20. fejezet. :)

Manók! :) Meg is hoztam a következő részt.... Mint látjátok a blogra raktam chatet, szóval írhattok nyugodtan. Csak bátran, nem eszek meg senkit sem! :) Remélem a Story Of My Life-ról senki nem maradt le... ha igen, akkor a zene címére kattintva, meghallgathatjátok. :) Én egyszerűen imádom és főleg a jelentése miatt. Fordítsátok le. :))


Bekii^^: Nem hiszem.. mostanában nem igen megy a fogalmazás. :S Fogalmam sincs miért. -.-" Na mindegy, azért köszönöm szépen és siettem! :* ♥
egy lány:) : Örülök neki, hogy tetszett, ha nekem nem is. :)) Köszönöm szépen és igyekeztem! :) ♥

Ez meg mi volt!?!?!?

Az egész út vidám hangulatban telt, aminek rettentően őrültem. Már csak arra voltam kíváncsi, hova is megyünk. Semmit, ismétlen semmit nem tudtam kiszedni belőle. Megtörhetetlen.
- Megérkeztünk. - állította le a motort, majd kiszállt a kocsiból és átsietett hozzám. Lovag módjára kinyitotta nekem az ajtót és kisegített a kocsiból.
- Hol is vagyunk? - ráncoltam a szemöldököm miközben elindultunk egy hatalmas épület felé. Szerintem még soha az életben nem jártam erre. Zayn nem válaszolt, csak húzott maga után. Az épületben egy hatalmas lépcsősoron kellett végigmennünk. A tetőre kiérve egy 9 személyes megterített asztal fogadott minket, gyönyörű kilátással és .... és.... Louival!? Elnevettem magam, majd Zaynhez fordultam.
- Akkor most ez mi? - kérdeztem, de velem egy időben valaki hangosan suttogott Louinak.
- Te istenverése. Nem azt mondtam, hogy maradj a seggeden? - jött elő Liam és Danielle is. Értetlen fejjel néztem körbe, ők meg csak legyintettek egyet.
- Hé srácok itt a.... - érkezett meg Eleanor és Niall is egy tortával együtt!? Miről maradtam le? Mindenki itt van kivéve Harryt és Tessát. Na jó. Nekem valami nagyon furcsa itt.
- Mi folyik itt? - vontam kérdőre a társaságot. Akkor láttam, hogy a csajok, velem együtt koktélruhákban vannak és a fiúk is elég "csinosba" öltöztek. - Mit csináltok? - tettem fel a legjobban foglalkoztató kérdést és közben gyanakvó fejet vágtam.
- Gyereket órabérbe, miért minek néz ki? - kérdezett vissza Loui, én meg a fejemet fogva nevettem el magam. Ekkora idiótát még nem hordott a hátán a föld. Most komolyan... van olyan, hogy nem valami hülyeséget válaszol vagy tesz?
- Akkor most valaki más is válaszolna? - néztem körbe, mire Louis eljátszotta a sértődöttet. Természetesen ezt nem hagyhattam, így megöleltem, majd egy apró fejbek után újra a többiekre nézve vártam a normális magyarázatot arra, hogy mit keresünk este fél nyolckor egy hatalmas épület tetején mindannyian.
- Igazából csak szerettük volna megünnepelni, hogy Tessával bekerültetek a sztár életbe és ezzel akartunk sok szerencsét kívánni, de Tessáék nincsenek még itt, Loui nem bújt el, így ugrott az egész. - vonta meg csalódottan a vállát Zayn, én meg nem hittem a füleimnek. Ezt tényleg Tess és miattam csinálták? Ezt nem hiszem el... Hihetetlenek!
- Zayn. - léptem elé és szemébe néztem. Szerintem szívügyének tekintette ezt az estét, mert fájdalmas tekintettel pillantott rám. - Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd ajkaimat övéire nyomtam és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ez a nap már nem is lehetne jobb. Minden tökéletes.
- Megjöttünk. - vigyorgott rám Tessa, majd a nyakamba ugrott. Ha Zayn nem fog meg minket, akkor a földön landolunk. Hálásan néztem rá, majd barátnőm felé fordultam, hátha tud valami magyarázatot adni.
- Na, akkor kajálunk utána buli majd haza. - közölte a tervet, én meg felnevettem, majd bólintottam, ezzel jeleztem, hogy benne vagyok. Remek este elé nézünk. - Sophie mellett ülök! - tette fel kezét barátnőm, mire mindenki vitatkozni kezdett. Nem, én ülök mellette, nem mert én... és így tovább. Már nem bírtam hallgatni.
- Elég már! - kiabáltam túl őket, mire végre mindenki rám nézett. - Egyik oldalamon Zayn, a másikon meg Niall, mert ők ketten nem vitatkoztak rajtam. - dugtam ki a nyelvem, majd végre sikerült mindenkinek helyet foglalnia. Idióta majmaim. - De azt megmagyarázhatnátok, hogy minek kellett ehhez egy tetőre jönni? - ráncoltam össze a szemöldököm, majd Zayn belekezdett a magyarázatba.
- Mert különleges estét akartunk. Otthon bármikor kajálhatunk együtt, így meg még érdekes is és szép a kilátás. - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Tessel megköszöntük nekik mindezt és ami eszünkbe jutott. Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy vannak barátaim, hogy nem vagyok egy szürke kisegér és hogy haladok a karrier felé... Egyszóval nekik köszönhetem a mostani életem.
- Tortaaaaaaaaa!!!!! - ugrott fel Niall az asztaltól mikor mindenki végzett a kajával. Fogalmam sincs, hogy a fiúk honnan szedtek pincéreket erre a helyre, de megoldották. Valljuk be, különleges és csodálatos este volt, mégha nem is voltunk kettesben Zaynnel.
A torta is viszonylag hamar elfogyott és mivel Loui türelmetlen volt, mert már buliba akart menni, így felálltunk az asztaltól, megköszöntük a pincéreknek a vacsorát majd már mentünk is le a kocsikhoz. Csodálkoztam, hogy nem tűnt fel a másik elég nagy autó. - Béna vagy Sophie...- közölte velem a belső hangom. Miután elosztottuk, hogy ki melyik kocsiba ül, elindultunk. Egész úton maxon szólt a rádió, ami jobbnál jobb zenéket játszott. Zayn, Harry, Tessa és én is egyaránt énekeltünk és tomboltunk. Már itt jó volt a hangulat és még csak innunk sem kellett hozzá. Durván negyed óra múlva megérkeztünk egy buli elé és már így is hallani lehetett a bentről dübörgő zenét. Bennem mintha elvágtak volna valamit, nem tudtam irányítani magam és mindenáron bent akartam lenni. Hál' isten pár perc alatt bejutottunk. A lányokat magammal rángattam a parkettre és már táncoltunk is. Fogalmam sincs mi ütött belém, egyszerűen csak táncolni akartam. El, Dani, Tess és én is a tánctér kellős közepén ringattuk a testünket a zene ritmusára és ez így ment több, mint fél órán át.
- Nem iszunk valamit? - kiabálta túl a zenét Danielle, mire mind bólintottunk, majd megkerestük a fiúkat. Hol máshol lettek volna, mint a páholyban? Ilyen az élet, ha híres vagy... Lehuppantam Zayn mellé, aki rögtön átkarolt és ajkait enyémekre nyomta. Nyelve ahogy megérintette enyémet, vad táncba kezdett, amibe én is szives örömest benne voltam. Gerincemen most is, mint mindig végig futott az a kellemes bizsergés és egyszerűen csak élveztem.
- Szeretlek. - döntötte homlokát az enyémnek, mire csillogó szemeibe néztem. Elmosolyodtam, majd hogy megerősítsem abban, hogy ez az én részemről sincs másképp, újra megcsókoltam, de ez más volt, mint az előző. Sokkal lágyabb és szenvedélyesebb. - Kérsz valamit inni? - kérdezte, miután levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Bólintottam, ő meg felkelt majd Harryvel együtt elmentek piáért. Addig mi többiek elvigyorogtunk és beszélgettünk. Nem kellett sokat várnunk rájuk. Gondolom kihasználták, hogy nem átlagos emberek. Ilyenkor azért nekik is tetszik, bár szerintem máskor a pokolba kívánják a felhajtást, ami körülöttük van.
- Martinit hoztam, remélem jó. - rakta le elém a poharat, én meg mosolyogva bólintottam. Megköszöntem, majd arra lettem figyelmes, hogy Loui felszólalt. Fogalmam sincs mi értelme volt a mondanivalójának, mert szokás szerint elhülyéskedte, de a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát. Koccintottunk, majd húzóra itta meg mindenki az italát. Láttam egy-két arcon, hogy ez már most megütötte őket. Főleg azokat, akik koktélt ittak, ráadásul a durvábbakat, amikbe nem egy vagy két pia van, hanem öt-hat. Jó este elé nézünk.
- Sziasztok! - kiabálta túl a zenét egy srác. Mikor jobban láttam az arcát, nem hittem a szemeimnek. - Sophie! - tárta ki a karjait ölelésre, mire felugrottam és szó szerint nyakába vetettem magam. Tudtam, hogy ez Zaynnek kicsit sem tetszik, de tudja, hogy csak barát.
- Látom te is élvezed, hogy nincs suli és szabadok vagyunk. - vigyorogtam rá, ő meg hevesen bólogatott. Valahogy éreztem. Mikor utoljára láttam, akkor éppen Samantha száját foglalta le, kíváncsi vagyok, hogy még most is együtt vannak-e. Bár reményeim szerint nem. Samantha csak kihasználja Tom-ot és ő ezt nem látja....
Még váltottunk két szót, majd ő visszament a haverjaihoz, én meg felrángattam mindenkit és behúztam őket a táncolók közé. Nehogymár mindenki punnyadjon. A fiúk bátortalanul táncoltak, így mi lányok fél lépéssel arébb mentünk és ráztuk, amit lehetett. Volt, hogy a hagyományos összesimulós táncot jártuk és ez nem igazán tetszett a srácoknak, így szétválasztottak minket. Ezek után Zayn el sem engedett.
- Velem nem is akarsz táncolni? - hajolt közel a fülemhez és úgy beszélt. Arcomon egy ördögi mosoly jelent meg, majd ringatni kezdtem testem a zene ritmusára. Zayn hátulról átkarolt és velem együtt mozgott. Még sosem táncoltunk így és ez hatalmas hiba volt. Fogalmam sincs, hogy ez miért maradt ki eddig. Egyszerűen csak élveztem. Ahogy testünk összeért és mintha eggyé olvadtak volna... hihetetlen érzés. Időközben még megittunk jó pár pohár italt és tisztán kijelenthetem, hogy Liam és Zayn voltak a legjózanabbak. Én már elértem arra a szintre, hogy ha még egy pohárral iszok, képszakadás lesz, így többet nem ittam, viszont annál inkább táncoltam. Zayn visszament a srácokkal, leültek, mi meg lányok ottmaradtunk és csak szimplán jól éreztük magunkat. Az egyik pillanatban két kezet éreztem meg derekamon. Azt hittem, hogy Zayn az, így meg sem fordultam csak hozzásimulva táncoltam. A lányok idő közben eltüntek valahova, így csak ketten maradtunk. Ahogy táncoltunk egyik pillanatról a másikra felgyorsult minden. Az egyik percben még ringattuk a testünket, a másodikban pedig megcsókolt. Amint ajkaink összeértek, tudtam, hogy nem Ő az. És ez a következő pillanatban be is bizonyosodott, ugyanis Zayn behúzott egyet a gyereknek, majd megfogta a kezem és húzott maga után. Szorításából és lépteiből is éreztem, hogy dühös. Mérhetetlenül mérges és teljesen jogosan. Féltem... Fogalmam sem volt arról, hogy most mi fog történni. Beültetett a kocsiba, bekötött, majd átment a saját felére. Beszállt és már indultunk is. Gyorsan hajtott és egy szót sem szólt hozzám. De nem szándékosan csináltam... én azt hittem ő az és még ittam is. De ő ezt úgysem fogja megérteni. És igaza is lesz, hiszen a pia nem mentség semmire.
Ahogy megérkeztünk hozzám, kiugrottam a kocsiból és beszáguldoztam a házba. Még csak véletlenül sem akartam a szemébe nézni vagy beszélni vele. Felviharoztam a szobámba, becsaptam az ajtóm és a gardróbba érve lerúgtam a magassarkúimat. Lusta voltam a helyére pakolni bármit is, így csak leszórtam mindent a földre, majd máskor megcsinálom alapon. Előkutattam valami pizsamát és átmentem a fürdőbe. A zuhany alá álltam és hagytam, hogy a meleg víz átjárja testem. Fogalmam sincs mi ütött belém. Hogy csókolhattam meg egy vadidegent!? Még ha ittam is... én nem ilyen vagyok.
Rájöttem, hogy a zuhany alatt hülyébbnél hülyébb gondolataim születnek, így gyorsan megfürödtem, majd a törölközőt magamra csavarva kiszálltam a zuhanykabinból. A tükör előtt álltam és szidtam magam. Apa pár órával ezelőtt kért meg arra, hogy vigyázzak erre a srácra, el ne veszítsem. Tessék... erre teszek egy lépést annak érdekében, hogy ennek az ellentetje történjen. Ügyes vagy Sophie.
Megtörölköztem és magamra kaptam a pizsim. A hajamat csak megszárítottam majd már mentem is a szobámba. Beérve fel akartam kapcsolni a villanyt, de Zayn elkapta a kezem, becsukta az ajtóm és nekinyomott. Éreztem rajta a dühöt és a csalódottságot. Egyszerűen nem mertem a szemébe nézni.
- Nézz rám Sophie. - hangja ellenkezést nem tűrő volt. Félve pillantottam rá. Szemeimből akart olvasni, láttam rajta. - Ez meg mi volt!?!? Miért csókoltad meg azt a gyereket? - hangjában harag érződött, én pedig féltem. Tudtam, hogy nem fog bántani, de akkor is féltem.
- Fogalmam sincs... - mondtam ki azt, ami először az eszembe jutott, de tudtam, hogy ezt nem fogja elhinni. - Igazából azt hittem, hogy te vagy az. - halkultam el a végére, ő meg minden bevezetés nélkül vadul ajkaimra tapadt. Meglepődtem. Nem kicsit... nagyon!
- Hozzád ért. Megértintett és megcsókolt. - mondta két csók között, engem pedig a lelkiismeretem mardosott. - Téged, aki az enyém vagy. - folytatta, mire elhúzódtam tőle. Rossz volt ezt így hallani, de be kell ismerni, igaza volt. Egy gerinctelen féreg vagyok... - Nézz a szemembe. - kérte, mire ijedt tekintetem övébe fúrtam. - Mond ki azt, ami benned van. - hangja parancsoló volt, én meg minden gondolkodás nélkül válaszoltam neki.

- Szeretlek. - suttogtam és neki csak ennyi kellett. Ajka újra megtalálta enyémet és kényeztetni kezdte. Ebben a csókban benne volt minden. Harag, düh, szeretet, de legfőképpen bizonyítás vágy. Fölkapott karjaiba, majd elindult velem az ágyam felé. Óvatosan fektetett a párnák közé és közben egy pillanatra sem váltunk el egymástól. Tudtam merre tartunk és tudtam, hogy ő az, akiben megbízhatok és teljes egészében neki adhatom magam. Zayn pólóm alá nyúlva végigsimított oldalamon és hasamon is. Mikor ujjával végigszaladt alhasamon, egész testem beleremegett. Rosszfiús mosolyát megvillantva fejtette le rólam a felesleges ruhadarabot. A pólóm a szoba valamelyik sarkában landolt, én meg viszonzásképp, eltávolítottam Zaynről a trikóját. Fordítottam helyzetünkön, így én kerültem felülre. Eljátszadoztam kockáin. Minden egyes mozdulatom után hagytam egy nedves puszit, majd áttértem nyakára.
Itt már sokkal intenzívebben csókoltam, amit egy halk morgással kifejezett. Elmosolyodtam a tudatra, hogy ezt én váltom ki belőle. Állkapcsa vonalán keresztül tértem vissza ajkaihoz. Zayn kihasználva az alkalmat, újra maga alá gyűrt és ott folytatott mindent, ahol abbahagyott. Apró puszikkal halmozta el alhasam, ami egy halk nyögést váltott ki belőlem. Ahogy haladt felfelé, egyre inkább azt éreztem, hogy nekem ő kell. Mikor melleim azon részére tért át, amit a melltartó láttatni engedett, egy sóhaj hagyta el számat. Zayn a szemembe nézett, majd csak azt vettem észre, hogy megszabadított rövidnadrágomtól is. Szemeivel végigmért, én pedig belepirultam ebbe a mozdulatába.
- Biztos vagy benne? - nézett mélyen a szemembe, én pedig tudtam a választ.
- Igen. - jelentettem ki a lehető leghatározotabban, ami meggyőzte. Ezek után már csak egész egyszerűen hagytam magam neki. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt és egyáltalán nem bántam meg, hogy rábíztam magam. És azt mondom, megérte várni. Most már teljesen biztosan ki merem jelenteni, hogy szeretem őt és ő is engem.


Reggel arra ébredtem, hogy melegem van. Először nem tudtam miért, hiszen csak egy takaró van rajtam, de aztán ahogy magamhoz tértem, elmosolyodtam. Zayn ölelt magához elég szorosan. Kezével átkarolt és lábával szintén. Annyira aranyos volt, hogy nem volt szivem felkelteni. Mondjuk nem is kellett. Pár perc múlva megmozdult. Ahogy résnyire kinyitotta szemeit és rájött, hogy mi is a helyzet, fejét még inkább mellkasomba fúrta. Arcomra széles mosoly ült ki, majd egyik kezemmel hajába túrtam.
- Jó reggelt. - nézett rám mosolyogva. Szemeim csillogtak és csak vigyorogtam.
- Neked is. - nyomtam egy puszit szájára. Lekecmergett rólam és elterült az ágy másik felén. Felé fordultam és figyeltem mozdulatait. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki egy ilyen srácot, mint ő. Már vagy öt perce őt bámulhattam, mikor felém fordult. Belenéztem gyönyörű mogyoró barna szemeibe, ő meg elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy én lehettem az első. - nyomott egy puszit az orromra, én meg kislányos mosolyra húztam számat. Zayn elnevette magát, én meg gondoltam, most már ideje felkelni, így magam köré tekertem a takarót és bementem a gardróbba. Kerestem elő valami kényelmes ruhát, majd magamra kaptam. Mire kiértem a szobából Zayn is felöltözve állt előttem.
- Mi a terv mára? - érdeklődve néztem rá, majd elléptem előle, hogy beágyazhassak. Nem válaszolt, de nem is volt baj, úgy is akartam kérdezni mást is. - Zayn. - fordultam felé, mikor eltűntettem az éjszaka nyomait. - Ideköltözöl? - néztem rá reményteli szemekkel, ő meg megvillantotta rosszfiús mosolyát és bólintott. Örömömben a nyakába ugrottam. Zayn elnevette magát izgatottságomon majd nyomott egy puszit arcomra és letett a földre. Örülök neki, hogy a tegnap este el lett felejtve, így sokkal jobb.
- Akkor én hazamegyek, összepakolok és majd jövök. - nézett vissza rám az ajtóból, mire bólintottam egyet. Elindultam felé, mert akkor már kikísérem, úgy is a konyhába akartam menni. Felugrottam a hátára, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Lusta vagyok lépcsőzni. - adtam meg az egyszerű magyarázatot, ő meg a fejét fogva indult meg lefelé. Mikor leértünk, vártam hogy letesz, de nem így történt. - Zayn, nem akarsz lerakni? - kérdeztem tőle.
- Dehogynem. - vágta rá rögtön, én meg abban a pillanatban sikítottam egyet, ugyanis az én drága barátom úgy gondolta, hogy a kanapéra dob. De szó szerint. - Jól van. Ezért ma nem kapsz kaját. - fenyegettem meg, majd felpattantam és a konyhába siettem. Az igaz, hogy tegnap csináltam vacsorát és nem ettük meg, ma még is csak a fele volt meg. Van a házban egy éhenkórász és azt is tudom, hogy ki az. Elnevettem magam, majd gondoltam, hogy azért mégis csak kéne valamit csinálni, mert ahogy elnéztem, nem csak Tess és Harry van itt. Kicsit több cipőt láttam a fenti nappaliba. Kíváncsi lennék mikor értek haza...
- Jó reggelt. - slattyogott be Niall a konyhába. - Éhes vagyok. - jelentette ki, én meg elnevettem magam.
- Neked is. Hát figyelj tizenegy óra van. Ebéd durván egy óra, másfél múlva kész. Fogalmam sincs mit akarsz enni, de van még sültcsirke, bár az igen kevés. - kezdtem el részletezni, de rápillantva inkább az jött le nekem, hogy fáj a feje. Kerestem elő egy fájdalomcsillapítót, töltöttem neki egy pohár vizet, majd leraktam elé. Hálásan nézett rám majd miután lenyelte a pirulát és megitta a vizet, sóhajtott egy nagyot.
- Már régen rúgtam be ennyire. - fogta a fejét, én meg mosolyogva hallgattam. - Ti miért mentetek el olyan korán? - nézett fel rám egy kevés gondolkodás után. Nem tudtam, hogy most elmondjam-e neki vagy sem.
- Már lényegtelen. - villantottam egy "minden rendben van" mosolyt, ő pedig nem firtatta tovább a dolgot, aminek nagyon örültem. Ahogy láttam feltalálta magát és csinált magának müzlit. Amíg ő csendben falatozott, nekiálltam a kajának, mert ha Niall itt van, az azt jelenti, hogy mindenki más is. Gondoltam, hogy a spagettit mindenki szereti, így azt csináltam. Nem tartott sokáig. Fél óra alatt megvoltam vele. Megterítettem és készítettem elő fájdalomcsillapítót és vizet is egy tálcára. Gondoltam bejárom a szobákat. Most már ideje felmérni a terepet, ki hol fekszik kiütve és kinek kell gyógyszer.
- 'Reggelt!- morogta Tess mikor beléptem szobájába. Harry mellette maszírozta a halántékát és közben fájdalmas képet vágott. Kíváncsi lennék rá, hogy mennyit ittak még miután mi elmentünk.
- Sziasztok. Hoztam nektek vizet és gyógyszert. - raktam le egy-egy pohár vizet az éjjeli szekrényre egy-egy bogyó kíséretében. - Vegyétek be, öltözzetek fel vagy tudom is én. Kész az ebéd és már meg is terítettem. Körbejárom a többi szobát is. - nyomtam egy puszit barátnőm arcára majd már ott is hagytam őket. Az egyik vendégszobában megtaláltam Daniellet és Liamet. Nem ébresztettem fel őket, de hagytam nekik is mindenből egyet-egyet, hátha szükségük lesz rá, majd átnéztem a másik vendégszobába is. Loui és Eleanor szenvedő tekintettel néztek rám, én meg felnevettem. Viccesen festettek.
- Üdvözöljétek a megmentőtöket. - sétáltam az ágyukhoz és a kezükbe adtam a poharakat, gyógyszereket. Miután lenyelték, visszarakták a tálcára a poharakat és visszazuhantak az ágyba. - Csak szólok, hogy kész a kaja, de ahogy elnézem nem eszünk egyhamar. Daniék még alszanak, Tessék rosszabbul festenek, mint ti. Niall itt fenn szenved a nappaliba, Zayn meg elment a cuccaiért, szóval pihenjetek. - világosítottam fel őket a tényekről, majd visszamentem Niallhez. A nappaliban terült ki és várta a bogyó hatását.
- Szerintem még várni kell arra, hogy együnk. Addig én elmegyek rendet rakok a gardróbban. - közöltem vele, de szerintem nem figyelt rám. Mindegy is. Bementem a szobámba és ott is célba vettem a gardróbot. Ha Zayn ideköltözik helyet kéne csinálnom a cuccainak. A tegnapi ruháimat összeszedtem egy kupacba és a szennyest is összegyűjtöttem. Átrendeztem a gardrób egyik részét és teljesen üresen hagytam. Amint ezzel megvoltam, a szennyest elvittem a fürdőbe és gondoltam most már ideje mosni egyet. Ezzel sem szöszmötöltem sokáig. Visszavontultam a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. A twitterem zsongott, de valahogy már nem volt olyan furcsa. Mindenki fényképeket rakott fel rólam és megjelöltek minden hülyeségben. Voltak akik szidtak, mintha muszáj lett volna, de rájuk hagytam. Nem ismernek... Igazából nem érdekelt most ez az egész, így bezártam és átléptem YouTubera. Elindítottam a lejátszási listám, amin az első zene a Wantedtól a We Own The Night volt. Elmosolyodtam mikor meghallottam. Pont passzol az időzítés. Ahogy szólt a zene, alig hallottam meg telefonom csörgését. Gyorsan felkaptam, anélkül hogy lehalkítottam volna a zenét.
- Szia Ryan. - köszöntem manageremnek, majd vártam, hogy miért is keresett.
- Szia. Ma be tudsz jönni olyan fél öt fele? Jönnének a zeneszerzőid és hozzák az új dalodat is az új albumodról. - közölte velem a tényeket, én meg lesokkolódtam. Új zene!? Új album!? Mi van!?
- Hééé... szerintem lassíthatnánk. - mondtam neki félve, ő meg felhorkant.
- Pont most nem szabad. Na mindegy, majd délután megbeszéljük. Addig is szia. - köszönt el, majd letettük. Visszaültem a laptopom elé és csak kattogtam. Hova ez a nagy sietség!? Még csak azt sem tudom, hogy a világ mit gondol rólam, de már albumot adjak ki? Mi van akkor, hogyha semmi értelme nem lesz ennek az egésznek? Ajj... azt sem tudom mihez kezdjek majd a hírnévvel...

ui: Nem lett olyan hosszú rész, mint a többi, viszont szerintem eseménydúsabb. :) Nekem jobban tetszik, mint az előző fejezet és remélem nektek is!!! :)