17. fejezet. :)

Manók itt is lennék a folytatással. Nem fűznék semmit ehhez az egészhez, majd mindenki eldönti maga, hogy tetszik-e neki vagy sem. :) jó olvasást. :*


egy lány:) : Köszönöm szépen! ♥ Történnie is kell valaminek, szóval úgy döntöttem, hogy nagyobb valami történjen... :D Kár, de majd még alakítok ezen. :) Álomházam és a gardóbot én is elfogadnám. :D
Bekii^^: Hát Beki, nem is tudom hol kezdjem a válaszadást. :D Először is nagyon jól estek a kedves szavaid, amiknek rettenetesen örültem és köszönöm neked! :) ♥ A második meg: Remélem az enyém nem olyan szar blog, mint amit lehordtam. Lehet, hogy durva voltam, de az már a 3x alkalom volt, mert a kedveseket mind kitörölte.. -.- és csak azért mertem olyanokat írni, mert tudom, hogy az enyém nem olyan! Remélem igazat adsz nekem és a blogom olvasójának tudhatlak majd ezek után is! :D

A fürdőben belenéztem a tükörbe és elgondolkodtam ezen az egészen. Valahogy hülyeségnek találtam mindent, ami a mai nap folyamán eddig történt velem. Jó lenne azt hinni, hogy csak egy rossz álom és bármelyik percben felébredhetek, de tudom, hogy nem így van...
Erőt vettem magamon és befejeztem a pakolást. Hirtelen gondoltam egyet és miután lepakoltam a nappaliba a táskáimat, bőröndjeimet, felhúztam a cipőmet, átfutottam Tessáékhoz.
- Szia, beengedsz? - szóltam bele a kaputelefonba. Igen, ők biztosra mennek annak érdekében, hogy senki ne tudjon betörni hozzájuk, így kettő méter magas a kerítésük és a kovácsoltvas kapu mellé egy kaputelefon is tartozik. Minden hiper modern náluk, ami szerintem már túl sok.
- Hiszen tudod a kódot. - húzta az időt, mire elgondolkodtam. Gyorsan bepötyögtem a négy számjegyű 'varázslatot', majd már mehettem is be. A telefont időközben letettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam, felszaladtam Tesshez a szobájába. Ahogy felértem hozzá, szorosan magamhoz öleltem és vállára hajtottam fejem. Tudta, érezte, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem volt erőm ahhoz, hogy elmeséljek neki mindent.
- Költözz hozzám. - jelentettem ki, mikor elengedtem, ő meg fura fejjel nézett rám.
- Hiszen szomszédok vagyunk. - értetlenkedett, mire rájöttem, hogy még nem meséltem el neki az új házat, így belekezdtem. Csendben végighallgatott, majd kiment a szobából azzal az okkal, hogy kell neki két perc. Addig körülnéztem nála és láttam, hogy éppen a takarítás közepén tart. Persze nála is, mint nálam általában szól a zene és ez most sem volt másképp. Halkan szólt valami furcsa dal. Nem értettem milyen nyelven, így leültem a gép elé és olvastam a szöveget. Semmit az ég egy adta világon nem értettem, viszont nagyon jó hangzása volt és foglalkoztatott, hogy mit jelenthet a mi nyelvünkön. Fogalmam sincs, hogy Tess honnan ismer ilyen számokat, de néha kapóra jön, mint most is. Miután lefordítattam a számítógéppel, beleszerettem a dalba. Magyar dal volt, mint kiderült. Még pedig valami Tolvai Renáta nevű énekes száma a Hagylak menni, ha jól emlékszem. Mikor ezt a számot hallgattam, valahogy késztetést éreztem arra, hogy megtanuljak magyarul.
- SOPHIEEEEE!!! - kiabálva futott fel barátnőm az emeletre, majd mikor felért, szó szerint a nyakamba ugrott. - Hozzád költözhetek! - ujjongott egy sort, mire elmosolyodtam majd újra magamhoz öleltem jó szorosan. - És Zayn? - nézett rám kérdő tekintettel, mire lefagyott a mosoly arcomról és átvette helyét a csalódottság. - Na mi az? - faggatózni kezdett, mire megráztam a fejem.
- Majd elmesélem, de most menjünk, mert be kell rendezkednünk a házba és nekem egykor fellépésem lesz a(z) MTV-nél. - álltam fel a laptopjától, ő meg sóhajtott egyet.
- Oké. Akkor fél óra múlva a házad előtt, csak adj egy címet. Ha a kocsimmal megyek az baj? - kérdezte, mire visszanéztem rá és értetlen fejet vágtam.
- Miért lenne baj? Akkora a garázs, hogy 5 kocsi minimum elférne benne... - részleteztem, mire mosolyogva bólintott, jelezte, hogy vette. Gyorsan lediktáltam a címet neki, majd visszamentem hozzánk, mert úgy döntöttem, hogy egybe átpakolok mindent, így ami még kimaradt azt bedobozoltam és nekiálltam a kocsimba cuccolni. Ja igen, a kocsi. Még 17 voltam, mikor valami távoli rokonoktól kaptam, akik az összes szülinapomat elfelejtették addig és egy fekete Range Roverrel kértek bocsánatot.
Az összes bőröndömet a csomagtartóba raktam, visszamentem körülnézni, hogy hátha marad itt valami és mikor úgy láttam, hogy semmi, csak kiabáltam egy 'elmentem'-et és már be is ültem a kocsimba. Az úton igen sokat gondolkodtam. Nem tudom, hogy Zayn a vitánk után hova ment, csak remélni tudtam, hogy nem keveri magát bajba, bár hülye vagyok... Zayn meg a baj az együtt jár és sose ő az, aki elszenvedi a következményeket. Általában meg tudja védeni magát.
Apura meg egyszerűen dühös vagyok. Két hete tudja és egy árva szót nem szólt róla. De elintézte azt, hogy Ryanék megoldják, hogy tető legyen a fejem felett és szinte mindent megszervezett. Biztos ezért nem volt ellenséges Zaynnel sem, mert már tudta, hogy ez lesz... Remek.
- Úristen Sophie! Ez gyönyörű. - áradozott barátnőm, mikor megálltam a kapuban a kocsimmal és kiszálltam. Bólintottam egyet, majd miután megbeszéltük, hogy én kinyitom neki a kaput és a garázsajtót, ő bejár a kocsijával, én meg addig elkezdem behordani a bőröndjeimet.
- Miért nem tudom kinyitni? - erőlködtem a kapuval, mire Tess a fejét fogta és fejbe kólintott.
- Te okostojás, ez automata. Nyomd már meg azt a rohadt gombot azon a micsodán, ami a kapukulcs mellé járt. - nevette el magát, én meg először nem is tudtam mit reagáljak. De aztán belőlem is előtört a nevetés, így a kapuban kapaszkodtam meg és csak nevettem. Ez a felszabadult kacaj kellett már nekem.
Miután sikerült Tessnek bejutnia a garázsba és bepakoltunk minden cuccot a házba, csak ámuldozott és minden négyzetcentimétert bejárt a földszinten. Aztán már csak azt vettem észre, hogy felvonszol az emeletre, hogy megmutassam, hol van a szobája.
- Te választhatsz. Az én szobám ez. - mutattam rá az ajtómra. - Ez a kettő meg még üres. - mutattam az én szobámmal szembe lévőre, valamint egy pár méterrel arrébb lévő ajtóra. - Választhatsz. - kacsintottam rá, ő meg benyitott mind a kettőbe és elég hamar sikerült döntést hoznia.
- Ez lesz! - az én szobám előtt lévőt választotta, mire mosolyogva bólintottam egyet. Valahogy éreztem, hogy ezt választja, olyan Tessás.
- Na akkor te pakolsz oda, én pakolok ide. - mutattam a sajátomra, majd leszaladtunk és elkezdtük felhordani a táskáinkat. A ruháimat beraktam a gardróbba a többi mellé, a cipőimmel, ékszereimmel, táskáimmal és minden ilyen jellegű dologgal együtt. A laptopomat és az elektronikai eszközöket kipakoltam az asztalomra, majd a szobámban lévő tükröst megcsináltam sminkes asztalnak, bár szerintem ez felesleges lesz nekem, mert a fürdőt fogom használni úgyis...
A DVD-imet átvittem a moziszobába, a bőröndöket meg elraktam egy kis tárolóhelyiségbe, amit még csak most fedeztem fel. De ahogy láttam Tessnek ez előbb sikerült, mert az övéi már ott voltak.
- Én kész vagyok. - jelentettem ki, mikor benyitottam hozzá. Elcsodálkoztam a szobáján. Nagyon otthonosra sikerült berendeznie és rettentően hangulatos lett.
- Én is. Nézzük meg az udvart légyszíííííííííí. - ugrándozott mellettem, mint egy kis öt éves, mire megforgattam a szemeimet és bólintottam egyet. Mint akit rakétából lőttek ki, úgy szaladt le a lépcsőn, majd ki a kertbe. Bevallom ez a része a háznak engem is izgatott, mert itt még én sem jártam. Délelőtt nem volt rá lehetőségem. Amint kiléptem, tátva maradt a szám. Egy hatalmas nagy medencét pillantottam meg, kerti asztalt, napozóágyakat és az egész olyan meghitt volt. Növények, fák és bokrok voltak idább-odább ez megakadályozta, hogy a szomszédok lássanak minket. Gyönyörű volt.
- Sophie.... ez.. - nem jutott szavakhoz barátnőm, ahogy én sem.
- Tudom. - tudtam le ennyivel, majd még egyszer körülnéztem. Meseszép ez a hely. Olyan, mintha nem is Londonban lennék. Furcsa ez a környezet, de jó értelemben. - Úristen. El fogok késni. - futottam be a házba, miután a telefonom kijelzőjére pillantottam. Negyed egy van és nekem fél egyre az MTV-nél kéne lennem... hát ez sem fog összejönni.
- Tessa! Segíts ruhát választani! - kiabáltam ki neki az erkélyről, mire ő fél perc alatt a szobámban termett. Pár másodpercig csak néztük egymást. Igazából nem értettem, hogy miért is nem segít vagy hogy miért állunk egy helyben, engem viszont sürgetett az idő.
- Megmutatod, hogy hol tárolod a ruháidat, ha már egy szekrény sincs a szobádban? - vonta fel a szemöldökét, mire a homlokomra csaptam, majd elhúztam a gardróbom ajtaját. Tessa szájtátva lépett be, majd csípőre tett kézzel felém fordult. - Ezek után, ha meghallom, hogy nincs ruhád ide vagy oda, megfojtalak. - mosolyodott el a végére, majd közelebb jött. - Persze, csak szeretetből. - nyomott egy puszit az arcomra, majd tapsolt egyet és hozzálátott a keresgéléshez. Addig én a lehető leggyorsabban lefürödtem és hajat is mostam és mindössze negyed óra alatt. Na igen, már a stúdiónál kéne lennem.
Ahogy kiléptem a fürdőből, Tessa a kezembe nyomta a ruháimat, de nem engedett be velük, hanem leültetett, leszedte a törölközőt a fejemről, majd gyorsan kifésülte, megszárította a hajamat és hagyta ahogy volt. Amint ezzel kész lett, elszaladtam gyorsan és felöltöztem, majd belenéztem a tükörbe. Már csak a smink van hátra, amiből nem kell sok hálaisten és már szaladhatok is. Még szerencse, hogy elől hagytam az autót.
- Tess! Elkések! - kiabáltam egyet, mire ő befutott csinos ruhában, szóval ő is elkísér. Nem baj, legalább lesz valaki, aki támogat. Mire ő beért arra már a szemem kihúztam és raktam fel szájfényt.
- Várj! - ültetett vissza, majd hihetetlen gyorsasággal megcsinálta mind a két szemem füstösre, amit egy hatalmas öleléssel viszonoztam neki.
- Na, addig én bezárkózok, te meg ülj be a kocsiba. - futottam le a lépcsőn és közben felhúztam a fehér szegecses, converse cipőmet. Tessa jót vigyorgott rajtam, mire bemutattam neki, majd már elő is szedtem a kulcsomat. Amint bezártam a lakást, beugrottam a kocsimba, megnyomtam a kapu zárógombját és már úton is voltam a stúdióba. Legjobb esetben is csak ötvenre érek oda, ami azt jelenti, hogy tíz percem lesz kezdésig. Az pont elég arra, hogy beénekeljek és átolvassam a szövegeket még egyszer.
- Kettő perc és ott vagyok. - vettem fel a telefont, mert Ryan hívott.
- Hátsóajtóhoz gyere, ott várlak. - rögtön ki is nyomta, én meg leparkoltam az épület mögött. Gyors vágtában pattantunk ki, majd miután bezártam a kocsit, már szaladtunk be. Ryan az ajtóban várt és egyből elnavigált valami szobába.
- Várj itt! Ez nem az öltöződ, de hallottam mi volt otthon és most nem akarom, hogy Zaynnel találkozzatok. Énekelj be, én meg szólok, hogy megjöttél. - hadarta el, majd már ki is ment. Tessre néztem, aki értette mit szeretnék, így segített felkészülni a műsorra. Még utoljára átolvastam a szövegeket, bár kívülről tudtam az összeset amúgy is, azért nem árt biztosra menni.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy villant a vaku, mire Tess felé fordítottam a fejem. Vigyorogva nézett rám, majd pötyögni kezdett a telefonján. Előkaptam én is a mobilom és felléptem Twitterre. Ahogy sejtettem.
"@sophiemoore My beautiful best friend! ♥ I know you can do it! ;)" 
Ahogy elolvastam, muszáj volt mosolyognom. Nála jobb legjobb barátnőt nem is kívánhatnék.
"@tessagrey You're my idiot best friend! ♥ Thanks. :*"
Miután elküldtem, már mehettem is a stúdió mögé, mivel a bevonulást a fiúk kezdik és engem majd csak úgy fognak utánunk szólítani.
- Jó estét, jó estét! - hallottam meg a műsorvezető hangját. Ha jól tudom, Gregnek hívják, pont mint Niall tesóját. - Hölgyeim és uraim, most pedig következzen a One Direction. - ahogy kimondta a csapatnevet, az egész nézőtér egy emberként kezdett el sikítani és amíg a fiúk bevonultak a vakuk végig villogtak, valamint mindenki az ő nevüket skandálta. - Srácok! Köszönjük, hogy eljöttetek. - ültek le a kanapéra és milyen meglepő egy hely volt nekem hagyva Zayn mellett.
- Mi köszönjük a meghívást. - válaszolt Liam illedelmesen, én meg egyre idegesebb lettem. Valahogy nem érzem magam késznek erre. Furcsa, szokatlan és ijesztő...
- Fiúk, be kell valljam, vártam már, hogy itt legyetek, hiszen ez nem egy sima interjú lesz. - itt a közönség értetlen fejekkel nézett körbe. Várták gondolom a kandi kamerát, de nem, itt most másról lesz szó. - A mai nap folyamán hallhatunk tőletek három dalt ha minden igaz. - nézett vissza a srácokra, megerősítésre várva, ők meg hevesen bólogattak. - De nem csak ti fogtok énekelni, ugye igazam van!? - tette fel a költői kérdést, mire Loui felállt.
- De nem ám. Az egyik fogadott húgom fog ma énekelni és csak megsúgom, hogy imádom, szóval nem hagyom, hogy ártsanak neki. - fejezte be a mondandóját, amitől el kellett mosolyodnom.
- Ez igen védelmezően hangzott. - nézett a directionerek felé, ők meg csak megforgatták a szemüket. Na de jó lesz. Ha én oda kimegyek, akár meg is dobálhatnak... - De ha már itt tartunk. Egyikőtök igen közelről is ismeri ezt a lányt. - célzott ezzel Zaynre. Vettem egy mély levegőt, majd mosolyt erőltettem magamra, ugyanis most én jövök. Annyira furcsa, hogy itt minden másodpercről-másodpercre meg van tervezve. - Nem is húzom tovább, hiszen kíváncsi már mindenki, hogy vajon ki lehet a titokzatos énekesünk. Hölgyeim és Uraim, köszöntsük a stúdióban Sophie Mooret. - mondta ki a nevem, mire csodák csodájára hatalmas tapsvihar kerekedett. Ahogy kiléptem a lépcsőre és lesétáltam rajta, megköszöntem magamban Tessának, hogy lapos talpú cipőt adott rám. Amint leértem a srácok egyből körbeálltak és megölelgettek. Zayn is kapott egy ölelést, meg egy gyors puszit, mert nem akartam, hogy tudják, most nem vagyunk toppon a kapcsolatunkat illetően, majd mindenki elfoglalta a helyét. Direkt a szélére ültem, még véletlenül se tudják azt mondani, hogy szétszakítom a bandát.
- Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünket és eljöttél. Nos Sophie, mint tudjuk te igen új vagy ebben a témában. Hogy érzed? Készen állsz a hírnévre? - tette fel egyből az első kérdést.
- Én köszönöm a lehetőséget. - mosolyogtam rá, majd folytattam. - Szerintem erre nem lehet eléggé felkészülni. Két-három napja még csak egy átlagos lány voltam és tessék, ma meg itt ülök nálad és arra várok, hogy énekeljünk. Hihetetlen. - fejtettem ki a véleményem és láttam Greg arcán a döbbenetet. Gondolom azt hitte, hogy egy idióta, hírnévéhes lány vagyok. Hát ez most nem jött be.
- Van igazság abban, amit mondasz. De ha már megemlítetted. Te már előtte sem voltál átlagos lány, elvégre Zayn Malik a barátod. Azért ez mégsem olyan átlagos. - próbált olyat kihúzni belőlem, ami nem igaz. Azt várta, hogy majd azt mondom: Igen, tényleg. Milyen jó hogy híres és a többi. Nem...
- Zaynre nem úgy tekintek, mint a One Direction énekesére, hanem, mint Zayn Malikra. A srácra, akivel csak úgy spontán találkoztam és azóta együtt vagyunk. Nekem nem számít az, hogy ő híres és emiatt én még nem lettem sztár. Ugyanaz az átlagos lány maradtam, aki voltam. - ahogy ezt kijelentettem, Zayn nyomott egy puszit az arcomra, a srácok közül pedig Niall megveregette a vállam. Tudtam, hogy ezzel azt fejezi ki, hogy jól válaszoltam. Rajtam nem fognak ki. Nem vagyok könnyen átverhető és csőbe húzható.
- Így van. Sophie nem változott meg amiatt, mert Zaynt üdvrivalgás veszi körül akárhányszor kilép az utcára. Nem azért van vele, mert híres és van pénze. Sophiet ez egyáltalán nem érdekli. - állt a védelmembe Harry, akire rámosolyogtam ezután a szép szónoklata után.
- Értem én, értem. - védekezett Greg is. Szerintem rájött, hogy jobb ha ezt a témát hagyja, mert én állok nyerésre. - Akkor viszont csapjunk a lecsóba. Srácok kezdjétek ti, addig Sophinek még lesz ideje lelkiekben felkészülni. - mutatott a pár méterre arrébb lévő színpadra, mire a srácok felpattantak és elindultak, de Zayn még visszafordult és váltottunk egy gyors csókot. Éreztem rajta, hogy ez nem az-az igazi, hiszen se ő, se én nem akartuk most...
Mivel a srácokkal nincs bajom és a zenéjükkel, csak Zaynnel, így végigtapsoltam meg táncikáltam az egészet, mert Greg felkért. Nagyon jó volt a hangulat, ami tetszett. A fiúk elénekelték a Little Things-et, a She's Not Afraidet, valamint a What Makes You Beautifult. Mikor az utolsó dalt nyomták, Zayn a fontosabb részeknél rám nézett. A közönség ezt látta és fütyülni kezdtek meg tapsolni. Elmosolyodtam, mert azért mégis csak egy műsorban vagyunk. Amint a srácok befejezték a dalt, olyan fülsüketítő sikítás követte, hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám a helyéről. Őrült rajongók...
- Sophie, tiéd a terep. - kacsintott rám Greg, mire vigyorogva odasétáltam, ahol pár másodperce a fiúk álltak. Közben azért láttam, hogy Zayn gyilkos pillantással méregeti a műsorvezetőt, de nem igazán foglalkoztam vele. Valahogy most nem érdekelt.
Ahogy felcsendültek az első akkordok a Give Your Heart a Breakből, a közönség velem együtt kezdett énekelni. Ez akkora erőt adott, hogy behunytam a szemem és élveztem az egészet és azt kell, hogy mondjam sikerült! Sikerült elénekelnem végig és talán még hibátlanul is. De nem igazán tartott sokáig az örömöm, mert a Heart by Heart következett. Ennél a dalnál voltak pillanatok mikor úgy gondoltam, hogy Zaynre kéne néznem, de nem tettem. És hogy miért nem!? Csalódott voltam... Egyszerűen csak megbántottnak éreztem magam. Sosem szerettem ha számomra fontos személy titkolózott előttem és beleavatkozott az életembe. Zayn ezt egyszerre tette. A düh ami fortyogott bennem, éreztem, hogy ki akar törni, de visszanyeltem, így még rosszabb volt. Szerencsére hamar túlestem ezen a dalon is és következhetett Taylor Swift Hauntedja. Hatalmas erőt kellett vennem magamon, hogy ne engedjek utat könnyeimnek. Viszont itt már muszáj volt bizonyos részeknél barátomra pillantanom és láttam rajta, hogy vette a célzást.
- Come on, Come on, don't live me like this I thought, I had you figured out, Something gone terribly wrong, You're all I wanted. - ennél a jelentőség teljes résznél egy könnycsepp mégis utat nyert magának és végigfolyt arcomon. Alig vártam már, hogy befejezhessem a dalt és kimehessek Tessához. Szerencsémre kívánságom hamar teljesült is, mert ahogy végeztem a dallal, megtapsoltak, elköszöntünk és már mehettem is hátra.
- Nagyon ügyes voltál! -  borultunk egymás nyakába barátnőmmel, majd hallottam, ahogy a fiúk közelednek felénk. Vettem egy mély levegőt és egy hatalmas, ragyogó mosolyt erőltettem arcomra. Hatalmas nagy szerencsém, hogy megtanultam úgy mosolyogni, hogy közben belül darabokra hullok.
- Sophie, drága húgom. - ölelt át fél kezével Loui. - Valami isteni voltál. - nyomott egy puszit az arcomra, majd szó szerint átadott a többieknek. Mindenki egytől-egyig megdicsért, majd amikor Zayn elé kerültem, hirtelen eltűntek. Tessa is itt hagyott és a többiek is.
- Nagyon jó voltál. - nézett a szemembe, én meg halványan elmosolyodtam, majd fél lépéssel hátrébb álltam. Túl közelinek éreztem magam hozzá. Erre a mozdulatomra, mintha megsemmisült volna. Csak állt ott megrökönyödve és fogalma sem volt róla mit tegyen.
- Köszi. - hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
- Én nem bírom ezt csinálni! - fakadt ki Zayn, mire felvontam a szemöldököm. - Egyszerűen utálom a tudatot, hogy nem akarsz a közelemben lenni, hogy megbántottalak, hogy mindenki mással szívesebben vagy, mint velem. - lassú és határozott léptekkel közelített felém, én viszont megingattam a fejem. - Nem akarom, hogy vége legyen mindennek. - halkult el a végére, én meg egy határozott mozdulattal elléptem előle és erélyesen néztem rá.
- Nem mondtam, hogy szakítok veled. De hagyj békén! Majd kereslek ha úgy gondolom, hogy megbékéltem a helyzettel vagy ha bízhatok benned annyira, hogy nem döntesz helyettem semmiben és elmondasz nekem mindent. - zártam le ennyivel a témát és bementem az öltözőmbe. Összeszedtem a dolgaimat és közben elhatároztam magam, hogy este már pedig elmegyünk Tessával inni. Kicsit kikapcsolódunk. Ránk fér azt hiszem...
- Ryan. Mond, hogy a holnapom szabad! - könyörgő tekintettel néztem rá, ő meg csak bólintott egyet. - Köszönöm! - ugrottam a nyakába, nyomtam egy puszit arcára, majd miután elköszöntem tőle, már le is léptünk Tessel. Ahogy beértünk a házba, felvándoroltunk az emeletre és levágódtunk a nappaliba. Pár percig csak ültünk majd egymásra néztünk és egy hatalmasat sikítottunk.
- Sophie, megcsináltad! - vigyorgott Tess, majd megölelt, én viszont csak bólogatni tudtam. Tényleg sikerült. Igazából fel sem fogtam ezt az egészet. Én ott, több száz ember előtt, illetve milliárd ember előtt, akik még a TV-n keresztül néztek, előtt szerepeltem. Hihetetlen!
- Ja, amúgy ma este megyünk a közeli bárba és iszunk! Nem érdekel van-e programod, ez így lesz. - jelentettem ki vigyorogva, ő meg egy "diktátor" fejjel meredt rám.
- Amúgy nem volt programom, Harry nem ér rá. Szóval akkor most van fél négy. Hétre elkészülünk szép nyugodtan aztán elmegyünk bulizni egyet. - kacsintott rám, én meg felugrottam és lejtettem egy laza táncot. Tessa nevetésben tört ki, mikor megbotlottam a saját lábamban és egy hatalmasat zakóztam.
- Ne nevess. - nyögtem ki a röhögőgörcsöm közepette, majd megpróbáltam feltápászkodni, de inkább úgy döntöttem, hogy fekszem még egy kicsit. - Segíts! - nyújtottam a kezem barátnőmnek, aki készségesen ugrott is és felkanalazott a földről.
- Addig szerintem menjünk és vásároljunk valamit itthonra, mert kong a konyha az ürességtől. És nem az eszközökre gondolok, az fullosan be van rendezve. - részletezte, én meg mosolyogva néztem rá.
- Éhes vagy, mi? - kezdtem el szekálni, ő meg világfájdalmas arccal bólintott. Nekünk nem is kellett több. Fogtuk a táskáinkat és már a kocsiban ültünk. Elmentünk a közeli boltba és mindent, amit gondoltunk megvettünk. Ma este pedig gyrost fogunk csinálni. Ezt így hazafele meg is beszéltük, sőt már azt is kitaláltuk, hogy a szószt és a sült krumplit csinálom én, a húst süti Tess, a salátát meg összedobjuk ketten. Ahogy hazaértünk, neki is álltunk, mert még buli előtt akartunk enni. Nem vett sok időt igénybe, így fél hat fele már ehettünk is.
- Negyed hét van, menjünk fürdeni készülődni aztán indulás buliba! - pörgött fel barátnőm, én meg bólintottam egyet. Gyorsan bepakoltam a mosogatógépbe, majd már szaladtam is fel az emeletre. Hatalmas nagy szerencsékre kettő fürdőszoba van, így mind a ketten nyugodtan tudtunk fürdeni és nem kellett sürgetni a másikat. Mivel reggel már hajat mostam, így most csak gyorsan letusoltam és miután magamra tekertem a törölközőm, átmentem a szobámba és ott is a gardróbom volt a cél. Körülnéztem, hogy milyen ruhát is vegyek fel. Aztán megláttam egy fehér koktélruhát, ami félvállas volt és ugyanazon a vállán egy plusz díszkendő szerűség ívelt egészen az aljáig. Elsőre beleszerettem a ruhába, így kikaptam a helyéről és gyorsan magamra öltöttem. Egy ezüst színű magassarkút választottam mellé, majd visszamentem a szobámba és beálltam a sminkes tükröm elé. Semmi extrát nem csináltam, csak leengedtem a hajam és picit megigazítottam, majd kentem fel szájfényt, szempillaspirált és egy kevés szemhéjpúdert, majd pár fújás parfüm és már mentem is át Tesshez, aki valami gyönyörűen festett a ruhájában. Egy hosszú ujjú koktélruha volt, ami kékes, feketés, szürkés színekben pompázott. Különleges ruha volt az egyszer biztos, ráadásul neki még jól is állt.
- Wáó. - dicsértem meg, majd megöleltük egymást és elindultunk le, az autóhoz.
- Sophie nem is ismerek rád. Te éjjelre képes vagy egy koktélruhában jönni? Mi történt veled? Hova lett a mindig szerény, mindig a háttérben megbújó kislány? - kezdett el pesztrálni, miután bezártuk az ajtót és már a kocsiban ültünk.
- Legyen elég annyi, hogy jót tett nekem hogy összeakadtam Zaynnel és az, hogy talán beindul a karrierem. - kacsintottam rá, ő meg lepacsizott velem. Nem sokkal ezután meg is álltunk a szórakozóhely előtt. Összenéztünk majd elgondolkodtunk, hogy tényleg be akarunk-e menni, mert két kilométeres sor állt a bejárat előtt.
- Tudom, hogy elég nagyképűen fog hangzani, de használjuk ki, hogy a One Direction két tagjának vagyunk a barátnői. Egyszer lehet és ez még nem is nagy dolog. - próbált meggyőzni, én meg átgondoltam és bólintottam egyet. Most az egyszer kivételesen örültem neki, hogy ezt ki tudtam használni, mert pillanatok alatt bejutottunk a buliba, ahol még a társaság nagy része józan volt. De szerintem ez nem sokáig lesz így. Még be sem értünk, már táncoltunk. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belénk, de valami brutálisan mozogtunk. Igaz, hogy annyian voltunk, hogy alig fértünk el, de mi csináltunk helyet magunknak.
- Igyunk egyet. - mosolygott rám Tess, majd a pulthoz sétáltunk és kértünk valami ütőset. Fogalmam sincs mi volt az, mert barátnőm adta le a rendelést, viszont elég jó volt ahhoz, hogy elengedjem magam.
- A fülünkbe jutott, hogy itt van egy igen híres sztár a mai bulinkon. - szólalt meg valaki a dj-s pultnál, mire mindenki felé kapta a fejét. - Köztünk köszönthetjük Zayn Malikot, a One Direction énekesét. - mondta ki a bűvös nevet, mire fintorogtam egyet. Pont ő miatta jöttem el buliba és erre még itt is megtalál. - És állítólag barátnője is jelen van valahol. - jelentette ki, mire lehajtottam a fejem. Tesst meglöktem a mosdó felé, ő meg vette a lapot és elindultunk. Sajnos elég feltűnő volt, hogy két lány éppen most megy ki a wc-re, így rögtön észrevettek.
- Sophie, Sophie, Sophie. - skandálták a nevemet az emberek, mire mosolyogva fordultam feléjük és intettem egyet. Zaynre néztem, aki a Dj-s srác mellett állt és végigmért szemeivel. Láttam bennük a büszkeséget és egyfajta vágyat.
- Sophie, gyere ide te is! - invitált a mikrofonos gyerek, akit most legszívesebben a pokolba küldtem volna. Mosolyt erőltettem az arcomra és felsétáltam Zayn mellé. Mivel senki nem tud arról, hogy most harakiri van, így meg kellett csókolnom, amit ő ki is használt. Tényleg mindig érzelmet belevitt, amit csak lehetett és nem mondom, hogy nem volt jó, mert ez nem igaz. - Milyen édesek. Na, de ha már itt vagytok akkor énekeljetek nekünk. - jött egy ötletem ebben a szent pillanatban és kikaptam a mikrofont a srác kezéből.
- Én benne vagyok, de én választok dalt. - egyezkedtem vele, ő meg feltette a kezét védekezésképp. Zayn felé fordultam majd közelebb mentem hozzá. - Akkor ezt a dalt neked éneklem majd, ülj le és hallgasd meg. Tetszeni fog. - olyan szarkazmussal mondtam, hogy még én is megijedtem magamtól. Ahogy Zayn levánszorgott a színpadról, megkértem a Dj-t, hogy tegye fel a zenei alapot és már énekeltem is, Shontelle-Impossible-jét. Ez a dal annyira ide illett most, hogy nem hagyhattam ki. Tudtam, hogy érteni fogja és azt is tudtam, hogy nem fog tetszeni neki...

ui: A folytatásban benne lesz ez a kis "párbaj" kettejük között, valamint várható lesz egy megállapodás is. Titkokat nem árulhatok el, de legyen elég annyi, hogy kicsit monotonnak és unalmasnak találtam a blogot és úgy döntöttem, hogy viszek bele egy kis izgalmat. :) Remélem tetszik majd nektek! Komizni és feliratkozni ér! ;) ♥ 

Zsóó. xx. :D