26. fejezet. :)

Itt is vagyok! :D Ebben a részben, egy nagyobb ugrás jön most, mert nem úgy fogok végezni a történettel, mint ahogy én azt elterveztem... :) Sajnálom, hogy ennyit késtem, de próbáim voltak délutánonként, ráadásul beteg is lettem, de azért siettem vele! Remélem tetszeni fog! :)

egy lány:) : Én is sírtam, miközben írtam a részt, de majd meglátjátok mit alakítok ki ebből. :) Addig pedig itt a kövi rész. :D ♥
Anita:  Hát igen... az a rész érzelmileg jóra sikeredett. ♥

'...Akkor a szakítás gondolata elveszett...'

/5 hónappal később/

- Jó reggelt! - köszöntött Tom és fölém hajolva adott egy csókot. Rámosolyogtam és közelebb bújtam hozzá. Hát igen.... öt hónapja annak, hogy Zayn itt hagyott. Azóta csak a hírekből és újságokból hallottam felőle, na meg persze a fiúktól. Egy hónapon keresztül csak sanyargattam magam miatta és mindenki próbált észhez téríteni, ami részben sikerült, részben nem. Sikerült, mert "tovább léptem", de részben nem, mert még mindig ugyanúgy szeretem. Tomot ezzel csak kihasználom, de nincs merszem bevallani, még magamnak sem... Főleg úgy, hogy holnap karácsony. Úgy néz ki, hogy megyünk a Direction házba, mert hívtak a lányok is és a fiúk is Zayn kivételével, de fogalmam sincs mi legyen. Vettem ajándékot mindenkinek, de félek. Mi lesz ha belépek oda? Mi lesz ha egy helyiségben leszek újra Zaynnel, ráadásul úgy, hogy Tom is ott lesz? Hát holnap megtudjuk.
A karrierem az egekben. Az első klipemmel hatalmas sikert arattam, aminek nagyon örültem. Azóta már egy csomó mindenen túl vagyok. Interjúk tömkelege, egy album és már csináljuk a másikat. Fellépések, utazások és ajánlatok. El sem tudtam képzelni, milyen nehéz is ez, bár én igen élvezem. Ryan büszke rám, mondván, hogy kevés sztárnak sikerül ilyen rövid idő alatt ekkora hírnevet szerezni. Én csak örülök a dicséretnek, de még mindig az van bennem, hogy még, még, még és még!
- Tom. - emeltem fel fejem, hogy szemeibe nézhessek. - Ha holnap nem szeretnél menni, akkor nem megyünk. - igazából nem Tom miatt mondtam ezt. Reméltem, hogy valami olyan választ kapok, amire számítottam, de nem...
- Hát nem repesek az örömtől, hogy lássam az exed, de tudom, hogy neked a többiek nagyon jó barátaid és nem hanyagolhatod el őket miattam. Így se láttad őket sokat. - mosolygott, én meg magamban fojtogattam. Hát akkor tényleg megyünk. - De gondoltam már arra is, hogy csak te mész, én meg nem. - ahogy kimondta, felvontam a szemöldököm.
- Felejtsd el! Akkor én is maradok. - dőltem vissza az ágyba, ő meg fölém hajolt.
- Te meg ezt felejtsd el. Nem hagyom, hogy hülye legyél. Szóval megyünk holnap és hidd el, én túl fogom élni. - kacsintott, majd nyomott egy puszit számra és kikászálódott az ágyból. Már egy hónapja rájöttem, hogy én őt soha nem fogom tudni szeretni, úgy, mint Zaynt. Zayn sosem hülyézett le és sosem kezelt úgy, mind egy idiótát. Tom nem tud elvonatkoztatni attól, hogy én nem a haverja vagyok most már és ez zavar. Persze akkor jó egy kapcsolat, ha tudunk úgy hülyülni, mint a barátok, de nálunk csak ez megy, meg egy-két csók. De vele sosem tudnék lefeküdni, annyira abszurd. Én nem szeretem őt! Lelkiismeret furdalásom is van miatta, hogy csak kihasználom. Nem akarom egyedül érezni magam és csak így tudtam megoldani... mondjuk az elején még reménykedtem benne, hogy megszeretem, de nem megy. Akárhányszor ránézek a Zayntől kapott láncomra, rájövök, hogy Tom nem érhet fel hozzá. Egyre inkább gondolkodom azon, hogy karácsony és szilveszter között véget vetek ennek az egész "nincs kapcsolatnak".
- Sziasztok! - ugrottam barátnőm nyakába és agyon ölelgettem. Harry már féltékenységi rohamot kapott, hogy Tess engem jobban szeret, mint őt, mire fejbe vágtam. - Te idióta maki. Hogyan szeretne már jobban, ha egyszer te vagy a pasija, én meg csak a barátnője.!? Gondolkodj öcsi. - kacsintottam, ő meg felvonta a szemöldökét.
- A kis csoda csibe felerősödött. Akkor akár segíthetsz is behozni a fát! - nézett rám afféle "nesze neked" fejjel, mire hátba veregettem.
- Ja... szép álom. - mosolyogtam rá és Tomra mutattam, aki éppen szalon képesen mászott le a lépcsőn. - Majd ő segít neked. - vigyorogtam és kirugdostuk a srácokat az ajtón. - Tessa! - húztam fel az emeletre és bementünk a szobámba. - Én ezt nem bírom! - fakadtam ki, ő meg értetlen fejjel meredt rám.
- Zayn? - kérdezte elsőre, én meg leültem az ágyra és ránéztem.
- Részben, de most Tomról és rólam beszélek. Tessa, én őt nem szeretem úgy, mint pasit és egyszerűen nem bírok mellette lenni. Ő nem olyan, akinek minden nélkül odaadnám magam. - végre elmondtam valakinek!
- Akkor miért vagy még mindig vele? - jogos volt kérdése és tudom, hogy egy aljadék vagyok.
- Fogalmam sincs... az elején még azt hittem, hogy ebből lehet valami, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Ő és én maximum csak haverok lehetünk, hisz most is úgy kezel. Annyi, hogy egy-két csók még közbe-közbe elcsattan, de nem több. Lelki ismeret furdalásom is van miatta, hiszen kihasználom, de már nem sokáig. Szerintem karácsony és szilveszter között útjára engedem. Ez így nekem nem megy... beleőrülök. - fogtam a fejem, barátnőm meg leült mellém és átkarolt.
- Ha nem szereted, akkor mond meg neki. Ne kelts benne hiú reményeket, bár szerintem ő is rájött ezekre, mert feltűnt, hogy már nem úgy viselkedik, mint az elején... - részletezte, én meg nagyon megörültem ennek a hírnek. - De a karácsonyt még várd meg. Ha pasiként nem is szereted, de a haverod. Ne dobd ki, még két-három napot kibírsz. - győzködött, én meg bólintva keltem fel. Sokkal jobban érzem magam, hogy ő is tudja. - De keressük elő a karácsonyi díszeket. - karolt belém és énekelve trappoltunk ki a tároló helyiségbe. Ja igen, időközben Tessa karrierje is felpörgött. Egy csomó klipje és száma van már és szintén a második albumán dolgozik. Hál' Isten mind a kettőnknek megy és reméljük, hogy ez még sokáig így lesz.
- Megvannak. - mutattam fel az egyik polcra, amit mi nem fogunk elérni. Ha kinyújtom a kezem, akkor van még több, mint egy méter... Na, ez vicces lesz.
- Sophie kitaláltam, hogy szedjük le. - villant fel Tess feje fölött egy kis villanykörte. Érdeklődve néztem rá, ő meg folytatta. - Beleülsz a nyakamba, leszeded én meg leteszlek a földre. - részletezte, mire felvontam a szemöldököm.
- Le fogsz ejteni... tudom. - védekeztem. Hülye ötletnek tartottam, de mi mindig hülyeséget csinálunk, ha együtt vagyunk. Ebből kifolyólag, ez nem volt kérdés számunkra. - Na, akkor hajrá. - ahogy kijelentettem, felegyenesedett velem együtt, mire felnyúltam az egyik dobozért, de még így is kellett egy kicsi. - Ööö... Tess? - néztem le rá, ő meg nagy nehezen felfelé biccentette egy picit a fejét. - Tudsz egy kicsit ugrani? egy centi kéne, de bárhogy nyújtózkodom, nem érem el... - közöltem vele a tényeket, mire egy aprót ugrott. - Nagyobbat, így nincs meg. - szóltam le neki, ő meg vett egy nagy levegőt és ugrott. A nagy lendületnek köszönhetően megfogtam a dobozt.. igen, de magammal rántottam. Tess elvesztette az egyensúlyát, így én leestem róla, a doboz rám, Tess meg a lábaimon feküdt.
- Úristen. Mi történt itt? - futott be Harry és Tom, mi meg nyöszörögtünk. Tom lekapta rólam a dobozt és felsegített. A jobb kezem fájt és alig bírtam megmozdítani, de nem akartam szólni nekik.
- Csak levettük a karácsonyi díszeket. - magyarzkodott Tess, majd felkapta az egyik dobozt és elindult vele le a földszintre. Harry egy "lehetetlen vagy" nézéssel nyugtázta, majd ő is felkapott párat és segített lecipekedni.
- Minden oké? - aggódó tekintetét Tom a szemeimbe fúrta és mintha tudta volna, hogy valami nem oké... Persze én bólintottam és felvettem egy könnyebb dobozt, de a bal kezemmel. Ahogy tartottam és mentem lefelé, csak azon imádkoztam, hogy megrándult vagy bármi más, de ne legyen törött. Pár percen belül gyönyörű lila színekben pompázott kezem és duplájára dagadt. Próbáltam a bal kezem használni mindenhez, hogy ne vegyék észre a másikat, de nem voltam elég óvatós.
- Csoda csibe!? - hallottam meg Harry gyanakvó hangját, mire félve néztem rá. - Mi történt a kezeddel? - lépett mellém és óvatosan megemelte. Felszisszentem a fájdalomtól, pedig próbáltam leplezni. Ebből a mozdulatomból tudta mindenki, hogy mi a helyzet és pár perc múlva már a kocsiban ültünk, a kórház felé sietve. Ahogy gondoltam.... eltört. Az orvos hamar megvizsgált és rögtön be is gipszelte, de mielőtt távoztunk, a lelkemre kötötte, hogy nagyon figyeljek rá, mert akkor három héten belül leszedhetjük. Remek karácsony elé nézünk.
- Nem is én lettem volna... - sóhajtottam, majd levágtam magam a nappali kanapéjára. Tessa vigyorogva bólogatott, csakúgy, mint Tom, Harry viszont értetlen arckifejezéssel meredt rám. - Minden fontosabb ünnep, alkalom előtt csinálok valami ilyesmit. Húsvétkor kificamodott a bokám, mert beleléptem egy gödörbe, nyáron szülinapomkor eltörtem az ujjam, apához mentünk látogatóba és leestem a lépcsőn, így szétzúztam a térdem és jó pár napig nem tudtam lábra állni. Szerinted? - ahogy részleteztem, kinevetett. Hát ezen mást nem is lehet csinálni. Olyan tipikus... - Ne nevess, nem vicces! - szóltam rá és annak ellenére, hogy durcásra terveztem, elég szépen elnevettem magam.
- Gyere ide. - karoltak át Tessel, Tom pedig mosolyogva figyelt minket. Furcsálltam, hogy nem jött oda, de megvontam a vállam és nem törődtem vele. Ha ő nem akar testi kontaktust, én nem fogom erőltetni...
- Fejezzük be a fát! - pattantam fel és próbáltam egy kézzel ferakogatni a díszeket, de nem igazán sikerült. Egy idő után Harry megunta ezt, leültetett a kanapéra, adott egy könyvet, hogy olvassak, amíg ők befejezik. Nem akartam beleegyezni, de mikor megláttam a könyv címét, érdekelni kezdett. Magyar volt, mert időközben sikerült letennem az anyanyelvi szintű vizsgát belőle. Nem is volt olyan nehéz, mint ahogy azt egyesek mondják...
- Csitt-csitt. - olvastam fel magyarul, mire mindenki felém kapta a fejét.
- Mi? - ráncolta a szemöldökét Tom, én meg elnevettem magam arckifejezésén.
- Magyarul szólaltam meg és azt mondtam Csitt-csitt (hush-hush). - magyaráztam meg, ők meg vállukat megvonva folytatták a munkát. Már régebben olvastam angolul ezt a könyvet, de kíváncsi voltam rá, hogyan fordították le, így belekezdtem. Szabályosan faltam a könyvet és arra lettem figyelmes, hogy Tom beállt elém a csúcs díszt tartva a kezében. Felnéztem rá értetlen tekintettel, mire átadta a díszt minden szó nélkül és felsegített a kanapéról. A fához sétáltunk, amiről már csak ez az egy hiányzott. Felkapott a nyakába és nagyon vigyázva rám, közelebb mentünk és felhelyeztem a tetejére a lét fontosságú díszt.
- Kész! - szóltam le Tomnak, aki óvatosan letett és a szemembe nézett. Nem láttam semmi csillogást bennük és tudtam, hogy az enyémben sincs... egyszerűen éreztem, hogy ez csak szimpla barátság. De azért, mégis csak együtt vagyunk és ennek jeléül megcsókolt.
- Na srácok, akkor mi megfőzünk, ti meg elmentek ajándékokat csomagolni. Harry, fenn a szobánkban az egyik szekrényben mindenki ajándéka benn van... kérlek csomagold be! - nézett rá Tess kiskutya szemekkel, Hazz meg megadóan bólintott, a következő pillanatban meg felcsillantak a szemei. - Nyugodj meg, a tiéd nincs köztük. - adott neki barátnőm egy puszit, Harry meg csalódott arcot vágott és elindult fel az emeletre. Ezen muszáj volt nevetnem. Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek.
- Tom, szerintem te is tudod, hol tárolom a meglepetéseket. - csak ennyit mondtam neki, ő meg már ott sem volt. Ez gyorsan ment.
Tessa és én bementünk a konyhába és előszedtünk mindent. Megbeszéltük, hogy Tess csinálja a húsokat, addig én meg mézeskalácsozok. Végighülyéskedtük az időt, főleg, hogy én fél kézzel bénább voltam, mint máskor. Nagy nehezen összehoztam, de a többit most barátnőmre hagytam. Összepakoltam a nappaliban, mert elég nagy kupit hagytunk magunk után és miután ezzel megvoltam, visszaültem a könyvem elé. Csak olvastam, olvastam és olvastam. Arra lettem figyelmes, hogy Tessa már nincs a konyhában és ég a villany a nappaliban. Beesteledett. Vajon mennyit olvashattam!? Mindegy is... nyújtózkodtam egyet és miután megjelöltem, hogy hol is tartok a könyvben, felmentem az emeletre. Tom már aludt mikor felértem, így szép csendben kerestem magamnak pizsit és mentem a fürdőbe. Hát gipszel a kezemen nehéz volt fürdeni, de összehoztam nagy nehezen. Mikor visszamentem a szobámba, valahogy nem vonzott az ágy. Annyira furcsa még mindig más férfi mellett aludni és máshoz hozzábújni, hogy sokszor nem is teszem, mint ahogy most sem. Fogtam magam és elmentem a moziszobába. Kerestem elő egy DVD-t és merő véletlenségből egy szerelmes akadt a kezembe. Szép lazán félredobtam és kutakodtam valami vígjáték után vagy bármi más nézhető film után és végre találtam egyet. Igazából sorozat. Once Upon a Time a címe és ez így elsőre megfogott. Biztos Tessa gyűjteményébe tartozik, mert én ilyet soha nem néztem. - Na majd most. - beszéltem saját magamhoz és beraktam a lejátszóba. Beültem leghátra és érdeklődve figyeltem. Ahogy egyre több részt néztem meg, annál inkább felcsigázott. Nagyon jó sorozat, biztos, hogy nálam örök marad.

- Sophie. - hallottam egy ismerős hangot, de szemeimet még nem nyitottam ki. - Ébresztő! - szólogatott tovább és megismertem Tess hangját. Nagy nehezen kinyitottam pilácsaimat és elmosolyodtam az előttem álló kis társaságon.
- Boldog Karácsonyt! - pattantam fel és agyon ölelgettem mindenkit. Tomnak adtam egy csókot is, azért mégis csak... Fel voltam spannolva és az sem érdekelt, hogy ma a többieknél töltjük a szentestét és látom Zaynt. Valami különleges boldogság kerített hatalmába, de fogalmam sem volt róla, hogy minek köszönhető.
- Gyere, ebédeljünk aztán a délután csak a miénk. - húzott maga után Tessa, a két srácot meg magukra hagytuk. Magamra kaptam valami kényelmes ruhát, összekötöttem a hajam és lementem a konyhába. Mivel tegnap nem fejeztük be a főzést, így még az hátra volt. Nem vett igénybe az egész két óránál többet, így hamar asztalhoz ülhettünk. Ebéd közben jó hangulat uralkodott köztünk, ami rendesen meglátszott. Sosem voltam még ilyen felszabadult, mióta Tommal együtt vagyok. Talán most értem el oda, hogy elfelejtsem Zaynt? Talán meg tudom szeretni a mellettem ülő srácot!? Talán új életet kezdhetek végre!? Nem tudom...
- Lányok, ez valami isteni volt. - dicsért meg minket barátom, mire nyomtam egy puszit arcára. Meglepődött, mert nagyon ritkán csináltam ezt idáig. Tessa és Harry is csak pislogtak, de meg is értem őket. Sosem mutattunk Tommal olyat, amiből arra lehetett következtetni, hogy együtt vagyunk. De, ami késik, nem múlik.
- Mit csinálunk hétig? Csak mert fél órája beszéltem Louval és mondta, hogy fél nyolcra várnak minket. - érdeklődött Harry, mire mi csak megvontuk a vállunkat.
- Szerintem majd jön magától. - beszéltem, miközben segítettem leszedni az asztalt és bepakoltunk a mosogatógépbe. - De azt tudom, hogy nekem ma senki és semmi nem ronthatja el a kedvem. Esküszöm egy éjszaka alatt megváltoztam. Sokkal felszabadultabb és vidámabb vagyok, mint eddig. - vigyorogva néztem a többiekre, akik mosolyogva jelezték, hogy észrevették. Elpakoltunk és érdekes módon mindenki a nappaliba ment. A fa előtti kanapéra ültünk le. Harry és Tom ültek középen, mi meg Tessel kétoldalt és lábainkat a srácok ölébe pakoltunk. Tudjuk, mi az a kényelem.
- Lányok. Szerintem mi csak nyertünk veletek. - jelentette ki Harold, mire Tess szerelmes tekintettel pillantott rá és megcsókolták egymást. Annyira édesek.

- Sophie. - rakta le lábaimat Tom és felállt. Megfogta a még ép kezem és felhúzott. Kicsit arréb sétáltunk, hogy nem zavarjuk őket, meg így mi is nyugodtabban tudtunk beszélgetni. Legalább is azt hittem, hogy beszélgetni akar, de kiderült, hogy nem. Ahogy eljöttünk Harryéktől, gyengéden a falnak nyomott és ajkait enyémekre tapasztotta. Most először élveztem ezt ennyire, ami érződött is. Tom észrevette, hogy most én is más vagyok és hagyom magam, így bátrabb volt és heves csók csatába kezdett velem. Eddig sosem engedtem egy apró puszinál többet vagy egy rövid csóknál. Most viszont... Annyira más és csak azt érzem, hogy jó, ez pedig kell nekem. Mindennél jobban. - Mi történt, hogy megváltoztál? - suttogva kérdezte, miközben homlokát enyémnek döntötte.
- Fogalmam sincs, talán sikerült végre elfogadnom, hogy te már nem Zayn vagy. Talán sikerült túllépnem, még magam sem tudom. De egyet viszont tudok. - néztem mélyen szemeibe, amik csillogtak. Négy hónap után most először. Igen... tizennyolcadikán négy hónaposak lettünk. - Még több kell nekem belőled. - ahogy kijelentettem, elmosolyodott és újra mohón falta ajkaimat. Nem sokkal ez után tapsot hallottunk, mire elvörösödve fordultam Tessék felé. Barátnőm a nyakamba ugrott, Harry meg Tomhoz sétált és összepacsiztak.
- Akkor a szakítás gondolata elveszett. - mosolygott barátnőm, miközben halkan beszélt. Bólintottam, majd Tomhoz sétáltam és összekulcsoltam kezeinket. Harry arcán is hatalmas mosoly volt. Ezek szerint örült boldogságunknak, de be kell vallanom, én is. Őszintén szólva az előző négy hónapot nem is lehetett tekinteni kapcsolatnak. Csak ilyen "azért vagy, hogy melegíts az ágyban" szinten voltunk.
- Azt hiszem ez lesz az egyik legjobb szentestém. - mosolyogtam fel barátomra, mire ő nyomott egy puszit homlokomra. Mivel jól elszórakoztuk az időt, már hat óra volt és mivel mindannyian akartunk fürdeni, készülődni, kapkodni kezdtünk. Gyors zuhanyzás és kín keserves haj mosás után, beszaladtam a gardróbba és kutakodtam valami megfelelő ruha után. Hamar meg is találtam és magamra öltöttem. Tom már nadrágban futkosott a szobában, amin csak vigyorognom kellett, viszont tekintetem elidőzött kidolgozott felsőtestén, amit észre is vett.
- Jót látsz? - incselkedett, mire felhorkantam.
- Ne nevettes. Már milliószor láttam jobbat. - kacsintottam, mire ő felvont szemöldökkel közelített felém.
- Igen!? - állt meg előttem, én meg bólintottam. - Hazudsz! - vádolt meg, mire arcomra pimasz mosoly húzódott. - Látszik rajtad, hogy kívánsz és mindent megadnál értem. - növelte saját egóját, mire megveregettem mellkasát és elléptem előle, de ő megfogta kezem és visszahúzott. Magához préselt, annyira, hogy hallottam szíve dobogását, éreztem légvételeit és azt, amit eddig nem. A szeretetet! Mosolyogva néztem hatalmas zöld szemeibe, mire ő nevetve ingatta meg fejét és megcsókolt. - Én mondtam, hogy hazudsz. - beszélt miközben egy póló után kutakodott. Elnevettem magam, majd leültem a tükrösöm elé és visszaakasztottam nyakamba a Zayntől kapott láncomat, átfésültem a hajam és beparfümöztem magam. Nem akartam sminket rakni, mert nem divat bemutatóra készülök, csak egy kellemes estére a barátaimmal. Megkértem Tomot, hogy bal kezemre akassza fel a karkötőt, amit még tőle kaptam és ő készségesen ugrott is. Miután elkészültünk, összeszedtük mindenki ajándékát és bepakoltuk a csomagtartóba. Tessék is ugyanígy cselekedtek, így a kocsim csomagtartója tele volt csomagokkal. Magunkra kaptuk kabátjainkat, beültünk az autóba és már úton is voltunk a közös ház felé. Mondjuk én nem értettem, hogy miért vagyok hivatalos, mikor már csak haveri szinten tartozom közéjük, de legyen. Az út vidám hangulatban telt. Végig hülyéskedtünk, énekeltünk és ökörködtünk. Röpke negyed óra alatt megérkeztünk és tökéletesen pontosak voltunk, mert hét óra huszonkilenc perc volt. Összeszedtük az ajándékokat és nagy nehezen becsengettünk. Már kintről hallottam Loui hangját, ahogy üvölti, hogy "megjöttek az utódaim". Mindenki egyszerre nevetett fel és abban a pillanatban kitárták előttünk az ajtót.