egy lány:) : Igyekeztem és köszönöm szépen!:) ♥ Az meg kiderül ebben a részben, hogy mi lesz velük, de annyit elárulok, hogy tervezek most már egy nagy összeszólalkozást...:$
Anita: Meglátjuk! ;) Siettem! :) ♥
Akkor mond el.
(zene: One Direction - Strong. )
- Nem érdekel.... - ennyit mondtam neki, majd otthagytam."
Semmi nem érdekelt most ezzel kapcsolatban. Úgy voltam vele, hogy leszarom. Vagy fogadják el egymást vagy ne is keressenek. Tomról mindig is azt hittem, hogy legjobb barátom és hittem a fiú-lány barátságban épp emiatt, de rá kellett jönnöm, hogy semmi nem volt igaz ebből. - Hülye vagy Sophie. - szidtam saját magam. Nem csak Tom miatt, Zayn is közrejátszott ebben. Igaza volt és nem hallgattam rá. De ennek ellenére is vitába szállt vele és lealacsonyodott az ő szintjére. Tudom, hogy nem az ő hibája volt most ez az egész, de részt vett benne, ugyanis ha nem ellenségeskedtek volna a kezdetektől fogva, talán nem tartanánk itt... Elegem van a férfiakból!!!!
- Szia Tess. - huppantam le az ágyra, miközben felvettem a telefonom.
- Szia. Na mizu? - kérdezte vidám hangom, én meg sóhajtottam egyet és elmondtam neki mindent. Azt, hogy az elmúlt négy napban, konkrétan ketté szakadtam a két srác között és azt is, hogy ma milyen veszekedés lett ebből. - Ez most komoly!? - kérdezett vissza, nem akarta elhinni. Gondolom ő sem nézte ki ezt Tomból.
- Teljesen. Én már azt sem tudom mit csináljak. Azért jöttünk ide, hogy kicsit kikapcsolódjunk és akkor erre veszekszünk. Annyira jó... - terültem el és hallgattam, hogy barátnőm hogyan vélekedik erről.
- Szerintem Tomot hagyd a francba. Egy haver sem ér annyit, hogy összevessz azzal, akit a legjobban szeretsz. - próbált segíteni, én meg gondolkodni kezdtem.
- Igazad van. De Zaynnel az a gond, hogy most tuti büszke magára, hogy ő ezt tudta előre és nem hallgattam rá. Képes volt vitába szállni vele, mikor tudja, hogy őt szeretem és nem Tomot. Értem, hogy féltékeny, én is az lennék, ha egy jobb nő mászkálna a közelében, de akkor is. Ezerszer biztosítottam arról, hogy én az övé vagyok és nem hagynám el soha semmi pénzért... - morogtam egyet a végén, ami tetszett Tessnek és ezt egy apró nevetéssel fejezte ki.
- Ha szereted, akkor ne kínozd. Hidd el, hogy ilyenkor a büszkeség eszébe sem jut, főleg ha ezzel elveszíthet téged... - vette komolyabbra.
- Talán igazad van. - keltem fel az ágyról és elindultam kifelé. - Meg kéne keresnem Zaynt. - sóhajtottam, majd kiléptem a nyaralóból.
- Sok sikert! Szia. - köszönt el. Zsebre raktam a telóm és körülnéztem, hogy hol is lehet. A mólón volt, ahol pár perce hagytam. Lassú és határozott léptekkel haladtam felé, de még mielőtt felléptem volna a mólóra, elgondolkodtam egy pillanatra. De elűztem a fejemből minden rossz gondolatot és egyenesen Zaynhez mentem. Leültem mellé törökülésbe és figyeltem a vizet. Zayn is gondolkozott, tisztán látszott rajta.
- Sophie. - szólalt meg olyan tíz perc üldögélés után. Felé fordítottam a fejem és csak akkor láttam, hogy szemei mekkora fájdalmat mutattak. - Én nem akartam, hogy ez legyen. - minden szót kihangsúlyozott és végig a szemembe nézve beszélt. Tudtam, hogy igazat mond.
- Én sem. - vallottam be és gondolkodtam, hogyan is folytathatnám. - És most már belátom, hogy igazad volt. Hallgatnom kellett volna rád. - bűnbánó tekintettel pillantottam szemeibe, mire ő legyintett egyet és magához húzott.
- Most már teljesen mindegy. - duruzsolta fülembe. Olyan jól esett megbújni ölelésében, hogy legszívesebben örökre így maradtam volna. - Kérdezhetek valamit? - tolt el egy picit magától, mire bólintottam egyet. Kicsit habozott megkérdezni, de aztán kinyögte. - Még a barátnőm vagy, ugye? - félve tette fel a kérdést, mire elmosolyodtam.
- Persze. - adtam egy elég egyértelmű választ.
- Akkor megcsókolhatlak? - kaptam a következő kérdést, mire elnevettem magam.
- Nem Zayn. A barátnőd vagyok, de nem nyúlhatsz hozzám, nem csókolhatsz meg és ami a legfontosabb, nem is alhatsz mellettem.... - próbáltam cukkolni és értette, hogy miért mondom ezeket. Hülye kérdésre, hülye válasz. Válaszképp ajkaimra tapadt és úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta. Ölébe húzott és közben egyetlen másodpercre sem váltunk el egymástól. - Ígérd meg nekem, hogy soha többet nem szállsz vitába miattam! - kértem, miután pár centire elhúzódtam tőle.
- Ezt nem ígérhetem. - jelentette ki, mire felvontam a szemöldököm. - Ha úgy érzem, hogy küzdenem kell érted, megteszem. Nem tarthatsz vissza. - hangjában afféle "akkor is megvédelek" dolog érződött, én meg elmosolyodtam.
- Akkor csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra. Ezt meg tudod tenni? - kérdeztem tőle kiskutya szemekkel, mire ő megvillantotta fél oldalas mosolyát, amitől én az ájulás határán voltam. Bólintott egyet, majd újra megcsókolt. Csókja jobban megrészegít, mint bármelyik másik pia és sokkal mámorítóbb is, mint az alkoholtól kapott zsibbadás.
- Szeretlek. - nézett mélyen a szemembe, mire elmosolyodtam és fejem nyakába fúrtam.
- Tudom. - suttogtam, ennek hatására Zayn elnevette magát.
- Sophie!? - szólított a nevemen, mire felnéztem rá. - Odanézz. - mutatott az előttünk lévő nagy kék tengerre. Odanéztem, de a következő pillanatban már benne voltam. Mikor a felszínre értem, mérgesen néztem rá, ő meg csak vigyorgott.
- Malik, megbánod te ezt még! - fenyegettem meg, mire ő csak legyintett egyet. Fogtam magam és úszkálni kezdtem. Lehet, hogy strandoltam a napokban, de nem úsztam, pedig szeretek. Kiskoromban szüleim beirattak röplabdázni, táncolni és úszni is. A mai napig szeretem ezeket csinálni és ha van rá lehetőségem, ki is használom. Anyu mindig szerette volna, ha énekre is járok, de sosem szerettem a hangom.
- Nem is tudtam, hogy tudsz úszni. - karolta át Zayn a derekam.
- Sok mindent nem tudsz még rólam. - kacsintottam rá, majd elmerültem a vízben és elúsztam mellőle. Nem sokkal később Zayn is bemutatta tudományát, amin csak pislogtam. Először is, mert nagyon jól úszott, másodszor meg úgy tudtam, hogy ő fél a víztől. - Zayn! - állítottam meg, mire érdeklődve nézett rám. - Te mióta tudsz úszni? Úgy hallottam, hogy neked ez nem megy... - kíváncsiskodtam, ő meg elmosolyodott.
- Tudod a bandában való éneklésnek sok előnye van ám. Például megtanítottak úszni. - kacsintott, majd ugrott egy fejest és gyorsúszásba kezdett. Gondoltam miért ne... versenyezzünk. Hamar utolértem és fej-fej mellett úsztunk, de erre ráuntam és kicsit gyorsítottam a tempón. Majdnem tíz évig jártam edzésekre és versenyekre is, szóval ilyen téren nem mondhatom magam amatőrnek. Könnyű szerrel leúsztam Zaynt. Visszafordulva elnevettem magam arckifejezésén. Hát igen...
- Csak nem ciki, hogy megvert egy lány!? Megalázó? Furcsa? Ijesztő? Vagy mi? - incselkedtem vele messziről. Felháborodott és bosszú szomjas fejjel közeledett felém, de én lemerültem a víz alá és elúsztam elég messze az előbbi helyemről. - Add fel, esélyed sincs. - vigyorogtam. Végre találtam valamit, amiben én jobb vagyok, mint ő!
- Igazad van. - bólintott. Felvontam a szemöldököm, hisz sosem hagyta magát. Valami sántított nekem...
- Mit tervezel Zayn!? Gyanús vagy! - méregettem, ő meg megvillantotta rossz fiús mosolyát. Már tudtam, hogy valami szívatás következik.
- Aki előbb kiér a vízből, eldöntheti, hogy ma mit csináljunk. - ahogy kimondta, felháborodtam.
- Úgy tudtam!!! - háborogtam tovább. Vagy öt méterrel álltam beljebb a vízben, mint ő. Zayn is messze volt a parttól, hát még én. Most hirtelen eszembe jutott, hogy versenyen is mindig le kellett úsznom az ellenfeleket. Bíztam magamban és bólintottam barátomnak, hogy kezdjük. Mind a ketten úszni kezdtünk. Sikerült csökkentem a távon, de ez még nem volt elég. Lassan utolértem Zaynt és a part sem volt már messze. Összenéztünk, mire kidugtam a nyelvem és otthagytam. Kép lépésre voltam, de akkor Zayn megfogta a derekam és visszahúzott.
- Mind a ketten, szóval közös megegyezés alapján döntjük el, hogy mi legyen a program. - mosolygott rám, én meg bólintottam egyet. Gondolkodni kezdtem és hirtelen bevillant valami.
- Amúgy meg csaltál! - néztem rá szúrós szemekkel. - Béna vagy és nem tudtál volna máshogy nyerni. - piszkálni kezdtem. - Ha estleg interjúra kéne mennem és rólad kérdeznének, ezt megemlítem. - kacsintottam, mire fölém könyökölt.
- Biztos vagy benne!? kérdezte felvont szemöldökkel.
- Valahogy úgy érzem, hogy bármit mondok, úgysem kecmeregsz le rólam. Szóval igen. - jelentettem ki, mire fordított a helyzetünkön, így én kerültem felülre. - Igazad van, így sokkal jobb. De kinek!? - vigyorogtam, ő meg csikizni kezdett. Mire nagy nehezen lekászálódtam róla, alig kaptam levegőt. - Na, vége van a gyerek napnak. - pattantam fel, majd elindultam vissza a nyaralóba. A ruhámból csöpögött a víz és tiszta homok lett, ahogy a hajam is, szóval azon voltam, hogy minél előbb kimossam belőle a nem kívánatos dolgokat. A házba érve, megkerestem a törölközőimet és besiettem a fürdőbe, mielőtt Zayn lefoglalná magának. Beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg víz átjárja testem. Pár percig csak álltam a víz alatt és gondolkodtam. Hülyeségnek tartom még mindig, hogy ezért veszekedtünk mind a hárman, de ők akarták... Bár, most már mindegy. Tom örüljön neki, ha egyáltalán szóba állok vele. Sosem gondoltam volna, hogy képes lenne szétszedni Zaynt és engem. Hogy lehettem olyan vak és nem vettem észre a jeleket!? Mikor átkarolt vagy éppen két percenként puszilgatta az arcom. Egyszerűen csak betudtam egy sima legjobb baráti gesztusnak, pedig .... Most legszívesebben a falba verném a fejem! Sóhajtottam egy nagyot és gyorsan megmostam a hajam. Ahogy végeztem a tusolással, magamra tekertem a törölközőmet és a hajamra a másikat, úgy léptem ki a kabinból.
- Te mióta vagy itt? - értetlen tekintettel meredtem Zaynre, aki a fürdőszoba kellős közepén állt.
- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam, valami bánt téged. - jött közelebb, mire elfordítottam a fejem. Nem akartam újra felhozni a témát. Féltem, hogy még nagyobb vita lesz belőle, abból pedig most nem kérek.
- Mindegy, hagyjuk. - elléptem tőle és a tükörhöz mentem. Raktam fel az arcomra egy uborka illatú arcpakolást, megszárítottam a hajam és fel akartam öltözni, de nem Zayn előtt. Igaz, hogy látott már, de akkor sötét volt és nem láthatott rendesen.... És amúgy is szégyenlős vagyok! - Kimennél? - néztem rá kérlelő pillantással, ő meg lazán megrázta a fejét.
- Mond el és kimegyek. - egyezkedni kezdett, én meg csipőre tettem a kezem. Ez így nem ér! Felvontam a szemöldököm és a lehető legmérgesebben néztem rá. - Engem ez nem hat meg. Szóval kivele... mi a baj? - ült le a kád szélére és onnan nézett rám. Ahogy végigmért szemeivel, éreztem, hogy arcomba szökik a vér. Képes egy ilyen egyszerű mozdulattal zavarba hozni.
- De Zayn. Nem szeretném elmondani. - sóhajtottam egyet, összeszedtem a ruháimat és úgy döntöttem, hogy a szobában fogok átöltözni. Hát ja.... csak gondoltam, ugyanis Zayn az utamba állt. - Kérlek. - szinte már könyörögtem. Nem akartam közölni vele, hogy Tom miket csinált, mikor ő nem volt a közelemben. Lazán átmenne és lekeverne neki egyet, mert miért ne!? Én nem akarok még nagyobb balhét és azt sem akarom, hogy Zayn erről tudomást szerezzen. Ha elmondom, hogy még a szám sarkába is kaptam puszit Tomtól, megöli a gyereket. Hál' Istennek Zayn feladta és kiment. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhadarabokat, lemostam az arcpakolást és már kint is voltam a fürdőből. A konyhába mentem és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. A pultnak dőlve gondolkodtam és eszembe jutott, hogy Apu keresett délelőtt, de nem vettem fel, vissza kéne hívni. Besiettem a szobába és felkaptam a telefonomat az ágyról. Zayn rám sem nézett, én meg úgy döntöttem, hogy most az egyszer nem érdekel...
- Szia Apu. - köszöntöttem vidáman, miután felvette a telefont.
- Szia. Már aggódtam, hogy gond van és azért nem vetted fel a telefont. - hallottam hangján, hogy megkönnyebbült, én meg elmosolyodtam.
- Nincs semmi gond. De mesélj, milyen Magyarország? Nehezen értenek meg vagy van fordítód? - kezdtem bombázni a kérdéseimmel, ő meg elnevette magát.
- Őszintén szólva kellemesen csalódtam ebben az országban. Budapest szép hely és Sophie... - szólított.
- Igen!? - kérdeztem vissza.
- Tudok magyarul. - ahogy kijelentette, elcsodálkoztam. Mikor tanulta meg? Vagy hogy és én erről miért nem tudtam?
- És ezt én miért csak most tudom meg? - vontam kérdőre, ő meg hümmögött egyet. Elmosolyodtam, mert ez büszkeséggel töltött el. Apu mindig is okos volt. Mindenhez értett és most még egy oldalát megismerhettem. Azért hihetetlen, hogy 19 év után is tud meglepetéseket okozni.
- Nem tudom, sosem említettük. De édesanyád tudott magyarul, mert ő félig onnan származott. - ahogy mesélte, gondolkodni kezdtem. Akkor lehet, hogy ezért tetszett annyira az a dal és ezért vagyok túlbuzgó a magyar nyelv felé.
- Vicces, mert én meg most iratkoztam be egy nyelv tanfolyamra, ahol a magyar nyelvet jelöltem meg. Szóval... - elnevettem magam.
azt mindig gyorsan tanultam, ez most sem lesz másképp. - Mit csináltok? - érdeklődött, mire eszembe jutott, hogy el kéne mondani neki, éppen Dubaiban tengetem napjaimat.
- Apa, már akartalak hívni, hogy közöljem veled, éppen Dubaiban vagyok. - arcomra széles mosoly kúszott és vártam a reakcióját rá.
- Mit csinálsz te ott? Kivel vagy? Mikor mentél? Meddig leszel? És miért csak most mondod? - kezdett el faggatózni, mire felkuncogtam. Tizenkilenc éves vagyok és még mindig így félt. Pedig már tudok vigyázni magamra.
- Nyaralok. Zaynnel. Múlt héten pénteken. Most hét péntekig és csak azért most mondom, mert eddig nem volt alkalmam felhívni téged. - hadartam el gyorsan a válaszokat is.
- Azért jó tudni, hogy mi van veled. - nevetett fel, mire megvontam a vállam, bár ezt ő nem láthatta. - Nem baj, a lényeg, hogy jél érezd magad. - ahogy kimondta, arcomról eltűnt a mosoly. Hát most nem mondhatnám, hogy igazán jól érzem magam, mikor Zayn a szobában durcizik, nem beszél velem. Tomot hanyagolom, szóval.... áááá...... - De nekem most mennem kell. Majd még beszélünk. - kezdett el búcsúzkodni. - Szia Sophie, szeretlek.
- Szia. Én is téged. - ahogy elköszöntem, le is tettük. Elterültem a kanapén és gondolkodni kezdtem. Vajon mi lehet még apu titkai között, amiről nem tudok!? Meglepődtem azon, hogy anyu félig magyar volt. Sosem mondták. Arról is elfelejtett szólni apu, hogy ő is keni-vágja ezt a nyelvet. Hihetetlenek. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mennyire összeillettek és milyen boldogok voltak. Apu azóta egy nőre sem tudott úgy nézni, mint anyura, pedig próbálkozott. Szeretnék majd én is olyan férjet, aki csak rám tud úgy nézni, mint nőre és másra mint haverra, esetleg igen jó barátra. És még jobban örülnék, ha ez a férfi Zayn lenne. Bár ha azt nézem, hogy lassan két hónapja, hogy együtt vagyunk és elég sokat veszekszünk, vitatkozunk... Hát...
- Sophie. - jött oda Zayn, mire felültem. - Miért nem mondod el mi a baj? - faggatózott tovább, mire sóhajtottam egyet.
- Mert szeretném végre lezárni ezt az egészet és nem felháborgatni és mert tudom, hogy neked nem tetszene. - hadartam el, ő meg megrázta a fejét.
- Tudod nagyon jól, hogy nem szeretem mikor titkolózol. Sophie, bízol bennem? - tette fel a világ leghülyébb kérdését... Hogy is ne bíznék benne!? Neki adtam magam, már az életem része lett és szinte már a család tagja. Bólintottam egyet, mire még közelebb ült hozzám. - Akkor mond el. - szája csak pár centire volt enyémtől, mire lehunytam a szemem és még egyszer átgondoltam a dolgot. Tudnia kell róla, mert ha a paparazzik esetleg fotóztak volna, vagy Tom mondaná el, akkor még nagyobb botrány lesz belőle.
- Az egész veszekedést én robbantottam ki, azzal, hogy Tom felé hamis jeleket küldtem. Félreértettük egymást. Mikor megpuszilta az arcom, betudtam egy sima baráti gesztusnak és nem csináltam belőle ügyet és másból se. Azt hittem, hogy ő is csak haverként tekint rám, ezért nem szóltam, mikor átkarolt, ölelgetett, puszilgatott és majdnem megcsókolt. - ahogy kimondtam Zayn állkapcsa megfeszült, mire megfogtam a kezeit. - Nem hagytam neki. Igaz, hogy nem tudtam mire készül és csupán véletlenül fordítottam el a fejem, így egy puszi lett belőle a szám sarkába. Ez volt tegnap. Ekkor már éreztem, hogy valami nem oké és ez mára be is bizonyosodott. Sosem akartam, hogy veszekedni kelljen, főleg ilyen miatt. És ha ezt tudom előre, akkor hagytam volna a francba Tomot. - fújtam el mindent egy szuszra, ő pedig pár percig csak hallgatott. Gondolkodott, láttam arckifejezésén, de azt már nem tudtam levenni belőle, hogy min járhat az esze... gondolom most vagy haragudni fog rám örökre vagy elnézi ezt nekem és megveri Tomot. Egyik sem jó megoldás.
- Ennyi? - szólalt meg jó pár perc hallgatás után, én meg válaszul bólintottam. Innentől kezdve csak vártam a véleményét erről az egészről. Szerintem rájött, hogy miért nem akartam elmondani neki vagy ha nem, akkor rá fog. Nem éri meg emiatt veszekedni, mikor tudja, hogy őt választottam és nem változtatom meg a döntésem. - Figyelj Sophie. - ült vissza teljesen mellém. Egy gyufa szálat nem tudtak volna lerakni közénk. - Nekem te többet érsz annál, hogy egy ilyen miatt eldobjalak magamtól, megleckéztessem Tomot vagy éppen összevesszünk. Már mondtam, hogy nehéz dolog lesz magam mellett tartanom téged, de megéri. - ahogy beszélt, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. - Csak arra kérlek, hogy soha, semmit ne titkolj el előlem! Azért mérges tudok lenni még arra is, akit szeretek. Utálom ha titkolóznak előttem. Azt érzem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy megbízzanak bennem. Kérlek, többet ne! - hajolt még közelebb és orrunk összeért.
- Ígérem. - suttogtam, mire végleg megszüntette a köztünk lévő kis távot és megcsókolt. Nem érdekelt semmi és senki csak és kizárólag ő. Hajába túrtam, ami egy halk morgást váltott ki belőle. Felkapott karjaiba és bevitt a szobánkba. Amilyen finoman csak tudta, lehelyezett az ágyra a párnák közé. Ajkaival felfedező útra indult és bejárta nyakamat és dekoltázsomat. Mikor dekoltázsom legmélyebb pontjába csókolt bele, ajkaim szétnyíltak és egy halk nyögés hagyta el azokat. Felhúztam és mohón ajkaira tapadtam. Kihasználtam a pillanatot és fordítottam helyzetünkön. - Még mindig úgy gondolod, hogy esély lenne arra, hogy elhagyjalak? - kérdeztem miközben lefejtettem róla pólóját. Most kivételesen én vigyorogtam rá pimaszul, amit ő egy csókkal viszonzott. Ahogy haladtam lefelé nyakán és mellkasán, pólóm alá nyúlt és cirógatni kezdte hátam, hasam és oldalam, majd mikor nem figyeltem, visszakerültem alulra.
- Reméljük, hogy nem és még szeretnél kapni belőlem. - apró puszikkal halmozta el hasam alját és folyamatosan tolta feljebb pólóm, míg le nem húzta rólam. Pár perccel később megszabadítottam nadrágjától, mert úgy éreztem, hogy zavaró tényező. Zaynnek tetszett, hogy most már bátrabb vagyok, mint az első alkalommal és bevallom... én is jobban élveztem így. Persze az első alkalom tökéletes volt, de most már én is mertem 'játszani' vele.
Fél óra múlva fáradtan dőltünk le egymás mellé és szemeibe néztem. Szapora lélegzetem próbáltam még mindig normalizálni, ő meg felém fordult és átkarolva magához húzott. Homlokát enyémnek döntötte, mire elmosolyodtam.
- I'm sorry if I said I need ya.... but I don't care, I'm not scared of love. - suttogta, mire még szélesebb mosoly terült el arcomon. Nem tudtam mit mondani neki, így csak ajkaira tapadtam. Nem is bántam, hogy ágyban töltöttük a délutánt és élveztük egymás társaságát. Valahogy sokkal jobb volt, mint bármi más. Lehet, hogy valaki a bulikra és vadulásokra esküszik, de én nem. Egy összebújós délután inkább.
ui: Sajnálom, hogy rövid részeket hozok mostanában, de nincs ihletem.!!! :S Bocsánat! ://
Zsó. xx. :) ♥
nagyon nagyon jó lett.!*-* <3
VálaszTörlésne tervezz nagy veszekedést :D ez is éppen elég volt :D
nagyon imádtam ezt a részt is és várom a következőt.<3 :)