19. fejezet. :)

Na nem akarok rizsázni, csak annyit, hogy:
1, Egyáltalán nem tetszik nekem ez a rész.... ennél szarabbat talán még sose írtam.. :S
2, itt az interjú, amin csak egy minimálisat alakítottam írás közben, hogy passzoljon a történetemhez. Nézzétek meg. : Alan Carr, Chatty Man show - One Direction.
3, Talán olvasható! :*

Bekii^^: Köszönöm szépen, de azért nem írok én annyira jól, mint már mondtam...:D A blogod pedig tényleg jó és ha megfogadod a tanácsaimat, tökéletes lesz! Sokkalta jobb, mint az enyém! ;)
csak egy lány:) : Köszönöm! :) ♥ Örültem, hogy tetszett. Az interjút nem én találtam ki, csak egy picit alakítottam az egyik Chatty Man-es showjukon. Semmi extra és szerintem ez a rész sem lett jó...:)

És hogy így lett vége, még jobb.

- Hölgyeim és Uraim, fiúk és lányok, kicsik és nagyok, valamint aki aminek érzi magát, a One Direction! - kiabálta el magát a műsorvezető, aki tudomásom szerint Alan Carr és ez a Chatty Man show. Na akkor nevetés nélkül nem ússzuk meg. Csak a mi kapcsolatunkat ne hozza fel!
Miután egy-egy öleléssel üdvözölték egymást, helyet foglaltak a fiúk a kanapén, Alan meg velünk szembe a székében. A lányokkal összenéztünk majd széles mosollyal az arcunkon öleltük meg egymást. Fogalmam sincs, hogy ez most hogy jött, de ez van.
- Ki kér egy italt? - vigyorgott körbe Alan, mire Niall rögtön feltette a kezét, Louis meg mindenki nevében válaszolt. - Egy kis Merrydown cidert? - ajánlotta, mire a srácok is és szerintem a nézők is felvonták a szemöldöküket.
- Azt sem tudom mi az. - felelte Liam, mire Danielle fogta a fejét. Az igazat megvallva, én sem tudtam milyen italról is beszélnek.
- Finom, kifinomult. - vágta rá rögtön a nyúl fogú műsorvezető, majd végigsimított az üvegen.
- Ilyen külsőre hajtok. - vigyorgott Liam, majd észrevétlenül Danira pillantott, aki kacsintott egyet neki. Nagyon szeretik egymást. Meg is érdemlik, hogy boldogok legyenek. Ezek után mindenki kapott abból a híres neves italból, közben meg megbeszélték, hogy Liam haja változott. Milyen meglepő...
- Ezelőtt próbáltál úgy kinézni, mint Harry, nem? - kérdezte Alan ránk pillantva, mire elkaptam a tekintetem. Még a végén felismer, Azt pedig nem szeretném. Velem egy időben a közönség helyeselni kezdett. Danielle vigyorgott, Eleanor meg rajtam nevetett. Hát most na... nem akarok feltűnösködni. Mondjuk lehet, hogy túlzás volt kicsit lejjebb csúszni a széken.... - A rajongóitok az öltözőm előtt voltak. - pakolászott közben Alan, mire Liam felháborodva kérdezett vissza.
- Miért nem a miénk előtt? - grimaszolt is mellé, mire felnevettünk. Ez az interjú jó lesz. Főleg ha minden második percben nevetünk. De szerintem ez a jó és nem az, ahol kínozzák a sztárokat csakhogy valami információt kiszedjenek belőlük.
- Néhányuk elég fiatal nem? Láttam egy lányt az egyetemi ruhájában és azt mondta: Harry, Harry adj a szaftodból! - na itt vége volt mindennek. A lányokkal egymás vállára dőlve nevettünk. Őrült rajongók!
- Neee... én ezt már most nem bírom. - fogtam a hasam, a lányok meg helyeslően bólogattak. Azért ez... Na mindegy, az interjú folytatódott tovább. Alan szórakozott a srácokkal, időközben meg előkerültek a One Direction játékbabák. Hát mondanom sem kell, hogy azokkal mit műveltek. Kiderült, hogy Harryé olyan, mint egy egyetemi előadó és hasonlít Susan Boyle-ra, Liamnek megint a hajával szórakoztak és Harry babája még puszit is kapott. A lányokkal csak szörnyülködtünk néha vagy éppen kacagtunk. Mikor hogy...
- Egy álomban éltek. Elköltöztetek egy felvágós, agglegény lakásba, igaz? - kérdezősködött, mire a srácok csak helyeseltek, mi meg gonoszul vigyorogtunk. Hál isten még nem tudnak arról, hogy a legtöbben közülük a barátnőjükkel laknak. Ha jól tudom, Loui és Eleanor maradtak az 1D házban Niallel együtt, a többiek meg mind szétszéledtek. Vagyis Zayn még nem, de Harry elvileg ma hozzánk költözik. Tessnek megengedtem, elvégre már felnőttek és nekem ebbe nincs beleszólásom. - Mondjátok milyen? Reggeliző? - piszkálta egy kicsit őket, ők meg mosolyogva válaszolgattak.
- Bárcsak. Ikea asztalok. - felelte Niall, mire a lányokkal felnevettünk. Vicces kedvükben vannak és a műsorvezető is. Bár róla azt hallottam, hogy mindig ilyen.
- Mikro. - vágta rá Harry, mire Alan felkapta a fejét.
- Mikro? Istenem! Vízforraló? - kezdett el cinikus lenni, a fiúk meg természetesen folytatták.
- 3-at 2 áráért tányérak a tescoból. - humorizált Niall, majd Alan átvette a szót és kicsit még szórakozott.
- Belső WC . - jelentette ki izgatottan, mi meg fogtuk a fejünket, aztán a következő pillanatban árgus szemekkel meredtem Zaynre, ugyanis kijelentette, hogy Loui, Harry és Niall laknak együtt, a többiek meg külön. Majd egy röpke pillanatra összenéztünk, én meg megráztam a fejem, jelezve, hogy fogja be a száját, nem akarok szerepelni. Hál istennek értette és Louis is látta, mert elterelte a témát, így szegény elég kínos helyzetbe került, mert felhozták a Larrys bromance témát. Sajnáltam, de tudtam, hogy miattam csinálta. Ezt még meg kell hálálnom neki! Ezek után gyorsan lepörgették ezt a témát, mellette még kérdezősködött a műsorvezető, Zaynt nekiállította rajzolni, majd Niall szekálása következett.
- Niall téged betaláltak az idősebb nők. Jöttek a mamák az illetlen ajánlataikkal, fogdostak. - kezdett bele Alan, én meg kíváncsian vártam mi lesz belőle, ugyanis ezt a sztorit még nem hallottam.
- Leedsben voltunk és az a nő odajött és azt mondta: "Ha idősebb nőt keresel" közben odaadta a telefonszámát és a címét. "Ott leszek, adj tíz percet befejezem a munkát és megyek." - mikor végigmondta, nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Volt értelme eljönnöm. Ennyit negyed óra alatt talán még sosem nevettem.
- 72 éves volt. - vágott közbe Loui, mire Alan felháborodva nézett Niallre, mi meg a könnyeinket törölgettük. Hihetetlenek.
- 72? Te csibész, az túl öreg. Mindenki szereti az idősebb nőket, de 72!? - olyan hanglejtéssel mondta, hogy a röhögőgörcs határán álltam. Eleanor a vállamra hajtotta a fejét és rázkódó vállakkal jelezte, hogy ezt még ő sem hallotta és igencsak szórakoztatta.
- Szerintem figyelj, Loui jön. - vigyorgott rá Danielle, mire El felkapta a fejét és gyilkos tekintettel méregette Alant. Elég viccesre sikeredett ez a jelenet is, mögöttünk meg megszólalt valaki.
- Ezek a srácok barátnői. - mutogatott ránk, mire mi leintettük őket.
- Kérj bármit, csak pssssszt. - alkudoztam vele, a lány meg kért mindegyikünktől egy képet és autogrammot. Kifújtuk a bennünk lévő levegőt, majd hátradőltünk a székünkben.
- Neked is van barátnőd, ugye? - kezdte el Alan túráztatni Louist is, mire ő széles mosollyal az arcán bólintott. Még megkérdezte, hogy jól meg vannak-e majd tovább állt Liamre. Furcsa... Olyan mintha ez a barátnő dolog tiltott téma lenne ebben a műsorban, kivéve Harrynél. Nála minden téma szabad... ahogy észrevettem. Liam is megkapta ezeket a kérdéseket és csillogó szemekkel válaszolt, bár látszott rajta a félelem, gondolom nem akart semmi ciki kérdésre választ adni. Erre benyomtak egy képet róluk. Szegény Danielle. Bár Liamnek egy óriási piros pont, hogy így helyt állt.
Keresztbetett ujjakkal reménykedtem, hogy Zaynt kihagyja a sorból.
- Zayn! - szólította meg, én meg vettem egy mély levegőt. - Hogy állsz a képemmel? - folytatta, mire leengedtem. Már megijedtem...
- Őszinte leszek. Ez a legrosszabb képem. - vallotta be, majd a kamerába mutatta. A közönség egy emberként nevetett fel, főleg mikor kiderült, hogy csak egy szemöldöke lett a rajznak. Zayn alá akarta írni, de Alan nem engedte, azzal érvelt, hogy nem fogja kirakni sehova. Kialakították az egész szituációból, hogy olyan lett, mint Gok Wan és Alan közös gyereke... állatok! Ezek után részletezték az új albumukat és minden mást, majd a végén a tánc sem maradhatott el. Mindegyik srác bemutatta a maga tudását, majd a végén mindenki felállva tapsolt nekik. Miután vége lett, a lányokkal visszamentünk a backstagebe. Vártuk a fiúkat, akik csak-csak nem jöttek. Amíg várakoztunk, beszélgettünk, nekem pedig megcsörrent a telefonom.
- Szia Ryan. - szóltam bele vidáman. Szerintem nekem ma már senki nem ronthatja el a kedvem.
- Szia. Figyelj nagy gond lenne ha fél óra múlva itt kéne lenned? Egy óra múlva fotózásod lesz. - jelentette ki, mire ujjongani kezdtem.
- Dehogy lenne gond. Úgyis olyan jó kedvem van. Akkor ott találkozunk, sietek. - vigyorogva beszéltem végig, majd miután letettem, a lányokra néztem. - Szóval ki fog elkísérni fotózásra? - kérdeztem tőlük, mire afféle "komolyan kérdezted?" fejjel meredtek rám.
- Mind a ketten. - karoltak át, majd egy nagy csoport ölelés után, szólni akartam Zaynnek, hogy le kell lépnem, de nem találtam sehol. A lányok szintén tanácstalanok voltak. Fogalmunk sincs, hogy a fiúk hova tűntek, nekem viszont mennem kell. Biztos nem véletlen mondta Ryan, hogy fél órám van odaérni.
- Mindegy, menjünk. - indultam meg az ajtó felé, mikor két kar fonódott a derekam köré.
- Hova, hova? - duruzsolta a fülembe, gerincemen pedig kellemes bizsergés futott végig. Megfordultam, hogy szemeibe nézhessek. Szó szerint megsemmisültem bűnbánó tekintetébe és értetlen fejjel meredtem rá. - Sajnálom, hogy majdnem elkotyogtam. Nem akartam. - mentegetőzött, én pedig rögtön megértettem miről beszél. Elmosolyodtam majd megöleltem. Olyan jól esett megbújni karjai között, hogy legszívesebben sosem engedtem volna el.
- Zayn, nekem mennem kell. - bontakoztam ki nagy nehezen öleléséből, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett szemeimbe. Szerintem mindenféle gondolat végigment benne, hogy vajon miért lépek le. - Fotózásom lesz. - adtam egy gyors magyarázatot, majd nyomtam egy puszit arcára és már kinn is voltam az épületből. A lányokkal sprintelni kezdtünk a stúdió felé. Szerencsékre csak tíz percre van ide, futva csak nyolc. Hamar odaértünk, így gyorsan megkerestem a Ryan Fields feliratú ajtót, majd berontottam. De szó szerint és csak egy centin múlt, hogy meg tudtam állni.
- Neked is szia. - vigyorgott rám, én meg kidugtam a nyelvem. - Eleanor, Danielle. - köszöntötte őket egy-egy kézfogással, majd elnavigált minket a fotózásra, ami csak egy ajtóval volt odébb. Benn a fotósok már az előkészületekkel voltak elfoglalva, a sminkesek előkészítették a terepet és én a stylistoknál kezdtem. Még oda sem értem, már el is húzták a paravánt, hogy senki ne lásson semmit és beadták az első ruhát, amit fel kell vennem. Kicsit meglepődtem mikor megláttam. Csak egy póló, aminek oldalt merész kivágása van, a csípőmig ér és onnan meg be van vagdosva. Furcsállottam, de hát ha ez a kérés...
- Ryan! Te sem gondoltad komolyan... - léptem elé, ő meg elismerően bólintott, mikor végignézett rajtam. Kidugtam a nyelvem, majd grimaszoltam egyet mellé.
- Sophie, nagyon jól áll. - dicsértek meg a csajok, én meg egy "hagyjuk már" nézéssel letudtam őket. Ryan eltoloncolt a sminkesekhez, akik mosolyogva fogadtak és leültettek a székbe. Elég erős sminket kaptam, de őszintén szólva tetszett. Ritkán mondom ezt, hiszen nem vagyok híve a sok sminknek, de ha profik csinálják akkor azért más... A hajamat hullámokba sütötték, majd nyomtak a fejembe egy fekete fullcapet és kész is voltam.
- Na gyere ide drágám. - mutogatott a fotós, én meg összeráncoltam a szemöldököm. Vékony hangja volt férfi létére, rázta a seggét és igen furcsán mozgott. Először megijedtem tőle, de aztán levettem, hogy meleg, így nem voltam szégyenlős előtte, hisz akkor hidegen hagyják a lányok. Elvileg... - Csak annyit kell csinálnod, hogy a bal kezeddel a hajadat fogod, kicsit féloldalasan állsz és a jobb lábadra támaszkodsz. Fejet egy picit feljebb és tökéletes. - mondta az instrukciókat, én meg tettem amit parancsolt és már kész is volt az első kép. Ebből a sorozatból nekem egy tetszett igazán, az első, így azt választottuk ki, ha esetleg kéne valakinek, akkor inkább ezt vigye, meg ebből lesz poszter majd ha híres leszek.
- Következő szett. - adta ki az utasítást a fotós, akit Robnak hívtak. Időközben ezt is sikerült megtudnom.
A következő összeállítás már jóval több ruhát tartalmazott, mint az előző. Elmosolyodtam mikor a kezembe adtak egy Zayn stílusú kardigánt, csak ennek volt virágmintája is. Emellé egy szürke pólót kaptam és egy farmer rövidnadrágot, rajta egy kékes-lilás szalaggal. Gyorsan magamra kaptam őket, majd már szaladtam is a sminkesekhez, akik igazítottak rajtam, a hajamat hagyták ahogy volt és már szaladtam is vissza Robhoz. Elmondta az instrukciókat, csakúgy, mint az előbb és én szintén tettem a dolgom. Őszintén szólva élvezem ezt az egészet. Azt hittem, hogy bánni fogom, hogy magam mögött hagytam a "normális" életem, de nem. Rájöttem, hogy szeretek énekelni és nem szeretnék én lenni a szürke kisegér. A pénz nem is fog érdekelni, ha esetleg a jövőben menne a karrier, mert nem azért csinálom, hanem mert élvezem. Már most... akkor mi lesz később??
- Válassz egyet közülük, ami majd mehetek poszternek ha elérünk oda, de szerintem hamarosan bekövetkezik. - ugrált egy helyben Rob, én meg elnevettem magam és kiválasztottam egyet a fotósorozatból.
- Szerintem is ez a legjobb. - mutatta fel a hüvelykujját Ryan, én meg bólintottam egyet, majd már szaladtam is vissza a stylistokhoz.
- Na most becsajosodunk, de elég rendesen. - kezdték el részletezni, én meg bólogattam, mint a szófogadó gyerek. - Itt ez a szoknya, húzd fel aztán mehetsz is a sminkesekhez. - adták a kezembe a földig érő, kék-fehér csíkos pánt nélküli szoknyát, majd el is húzták a paravánt. Sose szerettem a szoknyákat, de ezt örömmel vettem fel. Egyszerűen beleszerettem a ruhába. Pikk-pakk kész voltam és mintha rám öltötték volna. Tökéletes volt. Legalább is nekem nagyon tetszett. A sminkesek raktam rám egy erős piros rúzst, a szemem is megerősítették, a hajam meg ki lett vasalva. Mielőtt visszamentem volna Robhoz, még a nyakamba akasztottak egy nagy fehér virágos nyakláncot és csak úgy engedtek el.
- Sophie a ló rúgja meg. - ámuldozott az én drága fotósom. - Egyszerűen gyönyörű vagy ebben a ruhában. Mintha neked lett volna kitalálva. - bókolt, én meg legyintettem egyet és beálltam a vászon elé. A fényképező csak úgy kattogott, én vigyorogtam, mosolyogtam, hülye pofákat vágtam és az egészet elhülyéskedtem. De azért lettek normális képek is hál istennek. Ezután jött a feladat, hogy választani kell ezekből is egyet. Nem is volt kérdés, hogy melyik lesz. A legnormálisabb. Bár itt épp egy röhögőgörcs előtt vagyok, viszont szerintem nagyon jó lett. Mivel eddig csak normális képek készültek rólam, kellett csinálni kicsit bolondosabbat is, így miután magamra kaptam az utolsó szetettet és megjártam ugyanazt az utat, mint eddig minden fotósorozat előtt, már a kamera előtt álltam.
- Tessék, fogd ezt és csinálj vele azt, amit akarsz. - adott a kezembe Rob olyan bigyuszt, amivel be szokták mondani, hogy "csapó és hányadik próbálkozás". Fogalmam sincs mi a neve. Csak spontán, ami jött azt csináltam. Rob agyon dícsért, Ryan szintén. Direkt nevettettek és minden hülyeséget kértek, hogy csináljak, de amikor választani kellett, azért mégis csak a normálisabbjából válogattunk, mert nem szeretnénk olyan sztorikat, hogy "Sophie Moore vajon fogyatékos!?" Így egy viszonylag egyszerű képre esett a választásom.
- Sophie rettentően ügyes voltál. Nem sok újonc élvezi ezt az egészet ennyire. - kezdett el szentbeszédet mondani managerem, mikor már újra a saját ruhámban voltam és az irodájában ültünk.
- Pedig egyszerű volt. Nekem nagyon tetszett. - vigyorogtam rá, majd a kiválogatott képek közül egyet kellett választanom. Fogalmam sem volt, hogy miért, de kellett. A legelsőt választottam, amin csak egy póló van rajtam.
- Akkor ez lesz a címlapon. - jelentette ki, én meg szájtátva meredtem rá. Nem volt szó semmilyen címlapról. Csupán egy-két poszterről. Na de címlap!? Máris? Elment az esze...
- Mi van? Magyarázatot kérek! - követelőztem, ő meg bólintott majd leült a székébe.
- A NYLON magazin kérte, hogy készítsünk rólad képeket, mert hatalmas szenzáció vagy és ők akartak az elsők lenni, akik megjelenítenek rólad egy cikket, amiben az eddigi életedről lesz szó, a magánéletedről és erről a pár napról, vagyis a kezdetekről. - közölt velem mindent, mire felvontam a szemöldököm.
- De ezt nem mondtad. Te mocskos! - szidtam meg, ő meg elnevette magát. - Hát jó, de ha a magánélet alatt azt érted, hogy bejöttek és zuhanyozás közben csináltak rólam képet, akkor balhézok . - vigyorogtam el magam, ő meg a fejét fogva sóhajtott egyet. Hát igen, kicsit lefáraszthattam.
- Maximum annyit tudnak írni arról, hogy Zayn és te együtt vagytok és a tegnapi műsorról. Semmi másról ezen kívül. - nyugtatott meg, én meg megforgattam a szemeimet. Miért kell minden firkásznak kitérnie erre!? Miért nem lehet hagyni, hogy had történjen minden úgy, ahogy kell. Miért kell beleszólni és belekavarni? Lehet, hogy Ryan nem mondta, de úgy is tudom, hogy lesz valami kompromittáló ezzel kapcsolatban...
- Ja és a héten fel kéne énekelned egy dalt, amihez később videóklip is lesz. - jelentette ki, mire egy " mit titkolsz még?" fejjel néztem rá.
- Olyan jó, hogy én ezekről tudok. Szerda van. - dugtam ki a nyelvem, amit viszonzott is. Jó, hogy ilyen laza és nem az a begyöpösödött rabszolgahajcsár. Vele élvezet dolgozni és remélem, hogy ez a jövőben is így marad. Viszont most már kíváncsi vagyok arra a számra. A legelső dalom... hűű.. milyen furcsa ezt kijelenteni. - Nem tudod hova lettek a lányok? - néztem rá kérdőn. Már a fotózáson észrevettem, hogy felszívódtak.
- A srácok jöttek értük, mert tudom is én hova kellett menniük. De valaki itt maradt, mert megvárt téged. - kacsintott majd felkelt az asztalától. Megvontam a vállam majd elköszöntem tőle és kiléptem az ajtón. Célba vettem a kijáratot és gyors léptekkel indultam meg felé.
- Már nem is akarsz észrevenni? - hallottam meg egy hangot mögöttem, mire elmosolyodtam, de nem fordultam meg. Pár másodperc múlva két kar fonódott a derekamra és fejét nyakamba fúrta. - Élvezd amíg kínozhatsz, mert utána én jövök. - mormolta, mire engem kirázott a hideg, majd megfordultam karjaiban és gyönyörű mogyoróbarna szemeibe néztem.
-  És szerinted én azt hagyom majd? - vontam fel a szemöldököm, ő meg csak rántott egyet a vállán.
- Az teljesen mindegy. Úgy kerek, ha én nyerek! - kacsintott, mire elnevettem magam. Ez olyan filmesen hangzott és valamiért ismerős is nekem. Mégpedig a Men in Black 3-ban hangzott el ez a mondat. De ez tetszik.
- Na várd csak ki a végét. Nehogy én legyek az erősebb. Tudod még mindig tart az alkunk. - néztem rá gonoszul, ő meg egy keserű bólintással nyugtázta az egészet. Hogy ki fog akadni, ha megtudja, hogy már most megcsókolhatnám, de csak azért se... Én is lehetek egy picit gonosz vele. De ha minden jól megy, akkor ma este véget vetek ennek az egésznek. Kicsit ráuntam erre. - Zayn!!!! - fordultam felé megjátszott mérgesen. - Te felraktál rólam egy képet, ami most készült? - vontam kérdőre, ő meg rosszfiús mosolyával bólintott egyet. Megnéztem mit művelt és eléggé meglepődtem.
"Cause' this love is only getting stronger, So I don't wanna wait any longer. I just wanna tell the world that you're mine, girl oh.. @sophiemoore #Iloveyou♥"
Ahogy elolvastam a szöveget, tudtam, hogy az egyik dalukból idézte, mégpedig a They Don't Know About Usból.  Mindig is imádtam ezt a számukat, így természetesen nem hagyhattam ki, hogy ne kommenteljek alá. Igaz, hogy mi "játszunk" egymással most éppen, de erről nem kell tudni a világnak, ráadásul nem is annyira játék, mert mind a ketten szeretjük egymást. Vagyis remélem másrészről is elmondható...
"They don't know what we do best, It's between me and you, our little secret, But I wanna tell 'em, I wanna tell the world that you're mine, Boy oh... @zaynmalik #Iloveyoutoo♥" 
Igaz, hogy nem közvetlenül a következő sorait idéztem a dalnak és még egy szót változtattam is, de így sokkal jobban átjön a mondanivalója. Láttam, hogy a képen több tízezres kedvencelés, retweetelés és válasz van. Voltak elég gonoszak is, de a nagy része kedveskedő volt. Amikor meglátták, hogy én is komiztak. Mindenki megőrült. Kaptam hideget és meleget is, de hála istennek ittis a jók voltak többségben. Csak mosolyogtam egyet, majd zsebre raktam a telefonom és beültem Zayn mellé a kocsiba.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára, ő meg értetlen fejjel meredt rám. - Először is, hogy leszedted a gyerekzárat. Másodszor meg a képet és a kiírást. - néztem rá, ő meg féloldalas mosolyra húzta száját. - És csak úgy mellékesen. Válaszoltam rá. - kacsintottam egyet, majd hangosítottam a rádión és merő véletlenségből a srácok egyik száma szólt, a One Way Or Another. Mind a ketten énekeltük és hülyéskedtünk közben, majd azt vettem észre, hogy megérkeztünk hozzám. Miután Zayn leparkolt a ház előtt, kiszálltunk és befelé vettük az irányt. Az ajtó nyitva volt, ebből következtettem, hogy Tessa itthon van.
- Megjöttünk! - kiabáltam el magam, mikor beléptünk a nappaliba. Az emeletről érkezett válasz, de mintha az egyik férfi hang lett volna. Afféle "inkább nem akarom tudni" fejjel néztem Zaynre, majd bevágtattam a konyhába és kerestem valami kaját. Hát a tegnapi gyrosból, ami maradt azt Tess megette, így gondoltam csinálok sült csirkét, így előkerestem a fagyasztóból a csirkehusit, majd egy tálba tettem és engem rá egy kevés meleg vizet, hogy gyorsabban kiolvadjon. Amíg erre vártam, előkészítettem hozzá egy tepsit és minden mást, utána visszamentem Zaynhez, aki helyet foglalt a nappaliban és valami szennylapot olvasott. Lehuppantam mellé, mire felém kapta a fejét. Az újságot rögtön letette és közelebb ült hozzám. Egyik kezét mögöttem a kanapén tartotta a másikkal pedig átfonta derekam és olyan közel vont magához, amennyire csak lehetett.
- Este elviszlek valahova. - suttogta a fülembe, engem pedig tetőtől talpig kirázott a hideg. Egyszerűen imádom ezt az érzést. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valaki, aki ilyen érzelmeket tud kiváltani belőlem. - De előtte még lesz egy találkozód is. - kezdte el puszilgatni a nyakam, de egy pillanatra elhúzódtam tőle.
- Kivel? - érdeklődtem, de értelmes választ nem kaptam rá. Hogy is gondoltam azt, hogy elmondja!?
- Majd megtudod. Este hétre beszéltem meg vele és idejön. - árult el még egy-két információt, én meg már reménykedtem, hogy folytatja, de nem. Miért is... Inkább visszatért a nyakamhoz és szép fokozatosan haladt, mindenhol egy apró puszit hagyva maga után. Talált magának egy alkalmas helyet arra, hogy rajtam hagyja bélyegét, de ezt nem engedhettem neki. Nyomtam egy puszit arcára, majd fejem a nyakába fúrva megöleltem.
- Felejtős. Most nem hagyod rajtam a jeled. - suttogtam, ő pedig elnevette magát.
- Ügyes a kis Sophie. Ki akar ismerni... - incselkedett velem, mire kidugtam a nyelvem és felkeltem mellőle. A konyhába siettem, mert már öt óra volt, a kaja még nem volt kész, hétre jön valaki utána meg még Zaynnel megyünk valahova, szóval ügyesnek kell lennem.
A kajával gyorsan készen lettem, így fél hétkor már teljes harcidíszben álltam Tess szobájában. Mint kiderült Harry volt itt vele, mert kipakolták a cuccait. Örülök neki, hogy ebben a nagy házban nem kell egyedül lennem. Már ketten boldogítanak, hát ha még Zayn is idejön.
- Sophie! - kiabált lentről Zayn. Gondolom megjött az a valaki, akivel találkoznom kell. Megöleltem Tessát és Harryt is, majd elköszöntem tőlük és lesiettem a lépcsőn. Mikor leértem, meglepődtem. A nappali kellős közepén apu állt. Szemeiben bánat tükröződött, én meg semmivel sem törődve, odafutottam hozzá és megöleltem. Nem tudnék úgy elválni tőle, hogy haragban vagyunk. Nem menne és valószínű, hogy egy idő után belefáradnék és összetörnék.
- Szeretlek bárhol is leszel. - néztem szemeibe. Csillogtak a könnyektől, de valószínű, hogy én is hasonlóképp néztem ki. - De ígérd meg, hogy amikor csak tudsz, hazajössz! - tartottam neki a kisujjam, ő meg bólintott, majd a szokásos "kézfogás" nem maradhatott el.
- Szeretlek. - ölelt újra magához, én meg boldog voltam. - Nagy köszönettel tartozom Zaynnek. Ő találta ki ezt az egészet. Kérlek vigyázz rá, mert még egy olyan fiút, mint ő, nem fogsz találni. - végig a szemembe nézve mondta, így minden szavát elhittem neki. Apu megköszönte ezt az előbb szóban forgó személynek, majd kiderült, hogy indulnia kell, mert negyed óra múlva megy a gépe. A reptérre már nem mentünk ki vele, így nálunk vettünk könnyes búcsút egymástól. Furcsa lesz nélküle, de remélem hogy gyakran látjuk majd egymást.
Épp a házba sétáltam vissza, mikor megláttam az ajtóban Zaynt. Minden gondolkodás nélkül odasiettem hozzá és a tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csókra. Rögtön kapcsolt és egyik kezét derekamra vezette a másikkal pedig hajamba túrt. Ez hiányzott már mind a kettőnknek és érződött is. Minden érzelem ami kavargott bennünk, ebben a csókban benne volt. Sajnos levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól, mire a szemembe nézett.
- Köszönöm. Nem is tudod, menyit jelentett ez nekem. - hálálkodtam neki, ő meg mosolyogva ingatta a fejét és még egy csókot nyomott számra.
- Újra az enyém vagy. - rosszfiús mosolyát villantotta meg, én meg elnevettem magam. Ennyit arról, hogy még piszkálom egy kicsit. Bár egyáltalán nem bánom, hogy vége ennek az alkunak. És hogy így lett vége, még jobb. - De gyere, menjünk. - szálltunk be a kocsiba, majd elindultunk. Fogalmam sem volt hova
megyünk, de tudtam, hogy tetszeni fog.

ui: Egyszerűen utálom ezt a részt... annyira rosszul írtam meg. -.-" Na mindegy. majd a következő!! ;)