeráncolta a szemöldökét.
- Azért, mert nem mondtam el a meglepetésed!? Azért, mert apukád megkért ne szóljak neked? Azért, mert végig veled voltam? - bombázott a kérdéseivel, amiken elgondolkodtam. Az ő szemszögéből át sem gondoltam semmit. Lehet, hogy én láttam/éltem meg rosszul és igaza van!? Fogalmam sincs, de most fáradt vagyok ehhez...
- Nézd Zayn, tudod, hogy szeretlek és hogy csak a tiéd vagyok, de most ehhez nincs erőm. Fáradt vagyok és aludni akarok. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszafordultam az oldalamra. Éreztem, hogy visszafekszik mellém, majd újra magához húzott. Tudtam, hogy nem fogja kibírni...
- Vedd már fel az isten szerelmére. - nyöszörögtem, mert Zayn telefonja most már lassan három perce folyamatosan csörgött. Ki az, aki ennyi ideig képes várni, hogy valaki felvegye?
- Igen? - szólt bele fáradt hangon, majd sóhajtott egyet. - Addig még van három óra. Hagyjál már. - kezdett el nyavalyogni, én meg felé fordultam. - Loui elég már! Ott leszek, nyugodj meg. Csak még egy órát had alhassak. - nyomta ki a telefont, majd rám pillantott.
- Ez egy idegbeteg. Esküszöm, egyszer leütöm. - fáradtan fúrtam fejem Zayn nyakába, ő meg készségesen közelebb vont magához. Nem telt sok időbe, mire újra álomba merültünk mind a ketten.
- Jó reggelt. - mosolyogtam a mellettem fekvő srácra, mikor kinyitottam a szemem.
- Ez inkább délután. - nézett a telefonjára, majd sóhajtott egy nagyot. - Egy órám van még, utána indulnom kell. - közölte a dolgokat, én meg elgondolkodtam, hogy ezt most nekem mondta, vagy csak magában beszélt!? Kérdő tekintettel néztem rá, ő meg elnevette magát. Na ezek után meg még fel is vontam a szemöldököm és még jobban nevetett.
- Na most már aztán. - játszottam el a sértődöttet és fel akartam kelni, de még az utolsó pillanatban a kezem után nyúlt és visszarántott maga mellé. - Ez jó játék? Mindig ezt csinálod. - vigyorogtam rá, ő meg bólogatott. Megforgattam a szemeimet, majd megráztam a fejem. - Lehetetlen vagy Malik. - közöltem vele, mire megvonta a vállát. Akkor jó... - Most viszont megnézem Tessel mi van. - ahogy kimondtam már ki is pattantam az ágyból, ügyelve arra, hogy még véletlenül se tudjon visszahúzni. Kisétáltam a folyosóra és bekopogtam barátnőmhöz, hátha már ébren van, de választ nem kaptam így benyitottam hozzá és megláttam az ágyon ülő és a halántékát masszírozó másnapos Tessát.
- Hozok neked egy fájdalomcsillapítót és vizet. - vigyorogtam rá, majd már el is tűntem. Lesiettem a konyhába és előkerestem neki a gyógyszert, töltöttem egy pohár vizet és már mentem is vissza. Beléptem hozzá, odaadtam az életmentő csodaszert, amit hamar le is nyelt, majd világfájdalmas arccal nézett rám.
- Hallod... nekem onnantól, hogy Zaynnel eltűntetek, kiesett minden. - dőlt vissza az ágyába, mire én elnevettem magam.
- Az szép. Pedig utána táncoltunk együtt a színpadon meg ittunk utána is elég rendesen. Aztán rókáztál egyet a szórakozóhely előtt és hazajöttünk. Röviden összefoglalva ennyi. - ültem le mellé, ő meg felnyögött.
- Remek. Akkor úgy szerepelünk majd a címlapokon, hogy Sophie és részeg barátnője vagy Az új énekes és az új botrányhős. Egyre jobb. - szörnyülködött, majd mintha villámcsapás érte volna, felült az ágyban és rám meredt. - Te miért nem vagy másnapos? - vont kérdőre, én meg csak mosolyogtam.
- Bírom a piát. - vontam meg a vállam, majd felkeltem. - De visszamegyek, felöltözök, dobok össze valami kaját aztán meglátjuk mi lesz. - soroltam el neki mindent, ami a fejemben kavargott, majd nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem Zaynhez. Már felöltözve várt rám és csodák csodájára még be is ágyazott. Kicsit meglepődtem rajta, de aztán rájöttem, hogy hova ez a háziasság. A fogadás... nem baj, legalább töri magát, pedig aztán már rég visszakapott, csak olyan jó egy kicsit szívatni. Megérdemli és amíg tudom elhúzom.
- Ez igen. - dicsértem meg, majd elhúztam a gardróbom ajtaját és besétáltam. Kerestem valami kényelmes ruhát, majd fel is vettem. Egy zöld, laza, ujjatlan inget vettem fel, amit elől meg is kötöttem, hozzá zöld, mintás rövidnadrágot és egy fehér converset. Nem volt kedvem kiöltözni. Ahogy kifelé sétáltam a gardróbból, megpillantottam egy kocka szemüveget és muszáj volt felraknom. Teljes egészében kész voltam, így kisétáltam, majd miután senkit nem találtam a szobámba, célba vettem a konyhát. Gondoltam csinálok valami reggelit, mert ha Tess letápászkodik a szobából éhes lesz. Csináltam gofrit meg palacsintát is, elvégre Zayn is itt van és én is éhes vagyok.
- Zayn! - kiabáltam el magam, mire megjelent a nappaliban. - Hol jártál? - kérdeztem tőle, mikor leültünk az asztalhoz.
- Megnéztem a kertet. Nekem nagyon tetszik. - mosolygott rám, majd ahogy végignézett rajtam, benedvesítette ajkait. - És nem csak a kert gyönyörű. - kacsintott egyet, én meg elpirulva nevettem el magam. Zavaromban majdnem elejtettem a poharam, így inkább leraktam az asztalra.
- Együnk. - tereltem el a témát, mire Zayn arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. Nem akartam tudatni vele, hogy láttam, így az evésre koncentráltam, de be kell valljam, hogyha a közelemben van nehéz bármire is figyelnem. Gyorsan megreggeliztünk, majd miután végeztünk, felszaladtam megnézni Tesst, mert szólni akartam neki, hogy elkísérem Zaynt az interjúra, ugyanis kitalálta, hogy utána elmegyünk valahova.
- Tess. - rontottam be hozzá, de azonnal elhallgattam mikor megláttam az ágyon szuszogó barátnőmet. Visszaaludt. Gondolhattam volna. Máskülönben már rég lenn enné a palacsintát. Hagytam neki üzenetet, majd nyomtam egy puszit arcára és visszamentem a nappaliban ácsorgó személyhez.
- Figyelj Sophie, el kéne most indulnunk, mert előbb be kell mennünk hozzám. Át kéne öltöznöm meg kéne a kocsim. - nézett rám, mire bólintottam. Összeszedtem a cuccaimat, ami alatt telefont és lakáskulcsot értek majd már mentem is Zayn után. Hagytam Tessnek a konyhaasztalon egy kulcsot, ha már egyszer ő is itt lakik. Miután bezártam a kaput, összekulcsoltuk a kezünket majd elindultunk. Szerencsénkre csak negyed órára lakik tőlünk, így nem kellett sokat sétáltunk, de így is sok paparazzit láttunk. Az egyik nagyon nem bírt magával és egyik bokorból a másikba ugrált át, mire ránéztem afféle " nyomi vagy " fejjel, de így is csinált rólam egy képet. Sóhajtottam egyet és vártam hogy Zaynhez érjünk, mert kezdtem paranoiás lenni. Remélem nem ez megy majd a nap huszonnégy órájában, mert akkor be fogok csavarodni.
- Megszokod ám. - mosolygott rám mikor beértünk az ajtón. Felvontam a szemöldököm és megráztam a fejem. Nem hiszem, hogy ehhez hozzá lehet szokni.
- Vagy nem. Ez így olyan, mintha rám lenne állítva a rendőrség. Afféle titkos ügynököt játszanak és ez nem tetszik. - morgolódtam, majd levágódtam a nappaliban lévő kanapéra. Zaynt persze szórakoztatta ez a kicsi kirohanásom, mire szép lazán bemutattam neki.
- Ha most nem kéne sietnem, ezért kapnál. - fenyegetett meg az ujjával, mire kidugtam a nyelvem, ő meg legyintett egyet és már fel is szaladt az emeletre öltözni. Addig előhúztam a telefonom a zsebemből és felléptem Twitterre. Kicsit meglepődtem. Pár ezerrel több követőm volt, mint eddig valamint rengeteg posztban jelöltek meg. Nem néztem meg őket, csak gyorsan beállítottam, hogy a telefonom jelezzen ha valaki olyan ír ki valamit, akit kedvelek és követek is. Különben így egész nap csipog a telefonom.
- Induljunk, fél óra múlva kezdünk. - mutatott a garázs felé, mire felugrottam és mellé léptem.
- Hmm.. - vezettem végig rajta tekintetem, mire magához húzott. Vártam, hogy megcsókol, de nem tette. Hihetetlen, hogy ekkora tartás van benne. Azt hittem, hogy ekkorra már régen vége ennek a hülyeségnek. - Imádom a stílusod. - dicsértem meg, mikor a szemébe néztem. - Imádom a hajad, imádom a szemeidet, imádom a szád, imádom a tested és imádlak téged. - kacsintottam egyet, majd fejem mellkasába fúrtam. Karjaival szorosan fogott magához, én pedig mélyen belélegeztem illatát. Fogalmam sincs milyen parfümöt használ, de ez a világ legjobb illata. A cigit szerintem letette, mert már egy ideje nem érzem rajta...
- Sosem mondtad ezeket. - megrökönyödve nézett rám, mint aki nem akarja elhinni. Szemeiben rengeteg érzelem kavargott, én meg csak mosolyogni tudtam.
- Most viszont igen. - nyomtam egy puszit arcára, majd elindultam a kocsijához. Beültem az anyós ülésre, de mielőtt becsuktam volna az ajtót, megnéztem a gyerekzárat, csakhogy végre leszedjem róla, de Zayn már megtette. Akkor mégsem felejtette el...
Röpke tíz perc alatt a stúdió előtt voltunk, de előröl megközelíthetetlenné tették a rajongók, így a hátsóajtóhoz mentünk. Zayn leparkolt, majd besiettünk az épületbe, még mielőtt kiszúrt volna minket valaki. Benn megláttam Eleanort és Daniellet, mire elmosolyodtam és a nyakukba ugrottam. Már régen láttam őket.
- Hiányoztatok. - öleltem meg őket egyesével is, majd hátat fordítottunk a fiúknak és pletykálni kezdtünk.
- Annyi mindent kell mesélned. Láttuk ám az interjút, hallottunk a tegnap estédről, sőt azt is tudjuk, hogy most Zayntől jössz. - sorolta el ezeket Eleanor, mire felnevettem.
- Milyen jó, hogy nyomon lehet követni az életem. - csóváltam meg a fejem, majd elmondtam nekik mindent, amire kíváncsiak voltak. Viszont én sem hagytam őket, elvégre Danielle táncos, Eleanor meg modellkedik. Nem úgy, mint egy híresség, például Palvin Barbi vagy Axente Vanessa, csak úgy hobbiként. Danielle viszont nagyon is híres és ezt nem csak Liamnek köszönheti. Tehetséges táncos és emellett ő is modellkedik. Hihetetlenek ezek a lányok.
- Sophie. - futott oda Zayn. - Két perc van kezdésig. Paul azt akarja tudni, hogy akartok-e az első sorban ülni, mert akkor csinál helyet. - hadart, én meg fel sem fogtam a kérdést, de bólintottam. A lányokkal gyors léptekkel mentünk Zayn után, majd egy idő után ketté váltunk, mert ő ment a színpad felé, mi meg a nézőtérre. Ahogy mondta, Paul tényleg csinált három helyet legelől, amit mi el is foglaltunk. Alig ültünk le, máris kezdődött az interjú....
Remélem azért tetszett valamennyire ez a rész is, a következőt próbálom majd jobbra írni. :*
Zsó. xx. :) ♥
Uhuuuu, azt hiszem kicsattanok most az örömtől.. Mert van új rész, ami egyébként vooooaaa, annyira jó megint, ez a fogadás, szakadok xD én tuti nembirnám, és mert a örülök a véleményednek. NEkem tök nagy dolog, hogy valaki akinek tényleg számít a minőség.. Annak tetszik amit írok. Amúgy gondoltam már képekre, és szerintem fogok is használni, és próbálom nem el sietni, csak tele vagyok ötletekkel, ezért mindig sietni akarok.. De rajta vagyok a sztori lassításán :DD és tényleg, hozd majd a követ, mert mindig azt hiszem nemtudsz jobban felcsigázni.. De tévedek >.<
VálaszTörlésMár tegnap elolvastam a részt csak félig már aludtam, úgyhogy inkább csak most írok :) nagyon nagyon tetszett ez a rész :) EDDIG ez volt az egyik kedvencem *-* kíváncsi vagyok Zayn mit tervez az interjú után vagy mit fognak tőle kérdezni :D az elején meghallgattam a számokat és tényleg élvezetesebb lett :) várom a kövi részt :3 siess :)
VálaszTörlés