27. fejezet. :)

Mindenki Boldog Karácsonyt kívánok így utólag is! És mivel szilveszter napján nem találkozunk, se az új év első napján, így előre Boldog Új évet mindenkinek!!!! :) ♥♥ Most pedig következzen az új rész. :)


Directioner: Hát még nem sikerült kiismerned??? :D Tudod, hogy én akár a lehetetlen helyzetből is megmenekülök... (képletesen értem, szóval értelmezd. ;)) Köszönöm szépen♥ Boldog Karácsonyt így utólag is és örülök, hogy még mindig a blogom olvasója vagy!!!!! :*
Anita: De kis gonosz vagy... Ejjejj!! :D Sebaj, majd meglátod, hogy még mit alakítok a storyból. ;) Boldog Karácsonyt kívánok még így utoljára és rettenetesen örülök, hogy most már pár hónapja velünk vagy! Köszönöm! :) ♥

'...Menj az emeletre, jobbra a második szobába!...'

- Sziasztok! - köszöntött minket széles mosollyal Eleanor. Próbálkoztunk az öleléssel, de a sok cucc miatt nem ment.
- Szerintem előbb lepakoljuk az ajándékokat és utána végig ölelgetünk mindenkit. - mosolyogtam kedvesen, ő meg szélesebbre tárta az ajtót és beengedett minket. Beléptünk a nappaliba, ahol a hatalmas karácsonyfa állt és a többiek a kanapén ülve beszélgettek. Köszöntünk mindenkinek, majd elhelyeztük az ajándékokat a fa alatt. Egy kivételével természetesen, mert Louinak szülinapja is van ma. Tomot kerestem a szememmel és meg is találtam. Épp Ellel beszélgetett. - A kis répa imádót hol találjuk? - mosolyogtam barátnőmre, aki biccentett egyet a konyha felé. Welcome Drink-et készített. Mögé léptem és megköszörültem a torkom. - Nagyon boldog szülinapot te vén csont! - öleltem át, ő meg elnevette magát, majd szorosan körém fonta karjait.
- Köszönöm szépen. De azért nem vagyok én olyan öreg. Még csak huszonkettő lettem! - háborodott fel, majd kezetfogott Tommal. Jó látni, hogy kijönnek egymással. Otthagytam a két srácot, had beszélgessenek, én meg Daniellehez léptem.
- Sophie! - borult nyakamba, még egy picit fel is emelt a földtől, mire sikítottam egy aprót. - Jaj de hiányoztál már. - ölelgetett továbbra is.
- Na elég már! Én is had öleljem meg! - jött oda Niall, szó szerint félrelökte Danit és magához húzott. - Hiányoztál törpe. - egy puszit is nyomott arcomra, amitől csak mosolyognom kellett.
- Ti is hiányoztatok nekem! - körbe ölelgettem a bandát, de amikor Zayn elé értem, csak mosolyogtam és bólintottam egyet. Értette és tudta is, hogy miért nem ölelem meg. A többiek feszélyezve érezték magukat ez alatt a kis 'eszmecsere' alatt, de mikor látták, hogy mosolygunk, leengedtek. - Had mutassak be valakit. - kezdtem bele, mikor mindenki engem nézett. Mivel Tomot Zaynen kívül más nem ismeri, így gondoltam, hogy bemutatom. - Srácok, ő itt Tom, a barátom. - álltam mellé, mire ő átkarolta a derekam és intett egyet a társaságnak. A srácok rögtön befogatták és elvitték kifaggatni rólam. Hát szép mondhatom... Zayn persze nem szimpatizált vele, de nem is vártam el tőle. Az is éppen elég, hogy nem esett neki.
- Segítsünk valamit? - kérdezte Tess, de a lányok csak megingatták a fejüket és rámutattak a megterített asztalra, amin már ott gőzölögtek a finomabbnál finomabb ételek. - Azta... ügyesek vagytok! - dicsérte meg őket, én meg csak mosolyogtam.
- Még nem vagyunk kész, mert az utolsó hús még sül, de tíz perc és ehetünk. - közölte Dani, mi meg bólintva jeleztük, hogy értettük. Leültem a nappaliba és a fát néztem. Nagyobb és díszesebb, mint a miénk, de ez várható volt.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám Zayn, aki velem szemben ült.
- Hát... én is. - viszonoztam mosolyát és beszélgetni kezdtünk. Igazából semmi érdekesről. Csak a szimpla "hogy vagy? aha, az jó és stb..." kérdések-válaszok hangzottak el. Tiszta sablon beszélgetés... - És hogy alakul a karrier? - hamis mosollyal érdeklődtem, de ő ezt látta rajtam.
- Szerintem ne menjünk ebbe bele... - próbálta terelni a témát, amit meg is értettem, de még egy dologra nagyon kíváncsi voltam. Annyira fúrta az oldalam, hogy gondolkodtam miként kérdezhetném meg. Tudtam, hogy vagy nem válaszol rá vagy szintén eltereli majd a témát. - Na és te meg Tom? Megvagytok? - kérdezősködött ő is, én meg csak bólintottam.
- A barátnőd hol van? Vagy csak nem láttam? - néztem körbe és végre megkérdezhettem, amit akartam. Tény, hogy bírom a Little Mixet, de annyira megnéztem volna Perrie arcát, mit szól ahhoz, hogy együtt karácsonyozom a pasijával, aki történetesen az exem.
- A családjával karácsonyozik. - adott egy egyértelmű választ, én viszont folytatni akartam.
- És te hogy-hogy nem vagy velük? Vagy nem hívott meg? - tudtam, hogy hangomban egy kis cinizmus is érezhető, de ez valószínű az elmúlt öt hónap eredménye. Nem kerestem Zaynt és nem mondhattam el neki a véleményem erről az egészről. Most végre itt a lehetőség, csak egy a gond.... Karácsony van!
- Hívott, de nem mentem. - láttam arcán, hogy zavarja a téma, de én bizony folytatni fogom.
- És miért nem? Hogy hagyhatod, hogy drága barátnőd a családjával karácsonyozzon, nélküled? Én ezt nem értem. Vajon miért tetted ezt? - provokáltam tovább, benne pedig látszott, hogy felmegy a pumpa. Csak azért is... csak egy kicsit legyen dühös rám. Csak egy kicsit érezze ugyanazt, mint én egészen eddig. - Mi okod volt erre? Érthetetlen... - és itt elszakadt nála a cérna.
- Téged akartalak látni és nem őt. Hacsak egy este erejéig is, de láthatlak. Miért lennék azzal a lánnyal, mikor oda-vissza utálom? Téged választottalak helyette ma este. Talán baj? - kelt ki magából, mire felvontam a szemöldököm.
- Ha öt hónappal ezelőtt is engem választottál volna, most nem ez lenne. - ahogy kimondtam, megdöbbent. Gondolom nem ezt a reakciót várta. Felálltam és otthagytam. A konyhába mentem és ittam a lányokkal egy kis Jägert, ami most kellett is. Mintha mi sem történt volna, úgy ültünk Zaynnel az asztalnál. Merő véletlenségből mellém került, de tudtam, hogy semmit nem fog csinálni. Először is mert Tom a másik oldalamon ül, másodszor meg nem olyan.... - Lányok, le a kalappal előttetek. - dicsértem meg őket. Nagyon jó kaját csináltak.
- Szerintem is. De ajándékozzunk! - pattant fel Loui és mint egy izgatott kisgyerek, a fához sietett. Nevetnem kellett rajta, de hát ő Louis! Mindenki követte őt, majd egy szép nagy körbe összetoltuk a kanapékat és helyet foglaltunk rajta. Én Tom ölébe ültem, mert nem volt elég hely és Eleanor is így járt, csak ő Louiéba foglalt helyet. - Kezdjék Harryék. - adta ki az utasítás Boo Bear, mire Tessék felpattantak és összeszedték a csomagokat. Mindenkinek egyesével egy kis szöveggel kísérve odaadták, majd elém léptek.
- Drága egyetlen Sophiem. - kezdte Tess, mire arcomra hatalmas mosoly kúszott. - Tudom, hogy már mindened megvan, ami kellhet. A Zene, az Éneklés, egy Pasi, Barátok.... - folytatta volna, de Harry közbevágott.
- Én!!! - ahogy kimondta, elnevettem magam.
- Csssss. - intette le Tess. - De azt hiszem ezeknek mégis hasznát fogod venni és remélem hogy tetszenek is. - kacsintott majd sunyi mosollyal adta át az ajándékom. Nagyon óvatosan vettem el, mintha bomba lenne benne, de elnevettük magunkat és megöleltem. Harry átadta Tomnak az ajándékot, mire mi összenéztünk és félve kezdtük el kibontani. Mikor megláttam mi van benne, felnevettem.
- Idióta majom! - kiabáltam oda neki, ő meg elbújt egy párna mögé, mert tudta, hogy ez bosszút követel. De sebaj... én is jó ajándékot vettem  neki.
- Boldog Karácsonyt! - vigyorgott rám ő is és Harold is, majd Tom felé biccentettek. Bele sem mertem gondolni, hogy ő mit kaphatott, ha én kaptam egy csomag óvszert. Mondjuk volt mellette még egy gyönyörű ruha és nyaklánc is, amiknek kifejezetten örültem.
- Tessa, te állat! - vigyorgott barátom is, mire a doboz fölé hajoltam és elvörösödtem.
- Ebbe Harry keze is benne van! - közöltem vele, mi meg egy "megbánjátok ti ezt még" nézéssel letudtuk az egészet. Van már óvszerünk, bilincsünk, ruhánk, ékszerünk és parfümünk. Minden, ami kell. Viccesek, de szerencsénkre mi már gondoltunk az ilyenekre és mindenkinek csempésztünk bele valami ilyet. Kaptam még cipőtől elkezdve, sminkig mindent meg persze a sok hülyeséget. Kaptam babaruhát, hogy az jó lesz a kilenc hónap múlva születendő gyerekemnek.
- Miért érzem úgy, hogy keresztszülők akartok lenni? - vontam fel szemöldököm, mikor Eleanorék csomagjának végére értem és még találtam benne a ruhához illő kis babacipőt is. Loui csak megvonta a vállát és mosolygott. Tommal összenéztünk majd a gyerekcuccokra és előtört belőlünk a nevetés. Hát igen... őrült társaság!
A következő kör a miénk volt. Felálltunk és miután összeszedtük a csomagokat, körbejártuk mindenkit. Tessáékra vetettem egy gonosz pillantást, majd egy kevés szöveg után átadtam a csomagjaikat. Ezt még mindenkivel eljátszottam, majd Zayn elé léptünk. Ha akkor szemmel ölni lehetett volna, se Tom, se Zayn nem élne már...
- Én nem mondok semmit. - nyögte ki barátom, majd nyomott egy puszit fejemre és visszaült helyére.
- Bár már nem vagyunk együtt, azért mégis gondoltam rád. Boldog Karácsonyt. - mosolyogtam. Látszott rajta, hogy megölelne, de nem engedtem neki. Visszaültem Tom ölébe, aki rögtön átkarolt és fejét nyakamba fúrta. Tetszett ez az egész, de valahogy testem nem járta az a bizsergés, aminek kellett volna. Nem volt rossz, sőt.... csak más. Nagyon más.
- Sophie, már eszembe volt, hogy megkérdezzem.... - pillantott rám Liam. - Mit csináltál a kezeddel? - vont kérdőre, mire csak legyintettem.
- Csak a szokásos bénaságom. Leestem Tess nyakából, mikor a díszeket kerestem. - adtam meg a magyaráztatot, ők meg fogták a fejüket. Nem is én lettem volna, de ez van. Már megszoktam.
Zayn hitetlenkedő fejjel bámult rám miután kinyitotta ajándékát. Vettem neki egy parfümöt, egy csokit és egy levél kíséretében egy képet. A képen mi vagyunk rajta még a Dubai nyaraláson. Gondoltam, hogy legyen neki is valami emléke rólunk, mert minden nálam van. A fotók, szuvenírek, MINDEN! Direkt olyan képet választottam, ami egy kicsit elgondolkodtatja. Nem szeretném őt lelkileg nyomorba dönteni, de egy kicsit érezze azt, amit én.
- Hát... akkor én jövök. - állt fel Zayn a kanapéról és gyorsan letudta a körét. Jelentőségteljes pillantással adta át a lyukas dobozt, mire összeráncoltam szemöldököm. Amikor megpróbáltam kinyitni, megmozdult. El sem tudtam képzelni mi lehet benne..
- Úristen! Egy kiscica!! - vettem ki a dobozból az édes kis állatot. Annyira aranyos és pici. - Tróger lesz a neve. - ahogy kijelentettem, mindenki elnevette magát. - Valami hihetetlenül édes. - ölelgettem a kis jószágot.
- Hát Tom úgy látom, ezt a csatát elvesztetted. - vigyorgott Harry, Tom pedig csak bólogatott. Mást nem is tehetett volna. - De Sophie. - szólított, mire rá emeltem tekintetem. - Miért pont tróger? - kérdezte meg azt, amit mindenki meg akart. De felesleges kérdés, hisz olyan nyílvánvaló...
- Nézz rá! Olyan a feje, mintha maszkot viselne. Tróger. - tartottam felé a kiscicát, ők meg megértették végre. Ahogy leakartam rakni a dobozt, észrevettem benne egy fehér borítékot a nevemmel. Rögtön ráismertem Zayn kézírására... Kivettem és kinyitottam. Ennyi állt benne. "Menj az emeletre, jobbra a második szobába! Boldog Karácsonyt!" Ahogy elolvastam, összehajtogattam a papírt és furcsán nézhettem Zaynre, aki bátorítón pillantott vissza. Trógert átadtam Tessnek és elindultam fel. Senki nem értette, hova is megyek, de nem szóltam egy szót sem. Felértem a hosszú lépcsőn és jobbra fordultam. Azt írta, hogy a második szoba. Az ajtaja előtt még elgondolkodtam, hogy bemenjek-e, de rájöttem, veszíteni valóm nincs, így benyitottam. Bent először nem hittem a szemeimnek. Tátott szájjal meredtem előre és csak pislogtam.
- Boldog Karácsonyt! - fonta körém karjait Apu, mire kapcsoltam és jó szorosan magamhoz húztam. Annyira hiányzott már. Utoljára két hónapja láttam és úgy volt, hogy nem tud karácsonyra hazajönni. - Hiányoztál. - beszélt miközben még mindig öleltük egymást.
- Te is nekem! - néztem fel szemeibe, mire ő letörölt egy kósza könnycseppet arcomról. - De hogy? Azt mondtad, nem tudsz hazajönni.... - engedtem el és beszélgetni kezdtünk.
- Azt csak azért mondtam, mert Zayn már egy hónapja szólt, hogy szeretné ha meglepetés lennék számodra. - ahogy ezt így elmondta, lelkiismeret furdalásom lett. Zayn mindent megtett azért, hogy nekem tökéletes karácsonyom legyen, én meg egy szemét voltam vele... Provokáltam, piszkáltam és köcsög módon egy olyan képet adtam neki, ami akár padlóra is teheti. Gratulálok Sophie... megcsináltad! - Sajnálom, hogy már nem vagytok együtt. De tudnod kell, hogy támogatlak mindenben, annak ellenére is, hogy nem kedvelem Tomot. Tudom, hogy boldog vagy és én nem akarok ebbe beleszólni, de szerintem életed legnagyobb hibáját követted el azzal, hogy elengedted Zaynt. - ültünk le az ágyra és átkarolta vállaimat.
- Én nem engedtem el, ő ment el. A mai napig ugyanúgy szeretem, mint mielőtt szakított velem. Semmi nem változott bennem, csak még magamnak sem mertem bevallani. Szeretem és mindennél jobban szükségem lenne rá, de nem tehetem tönkre a karrierjét. Én nem érek annyit... - mondandóm közbe elsírtam magam, ő meg magához húzott.
- Akkor miért vagy együtt Tommal? - tette fel azt a kérdést, amire igazából nem is tudok válaszolni.
- Azt hiszem .... megszerettem. - szipogtam, neki meg égbeszaladt a szemöldöke.
- Szereted!? Valóban!? - kezdett el kérdezősködni és hangjában egy kis szarkazmus érződött. - Mikor kijöttetek hozzám, nem ezt láttam rajtad. A hátad közepére nem kívántad a gyereket és ő sem téged. Nem szeret téged, akkor te hogy szeretheted őt!? - próbált észhez téríteni és láttam igazságot szavaiban. - Hova lett a mindig épeszű lányom? Hova tűnt az igazi Sophie? Ő sosem lenne olyan mellett, akit nem szeret. Nem tűrné el és küzdene azért, amit akar! - mondta ki gondolatait, én meg igazat adtam neki. Én nem ilyen vagyok!
- Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy hiányzik Zayn. Sosem fogok tudni mást szeretni, de meg kell próbálnom. Ő mást választott helyettem és én ezt elfogadom. Legalább egyenes és őszinte volt, nem titkolta el. - vontam meg vállam, apu meg hitetlenkedve nézett rám.
- Sophie Moore! - állt fel és felhúzott. - Most azonnal szedd össze magad! Meg akarod keseríteni a saját életed? Mire lenne jó? Kérlek legyen egy csöpp eszed, menj oda Zaynhez, csókold meg és legyetek újra együtt! - mutatott az ajtó irányába, mire megráztam fejem.
- Nem lehet... Ott van Tom és Perrie, Zayn barátnője. Nem bírnám ki a tudatot, hogy tönkretettem egy kapcsolatot, ráadásul még a sajátomét is... - kerestem elő egy zsepit és rendbe szedtem magam. - Különben is. Ha Zayn nem keresett eddig és nem hiányoztam neki, akkor miért törjem magam? Úgy is csak visszautasítana, amit most per pillanat nem bírnék ki. - néztem rá, ő meg lehunyta szemeit és látszott rajta, hogy gondolkodik, elmondja-e, amit tud.
- Sophie. - fogta meg kezeim. - Zayn nem szereti azt a lányt. Ha te tudnád miket mondott nekem mikor beszéltünk. Ne dobd ki Tomot, elvégre karácsony van. De ahogy vége az ünnepnek, azonnal szakítsd ki életedből, mert ez így nem mehet tovább. Én nem fogom végignézni, hogy a lányom lelkileg összetörik. Ha ezt pedig megteszed, meglátod, minden más lesz... Talán jobb. - kacsintott. Tud valamit és nem mondja el! Ezt úgy utálom.... De megfogadom tanácsát. Ráébresztett arra, hogy én tényleg nem szeretem Tomot. Nekem valójában még mindig Zayn kell és ha őt nem kaphatom meg, akkor inkább legyek egyedül, minthogy kihasználjak egy másik srácot, hitegessem majd durván a padlóra küldjem. Ez nem én vagyok. Én nem tűrök, én küzdök! És ez most sem lesz másképp.
Köszönetem jeléül megöleltem, ő meg tudta, hogy elérte célját és diadalittas mosollyal fonta körém karjait.
- Majd elfelejtettem. - kapott fejéhez és előhúzott zsebéből egy kis dobozkát. - Boldog Karácsonyt mégegyszer! - nyújtotta át, mire fejcsóválva vettem el. Ahogy kinyitottam, elmosolyodtam. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amin egy végtelen jeles medál lógott.
- Köszönöm szépen! - öleltem meg újra. - A te ajándékod viszont nálunk van. Szóval majd ha átjössz hozzánk, odaadom. - mosolyogtam rá, majd kimentünk a szobából és megcéloztuk a földszintet. Leérve mindenki csodálkozva meredt ránk. Ismerték már aput, így nem mutattam be. Rögtön le is csapták a kezemről, mondván, hogy régóta nem ehetett és elhurcolták a konyhába. Elnevettem magam és a kezemben lévő dobozkára tévedt újra tekintetem. Annyira hihetetlen. Apu és a tanácsai hiányoztak nekem. Mikor felnéztem csak Zayn volt a nappaliban, a többiek mind a konyhában beszélgettek Apával.
- Zayn... - elé léptem és öt hónap után most éreztem először közelségét. - Én nagyon sajnálom. - kértem bocsánatot és értette, hogy mire gondoltam. Kevés kellett ahhoz, hogy elsírjam magam.... újra. - Nagyon szépen köszönöm. Ennél szebb és jobb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna. - mosolyogtam rá, ő meg leszarta, hogy ki lát minket, a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Ahogy hozzámért, mintha ezer és ezer lepke éledt volna fel hasamban, testem elöntötte az ismerős melegség és gerincemen is végigfutott a kellemes bizsergés. Ez hiányzott nekem és hiányzik még most is. Tom nem tudja nekem ezt megadni! Hallgatnom kell apura...
- Tudom, hogy én szúrtam el. Sőt, azt is tudom, hogy nem tudsz megbocsájtani, de tudnod kell, hogy még mindig szeretlek. Amit írtam neked, az a mai napig igaz és az is lesz. Soha nem fogok tudni más nőre úgy nézni, mint rád. Még akkor sem, ha neked sikerült továbblépned. - szemeiből csalódottság tükröződött, én meg hihetetlen fájdalmat éreztem. A többiek nem láthattak ránk, mert a konyha pont úgy volt elhelyezve, hogy egy fal eltakart minket. Zayn tekintete fölénk tévedt, mire én is felemeltem fejem. Fagyöngy... Mind a ketten tudtuk, hogy ilyenkor mit szokás csinálni, de én nem mertem kezdeményezni. - Ha nem szeretnéd... - beszélt, ahogy egyre közeledett felém arca. Nem húztam el fejem és nem is ellenkeztem. Ahogy ajkai enyémekhez értek, mintha bomba robbant volna. Hevesen csókoltuk a másikat és rögtön tudta mindkettőnk, hogy nem tettük túl magunkat egymáson. Kezem tarkójára csúsztattam és beletúrtam hajába. Morgott egyet és elmosolyodott. Elváltunk egymástól, mert azért mégis csak barátom, neki meg barátnője van....
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd elléptem előle és a konyhába mentem a többiekhez. Mintha mi sem történt volna, leültem Apa mellé és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Tess visszaadta Trógert, aki időközben valami okból kifolyólag vizes lett. Egyszer bízom rájuk, akkor is ez lesz... szegénykém. Kerestem egy törölközőt és megtörölgettem, majd leültem vele a földre és játszani kezdtünk. Nem is érdekelt, hogy körülöttem miről van szó. Annyira nyugodt voltam és mintha kicseréltek volna. Mosolyogva szórakoztam kiscicámmal, majd arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem néz. - Attól, hogy nem nézek rátok, még látom, hogy mindenki engem bámul. - beszéltem miközben tovább játszottam Trógerrel.
- Srácok, már későre jár. - kelt fel apu és hozta a formáját.
- Szerintem is indulni kéne. - mosolyogtam a társaságra és egy pillanatra összenéztünk Zaynnel. Láttam szemeiben, bánja, hogy mennem kell, de mind a ketten tudtuk, hogy a karácsony nem jelenti azt, hogy együtt leszünk újra.... Összeszedtük a cuccainkat, felöltöztünk és felkaptam Trógert. - Nagyon szépen köszönünk mindent! Imádlak titeket. - csináltunk egy hatalmas csoportölelést, majd mindenki elbúcsúzott mindenkitől és beszálltunk a kocsiba. Én vezettem haza, mellettem pedig apu ült, a három jómadár meg hátul. Majdnem tökéletes karácsony. Akkor lett volna az igazi ha Tom helyett Zayn oldalán ünnepelnék. Ahogy hazaértünk és kipakoltunk mindent a kocsiból, kerestem valami fekhelyet Trógernek és adtam neki tejet. Ünnepek után muszáj lesz vásárolnom neki, mert semmi kiscicának való nincs itthon. - Apu, gyere. Megmutatom hol fogsz aludni és átadom az ajándékod. - mosolyogtam majd felvezettem az emeletre. A vendégszobába pakoltam a bőröndjét és otthagytam pár percre, amíg elsiettem a csomagjáért. - Hát akkor Boldog Karácsonyt! - nyújtottam át, ő meg fejcsóválva vette el. Kinyitotta és elnevette magát. Vettem neki egy üveg bort, amit mindig is szeretett és készítettem rá egy képet rólunk. Kapott mellé még egy nyakkendőt és inget, valamint csokit.
- Köszönöm. - ölelt magához. - Olyan vagy, mint anyád, amilyen volt. Mindig tudta kinek mi kell és kinézetre is egyre inkább hasonlítasz rá. Büszke vagyok rád! - ahogy ezeket elmondta, szemeim könnybelábadtak.
- Szeretlek. - mondtam neki magyarul, amin meglepődött, de rögtön válaszolt, hogy ő is. Egyszerűen imádom.
- Már akartam kérdezni, hogy mi a jó fészkes fenét csináltál a kezeddel??? - nézett rám, mire megvontam a vállam.
- Csak hoztam a formám. - elnevettem magam, ő meg csak ingatta fejét. Tudja, milyen vagyok. Meg sem lepődött. Nem sokat beszélgettünk már, mert ő is fáradt volt a hosszú út miatt meg az egész este miatt, ahogy én is. Elment fürdeni, addig én megágyaztam neki is és a saját szobánkba is, majd szintén elmentem fürdeni. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a többieket. Elköszöntem aputól és Tróger kíséretében bementem a szobámba. Kerestem neki valami ideiglenes fekhelyet és elhelyeztem az ágy melletti üres helyen. Magamban összegeztem ezt a napot és azt kell mondanom, rosszabbra számítottam. Sokkal rosszabbra. Megtudtam, hogy Zayn még mindig szeret és most már biztos, hogy én is őt. Rájöttem, hogy Tom nekem nem kell és hogy igaza van apunak. Nem szerethetem őt, mikor rajta tisztán látszik, hogy sose lenne kölcsönös. Fogalmam sincs mi volt az a fellángolás nyáron vagy hogy miért is vagyunk együtt, de szerintem már nem sokáig.... Karácsony után útjára engedem. Ő is úgy éli az életét, ahogy akarja, meg én is. Úgy jobb lesz! Éreztem, hogy szemeim leragadnak, így még utoljára megsimogattam Trógert és az oldalamra fordulva mély álomba szenderültem.

ui: Remélem azért valamennyire elnyerte tetszésetek ez a rész.. :)) 

Zsó.xx. :) ♥