23. fejezet. :)

Megérkeztem a következő résszel! :)) Kérek mindenkit, hogy aki elolvassa a blogom, hagyjon valami jelet arra, hogy jó vagy rossz.... nem tudok úgy tovább írni egy sztorit, hogy csak 4-5-en komiznak és mindenki dícsér. Nem tudom mi a hiba, mit kéne máshogy csinálnom! Kérlek titeket, igen titeket, akik olvassátok ezt... komizzatok vagy írjatok chatbe!! :) ♥

egy lány:) : Csak jegyezd meg, része lesz még a történetemnek. ;) Titkokat nem árulhatok el. :P Megyünk együtt Dubaiba, mit szólsz??? :D köszönöm szépen! :) ♥
Anita(névtelen): Örülök, hogy ennyire tetszik, de akkor se jó ennyire. Nem érzem annak.. :D de azért köszönöm szépen! :) ♥
Ildikó: Hát köszönöm szépen, de szerintem én sosem fogok könyvet írni... ahhoz előbb meg kell tanulnom szépen fogalmazni.. :D ♥

Én vagy Ő!? 

"Kapálóztam és ficánkoltam, hogy engedjen el, de nem. Miért is!? Pár pillanat múlva, minden figyelmeztetés nélkül landoltam a vízben..."
- Te mocskos. - vigyorogtam rá, mikor a felszínre értem.
- Éppen fürdök, szóval koszos nem lehetek. - kacsintott rám, mire elnevettem magam. Tegnaphoz képest, jó kedvem van és ezt mind neki köszönhetem. Ezen gondolkodtam, mikor Zayn felkeltette az érdeklődésem az egyik kijelentésével. - Nagyon sokat változtál. - mosolyodott el, én meg kíváncsian vizslattam.
- Annyit azért nem. - ellenkeztem, de ő megrázta a fejét.
- De. - jött közelebb. Még mindig a vízben álltunk és ahogy közeledett, apró hullámokat idézett elő. Megállt előttem és a szemembe nézett. - Emlékezz rá, hogy mikor találkoztunk mennyire visszahúzódó és ellenséges voltál velem. Szerintem el sem tudtad volna képzelni az életed az én társaságomban. - ezt így hallani furcsa volt, de igaz. Egyetértően bólintottam és széles mosollyal vártam a folytatást. - Láttam rajtad, hogy törhetetlen vagy és biztos nem adod meg magad nekem, ezért elhatároztam, hogy megtörlek. Bármi áron. - melegséggel töltött el, hogy kihívásnak tekintett és küzdött értem, ahelyett, hogy tovább állt volna és egy másik lánnyal enyelegne. - Éreztem, hogy mindenképpen az enyém leszel. Nem hagyhattam, hogy más csapjon le a kezemről, szóval mindent megpróbáltam. Vacsi, ahonnan megszöktél. - villantotta meg rossz fiús mosolyát, mire arcomra pír kúszott és szégyenlősen lehajtottam a fejem. - Képes voltam téged üldözni a sulidig és szinte mindenhova, csakhogy ne más pasival találkozz. - vallotta be, én meg elkerekedett szemekkel néztem rá. Ezekről nem tudtam. - Apukád bizalmába férkőztem, hátha úgy jobban megkedvelsz és sikerült is. Kaptam az alkalmon, mikor a díj átadó volt és nálam aludtál. Ha ott akkor nem hagyod, hogy megcsókoljalak, feladtam volna. Szerintem életem legrosszabb döntése lett volna, ha nem úgy alakul az egész, ahogy akartam és nem küzdök érted tovább. Aztán ugye volt az-az egy hét, amit nálam töltöttél, de akkor már a barátnőm voltál. - kisregénye közben gyengéden átkarolta a derekam és magához húzott. - Tudod milyen gondolatok kavarogtak akkor a fejemben? Mikor minden áldott nap érettségizni mentél, majd utána hazaestél idegesen, kiabáltál velem és elvonultál tanulni!? - ahogy eljutottak a szavak tudatomig, elszégyelltem magam.... ÚJRA! Igaza van és tényleg ő itta meg a levét az egész tanulósdinak. - Csak arra gondoltam, hogy velem vagy. Sikerült megtörni téged. Megszereztelek magamnak és most meg is kell, hogy tartsalak. Az sem érdekelt volna, ha pofon csapsz. Tudtam, hogy ez csak ilyen átmeneti dolog lesz és igazam lett. Vizsgák után mintha kicseréltek volna. Teljesen más lettél. Nem vagy annyira visszahúzódó, se csendes és már nem fordulsz magadba. Viszont az ártatlanságod... sosem foglak tudni bepiszkítani. Hihetetlenül tiszta lelki ismereted van. - mosolyodott el, én meg megráztam a fejem, jelezve hogy nincs igaza.
- Az ártatlanságomat már régen neked adtam. - ahogy kiejtettem a számon a szavakat és Zaynnek leesett, hogy mit is mondtam, szemei csillogni kezdtek és még közelebb vont magához. Éreztem szíve dobbanását, légvételeit és ettől végigfutott gerincemen a kellemes bizsergés.
- Szeretlek Sophie és ezen senki és semmi nem tud változtatni. - suttogta már szinte a számba és lágyan megcsókolt. Nyelvét gyengéden végigsimította alsó ajkamon bejutásért könyörögve, amit ezer örömmel adtam meg neki. - De gyere, pakoljunk ki és menjünk enni valamit. - fogta meg a kezem és együtt indultunk meg a partra. A víz kellemesen langyos volt és élveztem, hogy itt lehetek. Ráadásul Vele! Elgondolkodtam szavain és igaza van. Az elején még álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy én egyszer itt sétálgatok majd vele kézen fogva és olyat fogok érezni, mint még soha.
- Annyira utálom, hogy igazad van. - grimaszoltam egyet, ő meg felnevetett. - Te vagy az egyetlen ember, akivel szembe mindig veszítek. Sosem tudok győztesen kijönni bármiből is. - dugtam ki a nyelvem, ő meg egyre jobban szórakozott rajtam.
- Húzd vissza, mert leharapom. - kacsintott, mire tettem, amit mondott és nevetve léptem be a házba. A táskáink a nappali közepén voltak leszórva. Dorgálón néztem Zaynre, de őt meg sem hatotta, csak megvonta a vállát és kikutatott egy törölközőt a csomagok közül, majd eltűnt a fürdőbe. Aha... akkor én pakolok. Miért nem lepődöm meg!? Gyorsan bevittem a szobába a bőröndöket és kerestem elő magamnak valami száraz ruhát. Amíg Zayn rendbe szedte magát, kipakoltam a ruháinkat a szekrényekbe és a fontosabb dolgokat is elővettem, ki tudja, mikor kellenek.
- Mehetsz. - nyomott egy puszit arcomra barátom. A fürdőbe siettem és beálltam a zuhany alá. Valamit muszáj kezdenem a hajammal, különben egy szénaboglya lesz. Gyorsan hajat mostam és letusoltam, majd törölközőbe csavarva léptem ki a kabinból. Rájöttem, hogy fehérneműt nem hoztam be, így ki kell mennem érte. Visszasétáltam a szobába és előkerestem magamnak a megfelelő darabokat, majd mikor indultam vissza, Zayn elkapott az ajtóban és ha abban a pillanatban nem fogom a törölköző tetejét, leesik.
- Őrült vagy. - vigyorogtam rá, majd mentem volna tovább, de nem engedett. - Zayn Malik. - néztem rá fenyegetően, mire ő felvonta a szemöldökét. Ajj már... sosem nyerhetek!? Dehogynem! - Légyszíves engedj. - bújtam közelebb hozzá és apró puszikat hagytam nyakán. Folyamatosan haladtam felfelé és ajkait szándékosan kihagytam. Én is had kínozzam egy picit.
- Sophie. - suttogta a nevem, mikor a nyaka és állkapcsa találkozásához értem és egy elég intenzív csókot nyomtam rá. Ki is használtam gyengeségét és kibújtam kezei közül. Sietős léptekkel vágtattam vissza a fürdőbe és egy gonosz mosollyal nyugtáztam, hogy most én győztem. Magamra kapkodtam a ruháimat és a hajamat is megcsináltam majd már mentem is ki. Nem akartam kisminkelni magam, hiszen felesleges. Amint késznek nyilvánítottam magam, már igyekeztem is vissza Zaynhez. Nem kellett sokat keresnem, mert a nappaliban ült. Lehuppantam mellé, de egy méterre mellé, mert tudtam, hogy büntetés lesz az előbbi húzásom vége.
- Ugye tudod, hogy szeretlek!? - néztem rá vigyorogva, ő meg elgondolkodott. Na, ezen felháborodtam. - Héé! - közelebb húzódtam hozzá. - Vérig sértettél! - közöltem vele, mire ő csak megvonta a vállát. - incselkedtem vele, mire ő hevesen bólogatott. Hümmögtem egyet, megkerestem a türkizkék conversem, mert az illett a ruhámhoz. Felhúztam, intettem Zaynnek és elindultam vissza a hotelbe. Tudtam, hogy úgy is utánam jön, hiszen nem fogja hagyni, hogy egyedül mászkáljak. Úgy meg főleg nem, hogy Tom is itt nyaral....
- Sophie! - kiabált utánam, mire megfordultam. Nagy léptekkel sietett utánam a mobilommal a kezében, amiből eszméletlen hangon üvöltött Demi Lovato-tól a Neon Lights.
- Gyorsan, már ezer éve csöröghet, mert ez már a dal közepe. - sürgettem, mire grimaszolt egyet és felvette.
- Szia. Nem, Zayn. - válaszolta telefonálómnak. - Itt áll velem szembe. - jelentette ki, én meg küzdöttem azért, hogy adja vissza, de magasabb, erősebb és ügyesebb, mint én.  - Épp erősködik, hogy adjam vissza neki a telefonját, de egy kis bünti nem árt neki, szóval majd én átadom az üzeneted. - fejtette ki kicsit részletesebb, hogy miért is beszél ő az én mobilomon. Felvontam a szemöldököm, mert már kíváncsi voltam, hogy ki hívott. - Ja, értem. Akkor inkább odaadom. - amilyen gyorsan csak lehetett, a kezembe nyomta a készüléket, mire elnevettem magam.
- Igen!? - szóltam bele, majd meghallottam barátnőm hangját.
- Te majom te.... miért hagyod el a telefonod? - kezdett el piszkálni, én meg csak megforgattam a szemem. Még így is tud szekálni... tehetsége van hozzá!
- Én is téged. Na de mit mondtál Zaynnek, hogy ilyen gyorsan visszaadta nekem? - érdeklődtem, majd a következő pillanatban elnevettem magam. Tessa közölte Zaynnel, hogy azért hívott, mert szeretné megbeszélni a köröm gomba veszélyeit. - Te beteg vagy. - vihogtam még mindig, Zayn meg szörnyülködve nézett. Férfiak...
- Na, megérkeztünk. Fogalmam sincs még mindig, hogy mikor megyünk haza... - gondolkodtam el és Zaynre pillantottam, jelezve, hogy elmondhatná.
- Egy hét múlva. - közölte szép lazán, én meg elkerekedett szemekkel meredtem előre.
- Hát Tess.... nagyon úgy tűnik, hogy ki kell bírnod egy hétig nélkülem. - ahogy kimondtam, sóhajtott egyet.
- Most komolyan egy hétig össze leszek zárva ezzel a vadállattal? - kérdezte vigyorogva, majd a következő percben felsikoltott.- Aúúúúúú. - vinnyogott, én meg nevettem. - Ne nevess, megharapott!! - háborodott fel, majd a következő pillanatban megszakadt a vonal. Ingattam a fejem, majd zsebre tettem a telót és folytattam tovább az utam a hotelbe.
- Gyere ide, picúr. - húzott vissza Zayn, de akkora erővel, hogy mellkasának csapódtam. Szorosan körém fonta karjait, mire fejem mellkasába fúrtam. Ennél közelebb nem is lehettünk volna egymáshoz, de még így sem éreztem elégnek... Olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam és ez őt megmosolyogtatta.
- Szeretlek. - ennyit tudtam kinyögni akkor abban a pillanatban, aminek hatására Zayn picit eltolt magától. Csillogó szemeivel az enyémekbe nézett és elmosolyodott.
- Én is téged. - nyomta ajkait enyémekre. Szerintem még folytattuk volna, ha valaki nem zavar meg minket. Zayn szemei vérben forogtak, mikor meglátta a hang tulajdonosát.
- Kajálni jöttök? - nézett ránk Tom, mire én bólintottam, barátom meg elnézett másik irányba. Hát sosem fogják megkedvelni egymást. - Akkor majd ott találkozunk. - kacsintott rám, mire csak mosolyogtam, Zayn meg még szorosabban húzott magához. Szinte már fájt, de nem szóltam érte... Fogalmam sincs, hogy miért zavarja őt ennyire Tom, de ha ő nem szereti, akkor nem fogok összejárni vele kávézni.
Miután Tom elment, Zayn felé fordultam.
- Mit vétett neked ez a srác, hogy így utálod? - kérdeztem tőle, mire egész egyszerűen megvonta a vállát.
- Láttam, hogy néz rád. Láttam, ahogy végigmér a szemeivel és szó szerint levetkőztetett a tekintetével. Láttam azt is, hogy legszívesebben engem a pokolba kívánna és ő lenne melletted. Ezeket mind-mind leolvastam az arcáról, nem hiszem el, hogy nem veszed észre... - fakadt ki, én meg elmosolyodtam féltékenységén. - Ne mosolyogj. Mondtam, hogy a legnehezebb feladatom, hogy magam mellett tartsalak és mikor ezt mondtam, az ilyenekre céloztam. - biccentett a fejével oda, ahol az előbb Tom állt.
- Ne izgulj. Nem fenyeget az a veszély, hogy átpártolok máshoz. - vigyorogtam rá, majd otthagytam és elindultam a hotel étterme felé, de Zayn visszahúzott és a bejárati ajtó felé irányított. - Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Egy másik étterembe. - közölte, mintha magától értetődő lett volna. De tudtam, hogy szimplán csak Tom miatt nem akar itt ebédelni. Nem akar vele egy levegőt szívni. De ebből az ebédből semmi nem lett. Néztem mindenfelé, sétáltam mindenfelé csak étterem felé nem. Zaynnek már fájt a lába, korgott a hasa és kimerült volt. Nem csodálom... három órát biztos, hogy sétáltunk megállás nélkül.
- Éhes vagyok. - szólaltam meg délután négy óra környékén, mire Zayn vett egy mély levegőt.
- Itt van egy pizzázó. Gyere. - nézett körbe, majd behúzott a pizzázóba. Leültetett, ő meg elment rendelni. Eddig észre sem vettem, mennyire elfáradtam, csak most, hogy így hirtelen lenyugodtam. - Végre, hogy sikerült lecsillapodnod. - foglalt helyet velem szemben. Kislányos mosolyt varázsoltam arcomra, ő meg fáradtan legyintett egyet. - Haza megyünk és alszok. - jelentette ki, mire megráztam a fejem.
- Nem lehet.... még van egy sétálóutca, amit nem jártunk végig és még a város másik fele is kimaradt. - kezdtem megint belelkesedni, de ő leállított.
- Kérlek ne ma... - könyörgőn pillantott rám. - Leszakadnak a lábaim. Tudod, hogy bárhova elmegyek veled, de kérlek, hogy majd valamelyik másik nap. - győzködött, én pedig beadtam a derekam.
- Legyen, de akkor ha visszaértünk én is aludni fogok. - vigyorogtam, mire elnevette magát. Akkor ezt megbeszéltük. Még sok másról szó esett, mikor kikaptuk a pizzát. Szerencsémre volt esze Zaynnek és kettőnknek rendelt egy egészet. Miközben ettünk, nem hagyott nyugodni az, hogy ő és Tom egyáltalán nem kedvelik egymást...
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte. Gondolom megérezte, hogy nem itt járok fejben, hanem valahol kilóméterekre ide....
- Azon, hogy semmi nem igaz abból, amit mondtál Tomról. Már több, mint 5 éve ismerem és semmi olyan lépést nem tett felém. Szerintem tévedsz. - cáfoltam rá, de ő csak sóhajtott egyet.
- Hidd el, hogy látom az ilyet. De úgy is mindegy, hogy mit mondok. Nem tilthatom meg, hogy találkozzatok. Te életed! Azt csinálsz, amit akarsz. - mosolygott rám keserűen, én meg észre sem akartam venni. Ettem tovább, majd miután végeztünk, elindultunk vissza. Az út csendesen telt. Én nézelődtem, ő meg gondolkodott. Tisztán látszott rajta, de nem kérdeztem rá. Ahogy visszaértünk a házhoz és beértünk, rögtön a konyha felé vettük az irányt, mert vettünk ezt-azt, amit ki kéne pakolni. Ezzel hamar végeztünk és már este hét óra volt. Előkaptam a laptopomat, mert én azt is elhoztam, és bebújtam vele az ágyba. Ahogy bejelentkeztem Facebookra, elképedtem. Több száz barátjelöléstől elkezdve az értesítésekig és az üzenetekről már ne is beszéljünk. Akit ténylegesen ismertem azt visszaigazoltam és vissza is írtam neki, de mással nem igen foglalkoztam. Twitteremen úgyszintén őrültek háza volt, de nem értettem, hogy miért. Eddig is pörgött ezerrel, de ennyire durva még nem volt. Ahogy görgettem lejjebb, megláttam ennek okát. Egy fénykép arról, hogy Max megbilincselve megy a rendőrségre és mellette elmagyarázták, hogy miért is... Ahogy olvastam a kommenteket, elmosolyodtam. Mindenki aggódott értem és ez melegséggel töltött el.
"Thank you Sweeties. I love you! ♥ #i'mfine ;)"
Ahogy kiírtam, rengetegen retweetelték és mégtöbben komiztak hozzá. Ahogy olvasgattam a hozzászólásokat, valaki megjelölt a saját kiírásában. Zayn volt az... gyorsan el is olvastam és megnéztem a mellé csatolt fényképet is, ami most délután készült.
"@sophiemoore You're mine! #iloveyou ♥ (..she's a sexy animal...)"
Elmosolyodtam kiírásán. Mondjuk a zárójeles részre kíváncsi vagyok, hogy honnan is szedte.
"@zaynmalik You're an idiot. But I love the idiots. ;) #metoo. ♥"
Ahogy válaszoltam neki, beviharzott a szobába. Mosolyogva néztem fel rá, mire befeküdt mellém.
- Honnan a bánatból jutott eszedbe a zárójeles rész!? - vontam kérdőre, ő meg elnevette magát.
- Először is mert igaz. Másodszor pedig az új albumunkon van egy szám, aminek ez az egyik sora. De ez még titok. - kacsintott, majd nyomott egy puszit számra és átvette a laptopot. Átjelentkezett saját fiókjába és kiírta, hogy öt perc múlva twitcam.
- Akkor, addig én kimegyek a nappaliba tévézni. - keltem fel, de ő utánam kapott és visszahúzott az ágyra.
- Nem, nem. Te is benne leszel. Egyedül nem csinálnék ilyet. - kacsintott, én meg ingattam a fejem.
- Még mindig idióta vagy. - tapadtam ajkaira és heves csókolózásba kezdtünk. Pólóm alá nyúlt és simogatni kezdte hátam, oldalam és hasam, mire egy picit elhúzódtam tőle. - Szerintem ezt nem a rajongóid előtt kéne. - vigyorogtam rá, ő meg ki akarta írni, hogy elmarad a twitcam, de én nem hagytam. - Zayn! Vállaltad, csináld is meg. Még van itt egy egész hetünk. - mosolyogtam rá, ő meg sóhajtott egyet és amint mind a ketten elhelyezkedtünk az ágyban, bekapcsolta a camot és máris több ezer nézőnk volt.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre, majd olvasgattuk, hogy mit kérdeznek/üzennek nekünk. Az elején csak Zayn válaszolgatott, én meg figyeltem vagy telefonoztam. Ki akartam vonni magam ebből, mert nem az én rajongóim és igazából nem is kéne itt lennem.
- Sophie. Azt kérdezték, hogy mikor hallhatnak tőled saját dalt? - zökkentett ki barátom a gondolkodásból.
- Ha minden jól megy, akkor nemsokára. - mosolyogtam a kamerába és olvastam a következő kérdést. - Hogy hol vagyunk most!? - néztem Zaynre, aki rögtön válaszolt is.
- Ágyban. - közölte velük, mire én elnevettem magam. - Most mond, hogy nincs igazam... - nézett rám, én meg felvontam a szemöldököm.
- Nincs igazad. De csak mert azt kérted, hogy mondjam. - vigyorogtam, majd visszaemeltem tekintetem a gépre és olvasgattam visszafelé a kéréseket. - Nézd Zayn, magyarok! - mutattam az egyik lány tweetjére.
- Hallottam már arról az országról, de sajnos ott még nem voltunk. - vallotta be, mire a chat teljesen megőrült. A magyarok bombáztak minket üzeneteikkel és kérték, hogy a srácok menjenek oda is. - Igyekszünk és ígérem, hogy egyszer oda is eljutunk! - kacsintott nekik, én meg büszke voltam rá. Ezek után még egy csomó kérdésre válaszoltunk. Csodálkoztam, hogy engem is kérdezgettek, hiszen ez Zayn twitcamja volt, nem az enyém.
- De mi megyünk. Már este tíz óra van és fáradtak vagyunk. Lejártuk a lábunkat. - kezdett el búcsúzkodni.
- Dubaiban vagyunk? - olvastam fel egy rajongó kérdését, mire Zayn nagy szemekkel pislogott.
- Ezt honnan találtad ki? - kérdezett vissza és várta a választ. Pár másodperccel később meg is kaptuk.
- Az időből. - csak ennyit írt, nekünk pedig rögtön leesett. Az idő eltolódás. Vicces...
- Na de akkor most már ezt is tudjátok, mi tényleg megyünk. Sziasztok! - integettünk a kamerába, majd kikapcsoltuk. A laptopot letettem az asztalra és sietősen visszafeküdtem az ágyba, mert már álló helyzetben ragadtak le a szemeim. Ahogy befeküdtem Zayn mellé, rögtön átkarolt és magához húzott. Fejem mellkasára tettem és behunytam szemeimet. Már majdnem elaludtam, mikor drága jó barátom piszkálni kezdett.
- Nem felejtettél el valamit? - kérdezte, mikor felemeltem buksim és hatalmas mogyoróbarna szemeibe néztem. Kérdő tekintetem látva, nem is kérdezett többet, csak megcsókolt. Elmosolyodtam, majd levegő hiány miatt elváltunk egymástól.
- De, elfelejtettem. - vallottam be, ő meg megvillantotta rosszfiús mosolyát. Kárpótlásul még egyszer megcsókoltam, majd visszafeküdtem és pár pillanat múlva már aludtam is.

/4 nap múlva/

Ez a négy nap életem eddigi legforgalmasabb napjai voltak. Körbejártuk Dubait Zaynnel, strandoltunk és csak élveztük egymás társaságát. Nem volt olyan nap, hogy két óránál többet lettünk volna távol egymástól és ezek is csak miattam voltak, mert Tom folyamatosan elhívott ide-oda. Vele is voltam strandolni, szórakozni és egyebek. Tudtam, hogy ez Zaynnek nem tetszik, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ekkora veszekedés lesz ebből. De akkor mindent szép sorjában az elejéről.
- Vedd fel te, én alszok. - morogtam reggel, mert a telefonom ébresztett minket. Zayn fáradtan szólt bele a készülékbe.
- Mondjad. - kicsit bunkó is volt, de na.... reggel van! - Tom az. - nyújtotta oda nekem és hangjában megvetés hallatszódott.
- Igen!? - szóltam bele most már én és meghallottam haverom vidám hangját.
- Ma nem megyünk el moziba?- kérdezte, mire én gondolkodni kezdtem.
- Nem, mára már van programom. - feleltem kérdésére és láttam, hogy Zaynnek tetszik, hogy ő miatta koptatom le.
- Értem, azért gondold át. Nekem este is jó és néha lóghatsz mással is, nem csak Zaynnel. - ahogy kijelentette, elkerekedtek a szemeim.
- Ezt most úgy mondtad, mintha ezen a héten csak Zaynnel lógtam volna. Miközben veled majdnem hogy több időt töltöttem, mint vele... - kezdtem ideges lenni. Ez most mi akar lenni? Sosem mondott még ilyet és sosem volt féltékeny senkire sem, merthogy vele is ugyanúgy elszórakozom.
- De ő a faszid, vele életed végéig ott vagy, velem nem. - háborodott fel, én meg kiakadtam.
- Szerintem ezt a beszélgetést most fejezzük be, mert csak idegesebb leszek. Jó hogy nem szabod meg kivel töltsem a szabadidőm. Nagyon megváltoztál és ez nem tetszik. Samantha rossz hatással volt rád. Addig ne is keress, amíg nem tudsz normálisan beszélgetni velem. - azzal kinyomtam. Zayn kérdő tekintettel méregetett, mire csak legyintettem. Nem akartam elmondani neki, mert tudtam, hogy csak annyit szólna hozzá, hogy ő megmondta. Kiszálltam az ágyból, kerestem elő valami ruhát és elvánszorogtam a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és most kivételesen gyors voltam. Nem akartam gondolkodni a meleg víz alatt. Hamar megszárítkoztam és magamra kaptam a ruháimat. Kerestem egy cipőt és zsebre tettem a telefonom, majd elmentem sétálni a partra. Gondoltam magamban, hogy kiszellőztetem a fejem, de nem hagytak békén. Zayn is utánam futott, ráadásul Tom meglátta, hogy a parton sétálgatok, ő is odajött.
- Te mit keresel itt? - kezdte a vitát Zayn, mire Tom felvonta szemöldökét.
- Jöttem Sophiehoz, ha már te egyedül hagytad. - mondta a magáét Tom is, én meg csak kapkodtam köztük a fejem.
- Mi az, hogy egyedül hagytam? Nem jöhet ki sétálni felügyelet nélkül vagy mi? - ebben most igazat adtam Zaynnek, de abban nem, hogy minek kell veszekedni?
- Hagyjuk. Nem azért jöttem, hogy veled beszélgessek. - intette le, majd felém fordult. - Még most se akarsz eljönni velem moziba? - kérdezte, mire Zayn mellém lépett és átkarolta derekam. Elegem van belőlük...
- Nem. - mondtam ki erélyesen, majd Zaynre néztem. - Te meg engedj el! - ahogy kiejtettem a szavakat számon, barátom tette amire kértem. - Elegem van belőletek. Azért jöttünk ide Zaynnel, hogy kicsit kikapcsolódjunk, erre mit csináltok? Te próbálsz szétszedni minket. - mutattam Tomra, aki csak megvonta a vállát. - Te meg még bele is mész a játékába. - fordultam most Zayn felé. - Nem ismerek rátok! Én nem egy trófea vagyok, hogy csak úgy játszatok velem. - dőlt belőlem a szó és jeleztem a srácoknak, hogy fogják be, most én beszélek! - Miért kell ezt csinálni?? Te miért nem fogod fel, hogy Zaynt szeretem, mint férfit, téged meg, mint egy barátot? Miért olyan nehéz ez? - kérdeztem Tomtól és láttam szemeiben, hogy fáj neki, amit mondtam. Remek... akkor tényleg Zaynnek volt igaza. - Te meg értsd meg, hogy azért, mert haver és vele is eltöltök egy kis időt, még nem vagyok szerelmes belé és külön tudom választani a haverságot és szerelmet. - ahogy közöltem vele is a tényeket, elmosolyodott.
- De Sophie... - kezdte Tom.
- Nem! Nincsen Sophie. - vágtam szavába. - Négy napja folyamatosan ingáztam köztetek, hogy mind a kettőtökkel elég időt legyek és nem hiszem el, hogy te közben végig arra játszottál, hogy szakítsak vele... - hitetlenkedtem még mindig, pedig nagyon is nyilvánvaló volt. - Sosem tettél még ilyen célzásokat, mint az elmúlt napokban és még soha nem közeledtél úgy felém, mint mostanában. Bárcsak hittem volna Zaynnek. - ahogy szavakat kiejtettem, Tomon látszott, hogy összetörtem.
- Akkor ha ennyire mély nyomot hagytam benned válassz! Én vagy ő!? - tette fel a váratlan kérdést 'haverom', mire elhűltem. Hogy kérdezhet ilyet!?
- Persze, hogy Zayn! - válaszoltam. - Nem is értem, hogy gondoltad, hogy majd téged választalak... Legjobb barátomnak tekintettelek. - ahogy meghallotta, hogy múlt időben beszélek erről az egészről, elnézett oldalra. - A ma reggeli telefonnal meg végleg elástad magad. Gratulálok! - fejeztem be mondandómat, majd otthagytam a két srácot és a mólóra sétáltam. Remekül indult a reggel...
Leültem a végére és csak gondolkodtam. Most ez tulajdonképpen mire is volt jó? Még mindig nem értem... Most legszívesebben hazamennék. Pedig még három napunk hátra van, de akkor is. Így már nem élvezem.
- Sophie. - állt meg mellettem Zayn, mire felpattantam és ránéztem.
- Nem érdekel.... - ennyit mondtam neki, majd otthagytam.

ui: Remélem tetszett valamennyire... ha nekem nem is. :))